Szürke Zóna Podcast

"Bepereltek!" - Az alperesi pozíció lélektana - Szürke Zóna 240.

· PT56M17S

Összefoglaló

A Szürke Zóna Podcast e heti adásában Rezső személyes tapasztalatok alapján mutatja be az alperesi pozíció pszichológiáját. Kifejti, hogy a polgári peres eljárásokban nem az állam, hanem egy velünk egyenrangú fél kezdeményez eljárást, ami gyakran indulati alapon történik. Rezső…

Röviden

Műsor
Szürke Zóna Podcast
Megjelenés
2026. 04. 17.
Hossz
56 perc
Szereplők, említett nevek
Schubert István
Témák
polgári peres eljárás, alperesi pozíció, pszichológia
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Szürke zóna. [zene] Köszöntöm a kedves hallgatókat.

A mikrofonnál Rezső és hát tulajdonképpen csak Rezső.

Dani most egy picit távol van.

És hát kedves hallgatók, észrevettétek, hogy az elmúlt 30 napban nem nagyon produkáltunk semmiféle tartalmat, és ez sajnos egy nagyon egyedi eset, merthogy Daninak meg nekem ebben az elmúlt időszakban valahogy annyira nagyfokú volt az elfoglaltságunk, hogy még kisegíteni se tudtuk egymást.

Tényleg az a helyzet állt elő öt éves fennállásunk alatt, hogy egyszerűen nem fért bele az, hogy a a vállalatrendszerességgel epizódot gyártsunk, de szerencsére most vége van a nehéz időknek, és vissza tudunk állni a rendszeres tartalomgyártásra, legalább a két heti rendszerességűre.

No, de nem húznám az időtöket, arról akarnék nektek beszélni, hogy milyen élmény az, amikor az embert beperlik.

Merthogy nagyon sokat gondolkodok mostanában arról, hogy basszus, nincs erre semmiféle kisegítő tartalom, amihez nyúlhatna az az ember, akit beperelnek, aki egyszer csak egy idézést kap kezéhez.

És az a helyzet, hogy nagyon egyedi lélektana van ilyenkor ennek az élménynek.

És erről szeretnék beszélni már csak azért is, mert ugye engem pereltek már be, nem is olyan régen.

Nyilván a Gabo percímű sorozatot nem kell a megrögztebb szürke zóna hallgatóknak bemutatnom, de aki most hall először szürke zónát, annak javaslom azt a kétrészes sorozatot.

Ugye kifejezetten az alperesi pozícióval akarnék most foglalkozni, tehát a büntetőjogi irányt, a terhelti pozíciót azt jelenleg nem érinteném.

Én nem voltam még büntetőjokban terhelt, de ismerőseim, akiket támogattam ilyen esetekben, azok voltak.

És az is egy nagyon ered egyedi dolog, de nem tudok plasztikusan meg átélhetően beszélni róla.

Viszont az alperesi pozíció az annyiban negyedi, hogy ott ugye nincsen aláfölé rendeltség.

Ott nem az állam perlekedik veled, mint a büntetőeljárás jogban, hanem mellé rendelt felekről van szó.

Tehát egy veled egyen rangú fél dönt úgy, hogy valamiféle követelést, valamiféle igényt veled szember érvényesíteni akar, és ehhez asszisztál a bíróság.

És az a helyzet, hogy amikor én ezt az ügyet megéltem, ezt a Gabó pert, amikor is ugye egy helyregazítási pert kezdeményeztek velünk szemben, nem is akárki egy irodalmi szerkesztő, nem is akármiért, mert írtunk róla egy cikket, nem róla, hanem arról a jelenségről, aminek ő a központi szereplője.

Akkor ugye elkerülhetetlen volt annak a körülmének a felismerése, hogy hosszú távon azért kimerem jelenteni, hogy ez a bizonyos személy nevezett Kleinhe Csilla, aki beperelt minket, az egyfajta ostorszíként akarta használni a jogot, azon belül is a perjogot.

Tehát az a fejlemény, hogy ő pert kezdeményezett velünk szemben, szinte biztos vagyok benne, hogy az ő tudatában, és végsősoron minden felperes tudatában, a legtöbb felperes tudatában ez vége végbemegy, hogy egyfajta eszközként szolgál a per kezdeményezése, nem csak azért, hogy a követelésnek igényt szerezzen, hanem hogy megszívassa az ellenfelét.

És itt jön máris az első jelentős körülmény, amire szerintem mindenképpen érdemes felhívni a figyelmet, hogy bár amikor kézhez vesz az ember egy idézést, és felismeri azt a körülményt, hogy basszus bepereltek, hát akaratom ellenére bíróság elé rángatnak.

Ugye nagyon kevés ember látja meg ebben a lehetőséget.

A legtöbb ember egy felesleges huzamonát lát emögött, meg hasonlók.

És ugye sajnos nem tudom konkretizálni, hogy milyen ügyekben merülhet fel ez a dolog.

Van, hogy pénzt követelnek az emberen, van, hogy van, hogy helyreéggítást, van, hogy erkölcsi elégtételt, ugye leginkább az ilyen személyiségi jogi perek tudnak eszembe jutni.

Én ezekkel elég sokat foglalkoztam az utóbbi időben, meg amikor perem volt.

De hogy azt kell érteni, és ez nagyon-nagyon fontos, azt kell érteni, hogy amikor beperel téged valaki, akkor az esetek 95%-ában a túlvégen, tehát az ellenfeled oldalán, a felpereső oldalon nagyon erős indulatok dominálnak. és aki indulatból cselekszik, az hülyeségeket csinál.

Tehát ennyiben az a helyzet, hogy az alperes javára indul el az egész procedúra, hogy aki perlekedik, az az a pereskedés alkalmával, a keresetlevél megfogalmazásakor, az ügyvéd megbízásakor, minden előkészítő cselekménynél, és egy picit már a per közben is szinte mindig indulatból cselekszik.

És azért mondom, hogy 95%, mert bizonyos esetekben ugye hírek számításról is beszélhetünk, illetőleg mondjuk állami intézményeknél sok esetben nem lehet dönteni arról, hogy hogy pert kezdeményeznek-e vagy sem, mert ugye felelősen kell gazdálkodni a a rájuk bízott vagyonokkal. előfordul tapasztaltam is már ilyet, hogy hogy egy szolgáltató nem megfelelően teljesített beállt a a hibást teljesítési kötbérnek a feltétele és a az állami szerv nem volt egyéb lehetőség birtokában, mints sem hogy pert, hogy követelje a kötbért, és hogyha ezt nem fizették meg, akkor pert kezdeményez a szolgáltatóval szemben, mert ha nem így tesz, akkor egy állami szervre rá rá lehet fogni, hogy hűtlen kezelés, merthogy elengedett olyan pénzeket, amelyekre joga lett volna.

Na ez az 5%, amikor arról lehet beszélni, hogy nincsenek indulatok, hanem egész egyszerűen nem dönthet másképpen a a felperes, minthogy per kezdeményez, de az esetek többségében a felperes, tehát aki beperel minket, az indulatból perel.

És az a nagyszerű hír, hogy onnantól kezdve tehát bármilyen szar is az élmény, hogy beperelnek, bármilyen szar is azt olvasni, hogy mit követelnek rajtad, és bármilyen borzasztó is belegondolni, hogy basszus, adott esetben még kimehet ez a dolog úgy is, hogy nekik van igazuk, és akkor nemhogy a saját ügyvédemet, de az ő ügyvédjüket is fizetnem kell, illetőleg eleget kell tennem a követelésnek, de azt kell érteni, hogy az a fölény érzet, amit a felperes érez olyankor, amikor beperel téged, Az onnantól kezdve, hogy beadta a keresettlevelet, elkezd elszivárogni.

Ez az ilyen, most jól megmutatom neki, ez az ilyen bosszú fokozta izgalom elkezd elszivárogni, és azon a ponton, hogy meg kell jelenni az első tárgyaláson, gyakorlatilag megszűnik az a az a felsőbb rendűség, és tulajdonképpen onnantól kezdődően a felperesnek egy sokkal, de sokkal rosszabb kimenetelt ígérő állapotként jelentkezik az általa indított per.

Tehát ezt erről szerintem sokan megfeledkeznek, amikor keresettlevelet kapnak készhez, hogy alapvetően nem feltétlenül jó az az állapot, amikor beperelsz valakit.

Én mindenkinek ezt javaslom, aki azt kérdezi tőlem, hogy figyelj, ezzel mit lehetne csinálni, hogy ezt hogyha hogyha beperlem, akkor akkor ezt ezt beperelhetem, ezt megnyerhetem bíróság.

Mindenkinek azt ajánlom, hogy ne menjél perre, ne menjél perre. jogászként mondom, hogy hogy egyáltalán nem jó megoldás bírósági úton érvényesíteni semmit.

Alapvetően én én egyébként is abban hiszek, hogy aszertív eszközökhez kell nyúlni, konszolidált irányokban kell gondolkodni, kecske is jól lakjon, a káposzta is megmaradjon, kezdeményezni kell, érdeklődni kell, lépni kell egymás felé.

Tehát, hogy a per az egy nagyon szélsőséges eszköz, és az a helyzet, hogy a magyar társadalom valamiért erre van behuzalózva, hogy rögtön ahhoz nyúlunk.

Tehát, hogy Magyarországon, bár szerintem egy szenzációs vívmány a mediátori funkció, ugye amikor peren kívüli megállapodás felé tendálnak a felek, és gyakorlatilag egy ilyen egy ilyen választott mediátort jelölnek ki maguk közé, és akkor gyakorlatilag a a pert megelőzve, a bíróságot termesítve, meg magukat is megmentve egy több évig tartó procedúrától, egy pár nap, vagy maximum egy pár hét alatt leütnek valamit, és akkor valak valaki engedett is, meg nem is, és akkor Jó, nyerünk is, meg vesztünk is, de benne van.

Na, ez egy ideális dolog lenne ez a mediátor szerintem szenzációs koncepció.

Magyarországon ez egyáltalán nem működik, merthogy itt mindenki a maximális diadalra törekszik.

Itt mindenki elsöpörni akar, itt mindenki leigázni akar, anihilálni akar.

Sajnos így működik ez a társadalom, hogyha jogvitám van veled, akkor akkor egyetlen esély van, hogyha te maximálisan vesztesz, én maximálisan nyerek.

Mindenki zéró összegű játékot akar játszani.

És ott tartottam, hogy onnantól kezdve, hogy hogy elindul az eljárás, és ugye a a az elsőfokú bíróság összeszedegeti a a szükséges dokumentációt.

Ugye az elsőfokú bíróságnak tulajdonképpen az a végső célja, hogy hogy ne legyen peruítás.

Tehát nekik tulajdonképpen ennyi az összvisz hivatásukból fogadó kötelezettségtudatuk vagy felelősségük, hogy az ami kell az ügynek a későbbi tárgyalásához, például másodfokon vagy a Kúriánál vagy hasonlókban, hogy addigra minden be legyen szerezve.

És itt jön a nagyon szomorú fordulata a dolognak, és ezt én tapasztalatból is mondom, hogy annak ellenére, hogy engem a Jogi egyetemen minden létező módon megpróbáltak tanítani arra, hogy mik a keretei a perjognak, és hogy hogy mi a bíróság funkciója, és hogy milyen keretek mentén kell az igazságos és részrehajlásmentes döntésre törekednie.

A valóság az, hogy a magyar valóság az, hogy az igazságszolgáltatás leginkább első fokon diszfunkcionál, de nagyon-nagyon erősen Magyarországon, mertogy az van, és ezt most kapaszkodjatok meg, mert ezt szerintem senki nem szokta igazából tematizálni, és ezt sokat szorra láttam, nem csak a saját ügyemben, hanem más ügyeket is tanulmányoztam.

Ha valaki elindít egy pert, akkor ugye megírja az ügyvédje a keresetlevelet.

Abban benne vannak a különböző jogszabályok által megkövetelt tartalmi elemek, de mind inkább az van benne, hogy mit követel.

És a keresettlevél eljut a bírósághoz.

A bíróságon kiszignálják arra a bíróra, aki első fokon eljár.

És a szomorú valóság az, hogy ilyenkor tulajdonképpen készhez veszi az első az első fokon eljáró bíró a keresettlevelet, megnézi, hogy hogy a felperesnek mi az igénye, és abban a percben, hogy elolvasta azt a keresetlevelet, eldönti, hogy hogy fog dönteni.

Tehát ott ott helyben ő azt már eldöntötte, hogy tök mindegy, hogy te, mint alperes, milyen bizonyítékot adsz be, tök mindegy, hogy mire érvelsz, tök mindegy, hogy eljön-e az ellenfeled, vagy nem jön el az ellenfeled az első tárgyalásra.

Teljesen mindegy, hogy milyen fordulatokat hoz az ügy.

Ő abban a percben, hogy elolvasta a keresetlevelet, eldöntötte, hogy hogy fog dönteni.

És onnantól kezdve az a az első fogokon eljáró bíró vannak kivételek természetesen, tehát ez nem egy törvényszerűség, csak ez egy ilyen emberi gyarlóság. úgy veszem észre, de onnantól kezdve az első fokon eljáró bíró arra törekszik, hogy azok a dramaturgiai pontok, inkább azt mondom, eljárásjogi pontok, amik ahhoz kellenek, hogy szabályosan menjen le eljárásjogi szempontból az eljárás, hogy azok meglegyenek, hogy a perfelvételi tárgyaláson mindenki meg legyen kérdezve, utána az érdemi tárgyaláson be legyen nyújtva az, aminek be kell nyújtásra kerülnie, és akkor utána meglegyen az ítélet.

Tehát, hogy ezek ezekre a dramaturgiai fordulópontokra szokott a az első fokon eljáró bíróság koncentrálni, és nagyon sok esetben, egyrészt ugye az én ügyemben még vállalta is a bíró, hogy az általam becsatott bizonyítékokat nem vette figyelembe.

És ilyenkor ugye az ember haja kihatna, hogy hát basszus micsoda dolog az?

Hát miféle részrejlásmentesség az, hogy hogy az akinek akinek nem preferálod a az álláspontját, annak nem veszed figyelembe a a bizonyítékait.

De az a szomorú helyzet, hogy még ehhez is joga van a magyar bírónak, mert a bíróság a bizonyítékokat saját belátása szerint értékelheti, és ebbe belefér az, hogy nem veszi figyelembe a bizonyítékaidat.

Tehát ha benyújtasz 100 bizonyítékot, ami a te igazadat erősíti, a 100 bizonyítékra mondhatja azt, hogy nem veszem figyelembe a bíró.

És ugye itt jön a másik szomorú és keserű fejlemény, hogy hogy azt gondolna az ember, hogy hát basszus csak lehetne már ilyen visszaságokat jelezni valamelyik szer felé, ugye Gaboperre utalva hallgassátok meg.

Második részben bejátszok egy epizódot, ha még nem hallgattátok, kedves állandó hallgatóink, de ott ugye van egy részlet, amikor a bírónőből a a bíró bírónő szájából ki is csúszik egy mondat, hogy mindjárt meggondolom magam.

Tehát ő ő vállalta is azt, hogy ő már eldöntötte, hogy hogy fog dönteni.

Csak hogyha a hülyeségeket beszél a a az által preferált félnek az ügyvédje, akkor mindjárt meggondolja magát.

Tehát, hogy erre is mondhatta azt az ember, hogy egy panaszt azért csak megérdemelne ez a dolog már, hogy ne ne engedjünk már meg.

Hát az egy dolga lenne a bíró bírónak nem szimpatizálni egyik féllel sem, nem segíteni egyik felet sem.

És azt gondolnánk, hogy ezt tudjuk valamilyen szer fel felé jelezni, és az a helyzet, hogy nem, mert ott van az Országos Bírói hivatal, az OBH, ami erre funkcionálna, de az ítélkezéssel kapcsolatos panaszokat, azokat az OBH nem bírál el.

Tehát hogyha a te ügyedben nem olyan módon hoztak döntést, mint a ahogy az a részrejlásmentes igazságszolgáltatás követelményének megfelelne, hogyha ilyesmit panaszolsz be az OBHben az ügyben, nem fog dönteni, merthogy bármi bajod van, meg bármilyen eljárásjogi aggályod merül fel a bíró döntésével kapcsolatban, mindig csak a fellebbviteli fórum funkcionál arra, hogy ezt elbírálja egy másik szer.

Tehát hogyha első fokod a bíróság kimondja, hogy hogy ember bármit benyújthat, én nem maga nem a maga javára fogok dönteni.

Ezt is csak a másodfokon fogod tudni nevesíteni.

Tehát ez egy ez egy elég aggályos dolog.

És az a helyzet, hogy ahogy én látom, nagyon-nagyon szomorú, merthogy még a az Egyesült Államokban azért ilyen különböző bírósági tárgyalásról készült riportokat lehet látni.

Például a Ky Rittenhous-nak az ügye, az egy érdekes dolog volt.

Ott azért lehet látni, hogy általánosságban az amerikai igazságszolgáltatásban a bírói gyakorlatban is az érhető tetten, hogy még az első fokon eljáró bíró is nagyon nagy felelősségtudattal visel viseltet a saját eljárásrendje és a és az ügynek a tisztasága szempontjából.

Tehát ott a bíróknak rend szerint fontos az, hogy úgy kell dönteniük, ahogy az a részrehajlásmentesség követemének megfelel, mert valahogy ez derül ki számomra legalábbis, hogy hogy ott…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „"Bepereltek!" - Az alperesi pozíció lélektana - Szürke Zóna 240.”

Miről szól ez az epizód: „"Bepereltek!" - Az alperesi pozíció lélektana - Szürke Zóna 240.”?

A Szürke Zóna Podcast e heti adásában Rezső személyes tapasztalatok alapján mutatja be az alperesi pozíció pszichológiáját. Kifejti, hogy a polgári peres eljárásokban nem az állam, hanem egy velünk egyenrangú fél kezdeményez eljárást, ami gyakran indulati alapon történik. Rezső… Az epizód a Szürke Zóna Podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 04. 17..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „"Bepereltek!" - Az alperesi pozíció lélektana - Szürke Zóna 240.”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Schubert István.

Milyen témákat érint ez az epizód: „"Bepereltek!" - Az alperesi pozíció lélektana - Szürke Zóna 240.”?

Fő témái: polgári peres eljárás, alperesi pozíció, pszichológia.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „"Bepereltek!" - Az alperesi pozíció lélektana - Szürke Zóna 240.”?

Megjelenés: 2026. 04. 17.. Hossz: 56 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/szurke-zona-podcast/bepereltek-az-alperesi-pozicio-lelektana-szurke-zona-240

Több epizód a Szürke Zóna Podcast-ből