Porkoláb Gyöngyi

Milyen ára van a sikernek? Womanext Akadémia Budapest

· PT42M36S

Összefoglaló

A műsorban a siker áráról beszélgetnek Kozák Luca olimpikon atléta, Dr. Tóth Lajos Barna sebész és Kelemen Tűz Gabriella, a Škoda Magyarország márkaigazgatója. Az interjú során feltárják a munka, a lemondás és a küzdelem mögötti valóságot, valamint azt, hogy a csúcson maradáshoz…

Röviden

Műsor
Porkoláb Gyöngyi
Megjelenés
2025. 11. 07.
Hossz
43 perc
Szereplők, említett nevek
Porkoláb Gyöngyi
Témák
siker ára, munka, lemondás, küzdelem
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Szeretettel köszöntöm hallgatóimat és követőimet.

Most egy olyan témáról beszélgetünk, amiről lehet talán azt mondani, hogy elcsépelt, lehet azt mondani, hogy mindannyiunkat érint, mégis azt gondolom, kevesen merünk őszintén beszélni róla.

Az, hogy milyen ára van a sikernek, egy olyan kérdés, amely kapcsán elmondható, hogy a siker kívülről mindig csillog, de mögötte vajon mit rejt az a rengeteg munka?

Mi a lemondás, a küzdelem, vagy akár az újrakezdés?

Vajon tényleg mindent megér, vagy van az a pont, ahol a teljesítmény már túl sokba kerül?

Három kivételes emberrel beszélgettünk a Womenext Akadémia budapesti eseményén, akik tudják, milyen a csúcson lenni és milyen oda eljutni, s valójában mit is jelent az, hogy valaki a csúcson van, valakit sikeresnek látnak kívülről. vendégeim, Kozák Luca Olimpikon atléta, akinek minden másodperc mögött lehet azt mondani, hogy évek kitartása és egyfajta mentális erő áll.

Tóth Lajos Barna, aki sebész, nap minnap hoz komoly döntéseket és igyekszik a betegeit szolgálni nagyon-nagyon nehéz helyzetben is.

Kelemen Tűz Gabriella, aki a Skoda Magyarország márkaigazgatója.

Gabi nőként, vezetőként, emberként és megmutatja a mindennapokban, hogy hogyan lehet egyszerre erős és hiteles valaki, és megtudhatjuk tőle azt is, hogy ki az igazi példaképe.

Kezdjük hát ezt az őszinte és egyben nagyon inspiráló beszélgetést arról, mit jelent sikeresnek lenni, és mi az ára annak, hogy azok is tudjunk maradni mindamellett, hogy önazonosak vagyunk.

Az előző beszélgetésnél az ön képviselet, önazonosság, önreció volt a téma.

Hogyha a sikerről ugye kellene most ebben a kerekasztal beszélgetésben beszélgetnünk, illetve akár arról, hogy mi a sikerára, hogyha az önképviselet oldaláról közelítjük meg ezt a siker kérdését, mennyire nehéz nektek egy-egy pozitív dolgot vagy sikert megélni úgy, hogy az ember abban is önazonos tudjon maradni?

Tehát, hogyha most úgy kérdezném tőletek, hogy fontos, hogy bizonyos szerepekben az ember önazonos legyen, meg hiteles legyen, akkor mi jelenti a a sikert, vagy milyen ilyen jellegű élményetek van?

Lehet, hogy furcsa magam megközítés, de a sikert egy kicsit olyan értemben lerágott csontnak érzem, hogy nem azt szeretném tudni, hogy jó mit értettek siker alatt, hanem hogy ebben az ember tud-e önazonos lenni, megélni valójában, amikor siker, és akkor majd utána belemegyünk, hogy valójában mi is a siker.

Ugye három különböző, nagyon különböző területről érkeztetek.

Gabi, >> én úgy tudnám megfogalmazni, sokat gondolkoztam egyébként a beszélgetés témáján, meg beszélgettem másokkal, hogy nekik mi a véleményük róla, hogy egy picit egy ilyen társadalmi körképet kapjak, hogy igazából kinek mi a siker, merthogy én nem éreztem magamon azt, hogy árat kellett volna fizetnem érte.

És akkor így próbáltam keresni, hogy egyébként ez csak én érzem-e így, vagy egyébként az emberek így állnak hozzá.

De ami fontos, hogy egyébként a a siker az szerintem nem egy cél, tehát hogy te nem azért dolgozol, hogy sikeres legyél, hanem a a siker az egy állapot. ezt fenntartani sokkal nagyobb munka és sokkal több erőfeszítés, mint adott esetben kitűzni egy célt és ott lenni, legalábbis az én szakmámban, illetve az én környezetemben.

De hogy egyébként én azt érzem, hogy és valahol ez az önazonossággal is egyenlő, hogy én nagyon sokat foglalkozom azzal, hogy megértsem magamat, mert nekem ez segít, hogy el tudom helyezni magam ebben a világban.

És nagyon sokat, nagyon sok időt is fordítok arra, hogy én magam magammal jól legyek.

És hogyha ez megvan, akkor az az út, amit bejárunk, vagy az az állapot, amiben vagyunk, ott nem érzi azt az ember, hogy túl sokat kellene ezért bármilyen árat is fizetni.

De hogyha mégis meg kéne fogalmaznom valamit, ami ezen az úton segített engem, és amit mondjuk úgynevezett árat kellett érte fizetni, inkább olyan darabok belőlem, amik átalakultak, vagy elhagytam, vagy máshogy közelítek hozzá.

Tehát ennek a sikernek vagy a sikerállapotnak az ára azok belőlem olyan darabok, amiket ezen az úton én átformáltam, vagy elhagytam, vagy egy másik énembe átültettem. furcsa helyzetben vagyok, mert ugye itt ez egy vállalkozó és vezető nők közössége.

Ugyanakkor én mint orvosgyermek úgy nőttem föl, hogy hogy nyilván bizonyos terminusok repedtek a vacsoraasztalnál, de túl ezen láttam, megtapasztaltam és hát megéltem azt a fajta alázatot, amivel az én szüleim viszonyultak ahhoz a szakmához, amit Lajos, te is űzöl.

Ugye én magam azt mondom, hogy onkos ebész vagy, de majd kijavítod, hogy egyébként hogy még mint.

A lényeg, hogy ahogy mondtam, nagyon különböző területről érkeztek.

És az, hogy mi a siker, az például az egészségügyben egy olyan orvos esetében, mint amilyen te vagy, kihez sokszor azért fordulnak az emberek, mert kilátástalannak látják a az állapotukat, vagy a betegségüket, hogy nagyon át tud tolódni, hogy valójában a siker az az, hogy az a beteg meggyógyul.

A siker az az, hogy még tud fél évig élni. ebben mennyire tudsz te ugyanazonos lenni, és tudod ezt a helyzet, egy-egy ilyen sikeres helyzetet kezelni, mertogy biztos, hogy hogy nem egyszerű. >> Először is nagyon szépen köszönöm a meghívást, hogy itt lehetek.

Nekem egy kicsit feszengtem itt, hogy ennyi okos nő között fogok itt ülni, de valóban >> azért megetettünk előbb megy lazulján.

Tehát én kicsit távolabbról kezdeném.

Én azt gondolom, hogy minden ember életében kell lenni.

Én ezt ilyen karosszéknek vagy fotelnek szoktam nevezni, aminek emberektől függően több lába van.

Ugye mondjuk az én életemnek, az én karosszékemnek is van egy olyan lába, egy olyan stabil lába, ami az én szakmám.

Ugye itt az önazonosság kapcsán, tehát én azt szoktam mondani, hogy én egy ilyen adrenalinfüggő ember vagyok.

Tehát nyilván az a munka meg egyébként az életemnek a többi szegmense is az egy olyan adrenalin flöst ad nekem, hogy nem tudom, hogyha elmegyek 10 napra nyaralni, akkor az ötödik naptól mindenhol elalszom, mert ahogy ez az adrenalin felhő megszűnik bennem, amit amit azért a munkám készt, vagy a munkám emiatt alakul ilyen magas szinten ez az adrenalin.

Azért az én munkámnak a a terméke az az a csoda, amit embernek hívnak.

És ugye nagyon szép volt itt a előző kereskasztalon Judittnak a kommentje vagy egy kis szónoklata itt az egészségmegőrzéssel kapcsolat.

Úgyhogy gondoltam is, hogyha az Eurolasing befucsol, akkor valami egészségügyi marketingbe téged mindenképpen alkalmaznának.

Ugye ilyenkor érzi, amikor az embernél minden működik, akkor minden jó.

És akkor amikor egy kicsi baj van, akkor akkor jövünk rá, hogy mennyire nagy probléma az, amikor nem tökéletesen működünk.

És amikor valakire rásütik a rákbeteg diagnózist, valakinek azt mondják, hogy egyébként ezen nem lehet segíteni, akkor azt gondolom, hogy ez egy óriási tragédia.

És mivel egy ilyen üzleti szféra közepén ülök, akkor mondom így, hogy egy olyan piaci szegmenst választottam én magamnak a az onkológiai sebészetből, amivel azért tudtam talán egy kicsit magasabbra jutni, mert előttem senki nem csinálta.

Ugye én olyan betegeket operálok zömében, akiket korábban ugye fölvágtuk a hasukat, azért is indultam el ezen az úton, visszazártuk és azt mondtuk, hogy nincs tovább, és akkor néhány hónapon belül meghaltak.

Ugye erre volt egy van egy módszer, amit megtanultam, elhoztam, és már 13 éve operálok ilyen betegeket.

És nekem az a fajta önazonosság, amit ezen betegtől vagy ezen betegek felé tudok közvetíteni, ezt mindig azt szoktam mondani, hogy talán az én sikeremnek a kulcsa egyrészt a konogságom, a makadságom. sosem tudok a seggemen ülni, és azt gondolom, hogy hogy a lelkemet azt mindig igyekszem odatenni ebbe a munkába.

És az a fajta pozitív visszajelzés, amit én a betegektől kapok, azt gondolom, hogy az a sikeremhez vezető, ha nevezhetjük ezt sikernek, mer az egészségügyben ezt másként mérjük, a sikeremhez vezető útnak egy nagyon komoly része. >> Menjünk már abba bele, hogy hogy az egészségügyben mit is nevezünk sikernek a véleményed szerint. >> Hát ezt nagyon nehéz megfogalmazni így >> de próbáljuk meg, hogy >> azt hiszem, hogy segítek.

Igen, azt hiszem, hogy ezeknél a betegeknél például, hogyha, mert nagyon fontos egy belgyógyásznak a munkája, nagyon fontos egy kardiológusnak a munkája, de azt gondolom, hogy egy sebész, aki adott esetben akár a beteg életét tudja megmenteni, akárha csak éveket tud adni annak a betegnek, akkor ez egy óriási sikernek könyvelhető el. és az a fajta visszajelzés, amit a betegektől kapok, amik nem tudom karácsonyra, hogy köszönik a harmadik karácsonyukat, vagy köszönik, hogy a gyermeküket férhez adhatták.

Tehát ezek olyan hihetetlen erőt és hihetetlen támogatást adnak, amire az ember mindig azt mondja a másik oldalról, mert természetesen, ahogy többször hallottuk, azért a sikerhez vezető út az elég rögös, tehát sok minden dolog történik, de ilyenkor ez mindenért kárpótolja az embert. >> Na, mindjárt még belemegyünk ezekbe a dolgokba.

Egyrészről nagyon örülök, hogy itt itt vagy, mert egy sportoló vagy edzésen van, vagy tesztversenyen, vagy éles versenyen, vagy a családjával, vagy edzőtáborban.

A az elején, amikor a megnyitó beszédeket mondtuk, akkor talán ez nem hangzott el, de ez valóban így lehet, hogy nagyon más az, amit sikerként vagy célként vagy célszalagként lát egy ember az életében.

Ugye a te életedben talán az egy fizikálisan látható célvonal, ami sokszor statikus, mert nem a melkasoddal szakítod át, hanem hanem hanem át kell futni rajta.

Szóval, hogy egy sportolónál azt lehet mondani, hogy akkor a teljesítményt abban mérik, hogy most megnyerted, nem nyerted.

Na de ennek a mélységei azért azért máshol vannak.

Ezt tudjuk nálad, aki egészen az én szememben okosan viszonyulsz ezekhez a dolgokhoz.

És ahogy miért mondom, hogy ezt okosan, mert hogy pici apró lépések is sikerként könyvelhetőek el.

A konkrét kérdés ugye ezzel kapcsolatban az inkább az, hogy hogy gyerekkorod óta atlétizálsz.

Mi volt az az első olyan élményed? edződdel, mondjuk Suba Lászlóval együtt, amikor azt érezted, hogy valami olyan siker jár át, hiszen egy gyerek elkezd atletizálni, sportol, adrenalin, öröm satöbbi, satöbbi. >> Szerintem a legelső tele nagyon aprók, amikor így a csoportba a fiúkat lefutottam. >> A fiúkat lefutottál? >> Persze most egy 12-13 éves gyereknek 13213 éves voltam.

És amikor lekerültem a pályára, és kiderült, hogy gyors vagyok.

Nyilván az első versenyemet házi verseny volt.

Imádtam már ott az egész környezetet, és akkor tudtam, hogy nekem a versenyzés az nagyon való, és szépen lassan építkeztem fel.

Én amúgy őszintén szóval sose gondoltam úgy a sport gyerekként vagy fiatal felnőttként, hogy most én sikeres akarok lenni.

Egyszerűen csináltam és sodródtam az árral.

És ez ilyen nagyon úgy hangzik, hogy jaj, de könnyű volt.

Nyilván nem volt könnyű, de de én nem éreztem azt, hogy bármi lemondással járna ez az egész, hiszen nagyon élveztem, és lehet, hogy valakinek lemondás lett volna az, hogy például nyáron nem megyünk el nyaralni.

Ugyanakkor valamit úgy idézőjelbe elvettek tőlem, de helyette nagyon sok más dolgot kaptam, amit lehet, hogy sőt biztos, hogyha nem sportolnék, nem kapnám meg.

Úgyhogy én mindig így néztem, hogy mi az, amit kapok a sporttól, és mi az, amit kap mi az, amit kapok ettől az egész életmódtól.

És nem feltétlenül azt néztem gyerekként, főleg, hogy akkor most mennyit szeretnék futni.

Nyilván amikor átfordult az, hogy ez a munkám és ez a megélhetésem, onnantól kezdve szigorúbb is voltam magammal, és egyre többet akartam, és azért mi olyanok vagyunk sportolók, meg szerintem nagyon sokan mások, főleg az üzleti életben, hogyha valamit elértünk, akkor jó, akkor mi a következő?

Tehát ez sosem tudunk megnyugodni kicsit, de ez visz előre minket így az életbe.

Szerintem meg nálam azt én azt tudom, hogy ennek van egy vége, de ezt nem lehet örökké csinálni.

Nekem majd kell egy civil munka, egy civil karrier, és szeretném a legtöbbet kihozni ebből az egészből. >> Mondtam, hogy okos, ugye a mindenben már évekkel ezelőtt előre gondolkodott.

Az egyik olyan sportoló leszel szerintem, aki ilyen úgymond sportiplomataként egy szakmával fog fog fogod vinni, vagy vihetni.

Na de visszatérve azt mondtad, hogy sosem érdekelt, hogy most nyerjél, vagy ilyesmi.

Hát ezt van az ember olyan nehezen hiszi el, mégis csak a sikert azt keresi egy sportoló.

Ismerek sokakat, akik azért hagyták abba.

Több között az én egyik gyerekem 13 évesen, aki országos bajnok volt, mert belátta, hogy nemzetközi szinten ő soha nem lesz ott mondjuk abban a sportágban, és azt mondta, hogy igen, ő szeretne jönni sielni, szeretne nyáron jönni a barátokkal, tehát hogy az ára az ilyen szinten megmutatkozik.

Azt mondtad, hogy vesztettél sok mindent, de sok mindent megnyertél.

Erre utólag jön rá az ember? >> Időközben is nyilván érdekel.

Tehát nem azt mondanám, hogy ha kikaptam, vagy nem futottam jól, akkor nem zavart volna.

De de amikor így gimnazista voltam, azért folyamatosan volt egy mozgatóró, folyamatosan jöttek az eredmények, csak akkor még nem úgy gondolkoztam, mint most, hogy ez jaj de sikeres vagyok, vagy hogy ebből egyszer majd meg tudok élni, vagy hogy ez lesz a munkám.

Én nem az a fajta gyerek voltam, aki tudta 10 évesen, hogy olimpiai bajnok akar lenni.

Nekem így időközben jött az, hogy én lehetek profi sportoló, és szerintem jó volt, hogy ez így alakult, és nem erre készültem, mert amikor ez pont átváltott, 19 évesen junior elb második lettem, és nekem az volt a fordulópont, amikor így addig is voltak eredményeim, tehát nem azt mondom, hogy nem voltak utánpótás eredményeim, de az volt az a pont, amikor amikor azt mondtam, hogy na jó, akkor ezt csináljuk, szépen épí építsük fel a karrieremet, keressünk egy menedzsert, kezdjünk el külföldre járni, versenyezni, mert ebben van fantázia.

Hú, bent nem maradt még néhány kérdés, de majd mindjárt visszatérünk rá.

Gab cégvezetőként az embernek döntéseket kell hoznia.

Lehet egy jó vagy rossz döntés is siker az ember életében, amit utólag aként könyvelel.…

Említett entitások

Témák

Személyek

Szervezetek, cégek

  • Womanext Akadémia Budapest
  • Škoda Magyarország

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Milyen ára van a sikernek? Womanext Akadémia Budapest”

Miről szól ez az epizód: „Milyen ára van a sikernek? Womanext Akadémia Budapest”?

A műsorban a siker áráról beszélgetnek Kozák Luca olimpikon atléta, Dr. Tóth Lajos Barna sebész és Kelemen Tűz Gabriella, a Škoda Magyarország márkaigazgatója. Az interjú során feltárják a munka, a lemondás és a küzdelem mögötti valóságot, valamint azt, hogy a csúcson maradáshoz… Az epizód a Porkoláb Gyöngyi című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 11. 07..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Milyen ára van a sikernek? Womanext Akadémia Budapest”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Porkoláb Gyöngyi.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Milyen ára van a sikernek? Womanext Akadémia Budapest”?

Fő témái: siker ára, munka, lemondás, küzdelem.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Milyen ára van a sikernek? Womanext Akadémia Budapest”?

Megjelenés: 2025. 11. 07.. Hossz: 43 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/porkolab-gyongyi/milyen-ara-van-a-sikernek-womanext-akademia-budapest-074570c1

Több epizód a Porkoláb Gyöngyi-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból