Párnacsata

#111 Felnőttkori barátságok ft. Koch Nóra

· PT1H9M10S

Összefoglaló

A Párnacsata podcast vendége ezúttal Koch Nóra, akivel Viki arról beszélget, hogy felnőttként mennyire nehéz új barátságokat kötni, összehasonlítva az általános iskolás évek könnyedségével. Az epizód kitér a barátságok keresésének helyszíneire, mint az iskola vagy a munkahely…

Röviden

Műsor
Párnacsata
Megjelenés
2024. 04. 07.
Hossz
1 óra 9 perc
Szereplők, említett nevek
Koch Nóra
Témák
felnőttkori barátságok, barátkozás
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

nagyon sokat beszélünk a párkapcsolati szakításokról de soha nem beszélünk a baráti szakításokról mert ez valahogy nem egy olyan exakt dolog mint amikor párkapcsolatban szakítasz mert nem feltétlenül mondod azt hogy viki én mostantól nem vagyok a [Zene] barátnőt [Zene] sziasztok ez itt a párnacsata podcast én viki vagyok és a mai vendégem nóri koch nóra aki egy nagyon-nagyon kedves barátnőm és azért jött ma hogy a barátságokról beszélgessünk de mielőtt belevágunk néhány szóban mutatkozz be kérlek bármit elmondhatsz magadról amit szeretnél mindenképpen mondj pár szót a kiskutyádról azon gondolkoztam hogy vajon mivel fogod kezdeni a hogy vagy körrel vagy a bemutatkozással ez nem ez még még ilyen majd így kialakul szóval nóri vagyok egy átlagember nagyon unalmas élettel na jó nem ez nem igaz ez nem igaz de vikivel ellentétben én nem vagyok vállalkozó nem vagyok tartalomgyártó sem kreatív szakember irodai munká végzek napi 8 órában hétfőtől péntekig nagyon jó azonosulási pont lehetsz érted a a nézők meg hallgatók számára nem túl sok ilyen típusú ember szokott szerintem ebben a székben űlni nem nem úgyhogy ez most külön nagyon jó van egy kiskutyám aki három és fél hónapos jelenleg úgyhogy még csak másfél hónapja van nálunk kis ördögfióka rubinak hívj és nagyon sokszor szokott itt lenni a stúdióban úgyhogy már valószínűleg láttátok fényképen videón és majd a csopiba is rakunk ki képet meg insta sztoriba meg mindenhova hogy lássátok mert őrült cuki előszedem a profilképeit nehéz mert most nagyon gyorsan változik még és hogy vagy milyen érzésekkel őlsz most itt egy kicsit izgulok de az a jó hogy gyerekként nagyon sokat álltam színpadon és volt egy pillanat amikor teljes mértékben megszűnt a lámpalázam és amúgy ez az egyik kedvenc gyerekkori élményem is úgyhogy de a kórus miatt aha a kórus mer hogy nóri kórusban énekel igen én egy gyerekkórusban énekeltem és volt egy gyerekopera amibe szólót énekeltem viszont hát szerintem egy olyan 10 perc már 10 perce már ment a a az opera mikor nekem színpadra kellett először lépnem és hát ez a 10 perc hát nagyon hosszú idő volt és iszonyatosan izgultam és mondtam mondtam a tanárnőnek hogy jaj én nagyon izgulok és nem tudom most itt mi lesz és nem tudom a szöveget és hol kell belépni fogalmam sincsen és azt mondta edina néni hogy nyugodjak meg menjek el pisilni és meglátom hogy mire visszajövök minden rendben lesz és én megfogadtam a tanácsát és egy életre lehúztam a lámpalázat a wcén most is elmentél pisilni lehúztad a lámpalázot és most már minden rendben igen igen én én eléggé fáradt vagyok nem tudom észrevettede amikor megjöttél alig bírtam az sítozást visszatartani gondoltam majd a kaja felpörget egy kicsit mertogy itt most ebédeltünk a felvétel előtt tegnap nagyon ügyes voltam már éjfélkor az ágyban voltam és hanali háromig ébren voltam vég nem tiktokoztam ó úgyhogy ez baj ezzel valamit kezdenem kell némi némi függőségi dolgokat véltem felfedezni de valahogy így az alvásomat rendbe kell rakni hogy amikor bejövök egy ilyet felvenni akkor ne az legyen hogy hogy szokták mondani a szüleink hogy kiesel a szádon úgy elsítozol komolyan szoktak ilyet mondani sose hallottam té én a mindjárt bekapsz akorátás wá egyre megy úgyhogy most egy kávét is ledobtam hogy így le nem ledobtam legurítottam ma keresni fogom a szavakat azért nagyon jó hogy itt vagy mert te olyan szépen fejezed ki magad egyébként igen úristen igen bár csak én is ezt gondolnám saját magamról nekem egyébként az egyik kedvenc élményem veled kapcsolatban ami nagyon ide kapcsolódik a témához az az hogy mi amúgy nem vagyunk régóta barátnők szóval hogyem vagyunk ilyen sok-sok éves barátnők szerintem ismerjük egymást kbé három éve de hogy az elmúlt másfél kettő az amikor ígun a könyvba a kön hog mikor jelent meg kovács eszter meton the moon esternek a könyve a köszi jól megjelenésekor találkoztunk először igen és bennem annyira megmaradt hogy egyszer elmentünk talán moziba és előtte kajáltunk és tudom hogy az arénába a budhába ettünk igen és akkor volt talán először amikor én így kifejeztem hogy nekem így a barátkozásnál így mindig nehezebb merthogy az emberek prekoncepcióval indulnak és ugye te is hallgattad a pánacsatát néztél streameket szóval hogy te is így ismertél valamennyire de hogy akkor mondtad először de hogy valahogy így annyira szépen és annyira őszintén hogy oké de tudom hogy amúgy téged nem ismerlek annyira jól esett és számomra ez annyira fontos mert hogy nagy nagyon nehéz megugrani emberekkel azt az életemben hogy mondjuk követtek az interneten és hogy amikor élőbbe találkozunk vagy így elkezdünk kapcsolódni akkor így tisztában legyenek vele hogy amúgy az nem én vagyok akit látnak mármint hogy nyilván én vagyok de hogy az egy bizonyos aspektus és egy nagyon-nagyon kicsi részlete egyébként annak hogy én ki vagyok és azott nekem annyira nagyon jól esett és annyira természetesen jött belőled hogy a nagyon-nagyon kevesek egyike vagy aki aki így ezt átugorva meg ezt a nehézséget így feloldva tudtál igazán a barátom lenni aha most már tényleg tudom hogy nagyon kis része mikyek az ami kifele látszódik bár valószínűleg kívülről nem pont ezt gondolják az emberek de de tényleg kis része vikinek és amúgy az a pillanat erre én is tökrá emlékszem nekem is nehéz volt mert ugye el kellett mondanom hogy tudom hogy te tudod hogy én tudom de ettől függetlenül én szeretném akár újr hallani azokat a történeteket tőled mert biztos vagyok benne hogy teljesen más részleteket is meg fogok tudni ez így és máshogy fogom látni azokat a dolgokat amiket régebben hallottam vagy láttam rólad veled kapcsolatban és és igen ez ez nekem is nehéz volt azért így változik is az ember szóval pont azon gondol tam hogy jó pár évvel ezelőtt volt egy felnőtt barátságok epizódunk itt a párnacsatában és hogy azon gondolkodtam hogy úristen nehogy ugyanaz legyen és aztn rejtem hogy annyira sokat változtam azóta és annyira sokat változott azóta a baráti köröm és az elképzelésem a barátságokról meg az élethelyzetem is hogy igazából valószínűleg más lesz meg hát a podcast is rengeteget változ meg hát a podcast is igen nekem is volt egy ilyen aha élményem veled kapcsolatban mármint a barátságunk al kapcsolatban én hajlamos vagyok azt hinni hogy az emberek nem emlékeznek rám nem tudják hogy ki vagyok akárha már egyszer beszélgettünk és mondjuk szembe jövünk a megyünk egymással az utcán szóval mindig is azt gondoltam hogy hogy így én ilyen kis szürke folt vagyok én emlékszek mindenkire mert jó az arcmemóriá én is mindig így gondolom amúgy magamról igen de amúgy szerintem az emberek nagy része ezt gondolja kettőször talál koztunk szerintem a könyv bemutatom meg utána egy jógapokol úristen imádom hogy a csoport neve jógapokol ilyen összejövetelen igen és utána volt az őszi fesztivál igen és a szerintem a jógapklos én könyves jógás lányoknak hívom ezt a társaságot nagyobb körökbe nem akarsz magyarázkodni a jógapoka kifejezésm igen hát a családom előtt biztos hogy nem szerintem ott beszélgettünk a pracli pólódról a tök cicis pólódról a tök cicis póló igen és a a tavaszi fesztiválon őszi bocsánat őszi fesztiválon ott voltunk mindketten és hallottam messiről hogy valakinek azt mondott hogy jaj oda kell mennem a nórihoz megmutatnom neki a tök cicis pólómat és akkor én így néztem hogy úristen a viki most emlékszik rám tudja hogy ki vagyok jézus hogy ne emlékeznék rá de te már bocsánat mindenkitől de te voltál az egyik legértelmesebb abban a társaságban annyira magabiztosan és értelmesen gondolkodz dolgokról szóval egyből megjegyeztem nyilvánvalóan hogy na a nóri a nórinak van kapcsolata a valósággal meg hogy így a földön állsz két lábbal nagyon nagy dolgokat mondas és ugye az egész témánk az a barátság az előbbe megnézted felolvasod hogy mi a barátnak a ú igen definíció igen szóval a barát főnév bizalmas személy akivel szoros kapcsolatban vagyunk és akinek tisztességére segítségére bármikor számíthatunk az ilyen személlyel gyakori vagy tartós közös tevékenység során kölcsönös megértés bizalom ragaszkodás és szeretet alakul ki a barát lehet férfi és nő is vag bárkiem aki nem rokon vagy családtag és nem te testi vonzalom szerelem vagy annak szándéka köti össze velünk szép igen amúgy szerintem ez tök valid igen én egy nagyon jót hallottam és olvastam már régebben hogy a barátság valóban elmondom angolul a kifejezéseket és aztán megpróbálom lefordítani magyarra de hogy a proximity és a frequency plus duration és az intenitynek a hármas összege ami ugye a távolságközelség a proximity szóval hogy ilyen mennyire van távol valaki inkább ilyen fizikai távolság a frequency és duration az a gyakoriság és időtartam hogy mennyi időt töltötök együtt és az intenzity pedig az az intenzivitás hogy a kapcsolatnak milyen mélysége van és annyira szeretem hogy ezt így kvázi egy egyenlettel le lehet írni hogy tényleg ezek azok a fő tényezők amik meghatároznak egy barátságot és töké érdekes hogy az első barátságok azok abszolút így az óvodában és az iskolában alakulnak ki azért mert mind ez tökreadott szóval ott vagytok minden nap több órát ugyanazon a helyen töltötök a hét 300 napján körülbelül ugyanabban a közegbenokkal az emberekelug k pontosan ugyanazokon az élményeken mentek keresztül és hogy ez olyasfajta kapcsolódási lehetőséget ad hogy tök természetes hogy itt alak alakulnak ki először barátságok és aztán ezek azok a dolgok amiket később az életed során így meg kell ugrani és tudatosan kell rájuk gondolni mertogy merthogy egy ponton túl ez nincs annyira biztosítva megkérdeztünk amúgy benneteket is a facebook csoportban hogy mit gondoltok és valaki ezzel kapcsolatban egy nagyon érdekeset írt hogy arról a jelenségről is szívesen hallanék gondolatokat hogy amikor megszűnik az eseményprojekt ami összehozhatja a társaságot hogyan hullanak szét ezek a barátságok több olyan táborban volt részem például ahol mindenki imádott mindenkit nagyon jól szórakoztunk és persze mindenki megígérte hogy tartjuk a kapcsolatot de ezekből soha nem lett semmi nagyon sok minden van ebben a kommentben az egyik az az hogy nyilván amikor végetér az iskola vagy végetér egy projekt akkor pont ez szűnik meg hogy nagyon rendszeresen találkozol valakivel nagyon sokszor mindig ott vagytok és hogy van egyfajta a közös kapcsolódási pontotok ami a suli vagy a projekt vagy később a munkát is ide lehet venni ha ezen kívül akarunk nézni akkor ez már sokkal bonyolultabb meg sokkal nehezebb ezeket a dolgokat igazából megtalálni igen meg ugye ha valaminek vége van onnantól kezdve plusz energiát időt kell szánnod arra hogy valakivel újra találkozz ki kell találnotok hogy mit csináljatok az szerintem egy csomószor nagyon nehéz hogy jó most a akkor együtt dolgoztam vele egy projekten akkor mindig tudtad hogy hogy hova mész mikor mész és nem kell megszervezni íigen igen és aztán amikor ez véget ér akkor szerintem a barátságoknak van egy ilyen természetes életciklusa hogy valamikor így barátkozol valakivel aztán barátokká váltok és utána ez a kapcsolat ez hol gyengül és akár így megszűnik a barátság vagy egy ilyen természetes hullámzása van az életünk során hogy valamikor közelebb vagyunk valamikor távol újra közelebb újra távolabb szóval szerintem ez így tökre része ennek hogy amikor egy ilyen nagyon intenzív időszak végetérr akkor az emberek nem feltétlenül nem gondolnám hogy ilyenkor nem gondolják komolyan az emberek azt hogy jaj mennyire szeretnek meg akarják tartani a kapcsolatot hanem egész egyszerűen csak az élet úgy hozza hogy ezek a feltételek ezek nem lesznek adottak később mert jön egy új iskola egy új munkahely egy új projekt igen ez abszolút így van te hogy lsz a munkahelyi barátokkal hú ez egy nagyon nehéz kérdés mert nekem volt egy nagyon kedvenc munkahelyem ahonnan öt év után kellett eljönnöm és én azt a társaságot a mai napig nagyon kedvelem én ott nagyon otthon éreztem magam tényleg annak ellenére már bocsánat de hogy szinte csak férfiak vettek körül én ott nagyon biztons ágban éreztem magamat mindig tök jó fejek voltak rengeteg programot lehetett munkán kívül is csinálni velük úgyhogy nekem ez a közeg a mai napig hiányzik azóta nem sikerült megtalálnom ezt így a munkahelyen mert tényleg az van hogy minden nap találkoztok minden nap beszéltek ugyanaz a köcsög főnökötök van akit ki lehet beszélni később vagy ugyanazokban a dolgokban vesztek részt és sokszor a munkahelyen vannak ezek a traumabonding dolgok is ahol tp usan az van hogy van egy olyan főnök vagy van egy olyan munkatárs aki miatt nap mint nap agyérgörcsöt kapsz és ezt ki kell valakivel beszélned és itt ilyen nagyon jó kapcsolódások tudnak lenni de hogy nyilván közben meg nem tudom neked volt-e olyan munkahelyed de van olyan ahol meg tökre nem találom meg a helyem abba a közegbe és nem tudok kapcsolódni annyi emberrel van igen és egyébként pont a legutóbbi munkahelyemen volt így hogy senkivel nem volt semmilyen konfliktusom tényleg nem tudtam senkire nem haragudtam senkire nem nem volt feszültség senkivel de egyszerűen azt éreztem hogy hogy nem tudok úgy beszélgetni a kollégáimmal ahogy azon az előző helyen ahol nagyon jól éreztem magam és egyébként ez tud nyomasztó lenni szerintem hosszútávon meg pláne hát nap mint nap találkozol velük és nem feltétlenül tudsz velük úgy kapcsolódni ahogy szeretné él nekem vannak olyan barátaim is akiket munka kapcsán ismertem meg és miután a közös munkahely megszűnt utána is barátok maradtunk és együtt csináltunk dolgokat de vannak olyanok is akikkel több éven keresztül együtt dolgoztam és nagyon nagyon nagyon közel voltunk egymáshoz és tényleg azt gondolom hogy igazi barátság volt köztünk de azután hogy megszűnt az a közeg először még így nagyon próbálkoztunk és találkoztunk és mit tudom én de aztán ez egy idő után így elhalt és ez is szerintem egy tök természetes dolog csak amúgy közben meg nagyon fájdalmas is nagyon igen nag de tudni kell ezt is elengedni én én most már abszolút így vagyok hogy nem vágyhatok oda mindig vissza lesznek majd olyan emberek lesz egy olyan csapat ahova majd oda oda fogok passzolni megtalálom könnyen az…

Említett entitások

Témák

  • felnőttkori barátságok
  • barátkozás

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „#111 Felnőttkori barátságok ft. Koch Nóra”

Miről szól ez az epizód: „#111 Felnőttkori barátságok ft. Koch Nóra”?

A Párnacsata podcast vendége ezúttal Koch Nóra, akivel Viki arról beszélget, hogy felnőttként mennyire nehéz új barátságokat kötni, összehasonlítva az általános iskolás évek könnyedségével. Az epizód kitér a barátságok keresésének helyszíneire, mint az iskola vagy a munkahely… Az epizód a Párnacsata című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2024. 04. 07..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „#111 Felnőttkori barátságok ft. Koch Nóra”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Koch Nóra.

Milyen témákat érint ez az epizód: „#111 Felnőttkori barátságok ft. Koch Nóra”?

Fő témái: felnőttkori barátságok, barátkozás.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „#111 Felnőttkori barátságok ft. Koch Nóra”?

Megjelenés: 2024. 04. 07.. Hossz: 1 óra 9 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/parnacsata/111-felnottkori-baratsagok-ft-koch-nora-2dcd7c09

Több epizód a Párnacsata-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból