Porkoláb Gyöngyi

Mit jelent „nem abbahagyni, hanem befejezni?”

· PT41M26S

Összefoglaló

Egeresi Ildikó stresszoldó terapeuta és családállító a vendége a műsornak, amely a lezáratlan ügyek feldolgozásáról szól. Kiemeli, hogy az emberek gyakran a múltban történt események meg nem fejezése miatt szenvednek, nem maguk miatt az események miatt. A beszélgetés érinti a…

Röviden

Műsor
Porkoláb Gyöngyi
Megjelenés
2026. 06. 02.
Hossz
41 perc
Szereplők, említett nevek
Egeresi Ildikó, Porkoláb Gyöngyi
Témák
stresszoldás, családállítás, lezáratlan ügyek, múltbeli események
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Egy háromrészes podcasts sorozatnak a második epizódjában szeretettel köszöntöm Egeresi Ildikót.

Köszöntöm én is a hallgatókat. >> Ildi stresszoldó, családállító és már itt több alkalommal az étteren keresztül is találkozhattak, vagy hallgathattátok őt is, engem is, mint faggatótársát, és egyben egy kíváncsi mindig tannulni vagy fejlődni akaró emberkét itt Tildivel szemben.

Hát szerintem közel 30 évet, h valamennyi, az biztos.

Hát mindig izgalmas azt látni, hogy milyen új perspektívek és új mezőkön vagy tereken tudunk kapcsolódni egymáshoz.

Talán ez a mi találkozásunk vagy újratalálkozásunk is ilyen volt.

Lehet, hogy mondjuk ezt az étteren keresztül így nem is osztottam meg.

Ugye egy rendezvényen találkoztunk tavaly májusban, utána néztem, hogy mivel foglalkozol.

És az azért tudva lévő egy olyan kort élünk meg, mikor lehet látni, hogy mindenki próbál valahogy önmagával foglalkozni, mármint hogy az önfejlesztés tekintetében.

És hogy ebben csodálom azt a elhivatottságot, a saját módszeredet, amivel nagyon-nagyon sok embernek tudsz segíteni. >> Köszönöm. >> Mit érzel?

Miben tudsz te igazán segíteni?

És egyébként hol volt az az első pont, amikor azt érezted, hogy tényleg valós segítség, amit adsz?

És akkor utána mondom a hallgatóknak, hogy miről is fogunk majd beszélgetni, >> hogy hol éreztem, hogy legelőször a tükörben éreztem, hogy tudok segíteni, mert ameddig nem tudtam eleget, addig mindig győzködtem, és aztán egyszer csak meggyőzővé váltam.

Igazán akkor tud egy segítő segíteni, ha kérdezik, ha kérik, és nem pedig ő mondja el, hogy mind kellene a másiknak változtatnia.

Ez a önmagam változása elindított arra, hogy most már érdemes másokkal is foglalkozni.

A visszajelzések, hogy miben tudok segíteni, hát nagyon-nagyon sok mindenben.

Leginkább abban, hogy merjenek önmaguk lenni az emberek.

És ezáltal azért mondtam a nagyon sok mindenben, mert nagyon sok színű az a változás, amit nézhetek.

Nagyon nagyon nagyon nagyon nagy a termés az emberek pozitív változásában az életedben.

Berakod befőtnek, felteszed a polcra bizonyos szintekre, és akkor tudod, hogy mikor melyikhez nyúl? >> Nem, szórom spórának. >> Micsoda? >> A szórom spórának. >> A szórott spórának, tehát hogy nem elraktározott, hanem szórod továb. áom a tanítványaimnak tovább, és és minden olyan dolog most ugye közel 60 évesen most jött el, hogy annyi tudás van bennem, hogy nem fér el, hogy egy más minőségben is tovább kell adni. >> Az megvan már, hogy miben? >> Hát akár kártyákban, akár könyvben, előadásokban, és most is itt ülök. >> Igen, ezt se gondoltuk.

Látod, hogy egy ilyen podcast sorozat formájában.

No, azt ígértem, hogy azért csak elmondom, hogy miről tervezzük, hogy beszélgetünk.

Aztán persze nyitottá válik ez a történet, merthogy inspirálódunk néha egymásból is.

Hiába vannak itt kérdések meg témák előttem, mindig azt látom, hogy valahogy más irányba is kanyarodunk.

Ezt úgy fejeztük be az előző alkalommal, hogy valahogy úgy mondtad, hogy mindig le kell zárni valamit, vagy jó lezárni.

Nem is tudom, hogy melyik jó lezárni.

Tehát nem a kell szót mondtad, hogy jó lezárni valamit. >> Já. >> Nem abbahagyni, hanem befejezni. >> Így van.

Mi kell ahhoz, hogy ezt megtegyük?

