Cseke Csilla (2026.05.24)

Összefoglaló

Cseke Csilla fotóművész, fotóriporter, képszerkesztő és a Magyar Nemzeti Táncegyüttes marketing- és kommunikációs vezetője a Wobcast 89. adásának vendége. Pályafutása tinédzserként kezdődött az MTI-nél, majd a Köztársaság, a Népszava és a Reuters munkatársaként dolgozott.…

Röviden

Műsor

wopcast

Megjelenés

2026. 05. 23.

Hossz

1 óra 29 perc

Témák

fotográfia, fotóriport, média

Átirat

Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Egy műsor az életről a fotósok szemén keresztül.

A 89. adás vendége Cseke Csilla fotográfus fotóriporter képszerkesztő jelenleg a Magyar Nemzeti Táncegyüttes marketing és kommunikációs vezetője.

Csilla kommunikáció és médiatudományszakon diplomázott, ám karrierét fotósként kezdte, méghozzá egészen fiatalon. tínédzserként került a magyar távirati irodához, ismertebb nevén MT-hez fotóriporterként, később pedig a köztársaság című heti lapnál dolgozott.

Mindkét helyen a legkiválóbb szakemberektől tanulta el a fotóriporteri szakma csínyját, Binny. [zene] Később ösztöndíja a kelet-Európában, az USÁban és a Cürichi AP irodánál vett részt tanulmányúton, majd a népszava fotóportere lett.

Rajters Öztendíjal a University of Missourin végzett egy szemesztert, illetve szakmai gyakorlat keretében Reers londoni és washingtoni ügynökségének is fotózott.

Kislánya születését követően a menedzser magazin, majd a nők lapja évszakok képszerkesztőjeként dolgozott, később aktív szerepet vállalt a Story Online elindításában.

Ezután tért vissza első munkahelyére az MTIhez, ahol a fotószerkesztőség vezetőjeként, majd a Duna média szolgáltató kiemelt szerkesztőjeként dolgozott 2022 végéig.

Jelenleg, mint említettem, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes marketing és kommunikációs menedzsere. fotóival, többek között egyik legismertebb női börtönökről készült anyagával, rendszeresen nyert sajtófotópályázatokon, később pedig aktívan segítette munkatársait hasonló sikerek elérésében.

A mai adást a Nemzeti Táncegyüttesnél végzett munkájával kezdjük, majd rátérünk pályafutása elejére, és megnézzük, milyen kihívásokkal járt fiatal lányként egy férfiak által dominált szakmában elkezdeni dolgozni.

Csilla mesél a küzdelmes útról, amelyen járva elismerést szerzett végül magának, és bemutatja pályafutás a fontosabb lépcsőit.

Beszélgetünk az anyasságról, amely karrierét és személyes életét is nagyban meghatározta.

A szakmai életút végére érve a női börtönökben végzett munkáját vesszük Gorcső alá, zárásként pedig a mai magyar fotós életről, terveiről és inspirációiról kérdezem.

A kezdés előtt szokás szerint felhívom a figyelmet arra, hogy a WC készítéséhez te is hozzájárulhatsz.

Egyszeri utalás mellett a Patreonon van erre lehetőség, ahol pár kattintással beállíthatsz havonta érkező támogatást hat különböző kategóriában.

Az első úgynevezett fehérves opcióban havi 2 EUR-val, a legmagasabb polcon fekete övesként havi 100€-val is tudod segíteni a munkámat.

Teljesen mindegy, melyik követ választod.

Minden támogatásért rendkívül hálás vagyok.

Hallgassátok szeretettel a csillával készült beszélgetést. >> Csilla, nagyon sok szeretettel üdvözöllek itt a podcastban. >> Szia Korné, köszönöm a meghívást. >> Egyenesen a munkából, sőt egy megbeszélésről jössz.

Ugye most a Magyar Nemzeti Táncegyüttes marketing és kommunikációs menedzsere vagy.

Jó napod volt? >> Hosszú napom.

Szerettem volna már korábban ideérni, úgyhogy nem számítottam erre a késői értekezletre, de tényleg nagyon fontos dolgokat kellett megbeszélnünk. >> Ez ott a Kerepesi úton a stadionokhoz közel van, ugye? >> Igen, igen, igen, igen. >> Én nagyon fontos dolognak tartom a hagyományőrzést.

Éppen ezért tökre érdekel, hogy milyen a nemzeti táncegyüttes élete.

Egy picit mesélnén a társulatról és a tevékenységükről?

Amire nagyon büszke vagyok, hogy tényleg olyan vezetőink vannak, egy kossutdíjas alkotópáros, Zsurávki Zoltán, rövidebb nevéns, közismertebb nevén Zsura és a felesége Zsévince Zsuzsa Zsuzsika.

És ez az ország legnagyobb létszámú hivatásos táncegyüttese.

Amióta így dolgozom náluk, azóta voltam egyszer valami meg kisebb előadás, hogy néptáncosok felléptek és akkor láttam meg a különbséget, tehát hogy tényleg így holgozom, kik a magyar nemzeti táncües táncművészei akkora különbség van.

Tehát ők annyira vérprofik, tehát hihetetlen a különbség.

Tényleg >> csak, hogy értsem, vagy értsék a hallgatók is, ez arról szól, hogy a magyar néptáncokat mutatják be bárkinek, aki meghívja őket, vagy szóval, hogy milyen helyeken >> hát sajnos nincsen saját előadóhelye a az együttesnek, ezért vagy a műpában, a nemzeti színházban és a nemzeti táncz lépünk fel többnyire.

Persze vannak vidéki előadások és külföldi turnék is.

Tehát most például az együttes készül az USÁBA és Koreába. >> Ó, de izgalmas.

Tehát nagyon fontos számunkra, hogy a magyar lakta terület a környező országokban is fellépjünk.

Tehát Felvidéken, Kárpátalján, bár oda sajnos most nem tudunk eljutni, vagy Erdélybe, Délvidéken, >> Vajdaság. >> Vajdaságban.

Igen. >> És ilyenkor te is mindig mész a társulattal? >> Nem, nem, nem, nem, nem. >> De Dél-koreában voltál? >> A Igen, az egy kicsit ilyen jutalomútnak számított.

Ott voltam egyedül, nem szoktam velük utazni. >> Aha.

Ezt csak tippeltem. >> De hát miért tippel?

Hnál [nevetés] tudtam? >> Mert mert az egy másik olyan város, ahol mindig szokták >> Ott is voltunk.

Több városban is felléptünk. >> Te a marketingér és kommunikációt felelsz alapvetően, de azért szoktad te is fotózni néha az együttest? >> Igen, hoztam is neked két naptárt, mert itt nem szakadt meg az én fotós pályafutásom.

Azt gondolom, mivel Zsuráék szeretik, egyébként el kell mondom, hogy Zsurával úgy ismerkedtem meg, hogy mikor nemzetművészet díjat kapott, akkor én fotóztam le az MT számára, aztán később odahívott, hogy legyek a kommunikációs menedzsere, és nagyon szeretik a a fotóimat, aminek én nagyon örülök és büszke vagyok rá, és szeretik, hogyha minél többet fotózom őket. előadásokat is szoktam, tehát főleg amikor premier van, de azért már minden előadást legalább egyszer én is végigfotóztam, illetve próbálok ilyen kreatív projekteket kitalálni, és ilyen volt az egyik a, hogy 2024-ben csináltam egy olyan fotósorozatot a szentendrei skanzenban, ahol a mi táncosaink a mindennapi élet szereplőiként jelentek meg a fotókon, tehát adott esetben fát vágott az egyik táncosunk, vagy babát, ringatott, vagy boltban vásárolt, vagy természetesen táncoltak is.

És ebből a a fotósorozatból készítettünk egy kis asztal naptárt, aminek nagyon nagy sikere volt.

De aminál nekem még aminél még inkább büszkébb vagyok, az, hogy ezzel az egész marketing projekttel egy díjat elnyertem.

Tehát végre nem fotósként értékelték a munkámat, hanem elnyertem a a színházat vegyenek marketing díját, >> amit a Magyar Teátrumi Társaság adott nekan.

Ez az offline marketing elismerés.

Ez az ilyen első marketing díjad, nem?

És képzeld el, hogy ráadásul a ezt a fotókiállítást, ezt sikerült már több helyre a külföldre eljuttatni, magyar külképviseletekre vagy lisztintézetekbe.

Tehát már látható volt kerítéskiáltás formájában Kievben, és kiáltották Belgrádban is a kollégium Hungárikum épületében, és Moszkvában és Kazonyban fogják bemutatni a fotóiállítást.

Még meghívásunk van Ekvádorba és az USÁba is. >> Tehát az a mar jó, hogy nem nekem kell eladni egy terméket, hanem ez a termék már magától magától dolgozik.

Tehát, hogy mivel szétküldték, kijajánlották ezt a keltást, és ők keresnek meg engem.

Én nekem csak a a fájlokat, a képeket kell elküldeni. >> Csodás.

Róad azt kell tudni, hogy te 16 éves korodban már az MT-nél, azaz a magyar távirati irodánál dolgoztál, és egészen 2022 végéig, azaz 36 éven keresztül a fotográfia birodalmában egyengedted a karriered.

Eleinte fotóriporterként, majd többnyire képszerkesztőként.

Így némiképp meglepőnek tűnhet, hogy most marketing és kommunikációs menedzserként dolgozol, miközben, ha jól tudom, akkor a tanulmányaidat kommunikációs szakirányon végezte.

Tehát ez annyira nem is meglepő.

Inkább az a furcsa, hogy a suli után 86-ban egyből a fotóriporteri életformába ugrottál fejest.

Tehát volt egy ilyen családi előkép. >> Igen, apukám a Nimrónak, a vadászújságnak volt a főszerkesztője.

Anyukám pedig a az MTI-ben volt titkárnő, de a vezérigazgatónak volt a titkárnője.

Tehát soha sem titkoltam, hogy protekcióval, máshogy nem is lehetett volna bekerülni akkor az MT-be. >> Hát a nagyon nehéz oda mindig bekerülni.

De előtte már, amit mondtál, hogy 16 évesen, tehát azt úgy kell elképzelni, hogy én csak nyári munkám voltam, de nagyon büszke vagyok, mert olyan fotósok, amit Sós, Lajos, Kovács Attila már 16 évesen együtt mehettem, fényképezhettem.

Aztán sok-sok évvel később viszont újra együtt dolgozhattam velük.

A gimnázium után én akkor én én felvételiztem a akkor indult az iparművészeti főiskolán a fotós szak, de elsőre egyáltalán közelébe se kerültem, hogy fölvegyenek, úgyhogy akkor valamit kellett kezdeni magammal.

Így jött az, hogy akkor mi lenne, hogyha az MTbe Ja, mert ugye bocsánat, akkor tehát apukám már a kezemben adott egy fényképezőgépet évekkel korábban, hogy hát akkor lányom, hogyha nem akarsz írni, akkor próbáljuk meg a fényképezést.

És emlékszem, sose feltem el azt a pillanatot, amikor a egy profi Nikon gépet kaptam, és Szentendén akkor már szentendére költöztünk, és azt mondta, hogy valami nem tudom, valami riportot kell csinálnom a főtéren.

És azt éreztem, hogy úristen, mindenki engem néz, hát képtelen voltam egy normális képet csinálni, de aztán majd csak túltettem magam rajta, és végülis utána már azért úgy kezdtem ez ez az egész hát nem is mondanám, hogy életforma, de akkor még nem mondhatom, később azzá vált.

De szerintem ahhoz, hogy valaki jó fotóporter legyen, vagy fotóporter legyen, kell egyfajta hozzáállást, fellépést.

Talán, hogy tényleg az, hogy ez ez amit akkor 16 évesen éreztem, hogy ott a mindenki engem mész, ezt ezt ezt el kell felejteni, kizárni minden külső tényezőt, és a képrel kell koncentrálni arra, hogy milyen képet csináljál. >> Lehet, hogy azért is néztek egyébként, mert a fotoriporterek többsége, főleg akkor általában férfi volt, te pedig ugye egy fiatal szőke, szőke lány voltál.

Hát igen, akkor tehát meg kell >> szülőtés lány, tehát az valószínűleg meglepte őket, hogy te ugyanazt a munkát csinálod. >> Igen, akkoriban nem sok lány volt.

Akkor volt Kelet Éva, Molnár Edit, Horvát Éva és Pintér Márti.

Rajtunk kívül nem volt több Igen.

Rajtunk kívül nem volt több női fotós. >> És ezért volt nagyon sokat szenvedtem egyébként az MT-ben amikor tényleg 18 évesen elkezdtem, mert mindig ezt hallottam, hogy mit akar ez a kislány itt a tehát úgy se fogod tudni azt megcsinálni.

És ezért nekem iszonyú küzdelem volt, és sok-sok évemben telt, konkrétan hat évemben telt, míg elértem azt, hogy valamelyest és elismerjenek a férfi kollégáim. >> Na, pont ezt akartam kérdezni, hogy milyen volt belecsöppenni ebbe a farkasoduba, úgymond, mert azt tényleg lehetett tudni, hogy ez egy férfiak által telített szakma volt.

Az MT-nél ugye rengeteg nagyon jó férfiotós volt.

Tehát ez arról szólt, ajándor bizonyítanod kellett minden munkával.

Igen, egész életem erről szólt egyébként, és és nem csak amiatt kelt, hogy lány vagyok, hanem azért is, mert hogy mondtam, hogy hogy kerültem oda.

Tehát mindig az volt, hogy a na a főnök titkárnőjének a lánya.

És azt sem titkolom, hogy sok mindent köszetek Pálfai Gábornak, aki az akkori belpolitikai szerkesztőség vezetője volt, mert a fotó fotónak akkor nagyon sok rovatból állt, vagy a belpolitikai rovat vezetője volt, és ő azt gondolta, hogy belőlem csinálja majd az első női protokollfotóst.

És ezért nekem nem azt az utat kellett végigjárnom, mint korábban sok más jeles férfi kollégámnak, akiknek tényleg először évekig vitték a táskáját a nagy fotósnak, vagy szaladj le hozz egy tejet a boltból, hanem egyszerűen azt mondta, hogy jó, akkor engem bedobott a mélyvízbe, ami egyébként nekem nagyon jó volt.

Egész életemben nagyon jól működött, hogyha bedobnak a mévízbe.

Mindig sikerült kiúsznom, tényleg.

És ez ez indított el ezen a pályán.

És akkor azonnal ezeket a munkákat, tehát tudom akkoriban még ugye ez még a szocializmusban volt, de viszont így láttam, hát ugye m láttam a Gró Carolyt meg tehát olyan nagy embereket láthattam és néha fényképezhettem is. >> A protokollfotózásról egy pár szót mondjál, ez nem biztos, hogy mindenkinek világos.

Tehát mi az, hogy protokollfotózás? >> Hát az MTI az ebben nagyon különleges volt.

Ott kezdődik, hogy sofőrökkel jártunk.

Tehát engem mindenhová vittek sofőr vitt az MT.

Teljesen más életünk volt az MTI-ben, mint a többi újságnál. >> És akkor például akkor fotózhattam Diana Hercegnőt, mikor Magyarországon járt.

Tehát főleg próbáltak nekem olyan feladatokat adni, ami kifetten mondjuk nőiesebb feladat.

Tehát én például akkor még az elején nem, tehát nem én fotóztam mondjuk a nem tudom ki volt itt, tehát nem most nem teszem senki, hanem mondjuk a Feren mondjuk elnökök jöttek Magyarországra, vagy miniszterelnökök jöttek Magyarországra, azok mindig hozták a feleségeket és a feleségeknek is volt egy külön szervezett program, >> és akkor én őket fotóztam az elején kezdetekben. >> Magyarul a protokoll az eseményeket jelent, hivatalos eseményeket.

A ilyen fontosabb személyiségeknek a vagy személyeknek az itteni programjaikat kellett fotóznunk.

Nem csak politikáról szólt, hanem a kiemelt személyeknek a fotózása számított azzem a mi területünkhöz. >> Nagyon sokszor beszélünk az MT-ről a podcastben, de elég ritkán magyarázzuk el, hogy mi is volt az az MTI, pedig egy ikonikus intézmény a fotográfián belül.

Egy pár szóval össze tudnád foglalni, hogy miről szól ez a Magyar Távirati iroda? >> Hát lehet, hogy pár szóval nem tudom, de lehet, hogy egy kicsit hosszabban.

Akkoriban, akkoriban az MT látta országosan is a a hírek tudósítását.

Az ország minden pontján voltak MTI fotósok, illetve tudósítók.

Ma ez nagyon-nagyon lecsökkent.

Most nem is akarok belemenni, már nem én, vagy nem tudom pontosan, hogy most hogy mi a helyzet, de már az én időmben is sokkal kevesebben lettek.

És ugyanígy a a külföldi eseményekről is…

Említett entitások

Témák

• fotográfia
• fotóriport
• média

Személyek

• Cseke Csilla

Szervezetek, cégek

• Magyar Nemzeti Táncegyüttes
• MTI
• Köztársaság
• Népszava
• Reuters

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Cseke Csilla (2026.05.24)”

Több epizód a wopcast-ből

• Szaladják "Taikyo" István // I. Képek olvasása és elemzése 2026-09-27

  A wopcast 95. adásának vendége Szaladják „Taikyo” István Balázs Béla-díjas operatőr és fotográfus, akivel a fényképek olvasásáról és elemzéséről beszélgettek. A műsor során a rész…

• Rédei Ferenc (2026.09.06) 2026-09-06

  A Wobcast 94. adásának vendége Rédei Ferenc fotóriporter, aki több mint 50 éves pályafutásáról, mentorálásról és életművéről mesél. A beszélgetés során szó esik korai éveiről, ami…

• Bali // Harmincz Rita - A Sárga Ruhás Lány (2026.08.16) 2026-08-16

  Ebben a podcast epizódban Harmincz Rita, a Sárga Ruhás Lány, Bali magyar ismerője kalauzolja el a hallgatókat az indonéz szigetre. Az adás középpontjában Bali földrajza, történelm…

• Koleszár Adél (2026.07.26) 2026-07-26

  Koleszár Adél fotográfus a wopcast 92. adásának vendége. Tiszaújvárosban nőtt fel, a MOME fotó mesterszakán végzett. Hat évet töltött Mexikóban, ahol emberi erőszakkal, konfliktus…

• Molnár Zoltán (2026.07.05) 2026-07-05

  Molnár Zoltán fotográfus a Wobcast 91. adásának vendége. Budapesten született 1973-ban, a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola, majd a Magyar Iparművészeti Egyetem fotó szakán…

• Bódis Krisztián (2026.06.14) 2026-06-14

  Bódis Krisztián fotográfus, a Budapest Images alapítója a wopcast podcast 90. adásának vendége. Építőmérnöki diplomája után a fotózás mellett döntött, autodidakta módon sajátított…

• Gombai Gellért (2026.05.03) 2026-05-03

  Gombai Gellért fotográfus a wopcast vendége, aki különleges látásmódjáról és eddigi életútjáról mesél. A teológiától a szállítmányozáson át a fotográfiáig számos területen kipróbá…

• Az illatok birodalma // Zólyomi Zsolt, parfümőr (2026.04.19) 2026-04-19

  Zólyomi Zsolt parfümőrrel, Magyarország egyetlen hivatásos illatszakértőjével az illatok titokzatos világát fedezzük fel. Az illatok hatását tárgyalják a párválasztástól az üzleti…

• Szami (2026.03.22) 2026-03-22

  Szami fotográfus, a RAW reklámügynökség art directora a Wobcast vendége. Győrben született, filozófiát tanult, majd a fotográfia felé fordult. Reklámfotóban szerzett tapasztalatok…

• Révész Tamás (2026.03.01) 2026-03-01

  Révész Tamás fotográfus, fotóriporter, a World Press Photo kiállítás szervezője a wopcast podcast 85. adásának vendége. Pályafutását 1965-ben kezdte a Képes Újságnál, majd az Új T…