Szürke Zóna Podcast

Vágóhíd-érzés: túlélni a karaktergyilkosságot a digitális korban - Szürke Zóna 225.

· PT42M49S

Összefoglaló

Az epizódban Rezső (a műsorvezető) szóló adásban tárgyalja a karaktergyilkosság jelenségét a digitális korban, valamint a közösségi médiában csoportosan elkövetett online zaklatás hatásait. Kiemeli, hogy az ilyen támadások gyakran azokat érik, akik egy nem népszerű álláspontot…

Röviden

Műsor
Szürke Zóna Podcast
Megjelenés
2025. 09. 05.
Hossz
43 perc
Szereplők, említett nevek
Schubert István
Témák
karaktergyilkosság, online zaklatás, közösségi média
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

[Zene] Szürke zóna. [Zene] Üdvözlöm a kedves hallgatókat.

Az új évadot úgy kezdjük, hogy én nyitok egy szóló epizóddal.

Jövő héttől pedig True Crime témába vágó tartalmakkal érkezünk.

És ha már True Crime, akkor kedves hallgatók, felhívnám a figyelmet arra, hogy megnyílt a jegyvásárlási lehetőség a 2026. március 28-án megvalósuló második magyar True Crime találkozóra.

Az Early Bird jegyek vészesen fogynak, és az értékesítésük egyébként is le fog zárulni szeptember hónap végével.

Úgyhogy ha még nem vettetek jegyet, akkor a leírásban megtaláljátok a releváns linket. intézzétek minél hamarabb.

Illetőleg fontos lenne megemlítenem azt is, hogy szeptember 17-étől kezdődik a True Crime Akadémia első évfolyama.

Ez a True Crime Film és regényírás tanfolyam, és még vannak helyek a képzésre, úgyhogy ha mérlegeljétek a részvétel lehetőségét, akkor ne habbozzatok, adjátok le a jelentkezéseteket.

Ez egyébként egy 10 alkalmas képzés lesz.

És természetesen minden olyan téma felmerül, ami a True Crime-ban alkotó kultúremberek számára releváns lehet, vagy akik csak szimplán érdeklődnek a True Crime iránt.

Eleve a forgatókönyvírás alapjaival tisztába lehet kerülni a klasszikus amerikai filmaturgia lényegével, ami egyébként a mi tartalomgyártásunkat is nagyjából jellemzi.

Illetőleg én bármikor, amikor történetet mesélek, akkor figyelek ezekre az elemekre.

Trueinban történetet mesélni. teljesen más, mint mint bármilyen egyéb történetet elmesélni, de nagyon érdekes, hogy a szabályok eléggé egységesnek tűnnek, és hogyha azokat a szabályokat követi az ember, akkor nagyon olvasmányos és érdekes történetet tud írni.

De felkészülve arra, hogy egyébként a bűnügyi újságírók is jelentkezhetnek erre a képzésre, sajtójogi és adatvédelmi jellegű tematikával is készülök.

Tehát mindaz, aki egyébként a nyilvánosság számára tervez feldolgozni valamilyen megtörtént bűnügyet, az képbe lesz azzal kapcsolatban, hogy mire kell figyelnie, hogy a jogszabályoknak tökéletesen meg megfeleljen a feldolgozása.

A True Crime Akadémia linkjét megint csak megtaláljátok a leírásba.

Na de belevágnék a témába, ami nekem eléggé fontos, és biztos voltam benne, hogy előbb-utóbb egy önálló epizódal szeretnék ezzel kapcsolatban készülni.

Észrevettétek, hogy az utóbbi alkalomban, amikor szóló epizódot vállaltam, akkor mindig valami hát, hogy is mondjam, a fiatalabb generáció számára releváns, de egyébként marginalizált témákkal szoktam foglalkozni.

Így például a kísértet hallgató hazugság spirálja.

Nagyon sok visszajelzést kaptam utána azután az epizód után, tehát az szerintem szerintem sokakban elindított valamit, meg hát sokan, hogy mondjam, sokakat terhelt ez a ez az élmény, hogy hát elmentek egy egyetemre, de elvesztették a motivációt, de nem merték otthon elmondani, hogy egyébként már nem nem akarnak ide járni, úgyhogy elkezdtek nem bejárogatni, és egy ilyen két létállapot között rekedve be is jártak, meg nem is tehát egyetem is, egyetemisták is voltak, meg nem is.

Aztán teltek az évek, és szépen lassan elpazarlódtak a gyönyörű 20-as évek.

És ugye valaki ezt 10 éves viszonylatban csinálja, tehát hogy ezt ezt a témát nem érdemes elhanyagolni.

Aztán foglalkoztam a pályakezdőknek az az eltévejedettségével, hogy ugye nem igazán találják a helyüket a teremtésben ezek a fiatalok, és nagyon könnyen befordulnak, ugye sok pénzt akarnak keresni, de de sajnos egy pályakezdőtől nagyon sok alázatot követel meg a az élet, és ez nem biztos, hogy sokaknak tetszik.

Akkor nem tudom, meghasonulnak abban, hogy olyasmit tanultak, amivel már nem is akarnak foglalkozni.

Lehet, hogy otthon is van ezzel kapcsolatban nyomás, hogy hát hogyha kijártad a BM-t, akkor jó lenne valami reál területtel foglalkozni, de hát hogyha te meg újságíró vagy nem tudom, tartalomgyártó akarsz lenni, akkor itt is lehetnek konfliktusok.

Szóval ezek mind olyan témák voltak, amelyeknek így nyoma maradt, meg hogy így jöttek visszajelzések szép számba.

És ezért azt gondolom, hogy hogy valahogy sikerült rátapintanom olyanokra, amelyek relevánsak lehetnek, vagy hogy is mondjam, aktuálisak lehetnek minden ember életére nézve.

És most is egy olyan témával készülök, ami szerintem olyasmi, amiről nem beszélünk eleget, pedig sokkal többet kellene.

És minél messzebbre kerülünk az ezred fordulótól, annál relevánsabb ez a téma.

Ugyanis ma már mindennapossá válhat az, hogy valaki megéljen egy karaktergyilkossági hadjáratot a digitális térben.

Alapvetően azt a valakit mindenképpen érinteti ez a téma, aki egész egyszerűen a nyilvánosság számára készül bármivel.

Tehát, hogy akár ír egy egy lesújtó véleményt tartalmazó blogpostot, vagy hogy is mondjam, csinál valami videót magáról, ahol elmondja a véleményét valamilyen sarkalatos témában.

Tehát, hogy azok, akik úgymond közszereplésre adják a fejüket, azoknak erre mindenképpen számítania kell.

Ugye arra a jelenségre gondolok, amikor egész egyszerűen egy ilyen dühös digitális tömeg így összeverődik és egy nagyszerű közösségi élménnyé válik azzal, hogy szétszedik ezt a valakit, hogy ez egy közös ellenséggé válik akár évekig, és hogy egy folyamatosan folyamatos hivatkozási alap lesz az egyébként nyilvános platformokon, hogy na emlékszel, amikor Sanyi ilyen hülyeségeket beszélt, azt hittem, hogy nincs lejjebb, de úgy néz ki, van amikor jön mondjuk valaki más, és akkor azt is lehet kritizálni.

Tehát, hogy ilyen jelenség az bőven akad, és nem kell feltétlenül a nyilvánosság felé gyártani semmit, hogy célkeresztbe kerüljön az ember, mert úgy gondolom, hogy már a közösségi média használat is tud egyfajta indukora lenni ezeknek a folyamatoknak.

Tehát, hogy csatlakozol mondjuk nagy Isten, de Facebook csoportokba, ott radikálisabb témákban fogalmazol meg névvel, arccal, mindennel valamilyen véleményt, és az adott pillanatban mondjuk egy ilyen, nem tudom milyen akár egy 20 fős felhasználói kör nem éppen tojik a véleményedre, hanem így ráharap, de nem a jó értelemben nem tematizálni kezdik, vagy reflektálnak rá, hanem hanem téged kezdenek el kikezdeni.

És és ez egy olyan jelenség, amit én már többektől tapasztaltam, tehát magam is megéltem.

Ugye a Gabo per című sorozatot érdemes meghallgatni.

A darázsvészek rovaton belül egyébként rendszeresen temacizáltam azt az élményt, ami számomra nagyon-nagyon érdekes, hogy hogy én egy ugye egy ilyen irodalmi közeggel szemben tapasztaltam ezt meg.

Azt gondolná az ember, hogy olvasott, kultúrált emberektől talán több is telik, de nem.

Éppen szerintem még rosszabbak is egyébként, mint például a nem tudom, hígyülisek vagy valami nagyon alávaló szektát lehetne itt mondani.

Nem, nem kritizálva a hitgyűliseket, de hát azért az imaandók sem akármik, hogyha aktualitásokkal kell dolgozni.

Tehát, hogy azok is arra jöttek létre, hogy hogy bizonyos tagok, ilyen felekezeti tagok összeverődjenek, és egy ilyen különítmény formájában imádkozzanak valami javára, vagy valakinek a kárára. az is meg bekövetkezett már, hogy hogy valakinek azért imádkoztak együtt, hogy valakinek rosszabb legyen.

Tehát ugye de hát mindegy, ne menjünk bele ebbe a témába.

Visszatérve, tehát alapvetően maga az internethasználat, maga a közösségi média használat is lehetővé teszi azt, hogyha megfogalmazol egy sarkalatos véleményt, amiről te magad is tudod, hogy nem biztos, hogy kedvelni fognak sokan, nem biztos, hogy megveregtik a válladat.

Na, arra reagálva nem is egy nem is szimplán egy ilyen ellenvélemény özön érkezik, hanem mondom, mintogyha csak egy közös ellenséggé nem esedne ilyenkor a a karakter, a véleményét vállaló szereplő.

És aránytalanul sokáig, tehát hogy hogy mondjam, tehát ez itt a probléma, nem az a probléma, hogy a közösségi médiában megfogalmaz egy véleményt, és arra valakik nem értenek egyet veled arra reagálva, mert ez megtörténhet.

Arra gondolok, amikor aránytalanul sok negatív kritika, melynek ellennyésző része foglalkozik csak azzal a azzal, hogy mit mondtál.

Sokkal inkább azzal foglalkoznak, hogy miért mondod, ki vagy, mi volt erre az indíttatásra, és hogy biztos mi lehet emögött.

És ezt gyakrabban megkapja az ember, mint egyébként gondolná. vagy hát, hogy mondjam, ez egy magasabb fokú veszély, mint amit gondolnánk emögött, merthogy merthogy ennek a a közösségi média vetületében egyébként egyáltalán nem elenyésző hatása van.

Tehát ugye ezt emlegettem már egy epizódban, hogy hogy a közösségi médiának meg ugye az információs társadalom jelenlegi szakaszának talán az is betudható, ami nem éppen egy ilyen szép vetül a dolognak, hogy míg mondjuk 40-50 évvel ezelőtt, hogyha hogyha valakinek volt rólad, vagy akármilyen kezdeményezésedről esetleg egy nyitottál egy kocsmát, és valakinek ez nem jött be, bement itt egy ivott egy sört, nem izlet neki, és azt mondta, hogy hát én innen nem járok, itt nem finom a sör és ennyiben maradt.

Tehát, hogy többé ezt a csávót legfeljebb csak az emlékeidben láttad viszont, vagy az álmaidban, vagy a rémálmaidban, de hogy így túllendültél rajta, oké, talán beleírt a vásárlókönyvébe.

Nem tudom, akkor volt-e már mondjuk 50 éve vásárlókönyve, de hogy így, de hogy így elillantak ezek a dolgok.

Maximum az egót felizz felizzott egy nagyon rövid ideig, de aztán éltett tovább az életet.

De most az internet jelenlegi szakaszában ezek örök időkre beleégnek a kollektív tudatba tudatba.

Tehát, hogy egy komment az ott marad. egy negatív kritika a Google Mapsen, vagy hol vagy akár a Facebookon ott marad.

És nyilván mondhatjuk azt, hogy hát azért olyan hatalmas digitális zaj van, hogy hogy tök mindegy, hogy ott maradt.

Tehát hogy így keletkeznek az újabb adatok.

Nyilván meghivatkozhatóvá válik az a az a negatív kritika, de hogy mégis csak azt érzed, hogy bármikor vissza lehet oda görgetni, és hogy így nem illan el az idővel, nem illan nem erodálódik, hanem hanem beleég, beleég a a világba.

Mondom, én igazából azt hangsúlyoznám, hogy hogy ez lehet az ember érzete, hogyha ilyen ilyen élményei vannak, mert most mondjuk nem tudom hány évvel ezelőtt én is úgy voltam vele, hogy hát ami a Facebookon történik, az releváns.

Tehát hogy ott az az tényleg az az a szociális életnek a leképeződése a digitális térben, hogy ott tényleg ha ott összeveszel a haveroddal, akkor valóságban is összeveszel a haveroddal.

Mai agyammal már úgy vagyok vele, hogy nem érdekel, mi van a Facebookon.

Tehát, hogy így bármi bármit közzétehetnek, bármit írhatnak akár rólam, nem érdekel.

Nem is nincs is rálátásom igazából, mert nincs Facebookom.

De egy fiatal ember nem biztos, hogy ezt ennyire könnyen meg tudja élni egy fiatal embernek, vagy egy fiatal asszonynak a világképét.

Rendkívül kevés dolog teszi ki, rendkívül korlátozott mértékben van lehetősége megérteni a világnak a működését. és nem kizárt, hogy sokaknak valami olyan olyasmi lehet az életében, vagy olyasmi lehet a fejében, hogy ami a mondjuk az Instagramon történik, az az egy életre kiható dolog, és hogy annak következményei vannak.

Ugye ezért is mondják, hogyha nem akarsz szorongani, ne gyere le a social médiáról, amennyire csak tudsz, ugye?

Mert ebbe is beleeshetnek a fiatalok, hogy kiraknak egy képet, 20-150 like, ki kiraknak még egy képet, 2060, és akkor ez megy egy darabig egészen addig, amíg ki nem raknak egy képet, és 20 l érkezik.

És ugye ők nem látják azt, hogy hogy hát a ez az üzletpolitikája a szolgáltatónak, hogy hát ez az a pont, amikor már érdemes lenne kiemelni azokat a képeket, és akkor ugye fizetni is lehetne egy picikét, és akkor már nem 20 lá jönne, hanem biztos jóval több embernek mutatnánk meg, és akkor már 500 lá is jöhetne.

De egy fiatalnak az lehet a benyomása, hogy hát biztos velem van a baj, biztos a a szeretteim szivárogtak el, biztos már nem szeretnek annyira, biztos nem vagyok már annyira szerethető.

Biztos a kép, amit kiraktam, az nem szép rólam, vagy vagy nem a Jobbik arcomat mutatja, vagy valami ilyesmi.

Tehát, hogy ezért is gondolom, hogy ezzel az ilyen digitális karaktergyilkosság témakörrel azért is kell foglalkozni, mert mert van erre egy fogalmunk.

Ugye kicsit alábecsültük ennek a jelentőséget, meg igazából én se nagyon tudom mindmáig megfogni.

A cyber bullying abból áll, hogy még a régi időkben, amikor az iskolában balhéztál valami gyerekkel, akkor hazajöttél az iskola után, és így már nem volt nem tartott a balhé.

De hogy a haza most a gyerek, ha hazamegy a közösségi médiában, még mindig tud tartani a balhé, még mindig tudnak bulingolni téged, csak nem biztos, hogy megvan rá a lehetőségük, vagy nem tudom pontosan.

Én ebbe erre gondolnék, erre a digitális karaktergyilkosságra, amikor egy olyan olyan galeri, egy ilyen felhasználók, tehát közösségi média felhasználókból verbuválódott galeri választ téged a hivatkozási alap alapjának, amikor arról van szó, hogy milyenek ne legyenek, hogy milyen a gáz, milyen a tré, amikor amikor az a az válik egy ilyen nagyszerű, ilyen egógerjesztő, ilyen ilyen izgalmas szórakoztató élménye, amikor valakit baszt. zatunk és ezért is gondolom fontosnak, hogy mögé kell nézni ennek a dolognak, illetőleg ebben az epizódban kitérnék arra is, hogy mit lehet tenni ez ellen, vagy hogy egyáltalán hogy fogja fel ezeket a dolgokat.

Ugye a saját élményemet elmondtam az a korábbi epizódokban, de én is én is megfogalmaztam egy sarkalatos témát, és pontosan tudtam, hogy sarkalatos, és pontosan tudtam, hogy hogy nyilván nem fognak sokan vele egyetérteni.

Meg hát erre számítottam is, sőt még akartam is, mert hát miért podcasztelne az ember, hogyha nem azért, hogy hogy azért néha úgy triggereljen különböző felhasználókat vagy hallgatókat, de hogy hogy nagyon érdekes volt az a az a folyamat, meg az a tendencia, amit megfigyeltem, mert ugyanis amikor én ezekkel a véleményekkel éltem, és ez a podcast epizód elhelyezésre került különböző Facebook csoportokban, akkor megfigyelhető volt, mert ugye ezek a csoportok, ezek ezek felhasznál használói fiók nélkül is látogathatók voltak.

Tehát nem akarok ön ellentmondásban…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Vágóhíd-érzés: túlélni a karaktergyilkosságot a digitális korban - Szürke Zóna 225.”

Miről szól ez az epizód: „Vágóhíd-érzés: túlélni a karaktergyilkosságot a digitális korban - Szürke Zóna 225.”?

Az epizódban Rezső (a műsorvezető) szóló adásban tárgyalja a karaktergyilkosság jelenségét a digitális korban, valamint a közösségi médiában csoportosan elkövetett online zaklatás hatásait. Kiemeli, hogy az ilyen támadások gyakran azokat érik, akik egy nem népszerű álláspontot… Az epizód a Szürke Zóna Podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 09. 05..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Vágóhíd-érzés: túlélni a karaktergyilkosságot a digitális korban - Szürke Zóna 225.”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Schubert István.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Vágóhíd-érzés: túlélni a karaktergyilkosságot a digitális korban - Szürke Zóna 225.”?

Fő témái: karaktergyilkosság, online zaklatás, közösségi média.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Vágóhíd-érzés: túlélni a karaktergyilkosságot a digitális korban - Szürke Zóna 225.”?

Megjelenés: 2025. 09. 05.. Hossz: 43 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/szurke-zona-podcast/vagohid-erzes-tulelni-a-karaktergyilkossagot-a-digitalis-korban-szurke-zona-225

Több epizód a Szürke Zóna Podcast-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból