Szürke Zóna Podcast

Kapunyitási pánik: "Én dolgoznék, csak még nem fedeztek fel!" - Szürke Zóna 222.

· PT42M26S

Összefoglaló

Az epizódban Rezső a 19 és 23 év közötti fiatalokat érintő „kapunyitási pánikról” beszél. Kitér arra a jelenségre, amikor a fiatalok nem találnak helyet a munkaerőpiacon, és nehezen viselik a „dolgozni kell” kötelezettségét. Az előzményeként a „kísértet hallgató” jelenségét is…

Röviden

Műsor
Szürke Zóna Podcast
Megjelenés
2025. 07. 18.
Hossz
42 perc
Szereplők, említett nevek
Schubert István
Témák
kapunyitási pánik, munkaerőpiac, fiatalok, kísértet hallgató
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

[Zene] Szürke zóna. [Zene] Köszöntöm a kedves hallgatókat.

Ígéretem ellenére megint csak szóló epizódokat cserélgetünk. egészen mostanáig legalábbis, mert jövő héten már biztos, hogy egy közös epizódal érkezünk.

Nézzétek el, nekünk a nyári szünet miatt ez valahogy így jött ki.

Most már ugye elfoglatságaink vannak, meg hát a szabadságainkat azért nem hangoljuk annyira össze.

De ettől függetlenül megpróbáljuk megoldani, hogy legyen minden hétre epizód.

És ez az konkrét epizód, ezt én a kapunyitási pánik témának szeretném szentelni.

Röviden arról lenne szó, hogy ugye legutóbb volt már egy epizód, ahol a kísértet hallgató hazugság spirályáról beszéltem.

Ugye az a jelenség, amikor elküldék a gyereket egyetemre.

Meg hát a szülők is örülnek neki, hogy lesz egy diplomás a családban, mert hogy az kell, az a diploma bármilyen szakon is, de kell.

De egyszer csak, vagy hát előbb-utóbb leginkább az első évben, az első két szemeszterben a gyerek elveszti a motiváltságot a az egyetem elvégzésére, elkezd nem bejárni előadásokra, elkezd lógni amennyit csak lehet, és hát egyre kevésbé szól erről otthon, vagy talán egyáltalán nem szól otthon.

Erről a szülők abban a tudatban vannak, hogy a gyerek egyetemre jár, de a gyerek igazából már csak egy kísértett hallgató, és ezzel önmagában nem is lenne probléma, mert az egyetem azért nem annyira kötött.

Tehát talán ezt minimális szintra azért lehet ott tolerálni, hogyha egyébként elvégzed a a vizsgákat.

Probléma akkor érhető tetten, amikor ez a kísértett hallgató már két éve csinálja ezt, vagy régebb óta.

Ugye én ismerek olyat, vagy tudok olyanról az ismertségi körömben, aki már nem tudom, hatodik- hetedik éve járta az egyetemet, és a szülők azt hitték, hogy lassan már elvégzi, de még első stárgjai voltak.

Viszont neki nagyon tetszett az az állapot, hogy egy vidéki egyetemre jár, még akár a kollégiumot is, vagy hát a albérletet is fizették neki a szülők, annak reményjében, hogy a gyerek így könnyebben el tudja végezni az egyetemet.

De igazából az lett belőle, hogy ez a ez egy ilyen életstílussá avanzsál sajnos ez a dolog, ami ami nem vezetett semmire, de ő egész egyszerűen élvezte azt, hogy nem ugatnak bele a dolgába, elég szabad az élete, és próbálta elodázni azt a konfliktust, ami abból fakad, hogy hát kiderül, hogy mégsem jár be az egyetemre, meg hát igazából zsákutca az egész, tehát hogy csak hamar nem fogja ezt a dolgot elvégezni.

Na, ez a tulajdonképpen az előzménye ennek a mai témának, mert ugye a mai téma a kapunyitási pánikról szólna.

Egy fokkal előrebb lépünk, amikor a gyerek már elvégezte a a leérettségizett, vagy elvégezte az egyetemet, vagy elvégzett valami szakot, vagy még az se, hanem egész egyszerűen mondjuk kibukott az egyetemről, vagy nem ment egyetemre, de hát el kell kezdeni dolgozni.

Ugye annak rendje és módja szerint a 19 éves gyerek azelőtt ott áll a következő lépés, hogy hát akkor most viacskám, most szépen munkát fogsz keresni, mert hát munkát kell keresned, mert hiszen felnőtt ember vagy, mint minden másik felnőtt ember, neked sem lesz tolerált, hogy itthon pihengessél, hanem menjél le és dolgozzál.

Na és erről a jelenségről fogok egy picit mélyrehatóbban beszélni nektek, de mielőtt belevágnék egy gyors szolgálati közlemény, mint már tudjátok, egy külön epizódban hírt is adtam róla.

Elstartolt a True Crime Akadémia nevű iskola, melyet mi szervezünk, és szeptemberben indul az első képzése, egy 10 alkalmas képzés, True Crime Film és regényírás tanfolyam. ezen a képzésen nemcsak a dramaturgiával, nem csak a true crime történetek felépítésével fogtok megismerkedni, illetve hát az, aki beiratkozik, hanem különböző szakjogi ismeretek birtokába is kerülhettek, amelyek a True Crime művelése során jelentőséggel bírhatnak.

Így például a az adatvédelem, a sajtójog, ezek mind olyan területek, amikhetnek egy bűnügyi újságírónak, egy True Crime témájú regény írójának, vagy egy megtörtént bűncselekményről szóló film forgató könyvének az írójának.

Tehát kifejezetten erre a területre specializálódna ez az iskola, és vannak még helyek a szeptemberben induló 10 alkalmas képzéshez, de nem sok.

Úgyhogy aki szeretne jönni vagy szeretne részt venni ezen a képzésen, az ne habozzon, gyorsan adja le a jelentkezését a trukrimeacadémia.hu oldalon.

Megjegyzem egyébként Bűntények Peti és Dulai Péter is az első évfolyam tagjai lesznek, úgyhogy velük együtt tanulhattok.

Ami már csak azért is érdekes számomra, mert egy ilyen workshop jellege lesz ennek az első évfolyamnak, ami hát nagyon nagyon érdekes fordulatokat tartogat.

Ugye mit takar ez gyakorlatilag ez?

Nem tudom, hogy létezik-e ez a kifejezés, olyat is olvastam már, hogy quarter life crisis, tehát hogy negyed negyed életi válság, ugye az életközépi válság az mondjuk egy 40-es50-es faszit elérhet, és tulajdonképpen mindenkinek fel kell erre készülnie.

Nagyon durva rémtörténeteket hallottam, hogy milyen mentális és érzelmi krízis tud abból következni, és nagyon nagyon nehezen akar elmúlni, legalábbis a sztorik, amiket hallottam róla az alapján.

De ugyanúgy van ez a negyedéves, vagy negyed élet életyedi válság, tehát így lenne a leg legpontosabban megnevezhető, amikor is eljön az a szakasza az életednek, amit előbb mondtam, hogy hát ki kellene menni a nagy betűs életbe, el kellene helyezkedni, és a fejedben meg hát az álmaidban, a fantáziádban ez olyan leinnek tűnik, hogy úgy kimész és találsz egy tök jó munkahelyet, és hogy azok örülnek, hogy itt dolgozhatsz, és akkor ott dolgozol fél évet, és akkor már mindjárt azt mondják, hogy nem akarsz csoportvezető lenni, vagy nem akarsz igaz ggató ledd, és akkor hú, mész feljebb, meg ilyesmi.

Tehát, hogy nagyon nagyon izgalmasan hangzanak ezek a a ezek az elképzelések a fejedben, de a valóság meg az, legalábbis egyesek számára, hogy hát nem olyan izgalmas ez az élet, vagy nem olyan ígéretes.

Tehát, hogy a abban látom a problémát, hogy azok a lehetőségek, akik várják azokat az embereket, akik kimennek a nagybetűs életbe, azok nem annyira meggyőzőek, nem annyira tehát nem nem arányosak, nem nincsenek arányban a a az embereknek az elképzeléseivel, és nagyon nehezen találkoznak a kompromisszumok.

Tehát a a az élet az elvárna az embertől, a fiatal embertől egy kompromisszum készséget, hogy egész egyszerűen megértse, hogy neki hol van éppen a helye a teremtésben.

És ezt a kompromisszum készséget nem biztos, hogy sokan tudják prezentálni, és nagyon könnyen belekerül abba a körforgásba az ember, ami kicsit olyan, mint a kísértet hallgató hazugság spirálja, hogy egész egyszerűen nem találja meg a helyét a világban, hogy elkezd egy helyen dolgozni, ott dolgozik két hetet, természetesen úgy kezdi el, hogy hú, itt tök jó, lehet majd feljebb lépegetni, meg uramisten, itt majd lehet, lehet majd csoportvezetői szint, vagy mit tudom én micsoda.

Tehát, hogy egész egyszerűen motivált az ember még az első pillanatban, és aztán szépen lassan egy-két hét vagy akár egy-két hónap leforgás alatt elveszti a motiváltságát, és azt mondja, hogy hát váltani kéne.

Akkor elmegy egy másik munkahelyre, ami ugyanilyen tré, tehát hogy hogy nyilván egy pályakezdőnek sajnos nem a legjobb lehetőségek vannak meg.

Ezt mindjárt én is elmesélem a saját történetemet.

És akkor elkezd egy másik helyen dolgozni, és az ugyanolyan tré és ugyanolyan béna és ugyanolyan kiábrándító, úgyhogy vagy arról is eljön és váltogat mit tud már 10-20 ilyen munkahelyett, és még 25 sincsen, mert nem találja a helyét, vagy él azzal a lehetőségével, hogy akkor még a szüleinél lakhat egy picit, és a szülei azt mondják, hogy jaj, nem kell hazaadnod, dolgozgassál, keresd meg a magad kis pénzét, meg hasonlók, és egyszerűen nem talál munkát, és hazamegy, beül a gyerekszobájába, vagy lányszobájába, ott néha egy kicsit egymásnak feszülés van a szülőkkel, mert hogy most már tényleg mennyi lehet dolgozni, de és meg anya nem fedeztek még fel, vagy hasonlók, tehát hogy egész egyszerűen arra kell felkészülni, illetve ez a téma, ez erről szólna, vagy hát én így e tekintetben allokálom a téma lényegét, hogy 19-től 23 éves korig szoktam látni egyeseken egy olyan kritikus időszakot, amikor egész egyszerűen nem találják az emberek a helyüket a világban, hogy nem tudnak egy olyan olyan pozícióba elhelyezkedni, hogy pontosan tudják, hogy mi ott a keresnivalójuk.

Pontosan tudják, hogy nem nyugdíjba fognak innen menni.

Pontosan tudják, hogy ezt még nem kell feltétlenül annyira élvezni, mert először gyakorlatot kell szerezni.

Azt is tudniuk kellene, hogy ahhoz, hogy az ember egy sikeres munkahelyen, tehát sikeres legyen a munkapiacon, és egy olyan munkahelyen dolgozzon, egy olyan pozícióban, ami minden értelemben megfelelő számára, ahol ahhoz eleinte sajnos szívni kell.

Tehát, hogy ez egy olyan dolog, amit azért az ember úgy érezhet, vagy tudhat, és nagyon sokan nem éreznek rá erre a dologra, és nagyon sok sok alkalommal, még az ismertségi körömben is látok ilyen eseteket, amikor így 19 és 23 év között az emberek így teljesen befordulnak, és így az környezetük úgy pislog, hogy hát mi lesz ezzel a gyerekkel, meg hova fog kerülni, meg mi mire fogja vinni, és meg ugye meg meg megromlik a kapcsolat a szülőkkel is, a rokon rokonokkal is adott adott esetben, mert ez egy konfliktusforrás, hogy hogy el kéne helyezkedni, kéne dolgozni, de de nem találja helyét.

Ugye az is egy probléma lehet, hogy nem a szakmájában dolgozik, tehát az is egyfajta feszültségforrás, hogy hát minek fizettük ezt az ezt az egyetemet, hogyha hogyha nem a nem a diplomádat akarod használni, ugye ez is tartogat egy csomó konfliktust, hogy hát a gyerek nem abba az irányba akar tovább menni, ahova szánják a szülők.

És nem kell ugye nagyon-nagyon drasztikus dolgokra gondolni.

Nem azt nem arról azt mondom, hogy az apa azt mondja, hogy márpedig orvos leszel, ha tetszik, ha nem, hanem egész egyszerűen a gyereknek van egy ilyen elrugaszkodott elképzelése.

Nekem a filmrendező volt ilyen, hogy nagyon idióta módon bevettem azt a saját bullshitemet, hogy hát mindent lehet, csak akarni kell, meg hogy ez lesz az én destiném, meg hogy majd ezt fogom mondani a dokum rólam készült dokumentumfilmbe, hogy fiatalon én már én már 19 évesen tudtam, hogy filmrendező leszek, és annyi eszem volt, hogy azért elkezdjek egy másik iskolát is.

Ez ugye a igazgatásszervezés szak volt, mert azért azért azért azt sejtettem, hogy ha én most így nem tanulok tovább semmit meg nem is dolgozok, hanem azt mondom, hogy valami valami szaros ilyen produkciós cégnél elhelyezkedek valami iratrendezőnek, vagy mit tudom én gyakornoknak, akkor nem lesz belőlem filmrendező, de legalább szakmám se lesz, meg meg nem lesz semmilyen szellemi vagy intellektuális alapom ahhoz, hogyha nem jön be ez a filmrendezős díj, akkor másik helyre másik helyen elhelyezkedjek.

És ezt ebbe szerencsére nem futottam bele, de ebbe a szüleim nagyon sokat segítettek, hogy ők ők azért érzékeltették velem, hogy ez a filmrendezős dolog, ez nem olyan dolog, hogy ez ez egyről a kettőre összejön.

Lehet ezzel foglalkozni, lehet ezt ezt ápolgatni, de hogy de hogy legyen egy normális szakmád.

De amikor egyetem választás volt, akkor én elég keményen hajlottam arra, hogy valamilyen bölcsés szak, mertogy abból lehet majd valami szakirányú végzettséget szerezni.

Tehát lehet így abból következően tovább tanulni, hogy filmesztétika, de mit tudom én, nem is emlékszem már rá, de hát a szüleimnek kihullott a haja, hogy így uram Isten, a gyerek az izé az filmeztétika szakon akar bölcsész diplomát szerezni, de nekem az ott az ott tetszett, vagy hát jobb elképzelésem nem volt.

Hát én azt tudtam, hogy mit szeretnék csinálni.

Én filmeket akarok rendezni, vannak ilyen sajnos ilyen ilyen sajátos elképzelések.

Ezért lenne jobb egy kicsit nagyobb fokú átláthatóság a kultúrában, ah és és hogy a az illetékesek el tudják mondani akár a fiataloknak is, hogy ne akarjál filmrendező lenni, mert ez nem így szokott összejönni, hogy elvégzed az érettségit és akkor mehetsz mehetsz filmrendezőnek.

De nálunk ez például egy ilyen konfliktusforrás volt, hogy hogy ez ez nem volt egy megfelelő döntés a részemről, hogy én filmesztétika képzésre akarok menni.

És akkor valahogy elérték, hogy hogy végül ne a azon induljak, hanem hanem egy normális képzést csináljak.

És ez volt a az igazgatásszervezés, ahonnan a jogra mentem tovább.

Tehát mire azt elvégeztem, nekem már megfogalmazódott a fejemben.

Egyébként is volt a Károl és a Corvinus egyetem között egy megállapodás, hogyha a igazgatás szervezésről mész át a Károli jogra, akkor az első két évet beszámítják.

Így én harmad évről kezdhettem a jogot, ami egy hatalmas érték volt, mert a szórótárgyakat így átugrottam tulajdonképpen, mert azok nekem már megvoltak egy másik egyetemről, és gyűlöltek is emiatt a a a jogi egyetemen minket, akik onnan jöttünk a a az igazgatásszervezésről, de mindegy is.

Visszatérve a témára, lehetnek abból konfliktusok, hogy a gyerek az miért miért akar ez lenni, amikor ez is lehetne.

Ugye nagyon nagyon nagyon érdekes kérdés, hogy miről hiszük azt, hogy nem lehet belőle megélni?

Tehát, hogy például 30 éve, mondjuk azt mondom inkább 25 éve, ha azt mondta a gyerek, hogy hát én én rajzolni szeretnék, meg én festő szeretnék lenni, meg én a képzőművészettel szeretnék foglalkozni, azt mondanám, teljes joggal mondta azt a szülő, hogy hát ne nem ne legyél művész, mert a művészek nem tudnak megélni.

De akkor még nem tudták, mondjuk 25 éve, hogy egyébként lesz egy grafikus szak, ami teljesen másképpen fog mostanra kinézni, mint ahogy akkor kinézett.

Nem tudom, voltak-e akkor grafikusok, nyilván voltak, csak nem tudom mennyire voltak izék keresettek, de most azért egy fokkal keresettebbek.

Ö nyilván kellenek grafikusok, kellenek a a logókhoz szakemberek, akik igények szerint megcsinálják, meg hogy hívják, könyvborítók, ezeket nem tudja még a mesterséges intelligencia helyettesíteni.

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Kapunyitási pánik: "Én dolgoznék, csak még nem fedeztek fel!" - Szürke Zóna 222.”

Miről szól ez az epizód: „Kapunyitási pánik: "Én dolgoznék, csak még nem fedeztek fel!" - Szürke Zóna 222.”?

Az epizódban Rezső a 19 és 23 év közötti fiatalokat érintő „kapunyitási pánikról” beszél. Kitér arra a jelenségre, amikor a fiatalok nem találnak helyet a munkaerőpiacon, és nehezen viselik a „dolgozni kell” kötelezettségét. Az előzményeként a „kísértet hallgató” jelenségét is… Az epizód a Szürke Zóna Podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 07. 18..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Kapunyitási pánik: "Én dolgoznék, csak még nem fedeztek fel!" - Szürke Zóna 222.”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Schubert István.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Kapunyitási pánik: "Én dolgoznék, csak még nem fedeztek fel!" - Szürke Zóna 222.”?

Fő témái: kapunyitási pánik, munkaerőpiac, fiatalok, kísértet hallgató.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Kapunyitási pánik: "Én dolgoznék, csak még nem fedeztek fel!" - Szürke Zóna 222.”?

Megjelenés: 2025. 07. 18.. Hossz: 42 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/szurke-zona-podcast/kapunyitasi-panik-en-dolgoznek-csak-meg-nem-fedeztek-fel-szurke-zona-222

Több epizód a Szürke Zóna Podcast-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból