reményhal

RF1. Reményfalatok P. Szathmáry Istvánnal

· PT54M59S

Összefoglaló

A Reményhal podcast vendége P. Szathmáry István, akivel Bán András beszélget. A beszélgetés középpontjában az áll, mi ad reményt a vendégnek a világban. Gyors kérdezz-felelekkel indul az adás, majd a témák mélyebb kifejtésére kerül sor. Szó esik arról, mikor érzi magát jónak az…

Röviden

Műsor
reményhal
Megjelenés
2025. 12. 05.
Hossz
55 perc
Szereplők, említett nevek
P. Szathmáry István, Bán András
Témák
remény, életút
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Na, elkezdtük. [nevetés] >> Itt vagyunk. [zene] [zene] >> Kellene egy frappáns.

Beköszönöm. [zene] >> Üdvözöljük kedves hallgatóinkat.

Na, kérem szépen, akkor ez a Reményhal podcasten a kitaláltam, hogy az legyen a neve ennek, hogy nem reményorzsák, hanem reményfalatok [nevetés] rovat.

És a vendégem Szatmári István, sőt P.

Szatmári István, aki a kétszer is már szerepelt a halottnak a coach csatornán.

És most itt arról szeretnék vele beszélgetni, hogy mi ad neki reményt a világban.

És ez már a kérdés, vagy azért árnyalod is? >> Árnyalom is a kérdést.

Ez kicsit ilyen kérdez felelekes ilyen ilyen gyors lövészet, de nyilván ilyen cica vagy kutya, sér vagy >> I?

De hogy azért nyilván a kifejtés az az örömteli, hogyha megtörténik. >> Izgulok egy kicsit.

Mikor érezted utoljára azt, hogy én most jó ember vagyok, jót cselekedtem? >> Tehát, hogy jót cselekedtem, >> vagy mikor érezted magadal azt, hogy te jó ember vagy utoljára? >> Hát azért nehéz erre válaszolni, mert mert vannak ilyen apró pillanatok, amikor azt érzem, hogy igen, de közben rögtön akkor felül is bírálom magam.

Tehát most mondok egy példát, hogy mondjuk rendelek a Bookline-on egy könyvet, és akkor ott van egy ilyen lehetőség, hogy hogyha nem tudom hány Fintal ezt fölkerekíted, abból az ökumenikus, nem tudom én milyen szeretetszolgálat kap pénzt.

És akkor az ilyenekre én mindig ráklikkelek, mert azt mondom magamnak, hogy ha nem is vagyok jó módú, de még mindig azért a társadalmnak abban a részébe tartozok, akinek van lehetősége ilyenkor egy kicsit jótékonykodni idézőjelben, és akkor erre így rányomok, de utána rögtön azt gondolom, hogy na ez tipikusan az a jó cselekedet, ami semmilyen erőfeszítést nem igényelt, tehát akkor nem is biztos, hogy az.

Úgyhogy erre nehéz mit mondani, de de ilyen ilyen mikropillanatok vannak.

De hogyha ilyen nagyon látványos, filmbe illő, epikus jelenetet vársz, hogy mondjuk nem tudom, kihúztam egy vak kisfiúdat folyóból és nem löktem vissza, akkor akkor ilyen még nem volt. [nevetés] Úgyhogy >> amúgy amúgy én én ezeket fölírtam ezeket a kérdéseket és és a saját világlátásoman el is rontottam, ahogy ezt föltettem, mert hogy én egyből ezt valami tedhez, cselekedethez kötöttem, >> hogy én csak akkor érezhetem jól magam, vagy jó embernek magam, hogyha valami jót teszek.

Én akkor érzem magam jó ember, de nem jó embernek, én akkor érzem azt, hogy a Jobbik énem működik, akkor ezt így mondanám, vagy hogy azoknak az elveknek meg tudok felelni, amit szeretnék az életben egyébként szem előtt tartani, amikor nem engedek az ilyen nagyon zsigeri indulatoknak, például mondjuk egy konfliktus helyzetben.

Én én ilyenkor azért ezt tudom érezni.

Volt most például nem tudom konfliktusom egy egy szomszédunkkal, elég friss történet ráadásul.

És akkor mondjuk ott az ilyen akkor ott nagyon higgat tudtam maradni, és annak azért örülök, mert ha nem maradtam volna higgat, akkor lehet, hogy elég rossz következményei vannak.

Illetve, illetve, hogy még ebben a helyzetben is megpróbáltam azt azért végiggondolni, hogy oké, de ő is egy ember, mégogyha számomra végtelenül irritáló is.

Hát egyébként most akkor egy ilyen nagy metafizikai síkra kiterítve ezt az egész kérdést, tulajdonképpen én ezzel nagyon sokat töprengek, mert én nem vagyok vallásgyakorló.

Ö de egyszer voltam egy elvonuláson dobogókőn, ott jezsuiták is vannak, de assasszem krisnások is.

Tehát ez egy ilyen vallási Igen, ez egy ilyen vallási szabadidőközpont vagy pláza. >> De nem akarom elviccelni.

A lényeg, hogy ott volt egy nagyon érdekes tapasztalatom, hogyha ezt még elmondhatom.

Ott ott ott fel ott ez úgy úgy néz ki egy ilyen elvonulás, hogy akkor semmit tehát nem használhatsz. ö semmilyen ugye elektronikus eszközt, vagy hát ez a kérés, és nem beszélnek egymással az emberek, ami egyébként lényegében a legnagyobb értéke egy ilyen a manulásnak.

És olvasnivaló is csak kettő darab könyv volt a szobában.

Maga ugye nyilván a szentírás, a Biblia, illetve egy jezsuita atyának a könyve Musztó Péternek, vagy Mustó Péternek.

És mint kiderült, ő személyesen is jelen volt.

Ő már bőven 80 felett járt, akkor nemrég halt meg.

Ö, és hát elképesztő volt ez a könyv, tehát hogy hogy belenéztem és egyszerűen beszívott, mert olyan elemi erő erejű őszinteséget nagyon ritkán lehet olvasni, különösen mondjuk ilyen egyházi vonatkozású könyvekben.

Minden nyál, minden nyájaskodás, ilyen ájtatóskodás és ilyen lekerekített kis ilyen ilyen ilyen cuki gondolatok helyett kő kemény kérdésekre világított rá.

És ennek az adott hitelt, hogy ez a jezsuita atya, ő Bogotában áruházat üzemeltetett.

Na most azért ennél mélyebbre nehéz menni az emberi nyomorúságba, nem?

Tehát, hogy Dél-Amerikában árvaházat üzemeltetsz.

És akkor ő mondta azt, hogy hogy igazából ez az egész ugye ő nyilván a vallás szempontjából mondta, de ez a jó ember kérdés, meg az, hogy te Krisztus követő vagy-e, vagy bármi ilyen, tehát hogy megvalósítod-e azokat az ideákat, amikre fel tetted az életedet, hogy addig könnyű amíg olyan emberekkel érvényesíted ezt, akiket lehet szeretni, anyád, apád, még a hibáikkal együtt is, barátnőd, feleség satöbbi, kollégák, egy kevésbé rokonszemves kolléga, de mégis csak egy kultúrkör vagytok.

Na de egy rohadtul ellenszemves emberre azt mondani, hogy valamiért ő is itt van a létezésben, és valamit ezzel kezdeni kell.

Hát szóval ez egy kihívás, de de ezt nem könnyű megcsinálni.

Tehát, hogy én nálam itt kezdődne az, hogy hogy tényleg valami jót teszek, hogy hogy >> ez nagyon tetszik.

Ezt ezt ezt ezt így >> de közben van hátulütője is, mert mert közben meg a saját wellbeinged, tehát a saját érzelmi egyensúlyod, jóléted meg legalább ennyire fontos, és ezért meg ugye kell egy határhúzás.

Tehát, hogy ennek az egésznek a dinamikája szerintem a legnagyobb kihívás, hogyha az ember mondjuk erkölcsi kategóriákban is szeretne gondolkodni az életről.

Hát ezt nem mindenki szereti. >> Ez ez ilyen workshopjaim föl ez ez egy tárgyalt téma szokott lenni. mondjuk nem ilyen magasztos, hanem inkább praktikai megközelítésből hogy amikor egy ilyen kihívással teli emberi kapcsolódásban vagy benne, hogy azt azt gondolom, hogy mindig érdemes megpróbálni szem előtt tartani, hogy mi az, amit te kontrollálsz.

És most akkor ugye a a te jóléted az nem azon múlik, hogy ő hogyan fog reagálni, hogy megdobja-e tojással az ablakodat, vagy megkéssel-e.

Jó, nyilván azon múlik a jól életed, de hogy >> azt te nem kontrollálod.

Te azt kontrollálod, hogy te az adott helyzetben milyen viselkedést tanúsítasz, hogyan állsz te ahhoz az emberhez, még akkor is, hogyha semmilyen módon >> nem tűnik könnyűnek kapcsolódni hozzá, nem? >> És akkor ez az, amit te bele tudsz tenni.

Hát igen, meg másfelől van még egy olyan része, és ez megint a jó emberséggel függ össze, vagy azzal, hogy jót teszel, hogy nagyon sok olyan ember, főleg, akik nem tudom, ilyen kapcsolatfüggők például, meg meg ilyen hajlamosak ilyen asszimetikus viszonyokba belekerülni, ugye azt gondolják, hogy az a jó emberségnek a kritériuma, hogy te mindent odaadsz egy másik embernek >> és a nagy lógit.

Tehát hogy >> hogy ugye a a van a Melody Betti, azt hiszem úgy hívják a hölgyet, itt a nejem ajánlotta még pár éve, mertogy ez a Melody Betti, ő a anonim alkoholistáknak egy ilyen kultikus szerzője és ami 365 meditáció, 365 napra, vagy 365 meditáció, nem tudom, de van egy ilyen könyve, és én ezt le is töltöttem a az könyvolvasómra, és hát abban rengeteg ilyen gondolat van, és nekem Nekem ez a könyv például ebben adott nagyon sokat, hogy ez egy visszatérő figyelmeztetés és jó tanács ebben a könyvben, hogy te elsősorban azért vagy felelős, hogy te hogy érzed magad. >> Ühüm. >> Mert hogyha Mert az emberi kapcsolataidban is annyit tudsz majd beletenni, amennyi mondjuk a te érzelmi energiából odahasznosítható, de ha ez egy kizsákmányolássá vagy önfeladássá válik, akkor tulajdonképpen egyrészt egy rossz viszonyt fenntartasz, egy rossz szimmetriát vagy asszimmetriát, másrészt meg kiégsz a végén a Hát igen, ez segítőként ez egy nagyon fontos >> Hát és igen, >> szem előtt tartandó dolog, hogy te miből adsz, hogyha neked nincs semmid. >> Így van. >> Na oké, elfogadom a választ.

Következő kérdés. >> Mesélj egy alkalomról, amikor valaki nagyon kedves volt hozzád, rendes volt veled, felemelt, akár egy apró hétköznapi gesztussal, ami megváltoztatta a napod, a hangulatod?

Hát figyelj, maradok ennél a Márt most ez már elkezdtem ezt a szálat göngyöríteni, és maradok ennél, mert szerintem nekem ez egy katartikus élmény volt, hogy ugyanott még még itt tartunk ennél az elvonulásnál, tehát ott vagyok Tobogókőn.

Tehát azt tudni kell a hátteréhez, hogy hogy én 19 éves koromig jártam templomba, tehát minden vasárnap, aztán feladtam ezt, és hát attól kezdve nem volt kapcsolatom az egyházzal, de ott voltam ebben a közegben, tulajdonképpen nem jól éreztem magam, tulajdonképpen egy tényleg egy belső utazás volt, és ott volt ez az idős atya.

És akkor mondták, hogy van arra lehetőség, hogy az ember gyónjon.

Na most ugye ez a gyónás az tulajdonképpen a 2000 évvel ezelőtt kialakított coaching egy formája pszichoterápia. >> De hát amúgy tényleg, h most nem elviccelve a dolgot.

Ez egy az eg és ez egy nagyon komoly döntés, hogy te azt mondod, hogy meggyúnsz.

És akkor én valamiért azt éreztem, hogy hát jó hegye a fene, én most meggyónok.

És de hát azért akkor ott tartottam, hogy már 20 nem tudom hány évnyi bűnt kellett elmondani, ami hát hogy azért azért tud na tud mennyiség lenni azért így év >> hosszabb volt a lista. >> Hát ugye ez is nagyon jó kérdés, hogy mit tartasz bűnnek, de hát megb nincs olyan ember, aki ne bánt volna meg valamit az életében, vagy van csak akkor az ugye úgy hívják, hogy szociopata.

És és akkor így este átmentem ehhez a kis öreghez, aki ott ült egy szobában, így a gyertyalángba mer.

Hát tényleg olyan volt az egész, mintha a Jodához mentem volna.

Tehát tényleg volt egy ilyen >> szőrös volt a hosszú fül. >> Igen, azt nem néztem meg, nem sötétben nem láttam.

És akkor leültem, és akkor elmondtam ennek a 20x évnek a szerintem mondjuk ilyen kevésbé vállalható döntéseit, eseményeit, nem tudom, hibáit.

És akkor vártam, tudod, amit úgy az ember, ha jár templomba, akkor meg egy ilyen gyónásnál megkaphat, hogy valaki olyan kicsit erőltetett, kicsit bugyuta, nem tudom, ilyen ilyen jó okfejtésekkel, meg jó tanácsokkal, meg ilyen meg ilyen blőd falvédőre hímezhető okosságokkal próbál valamit mondani.

Tisztelt a kivételnek megint csak, de hogy nem ez történt.

És akkor ott ült az ember, végigallgatta, amit mondtam, és akkor azt mondta, hogy maga egy bér felnőtt embernek tűnik számomra.

Látom, hogy ezeket mind végiggondolta és megbánta.

Én nem vagyok arra feljogosítva, hogy önnek mondjak bármit is.

Nem ez én döntésem, hogy ezek jó vagy rossz dolgok, de ön úgy érzem, hogy ezeket megtette.

Annyit kérek csak, hogy próbáljál meg élvezni az életet kicsit jobban.

És akkor kimentem, és azt mondtam, hogy nem hiszem el, hogy ezt egy gyónásban élem át.

Tehát hogy tehát hogy hogy ezt mindenkitől vártam, csak egy katolikus paptól nem. >> H >> nem tudom, ez mennyire válasz, vagy >> nagyon tetszik ez a válasz, >> vagy ez mennyire ide illik ez a vá. >> Próbálom a receptet ebből összeírni, de itt azért van egy egy nagyon masszív megerősítés meg egy meg egy meg egy elfogadás.

Hát azt mondja, hogy igen, te egy felnőtt ember vagy, tehát te tudod, hogy mi ennek a súlya. >> Én csak egy eszköz voltam, egy médium, hogy te ezt kimond magadnak, és és nekem ennyi a dolgom. >> Meg ugye azért most pszichoterápia vagy pap, vagy orvos, vagy nem tudom.

Szóval van ez a fehér köpeny effektus. >> Ühüm.

Ühüm. >> Hogy bizonyos emberek, bizonyos pozíciókból, hogyha valamit mondanak neked, az nem tudom tízszer annyit ér, mintogyha más mondaná. és hogy azért ezzel nagyon hatékonyan lehet operálni, azt mondani, hogy figyelj, kezd már el élvezni az életedet, és ne azokon elmúlt a a múltbeli hibákon kattogjál.

Hát meg ez az igazi felmentés, tehát hogy és innen lehet tovább lépni.

Igen. >> Igen. >> És hogy ezt nyilván magunknak kell tudni a végén megtenni, hogy magunkat fölmentjük, de hogyha a Fehérköpenyes bácsi vagy oda azt mondja, akkor az azért meg tud minket is ebbe segíteni. >> Én sajnos én is találkoztam azért többször olyan helyzettel meg emberekkel, akik nem tudom 20 évvel azelőtt elkövetett mondjuk magánéleti hibákon >> rágódnak és és nem lépnek tovább.

Szóval ez ez ez egy ez egy ez egy kategória a pszichológiában is.

De például én nekem is volt ilyen, pedig nem is akkora nagy bűntény, amit tettem, egy ilyen egészen blőtt hülyeség.

Egy egy ilyen egészen blőtt hülyeség. >> Ebből szalagcím lesz, >> nem?

Még egy, amíg az izraeli rokonommal 10 évvel ezelőtt volt egy ilyen étteremné jelenet, egy ilyen félreértés, és láttam, hogy csalódást okoztam neki.

Gyakorlatilag arról volt szó, nem, hogy ki fizet, vagy ki nem fizet, mindegy.

És akkor ezt így elbénáztam, és láttam, hogy rossz, tehát hogy csalódást okoztam neki, és most voltak itt múlt hétvégén, és azkod az az adott föloldozást, hogy meghívhattam őket ebédre, és ez 14 évig ott volt bennem.

És nagyon durva, mert tényleg ez nem egy nagy bűn, de hogy annyiszor eszembe jutott, hát ugye ugye én én nem ezt csak elbeszélésekből tudom, meg így áttételesen, hogy hogy működik például ez az anonim alkoholistás dolog, vagy ezek a foglalkozások, és azt hiszem, hogy ott van egy ilyen >> beépített Igen. hogy akkor elmenni emberekhez és és azt mondani, hogy ne haragudj.

Hát én is tudnék egyébként olyat mondani, akihez el tudnék menni sajnos.

És ez és egyébként ezt ezt ha valaki tudja vállalni, hogy te odamész valakihez és azt mondod, hogy figyelj, én akkor nagy hibát követtem el.

Hát ez ez na ez példá azután biztos, hogy jobb embernek érezném magam.

De közben meg az is nehezíti ezt, hogy megvalósítsa az ember, hogy közben meg olyan színpadiasnak is érzed egy kicsit, nem?

Tehát, hogy >> én már ehhez öreg vagyok, hogy ezzel…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „RF1. Reményfalatok P. Szathmáry Istvánnal”

Miről szól ez az epizód: „RF1. Reményfalatok P. Szathmáry Istvánnal”?

A Reményhal podcast vendége P. Szathmáry István, akivel Bán András beszélget. A beszélgetés középpontjában az áll, mi ad reményt a vendégnek a világban. Gyors kérdezz-felelekkel indul az adás, majd a témák mélyebb kifejtésére kerül sor. Szó esik arról, mikor érzi magát jónak az… Az epizód a reményhal című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 12. 05..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „RF1. Reményfalatok P. Szathmáry Istvánnal”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: P. Szathmáry István, Bán András.

Milyen témákat érint ez az epizód: „RF1. Reményfalatok P. Szathmáry Istvánnal”?

Fő témái: remény, életút.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „RF1. Reményfalatok P. Szathmáry Istvánnal”?

Megjelenés: 2025. 12. 05.. Hossz: 55 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/remenyhal/rf1-remenyfalatok-p-szathmary-istvannal-c2de1a46

Több epizód a reményhal-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból