Tudatos család podcast

#136. A hétköznapi rutin ereje – ki mit csinál, és miért jobb elvárások nélkül?

· PT34M39S

Összefoglaló

Ebben az epizódban a Tudatos család podcastban Koller Zsuzsi és Koller Krisztián a hétköznapi rutin és a feladatmegosztás fontosságát tárgyalják. Kiemelik, hogy a párkapcsolat harmóniája nem a nagy tetteken, hanem a hétköznapi apróságokon, a kimondott szó mögötti cselekedeteken…

Röviden

Műsor
Tudatos család podcast
Megjelenés
2025. 11. 02.
Hossz
35 perc
Szereplők, említett nevek
Koller Zsuzsi, Koller Krisztián
Témák
hétköznapi rutin, feladatmegosztás, párkapcsolat
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Az én jóképem, amit én elképzeltem a másikról, az az ugye kipukkan, kilukad ez a lufi, és ilyenkor van a csalódás bennünk.

És szerintem azért van az, hogy annyira nagyon meg tudom saját magamat lepni, mert nem gondoltam arról őróla, a másikról, hogy ő egyébként ilyet is tehet.

Mondjuk bármilyen témával kapcsolatosan.

Szerintem az egyik ilyen jelzése annak, hogy hogy két ember összeillik-e, vagy hogy hosszú távon működik-e a dolog, hogy hogy azok a kis idegesítő dolgok, amik a másikban ott vannak, és nagy valószínűséggel ott is maradnak, tehát hogy ezeket nagyon megváltoztatni nem lehet, lehet rá szándékunk, meg törekedhet rá a másik, de hogy így semmelyik párkapcsolatnak sem lehet az a célja, hogy a másikat teljesen megváltoztassa.

Hát mi van akkor, hogyha ezekkel együtt is el tudjuk őt fogadni?

És az, hogy hogy működik-e ez a dolog, az az, hogy mennyire kompatibilisek a a kis hülyeségei a mi megengedésünkkel. >> Én azt gondolom, hogy a tettek fogják megmondani azt, nem a szavak, hogy egy párkapcsolat hogyan alakul.

És én beszélhetek arról, hogy oké, figyelj, majd felfúrom a falra a képet, ezt fél évig mondhatom, >> de ha nem történik meg, >> de ha nem történik meg, akkor alapvetően hiába beszélek én valamiről, tehát hogy a amit megbeszélünk, ahhoz, hogyha tett kapcsolódik, akkor szerintem az rendben van.

Ha viszont egyébként csak elmondom és folyamatosan változtatom a dolgot, és nem csatolok hozzá tetteket, akkor viszont megint csalódás lesz, és akkor már megint szavahihetetlen lesz már az is, amit kérdez, már azt sem hiszem el, ugye ahogy szoktuk mondani.

Szóval amit mond, arra már legyinteni fogom, és nem fogom egy idő után komolyan venni, pontosan azért, mert nincsenek meg mögötte a tettek.

És ebből számtalan konfliktus alakulhat ki.

Sok szeretettel köszöntöm a hallgatókat és persze titeket is.

Kollár Zsuzsival és Kollár Krisztiánnal beszélgetünk.

Sziasztok! >> Szia! >> Szia! >> Olvastam azt, hogy a szerelem a nagy dolgokban kezdődik, de a hétköznapokban dől el.

Úgyhogy ez engem arra inspirált, hogy beszélgessünk azokról az apróságokról, amik építik, vagy amik éppen rombolják a párkapcsolatot.

Nektek van-e olyan bármelyik, egyik vagy másik, ami hirtelen eszetekbe jut, hogy az építő vagy éppen nagyon is romboló jellegű?

Nekem a rombolóról az jutott egyből eszembe, hogy hány olyan dolog van, amivel az agyunkra megy a párunk, >> nem?

És valóban és felfoghatjuk ezt így is egyébként nem kell, hogy így felfogjuk, de szerintem nagyon sokan sokaknak van egy csomó olyan egyenként nagyon aprónak tűnő dolog, ami idegesíti a másikban egy idő után, és ugye hát az együttélés során jönnek ezek egymás után, és szaporodnak meg, és és válnak talán túlzottan is m láthatóvá és zavaróvá ezek a dolgok. amiket lehet, hogy az elején egy kicsit úgy nem figyeltünk, vagy nem vettünk észre, vagy nem tulajdonítottunk nekik jelentőséget. >> Kicsit nem figyeltünk.

Hát szerintem maradjunk annyiba, hogy az elején egy párkapcsolatnak mindent belecsomagolsz ebbe a kis rózsaszín csomi papírba, és nincs is ilyen, ami idegesítene a másikban.

Aztán lehet, hogy már egy év múlva teljesen másképp fogod gondolni.

Krisztián, neked van-e valami, ami elsőre eszedbe jutott? építő vagy romboló hétköznapi szokásból?

Hát én nekem az építő szokások jönnek fel, de szeretnék kitérni a legeljére, ha a párkapcsolat elején szerintem pont ez az, amit elfelejtünk, hogy a párkapcsolat elején mindenki próbálja a pozitívumot megmutatni magából.

És ugye mind a két fél a pozitívumot, ahogy megmutatja, így a negatív egy szerintem egy kicsit be van söpörve a szőnyeg alá, és szerintem a a pozitívumságban ott csomó-csomó jó dolog történik.

Például, hogy nagyon érdekes, hogy a párkapcsolat erején általában dicsérni szoktuk a másikat, hiszen nem látom benne ugye a hibát.

És hát ez hosszútávon, hogyha nem elismerésbe megyünk, hanem ez át szokott fordulni ugye minősítésbe, vagy valami utasításba, vagy számonkérésbe, vagy ítélkezésbe, ugye ezek nem is nem is ismerősek számunkra, ugye?

És ebből a szempontból szerintem az van, hogy a párkasat erején úgy tudjuk, és nyilván a utána lévő években is úgy tudjuk emelni a a párkapcsolatot, hogyha elismerünk, lelkesítünk biztatunk kérdéseket teszünk föl, vagy egy jó humort berakunk a hétköznapokba, mondjuk ami egy kicsit ilyen erőteljesebb.

Szóval, hogyha erre figyelünk, akkor szerintem építeni lehet a párkapcsolatot, de ugye hát háromféle párkapcsolati szintet különböztettünk meg.

Ugye van az emelő, amiről most itt az előbb beszéltünk.

Aztán van a közömbős, amikor ott vagyunk egymás mellett, és akkor hétköznapokban nem mondjuk el, hogy kiben mi zajlik, hanem csak ott élünk egymás mellett, és ez a közömbös is sajnos egy után az eltávolodáshoz fog vezetni, mert annyira elszigetelődünk egymáshoz, ahol egymástól, hogy eltávolodunk.

És hát van az eltávolító része, amikor már ugye nem nem összehúzzuk a párkapcsolatot, hanem eltávolodunk egymástól.

És ilyenkor már amikor messze vagyunk, akkor már rég dűhös vagyok magamban, magamra, hogy úristen, én most akkor nem érzem jól magamat.

És hát ilyenkor kezdődik el az utasítás, minősítés, számonkérés és ítélkezés. >> De visszatérve ezekre az apró dolgokra, az lehet normális egyébként teljesen hétköznapi szinten megvizsgálva, hogy van olyan dolog, amit a másik csinál, és te legszívesebben egy másik bolygóra költöznél?

Tehát, hogy ez, merthogy nem hiszem, hogy akarunk ilyenekkel szembesülni a másikban, de hogy mi van akkor, ha van, akkor az baj, hogyha van ilyen. >> Akkor mi magunkban felépítettünk egy olyan képet a másikról, ami ez saját magunkban ugye csalódáshoz vezethet, hiszen az én jó képem, amit én elképzeltem a másikról, az az ugye kipukkan, kilukad ez a lufi, és ilyenkor van a csalódás bennünk.

És szerintem azért van az, hogy annyira nagyon meg tudom saját magamat lepni, mert nem gondoltam arról őróla, a másikról, hogy ő egyébként ilyet is tehet, mondjuk bármilyen témával kapcsolatosan. >> Igen.

És ez egy tévképzet, mert ugye nincs olyan, akinek nincsenek idegesítő hülye szokásai, tehát mindenkinek vannak, hiszen minden ember végtelen színárnyalattal és tulajdonsággal rendelkezik.

Vannak nagyszerűségek benne, meg vannak esendőségei, amiket amiket a mi perspektívánkból nézve lehet, hogy rosszul csinál.

És és szerintem az egyik ilyen jelzése annak, hogy hogy két ember összeillik-e, vagy hogy hosszú távon működik-e a dolog, hogy hogy azok a kis idegesítő dolgok, amik a másikban ott vannak, és nagy valószínűséggel ott is maradnak.

Tehát, hogy ezeket nagyon megváltoztatni nem lehet, lehet m rá szándékunk, meg meg törekedhet rá a másik, de hogy így semmelyik párkapcsolatnak sem lehet az a célja, hogy a másikat teljesen megváltoztassa.

Tehát mi van akkor, hogyha ezekkel együtt is el tudjuk őt fogadni?

És az, hogy hogy működik-e ez a dolog, az az, hogy mennyire kompatibilisek a a kis hülyeségei a mi megengedésünkkel szerintem, mert ugye mindenkiben vannak idegesítő dolgok, és azt dönti el, hogy én vele tudok-e működni, hogy azt azt az idegesítő dolgot, az azokat a azt a halmazt, amiben ez van, azt én mennyire tudom magamban rendezni, megnézve azt, hogy a másik halmazban mennyi nagyszerűség van a az én páromban, amivel nekem az én életemhez ő hozzájár. járulás egy mielőtt így rátérünk, mert szeretném szortírozni ezeket a dolgokat, itt rendet szeretnék tenni minden elvárás és kontroll nélkül természetesen, mint mindig előtte ezt egy példán keresztül azért nézzük már meg, amit a amit mondtatok, tehát hogy most keressünk valamit, ami idegesítok a saját saját életünkből szívesen, mert szerintem a mi kapcsolatunk elég jó, >> elég tudatosan működt tegyük, ahogy tőlünk a legjobban telik, és természetesen számomra is vannak A Krisztiánban olyan dolgok, amik amik zavarnak. >> Hát akkor halljunok egy példát. >> Jó, csak hogy mit is kezdünk ilyenkor például amikor ő ételt készít, az egy nagyszerű dolog, hogy ő hajlandó erre, mert nálunk mi négyen vagyunk, és négy félét szeretünk enni általában.

Tehát hogy ez a edd meg, mert ez van az asztalon, ez nálunk nem működik.

Gyerekeknél sem, és mi ketten sem várjuk el ezt egymástól. annyira tiszteletben tartja mindenki a testét, és ez azzal jár, hogy sokszor többféle ételt kell készíteni, és akkor én mondjuk csinálok olyat, amit a gyerekeknek csinálok, és akkor a Krisztián hazjön, és készít magának valamit, amit ő szeretne enni, és akkor ennek nagyon-nagyon örülök, de amiutána ott van, annak anna kevésbé.

És akkor szerinte, mert ugye ott nem olyan szép, olyankor már a konyhapult, így is tudnánk fogalmazni, és az a konyhapult foltocskák, azok ott is maradnak.

És és ugye ott van vál és szerintem ez egy ilyen nagyon tipikus helyzet, hogy ott van az én választásom, hogy mire fókuszálok.

Ha arra fókuszálok, hogy nem törli le, most se törölte le a pultot, és a múltkor sem, és erre én felhúzom magam, akkor az milyen hatással van? az én életemre, egészségi állapotomra és a párkapcsolatomra és a családi lilléőnkre.

Vagy ha arra fókuszálok, hogy azt nézem meg, hogy milyen nagyszerű, hogy csinált magának ételt, nem nekem kellett, vagy nem volt ezen vita, hogy nem olyat főztem, amit ő szeret, mint mondjuk egy tipikus régebbi családi helyzetben, hanem nálunk ez működik, hogy megoldja mindenki, ahogy tudja magának, és nekem belefér, hogy letöröljem utána azt a pultot, mert nem esik le a karikagyűrű az ujjamról.

Tehát ez egy ilyen perspektíva szerintem, hogy mikor melyik szemüveg van az emberen.

És és én is egy idő egy bizonyos ideje tudom csak ezt úgy csinálni, hogy teljes megengedésben tudok azzal lenni, hogy nincs letörölve a pult, mert tudom, hogy ezekben a helyzetekben ő mire fókuszál, mire figyel.

Nagyon figyel arra, hogy az mosogatógépébe bepakoljon, és ne maradjon ott kuplerá.

És és nézhetném onnan, hogy de hát akkor már miért nem törli le azt is, vagy nézhetem onnan, hogy de jó, hogy legalább bepakolt, megcsinált az ételt, tehát ez fantasztikus, hogy lettek ilyen szerencsés, akkor letörölöm ezt a pultot és meg is vagyunk.

Jó, tehát hogy szerintem ez egy ilyen nagyon gyakori helyzet, amikor ami ami elég sok családban előfordulhat.

Krisztián, akkor hallgattassuk meg a másik fél is.

Van-e bármi olyan, ami ami neked is hasonló, hogy hogy egy perspektíva váltást igényel? >> Nincs.

Hát ezt várt >> ezt külön kiemeljük a mai beszélgetést. >> Ne mondd el >> melyiket? >> A kávéfőzőst.

Ja, a kávéfőzést. >> Ja, de ez nem zavar.

De azért, mert mert te nem tehát hogy ezen mondjuk régebben vagy egy másik egy egy hétköznapi tipikus pár ezen kiakadna.

Ugye >> jó, akkor most elmondom.

Na, van egy van egy nagyon szép kávéfőzőnk. >> A Zsuzsi iszik kávét. >> Azért nem tudom rosszá tenni, mert egyébként ezt visszarakja nekem, de zárójér bezárva, ez már az én nézőpontom.

És ő mindig megfőzi nekem a kávét, és már többször megállt a kávéfőzőnk, azért, mert az alját nem pucolta ki, és nem őríti ki a vizet, amit ugye kifolyad a kávéfőző. >> Am összegyűjt, >> amit összegyűjt, és ez soha.

És akkor >> ez nem igaz. >> Ez nem igaz.

Bocsánat, kicsit ritkábban, mint ahogy te várnád. >> Kicsit ritkábban, mint ahogy a kávéggép, mert én nem várom.

De akkor legyen az, hogy engem zavar.

És akkor így kihúzom, és akkor mindig mikor meglátom, hogy nincsen kiürítve, akkor és akkor itt szerintem kétszer mertem szólni érte.

Ő ezért gondolja, hogy engem zavar ez a része.

Egyébként nem zavar, én szólok.

Tehát, hogy tényleg nem zavar, hanem nyunyikám ki tudnád többször úrteni ezt a kávé, mert a kávéggépnek nem lesz jó.

És egyébként nem én fogom akkor elvinni megjavíttatni, hanem ez a te részed.

És ez teljesen ki van kommunikálva és nem bántólag, tényszerűként kommunikálva van.

De hogy engem ez zavar vagy nem zavar, megem >> azért ez túl vagy túl van ezen, tehát hogy nem zavar nyilván engem sem ez a pútletörlés. hogy hogy azért szerettem volna ezeket a példákat ide hozni, mert szerintem nagyon sokakat ezek zavarnának, és nagyon sok olyan van a a háztartásban még, vagy a párkapcsolati hétköznapokban, amik ehhez hasonlóak, és ezeken buknak ki olyan konfliktusok, amik aztán tényleg akkorára fújódnak fel, mintogyha itt lenne a világ vége.

Ja, egyébként van sok példa, például, hogy nem, és mondom, hogy engem nem zavar, csak hogyhat a hétköznapi példákat, például mikor tele van a mosogató, tök sok pártól hallom azt, nem igaz, hogyha elmegy, akkor nem tudja berakni a mosogatóba azt a tettes tányért.

És például ez is egy ilyen, ez egy olyan zavaró példa is lehet, hogy egyébként nem mondom el, például ma volt egy olyan kliens nálam, hogy a merthogy ő este mindig azt várja, hogy akkor összebújjanak este a párjával, és hogy egyébként nagyszerű legyen nekik az estejük, és hogy egyébként a csaj mindig mond egy kifogást, hogy miért nem bújnak össze.

Tök jó, de miért nem mondod el reggel, hogy te egyébként hogy képviseled a mai napirendedet?

Mondd el neki, hogy te mit szeretnél, hogyan, hogy egyébként a párod is egyébként tisztában legyen azzal, hogy te mit szeretnél, mert este ő azt fogja mondani, hogy fáradt, mert hogy ő te se mosogattál el.

És akkor ugyanúgy nem mondták ki egymásnak.

Szóval, hogy jött a srác és mondta, hogy hát Krisztián, hát én nem értem.

Hát mindig kifogást keres azért, hogy este összebújjunk és hogy és nem tudom, hogy mivel vele a probléma.

Hát mondom, ugyanaz, hogy te ugyanúgy nem mondod el, és őnek is lesznek elvárásai, és akkor a a hölgy sem mondja el, hogy ő mit szeretne aznap, hogy csináljon, mert hogy mindig arra fogja este, hogy nem mosogatok el, és nem pakoltam be a mosogatógépbe, és hogy nem főztem magamra, még nem mostam ki a ruhámat.

Ezt őnek ő helyett nem tette meg, ezért este ő fáradt és ezért este nem búj hozzá.

De mondom ezt megbeszéltetek, hogy ki mit csinál otthon?

Hát mondom, akkor te is olvasol az ő gondolata meg te ő is a tiédbe.

Mondom akkor ez így te egy Jósi barát leszel és akkor ő meg lesz egyébként a Józsda néni, aki egyébként elmondja, hogy akkor ki mire…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „#136. A hétköznapi rutin ereje – ki mit csinál, és miért jobb elvárások nélkül?”

Miről szól ez az epizód: „#136. A hétköznapi rutin ereje – ki mit csinál, és miért jobb elvárások nélkül?”?

Ebben az epizódban a Tudatos család podcastban Koller Zsuzsi és Koller Krisztián a hétköznapi rutin és a feladatmegosztás fontosságát tárgyalják. Kiemelik, hogy a párkapcsolat harmóniája nem a nagy tetteken, hanem a hétköznapi apróságokon, a kimondott szó mögötti cselekedeteken… Az epizód a Tudatos család podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 11. 02..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „#136. A hétköznapi rutin ereje – ki mit csinál, és miért jobb elvárások nélkül?”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Koller Zsuzsi, Koller Krisztián.

Milyen témákat érint ez az epizód: „#136. A hétköznapi rutin ereje – ki mit csinál, és miért jobb elvárások nélkül?”?

Fő témái: hétköznapi rutin, feladatmegosztás, párkapcsolat.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „#136. A hétköznapi rutin ereje – ki mit csinál, és miért jobb elvárások nélkül?”?

Megjelenés: 2025. 11. 02.. Hossz: 35 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/tudatos-csalad-podcast/136-a-hetkoznapi-rutin-ereje-ki-mit-csinal-es-miert-jobb-elvarasok-nelkul-0b5d1550

Több epizód a Tudatos család podcast-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból