Szürke Zóna Podcast

Elf Bar: A Tiltott Gyümölcs - Szürke Zóna 221.

· PT38M42S

Összefoglaló

A beszélgetés az e-cigarettákról és az Elf Barokról szól, mint a hagyományos dohányzás alternatívái. A műsorvezető saját tapasztalatait osztja meg a leszokással kapcsolatban, és kitér arra, hogy sok ismerőse sikertelenül próbált leszokni. Az epizódban szó esik a vaping…

Röviden

Műsor
Szürke Zóna Podcast
Megjelenés
2025. 07. 11.
Hossz
39 perc
Szereplők, említett nevek
Schubert István
Témák
e-cigaretta, elf bar, dohányzás leszokás, vaping
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Szürke zóna. [Zene] Üdvözlöm a kedves hallgatókat.

Én Dani vagyok, és a mai epizódban az eciigikről és a elfbár és ehhez hasonló eszközökről szeretnék beszélni.

Ugye korábban már rezsővel csináltunk egy epizódot magáról a dohányzásról, ahol kicsit beszélgettünk a saját tapasztalatainkról élményeinkről hogy meddig cigarettáztunk, hogy mind a ketten leszoktunk, aztán néha-néha rezső talán egyszer-kétszer még rágyújtogatott, csak úgy kettelésből, de hogy én nagyjából így egyik napról a másikra sikerült leszoknom.

Hát nyilván sok ismerősöm ezt nem nézte túl jó szemmel, hogy nekem ez így hogy sikerült.

Ők meg már próbálkoztak mindenféle rágógumikkal, tapaszokkal, egyéb dohányzási metódusokkal, pipázással például, de hogy nem sikerült leszokni a dohányzásról.

És egyébként ezek közül az ismerőseim közül sokan a mai napig tényleg még azóta is szívják a cigarettát.

Látván egyébként, hogy a kibeszélőben is felmerült ez a téma, és azért az elmúlt hát talán egy évben hozzám is közelebb került ez az egész elcigizés, meg elfbározás meg minden, úgy gondoltam, hogy talán érdemes lenne erről az aktualitásról egy picit beszélgetni, ugyanis szerintem egy nagyon furcsa helyzetben van ez az egész elcigizés, legalábbis itthon, Magyarországon mindenképp. kicsit úgy érzem, hogy hogy néha, mint ahogy egyéb témákkal kapcsolatban is, hogy talán le vagyunk maradva, vagy nem feltétlenül jó oldaláról ragadjuk meg a dolgokat, vagy egyszerűen csak tényleg a pénznyerészkedéssel kapcsolatban vannak problémák, ami miatt esetleg kicsit jobban vissza van tartva például konkrétan ez a téma, de hát nyilván rengeteg feltételezés van ezzel az egész ecigizéssel kapcsolatban.

Semmit, konkrét információt nem lehet tudni.

El is hallgatják néha azért a dolgokat.

Zaker Gáborral is azért néztem egy-két interjút, ahol meglepődtem, hogy neki is mi a véleménye erről az egészről.

Bár nyilván én túl sűrűn nem hallgattam tőle semmit, vagy néztem tőle semmit, de azért tudom, hogy ő egy kicsit így lazábbra szokta venni a formát.

Egyébként érdekes véleménye van.

Úgy voltam vele, hogy hát akkor pillantsunk bele ebbe az egész vapelésbe, ahogy én egyébként ezt így ismertem eredetileg, hogy mi is a helyzet.

Hát én szerintem 2016 környékén találkoztam először komolyabban ezzel a vépeléssel, amikor ugye powerbank nagyságú eszközök voltak a tetején, egy ilyen kis hengeralakú rész volt, amit meg lehetett tölteni ezekkel a különböző ízű folyadékokkal.

És akkor gyakorlatilag ugye ezzel a nem tudom pároloktatós technológiával generálta a füstöt ez a gépesze.

És hát igazából nem tudom kinek mennyire ismerős a HG Free Productions nevű csatorna YouTube-on.

A így 2016 tájékán egyébként egész nagy YouTube csatorna volt több millió feliratkozóval, de neki volt hát szerintem a mai napig talán az egyik leghíresebb videója, a Vape Nation című videója, ahol ő már igazából ezzel az egész vépeléssel kapcsolatban csinálta ezt a paródia videót, hisz akkoriban nem csak ezek a készülékek terjedtek el, mint egy ilyen alternatíva a cigarettázásnak, hanem az is, hogy már konkrét versenyeket csináltak azzal kapcsolatban, hogy mekkora füstöt lehet fújni ezekkel a gépekkel, és hogy ki milyen úton, módon kombinálja az alkatrészeket, esetleg kicsit bütyizi meg.

És hát tényleg az volt a lényeg, hogy egy szippantással minél nagyobb felhőket fújni.

Ő ezt egyébként olyan mértékig elvitte ezt az egész paródiát, hogy szerintem még ugyanabban az évben, vagy talán 2017 volt már, de egy ilyen körülbelül 30 kg-s egyedi vape gépet is csináltatott, amiben ilyen 150 power bank adta az áramot a készüléknek, és ilyen kábé már ilyen slagon keresztül kellett kiszívni a füstöt.

Én is nézegettem egy-két ilyen vap verenyes videót, hogy ugye tényleg ki tudja a legjobb karikákat fújni, meg a legnagyobb füstöket.

És hát viccesnek vicces volt, hogy most már ilyesmiből is lehet versenyt csinálni, de hát nem tudom, ez talán a extrém sportolásnak egy új fajtája.

Viszont bevallom, hogy egyébként a a vízipa kedvelő énemnek valamennyire tetszett ez az egész, mert én amikor dohányoztam, akkor azért volt több ismerősöm, aki vízipázott, és őszintén szólva én kedveltem, hogy ezeknek általában ilyen gyümölcsös íze van, nagy füstöt lehet vele fújni.

Én a cigarettázást alapvetően nem kedveltem feltétlenül, csak nyilván azért a függőség meg úgy a társadalmi normák, vagy nem is tudom, azok úgy vezettek engem, hogy akkor én dohányoztam.

Ugye a csúcson szerintem napi egy dobozt szívhattam el, de a nagy részben szerintem egy ilyen napi féldoboz csattant el, úgyhogy azért egész sokáig dohányoztam.

Szerintem 18-tól ja olyan 30 éves koromig, talán kisebb kihagyásokkal nagyjából folyamatosan.

Alapvetően ezt a rezsővel is beszéltük már annó is, hogy például nyáron annyira nem kedveltünk rágyújtani.

Hát talán azért nem voltak még ilyen 40 fokok, mint most, de azért 30 fokban is ott erre a büdös nikotinos dologra rágyújtani, meg hát azért voltak kellemetlenségek vele, hogy ha kicsit elszámoltad magad, akkor ugye vagy eldobtál egy félszállt cigit, vagy eldekkelted, amit visszaraktál a dobozba, ami megint csak gusztustanú, büdös tudott lenni.

Aztán ugye ahogy teltek az évek, egyre több helyen elkezdték betiltani a dohányzást, ugye a buszmegállókban éttermekben szórakozóhelyeken.

Azért ugye mi amikor elkezdtük, akkor még egy olyan világot éltünk, ahol tényleg bement az ember zárt szórakozóhelyekre.

Hát én emlékszem, amikor szerintem gimi elején járhattam, és még létezett a nyugatinál a Bank Dance Hall, ez nem tudom, hogy kiben milyen jó vagy rossz gyerekkori emlékeket vagy fiatalkori emlékeket ébreszt föl. a nyugati pályaudvarnál volt ez a rettenetes hely, amit Bank Danholnak neveztek, és oda néha betévedtem, és akkoriban hát az a baj, hogy ugye általános iskolában is néha-néha dohányoztunk, mert ugye nagyon vagány dolognak tűnt, és ugye gimi alatt is, hát akkor még azért így konkrétan nem mondanám, hogy folyamatosan cigarettáztam, de azért volt, hogy tényleg rágyújtottunk egy-egy szá cigire, és hát bementünk ezekre a szórakozóhelyekre, és szerintem ilyen este 8-9 környékén már vágni lehetett a füstöt.

Hisz minden fiatal, és szerintem egyébként sajnos be kell vallnom őszintén, hogy ennek a helynek a legalább 80%-a szerintem 18 év alatti korosztály volt.

A maradék 20% meg szerintem azért ment oda, hogy jól megfektessen egy 18 év alatti leányzót, de most mindegy, ebbe ne menjünk bele.

Ez is egy érdekes kis hát mondanám, hogy szürke zóna, de ez inkább szerintem fekete zóna abból az időszakból.

És hát igen, rengetegen dohányoztak, és hát elég kellemetlen volt és gusztustalan egyben, hogy azért nyilván ott az ember mondhatjuk azt, hogy hozzászokik, de az emlékszem, hogy rengetegszer mentem ki a teraszra, mert tényleg egyszerűen annyira masszív volt már a füstfelhő, hogy nem lehetett meglenni.

De úgy, úgy hébe hóba úgy hozzászokik az ember, aztán kijön, hazamegy, hát nyilván azért van az emberben egy kis alkohol is, szóval úgy annyira nem fogja föl a dolgokat.

És akkor másnap, amikor bemegyek a fürdőszobába, és így ránézek a szennyesre, akkor veszem észre, hogy basszus kulcs, gyakorlatilag az egész szoba bűzlik a dohányfüstszaktól.

Ezt úgy ki lehetett magyarázni esetleg a szülőknél, hogy hát igen, ez nem én voltam, hanem mindenki dohányzott körülöttem.

De hát lássuk be, hogy valószínűleg a szülők többsége sem feltétlenül volt annyira hülye, hogy azt mondja, hogy aha, szóval mind a 800 ember körülötted dohányzott, csak te nem.

A lényeg az, hogy azért voltak bőven hátulütői a tradicionálisabb dohányzásnak.

És hát ugye ezzel szemben tényleg a vízipa az kellemes volt, kényelmes volt.

Hát annyi, hogy én akkoriban nem nagyon jártam, nem is tudom, hogy volt biztos, hogy voltak, de én nem ismertem egy vízipás helyet sem, hanem ugye mindenkinek, akinek volt, annak otthon volt egy akármilyen méretű vízipája, és akkor azt kellett mindig tisztítgatni, tömködni satöbbi.

Úgyhogy talán ezt is mondanám, hogy a vízipának szerintem legalábbis számomra ez volt egy igazán nagy hátránya, hogy rettentően macerás volt.

És néha emlékszem, hogy amikor elmentünk egy-egy helyre, ilyen kopaszigát meg ilyen helyekre, valaki hozta a vízipát, merthogy volt ilyen gyakorlatilag hordozható méretű vízipa, ami ilyen kisebb méretű volt, és akkor azt így kihozta, és akkor ott iszogattunk, meg pipázgattunk, és akkor néha úgy voltam vele, hogy hát most én szívesen szívnék egy pipát, és akkor ugye elkezdtem megtömni, és hát ugye maga a folyamat az tiszta volt, hogy ugye ki kellett szurkálni a alufóliát, beletenni a dohányt, nyilván el kezdeni megpirítani a szenet satöbbi satöbbi.

Tehát ugye lépések megvoltak, de hát ugye mint minden egyes ilyen fanatikus, aki nem tudom autókra vagy bármi másra is rá van cuppanva, hát a vízipánál is ugye vannak ezek a fanatikusok, hogy hát nem mindegy, hogy mennyi dohányt teszel bele, meg ezt nem csak úgy bele kell dobni, hanem hogy ide-oda oda, amoda kell helyezgetni.

Rettentően allergiásak voltak arra, hogy hát ott más tömködi a pipájukat.

Hát most nyilván nem fogok ebbe beleszólni. mindenki úgy csinálja, ahogy szeretné, meg ahogy jól esik neki.

Valószínűleg ezért sehlett sose pipám, merthogy nem volt nekem kedvem ahhoz, hogy hát én most rágyújtanék egy valamire, és akkor nekem ott egy pár percet kell azzal elfoglalnom, vagy eltöltenem, hogy meglegyen a szén, meg meg teljesen normális legyen a pipa.

Meg hát ugye talán, ami végülis később majd a VPre is rávezethető, egy egy érdekes és én személyesen veszélyesnek nem biztos, hogy mondanám, mert hála Istennek veszély nem lett belőle meg probléma.

De hogy hát ugye alapvetően vizet kellett tölteni ezekbe az eszközökbe.

És hát volt, amikor már tényleg vodka, pezsgő meg nem tudom mi minden hülyeséget töltöttek bele az emberek, az ismerőseim is néha, hogy ugye fokozzák a nem tudom az ízt, a füstnek a minőségét, a satöbbi satöbbi.

Azért tényleg egy érdekes gondolat, hogy itt az emberek összekevernek bármit.

Meg hát maga a dohány is egy picit olyan volt számomra, hogy van egy ismerősöm, aki a mai napig veszi ezeket a vízipa dohányokat.

És így mondja, hogy hát igen, hogy a XY kerületben van gyakorlatilag egy ilyen elhagyatott emeletes ház, aminek van egy alsó része, és akkor ott a csávó gyakorlatilag plafonig fel vannak stócolva ezek a különböző dohányok ilyen hatalmas műanyagkonténkbe, és akkor abból szedelgeti ki a dohányt, hogy tudod így így azért nehéz megmondani, hogy mi van benne pontosan.

És ez kicsit vicces gondolat, hogy ez mi van benne pontosan, mert azért ez kicsit vissza fog térni, de hogy tényleg itt van ez a nedves dohány.

Most nyilván az illatából meg lehet mondani, hogy esetleg milyen ízű, de hogy egyébként még ugyanaz a típusú dohány is sokszor eltérő minőségű, meg egy picit eltérő ízű, meg jobban kapar, kevésbé kapar.

Szóval azért kicsit így ez is behatárolhatatlan 100%-osan, hogy most akkor pontosan hogy is lett összerakva ez a dohány, meg hogy honnan jött.

Nyilván ugye általában az arabokat szokták mondani, hogy tőlük származik a legtöbb ilyen pipadohány, merthogy ők a nagy pipások.

De hát igazából lehet, hogy valami itthoni, nem tudom, garázsban van összerakva az egész.

Hát ezt nyilván nem értek hozzá, úgyhogy fogalmam sincs mennyire bonyolult, nyilván nem egyszerű, de hogy mindenesetre ez volt kábé az egyik legnagyobb alternatíva, amit így mindig láttam a a cigarettázás mellett.

Hát néhány ismerősöm próbálgatott pipázni, de hát az meg aztán tényleg egy abszolút körülményes dolog.

Főleg, hogyha valaki OCD-s, akkor akkor rettentő rossz tud lenni ez a ott is folyamatosan tisztítgatni, kezelni a pipát, hogy ég normálisan meg satöbbi.

Tehát mindenesetre ugye eljött a ominózus nap 2017-ben leszoktam, merthogy hát igen, egészségtelen meg azért nyilván pénzügyileg sem volt a lekkifizetődőbb dolog.

Azt hiszem, ilyen 1200 Ft környékén lehettek akkor a doboz cigik.

Most már nem is tudom, hogy talán 2000-et elérték.

Tényleg azért az egy elég durva érzés volt, amikor már vasárnap egy jó kis bulizás után, amikor nyilván egyébként akár két doboz cigi is el tud fogyni, akkor azért úgy megvannak a tünetek, hogy úristen, hát meg akarok halni, merthogy annyit ittam, és akkor tök jó lenne rágyújteni egy cigire, és és hát elfogy elfogyott a cigi, és akkor bejött ugye a nagy nemzeti dohányboltlánc.

Már nem volt az, hogy hoppá, akkor bemegyek gyorsan a az ABC-be vagy a 024-esbe, és akkor vasárnap veszek egy cigit, hanem azon a környéken, ahol lakom, ott nem volt olyan olyan dohánybolt, ahol lehetett vásárolni cigit, és és azért az egy eléggé brutális érzés, amikor tényleg vasárnap remegő kézzel keres keresek egy dekkelt cigit, hogy legalább valamit el lehessen szívni, hogy hogy meglegyen az a az érzés, hogy akkor én most elszívtam egy cigarettát, és hát tudjuk jól, hogy azért a Dekkel cigi is gusztustalan tud lenni, de hogy mégis És voltak ezek a pillanatok, és nyilván ez így nem egy az egyben függött össze, tehát nem ezért szoktam le, csak tudtam meg hát igazából realizáltam magamban, hogy azért ez már így nem mehet tovább, mert ezek már tényleg azok a függőség jelei, hogy valaki nagyon-nagyon rá van cuppanva valamire, hanem igazából az történt, hogy megtörtént a az adott buli, azt hiszem legénybúcsú, ahol nyilván ittunk, jól éreztük magunkat, szórakoztunk és puff, nem volt cigi.

És úgy voltam vele egyébként, hogy most úgy nincs kedvem cigizni, mert ráadásul hát meleg volt, már nem volt nyár, mert szeptember volt, vagy igen, szeptember, mindegy is, de hogy azért éreztem, hogy most úgy nincs kedvem hozzá, és akkor ez az érzés, ez továbbment.

Egyébként nem tudom őszintén szólva, hogy a az ilyen újszerű eszközök akkor mennyire voltak elterjedve itthon.

Szerintem egyébként annyira még biztos, hogy nem, mert hogyha szembe jött volna velem gyakrabban, hogy hogy léteznek ezek a vape eszközök, akkor valószínűleg én is kipróbáltam volna pont amiatt, hogy ötvözi ugye a ciginek a praktikusságát és a pipának a füstmennyiségét.

Biztos egy kecsegtető eszköz lett volna számomra, de szerintem ilyen…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Elf Bar: A Tiltott Gyümölcs - Szürke Zóna 221.”

Miről szól ez az epizód: „Elf Bar: A Tiltott Gyümölcs - Szürke Zóna 221.”?

A beszélgetés az e-cigarettákról és az Elf Barokról szól, mint a hagyományos dohányzás alternatívái. A műsorvezető saját tapasztalatait osztja meg a leszokással kapcsolatban, és kitér arra, hogy sok ismerőse sikertelenül próbált leszokni. Az epizódban szó esik a vaping… Az epizód a Szürke Zóna Podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 07. 11..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Elf Bar: A Tiltott Gyümölcs - Szürke Zóna 221.”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Schubert István.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Elf Bar: A Tiltott Gyümölcs - Szürke Zóna 221.”?

Fő témái: e-cigaretta, elf bar, dohányzás leszokás, vaping.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Elf Bar: A Tiltott Gyümölcs - Szürke Zóna 221.”?

Megjelenés: 2025. 07. 11.. Hossz: 39 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/szurke-zona-podcast/elf-bar-a-tiltott-gyumolcs-szurke-zona-221

Több epizód a Szürke Zóna Podcast-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból