Porkoláb Gyöngyi

A megtartó kommunikáció ereje – beszélgetés Street Gábor Hubával az apaságról, kapcsolódásról, közösségrő

· PT47M19S

Összefoglaló

Street Gábor Huba kommunikációs szakemberrel beszélgetnek az együttműködő kommunikációról és a megtartó párbeszédek erejéről. Az epizód kitér az erőszakmentes kommunikáció alapelveire: érzések megfogalmazása, szükségletek felismerése ítélkezés nélkül. Megemlítik az "Apák" című…

Röviden

Műsor
Porkoláb Gyöngyi
Megjelenés
2025. 06. 12.
Hossz
47 perc
Szereplők, említett nevek
Street Gábor Huba, Porkoláb Gyöngyi
Témák
kommunikáció, apaság, közösség, erőszakmentes kommunikáció
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Szeretettel köszöntöm mai vendégemet, Street Gábor Hubát a Porkolábgyöngyi YouTube csatornán.

Ez egy izgalmas utazás számomra is, hiszen nem csak a hallgatóimat, hanem a nézőimet is köszönthetem.

Szia Gyöngyi, szép napot mindenkinek.

Azért izgalmas számomra ez a mai találkozás is, meg beszélgetés, mert egy olyan téma kapcsán találkoztunk mi, amiben elmélyültem, ha lehet azt mondani, hat éven keresztül.

Ez az apamonta.hu hu című podcast csatornám volt, ahol közel 300 édesapával beszélgettem.

És ahol mi találkoztunk, az tulajdonképpen annak a könyvnek a bemutatója volt, ahol 10 interjú ebből megjelent.

De mi annak apropóján beszélgettünk, hogy tavaly decemberben megjelent az apák című könyved vagy köteted, akik ismerned téged tudják, hogy kommunikációs szakember vagy, meg sok-sok mindennel foglalkozol.

Itt mi készültünk a a mai beszélgetésre, akkor kérdezted, hogy milyen jellegű beszélgetés lesz. azt mondtam, hogy kíváncsi vagyok rád.

És ha az ember kíváncsi valakire, akkor lehet, hogy az is érdekli, hogy valójában hogyan lettél te kommunikációs szakember.

Hogyha mondjuk visszautazál akár az óvodás korodig, már akkor volt-e benned bármi olyan érdekes képesség vagy készség, amikor azt láttad, hogy tök jól kommunikálsz az emberekkel?

Szóval, hogy indult ez a kommunikációs szakemberség?

Az biztos, hogy kiskoromban beszédes voltam, közvetlen, barátkozós típus, akik szerettek, nagyon szerettek, és jó volt, tehát hogy jó volt ott nyüzsögni, lavírozni a az emberek között.

Leginkább most a hat éves fiamon látom, hogy ő ilyen, ő hasonlít ebben a tulajdonságban a legjobban rám.

Általa újra élem a pici gyerekkoromat.

Azért tettem föl ezt a kérdést, mert készült egy olyan kutatás, az egyik volt Szovjetunió országban.

Nagyon izgalmasak ezek a dolgok, amikor megvizsgálták, hogy pici mászó gyerekek mit választanak, amikor elindítják őket egy szőnyegen.

Egy szőnyegen elindították őket, és a szőnyeg jobb és bal oldalán különböző eszközök voltak, amelyek egy-egy hivatást leképeznek le.

Mondjuk voltak hangszerek meg minden egyéb ilyen dolog.

És utána nyomon követték ezeket a pici gyerekeket, és kiderült, hogy olyan 80%-ban olyanfajta hivatást választottak, amilyen eszközt ott a gyerek kiválasztott.

Tehát, hogy az már predesztinálja azt, hogy mi felé megy, hogyha nem rontjuk el, és nem beszéljük le róla, akkor abba az irányba terelődik.

Ugye kommunikációs szakemberből van jó sok Magyarországon, meg szerintem világszerte.

Miként definiálod magad ezen a területen?

Mit jelent az ma, hogy kommunikációs szak?

Én együttműködő kommunikációval foglalkozom.

Ez más néven nonviolent communication, tehát erőszakmentes kommunikáció.

Én ezt a kifejezést nem kedvelem annyira, mertogy amiben benne van az erőszak vagy a gyűlölet, az az rögtön visszapattintja az embereket.

Én visszapattanok tőle, az biztos.

És nem nagyon hitelesen beszélek a gyűlölet ellen meg az erőszak ellen, hanem inkább azt vallom, hogy beszéljünk arról, amit igazából szeretnénk.

Ezek amúgy a szükségleteink, amit szeretnénk, hogy teljesüljenek.

Ha kér az ember pohárvizet, akkor mondja azt, hogy szomjas és kérek egy vizet. meg a szükségleteinket, ne azt várjuk, hogy valaki majd kitalálja, de ha nem, akkor meg megbántódunk.

Ezt a módszert, tant Marshall Rosemberg pszichológus foglalta egy nagy keretbe, sok kollégájának a munkásságát összegyúrva egybe, és egy egy nagyon átlátható, számomra mérnöki pontosságú rendszer az, ami ami jól működik és és jól követő, végiggondolható, hogy ha én téged megbántottalak, vagy fölkaptad a vizet, vagy én fölkaptam a vizet, akkor mi történt? végig tudom gondolni, el tudok azon gondolkodni, illetve önmagamhoz kapcsolódva át tudom tekinteni, hogy mi az, amivel én járultam hozzá ehhez a helyzetnek a kialakulásához, és mi az, amit tudok majd esetleg változtatni, mert az alapján fogok tudni változtatni, ha önmagamba mélyen belenézve megvizsgálom, hogy mi az, amit én igazából szerettem volna, mert lehet, hogy beszóltam neked valami otrombát, ami neked természetesen nem jön be, és fölkapod a vizet, és na jól van, Huba, akkor te beszélgessél mással, de hogyha á ilyen elő nem biztos, hogy nem mindegy most tegyük, de életszerű a történet életszerű a történet, csak vicces.

És akkor egyrészt, ha visszapörgettem magam abban a helyzetben, mer hazamegyek én is, én is duzzogva, meg te is duzzogva, hogy akkor mi történt, akkor egyrészt megvizsgálom a saját érzéseimet, hogy most én igazából feszült vagyok, vagy csalódott vagyok valamiért, vagy aggódok én valamiért, vagy vagy én annyira boldog vagyok, hogy te meg nem vagy nem vagy hajlandó lelkesedni velem, mert te neked máshol jár az eszed, egy podcastokon jár és éppen nem tudsz rám figyelni.

Szóval, hogy nem egy egy fele nézünk, hanem inkább így így ellentétes helyzetek alakulnak ki.

Azt szeretném valószínűleg az egyik szükségletem az, hogy most velem örüljön valaki, vagy megdicsérjen egy kicsit, vagy vagy azt mondja, hogy hú, ez jó volt, vagy ilyesmi.

Tehát, hogy adjon egy visszajelzést, egy megerősítést, hogy én jó irányba megyek.

Például a felismerések szerinted mikor jelentkeznek?

Hiszen ugye azt szoktuk mondani, hogy maga a felismeréssel indul el minden olyan változás vagy változtatás, amire vágyunk.

Hát azt gondolom, a felismerés akkor indul el, hogyha erre van szándék.

Tehát hogyha valakiben nincs szándék meglátni, meghallani, megérezni, ami jelként mutatkozik, akkor nem biztos, hogy ez egy újfajta szemüveg, tehát egy vagy egy újfajta nézőpont.

Ez már segít abban az elindulásban, hogy tudjak önmagamhoz, illetve hozzád majd kapcsolódni.

A felismerést azért kérdeztem, mert az egyénként más és más, hogy hogy mi az, ami elindítja ugye ezt a folyamatot.

Ami miatt faggadgatlak itt egy kicsit a kommunikációs szakember, mi volt?

Hogy egy olyan izgalmas területét választottad ennek a munkának, ami párkapcsolatoknak próbál segíteni, megtartani így fogalmaztalan megtartó kommunikáció. énekeltem kórusban, ott volt egy álompáros, mindenki tudta, hogy tehát, hogy ha valaki párt akar, akkor olyat akar, mint az a fickó, vagy az a csaj.

Olyan összhangot szeretne, mint ami kettőjük között van.

Az a lazaság, az a könnyedség, az a szeretet, az a szerelem, az a minden.

És egyszer csak kiderült, hogy ők két éve elváltak.

A Facebookon megcsappant a kommunikáció, tehát hogy meg minthogyha nem lennének együtt.

De ezt én nem kérdeztem rá, nem tudtam, mert valahogy eltávolodtunk, és és amikor ezt megtudtam, akkor nagyon-nagyon megérintett.

Szinte meg is zuhantam ettől, hogy ennyire sérülékenyek a kapcsolatok.

És akkor elhatároztam, hogy hogy én ezzel fogok foglalkozni, akkor pár megtartó kommunikációval foglalkozok, mert meg voltam róla győződve, és mint ez utólag ki is derült, hogy úgy tűnik, hogy nem kommunikáltak egészen megfelelően egymással, és úgy szépen lassan így elmorzsolódtak.

És akkor persze amikor már ezik egyik a Gellérthegyen, másik a Sashegyen van, akkor már már nem sok közük van egymáshoz, és azt már nehéz visszahozni.

Ha már ebbe az irányba eveztünk pár megtartó kommunikációnak, ennek a megtartó kommunikációnak milyen dolgok az alapjai?

Többször hangsúlyoztad a a párbeszéd fontosságát?

Egyáltalán az, hogy tudjuk megfogalmazni, egyáltalán felismerni és megfogalmazni az érzéseinket és akkor azt elmondani, mi az, ami még tud segíteni?

Avas már be a rejtelmekbe vagy az eddigi tapasztalataidba azzal kapcsolatban, hogy természetesen van amikor nem működik.

Bármennyire próbálod megtartani azokat a párokat, és bármennyire segítik ők is egymást abban, hogy tudjanak jól kommunikálni.

Azt látom, hogy hogy bármennyire is szeretik a felívelő, szerelmes, fellobbanó időszakban egymást.

Minden szép és rózsaszín, és ez így tök jó, de egy idővel ezek már feladatokká alakulnak át, terhekké.

Mindenkinek megvan a maga tere.

Az anyag élete egy picit beszűkül a négy fal közé.

Az apa járja a világot és lapátolja haza a pénzt, hogy eltartsa a családot.

Az ő terük is, amiért ők összejöttek, hogy együtt legyünk, az az igazi együttlét ideje lecsökken és korlátozódik a gyerekre, a gyerekkel való együttlétre, ami az elején varázslatos, aztán meg nyilván minden nap ugyanaz van.

Abban van egy pici unalomfaktor, aztán nyilván a fejlődési ugrások azok megint varázslatosak, de aztán megint jön az unalomfaktor, meg az egyre több dolog, meg még egy gyerek, még egy gyerek.

Hogyan férek hozzá anyuhoz? akárcsak beszélgetni, akár intimitásban, gyöngétségben.

Ezek felőrlik a napokat, a mindennapokat, és fontos, hogy ezeket kimondjuk, hogy nekem most már szükségem van rád anyára, a feleségre, a barátnőre valahogy.

Az a fajta minőség, amit tud hozni a nő mellettem, azt ki tudja mondani, hogy nekem mi kell a szükségek lettek olyanok, hogy ki akarom elégíteni, mert mert feszít, hogy én most valakivel dumálni akarok.

Ezt lehet, hogy meg tudom tenni a barátommal, a haverommal, de vannak dolgok, amik a feleségemmel szeretnék megbeszélni.

Tehát ez egy ilyen kedvenc stratégia, úgy úgymond Rambala Éva, akitől tanultam a az erőszakmentes kommunikációt.

Ez ez egy természetes dolog, hogy a kedvenc stratégiám nagyon sok mindenben a feleségem.

Ha éhes vagyok, szeretem, ha ő főz nekem, ha gyengétségre vágyok, szeretem, ha ő simogat meg, és ő ölel meg, vagy ő megy tovább velem ezen az úton.

Tehát ezeket ki kell tudni mondani vagy jelezni, hogy nekem mire van szükségem, és hogy a a partnerem, a társam ebben hogyan tud segíteni.

Nyitott-e akkor rá úgymond ezek szükségleteket kielégíteni?

Nyilván reggel nem biztos, hogy fog nekem főzni pacalt, de amúgy azt meg általában a férfiak főzik sok esetben, de ugyanígy igaz, hogyha ha éppen egész nap a gyerekkel, nyűgös gyerekkel bajlódott, akkor nem biztos, hogy jut nekem az a kedvenc kajám, amit amúgy istenien tud elkészíteni.

Na, azért állítanálak meg egy picikét.

Nekem van négy gyerekem, és azért azt az ember megtapasztalja, hogy amiről te beszélsz, azt a pasik elég jól csinálják.

Tehát elmondja, hogy ő mit szeretne enni, mire van szüksége, szeretnék elmenni, vagy nem is mondja, hogy szeretnék, csak megyek teniszezni a barátaimmal, elmegyünk motorozni, elmegyünk ide-oda.

A nők vannak, én úgy látom, egy olyan helyzetben, vagy ők maguk is válnak olyanná, ahogy a gyerekek megérkeznek egy családba, sokkal kevésbé mernek kérni, sokkal kevésbé merik megfogalmazni az ilyen jellegű vágyaikat, hiszen a realitás szintjén látják, hogy hopp, erre nem biztos, hogy a nap 24 órájában van hely, van egy óra, van egy fél óra.

Ez egy kölcsönös kommunikáció.

A mai világban nagy divatja van a történetmesélésnek.

A könyvben is ugye gyakorlatilag a magját képezi a általá szerkesztett könyvnek az, hogy történeteket olvashatunk.

Mennyire látod akár a történetmesélst egyfajta kommunikációs eszköznek, amit a gyerekekkel kapcsolatban megteszünk.

Tehát amikor este elalvás van, akkor nem feltétlen könyvből mesélünk, hanem elkezdünk egy napi sztorit nekimesélni, hogy képzeld el, az történt velem, hogy szaladtam a villamos után és ez meg ez volt.

Lehet ez is egyfajta kommunikációs eszköz, hogy lett Hogy?

Hogyn, egyrészt a a gyerekek nyelvi és mentális és szociális fejlődésében elengedhetetlenek a történetek.

Imádják az egészen pici gyerekek, hogy elmondom, hogy reggel te fölkeltél, megmostad az arcod, akkor ültél egy kicsit a WC-n, akkor reggeliztél, ez az amaz, ez történt.

És így leejtetted a a lekváros kenyeret a szőnyegre fortfítva mindenféle ilyet is.

Papa mérges volt, anya kiabált.

Tehát, hogy föl is lehet oldani ezeket, de hogyha csak elmesélem ezeket a történeteket, a gyerek agyában elkezd játszódni a mozi.

Mondjuk ez a mentalizációs képesség elengedheten ahhoz, hogy el tudja majd képzelni a kettest, a hármast, az ötöst, hogy ezeket összeadom, hogy ezeket kivonom egymásból, hogy majd a négyzet azan néz ki a téglap és így tovább.

Tehát, hogy a mindaz, amit az iskolában tanulunk, hasznos és látszólag haszontalan dolgokat, azokat mind el kell tudnunk képzelni.

És ez lesz az alapja, az egyik alapja. a mozgáson túl például, hogy ő képes legyen, nem az az iskolának megfelelni, hanem képes legyen úgy nagyjából a világban eligazodni, képes legyen elolvasni dolgokat, hogy azt tudjam, hogy az mit jelent, az rám vonatkozik, nem vonatkozik rám és így tovább.

Tehát a mesék, a történetek nagyon-nagyon fontosak a a gyerek és a család életében.

Én is elmesélem, hogy én most hol buktam el, hogy most nagyon dühes voltam, vagy dühös volt rám a főnök, és nem esett jól, vagy becsapott az egyik kollégám, és az nagyon rosszul esett, vagy engem kitüntettek, megdicsértek, hogy ügyesen dolgozott apa, anya, akkor ezt látja a gyerek, hogy hogy a szüleivel ugyanúgy történnek a dolgok, mint ahogy vele az életben.

Vagyis azok az érzések is, amelyekről itt beszélgettünk egy-egy történetben, a tudatalattiában is megjelennek annak, aki hallgatja ezeket a történeteket.

Tehát valahogy ilyen értelemben is van szerepe annak, hogy a történetmesélés az az fontos része ma is az életünknek.

Meg ha visszagondolunk arra, hogy akárcsak Európa történelmét megérteni, mennyivel könnyebb a ma gyerekének, hogyha történetek révén meséljük, nem pedig azt, hogy én szeretném, hogyha így mesélnék, hogy hogy én például rettentő kíváncsi vagyok, hogy hogyha a Mátyás király mondjuk tényleg áruhában sétált, akkor mi volt benne?

Tehát, hogy igen, hogy mi milyen érzések lehettek benne, amikor ő belépett egy parasztember házába, hogy mi az, amit igazából szeretett volna közölni, vagy után járni neki.

Tehát, hogy ilyet tett, akkor miért tette?

De úgy ugyanúgy a Zsigmond miért írta alá ezt a papírt, hogy ezek a papír aláírások meg szerződések, meg a vérszerződés, hogy ott az az hogyan nézhetett ki, hogy mi az, amit igazából szerettek volna, mi az, ami nekik fontos volt, mert most csak annyit tanulunk, hogy vérszerződés.

Ezek össze izé vagdost a kereket, itt a kez vért, ezek összeálltak.

Ezek milyen szükségletek, érzések voltak…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „A megtartó kommunikáció ereje – beszélgetés Street Gábor Hubával az apaságról, kapcsolódásról, közösségrő”

Miről szól ez az epizód: „A megtartó kommunikáció ereje – beszélgetés Street Gábor Hubával az apaságról, kapcsolódásról, közösségrő”?

Street Gábor Huba kommunikációs szakemberrel beszélgetnek az együttműködő kommunikációról és a megtartó párbeszédek erejéről. Az epizód kitér az erőszakmentes kommunikáció alapelveire: érzések megfogalmazása, szükségletek felismerése ítélkezés nélkül. Megemlítik az "Apák" című… Az epizód a Porkoláb Gyöngyi című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 06. 12..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „A megtartó kommunikáció ereje – beszélgetés Street Gábor Hubával az apaságról, kapcsolódásról, közösségrő”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Street Gábor Huba, Porkoláb Gyöngyi.

Milyen témákat érint ez az epizód: „A megtartó kommunikáció ereje – beszélgetés Street Gábor Hubával az apaságról, kapcsolódásról, közösségrő”?

Fő témái: kommunikáció, apaság, közösség, erőszakmentes kommunikáció.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „A megtartó kommunikáció ereje – beszélgetés Street Gábor Hubával az apaságról, kapcsolódásról, közösségrő”?

Megjelenés: 2025. 06. 12.. Hossz: 47 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/porkolab-gyongyi/a-megtarto-kommunikacio-ereje-beszelgetes-street-gabor-hubaval-az-apasagrol-kapc-3addaae1

Több epizód a Porkoláb Gyöngyi-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból