SpeechPresso Podcast

SpeechPresso Podcast #008 – Tóth György: „Rabszolga-felszabadítással foglalkozom”

· PT1H7M23S

Összefoglaló

Tóth György üzleti tanácsadóval beszélgetés a generációs különbségekről, válságkezelésről és stratégiai gondolkodásról. Az epizód a pénzügyi tudatosságra, a digitális rabszolgaságra és a célok fontosságára fókuszál.

Röviden

Műsor
SpeechPresso Podcast
Megjelenés
2026. 03. 03.
Hossz
1 óra 7 perc
Szereplők, említett nevek
Tóth György, Zoltán Erika
Témák
generációs különbségek, válságkezelés, stratégiai gondolkodás, pénzügyi tudatosság, digitális rabszolgaság, célok fontossága
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Ez itt a Speech Pesso egy újabb adása, és jelen pillanatban egy vendéget fogadunk itt a stúdióban.

Köszönjük, hogy elfogadtad a meghívásunkat. >> Én köszönöm a meghívást és köszöntök mindenkit nagyon sok szeretettel. >> Örülünk, hogy itt vagy, Gyuri.

És hát igen, azért hívtunk meg ebbe az adásba, egyrészt, mert van egy korábbi ismertségünk, de ami ennél sokkal fontosabb, hogy a te is úgy gondolod, hogy az üzletben a kommunikáció az ilyen kiemelt szerepet foglal el.

Egy kicsit mesélj arról, hogy te mivel foglalkozol, és ott hol játszik pontosan szerepet a kommunikáció a te életedben. >> Jelen pillanatban én pénzügyekkel foglalkozom, stratégiai pénzügyekkel.

Ez úgy magánszemélyeknél is, vállalkozásoknál is egy roppant fontos, hogy tudatosan kezeljük.

A vállalkozók azok nagyon tisztában vannak a saját területükkel szakmájukkal jól irányítják valószínűleg a szakmai tevékenységüket.

A vállalkozási tudás az már nem mindenkinél domborodik ki, de ha sikerül megszerezni a vállalkozói tudást, akkor az még mindig elmarad mögötte.

A pénzügyek azért ott vannak, és nem elég a könyvelőre támaszkodni, mert a könyvelő az mindig egy utólagos kezelése az ügyeknek, miközben a tulajdonosnak vagy a vezetőnek kellene megmondani a könyvelő részére, hogy mit könyveljen, hogyan könyveljen, de ha ezt egyszerűen ő sem tudja pontosan, akkor ezt hogyan mondja meg.

Mennyire nehéz mondjuk ezt megértetni egy vállalkozóval, hogy neki igenis fontosak a pénzügyek, hogy erre komolyan oda kell figyelnie, és hogy ez tovább mutat annál, mint hogy a könyvelő lesz megbeszélni?

Azt tudja, hogy fontosak a pénzügyek, azt nagyon tudja, de azt mondja, hogy megkérdezi a könyvelőtől, majd majd a könyvelő szól neki, meg a könyvelő eddig nem szólt róla.

És amikor én mondom, hogy hát őneki kéne megmondani, hogy a könyvelőnek mit a feladata, mit csináljon, akkor azért úgy meglepődik és két kedve fogadja.

Pedig mindig azt mondom, hogy a könyvelő az gyakorlatilag az adóhivatalnak az alkalmazottja, csak a vállalkozó fizeti.

Tehát nagyon nem mindegy, hogy ki hova dolgozik, hogyan dolgozik.

A képzéseket a könyvelő mindig az adóhivataltól kapja.

A másik oldalon meg a vállalkozónak az lenne a legfontosabb, hogy legális körülmények között, törvényes körülmények között a lehető legkevesebbet fizesse, akár adóba, akár járulékba, bármi másba.

És ezt nem mindig tudja, hogy ezt hogyan lehet megoldani, de a van annyi önbizalma egy vállalkozónak, mondjuk így, hogy annyi egója, hogy azt gondolja, hogy ő mindig mindent jól csinál. >> Mennyire szokott ez igaz lenni a valóságban?

Hát a valóság van az ő nézőpontjából ez úgy van mindig, csak amikor nem tudja, hogy hogy mennyit veszít ezzel gyakorlatilag egy év alatt, ez itt lehet néhány száztől néhány millióig is nagyon sok esetben.

És amikor valaki fogékony arra, hogy leüljünk beszélgetni, és rámitunk dolgokra, hogy hát ez az ő forgalmának, amikor van 20-30 40 millió Ftos árbevétele, és ez milliós tételeket jelent évente, akkor ez bizony meglepődik.

Amikor egy-egy ilyen vállalkozóval beszélgetsz, hogy gondoljátok el stratégiailag és a cégnek a pénzügyeit, akkor mi az a pont, amivel leginkább át tudod fordítani a a gondolkodásokat ezen a téren? >> Amikor megértik, hogy tulajdonképpen én nem egy értékesítő vagyok, tehát hogyha én leülök valakivel beszélgetni, akkor én nem azért ülök le, mert valamit el akarok adni.

Olyan sok minden van a repertoárban, olyan sok minden van a palettán, hogy nem is tudnék mit eladni belőle.

Olyan vagyok tulajdonképpen, hogyha viszonyítani akarom, vagy hasonlítani akarom valamihez, akkor mint a háziorvos.

A háziorvos bejön egy valaki, beszélget a háziorvosról, és a háziorvos tudja, hogy kardiológushoz kell küldeni azt az embert, vagy pszichológushoz.

A kettő. >> Nagyon tetszik ez a metaforra, amit használtál most, hogy egy olyan képpel magyaráz el ezt a dolgot, ami akár mindenkinek közérthető, még az is, aki esetleg óckodik a pénziektől. tovább szoktak menni utána ezen a gondol latona vállalkozók vagy hogyan >> Igen, igen.

Vannak olyanok, akik azt mondják, hogy én nem akarok okosabb lenni, tehát nem akarom az orvosnak megmondani, hogy mi az én bajom, nem én írom fel a receptet.

Így nem mondom meg annak is, aki ebben szakértő, hogy mi a jó megoldás pénzügyekben.

Viszont hagyom, hogy együtt tudjon gondolkodni velem, mint vállalkozóval, és hogyha együtt tudunk gondolkodni, akkor ketten azért sokkal többet el tudunk érni.

Gyorum, munkád során te rengeteg generációval kapcsolatba kerülsz.

Én azt tippelem, hogy találkozol fiatal vállalkozókkal is, akik most indítják a vállalkozásokat.

Talán vannak már rutinosabbak és vannak igazán régi motorosok.

Te mit tapasztalsz, hogy melyik generációval a legkönnyebb kommunikálni? >> Teljesen változó a tudatosság, teljesen más.

Ugye vannak a igen a különböző generációk, amiket mondasz és mostanában egy nagyon divatos téma is, és könyvek jelennek meg róla, amit >> előadásokat tartanánk. >> Igen.

Amit érdemes meghallgatni, előadni.

Gyakorlatilag mindenkinek más a szeretetnyelve, ahogy ezt a generációkba fogalmazzák, és ennek megfelelően a gondolkodás módja is.

Tehát a a régebbi generációknál inkább a tartalékolás az, hogy mi legyen a spejban. >> Ühüm. >> És és halmozzunk fel, hogyha jön egy covid járvány, akkor pillanatok alatt elfogynak az üzletekből a wcpírok, mert ki tudja, hogy mi lesz.

Hát figyelj, azért ez egy fontos kérdés, nem? >> Font, hogyne.

És ugyanakkor a fiatalabb generációk meg azt se ismerik, hogy mi a speész.

Tehát az az nem feltétlen. >> Hát de tudod miért?

Mert az újépítésű lakásokban már sok helyen nincsen spj. >> Így van.

És miért nincsen? azért nincsen, mert a fiatalok most már nem akarnak tartalékolni, hanem lemennek adók jelleggel, akár minden nap lemennek a szomszéd üzletbe, valamelyik nagyobb bevásárlóhelyére, vagy kis közérbe, most teljesen mindegy, és akár minden nap frissen megveszik azt a kenyeret vagy zsömlét, és és inkább így gondolkodnak.

Na most érdekes módon azért ennek ellenére találkozok Y vagy Z-s generációsokkal is, akik már azt mondják, hogy hát bizony ők nem akarnak életük végéig dolgozni.

Tehát ők már inkább erre gondolnak, még ugye a régebbi generáció, a BB boomer generáció vagy az generáció arra gondolt, hogy jaj, mi lesz majd, ha nyugdíjas leszek, >> hogy úristen, mit fogok akkor csinálni, mi lesz velem, igaz?

Ez ez úgy eszükbe jut, de hogy sok mindent nem tetsznek érte, vagy nem tettek érte, >> nagyon sokan, az az ugye már problémásabb.

A fiatalabb generáció már azt mondja, hogy élni akarom az életet, jól akarom élni az életet, minél több élményt akarok begyűjteni, de hát valamit kéne csinálni, mert én nem akarok életem végéig dolgozni.

Nekem az lenne jó, ha mondjuk 50 éves koromban kvázi nyugdíjaznám magam. >> Ühüm.

Ez ugye azt jelenti, hogy hivatalosan nem nyugdíjas korú, de 50 éves kora után már nem akar muszájból dolgozni, hanem csak olyat csinálni, ami amihez kedve van. >> Ühüm.

És te mit látsz, hogy van egy ilyen vágy, meg van egy ilyen vízió, hogy 50 évesen ő már nem fog dolgozni, de van-e mögött egy stratégia, vagy ezt tőled várják, hogy segíts nekik összerakni?

Aki tudatosabban gondolkodik és azt mondja, hogy nem akar élete végéig dolgozni, az tudja valahogy vagy a szülők révén, vagy a környezete révén, de tudja, hogy tenni is kell annak érdekében valamit.

Én nagyon szeretek azokkal dolgozni, akik például a sportot szeretik, akár profi szinten, akár amatőr szinten, de tudják azt, hogy én ahhoz, hogy le tudjak futni 15 km-t, ahhoz nem az, hogy van egy ötletem és holnap lefutok 15 km-t, ez nem így működik, hanem először bele kell tenni a munkát.

És ebbe is, ha én föl akarom építeni, és ki akarom használni mondjuk a kamatos kamat elvét, akkor azt a pénzt azért dolgoztatni kell.

És hogyha dolgozik a pénz, és apránként össze tudom rakni, akkor abból lesz valami >> és elég sok.

Tehát én mindig azt mondom, hogy két embertípussal tudok igazán dolgozni.

Az egyik az, akinek már van pénze valahonnan, és teljesen mindegy, hogy örökölte, megdolgozott érte, nyert valahol, teljesen mindegy, hogy miből, de neki már van pénze, és nem akarja, hogy elinflálódjon ez a pénz.

És hogyha mi ezt a pénzt dolgoztatjuk, akkor nagyon sokat ki tudunk belőle hozni.

Ma már egyre stabilabb, egyre nagyobb az elvárás abban, hogy ne forintban legyen, mert a forint az gyorsabban inflálódik, hanem euróba vagy dollárba kezeljük a pénzt.

Ezért mi határainkon túl Ausztriában befektetési banki háttérrel kezeljük a pénzeket.

A másik csoport az az, akinek nincs pénze. >> Ühüm. azzal is tudok dolgozni, de csak akkor, ha ő akarja, hogy majd legyem.

Ühüm. >> Mert ha úgy van vele, hogy hát nincs pénzem, mert ilyenek a körülmények, akkor azt mondom, hogy jó, akkor azok a körülmények ilyenek is maradnak.

És nagyon sokan nem tudják, hogy akkor jó, hogyha a körülményeket mi mozgatjuk, és nem a körülmények mozgatnak minket. >> És hogyan tudod ezt megértetni velük?

Mert hogy ez egy kommunikációs kérdés, hogy ez hogy tud átmenni ez az üzenet, hogy ezeket a körülményeket nekik kéne mozgatni.

Én általában kérdezgetni szoktam az embereket, hogy mi a célja, mi az elképzelése, mit szeretne elérni. >> És azért vágyai mindenkinek vannak. >> És hogyha ezeket a vágyakat mozgatjuk egy kicsit a fantáziájában, hogy oké, értem, de ezt hogyan akarod elérni? volt, amikor találkoztam fiatallal, most már egy jó pár éve, tehát most már nem annyira fiatal, de azért nálam sokkal fiatalabb.

És azt mondta, hogy ő öt év múlva majd vesz egy lakást magának.

És mondtam, hogy nagyon szuper, mit képzelsz el, mi legyen abban a lakásban?

És akkor legyen bent a WC, vagy kint legyen a WC a folyosón, vagy hasonló.

Tehát ilyen apropó kérdéseket tettem fel, és akkor így elmondta, hogy hát legyen bent fürdőszoba WC-vel, de legyen külön is egy WC, legyen egy hálószoba, legyen egy nappali, legyen egy vendégszoba.

Úgy szépen fölsorolgattuk, illetve ő sorolgatta föl, és akkor mondtam mondjuk, hogy ez nagyon jó, szuper, számoljuk egy picit össze, hogy ez úgy hány négyzetméter.

Hát olyan 120 nm tartottunk körülbelül. >> Oké.

És akkor kérdeztem tőle, hogy hogyan tudod, hogy most milyen árfolyamon vannak az ingatlanok?

És azért mondom, ez egy jó pár évvel ezelőtt, mert akkor még ilyen 7-800000 Ft körül volt négyzetméterre ennek az ingatlannak.

És akkor mondtam, hogy jó, 7-800000 Ft négyzmére.

Kiszámoltuk, hogy ez neki egy olyan bő 100 millió Ftjába került volna ez az egész.

És mondom, nagyon jó, menj a jövedelmed, bost. >> Jaj, >> számoljunk egy picit.

És akkor számolja, hogy hát öt év múlva az összbevétele nem lesz annyi, amiből a lakást meg tudja venni.

Hú, azt mondja, látom már lejjebb kell adnom.

Hát mondom, nem biztos, hogy lejjebb kell adnod, mert nem az a lényeg, hogy költs kevesebbet, hanem az a lényeg, hogy az igényeidhez képest keress többet. >> Ühüm. >> És akkor el tudod érni.

Úgyhogy így jönnek ezek elő és így beszélgetnek erről.

És amikor a álomból azt mondom, hogy egy kicsit nézzük meg, nézzünk egy kicsit az álmok mögé, hogyan tudunk ebből célt csinálni, és mi az a cél, amit reálisan el is lehet érni.

És van olyan generáció, akivel úgy érzed, hogy te nagyon könnyen megtalálod a hangot, hogy leültök az asztal mellé, és rögtön azt érzed, hogy megvan a bizalom, megvan a nyitottság, és onnantól már nektek csak szakmailag dolgozni kell, vagy van olyan generáció esetleg, akikkel meg azt érzed, hogy úgy kell igazodni, kell megtalálni a hangot, kell egy kicsit az elején megismerni egymást, mielőtt belementek a szakmába.

Én én úgy tapasztalom, hogy az, aki már egy kicsit a saját szakterületén elért valamilyen sikert, az úgy gondolja, hogy más minden is úgy működik, mintogy szépen fölépítette a vállalkozását.

Tehát ha ő szakmailag a vá saját vállalkozásában sikereket ért el, akkor úgy gondolja, hogy ő akkor már mindent tud, és akkor neki már nincs szüksége egyébbre. napjainkban kérdeztem egy vállalkozótól, aki sikeres, és megnéztem a nyilván én egy vállalkozóval úgy ölök le beszélgetni, hogy előttem már ott van a eredmény beszámolója az elmúlt öt évek figyelembe véve, hogy szépen hogyan fejlődött. >> És ez a vállalkozó, ugye ennél a cégnél a a jövedelem, tehát az adózás utáni eredmény is nagyon szép nekik.

Nem akarok konkrét számokat mondani, >> de hát sok 10 millió.

És akkor kérdezem tőle hogy nagyon jó.

És hogyan veszik ki a tulajdonos?

Osztalékadó formájában veszik ki a vállalkozás.

Hát mondjad persze, hát osztalékadó formájávat.

És nem gondolkozott azon, hogy legális körülmények között sokkal olcsóbban vegye ki?

Hogyan lehet még olcsóbban kivenni?

Na és akkor ezek azok a kérdések, amikor mondtam, hogy üljünk le róla beszélgetni.

Megkérdeztem tőle, hogy például a van-e életbiztosítása, van-e valami gondoskodott-e a családról?

Mert sokszor az a tapasztalat, hogy gondos családfő köt biztosítást az autójára, kaszkó biztosítást, mert hátha összetörik, hátha lesz valami.

Mondom, nagyon szuper, megdicsérem, nagyon jó.

És hogyan látja, hogy a feleségére milyen biztosítás van, magyarra milyen biztosítás van?

Hát hát és akkor ez jön, hogy hát hát valamit egyszer kötöttem.

Hát mondom talán jó lenne átnézni, hogy mennyire aktuális az a jelen pillanatban.

Tehát és akkor megkérdezem, hogy valóban fontosabb az autója, mint a saját élete, hogy ha vele valami történik, egy humán kaszkója nincsen, hogy a gyerekeinek ne legyen sokkal nehezebb az élete akkor, hogyha vele valami történik.

Tehát ilyenekre nem gondolnak.

És akkor megkérdezem tőle még ráadásul azt, hogy és vállalkozóként, tudatos vállalkozóként, hiszen a felesége is ebbe a vállalkozásban, meg ő is tudatos vállalkozóként az adózott jövedelméből fizeti a biztosítást, és akkor azt mondja, hogy hát igen, persze, hogy lehetne másképp fizetni?

Hát és mondom, miért nem a cég adózás helyett >> Ühüm. fizeti a biztosítását, amikor benne van a…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „SpeechPresso Podcast #008 – Tóth György: „Rabszolga-felszabadítással foglalkozom””

Miről szól ez az epizód: „SpeechPresso Podcast #008 – Tóth György: „Rabszolga-felszabadítással foglalkozom””?

Tóth György üzleti tanácsadóval beszélgetés a generációs különbségekről, válságkezelésről és stratégiai gondolkodásról. Az epizód a pénzügyi tudatosságra, a digitális rabszolgaságra és a célok fontosságára fókuszál. Az epizód a SpeechPresso Podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 03. 03..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „SpeechPresso Podcast #008 – Tóth György: „Rabszolga-felszabadítással foglalkozom””?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Tóth György, Zoltán Erika.

Milyen témákat érint ez az epizód: „SpeechPresso Podcast #008 – Tóth György: „Rabszolga-felszabadítással foglalkozom””?

Fő témái: generációs különbségek, válságkezelés, stratégiai gondolkodás, pénzügyi tudatosság, digitális rabszolgaság, célok fontossága.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „SpeechPresso Podcast #008 – Tóth György: „Rabszolga-felszabadítással foglalkozom””?

Megjelenés: 2026. 03. 03.. Hossz: 1 óra 7 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/speechpresso-podcast/speechpresso-podcast-008-toth-gyorgy-rabszolga-felszabaditassal-foglalkozom

Több epizód a SpeechPresso Podcast-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból