reményhal

PBF2 MI vagyok? – AI, kapitalizmus és vanília szex

· PT58M40S

Összefoglaló

Ez a Reményhal podcast epizódja Bakonyi Csilla színésznővel készült. A beszélgetés középpontjában Csilla "MI vagyok?" című monodrámája áll, amely mesterséges intelligencia témáját dolgozza fel Székely Csaba darabja alapján. Két éve merült fel az ötlet a témában, és a darab…

Röviden

Műsor
reményhal
Megjelenés
2025. 11. 21.
Hossz
59 perc
Szereplők, említett nevek
Bakonyi Csilla, Székely Csa
Témák
mesterséges intelligencia, monodráma, kapitalizmus
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Na, elkezdtük. [nevetés] >> Itt vagyunk. [zene] [zene] >> Kellene egy frappáns, beköszönöm. [zene] Üdvözöljük kedves hallgatóinkat.

Azt mondják, egy jó podcast olyan, mint egy izgalmas beszélgetés, amiben te is szívesen részt vennél.

Nos, a podcast but fabric egy olyan műsor itt a reményhal csatornán, aminek te is aktív részese lehetsz, ha eljössz a következő felvételre a kávézóba.

A koncepció annyi, hogy kiülünk négy mikrofonnal és random emberekkel dumálunk az élet random dolgairól.

Ebből hallhatsz most egy epizódot. >> Képzeld el.

Bakonyi Csilla az én drága gyerekkori barátnőm. >> Bizony. >> Hatodikus sziasztok. >> Hatodikos korunktól ismerjük egymást.

Egy tenisztáborban ismerkedtünk meg, és aztán gimnáziumban osztálytársak voltunk, és azóta pedig barátok vagyunk. >> Ühüm.

És ö amúgy én annyira szívesen csinálnék vele egy ilyen podcastot, de tudod, ez a otthon a kanapén ülős verzió, amikor >> az vicces lenne, >> ilyen Sisterhood meg mindenféle, >> és az most nem lehet, hogy most abból egy kis ízelítőt kapjunk. >> Nem, >> és akkor >> azt mondtátok, hogy semmi okosat nem kell mondani. >> Nem kell semmi okosat mondani.

Mi se tudunk. >> De azért én szeretném bemutatni a barátnőmet az egész világnak, mert nagyon büszke vagyok rá.

Milyen kedves vagy. >> Színésznő, képzeld el. >> Aha. >> És és nagyon szeretni fogod azt, képzeld el, hogy van egy monodrámája a pinceszínházban. >> Mesélsz róla, csillag? >> Én a monodrámáról.

Évi egy ilyen két éve felütötte a fejét ez a gondolat, hogy a mesterséges intelligencia témakörében még nem nagyon születtek színházi előadások.

Sőt, az egész úgy kezdődött, hogy egy barátnőmm kolléganőmmel beszélgettünk, és mondta, hogy engem nem érdekel, ez az egész monodráma, ez egy csapatjáték, és én csak csapatba tudok dolgozni és Hajni, szakács Hajnokot megá színésznő. >> Igen, >> ez átjött. >> Hát csak mit tudom én.

Szóval, hogy nincsenek Magyarországon ilyen kategóriák egyébként szerintem.

Vagy egyszer talán elválik, de ez megint egy másik. >> Na de várjál.

És akkor AI-ról kéne, és akkor beírtad a chat GPbe, hogy kérek egy forgatókönyvet. >> Nem, nem, nem, hanem volt egy nagyon kedves ismerősöm, aki aki egyébként a az egyik legkeresettebb mai drámaíró, és őt kértem meg, nevezetesen Székely Csabát, hogy lenne kedve erről egy monodrámát írni.

És és akkor így valahogy ez így megszületett, és februárban megcsináltuk.

Itt >> ne ütögesd azt asztal. >> Ütögettem az asztalt és kaptam a jelet, hogy ne >> dü.

Dübög nagyon. >> Igen, >> bocsánat. >> És akkor nem kell hát rakni, hogy hogy ez mióta megy, ez egy darab. >> Februárban volt a bemutatója. >> De azért az, hogy két évvel ezelőtt már megszületett 2023-ban a gondolat erről, az elég korai, >> merthogy >> hogy >> mikor jött ki?

Hát hogy a chat GPT az mikor jött ki? 2023. november.

Hát de maga a mesterséges indelegyen, nem kifejezetten csak a chat GPT-vel foglalkozik. >> Igen.

Csak hogy akkor robbant be a a köztudatba igazából 23 vége, 24 első fele és te már előtte erről akartál.

Mi volt az, ami ami ami foglalkoztattál ezzel kapcsolatban? >> Igen.

Először arra gondoltam, hogy annyira sok frusztrációt okoz az embereknek, hogy ezt egy kicsit enyhítsük.

