Szürke Zóna Podcast

Csernobil: A reaktor titkai 1. rész (atombalesetek)

· PT39M29S

Összefoglaló

Az 1986. április 26-i csernobili atomerőmű-baleset hátterét elemzi az első rész. A négyes blokkban egy sorsfordító biztonsági teszt során, ami egy külső áramkimaradás esetén a reaktor saját energiával való működését hivatott ellenőrizni, váratlan folyamatok indultak el. A…

Röviden

Műsor
Szürke Zóna Podcast
Megjelenés
2026. 07. 24.
Hossz
39 perc
Témák
atombalesetek, csernobil, nukleáris energia, biztonsági tesztek, erőművek, hidegháború
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

1986. április 26-án alig valamivel hajnani egy óra után a csernobili atomerőmű négyes blokjában egy sorsfordító teszthez készülődtek.

Senki sem sejtette, de ami ezután következett, azt az emberiség történetének legsúlyosabb nukleáris katasztrófájaként tartják számon.

Azon az éjszakán 176-an álltak szolgálatban az erőműben, miközben alig néhány 100 mterre délkeletre további 286 építőmunkás dolgozott a még félkészös blokk éjszakai műszakjában.

Odabent a négyes blokk vezérlőtermében az operátorok és az állami áramszolgáltató, a Donenergo képviselője, aki egyben a turbinák tervezője is volt, egy létfontosságú biztonsági funkciót akartak ellenőrizni.

Egy teljes külső áramkimaradás esetén az erőmű képes nagyjából egy percig a saját maga által termelt maradékenergiával működni, áthidalva a kritikus másodperceket.

Emiatt a reaktor állapota alaposan eltért a névlegestől.

Bár az ilyesfajta kísérletekre a kutatóintézetekben lévő berendezések szolgálnak, amennyiben egy szokatlan üzemi próba mégis elkerülhetetlenné válik.

Erről részletes munkaprogramot kell készíteni, és azt a tudományos bázisintézettel véleményeztetni.

Csernobil esetén ez a Kurcsatov intézet lett volna.

Az egyeztetésre azonban nem került sor.

Egy ilyen program fontos részét képezi a biztonsági analízis, de a szóban forgó esetben az is formális volt.

Emiatt a kísérletet végző személyzet nem volt tisztában azokkal a veszélyekkel, amelyeket az éppen lefolytatni tervezett procedúra magában hordoz.

Soha nem gondoltam volna, hogy éppen csak betöltvén 50. életévemet meg kell írnom az emlékirataimat, de olyan nagy méretű és jelentőségű, annyi különböző embert érintő és annyiféleképpen magyarázott események történtek, hogy úgy érzem, bizonyos fokig kötelességem elmondani, amit tudok, amit láttam, ahogy én értelmezem az eseményeket.

Elsorok Valerie Leegasoftól a csernobyli katasztrófa kezelésében aktívan tevékenykedő akadémikustól származnak. egyike volt azoknak, akik az első sorokban küzdöttek az atommágia kioltásáért.

Tragikus halálának előestjén feljegyzéseket készített a Pravda számára egy évvel azután, hogy a lap arra kérte: "Beszéljen Csernobilról, illetve mondja- véleményét a modern tudomány és technika többek között az atomenergia kérdéseiről.

Visszaemlékezéseit, ahogy ő nevezte, magyar nyelven a valóság nevű orgánum jelentette meg, külföldi folyóiratokból merítve. 1986. április 26-a.

A 10 órára kitűzött gazdasági párt aktívára mentem.

Mielőtt az ülés megkezdődött volna, az intézetünket irányító felettes szervezetője elég nyugodtan, de bosszúson közölte velem, hogy baleset történt Csernobilban.

A szünetben megtudtam, hogy kormánybizottság alakult, amelynek én is a tagja vagyok.

Azonnal az intézetbe siem, ahol már tudtak a balesetről, mert éjjel megérkeztek az erőműből a vészjelzések. 1 2 3 N.

Ez azt jelentette, hogy minden létező veszélyfenyeget atom, sugárzás, tűz és robbanás veszély.

A csernobyli atomerőmű negyedik blokkját 83 decemberében helyezték üzembe.

Az első tervszerű karbantartását pedig 86. április 25-ére tűzték ki.

A leállás előtti időszakban a fűtőelemek többsége mintegy 75%-a még a legelső töltetből származott, és mivel az általuk termelt energia a leállásig meglehetősen nagy volt, tetemes mennyiségű radioaktív hasadási termék halmozódott fel bennük.

Közvetlenül a leállás előtt végre kívánták hajtani az ominózus kísérletet a nyolcadik számú turbógenerátoron.

Az ilyen RBMK típusú blokkokhoz ugyanis két turbina kapcsolódik.

A csernobyli negyedik blokkhoz a hetedik és a nyolcadik számú tartozott.

Asszódi Attila műve, az általunk forrásként is használt Csernobil tények, okok, Ijedelmek című könyv rámutat.

A kísérlet és ezzel végsősoron a katasztrófa megértéséhez fontos tudni, hogy az atomerőművek saját dízelgenerátorokkal rendelkeznek, amelyek a külső villamos hálózatról való esetleges leszakadás esetén automatikusan elindulnak, hogy árammal lássák el az irányító rendszert és az üzemzavari szivattyúkat.

Egy erőműnél az ilyen hálózati leszakadás átlagosan 30 évente egyszer fordul elő, és mivel a tervezett élettartam ennél hosszabb, a tervezőknek fel kellett készülni az ehhez hasonló üzemzavarok kezelésére.

A dízelgenerátoroknak viszont nagyjából két percre volt szükségük ahhoz, hogy felpörögjenek az üzemi fordulatszámra.

Ezt a rövid kritikus időszakot pedig valahogy át kellett hidalni.

Az elképzelés szerint Csernobilban a turbógenerátorok a saját tehetetlenségükből adódóan forogtak volna még ennyi ideig, miközben megtermelik a szükséges áramot.

Ezt korábban többször is ellenőrizték a gyakorlatban, ám a tesztek során kiderült, hogy a turbógenerátor forgórésze túl hamar veszíti el a mozgási energiáját.

E hiányosság kiküszöbölésére fejlesztette ki egy speciális fordulatszámszabályozó eszközt, amelyet éppen az április 25-i kísérlet során akartak tesztelni.

A kísérlet készült ugyan munaprogram, de azt a feladat jellege miatt az erőmű villamosigazgatója hagyta jóvá.

Neki ehhez valójában nem lett volna joga, hiszen az ilyen horderejű engedélyezés kizárólag a biztonságért felelős vezetők hatáskörébe tartozott.

Nem meglepő módon a munkaprogram nem tartalmazott alaposan átgondolt biztonsági intézkedéseket.

A kísérlet teljes négy órás időtartalma alatt a negyedik blokknak szabálytalanul csökkentett biztonsági szín mellett kellett üzemelnie.

Emiatt a személyzet sem volt tisztában a valós veszélyekkel, ráadásul a későbbiekben még ettől a hiányos munkaprogramtól is eltértek, ami tovább fokozta a kockázatokat.

A személyzet április 25-én hajnali 1 órakor kezdte meg a kísérletet és vele együtt a reaktor teljesítményének csökkentését.

Az erőműhőteljesítménye 13:5 perreett vissza a névleges érték felére, azaz 1600 MW-ra.

Ekkor a hetedik számú turbógenerátort lekapcsolták a hálózatról, így már csak a nyolcas számú üzemel tovább.

Délután 14 órakor a munkaprogram előírásai szerint lekapcsolták az üzemzavari hűtőrendszert is, ám ekkora kievi teherelosztó központ váratlanul közbeszólt.

A teszt felfüggesztését kérelmezte, mert a villamosenergiahálózatnak szüksége volt az erőmű által termelt áramra.

A kérdésnek a szocialista típusú hatalmi struktúra sajátosságaiból adódóan eleget kellett tenni.

Ez a fordulat alkalmas lett volna arra, hogy az erőmű döntéshozói felismerjék.

A kísérletre ilyen előzményeket követően nem szerencsés sort keríteni.

A halasztás igénye azonban nem artikulálódott elegendő súllyal a megbeszéléseken.

Fontosabb volt a terv végrehajtása, mint sem az elővigyázatosság.

Ezt követően a reaktor több mint 9 órán keresztül teljesen kikapcsolt üzemzavari hűtőrendszerrel működött tovább.

Bár ez egyebek mellett a biztonsági előírások rendkívül súlyos megsértését jelentette, a későbbi katasztrófa közvetlen kialakulására ennek a tényezőnek érdekes módon nem volt befolyása.

A kísérlet folytatására végül április 25-én 23:1 perckor kapták meg az engedélyt.

A személyzet azonnal hozzákezdett a teljesítmény további csökkentéséhez, mivel a munkaprogram előírásai szerint a tesztet 700 és 1000 MW közötti hőteljesítményen kellett elvégezni.

A szabályzatnak megfelelően ezen a szinten kiiktatták a reaktor számítógépes szabályozórendszerét.

A megelőző kilenc órás félteljesítményű üzemelés alatt a reaktor belsejében olyan folyamatok zajlottak le, amelyek miatt az operátornak már nem sikerült a tervezett határok között stabilizálni a rendszert.

Azonban a nagy teljesítményű reaktorok változó terhelés melletti üzemeltetése mindig rendkívüli körültekintést és alapos megfontolást igényel.

A reaktor teljesítménye végül egészen 30 MW talázant, és csak április 26-án hajnali egy órára sikerült valamennyire megfékezni a visszaesést, majd 200 MW-on stabilizálni a reaktort.

Ennek viszont súlyos ára volt.

A személyzetnek rengeteg szabályzó rúdat kellett kihúzni a reaktorból.

Ez a lépés két újabb szabályszegést jelentett.

Egyrészt a kapott értékek messze kívül kerültek a munkaprogram által diktált teljesítményárokon, ami miatt az operátornak már meg kellett volna tagadnia a kísérlet folytatását.

Másrészt az üzemviteli szabályzat szigorúan rögzítette, hogy minimálisan hány szabályozórdnak kell a reaktorban lennie.

Az operátor viszont ennél lényegesen kevesebbet hagyott bent.

Ebben a kritikus fázisban kezdetben hat fő keringető szivattyú üzemelt.

Bár ezek alapvető üzemi berendezések voltak, közvetlen biztonságvédelmi szereppel nem rendelkeztek.

A kezelők azonban szerették volna fenntartani a lehetőséget a teszt esetleges megismétlésére, ezért hajnali 1:3-kor majd 1:0-kor újabb szivattyúkat helyeztek üzembe.

Mivel azonban a reaktor áramlási ellenállása ilyen alacsony teljesítményen jóval a normál üzemi érték alatt maradt, a nyolc működő szivattyú által megmozgatott vízmennyiség drasztikusan megugrott és hamar túllépte. az üzemviteli szabályzatban rögzített biztonságos határértékeket, ami újabb súlyos előrezegésnek minősült.

Ekkor rendellenes rezgések keletkezhettek a szivattyúkban és a csővezetékekben, köszönhetően a hatalmas átfolyó vízmennyiségnek.

A hűtőrendszer gőztartalma is lecsökkent, ami alapjaiban változtatta meg a teljes hűtőrendszer paramétereit, teljesen felborítva a hűtőkör egyensúlyát.

Bár az operátorok megpróbálták elhárítani a problémát, végül kudarcot vallottak, hogy elkerüljék a reaktor automatikus vészleállását, amelyet a mindkét turbina kiesett és a gőzleválasztó vízszintje rendellenes jelzések váltottak volna ki, a személyzet szándékosan kiiktatta az e vészjelzésekért felelős biztonsági funkciókat.

Ez a lépés egyáltalán nem szerepelt a munkaprogramban, így a szabályzott újabb félreérthetetlen megsértését jelentette.

Amikor 1: 22 per 30 másodpercor az operátor rápillantott az irányítórendszer által nyomtatott üzemi naplóra, a kijelzett adatok alapján azonnal le kellett volna állítani a reaktort.

Az operációs reaktivitási tartalék ugyanis a megengedett biztonsági minimum töredékére zuhant, és ez a kapott értékekből is kiderült, ami egyértelműen jelezte, hogy a rendszer instabilná és kiszámíthatatlanná vált.

Ennek ellenére az operatív döntéshozók nem a biztonsági protokolt követték.

A személyzet végül hozzálátott a turbógenerátorral tervezett utóbb katasztrofálisnak bizonyuló kísérlet végrehajtásához.

Kevéssel ezután 1:23 per4 másodperckor egy szelep elzárásával leválasztották a nyolcadik számú turbógenerátort a reaktor hűtőrendszeréről.

A reaktör hőteljesítménye ekkor még körülbelül 200 MW-os szinten állt.

Nem sokkal később azonban a reaktor teljesítménye hirtelen növekedni kezdett.

Látva a veszélyes folyamatot, az üzemeltetők vezetője 1: 23 per 40 másodperckor kiadta az utasítást a vészreállító gomb megnyomására, aminek hatására normális körülmények között az összes szabályzúrúdnak be kellett volna zuhannia a reaktormagba, teljesen leállítva a láncreakciót.

A rudak meg is indultak lefelé.

Ám az operátorok néhány másodperccel később arra lettek figyelmesek, azok megakadnak és nem érik el az alsó véghelyzetüket.

Ekkor a reaktoroperátor lekapcsolta a rutakat mozgató elektromos motorokat, bízva abban, hogy a szerkezetek a saját súlyoknál fogva zuhannak tovább a helyükre.

A reaktor belső szerkezete azonban ekkora már olyan mértékben szétroncsolódott, hogy a szabályzór rudak végleg fenn akadtak.

A negyedik blokkon kívül tartózkodó szemtanúk beszámolói szerint nagyjából 1 24 perckor két egymást követő robbanás rázta meg a komplexumot.

A reaktorépület összeomlott, a romba dőlt blokkból pedig forró darabok és szikrák repültek a levegőbe, amelyek részben a szomszédos turbinépház tetején landoltak, és ott okoztak tüzet.

Ennek köszönhetően mintegy 30 tűzfészek keletkezett.

Az első feladat ezek elfolytása volt, ami hajnali 5 órára sikerült.

Közben azonban végzetes hatást gyakorolt az oltásban közreműködő gyanútlan tűzoltókra.

A reaktorban azonban a grafit is meggyulladt.

A tűzcsóva körülbelül 750 m magasságba vitte fel a radioaktív anyagokat, és onnan a szél nagy távolságra juttatta el.

Ezzel indult meg a küzdelem a csernobili tűz elfolytásáért.

Legazov akadémikus eképpen folytatta az esetről szóló beszámolóját.

A kormánybizottság délután 4:00-kor gyülekezett a vnukovói repülőtéren.

Az egy órás repülőút nyugtalan beszélgetéssel, találgatásokkal telt.

Kievben a repülőtér zsúfolva volt fekete állami gépkocsikkal.

Az ukrán köztársaság vezetői aggódva fogadtak minket.

Nem rendelkeztek pontos információkkal, de azt mondták, a helyzet súlyos.

Azonnal elindultunk az atomerőműhöz.

Nem is gondoltam rá, hogy olyan események felé közeledünk, amelyek jelentősége világméretűvé nő, és amelyek minden bizonnyal örökre beíródnak az emberiség történelmébe, mint Pompei pusztulása vagy más hasonló esetek.

Maga az atamerőmű valójában Csernobiltól 18 km-re van Pripian.

Csernobil megszokott, csendes életét élte, de Pripiágyban már érződött a nyugtalanság.

Megtudtuk, hogy a négyes blokban két robbanás történt.

A reaktorépület összeomlott, több százan sugárfertőzést szenvedtek, két ember meghalt, a többieket kórházban ápolják.

A négyes blokban erős a sugárveszély.

A városban jelentősen megnőtt a sugárzás, de még nem jelentett különösebb veszélyt az emberekre.

A tűz oltásához volt elegendő víz, de semmit sem értek vele.

A bonyolult kémiai reakciók révén ráadásul éppen táplálta a grafit égését.

Amikor aztán nemcsak a katasztrófavédelem hétköznapi szakembereit, de atomfizikusok véleményét is lehetőség volt kikérni, a következő megoldásra jutottak a precedens nélküli incidens kezelésére.

Helikopterekről ólommal és borvegyületekkel kevert dolomittal töltött zsákokat kell a reaktorra dobni.

Május 10-ére elfolytották a grafittüzet, így a radioaktív anyagok kibocsátása jelentősen csökkent, majd május végére gyakorlatilag meg is szűnt.

A sérült reaktor teljes elszigetelésére szolgáló szarkofág ekkor még nem volt kész.

Megszűnt viszont a magasba emelkedő csóva, ami korábban szétszórta a radioaktív anyagokat.

Ez az idő azonban elég volt, hogy mikronos méretű, a levegőben lebegő, uránt és plutóniumot is tartalmazó erősen radioaktív szemcsék,…

Említett entitások

Témák

  • atombalesetek
  • csernobil
  • nukleáris energia
  • biztonsági tesztek
  • erőművek
  • hidegháború

Személyek

  • Valerij Legaszov

Szervezetek, cégek

  • Donenergo
  • Kurcsatov intézet

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Csernobil: A reaktor titkai 1. rész (atombalesetek)”

Miről szól ez az epizód: „Csernobil: A reaktor titkai 1. rész (atombalesetek)”?

Az 1986. április 26-i csernobili atomerőmű-baleset hátterét elemzi az első rész. A négyes blokkban egy sorsfordító biztonsági teszt során, ami egy külső áramkimaradás esetén a reaktor saját energiával való működését hivatott ellenőrizni, váratlan folyamatok indultak el. A… Az epizód a Szürke Zóna Podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 07. 24..

Milyen témákat érint ez az epizód: „Csernobil: A reaktor titkai 1. rész (atombalesetek)”?

Fő témái: atombalesetek, csernobil, nukleáris energia, biztonsági tesztek, erőművek, hidegháború.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Csernobil: A reaktor titkai 1. rész (atombalesetek)”?

Megjelenés: 2026. 07. 24.. Hossz: 39 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/szurke-zona-podcast/csernobil-a-reaktor-titkai-1-resz-atombalesetek-de38c0d4

Több epizód a Szürke Zóna Podcast-ből