Szürke Zóna Podcast

Pankrátorok: megélni a HCW pro wrestling gáláját "elsőbálozóként" - Szürke Zóna 230.

· PT45M21S

Összefoglaló

A magyar pro wrestling (pankráció) szubkultúrájáról és a HCW Legacy gála élményéről szól ez az epizód. Rezső, a műsorvezető, szkeptikusként látogatott el egy ilyen eseményre, és meglepően pozitív élményekkel távozott. A beszélgetés során kitérnek a pankráció mint showműsor…

Röviden

Műsor
Szürke Zóna Podcast
Megjelenés
2025. 10. 24.
Hossz
45 perc
Szereplők, említett nevek
Schubert István
Témák
pankráció, pro wrestling, szubkultúra
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Szürke zóna. [zene] Köszöntjük a kedves hallgatókat.

A mikrofonnál Rezső valamit állandó vendégem, Dani. >> Sziasztok. >> A mai napon a pankrációról és a pankrátorokról fogunk beszélni. annál is inkább, merthogy volt szerencsém egy ilyen pankráció élményben részesülni, merthogy Magyarországon is aktív ez a szubkultúra.

Meglepően aktív számomra, legalábbis meglepő volt.

És egyébként is egy kicsit utána olvastam a dolognak, meg valamennyire amennyire tudtam, beleástam magam ebbe az iparágba, és szeretném átadni nektek a tapasztalataimat, illetőleg megosztani veletek azt az élményt, hogy milyen volt szkeptikusként a pankreáció showműsort, amelynek megvan a maga fogalomrendszere. megtekinteni és élvezni tulajdonképpen.

Mielőtt belevágnék az élménybeszámolóba, megkérdezek Dániel, hogy mit gondolsz erről a témáról? >> Hát azért mi az évek során már sokat beszéltünk szerintem a pankrációóról.

Volt is talán egy korszakunk, amikor így talán meg is határoztuk, hogy mi lenne a mi pankrátor nevünk.

Ugye a pornó színész név mellett ez volt még egy ilyen érdekes kategória, hogy hogyha mi ezt űznénk, akkor mi lenne a nevünk, meg adott esetben mi lenne az ilyen nem tudom kivégző mutatványunk, vagy vagy valami jellegzetes mozdulat, vagy akármi, ami talán jellemezhetne minket egy ilyen pankrátor karakterként. egyébként nekem többnyire megragadt ez az egész műfaj abban a kategóriában, hogy hát jaj, ez mekkora kamu, és hogy hát hogy tud gyakorlatilag egy ekkora biznisz lenni ez az egész pankrátorkodás.

Nyilván ugye Amerikához tudunk visszanyúlni, mert ott tényleg egy rohadt nagy jelenség.

És hát megannyi színész született ugye gyakorlatilag pankreátorból.

Hát ugye vannak a nagy nevűek, mint a John Cena vagy a Dwayne Johnson, de hát azért itt ottam ott még bőven felelhetőek színészek, akik egyébként azt megelőzően pankrátorok voltak.

És nyilván ez mára már kinőtte magát szerintem egy ilyen külön kategóriává, hogy gyakorlatilag azon vitatkoznak az emberek, hogy ki a jobb színész ezek közül.

És hát egyébként azt meg kell vallani, hogy mint színész lehet, hogy nem biztos, hogy annyira helytállnak.

Ö, legalábbis az összes ezek közül, a nagy nevek közül is.

De hát tényleg, ha mélyebbreás az ember, akkor talán azért be lehet tekinteni egy picit így a kulisszák mögé, és és meg lehet próbálni megérteni, hogy mégis mi van emögött, mert tényleg az átlag ember max annyit tud mondani, hogy az mekkora kamu, és nem érti ezt, hogy miért miért ennyire populáris, de azért itt komoly munka van az egész mögött. tényleg már csak az, hogy felépíts egy karaktert meg egy egész sztorit, mert ugye gyakorlatilag ezért is WWE ugye WWE ennek az egésznek a a rövidítése, hogy hát entertainment, mint szórakoztatás és hát akár csak egy film, egy sorozat vagy bármi más, az a fő célja, hogy hogy minél többen nézzék és minél többen látogassák élőben is a az eseményeket.

És hát tényleg amikor így belené, hogy a nagy nevek közül, mint az Undertaker, hogy ő is milyen ilyen misztikumot vitt a karaktere köré, meg hogy maga az egész sztorija, hogy a nem tudom hány év alatt, amíg ő aktív volt, milyen fordulatok voltak az ő történetében, mikor volt ő pozitív karakter, mikor volt ő negatív karakter.

Úgyhogy egyébként figyelemre méltó, hogy mennyi munka megy bele ebbe az egészbe.

És hát ugye annó mi láttuk a pankrátor című filmet is, ami nekem szerintem így a legkonkrétabb élményem ilyen téren.

És hát logikusként nyilván én azt gondolom, hogy nagyon sok igazság van abban a filmben, és nagyon jól bemutatja egy egy részét ennek az egész szakmának, de egyébként nem tudom, hogy ténylegesen mennyi igazság lehet benne.

Csak sejtem, hogy azért tényleg a nyűg, a munka, a stressz azért az mind jelen van ebben a szakmában.

Úgyhogy nagyon érdekes dolog tud lenni szerintem ez a pankrátorkodás, és meg tudom érteni, hogy miért ennyire populáris még a mai napig. >> Nekem az ős élményem a pankrációval az, hogy gyerekként szerintem olyan ny-kilenc éves lehettem, de egy picit rákattantam a TNT című televíziós csatornára.

Most nem tudom, hogy melyik csatornába csatlakozott az vele. biztos, hogy nem volt nekünk egy ilyen önálló TNT csatornánk, hanem valamelyik este mi is láthattuk a WCW, ha jól értettem, akkor az ugye a WWE-nek egy versenytársa volt, a Ted Turner alapított a promóter cégről van szó, de hogy annak a pankrációját véltem látni gyerekként, és eleinte nem voltam szkeptikus, de nem voltam fanboy sem.

Tehát a hogyha elmentek a szobám előtt, akkor azt lehetett hallani, hogy mint az idős asszonyok a szappon operának, úgy én szájoltam a tévének, hogy hát verd, mert nem hiszem el, hogy nem bírod szétverni. meg egy ilyen szórakoztatott feszültséged, de mondjuk az én féléletemre ez jellemző az élmény.

És valószínűleg ezt a megendezettség vagy a forgatókönyvnek címeztem ezeket a kritikákat, mint sem a műsornak, de valamilyen szinten új rajzolás mellé teljesen jól ment, de egyáltalán nem nyűgözött le.

És hogy mondjam, szerintem egy pár évtizedig, vagy legalábbis mondjuk olyan héves koromig nem nagyon foglalkoztam a pankreációval.

Egyáltalán nem voltam képben, nem követtem, nem néztem.

És és akkor volt egy barátnőm, aki aki tájékozott volt.

Igen, emlékszem, hogy a Burger Kingbe vettem neki ilyen ilyen ajándékot, ilyen kis plüst, de nem tudtam, hogy mi az. viszont, mint kiderült, ilyen John Cena zenélő plüss volt, meg sőt volt Triple H zenélő plus is.

És akkor így megnyomtam neki a John Szenélő plüst, ugye ott a tipikus bevonuló zenéjének a dallama hallatszott, és akkor ott elkezdte mondani, hogy hát ez a Szína, és így ugye legyezgette a te kezét az arca előtt, mert ugye ez volt a signature movie-ja a színának.

Én meg azt se tudtam, hogy mi baja van, de de ha csak amar megértettem, hogy ez akkor úgynevezett pankreáció, és hogy ezek ilyen ismert karakterek, és hogy ez a ugye akkor a John Cena a legnépszerűbb pankkrátor volt szerintem akkoriban.

És akkor kicsit kicsit megnéztem ezt a dolgot, hogy így képbe legyek és és iszatosan nevettem rajta.

De úgy értem, hogy én én ezt úgy éltem meg, hogy a pankreáció az olyasmi lehet, ami amivel mindenki úgy van, vagy mindenki úgy kedveli, hogy közben így összekacsintunk.

Tehát hogy tehát az volt a megélésem, hogy a pankreációt úgy szereti az ember, hogy hogy az az is szórakoztatja, de hogy ilyen egy paródia élményt él meg, hogy hogy asszisztálunk ahhoz a műsorhoz, hogy ezeknek a pankkrátoroknak tényleges és legitim konfliktusai vannak egymásnak.

És aztán így pár emberrel, akivel így találkoztam, hogy hallod, hallod, ez a pankráció, ezt vágod, ezt nézz.

És akkor így így tényleg így így így kicsit így félig kacagva mondtam neki, hogy én miket láttam, és nagyon gyakran legalább két alkalommal futottam bele az életembe olyan ember emberbe, aki akinek a tekintetén azt láttam, hogy minimális szkepticizmus sincsen meg a pankreáció műsorban viszontlátott konfliktusok vetületében.

Tehát, hogy így mondtam, hogy hallod, múltkor múltkor ez a ez a Triple Age meg az Edge, ezek ezek hallod mit csináltak, mekkora mekkora poén már.

És aztem és mondja, hogy hát igen, meg múltkor a az esküvői ceremóniáját verte szét a Triple H az Edgek.

Hát ez ez nag nagyon kemény volt ez.

És így tudod, látod a tekintetén, hogy így hogy így egy pici szkepticizmus sincsen meg abban, hogy hogy azt látja, hogy a ringben tartják meg az esküvőt.

Igen. >> Érted? és a és a koszorús fiúk azok azok történetesen ismert pankrátorok és na mindegy.

Szóval na ez egy ilyen élmény volt, de hát ezen felül tudtam kerekedni, és aztán belefutottam egy srácba, aki aki ugyanígy mondta nekem, hogy milyen konfliktusokat látott a a a pankreációban, és hogy az egyik így hátba támadta a másikat, meg nem is érti, hogy ez ezt így miért csinálta, meg efék.

És akkor így olyan hangulatban voltam, mondom azt ugye tudod, hogy ez így ez így forgatókönyv, meg hogy ez így színjáték, meg ezek nem valós konfliktusok, és így ilyen ilyen ilyen lenézően, leereszkedően rámnéz, és azt mondja, hát szerintem meg igazi.

És így látszik, hogy te látszod, hogy te.

Na és ott ott az én kapcsolatom a pankráció műfajával egy mindmáig egyébként vagy mindmáig tartóan meg lett pecsételve, mert így nem igazán tudtam ebben a világban így eligazodni, hogyha ez a helyzet, hogyha ilyen állapotok uralkodnak és további továbbra sem foglalkoztam kifejezetten vele, de szerintem a 2010-es évek közepén úgy tudatosult bennem, hogy egyébként van aktív magyar pankreáció széna meg rendezvények, de az utóbbi időben, az utóbbi hónapokban elolvastam a Jess Venturának a könyvét, az az I ain Got Time to Bleed, ugye nincs időm vérezni, ismert idézet a Predátor című filmből és ő végigveszi az életművét, és hát ő volt seal, volt pankreátor, volt politikus, mineszóai kormányzó, szóval egy ilyen nagyon érdekes életutat járt be, és nagyon sokat mesélt ebben a könyvben a a pankreációóról, mint iparágról, és emiatt egy picit jobban beleástam magam, vagy hát így így ránéztem egyáltalán, hogy egyáltalán magyar pankreáció van-e még, és hát láttam, hogy október 11-én eses a Legacy.

Igen, HCW lenne, csak hát HCV, mert magyarok vagyunk.

Hogy annak a annak a az esedékes legacy gálája, hát mondom a feleségemnek, hogy akkor erre elmegyünk.

És és hát el el is mentünk, és azt kell mondjam, hogy le vagyok nyűgözve.

Tehát szenzációs élmény volt, ki is fogom fejteni.

Ami még szenzációsabb, hogy a feleségemet úgy kellett elrángatnom, és most már a feleségem miatt vettük meg az a novemberi véres novemberre a a jegyet, merthogy még jobban megtetszett neki ez az egész, mint nekem.

De persze a szkepticizmusunkból nem vesztettünk, hanem inkább mást láttunk, vagy mást kezdtünk el értékelni, és erről is szeretnék beszélni ebben az epizódban.

Hát igen, egyébként tök érdekes visszatekinteni már így felnőttebb fejjel ezekre a dolgokra, mert nyilván nem tudom, amikor kijött az első Big Brother meg Való világszéria, akkor azért még mondjuk olyan korban voltunk, hogy elhittük, hogy ez ez így működik, és hogy ott a szituációk azok spontán alakulnak ki, hogyha ne adj isten valaki lefekszik valakivel, akkor az azért van, mert szimpatikusak egymásnak.

Aztán mire elérkezik a 10 valóvilág, ami nagyjából tényleg 10-12 évvel később van, akkor azért már úgy tekintesz rá, hogy na mondjuk akkor nézzük meg a beszavazást, mert az még olyan vicces tud lenni adott esetben.

Nyilván már ezen a ponton nekem nem nagyon volt tév-m, szóval így aktívan nem néztem, csak mit tud én, hogyha YouTube-ra föltöltöttek valamit, akkor megnéztem néha-néha nagyon ritkán.

És és tényleg már abszolút meghatározható volt, hogy itt vannak a karakterchetípusok, hogy van a a bombacsajszi, aki egyébként egy egy romhalmaz, meg van a nagyon belevaló csávó, aki mindenkit a ujja köré teker, meg satöbbi satöbbi.

És gyakorlatilag talán már egyébként nem is annyira rejtették el, mint mondjuk az első szériában, de már teljesen kivhető volt, hogy ez szó szerint az első pillanattól kezdve, amit te látsz, beszavazás, az igazából már egy nem tudom valószínűleg hány ilyen különböző castingon meg ilyen chemistry teszten, hogy ugye ki ki passzol össze-kivel, ilyen már átestek és igazából már maga a beszavazás is nagy valószínűséggel meg van rendezve.

Az meg, hogy ugye a műsor közben mi történik, hát az egyértelmű, és hogy valahol tényleg ugyanez a pankreáció is.

Mondjuk tényleg furcsa, mert azért ha belegondolsz, vannak azért ilyen visszafogottabb stílusú pankreátor mérkőzések, amik esetleg azért tényleg mondhatjuk azt, hogy hihetőek lennének egy átlagember számára, de azért így tényleg, amikor visszanézel egy-két ilyen ominózus pillanatot a tényleg nekem is egyébként az esküvő jutott eszembe, hogy a a Triple Age összeházasodott valamelyik pankrátor csajjal, és akkor, hogy pont annál láttam, hogy hát igen, az úgy meg volt játszva, de hogy hát az igazán jó pankrátor az például onnan is megismertetik, hogy hát ő a karaktert nem hagyja a ringen belül, hanem ugye viszi a az egész stílusát meg mindenét tovább a a privát életbe is, és akkor egy olyan képet mutat magáról, hogy hogy tényleg el lehessen hinni, hogy na most ez egy utolsó genya alak, vagy éppenséggel ez a meg nem értett hős, vagy akármi.

És tényleg, hogy ezt szinte folyamatosan fönn kell tartani ezt a látszatot, hogy hogy hihető legyen a sztori.

És el tudom képzelni azt, hogy hogy egy korig egy bizonyos korig még hihető, hogy hogy te így így azt gondolod, hogy ez így még mind megtörténik.

Hát nyilván egy bizonyos ponton túl már talán kicsit erős, merthogy tényleg vannak lenyűgöző meccsek, de azért hogyha szkeptikus fejjel nézed, vagy szemmel nézed ezt az egészet, akkor már magukban a műveletekben is, tehát eleve ahogy küzdenek egymással, ahogy megütik egymást, meg meg ezek a különböző össze-vissza ugrálgatások meg ilyesmik.

Tehát, hogy érdekes egyébként valahol irigylem, hogy ugye valaki ezt nem látja. akár csak egy bűvésztüknél ugye ő ő benne él a varázsban, mert amikor tényleg már úgy látod a trükk trükknek a lényegét meg, hogy hogy csinálják, akkor azért tényleg egy kicsit kiábrándító tud lenni, hogy na hát ez most így segített annak, na most az ott nem tudom, nem úgy jutötte meg, meg satöbbi.

Úgyhogy egyébként le a kalappal, mert tényleg van, ahol nagyon jól elő tudják adni, és nagyon jól el tudják adni ezt az egész látszatot.

Meg szerintem valahol úgy úgy van talán az élőközönség a leginkább ilyen, hogyha ott vagy a pillanat hevében a nem tudom hány 10000 ember között, akkor tényleg egy kicsit megint más nyilván nincs annyira ráközelítve, mint mondjuk a tévénél, és akkor úgy a hang, a látvány meg a minden olyan sokkal nyersebb.

Bár egyébként én pont nemrég láttam vagy a YouTube-on, vagy a Tiktokon egy videót, hogy a ring alatt valahogy az a az a lepel, ami úgy lehull oldalt, az egy kicsit így felakadt, és akkor ott lehetett látni, hogy ugye a ring alatt ott van egy egész komplex ilyen nem is tudom, ilyen computerbázis meg minden, és akkor ott úgy minden egyes pillanat ugye szemmel van tartva, hogy adott esetben hangeffektekkel meg…

Említett entitások

Témák

  • pankráció
  • pro wrestling
  • szubkultúra

Személyek

Szervezetek, cégek

  • HCW

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Pankrátorok: megélni a HCW pro wrestling gáláját "elsőbálozóként" - Szürke Zóna 230.”

Miről szól ez az epizód: „Pankrátorok: megélni a HCW pro wrestling gáláját "elsőbálozóként" - Szürke Zóna 230.”?

A magyar pro wrestling (pankráció) szubkultúrájáról és a HCW Legacy gála élményéről szól ez az epizód. Rezső, a műsorvezető, szkeptikusként látogatott el egy ilyen eseményre, és meglepően pozitív élményekkel távozott. A beszélgetés során kitérnek a pankráció mint showműsor… Az epizód a Szürke Zóna Podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 10. 24..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Pankrátorok: megélni a HCW pro wrestling gáláját "elsőbálozóként" - Szürke Zóna 230.”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Schubert István.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Pankrátorok: megélni a HCW pro wrestling gáláját "elsőbálozóként" - Szürke Zóna 230.”?

Fő témái: pankráció, pro wrestling, szubkultúra.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Pankrátorok: megélni a HCW pro wrestling gáláját "elsőbálozóként" - Szürke Zóna 230.”?

Megjelenés: 2025. 10. 24.. Hossz: 45 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/szurke-zona-podcast/pankratorok-megelni-a-hcw-pro-wrestling-galajat-elsobalozokent-szurke-zona-230

Több epizód a Szürke Zóna Podcast-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból