Szürke Zóna Podcast

Akik nem szabadulhatnak: Dr. Rátkai Tímea true crime szerző és munkássága - Szürke Zóna 236.

· PT42M25S

Összefoglaló

Dr. Rátkai Tímea jogász, egyetemi oktató és true crime szerző a Szürke Zóna Podcast vendége. Elmeséli, hogyan lett a büntetőjogból doktorandusz, és hogyan kutatja a tényleges életfogytiglani szabadságvesztésre ítélteket. Megemlíti, hogy a Mediánnal közvéleménykutatást végzett az…

Röviden

Műsor
Szürke Zóna Podcast
Megjelenés
2026. 01. 23.
Hossz
42 perc
Szereplők, említett nevek
Dr. Rátkai Tímea, Berecki Sándor, Schubert István
Témák
true crime, büntetőjog, életfogytiglani szabadságvesztés
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Köszöntöm a kedves hallgatókat.

A mikrofonnál Rezső, valamint Dr.

Rádkai Tmea, jogász, egyetemi oktató, illetve True Crime szerző.

Nagyon köszönöm a meghívást. >> Azért gondoltam, hogy célszerű téged meghívni, mert ugye te is a True Crime műfajának egyik alkotója vagy, és írtál is könyvet egy megtörtént bűncselekményről, és nagyon érdekes tapasztalásaid vannak, és néhány kérdésben kizerném kérni a véleményedet.

Először is szeretnélek megkérni arra, hogy mesélj magadról egy kicsit a hallgatóknak. >> Ahogy mondtad, jogász vagyok.

A jog az nagyon érdekelt egész életemben, de egyébként teljesen más területen volt működő vállalkozásom.

Úgyhogy igazából ez az érdeklődés, ez tényleg érdeklődés maradt.

Mindig úgy terveztem, hogy majd egyszer komolyabbra fordul és majd elvégzek egy jogi egyetemet.

Igazából csak a tudás miatt komolyabb tervem nem volt vele.

És aztán már felnőttként, olyannyira felnőttként, hogy amikor a fiam egyetemet keresett, vagy eldöntötte, hogy ő jogra megy, akkor úgy gondoltam, hogy akkor én is jövök, vagy most, vagy soha.

És aztán ez alatt az öt év alatt engem rettentően elkapott a büntetőjog, nagyon fantasztikus oktatóim voltak, és nagyon érdekelt az egész téma.

Úgyhogy miután befejeztem, azután úgy döntöttem, hogy maradok, és akkor megcsinálom még a doktori iskolát.

Ennek a végén ugye tudományos címet szerez a kutatóm.

Nekem ez lehetőséget adott arra, hogy azt a témát, és ez a téma egyébként a tényleges életfolytig tartó szabadságvesztés, azt a témát, ami engem érdekel, azt még mélyebben, mindenféle összefüggéseiben kutathassam.

Úgyhogy így történt az, hogy hogy ehhez kapcsolódtam, és aztán az egyetemen menet közben felkértek, hogy kezdjék el oktatni, amit nagy örömmel vállaltam.

Hát nagyjából röviden ezt kell tudni róla. >> A tavalyi évben megírtad, és kiadásra is került az Ölni érted, ölni téged című könyved, ami a 2011-es romonjai kettős gyilkosság eseményeit dolgozza fel.

És ugye, mint más interjúidban elmondtad, elég méreható együttműködésed volt az elkövetővel, aki valamilyen szinten megnyílt számodra, és ebből egy nagyon kimerítő és érdekes olvasmány kerekedett.

Kérlek, mesélj erről a cselekményről. >> A romanyai kettős gyilkosságról azt kell tudni, hogy az elkövetője Berecki Sándor.

Berecki Sándor Pécsen volt a pécsi Sörfözdének a logisztikai igazgatója.

És ö egy olyan ember, akiről soha senki nem gondolta volna, hogy ilyet tesz, ő maga sem egyébként egyáltalán nem volt erőszakos ember. saját elmondása szerint még csak nem is verekedett a gyilkosságot megelőzően.

És egyébként ugye a sikerei csúcsán járt, a szakmai sikerei csúcsán elismert tagja volt a pécsi közösségnek.

Volt egy helyi barátnője, egy ügyvéd hölgy.

Ővele együtt voltak addigra több mint egy éve.

Aztán az utolsó hónapokban elkezdett megromlani a kapcsolatok.

Ő még próbálkozott azon, hogy ezt helyrehozza.

Elutaztak egy luxus nyaralásra közösen.

Majd aztán augusztus elején végül mégis csak szakításra került sor.

Addigra Berecki úgy sejtette, hogy már hárman vannak ebben a kapcsolatban, és szerette volna lezárni.

Tehát ő szakított a hölggyel, és utána jött egy ilyen egy hónapos csikicsuki.

Ö azt kell tudni Bereckiről, hogy ő egy ilyen a az a fajta ember, aki mindig mindent pontosan akar tudni látni, mindent a tervek szerint csinál, és hát itt nem értette, hogy mi történik ebben az utolsó hónapban, hiszen a hölgy volt, hogy békülni próbált, és volt, hogy aztán eltűnt egész hétvégére, és aztán a végén a legutolsó napon őt meglátta az ügyvédnőt teljesen véletlenül a helyi áruházban egy idegen férfival, és ez valamit valamit átkattintott Bereckiben.

Elkezdte üldözni őket, többször megállította őket, megvárta őket Pécs több pontján, majd utána este magához vette a berettáját, 150 lőszert, és elment az ügyvédnő romonyai házához, és ott hát sajnos agyon lőttem mindkét áldozatot.

És hogy jutottál el oda, hogy te erről az ügyről szeretnél könyvet írni? >> Hát ahogy mondtam, én a tényleges életfölti tartó szabadságvesztést kutatom, amiről azt kell tudni, hogy a jogrendszerünkben jelenleg ez a legszigorúbb büntetés, ugye halálbüntetés alternatívájaként is szokták említeni.

És ez egy egész jól kutató téma, mert idáig összesen 90 ilyen ítélet született, tehát ez még átlátható mennyiség.

És menet közben én feldolgoztam az összes ítéletet, tehát minden történetet ismerek, amikben ezt a büntetést kiszabták.

Futattam a Szegedi csillagbörtönben, készítettem ott interjúkat a börtönben dolgozó szakemberekkel és fogvatartottal is.

És menet közben azt vettem észre, hogy ebből egyetlen egy dolog hiányzik.

Nyilván a tudományos kutatás kereteibe ez nem is tud beleférni. maga az ember, hogy engem nagyon érdekelne az, hogy ezek az emberek egyrészt, hogy hogy jutottak el idáig, hogy milyen életútjuk volt, és másrészt pedig, hogy hogy élik meg utólag azt, hogy kaptak egy ilyen büntetést és bár élsz, de gyakorlatilag megszűntél a társadalom számára létezni, és neked is megszűntek a szabadélet lehetőségei.

Szóval, hogy ez mind-mind nagyon érdekelt engem, de arra, hogy ezekre kimerítő választ kapjak, erre egy könyv keretei adták meg a lehetőséget, úgyhogy úgyhogy ez volt az ok, ami miatt írni kezdtem, a saját kíváncsiságom tulajdonképpen, és hogy miért a romonyai kettős gyilkos.

Arra pedig az a válaszom, hogy sajnos azért az emberöléses esetek, főleg az ilyen kiemelkedő súlyú esetek nagy részében az történik, hogy valamilyen hosszabb bűnözői karrier után jut el valaki a végső bűncselekményig, akár már gyerekkortól, fiatal felnőtt kortól ezt előre lehet látni, hogy mi lesz a vége.

Engem viszont sokkal jobban érdekelnek azok a történetek, ahol nincsen erre utalójel, amikor valaki leél egy tisztességes életet, az élete egy bizonyos pontjáig, és aztán egyszer csak ott történik vele valami, vagy valamilyen trauma, vagy vagy mint itt például a a fene tudja, hogy ez a féltékenység volt, a birtoklási vágy vagy mi.

De hogy akár valami hasonló szituáció, hogy a reggel még úgy kell fel, hogy hogy egy tisztességes életet élő ember, és aztán egyszer csak napközben elkövet valamilyen bűncselekményt, és aztán onnantól máshol többé nem lesz szabad ember.

Az ATV-ben adott interjútban elmondta a drónai Egonnak, hogy ugye ez a konkrét elkövető, ez abban a tekintetben volt motivált annak tárgyából, hogy megszólaljon te megkeresésed okán, hogy egyrészt jogász vagy, másrészt egy könyvet szeretnél írni ebből a az ügyből, tehát nem egy újságíró, nem a bulvárlapokra szánod a a sztorit egyébként érdekes fordulat, vagy érdekes körülmény, hogy a a True Crime-ot a könyves boltokban mindmáig a bulvárpolcra sorolják.

Tehát Dulai Peti meg az én könyvem is ott találhatók meg.

Ezen nyilván javíthatunk, hogyha több könyvet írunk, de hogy nagyon érdekes, hogy hogy az újságírók, hogyha elítélteket keresnek meg, nincsenek jó helyzetben, mert alapvetően az a benyomása az elítélteknek, hogy újságíróban nem szabad megbízni. viszont ugye te egy elég jó ajánlatot tehettél ennek a a Bereckinek, merthogy egyrészt jogász vagy, tehát az az tényleg egy jó pont egy elkövető személyben, hogy a jogot ismerő ember vagy, aki adott esetben a segítségére is lehetsz.

Meg egyébként egy átfogó könyvet is szeretnél írni.

A kettőtök kapcsolat felvétele az hogy bontakozott ki, hogyha ezeket a körülményeket is figyelembe vesszük?

És a válaszolnék még erre a annyiban is, hogy én szerintem azért is nyilatkozott ő nyugodtan vagy bátran, mert egy ilyen hosszabb folyamat, ugye mi hónapokig beszélgettünk aztán egymással lehetőséget ad arra, amit én fel is ajánlottam már a legelején, hogy minden egyes beszélgetést én elviszek neki leiratban a következő találkozóra. ő át tudja olvasni, hogyha szeretné, akkor abból, amit olvas, bármit kitörölhet.

Tehát van egy ilyen utólagos kontrollja is.

Biztos lehet benne, hogy az általa elmondottak úgy abban a formában jelennek meg, ahogy ő azt elmondta, és csak annyi, amit elmondott.

Nyilván ő csak a saját maga által elmondottakra van befolyással.

Tehát azt nem látja, hogy mondjuk én milyen kommentet fűzök hozzá, vagy hogy én a nyomozati anyag mely részét használom fel, vagy hogy mások mit nyilatkoznak ezzel kapcsolatban, de azzal, de arra a részre, amit ő maga elmond, abszolút kontrollja van.

És ez azért nagyon fontos szerintem, mert nincsen egy ilyen fék a beszélgetés közben, tudod, hogy neki végig kéne gondolnia, hogy most mit mondhat ki és mit nem. hanem egészen nyugodtan hátradőlhet, elengedheti magát, beszélgethet, mert pontosan tudja, hogy utólag, hogyha valamit mégsem szeretne, akkor az nem kerül be a könyvbe.

Szeretném azt is nagyon gyorsan hozzátenni, hogy egyébként nem volt ilyen apróságok voltak. olyan volt, hogy mondjuk egy volt barátnőről mesélt valamilyen intimebb részletet, és utána a következő találkozóra, vagy amikor olvasta végiggondolta hát, hogy ennek a hölgynek ma már gyerekei vannak, és nem biztos, hogy szívesen olvasnák azt az anyjukról, amit ő ő elmesélt, és akkor emiatt kitörölte.

De csak ilyen tényleg apróságok voltak.

Inkább az történt, hogy még több 10 oldalt tollal hozzáírt az egyéb leíathoz, ami még menet közben jutott eszébe.

Most nagyon hosszan válaszoltam, csak elfelejtettem, hogy mi volt az eredeti kérdésed. >> Ugye, hogy hogy bontakozott ki a kapcsolatfelvétel közöttetek. >> Igen.

Tehát, hogy ugye ilyenkor az történik, ennek van egy szabályos eljárásrendje, amikor megkeresed a büntetés végrehajtást.

Ö, és ugye ezt nem csak a büntetés végrehajtásnak kell engedélyezni, hanem magának a fogvatartottak is.

Tehát írtam neki egy levelet, leírtam, hogy én miért keresné, miért szeretnék beszélgetni vele, és amikor mindkét helyről megkaptam a pozitív elbírálást, akkor találkoztunk személyesen, és izgultam a a tekintetben izgultam.

Ugye beszélgettem én már többször fogvatartottakkal, csak ott más volt a helyzet, mert ott egy tudományos munka volt, egy rövid beszélgetés.

Itt viszont nagyon fontos volt, hogy működik-e köztünk.

Hó, ez rosszul hangzik, hogy a kémia, de értsd jól.

Tehát hogy tudod, van akivel nagyon jól beszélgetsz, vannak olyan emberek, és vannak olyan emberek, akikkel egyszerűen nem találod meg a közös hangot, hogy vajon megtaláljuk-e majd ezt a közös hangot.

És szerencsére az történt, hogy hogy kábé az első találkozó első negyed órájában kiderült, hogy igen.

Ehhez képest azért az első egy-két alkalommal még éreztem egy pici feszélyzettséget, vagyis inkább talán azt mondom, hogy egy pici gyanakvó távolságtartást a részéről.

De aztán egy idő múlva ez is megszűnt, és akkor onnantól végtelenül gördülékenyen ment a beszélgetés.

Ami nekem azért volt nagyon jó, mert bármit kérdezhettem, és ez fontos, hogy hogy én a azt szerettem volna, hogy minden kérdést feltehessek, ami eszembe jut akár a családjáról, akár az elkövetésről.

Az van, hogy a a nagyon sok ember azért kíváncsi Ukrainra, mert azok a dolgok érdekelnek minket, amiket sose fogunk átélni.

Na most azért szerencsés esetben azt, hogy gyilkossá válunk, azt nem fogjuk átélni.

És ráadásul akik viszont átélik, azok utána nem tudnak mesélni erről.

Tehát nem nagyon hallasz arról, hogy hogy éli meg valaki például a gyilk gyilkossá válást.

Most ez rosszul hangzik, de tudod, hogy mire gondolok.

És akkor ezekbe is bekérdeztem, hogy ő hogy érezte mondjuk magát azután, miután agyon lőtte a szerelmét.

Egy csomó olyan kérdést felmertem tenni, amit mondjuk valószínűleg, hogyha ez egy rövidebb interjú lett volna, akkor akkor nem jutottunk volna el arra a bizalmi szintre, hogy ezeket én már megkérdezzem tőle. >> Az elkövetőnek az önazonossága szempontjából érdekelne az, hogy ugye különböző módokon állhatnak hozzá az elkövetők az ilyen interjúkhoz.

Az én esetemben ugye én két elkövetővel interjúztam el eddig. egy cselekmény vonatkozásában ez a Cep 2-es gyilkosság volt, és mind a két elkövető ugyanazt a kamu sztorit adta elő nekem egy kis szépítés mellett, amelyet a az elkövetést követő órákban már előadtak.

Tehát a a önmagát kézenlövő Kun Tamás az mindmáig tartja, hogy egy maszkos elkövetővel szállt harcba a fegyverért, és aközben elsült a pisztoly, és így sebesítette magát.

A Deme Gábor ugyanúgy mondja, hogy hát ő csak körülmények áldozata, abszolút ártatlan.

Tehát van ez a ez a része, van egy köztes állapot, amikor a az elkövető elismeri a cselekményét, de valamilyen szinten így megpróbálja csinosítani, megpróbálja egy kicsit relativizálni, érezhetően némely körülményt megmásít egy picit, hogy hogy valahogy legitimálódjon a az átlag néző, hallgató, olvasó szemében az, hogy miért követte el ezt a cselék cselekményt. illetőleg van a a szélsőséges átláthatóságra törekvés, mint például a Jeffrey Damer esetén beszéltünk erről, ahol már az első pillanattól fogva közölte a nyomozókkal, hogy nem fog se ügyvédet kérni, nem fog az önvádra kötelezés tilalmára hivatkozva megtagadni semmilyen tanúvallomást, hanem hanem teljesen átláthatóan elmond mindent minden egyes cselekményéről, merthogy elmondása szerint csak így van értelme az egésznek, azoknak a borzalmaknak, amit elköhetett.

Neked mi volt ebben a tekintetben a benyomásod?

Ez a Berecki állt hozzá a te kérdéseidhez mennyire akart átlátható lenni?

Mert ott ugye itt szerepet játszhat az, hogy bizonyos elkövető úgy lehet vele, hogyha hogyha beismerem teljes mértékben a felelősségemet, akkor minden lehetőségemről lemondok egy esetleg esetleges újratárgyalás vagy per újrafelvétel, vagy bármi vonatkozásában, de legalább a lelkem tiszta lesz.

E neked mi volt a megélésed ebben?

Nagyon érdekes, amit mondtál, a más egyébként Berecki kifejezetten a második kategória az általad felsorolt kategóriákból, de valahogy úgy mondtad, hogy hogy szép itt a története, hogy a kővilág felé egy picit relativizálja azt, amit tett.

És az érdekes, hogy én pedig azt gondolom, hogy nem azért szépít, hanem azért, hogy saját maga felé megindokolja, hogy mit miért tett.

És akkor innentől jön egy nagyon izgalmas kérdés, ami valószínűleg mindenkinél más, hogy hogy ő való ő…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Akik nem szabadulhatnak: Dr. Rátkai Tímea true crime szerző és munkássága - Szürke Zóna 236.”

Miről szól ez az epizód: „Akik nem szabadulhatnak: Dr. Rátkai Tímea true crime szerző és munkássága - Szürke Zóna 236.”?

Dr. Rátkai Tímea jogász, egyetemi oktató és true crime szerző a Szürke Zóna Podcast vendége. Elmeséli, hogyan lett a büntetőjogból doktorandusz, és hogyan kutatja a tényleges életfogytiglani szabadságvesztésre ítélteket. Megemlíti, hogy a Mediánnal közvéleménykutatást végzett az… Az epizód a Szürke Zóna Podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 01. 23..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Akik nem szabadulhatnak: Dr. Rátkai Tímea true crime szerző és munkássága - Szürke Zóna 236.”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Dr. Rátkai Tímea, Berecki Sándor, Schubert István.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Akik nem szabadulhatnak: Dr. Rátkai Tímea true crime szerző és munkássága - Szürke Zóna 236.”?

Fő témái: true crime, büntetőjog, életfogytiglani szabadságvesztés.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Akik nem szabadulhatnak: Dr. Rátkai Tímea true crime szerző és munkássága - Szürke Zóna 236.”?

Megjelenés: 2026. 01. 23.. Hossz: 42 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/szurke-zona-podcast/akik-nem-szabadulhatnak-dr-ratkai-timea-true-crime-szerzo-es-munkassaga-szurke-z

Több epizód a Szürke Zóna Podcast-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból