Porkoláb Gyöngyi

Aktuális kérdések a nárcizmusról

· PT33M42S

Összefoglaló

A podcast vendége Beke Sándor pszichológus, aki Dr. Porkoláb Gyöngyivel beszélget a nárcizmusról. Az adásban elemzik, miért élnek a nárcisztikusok a múltban, hogyan torzítják a valóságot, és mi történik két nárcisztikus személyiség találkozásakor. Kitérnek arra is, hogyan lehet…

Röviden

Műsor
Porkoláb Gyöngyi
Megjelenés
2025. 07. 08.
Hossz
34 perc
Témák
nárcizmus, pszichológia, önismeret, toxikus kapcsolatok, mental health
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Szeretettel köszöntöm újfent kedves követőinket és hallgatóinkat.

Nagy örömmel köszöntöm a stúdióban ismét Beke Sándor pszichológus barátunkat.

Tanyár legforróbb talán napjaiban rögzítjük ezeket a beszélgetéseket, illetve most konkrétan ezt a részt is.

És pont azon törtem fel, hogy ugye ez a 21. rész, és itt ülünk a 21. században, mindig van az emberben valamiféle áthallás, vagy lehet, hogy csak egy ilyen érzet.

Ez alkalommal megpróbálunk olyan dolgokról beszélgetni, amelyeket azon kérdések kapcsán gondoltunk hasznosnak kibontani, amelyek érkeztek ugye a az előző részek tartalmaihoz.

Tehát nem feltétlen konkrétan azokat a kérdéseket, amelyek érkeztek, hanem abból fakadólag bizonyos irányokat.

Az egyik legizgalmasabb dolog talán azért látva azt, hogy nagyon sok mindenről beszélgettünk már, és egyrészről néha azt érezzük, hogy már nem tudunk nagyon újat mondani, ugyanakkor meg annyi mindent még igen, hogy konkrétan ha azt a kérdést szolgáz hozzád, hogy miért élnek a nárcisztikusok a múltban, akkor akár konkrét mondatok, történetek megvillantása révén beszéljünk már erről is, merthogy tapasztaljuk ezt, hogy ugye lehet ez is egyfajta redfleg, amit ha észreveszünk a másikon, akkor lehet, hogy csak furcsa érzésünk van az elején.

Az a helyzet, hogy azért is nagyon aktuális, arra azért mondjuk reflektálnék, hogy a 21. században élünk, de néha azt veszem észre, mintogyha nem.

A kérdés azért is jó, mert várjál, miért is nem?

Akkor nem az, hanem hanem úgy vannak, amik változnak, és vannak amik nem.

Tehát ez a téma, amiről beszélünk, ez ez mennyiségileg láthatóvábbá vált, ugye ez a nárcisztikus probléma, de de ez azért mindig jelen volt.

Inkább erre értettem, ha csak erre, de rengeteg aspektusa van ennek, hogy úgy néz ki, mintogyha a a múltkor beszéltünk a szeretetlenség felé haladássról az ember azt gondolná, hogy az emberiség és a és ugye az emberek valahogy változnak pozitív irányba, de ez valahogy nem.

De nem erről beszéltünk. meg a kultúráról is.

Ugye az is egy szerintem érdekes rész volt, amikor azt próbáltuk boncolgatni, hogy egyáltalán a nárcizmusnak a kultúrája vagy egyáltalán ebben a közegben, hogy meg mint van.

Illetve ha már most ezt itt szóba hoztuk, még egy mondatot engedjetek, vagy engedj meg, hogy a az a fajta nyitottság, ahogy ez most akár a közélet szinterén is megjelenik bizonyos aspektusból, a mindennapokban megjelenik, munkahelyeken megjelenik, online platformokon, az mindenképp újszerű dolog.

És ha valami értelme még talán van túl azon segítünk sokaknak ezzel a podcasttel, az ez is.

Most itt akkor elkezdtük feldobálni a témákat, hogy ugye egy nagyon komoly változás van az ilyen jellegű témák tárgyalásában.

Az ember fölmegy a social médiákról, látja, hogy különböző személyek, ma bekapcsoltam a telefon, jött egy videó és a borderline személyiség zavarról beszél egy hölgy.

Honnan ismerjük meg minden? amíg ennek a szakmának és ennek a világnak, amit pszichológiának hívunk, szakembereknél zárt körben volt a privilégiuma, ez is kilépett ugye a social média világába, ami egy ami egy nagyon érdekes folyamat, mert mert kontrollálhatatlanná vált a tématárgyalásra.

Az egyik ok, ahogy most itt beszélgettünk, az ember nem tud mit csinálni, minthogy utána megy és megpróbálja ezt kortába tartani, vagy a kontroll alatt tartani.

Borzasztó erős a a helyzet, és a social média megjelenésével ugye a szubjektumot torzít szubjektumot, tehát mindenki hozzáértővé válik.

És ugye az a helyzet, hogy egyébként az egyik újságíró barátomat megkérdeztem, hogy ti nem féltek attól, hogy a hogy fel fog hígulni a szakmátok, mert ha te mondasz valamit, és valaki mondjuk más véleményen van, de Mariéni a Facebookon kifejti a saját véleményét, akkor lehet, hogy Marinén fog egyetérteni, és az lesz a releváns információ, nem a tied, mint újságírói.

Most csak mondtam valamit, és akkor gondoljunk a közéletre, gondoljunk egy csomó mindenre, hogy mi marad objektív támpont, hogy hol van az igazság.

Ezért is fontos, hogy most itt ülünk, meg egyáltalán beszélgetünk ezekről a dolgokról, mert utána kell valahogy menni, és valahogy meg kortában kell tartanunk a dolgokat.

És a 21. század arról is szól, hogy az ember a saját életét nem tudja kordában tartani.

A saját kommunikációs közegé sem tudja kordában tartani.

Egyszerűen kontrollálhatatlanná válik.

Azt hiszi, hogy a social médián keresztül a megosztásokkal meg azzal a közeggel, amin belül van, egy kontrollált kommunikációs közegben van.

És az a helyzet, hogy annyi minden torzul, hogy a valóságot nem fogja látni semmilyen témában igazából.

Tehát ez el fog menni, de most messzementünk ettől a dologtól.

Én nagyon szeretem az ilyen jellegű közös gondolkodásokat.

De térjünk akkor oda vissza, amit kérdeztem, ugye miért élnek a múltban a nárcisztikusok?

Na, ennek azért van a kérdésednek aktualitása, mert ezt egy hő tegnap meg is kérdezte tőlem, tehát az én oldalamon is, tehát a a TikTokon meg a weben is feltették ezt a kérdést, hogy talán azért, mert elég sűrűn előforduló jelenség.

Először is az ismerkedésnél, amikor a redflegekről beszéltünk, ugye aki a rengeteg pozitív példát ho az életéből a múltjára vonatkozólag, amellett, hogy sajnáltatja magát, de ezt úgy csinálja, hogy a sajnáltatás az másokra vonatkozik.

Torzít ki torzít egy teljesen más irányba.

Én nagyon rendes voltam, kedves voltam, normális voltam, rengeteget tettem értük, szerettem őket.

Így ezt tudjuk, ezt megbeszéltük a sajnálati résznél, de ugyanakkor a saját személyét kiemeli, mint egy jelentőségteljes jól működő.

Tehát jól működő, fontos és a múltban nagyon respektált.

A szűk közegébe respektált és a tágabb közegébe és respektált szemét mutat be.

Ilyen példák, hogy jaj, hát engem annyian kedveltek, én jártam ilyen társaságba, olyan társaságba, ismertem ezt, ismertem azt.

Nagyon sokszor hivatkozik nem a saját kapcsolataira, hanem valami régi kapcsolatból adódó azon kapcsolatokra. nagyon sokszor hivatkozik, tehát nárcisztikusok sokszor hivatkoznak tőlük magasabb státuszú személyekre.

Nyilvánvalóan ez már az elején, a kapcsolat elején emeli az ő jelentőségüket státuszokat hiszen tudjuk, hogy grandiózos gondolkodás van a háttérben.

Tehát ez ezt mindenre generalizálni, ha van egy szabály, mindig el szoktuk mondani, amit mondani kell, hogy a nárcisztikus a működését generalizálja.

Tehát mindenhol el lehet kapni ezt a történetet.

Én ezzel a személlyel jártam, ugyanarra a helyre jártunk, sokat beszélgettünk, leveleztünk, vadászni jártunk ilyen emberekkel.

Én nekem ú annak idején meg milyen jól ment nekem, milyen fantasztikus, meg mennyit kerestem, milyen állásom volt.

Ezt mindegyiktől hallgatjuk, legalábbis nagy részétől hallgatjuk.

És ez nem csak a kapcsolat és az ismerkedés elején, de ott erős, hanem a leértékelési fázisban is hangsúlyozza, hogy azt érezd, hogy ki vagy te hozzám képest, ugye?

Az egy más kérdés, hogy nagyon sokszor annyira el vagy ködösítve a másik személlyel kapcsolatban, hogy nem látja, hogy igazából a jelen életében a nárcisztikusnak ennek semmi nyoma.

Tehát akkor hol vannak azok az emberek, hol vannak azok a kapcsolatok, hol vannak azok a lehetőségek, hol vannak azok a munkák, hol vannak azok a jövedelmek, hol van az az emberség, hol van az a szeretetteljes közeg.

Elmondtuk, hogy mindig mindig a nárcisztikus életében a fontos kapcsolatok és a minőségi kapcsolatok azok nagyon sokszor változnak, ugye nem tudja fönntartani.

Ennek, hogy a múltban van és a múltról kommunikál, rengeteg haszna van.

Tehát te nem tudod hát ellenőrizni semmiképp.

Ne sehogy nem tudod ellenőrizni. kontrollhatatlan, bármit mondhat, másrészt emeli a grandiozicitását, tehát őt emeli, tehát ő különbként tudja magát feltüntetni, mint te.

Illetőleg benned van az az örök vágy, vagy örök kétely, vagy az örök optimizmus, hogyha ez igaz, akkor ez a jövőben is újra kialakulhat, vagy ez valószínűleg a háttérben ott van, csak most éppen egy nehéz élethelyzetben van ez az ember, de a jövőben is kialakulhat, és valahogy része lesz a múltra való hivatkozásnak karaktergyártáshoz. róla kialakult kép karaktergyártáshoz és elérkezünk a publikus réteg kimunkált publikus réteghez, ami tudjuk, hogy nagyon jellemző rájuk.

Tehát a múltban való élés az egy az egy manipulációs technika igazából, ha belegondolunk.

Ami az én tapasztalatomban megjelent ilyen szituációkban, az az, hogy egy bizonyos elakadásnál vagy olyan veszteséghelyzetben kirúgták a munkahelyéről, összeférhetetlen volt valami dolog kapcsán, és képes arra, hogy akár 10-15- 20 évre visszamenőleg a jelenben beszél erről a fel nem dolgozott élményéről.

És az üt ugye, vagy az az jelent egy pici gyanút, ami vagy elindít az ember fejében, hogy hogyha ennyi idő alatt ő nem tudott ezzel a dologgal mit kezdeni, akkor miért nyomja ezt rám?

És ezt ugye teszi sokszor úgy, hogy mintha tőled várna egyfajta támaszt, megoldást, sajnálatot, ahogy te mondtad.

Tapasztalsz-e olyan, vagy tapasztaltál-e olyat, hogy valóban fel nem dolgozott ilyen jellegű vagy lezáratlan traumák legyen? azt mondom munkahelyi párkapcsolati baráti élethelyzeti alakul ki egy ilyenfjta viszonyulás.

És csak megint mindig a empata oldaláról szemlélek, mert ugye a nárcisztikusról beszélünk spektrumzavarként csak azokról a nárcisztikusokról, akik ezt mindig hangsúlyozzuk, és igen, én meg picit próbálom azért a másik oldalt képviselve segíteni, hogy mondjuk hogyan tudod ezt észrevenni, hogyan tudsz reagálni.

Két dolog, ugye a múltban élésből indulunk, de én most egy picit megerőszakolnám a kérdésedet, mert csak a először a nárcisztikusok ebben a kérdésben beszélnünk.

A nárcisztikusnak és nagyon fontos, amit mondok, nincs meg a veszteség élményfeltózási képessége.

Tehát akkor nem is képes, akkor jól érzékeltem én bizonyos szituációkban, akik nekem is elmesélték ezeket, hogy így abszolút jól érzékeled.

Ugyanis az van, hogy nagyon sok nárcisztikusnál a bosszú, ez furcsa, hogy ezt mondom, mert ez egy egyik legfontosabb érzelmük. a bosshoz be van tárazva.

Mennyi olyan dologról beszélgettünk, ami időben megnyújtott működés náluk?

Például talán beszélgettünk, hogy az időt egész másképp kezelik.

Érzékel míg míg a múltunkban 10-15 20 éve kiment embereket azért lezárunk, vagy pozitívan, vagy negatívan, vagy neutrálisan, de valahogy lezárjuk.

A nárcisztikus nem zár le ilyeneket.

A másik, ott a polcratétel, amiről beszéltünk.

Lehet, hogy 5-10 év múlva jelenik meg.

Harmadik dolog, a múltba visszanyúlt partnerekért, aki fontos volt az életében, vagy az iskolába, a gimibe, a nem tudom miben megkeressi, kapcsolatot léteszi, rekeszbe helyezi, nem képes, nagyon sokszor nem képes. és a nárcisztikus elködösítés.

Van egy ilyen folyamat, egy nagyon jellemző dolog, amivel találkozunk rendszeresen, és nagyon sokan elmondják az új kapcsolatával, annak a az ellátmányával, annak a kapcsolati tőkével, annak a az erejével, annak az energiával megpróbálja bosszulni az előző kapcsolatát, vagy az előző kapcsolatát, mert nem tud kimenni abból.

És az egésznek, aki nézte, hallgatta a podcastjainkat, az adásainkat, az tudja, hogy a gyermekkori élményfeldolgozási kép képtelenség az, hogy az érzelmi elérhetetlenségből és az érzelmi feldolgozási képtelenségből, hogy ugye nem tanulta meg a gyermek azt, hogy hogyan dolgozok fölérzelmeket, nem kapott hozzá segítséget, vagy veszteségeket, vagy problémákat, vagy bármit, nem is tudja földolgozni, mert ha ő például kivettetődött, vagy valami deficitet szenvedett el egy kapcsolatban, az az illető bűnös.

És ez az oldal és megkérdezted ugye a másik oldalt, a másik oldal veszteségfeldolgozása megint sajátos, mert azért akinek magasabb érzelmi intelligenciájá van, őszintén elmondom, most nagyon sokan fel fogunk szisszenni, ugye én nem én ezzel az érzelmi intelligenciával én ezzel nem tudok mit kezdeni.

Vajuk be ez egy nehezen megfogható, nagyon nehezen mérhető.

Tehát amikor az érzelmek és az embernek az érzelmi adaptációs képességét kódolását deolását az érzelmi térerejét, hogy így mondjam, valaki megpróbálja mérni és objektivizálni, akkor én mindig elkezdem vakartni a fejem, és hiszek neki, de mégse.

Tehát ugye ez a helyzet, és a a másik oldalon lévő empaták, veszteség feldolgozása egészen más.

Tehát míg a nárcisztikus nem lép rajta túl, a nárcisztikus szégyenkezik, a nárcisztikus bosszul, addig a másik oldalon elindul egy érzelmi földolgozás, egy önmentés.

Tehát nagyon sok empata képes.

Arany megfogja a saját haját és kihúzza magát a vízből.

Ugye indul egy mentési folyamat, amikor elmondtuk, elkezdenek önmagukra fókuszálni. minden terapeuta elmondja, és igazuk van, önmagukra fókuszálni, legyártani a legjobb verziót, elkezdik a folyamatot, de a nárcisztikussal való találkozás végleges feldolgozását nem fogják elvégezni.

Azért nem fogják elvégezni, mert az ott marad emlékként, tapasztalatként tudásként zárványként ezt is elmondtuk, ott ott marad.

Ez a találkozás egy trauma. azt nem fogom föl.

Nem az lesz, hogy kedvesen mosolygok, ha mondjuk egy nárcisztikus szülő, és most azért nézek rád, mert te foglalkozol ezzel, egy nárcisztikus szülő elmegy, és hogy mi marad ott a gyermeknél, mit hagyok örökül?

Ugye örökül az emberek azt gondolják, hogy az egyik legfontosabb dolog az ember életében az, hogy sőt, bocsánat, nem akarok senkit bántani.

Sokan azt gondolják, hogy az egyik legfontosabb dolog az, hogy mit hagyok anyagilag örökül, milyen lehetőségeket hagyok örökül, mennyit tanítattam a gyerekkelet, biztonságban akar biztonságban akarom hagyni, hogy tapostam, hogy tanuljon és és izé nem lesz belőled ember, satöbbi, satöbbi, satöbbi.

És amikor én majd elmegyek, adja az Isten, hogy a gyermekemre több időt töltsek el, mint mint amit nélkülem kell, hogy leéljen az életébe.

És amikor elmegyek, vagyis meghalok, mikor Igen.

A legfontosabb, egyik legfontosabb momentum, amem vágyom.

Eszébe jussanak emlékek, eszébe jussanak érzések, eszébe jussanak helyzetek és…

Említett entitások

Témák

Személyek

  • Beke Sándor

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Aktuális kérdések a nárcizmusról”

Miről szól ez az epizód: „Aktuális kérdések a nárcizmusról”?

A podcast vendége Beke Sándor pszichológus, aki Dr. Porkoláb Gyöngyivel beszélget a nárcizmusról. Az adásban elemzik, miért élnek a nárcisztikusok a múltban, hogyan torzítják a valóságot, és mi történik két nárcisztikus személyiség találkozásakor. Kitérnek arra is, hogyan lehet… Az epizód a Porkoláb Gyöngyi című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 07. 08..

Milyen témákat érint ez az epizód: „Aktuális kérdések a nárcizmusról”?

Fő témái: nárcizmus, pszichológia, önismeret, toxikus kapcsolatok, mental health.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Aktuális kérdések a nárcizmusról”?

Megjelenés: 2025. 07. 08.. Hossz: 34 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/porkolab-gyongyi/aktualis-kerdesek-a-narcizmusrol-990fe50a

Több epizód a Porkoláb Gyöngyi-ből