Az előző adásban több alkalommal ugye itt beszélgettünk a tehát a létfontosságú érzelmekről, ami a biztonság, a szeretet és az önmegvalósítás.

És ennek kapcsán lyukadtunk ki oda, hogy akkor ugye valahogy pontot tenni a dolog végre és lezárni.

Mi az, ami miatt nehezen zárunk le dolgokat, vagy akik nehezen zárnak le, hogy látod?

Ugye az előző adásban is a félelmet is emlegettük többször.

Mi miatt? >> A magyar embereknek a szocializációja nagyon erőteljes.

Egy dolog biztos az életben a halál.

És hát ez a haláltól való félelem, ez ez a végétől való félelem, és ez talán a lezárásnak és a a befejezésnek egy nagyon erős gátja.

Ha abbahagyom, akkor még lehet bármi.

Ha befejezem, akkor be van fejezve.

Ez nagyon sokszor ott van ez az abbahagyás energiája.

Azt úgy szoktam magyarázni, hogy az olyan, mint mikor ülsz a kádba és ereszt a dugó.

Egy jó ideig észre se veszed, aztán egyszer csak egyre kevesebb ülsz, és lefolyik a víz, és te még mindig ott ülsz.

Ü >> nem volt erőd ahhoz, hogy kihúz, aztán tudd, hogy most ennek itt vége, fel kell állni, azt ki kell szállni.

Ez egy olyan gyerekkorban elsajátított mechanizmus, hogy nem merek befejezni, mert félek a végétől, hogy nem vagyok elég jó, nem lesz elég, amit csinálok, inkább csak abbahagyom.

Azt hiszem, hogy pár napja volt nálam egy kliens, és mondta, hogy semmit nem mer befejezni.

Azt úgy képzeljem el, hogy a amikor valamibe az utolsó szöget kell beütni, akkor az utolsót félig üti be, hogy még visszatérhessen hozzá. >> De ezt ADHD-sokra mondják.

Most pont egy felnőtt ADHAD-sról beszéltem, aki ő magáról mondta, hogy én az vagyok, és konkrétan három könyvem van a fiókban, pont a vége hiányzik, nem tudom befejezni ebben, mert félek valamitől, ami nincs feloldva. >> Mert fél a és leginkább emögött a halálfélelem húzódik.

Az is benne van talán, hogy visszafordíthatatlan az a dolog, mert ugye ha valamit csak abbahagyok, akkor azt még vissza, akkor még oda vissza tudok menni, és de amikor becipőmezem, akkor az visszafordíthatatlannak tűnik.

Aztán persze lehet, hogy valaki megpróbálja visszafordítani, de az már nem olyan. >> Mindig azt szoktam mondani, hogy a hogyha valamibe reménykedsz, hogy még újra kezded, akkor is fejezd most be, hogy egy más minőségbe kezdhessd újra, de ha csak abbahagyod, akkor akkor ezek az energiák nem fognak letisztulni.

Mondjuk egy kapcsolatnál most el kell válni, mert most most el kell válni, mert most az ennek a kapcsolatnak a fejlődéséhez az kell.

Aztán, hogy ti újra összejöttök, vagy még akár újra össze is házasodtok, az egy más minőségben történhet meg.

De ezt most, hogy külön megyünk, külön házba lakunk, nem válunk el, ez egy nagyon nehéz.

Ebbe az ez az energiába benne tart. >> Igen. >> Ez egy nehezített pálya.

Senki se tud tovább lépni, mert benne tartja az előző energia.

Ha annak ki van mondva annak a házasságnak a vége, akkor mindenkinek van lehetősége tiszta lappal nyitni bárki felé.

Hiába nem vagyunk együtt, egy harmadik félnek az akkor is egy más minőséget ad.

Mindig azt szoktam mondani, hogy azt mondod, hogy vége, de a spájból vagy a fürdőszobában marad valaki, és jön be az új, és helló. >> Aha.

Mert ő ott maradt energetika érezhető is.

Ugye ott hagytuk abba, hogy innen bontjuk vissza, és azt mondtad, hogy a magyar társadalomban ebben benne van, hogy félünk.

Ez mintázatként is megjelenik, tehát hogy ezt hozzuk magunkkal, ugyancsak felmenőinktől, akár amit konkrétan lehet mondani, hogy mondjuk azt láttad, hogy nagyapád mindent félbeott, ott a sufniba szerelt, csinált ezt, azt >> gyűjtött és akkor nem fejezett be semmit ilyen szinten.

És én nagyon szerettem mondjuk a nagyapámat, és ezt láttam, tehát kötődök is hozzá.

Tehát, hogy ez ilyen szinten egy minta is, ami belénkívódik.

Hol húzódik meg az a határ, hogy ez velünk született dolog. >> Van egy kollektív mintánk, ugye egy dolog biztos a a halál és a jártutat a járatlanért nem adunk.

Igen. >> Még egy én amerikai módszerekkel is dolgozom.

Az amerikainak egy dolog biztos, a változás és az életutáni halál is.

Tehát, hogy egy biztos dolog, hogy minden változik. emlékszel egyszer egy előadásb én is betoltam és így kerekedtek a szemek azt láttam és így tényleg >> és és ez így így működik hogy de ha én félek a haláltól a akkor félek és félek a változástól akkor nem változtatok csak abba hagyok nem fejezek be csak abba és ahol nincs változtatás ott nem lesz változás nekem is van több kliensem aki visszajön és akkor hogy jó akkor felmondtál elköltöztél leártad hát még nem hát nem történt semmondom mit változtattál hát Hát semmit.

Hát akkor mitől, hogy történt volna változás, hogyha nincs változtatás?

És mondtam, hogy de ezzel foglalod a az idődet, pazarlod a pénzedet, mert nem fogunk haladni.

Volt egy 36 éves kliensem, és mondtam neki, hogy akkor jöhet vissza, hogyha önálló lakás kulcsa lesz, mert addig amíg az anyja sufniába lakik, és savanyú anyatejszakgal megy el randizni, addig nem lesz változás az életében.

Fél év múlva visszajött új kulccsal, és tudtuk folytatni a dolgot neki, akkor annyi idejére volt szükség, hogy valamit lépjen, zárja le és nyissa meg az ujjat.

Ha nem tudok lezárni, akkor nincs hely az újnak.

Mi van akkor, ha két fél dinamikájában legyen szó egy felnőtt meg az anyja, vagy szül szülő viszonyában, mert ilyet is látunk, vagy egy párkapcsolatban, a másik fél nem engedi.

Tehát hogy mindig >> olyan nincs, mert hogy az a te döntésed, és te ezt meg tudod hozni. >> O n olyan nincs.

Dolgozok fiatal lángokat. >> Azért látunk ilyet, tehát amikor a szülő nem engedi a gyereket folyamatosan az, de ott is meghozza a döntést.

Mit tegyen ilyenkor az, aki tényleg szeretne, tehát megfogalmazza, hogy ő szeretne kilépni, és mégis ugye a másik állandóan visszarántja?

Nem tud visszarántani, hogyha nem vagyunk összekötve.

Tehát ez egy ez egy nagyon nehéz dolog.

De mondjuk van két családi mintázat.

Az egyikbe volt válás kora gyerekkorban, és megfogadta az egyik fél, hogy mondjuk a férfi, hogy ő biztos, hogy a gyereket családban fogja felnevelni, és nem fognak elválni.

A másik, és van egy olyan nő, aki boldog szülői hátteret látott, és hogy ezt szeretné megvalósítani.

Mind a kettőnek ugyanaz a cél, hogy nem válunk el, és borzalmasan nehéz mind a kettőnek alkalmazkodni, hogy a fiúnak, hogy ugyanazt a kudarcot megélni, amit a szülei, hogy el kell válni.

A lánynak pedig azt, hogy nem fog az sikerülni, ami a szüleinek.

Én ezért maradtam tovább például a házasságomba, mert nekem jó mintám volt.

Borzasztóan bántott, hogy nem tudom megcsinálni.

Azért mondtam, hogy olyan nincs, hogy nem tudunk, hanem egyszerűen ha tudatosítjuk, akkor mindenki tudja saját számára a legjobb, legoptimalisabb döntést meghozni.

Ha nincs tudatosítva, akkor benne tudunk maradni ebben láthatatlan kötelékbe, hogy nincs válás.

Ez a közös a házasságunkban nincs válás.

Az, hogy félbe, vagy nem tudom, hogy félbe hagytuk-e volt szó az előző részben, ugye az önmegvalósítást jártuk körbe, sokan keresik az életbe azt, hogy hogy tudnak önmaguk lenni és emögött annyi minden van, mi is az, hogy önmagam.

Tehát eleve felteszem a kérdést, hogy ki is vagyok én, vagy kivés is akarok lenni.

Na nézzed itt mosó, hogy ezek nagy kérdések. >> Ez ez az önmegvalósítás alapkérdése.

Mert sokan mondják azt is, és tök normál.

Tehát az néha a leggyakoribb válasz.

Én is, akikkel dolgozom, hát nem tudom, vagy azt mondja éppen, amit akkor csinál, hogy tanár vagy anyuka, ha éppen otthon van.

Tehát ez a ki vagyok, ki mi vagyok én?

Ilyenkor ha feltesszük ezt a kérdést, vagy valaki nekünk, hogy hogy egy kicsit engedjük át magunkon, és majd jön a válasz, egy ilyen tudatalatti szintről előjön, vagy érzés. >> Én azt gondolom, hogy a aki vagyok én, az az ösztöneim.

És mivel egy kontrollényszeres világban élünk, ezért nagyon sok a sorompó, mire a ki vagyok én válaszhoz elérünk.

És itt igazán van egy ennél sokkal nagyobb kérdés, ki vagyok én a puttonyom nélkül?

Mert hiába akarom én a magamat, vagy látom a tükörbe, vagy vannak az életemben olyan szakaszok, amikor hogy hú, nem is tudtam, hogy mi mindenre képes vagyok, és aztán utána egyszer csak amikor megjön az a növekedés, hogy túlnövök a a mintámon, a családi mintámon, akkor behúzom a féket, mert nem laktam le a puttonyt útközben.

És >> mi van abban a puttonyban, Ildi?

Abban rengeteg szomorúság, rengeteg félelem, rengeteg bizonytalanság, rengeteg szeretethiány, bizalmatlanság és mindenféle olyan érzések, amelyek láthatatlan sorompók.

Úgy szoktam mondani, hogy elindulsz a százíkon és száz lesz belőle, mert állandóan jön egy pici akadály, és és nem tudod a azt a dolgot járni, ami valójában te vagy.

Az önmegvalósítás az szerintem most egy kicsit félre is van csúszva ez a szó. túl nagy dolgokat gondolnak önmegvalósításnak sokan.

Az önmegvalósítás az azt jelenti, hogy ismerem a képességeimet, tisztában vagyok vele, elfogadom a lehetőségeimet és döntök felelősséggel.

Az önmegvalósítás fölá, hogy ú de jó lenne a terápiák.

De de összességében, ha megnézed, akkor az önismereti út ugye ehhez vezet szabadsághoz és önmegvalósításhoz, mert igazán a szabadember tudja megvalósítani magát.

És a szabadember nem azt jelenti, hogy azt csinálok, amit akarok bárkinek a rovására, hanem azt jelenti, hogy tisztában vagyok, hogy mire vagyok képes, és hajlandó vagyok azt felelősségteljesen csinálni.

És ugye amiről az előbbi beszélgetésben szó volt, nekem valahogy ha biztonságot érzek és szeretetet, nekem az is adhat egy szabadságérzést.

És a tér ahol meg valósítani magad. >> Tehát hogy valahogy ez így megjelenik.

Sokan feszegetik, hogy ugye a szabadságérzése mit adhat.

És emlékszem, amikor Viski Andrással az íróval beszélgettem, akinek ugye a szülei börtönben voltak, illetve az édesapja börtönben volt, és és éveken át nem is látta, és próbálta azt, vagy próbálja szerintem beszélgetései során is meg a regényében érzékelhetővé tenni, hogy hogy lehet a úgymond a fogságban is szabadnak érezni magad. megvan a tered, >> és hogy ez milyen több síkon jelenik meg az ember életében, >> mert abban a abban a térben megtalálni azt, amire ott képes vagyok, és abból kihozni a legjobbat, az az alkalmazkodási képességünk.

És valahogy ez csökken most az emberekbe.

Az alkalmazkodáson keresztül, hogy mindig azt szoktam mondani, most itt Debrecenben is ugye sok változás van, sok a külföldi ember és a meg kell tanulnunk alkalmazkodni.

Nagyon furcsa volt, amikor megláttam a kínaiakat a kisboltba, itt ott egyz…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Milyen kérdésekre kapsz választ ebben az epizódban?

Akkor is zárjak le egy kapcsolatot, ha reménykedem abban, hogy később újrakezdjük?

A vendég szerint akkor is érdemes befejezni a jelenlegi kapcsolatot, ha van remény az újrakezdésre, mert így az később más minőségben indulhat újra. Úgy látja, hogy a kimondatlan lezárás benne tartja a feleket a korábbi helyzetben, míg a vég kimondása lehetőséget ad a tiszta lappal való továbblépésre. Hallgasd meg 4:36-tól

Van esélyünk rendbe hozni a párkapcsolatunkat, ha most nagyon nem értjük egymást?

A vendég szerint nem pusztán a kapcsolat megtartásáért, hanem a méltó kapcsolódásért érdemes dolgozni, és ehhez mindkét fél szándéka szükséges. Az önmagunkon végzett munka után kiderülhet, hogy továbbra is egymáshoz szeretnénk kapcsolódni, de az is, hogy más irányba indulunk; az együtt maradásra nincs garancia. Hallgasd meg 29:57-tól

A válaszok az epizód gépi leiratából, a beszélgetés tartalma alapján készültek; nem szakmai tanácsadás.

Több epizód a Porkoláb Gyöngyi-ből