Ez volt a az első fő gondolat, hogy nem tudom, ne féljünk annyira.

Aztán végül is ahogy megszületett ez a darab, nem tudom, hogy ez sikerült-e Évi vagy em >> hát szerintem így kívülről nézve nagyon szóval azért neked van egy a személyiségnek személyiségednek egy olyan része, ahol így nagyon törekszel arra, hogy megérts ilyen mélységű folyamatokat meg meg trendeket.

Szerintem ez is, ez is benne volt.

Hát >> igen, de csak azért, hogy amit adok, az érthető legyen.

Vagy lehet, hogy nem csak ezért, mert nekem is fontos, de ha én nem értem, vagy én nem úgy értem, akkor a néző se úgy fogja.

Olyan a darab egyébként monodráma, tehát értelemszerűen végig egyedül van a színpadon, tehát már ez önmagában szerintem egy olyan teljesítmény és bátorság és kiállás, amire szerintem azért így kevesen lennének így képesek.

De hogy olyan olyan mélységű a darab, olyan olyan filozófiai vonulata van és ideológiai része, és olyan így így leülsz a székbe és és 1: 20 percen keresztül gyakorlatilag így maradsz.

Nyilván vannak benne poénok, szépen föl van építve, nagyon jó kis lehetőségek vannak benne szerintem ilyen önreflexióra, hogy egy kicsit így magunkba is nézzünk meg az életünkre, meg mindarra, ami így így társadalmilag körbevesz bennünket kontextuálisan.

De hogy egyszer csak azt veszed észre, hogy annyira kell koncentrálni, mert annyira minden szó, minden mondat a helyén van, ami elvezet egy következő gondolathoz, hogy a vége már annyira mélyen vagy benne, hogy így így úgy állsz fel, hogy most akkor így mi történt? >> Ezt őztől játsszák. >> Igen.

A pinceszínházben. >> Pinceszínház >> szeretnék menni.

Na de hogy akkor azt meséld el nekem légy szíves, hogy megfogalmazódik benned ez az igény, hogy az AIL kapcsolatban kéne valamit csinálni.

Leülsz ezzel a író író barátoddal? >> Író Igen. >> Vagy kolléga, nem tudom. >> Drámaíró.

Igen. >> És hogy akkor ebből egy ilyen co-creation lett, vagy vagy ez hogy működik? >> Nem, nem.

Én kifejezetten nem szerettem volna az ő munkájába bele mászni, és szerintem jól tettem. egy egészen más darab született volna, hogyha ezt mi közösen csináljuk.

És ez így így lett, tehát ő ő a maga területén kiváló és azt tette bele, amit ő gondolt.

Én nekem csak az alapötletem volt meg, és az, hogy ezt szeretném csinálni.

És akkor még egy plusz Fricska, hogy ez neki az első rendezése volt.

Úgyhogy egy nagyon tényleg nagyon izgalmas folyamat volt.

Azt nem tudom, hogy az eredeti gondolat így visszacsatolva az elejére, hogy hogy ilyen kicsit, hogy is mondjam, frusztráció oldó legyen, ez nem tudom mennyire sikerült, és talán nem.

Mi is nem ugye >> egyáltalán nem, csak mélyebbre lökött. mélyebbre lökött, >> de a szándék megvolt.

És de nekem még mind a mai napig van egy ilyen naiv, nem tudom, elképzelésem, hogy attól függetlenül rengeteg előnyünk van, ami még meg is marad a mesterséges intelligenciával kapcsolatban, úgy mint például az érzelmek. a mesterséges intelligencia nem tudja megfogni a kezem, nem tud összebulni velem, és tehát, hogy vannak vannak olyan szegmensek még, amit nem fog tudni átvenni, és ezért nem tudom, nem vagyok hajlandó félni >> én. >> Hát figyelj, mondjuk színésznőként szerintem annyira nem is van veszélybe a szakmád bár >> hát a színpadi része, de a filmen.

Tehát >> megint kopogtam, ne haragudjatok. >> Dübög ez az asztal.

Nem, én vagyok. >> Szerintetek ez egy valós, >> ez egy valós.

É, én, én most nem tudom, hogy szándékosan taszítom-e magamtól ezt a témát, vagy félek tőle, vagy vagy annyira komplex, hogy nem fogom tudni megérteni, vagy vagy csak nem akarom megérteni, vagy csak nem törődöm vagyok, nem tudom.

De hogy valósan kell ettől félnünk.

Be se fejeztem a mondató, csak így bólogott, hogy Igen, igen, igen.

Én pont most a Pennsyzilvania egyetemen csináltam egy egy kurzust, ami a az AI-nak a üzleti alkalmazásáról szólt, meg azzal kapcsolatosan egy csomó ilyen jogi, etikai és egyéb implikációkról.

Meg hát eléggé el is merültem ebben, mert mert tényleg nagyon érdekel.

És én is az én szakmámban látom azt, én coachsként dolgozom, vezetőknek segítek, és nem egy nem egy kliensem jön már úgy oda, hogy ezt már amúgy megfutattam a chat GPT-vel, és akkor így nézek, hogy oké, akkor most nekem jobbat kell mondani, vagy mi?

Tehát, hogy [nevetés] >> igen, muszáj elmondanom egy sztorit, teljesen off topic, de hogy egy pár héttel ezelőtt Londonban voltam, illetve Angliában voltam, és meglátogattam egy közös gimis osztálytársunkat, Timit, aki London felett északra lakik egy körülbelül ilyen három-4 óra autó óta, és hogy nagyon-nagyon sokat gyalogol a a Timi.

És a lényeg a lényeg, hogy begyulladt a az egyik lábuján a körön, vagy ilyen köröm gyulladáson.

De ezt akkor még nem tudtuk, hogy ez mi, de hogy briefeltem a a izét, vagy promptoltam, úgy mondjuk, hogy promt promptoltam a chat GPT-t, hogy >> promtoltam, >> hát hogy így néz ki a barátnőnek a nábulja.

Fotót is feltölthethettél vol >> ezek a körülmények, nem lehet, hogy fotót is feltöltöttünk, és hogy ezek a körülmények és cipőről, túráról, a túráknak a hosszáról, a nem tudom izéről bla bla bla, és elmondott három lehetséges irányt, hogy ezek lehetnek.

De közben kapcsolatban voltunk az én háziorvosommal, aki szintén gimnáziumi osztálytársunk volt. >> Azt hittem, hogy szintén a Chat GPT-be írta be tüneteket, >> és hogy nagyon-nagyon jó barátok is vagyunk.

És akkor írtam neki, hogy Gergő ez a helyzet, itt van egy fotó és akkor ő mondta, hogy akkor most azonnal elindultok a sürgősségire. [nevetés] És akkor elindultunk a sürgősségire, amit ami egy ilyen nagyon kis izé ilyen ilyen PC hely volt Angliában.

Tehát, hogy onnantól kezdve, hogy a a Gergőt Gergőnek elküldtük az SMS SMS-ben a képet, 55 percen belül kijöttünk a sürgősségéről is.

Tehát, hogy ne úgy képzeld el, mint a honvédkorában sem így lett volna, csak mondom.

És akkor egy iszonyatosan szórakoztató ápoló férfi volt, ilyen férfi nörs az ápolónak mondjuk, gondolom, aki felvett minket és >> férfi ápolónő >> és én és én én ezzel a rehemenciával mentem be, vagy mutattam a chat GPT-t. [nevetés] >> És ki röhögött? >> Nem röhögött ki, hanem mondta, hogy mi ez. mondta egy ilyen fura fura kiejthetetlen latin nevezetű valami és akkor mondtam, hogy ezt mondja pont itt a how how did you pronounce that?

Hogy ejtetted ki légyszíves? nagyon nagyon nagyon nagyon röhögött egyébként.

Szóval tök jól vette le a poén, de mondjuk elhiszem, hogy hogyha mondjuk mindenki így menne be, akkor az azért az amúgy egyébként a legnagyobb az egyik legnagyobb terület, ahol már eddig is alkalmazták, az pont az egészségügyben, a diagnosztika meg az meg a gyógyszerfejlesztés. és baromi sokat tud segíteni, és olyan ez a machine learning, olyan összefüggéseket is meg tud találni, amit az emberek, az orvosok még nem fedeztek föl. >> Ühüm. >> És hogy egyébként ebbe például pont nagyon hasznos volt már eddig is, és valószínűleg még több lesz.

Itt ugye mindig az a kérdés, amit te is csinál ugye fölvet fölvetsz, hogy hol maradnak a benne az emberek ebbe az egészbe. >> Igen. >> Hogy például a döntést ki hozza meg az orvos, hogy most akkor levágjuk a körmödet, vagy levágjuk a lábujjadat, hogy ezt is ki akarjuk-e szervezni a a gépnek, vagy ezt inkább megtartjuk magunknak, és hogy hol kényelmesednek el az emberek.

És ugye például az alkotó folyamatokban, például az írásban, hogy maga az írás akkor is, hogyha nem drámaíró vagy, az szerintem egy nem tudom, nemes dolog, vagy vagy terapeut terápiás tevékenység tud lenni.

Tehát, hogy maga az írás folyamata az téged rákész rákényszerít arra, hogy hogy átgondoljál dolgokat.

És onnantól kezdve, hogy ezt nem fogjuk csinálni, mert mindent megíatunk a generatív éljáal, hogy egy olyan szintű ellustulás, elbutulás lesz szerintem társadalmi szinten, >> ami amit látunk, hogy a social média mit csinált. >> Igen. >> Hogy szerintem most ez van szteroidokon, mind idő, tehát timeline-ebba, mind pedig hatás tekintetébe. >> Igen.

Elvileg szép irodalomra még nem képes. még teszem hozzá, tehát azt még nem tudni. >> Szerintem meg biztos, hogy tudna.

Csaba mondta, hogy ő megfuttatta, tehát ő szeretett volna a monodrámába olyan részt, amit kifejezetten a a chat GPT ír felvállalva, hogy az a rész, és hogy nem, tehát nem nem tudta azt a minőséget hozni.

Én most >> én most van egy nagyon vár várj egy picit.

Van egy nagyon kedves >> substack hírlevelem.

Most azt próbálom megkeresni hogy >> az enyémet akarnak. >> Nem a [nevetés] ha.

Tegnap elküldtem valakinek a linket, szerintem a Remete Tibi barátomnak küldtem el, mert ő mesélt nekem erről.

Igen igen igen. >> Nem a konferenciát.

Na most így beégek, mert nem találom.

Szóval, hogy az a podcastnak a neve, hogy The Beautiful Business és mesterséges intelligenciáról írnak, és az a az a hírlevélnek a a címe egyébként nem olvastam el, hogy tehát hogy elkerülhetetlen az összeomlás, mert milyen >> akkor itt fejezzük is be a podcast kapcsoljuk ki. [nevetés] >> Hát vagy csak élvezzük egymást társaságát, nem?

Szóval, hogy te meg te mit íradsz meg?

Te ir íratsz vele a szövegeket?

Én igen, én pont ezt akartam mesélni, hogy én például föltanítottam, tehát most mit tudom én, blogolok, meg hírleveleket írok, meg ilyesmiket, >> és akkor föltanítottam, hogy ez az én stílusom.

És hogyha például most amit elkezdtem csinálni, nagyon hosszú ideig ezen ellenkeztem, de a Réka miatt, akivel csináljuk a virtuális világvégét, >> a Réka hibájából is miatta meg lettem győzve arról, meggyőztem magamat arról, hogy hiába van elárasztva ilyen AI szarral az egész internet, hogyha én a munkám miatt mondjuk releváns akarok lenni, akkor egyszerűen muszáj ott részt venni, és nem tehetem meg azt, hogy ebből kicsekkolok, >> de még mindenki más mondjuk szteroidokon van, én meg iszogatom a kis nem tudom macsatejámat, addig így nem egyenlő a verseny.

És akkor próbálom így differenciálni a tartalmaimat, hogy a podcast marad az a teljesen emberi, teljesen őszinte, meg a hírlevél, amit tényleg kézzel írok, mint az ősemberek.

De hogy például egy ilyen LinkedIn postot nem vagyok hajlandó erre időt többet fordítani, mintogy egyszer föltréningeztem a stílusommal, és mondjuk ilyeneket csinálok vele, hogy régi egyébként tök értékes tartalom, mondjuk egy régi podcast epizódomat meghallgattatom úgymond vele, és abból kérek öt LinkedIn posztot az én stílusomba.

Tehát, hogy ez az én tartalmam, az én mondanivalóm az én stílusomba, de megvan három perc alatt két hétre a LinkedIn tartalom.

Ahelyett, hogy én most azzal órákat csesznék el minden nap. >> Én veszekedni szoktam.

Ez túlzás, hogy szoktam, mert nagyon keveset használom.

E szerintem neked meséltem is.

Évi, baromira zavar az, hogy meg akar nekem felelni.

Nem tudom, biztos így van beállítva.…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „PBF2 MI vagyok? – AI, kapitalizmus és vanília szex”

Miről szól ez az epizód: „PBF2 MI vagyok? – AI, kapitalizmus és vanília szex”?

Ez a Reményhal podcast epizódja Bakonyi Csilla színésznővel készült. A beszélgetés középpontjában Csilla "MI vagyok?" című monodrámája áll, amely mesterséges intelligencia témáját dolgozza fel Székely Csaba darabja alapján. Két éve merült fel az ötlet a témában, és a darab… Az epizód a reményhal című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 11. 21..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „PBF2 MI vagyok? – AI, kapitalizmus és vanília szex”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Bakonyi Csilla, Székely Csa.

Milyen témákat érint ez az epizód: „PBF2 MI vagyok? – AI, kapitalizmus és vanília szex”?

Fő témái: mesterséges intelligencia, monodráma, kapitalizmus.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „PBF2 MI vagyok? – AI, kapitalizmus és vanília szex”?

Megjelenés: 2025. 11. 21.. Hossz: 59 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/remenyhal/pbf2-mi-vagyok-ai-kapitalizmus-es-vanilia-szex-ede2abc1

Több epizód a reményhal-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból