wopcast

Koleszár Adél (2026.07.26)

· PT1H39M29S

Összefoglaló

Koleszár Adél fotográfus a wopcast 92. adásának vendége. Tiszaújvárosban nőtt fel, a MOME fotó mesterszakán végzett. Hat évet töltött Mexikóban, ahol emberi erőszakkal, konfliktusokkal és mexikói vallásokkal foglalkozott, egyik projektjét beválogatták a Magnum pályázatának…

Röviden

Műsor
wopcast
Megjelenés
2026. 07. 26.
Hossz
1 óra 39 perc
Szereplők, említett nevek
Koleszár Adél
Témák
fotográfia, mexikó, konfliktusok, vallás
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

[zene] [zene] al >> [zene] >> Sziasztok!

Egy műsor az életről a fotósok szemén keresztül.

A 92. adás vendége Koleszára dél fotográfus.

Tiszaújvárosban nőtt fel, s bár tehetsége a rajzban hamar nyilvánvalóvá vált, mégis egy [zene] másik művészeti ágnál, a fotográfiánál kötött ki.

Kapcsolódó tanulmányait a MOME fotómesterszakán végezte. [zene] Élete és pályafutása szempontjából meghatározó volt, hogy 2013-ban egy residency program segítségével Mexikóba költözött, ahol hat évet töltött el.

Ezalatt foglalkozott az emberi erőszak, a konfliktusok [zene] és a mexikói vallások témájával is.

Utóbbi projektjét beválogatták a Magnum pályázatának döntései [zene] közé.

Emellett workshopokat is vezetett az amerikai határ közelében található mexikói városokban. 2018-ban hazajött Magyarországra, jelenleg a Mome doktori képzését végzi Multimédia Művészettudományákban. [zene] Háromszor nyerte el a pécsi József fotóművészeti ösztöndíjat. [zene] 2018-ban szerepelt a British Journal of Photography On to Watch válogatásán.

Jelölték Jobbart masterclassra.

Ugyanebben az évben a CAID finalistája lett. 2019-ben [zene] pedig Phone Paul Hub Dayra jelölték.

Munk emellett számtalan hazai és nemzetközi magazinban jelentek már meg, illetve kiállításra kerültek többek között Berlinben, Mexikó városban, New Yorkban, Arlban, Pécs-ben és WSban is. 2024-ben megkapta a Polycopes Publishing támogatását is, és 2025-ben megjelent legújabb könyve, az Only Have Faith, a zárt Paper Editions gondozásában.

Az adásban először arról kérdezem, hogy milyen volt Mexikó után újra itthon élni, és ezzel kapcsolatban mesél a Siófokról és az anyávásról is.

Ezután megnézzük, milyen úton érkezett meg a fotográfiáig, hogyan alakult a pályafutása és hogyan jutott el végül Mexikóba.

Részletesen beszélgettünk ottani élményeiről és projektjeiről, melynek végén legújabb könyvét és az abban bemutathatott témát is alaposan kivesézzük.

Az adás fináléjában aztán a szokásos ajánló mellett már a jelenre és a jövőre fókuszálunk.

Fontos kiegészítés, hogy Adél a fotóprojektjéhez kapcsolódó mexikói élményeiről az élet meg minden podcast 11. adásában már részletesen mesélt, ezért most elsősorban olyan aspektusokra voltam kíváncsi, melyeket abban a beszélgetésben nem érintettek.

Érdemes továbbá előre csekkolni a dél munkáit a honlapján és az egyéb linkeken, hiszen mint mindig így élvezhetőbb és érthetőbb lesz, amiről beszélgetünk.

Gyorsan szeretném megköszönni [zene] a támogatást azoknak, akik egyszeri utalással vagy a Patreon felületén járulnak hozzá a műsor készítéséhez hónapról hónapra.

Ha szeretnéd és megteheted, neked is van erre lehetőséged.

A Patreonon már pár kattintással beállíthatsz havonta [zene] érkező támogatást hat különböző kategóriában, 2 eurós támogatástól kezdve egészen [zene] 100€-ig.

Nekem ezek óriási segítséget jelentenek a WBC készítéséhez.

Nagy hálával tartozom tehát minden támogatómnak. [zene] Köszönöm nektek.

Na de vágjunk is bele a legújabb adásba.

Hallgassátok szeretettel az Adéillal készült beszélgetést. >> Adé isten hozott a podcastben. >> Köszönöm szépen. >> Egyenesen Siófokról érkeztél ebben a nagy kánikulában.

Hát én nagyon szeretem a meleget.

Most picit nehezebb, ugye a kis babám [torokköszörülés] miatt, a kis gyermek miatt.

Őt egy icipicit talán jobban megviseli, rá kell figyelni ebből a szempontból, de én magam nagyon szeretem. >> Évekig éltél Mexikóban.

Ott mennyivel könnyebben elviselhető, vagy nehezebben elviselhető a nyár? >> Ez azért egy fogós kérdés, mert Mexiko az egy hatalmas ország, szóval olyan, mintha konkrétan egy kontinensről beszélnénk.

A fővárosban a nyár az pont az esős évszak.

Most például ott ilyen vízözöm van. >> Húha! >> Én ott nyarakat nem is igazán töltöttem pont emiatt, mert délután 5-6 óra körül így leszakad az ég, és sehova nem lehet menni.

Veracru például, ahol ez a könyv is készült, amiről majd beszélni fogunk, ott elviselhetetlen a nyár, ott konkrétan 50 fok van.

Ők is kérdezték tőlem, hogy szeretem-e a nyarat, és szeretem- a meleget. ők ezt kérdezték, amikor júliusban mentem oda dolgozni, és mondtam nekik, hogy persze, én nagyon szeretem, és mondták, hogy ez nem ilyen, a kánikula szó, az innen az innen származik, és mondtam, nekem az mindegy, nekem az jó lesz. >> Nem, az elviselhetetlen. >> És nekik van ott légondi vera cruisebban, tehát azt mond >> hát az a az a legalapabb a túlélés leg legelső eszköze.

Így így nagyjából reggel 9 után nem lehet kimenni az utcára.

Ezt mostanában több embernek meséltem, mert ez tényleg egy ilyen érdekes történet, hogy amikor nem volt valahol légkondi például így napközben egy házban, konkrétan rám ilyen nem is tudom, tehát ilyen őrület jellegű kezdtek el kiílni, [nevetés] és amikor bementem a légkondiba, akkor így akkor így megnyugodtam, akkor mondjuk már így nem sírtam.

Tehát de így ilyenek voltak, ilyen nagyon nagyon nagyon furcsán kikészítette az idegrendszeremet.

Szóval azt a fajta meleget, azt már nagyon nem bírtam. >> Hát az már olyan, mint egy infraszauna.

É én azt is el tudom képzelni, hogy ilyenkor az emberek átmennek a haverokhoz, akiknél éppen működik a légkondi, mert különben nem lehet elviselni. >> Igen.

És nagyon gyakori az is, hogy az embereknek az az egyik életcélja egyébként, hogy ilyen kisboltokban dolgozzanak.

Ott nagyon elterjedt az oxó meg a hasonlók 7-Eleven, pont azért, mertogy ott van légkondi. >> Aha. >> Reggel 9 előtt lehet kimenni sétálni például így júliusban, de utána az így teljesen felejtős, üresek az utcák.

És akkor így este 9 után, mikor lemegy a nap, vagy 10 körül, és napközben ők nincsenek kint, tehát hogy ez így egy egy iratlan szabály.

És akkor ezt mondták is nekem, hogy ezt azért így tartsam be.

Én meg mondtam, hogy én szeretem a meleget, és akkor így bicikliztem, mit tudom én.

Akkor csináltam az interjúkat.

Kemény [nevetés] >> nem tudom, egy idő után aztán rájöttem, hogy ez nem annyira jó lett. >> Én utánanéztem egy kicsit Mexikó városnak, mert arra tényleg nagyon kíváncsi voltam, hogy egy ilyen metropolisban, ami hát alsó hangon 9-10 millió ember, de állítólag így elővárosokkal együtt 20-nál is több, de hogy otthogy viselik el ezt a hihetetlen kánikulát.

De egy picit meglepődtem, hogy hogy a város ugye 2000 mnél is magasabban fekszik, tehát egy picit alapból hűvösebb van.

Most itt június közepén valami 24-25 fok a maximum, ami ott van éppen. >> Hát folyamatosan ott 20-25 fok van. >> Télen télen van egy picivel hidegebb, akkor éjszakánként ilyen 15 fokra talán lemegy.

De hogy ott folyamatosan abszolút kellemes az időjárás, csak annyi van ott, hogy nagyon erős a nap, tehát nagyon tűz a nap nyilván mivel egy hegy tetején van.

Ráadásul úgy, hogy Mexikó várost ugye azt hiszem, hogy kilenc vulkán veszi körül, és akkor ez egy vulkának között egy ilyen medencében fekszik, ami azért furcsa, mert ott ugye akkor így keletkezik egy ilyen egy ilyen búr, egy ilyen üvegház hatásszerű valami, és akkor azon átsüt a nap, ez az erős hegyi nap oda beszűrődik, és akkor így ez okoz egy ilyen hőségerzetet, de hogy alapvetően nincs annyira meleg.

Nyolc éve költözhetek vissza Magyarországra, mint a beszélgetés előtt megtudtam.

Így több év Mexikó után milyen érzés volt hazajönni?

Tehát voltak-e például olyan dolgok, amiket úgy értékeltél ahhoz képest, hogy mikor még elmentél, akkor ezeket annyira nem is vetted észre?

Hát ezekből rengeteg volt persze, mikor kimentem, azután én másfél évig, két évig nem jöttem haza, de utána amikor már ezt meg tudtam tenni, akkor általában minden nyáron itthon voltam, például emiatt is, mert értékeltem ezt a nyugalmat, értékeltem mondjuk a közbiztonságot, nagyon fontos, értékeltem a folyóvizet. >> Aha.

Aha. >> Mert kin ugye Csabból nem lehet inni.

A gázellátás az sem automatikus például, tehát hogy emberek jönnek és akkor felordítanak így a lakásba, hogy kell-e gáz, akkor mondod nekik, hogy igen, kell, és akkor ők feljönnek, feltöltik, berakják.

A víz is ugyanúgy működik, hogy ilyen 20 les vizeket hoznak föl neked, és akkor azt így beadják a lakásba, azt te kifizeted.

De hogyha pont nem voltál például otthon, akkor ugye te mész le a boltba ezért, és akkor felcipeled a 20 l vizet.

Hát ezeket úgy elkezdi értékelni az ember, meg szikóvárosban is, így a belvárosban is minden lakóháznak általában saját ciszernája van például.

És attól függ, hogy a lakóház milyen állapotban van, hogy például mennyire tudsz mindig zuhanyozni, vagy ott az a ciszterna éppen milyen állapotban van, meg attól is függ, hogy akkor volt-e eső, víz.

Hát rengeteg, rengetegféle dolog.

Tök érdekes ez a relatív biztonságérzet is, hogy az teljesen egyértelmű, hogy Mexikóban azért sokkal rosszabb a helyzet, mint Magyarországon.

Tehát Budapest Mexikóhoz képest egy álom.

Viszont én meg most Japánban voltam három hónapot, és onnan Európába visszajönni körülbelül hasonló érzés, mint Budapestről elmenni Mexikóba, mert Japánban tényleg soha nem történik semmi.

Emlékszem, hogy amikor egy amerikai írót kérdeztek arról, hogy amikor Párizsba költözött neki, mi volt a legszokatlanabb vagy furcsább?

És akkor vártam ilyen nagyon fennkölt válaszokat az európai kultúra meg az amerikai kultúra különbségéről, de ő azt mondta, hogy neki az volt a legjobb az első hetekben, hogy tudta, hogy senkinél nincs pisztoly.

Tehát ez egy tök meglepő válasz. [torokköszörülés] >> Igen, igen, igen. >> Mexikóban lehet az embereknél pisztoly legálisan?

Nyolc éve költöztél vissza Magyarországra, és először Budapesten laktál, de Siófokra költöztetek.

A legtöbb ember számára Siófok az a nyaralásnak a helyszíne.

Tehát lemennek a balcsira, aztán hazajönnek.

Milyen Siófokon élni? >> Az én fejemben is ez volt, hogy ez a nyaralásnak a helyszíne, és többek között az eszett lenyaralásnak a helyszíne. >> Te voltál nyaralni annak idején?

Fokon >> csak amikor még nagyon-nagyon fiatal voltam, tényleg ilyen 18 éves, nem tudom, és mondjuk diszkóba szerettem volna inni a Petőfi utcánál gondolom a Renegade vagy valami >> Igen.

Nem tudom, sokat szerettem volna inni.

Tehát ott élni egyébként kifejezetten kellemes.

Amiért úgy döntöttünk, hogy mi most akkor oda tényleg leköltözünk, az az, hogy ugye lett egy gyermekem, és akkor őt inkább ott szerettük volna nevelni, mint Budapesten. >> A férjed révén van ott kapcsolódás, ugye?

Tehát ezért Siófok, nem másért. >> Igen, igen, igen.

És akkor az így kézenfekvő volt, hogy oda áthelyezzük a helyszínt.

Mi itt Budapesten ismerkedtünk meg, és mi itt is éltünk együtt Budapesten Robival.

De aztán 2023 nyarán azt gondoltuk, hogy arra a nyárra mi abszolút lemegyünk Siófokra és akkor kieelvezzük ott a nyarat meg a Balatont meg minden.

Augusztusban meg kiderült, hogy ugye nem csak emiatt, tehát hogy akkor most most már tovább ott maradunk, mert akkor kiderült, hogy lesz egy gyermekünk.

És milyen sífog télen? >> Én nagyon szeretem télen.

Mi két sarokra lakunk körülbelül a parttól, aranyparton lakunk.

Nyilvánvalóan sokkal kihaltabb, főleg egy ilyen aranypart szakasz, de sokan laknak azért ott is így állandóan. >> Hát pont ez a pálya meg amennyire én tudom, de ez lehet, hogy Siófokra nem igaz, de hogy sokan, akik ott laknak a part közelébe, nyáron gyakran el is mennek onnan, vagy máshova mennek, merthogy annyi a turista.

Hát ezért is tudtunk Robival Budapesten találkozni, merthogy ő is pont emiatt sokat járt ide.

Tehát hétvégéket például Budapesten töltötte, amikor mindenki más len volt.

Szóval szerintem egy baromi jó hely, meg hát nagyon sok lehetőség van benne.

Nem tudom, hogy mennyire van most meg a fejedben, vagy így a hallgatóknak mennyire van meg a fejében, de tényleg rengeteg gyönyörű villa van ott ott a Petőfi sétány mellett is közelében, amik kihasználatlanok.

Szóval azokban rengeteg potenciál lenne. >> Van egy barátom, aki nyitott ott egy kávézót ott a a partisétányon, a zene Café Maran, és az egy tök jó.

Hát igen, gondolom közel laktok hozzá.

Az egyfajta változás volt már ahhoz képest, hogy a 90-es éve, 2000-es években milyen volt Siófoknak a hangulata, mert egy kicsit valahogy a minőségibb szolgáltatást nyújtotta Siófokon, és gondolom ezekből is egyre több van nyilván a városból. >> Persze, persze, persze. >> No, a gyermeked, akiről már többször beszéltünk, ő a kislányod.

És most egy éves. >> Igen. 14 hónapos.

Egy éves. >> Mikor áprilisi vagy >> áprilisi?

Mondjuk én annyira nem értek a horoszkópokhoz. >> Sok kos barátom van.

Szeretem azt a vérmérsékletet, szeretem azt a azokat a típusú embereket. >> Én magam Bika vagyok.

Annak nagyon örülök, hogy ő nem az lett.

Most nem tudom, hogy ez mennyire számít. >> Igen.

Én meg halak vagyok, de tök mindegy.

A lényeg, hogy szóval azért ez egy nyilván egy óriási váltás volt az életedben meg az életetekben. >> Hát az volt az egészben a sluszpén vagy nem tudom így az érdekesség, hogy hát mi nem terveztünk így gyereket még annyira, azért nem ismertük egymást régóta.

Tehát, hogy ez egy meglepetés volt nekünk, egy elég nagy meglepetés.

Hát így át kellett egy picit állítani az agyunkat erre, hogy akkor most Ja, jó, én már akkor közel 40 éves voltam, hát most most öltöttem be a 40-et, és így húha, hát hogy akkor most mit csináljunk? >> Igen, >> mert csak egy szabad nyarat terveztünk.

Szóval, hogy most teljesen őszintén még nem biztos, hogy abban az állapotban ebben a kapcsolatnak így ezen annyira gondolkodtunk volna.

De hát úgy voltunk vele, hogy nyilván, mert >> igen, mert elég idősek vagyunk ehhez, hogyha erre nemet mond valaki, akkor tehát hogy nem is biztos, hogy később már lehet, meg nem is biztos, hogy ez túlélni a kapcsolat, hogyha például az egyik ember erre nemet mondanam.

Ühüm. >> Szóval, hogy itt egy csomó mindent mérlegelni kellett.

És akkor ezt így mérlegeltük, én azért nagyon nagyon-nagyon kétségbe estem az elején, hogy úristen, most…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Koleszár Adél (2026.07.26)”

Miről szól ez az epizód: „Koleszár Adél (2026.07.26)”?

Koleszár Adél fotográfus a wopcast 92. adásának vendége. Tiszaújvárosban nőtt fel, a MOME fotó mesterszakán végzett. Hat évet töltött Mexikóban, ahol emberi erőszakkal, konfliktusokkal és mexikói vallásokkal foglalkozott, egyik projektjét beválogatták a Magnum pályázatának… Az epizód a wopcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 07. 26..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Koleszár Adél (2026.07.26)”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Koleszár Adél.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Koleszár Adél (2026.07.26)”?

Fő témái: fotográfia, mexikó, konfliktusok, vallás.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Koleszár Adél (2026.07.26)”?

Megjelenés: 2026. 07. 26.. Hossz: 1 óra 39 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/wopcast/092-koleszar-adel-2026-07-26-19531720

Több epizód a wopcast-ből

  • Szaladják "Taikyo" István // I. Képek olvasása és elemzése

    A wopcast 95. adásának vendége Szaladják „Taikyo” István Balázs Béla-díjas operatőr és fotográfus, akivel a fényképek olvasásáról és elemzéséről beszélgettek. A műsor során a rész…

  • Rédei Ferenc (2026.09.06)

    A Wobcast 94. adásának vendége Rédei Ferenc fotóriporter, aki több mint 50 éves pályafutásáról, mentorálásról és életművéről mesél. A beszélgetés során szó esik korai éveiről, ami…

  • Bali // Harmincz Rita - A Sárga Ruhás Lány (2026.08.16)

    Ebben a podcast epizódban Harmincz Rita, a Sárga Ruhás Lány, Bali magyar ismerője kalauzolja el a hallgatókat az indonéz szigetre. Az adás középpontjában Bali földrajza, történelm…

  • Molnár Zoltán (2026.07.05)

    Molnár Zoltán fotográfus a Wobcast 91. adásának vendége. Budapesten született 1973-ban, a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola, majd a Magyar Iparművészeti Egyetem fotó szakán…

  • Bódis Krisztián (2026.06.14)

    Bódis Krisztián fotográfus, a Budapest Images alapítója a wopcast podcast 90. adásának vendége. Építőmérnöki diplomája után a fotózás mellett döntött, autodidakta módon sajátított…

  • Cseke Csilla (2026.05.24)

    Cseke Csilla fotóművész, fotóriporter, képszerkesztő és a Magyar Nemzeti Táncegyüttes marketing- és kommunikációs vezetője a Wobcast 89. adásának vendége. Pályafutása tinédzserkén…

  • Gombai Gellért (2026.05.03)

    Gombai Gellért fotográfus a wopcast vendége, aki különleges látásmódjáról és eddigi életútjáról mesél. A teológiától a szállítmányozáson át a fotográfiáig számos területen kipróbá…

  • Az illatok birodalma // Zólyomi Zsolt, parfümőr (2026.04.19)

    Zólyomi Zsolt parfümőrrel, Magyarország egyetlen hivatásos illatszakértőjével az illatok titokzatos világát fedezzük fel. Az illatok hatását tárgyalják a párválasztástól az üzleti…

  • Szami (2026.03.22)

    Szami fotográfus, a RAW reklámügynökség art directora a Wobcast vendége. Győrben született, filozófiát tanult, majd a fotográfia felé fordult. Reklámfotóban szerzett tapasztalatok…

  • Révész Tamás (2026.03.01)

    Révész Tamás fotográfus, fotóriporter, a World Press Photo kiállítás szervezője a wopcast podcast 85. adásának vendége. Pályafutását 1965-ben kezdte a Képes Újságnál, majd az Új T…