wopcast

Gombai Gellért (2026.05.03)

· PT1H26M51S

Összefoglaló

Gombai Gellért fotográfus a wopcast vendége, aki különleges látásmódjáról és eddigi életútjáról mesél. A teológiától a szállítmányozáson át a fotográfiáig számos területen kipróbálta magát, mielőtt szenvedélyévé vált a képalkotás. Tanulmányait követően kizárólag hivatásos…

Röviden

Műsor
wopcast
Megjelenés
2026. 05. 03.
Hossz
1 óra 27 perc
Szereplők, említett nevek
Gombai Gellért
Témák
fotográfia, életút, látásmód
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Egy műsor az életről a fotósok szemén keresztül.

A 88. adás vendége gombaig ellért egy különleges látásmóddal rendelkező fotográfus, az Izó kollektív tagja. ráckevén nőtt föl, és egy meglehetősen kanyargós úton, melynek során belekóstolt a teológiába, a szállítmányozásba a követelésbehajtásba, a szociális munkába és a lámpaszerelésbe is, végül eljutott fotográfiáig, amely azóta is szenvedélye és hivatása egyben.

Tanulmányait a szellemkép szabadiskolában és Sopronyi Gyula mesterképzésén végezte, s ma már kizárólag alkalmazott fotós munkákból él, melyekkel párhuzamosan saját művészi indítatású fotográfiáit is készíti. egyedi hangulatú képi világával, lelki rokonságra lelt alkotótársaival, akikkel közösen létrehozták az izószász kollektívet.

Fotóit számtalan kiállításon láthatta már a közönség.

A debreceni modemtől az Adray Kertész Múzeumon állt a műcsarnokig, s legutóbb pont a kollektíva első közös kiállításán.

A mai adás elején beszélgetünk az ISO kollektív csapatáról, a saját stílus megtalálásáról és a street fotóról.

Ezután rátérünk Ráckevére és a fotográfiaig vezető út fontosabb lépcsőire. és megismerjük Gellért mostani munkásságát.

Végül pedig a jelenkor szellemével foglalkozunk és azzal, hogy navigál Gellér családapént ebben a kihívásoktól koránsan mentes időszakban.

S ha már említettem a családját, nagyon boldog születésnapot kívánok ezúton is kislányának, Jankának, aki ma a megjelenés napján, azaz május 3-án lett pontosan 10 éves.

Testvére Lóci pedig kereken 7,s fél.

Nőjetek nagyra, jó egészségben, az apukátokkal készült interjúhoz pedig jó szórakozást kívánok nektek, és természetesen minden kedves hallgatónak.

A teljes élmény érdekében felkészülés gyanánt érdemes megnézni Gellért anyagait az Instagramon és Behen.

A start előtt pedig szokás szerint felhívom a figyelmet arra, hogy a WBC készítéséhez te is hozzájárulhatsz.

Egyszeri utalás mellett a Patreonon van erre lehetőség, ahol pár kattintással beállíthatsz havonta érkező támogatást hat különböző kategóriában.

Az első fehér övcióban havi 2 eurval, a legmagasabb polcon fekete övesként havi 100 eurval is tudod segíteni a munkámat.

Teljesen mindegy, melyik övet választod.

Minden támogatásért rendkívül hálás vagyok.

Hallgassátok szeretettel a Gellértel készült beszélgetést.

Gellért Isten hozott a podcastben. >> Szia Kornél.

Köszönöm és köszönöm a meghívást.

Még mindig látom a szemedben az eufória csillogását, és ahogy elnézem, az örömkönnyek sem száradtak még fel teljesen az arcodon, hiszen a múlt héten mutatkozott be az ISO 100 kollektív legelső kiállítása.

Ezen a héten pedig volt egy közös tárlatvezetésünk is.

Mindkettő, ezt nyugodtan kijelenthetjük, elég nagy siker volt.

A megnyitón Birtalan Zsolt mondott egy csodás beszédet.

Alig fértek be a terembe az emberek.

Olyan sokan voltak rátok kíváncsiak.

És legalább ekkora tömeg volt most a táatvezetésen is.

Titeket meglepett mindez? >> Abszolút.

És még jobban a tárlatvezetés, mert azt gondoltuk, hogy oké, jó a megnyitóra, sokan eljönnek, bár tényleg minden képzeletünket felülmúlt a az a tömeg, aki oda így bejött kíváncsiságból.

De hogy a tálatvezetés is majdhogy nem ilyen teltházzal ment, az aztán tényleg döbbenetes volt.

Szóval, hogy tényleg kíváncsiak voltak így egész sokan erre erre az anyagra. meg így ránk. >> És nem csak ismerősök, hanem egy csomó ismeretlen volt.

Például az nekem is nagy meglepetés volt, amikor bejött egy ilyen, nem tudom, 15 fős csoport elég határozottan.

Aztán kiderült, hogy a Kőbányai Fotóklubnak a tagjai jöttek el megnézni ezt a kiállítást.

Tehát tök sok helyre eljutott. >> Igen, igen.

Nem gondoltuk volna, hogy ez hogy ez hogy ez ekkorát fog szólni, de nagyon jó.

Tehát egy ilyen igazi ünnepi érzés volt ott mindenkiben, meg tényleg ki voltunk ott virulva.

Na, akkor beszéljünk arról, hogy kik is vagytok ti tulajdonképpen, mint Izó 100 kollektív.

Ács, Marci, Hubai Orsi, Király Peti, Molnár Anna és te.

Mikor, hogyan és miért alakult az izószáz? >> Valamikor 2021. >> Ühüm. >> Majd az Annab ki fog javítani.

Igazából egy ilyen spontán baráti társaságnak tudnám így első nekifutásra leírni.

Ezt az Anna szervezte így össze.

Ő ismert mindenkit valamilyen szálon.

Én a Pettit meg a Marcit nem ismertem.

Az Orsit már ők gyakorlatilag a az ősidők óta már a szellemkép előtt is ismertem.

Együtt jelentkeztünk a suliba. >> A szellemkép alatt a szellemkép szabadiskolát érted, ahol együtt tanultatok fotót. >> Igen, igen, igen, igen.

És akkor a Muci Szilvihez jártunk konzultációkra.

Ott ismertem meg az Annát, tehát ott már a az Orsi, Anna meg én így összehaverkodtunk, és akkor az Anna meg ismerte a Vancsó Zoli szálón a Marcit meg a Petit.

És akkor egyszer csak így kipattant a fejéből, hogy ezek a jó emberek talán így együtt tudnak működni, vagy egy jó csapat lenne.

És akkor szervezett egy találkozót, és kávézóban vagy hol? >> Szerintem nála voltunk, úgy emlékszem, általában nála szoktunk találkozni. mindig készül sütivel, innivalóval, ott leülünk, tök kötetlen az egész, anyagokat mutogatunk egymásnak, tervezgetünk.

Ugye elég sokat jelenünk meg online.

Igazából idáig csak online jelentünk meg, és ott mindig azért volt valami tematika, főleg az elején erre odafigyeltünk, hogy olyan anyagokat tegyünk ki, amik valamilyen közös gondolatból születnek, egy olyan válogatást, ahol nem tudom, a képeknek a mondanivalója hasonló. általában ezeket beszéltük meg, és aztán voltak közös fotózásaink, >> és akkor várjál, az Anna meghívott mindenkit, ott éreztétek, hogy van kémia és hogy erre lehet egy kollektívát alapítani.

Már alapból az a kérdés feljön, hogy egyáltalán minek kollektívát alapítani?

Ezt nem olyan sokan csinálják manapság.

A cél az, hogy ezek a kreatív energiák egy kicsit így összpontosuljanak, és valahogy jobban meg tudjuk mutatni egyénileg is magunkat, és így a közösségben ez jobban tállalható, főleg mondjuk az Instagramon, Facebookon, hogyha van egy ilyen kollektíva, és ott olyan alkotók vannak, akiknek ugye az képei egymást erősítik, akkor akkor elég ütős tud lenni.

Van néhány ilyen kollektív, ami ugye Magyarországon a Budapest street fotósoknak a kollektívája.

Ott is látszik, hogy sok különböző egyéniség, de együtt azért egy olyan erős anyagot le tudnak tenni az asztalra, ami ami úgy hírértékű meg közérdeklődésre tart.

Meg ugye ők is tök ügyesen, pont kábé egy évvel azelőtt, hogy ti megjelentek egy kiállítással ugyanott a főfotóban, és aztán egy könyvet is csináltak, tehát ők is így egységben az erő jelleggel azért láttatják magukat folyamatosan. >> Igen. >> Illetve még az is van, hogy azért ebből kijön egy új minőség szerintem ebből az összefogásból vagy ezeknek a képeknek a találkozásából, ami egy picit más, meg talán egy picit több, mintogyha egyénileg jelenünk meg.

Úgyhogy egy kollektívának mondom van egy ilyen olyan szempontból is értelme, hogy egy új képi üzenetet, egy új gondolatiságot tud esetleg megjeleníteni, és az az izgalmas lehet. >> Emellett hozzátenném azt is, hogy egymást folyamatosan inspiráljátok, meg motiváljátok.

Tehát hogyha az ember egyedül van, akkor egy idő után hát nem azt mondom, hogy el tud csüggedni, de mégis akkor nehezebben veszi rá magát arra, hogy alkosson. amik hogyha csoportként működtök és az a csoport rendszeresen összejár, figyeli egymás anyagát, hozzászól, akkor van egy plusz motiváció, meg egyfajta hát úgymond kényszer is, hogy valamit csinálnom kell, hogy hiszen inaktív voltam ilyen sokáig. >> Ez ez így van. >> És ami nagyon érdekes nálatok, hogy a kémiát több dolog is tette nagyon passzolóvá.

Az egyik, hogy van egy hasonló látásmódotok, annak ellenére, hogy mindenki különböző képpen fotózik, valami mégis összeköti őket.

És egyébként ez a hasonló látásmód hasonló személyiségből is fakad, mármint abban az értelemben, hogy hogyan tekintetek a világra, mennyire vagytok érzékenyek.

Meg tudod fogalmazni azt, hogy fotográfiai értelemben mi az, ami összeköti az izótagjait? >> Amúgy amit mondtál, az tökre igaz.

Az első találkozásnál megnéztük egymás képeit, és ott tényleg azonnal, tehát 10 perc alatt annyira jól el tudtunk beszélgetni, minthogyha már évek óta ismernénk egymást.

Merthogy egyszerűen a képeink kapcsán így kiderült, hogy így nagyon sok gondolati ilyen rokonság van, tehát ahogy látjuk a világot, tehát hogy tényleg nagyon-nagyon gyorsan összebarátkozott ez a csapat.

A közös látásmódnak az a lényege nálunk, hogy mindazten egy picit elvonatkoztatunk a konkrét valóságtól, és úgy próbálunk fotózni, hogy hogy a konkrét valóság elemeiből valamilyen új gondolati sík jelen meg, ami egy picit elgondolkodtató, kicsit ott az ember talán vakarja a fejét, hogy mi van a képen, vagy ez most így hogy jött össze. mondjuk az Annának a tükröződős képein.

Szóval egy picit igyekszünk egy ilyen elvont teret megjeleníteni és a azáltal egy ilyen ilyen gondolatokat ébreszteni a képeinkkel. >> Ezt a szavakban nehezebb megfogalmazni, mint képekben megmutatni.

Ezért is jó ötlet megnézni az anyagaitokat így a podcast alatt, vagy a podcast előtt.

Meg hát azok a kifejezések, amik illenek a ti stílusotokra, tehát filozófikus meg metafizika meg zen, azok olyan jelzők, amik sokkal beszédesebbek akkor, hogyha látod magát a fotót.

De ami biztos, hogy nem egy ilyen nyersebb, klasszikusabb, arcba vakós direkt street fotó, hanem egy ilyen csendesebb, >> elgondolkodtatóbb alkotási folyamat.

Nagyon érdekes az is, hogy egy kollektívának a léte az tök sokat segít, viszont elég nehéz fenntartani, aktívan részt vállalni már az elejétől kezdve.

Nálatok vannak lefektetett szabályok, vagy ez egy ilyen lazább rendszer szerint működik?

Tehát ti hogyan működtök, mint csoport? >> Vannak lefektetett szabályok, amiket azért áthágunk, mert ha az élet úgy hozza, de mondjuk főleg a az online térben való publikálásunk azért tudszeres lenni, mert ott egy bizonyos metódust követünk.

A személyes találkozók azok adhokjellegűek, tehát nincsen bennük semmilyen előre megtervezett rendszer.

Nyilván itt családosak vagyunk páran, meg iskola, munkahely satöbbi, satöbbi, de azért negyed éventől szervezünk egy egy ilyen egy-eg egy ilyen találkozót. >> Tehát tulajdonképpen barátként is számíthattok egymásra.

Tehát, hogy ez egy tök jó dolog. >> Így van. >> Szóval alapvetően street fotós csoport vagytok.

A street fotó fogalma azonban meglehetősen tág.

Egyrészt nincsenek kőbevés szabályai és éles határai.

Másrészt a műfajnak ez a szexi neve, ami egyébként tök jól festi le ezt a nyersis őszinte voltát.

Kicsit félrevezető, hiszen nem attól street fotó valami, hogy konkrétan az utcán készül.

Tehát lakotten kívül és beltéren ugyanúgy lehet ilyen streetes képeket készíteni.

Illetve a definícióba szorítás az egy kétélű fegyver, mert adhat ugyan világos keretet és irányt, ugyanakkor le is folythatja, korlátozhatja az alkotó tevékenységet.

Neked személy szerint miről szól a street fotó, vagy egyáltalán te például street fotósnak tartod magad? >> Igazából nem. >> Na akkor mi nem? >> Nekem a Street Foto egy kicsit mindig valami sokkal konkrétabról szól, azt hiszem.

Sokkal inkább a városi életnek valami konkrét, érdekes, izgalmas, emberekkel teli, így van >> történésére, ami szintén megmutathat még egy csomó mást is, de hogy alapvetően szerintem az van a egy ilyen pörgés van egy kicsit a középpontban nekem a a street fotó, hogyha arra gondolok. >> Igen.

Egyébként sokan mondják, hogyha például a a fotózás az zene lenne, akkor abban a street fotó a a jazz műfajt képviselné, mert az az ami intuitív, soha nem tudod, hogy mi jön előre, nagyon pörgős, van benne egy ilyen lendület.

Ha nagyon be kell magamat így skatulyázni, akkor én mondjuk az autonóm reportot mondanám, mint talán a legám jobban leemző műfaj.

Nekem viszonylag azért sok fajta, sokszínű munkáim vannak, és általában ezeket az élet hozza, tehát hogy nem feltétlenül tudatosan előre kigondolom, hogy hm hát most én szeretnék a nem tudom a kresztáblákat megvakúzva éjszakai képeket csinálni, hanem ezek általában vagy véletlenek, vagy az életkörülményeim, ami éppen körülvesz, azokból táplálkoznak.

Ezt konkrétan úgy kell elképzelni, hogy hogy ezek a képeknek egy jelentős része, ez tök véletlenül megtalált kép.

Tehát hogy nem is mindig tudatosan indulok elfotózni.

Sőt, most nagyon ritkán van az, hogy én hogy hogy fogom magam a gépet, és akkor na elmegyek fotózni, sziasztok, hanem ahogy zajlik a hétköznapi életem, egyszer csak szembe jön a kép, így megfog, megtalál, megragad. valami találkozik a bennem és a kint lévő világban, és azok így hirtelen egymásra ismernek, és akkor érzem, hogy na ezt most le kell fotózni.

Csak hogy azután abban már bőven van tudatosság, hogy sokszor rákapsz egy bizonyos vezérfonalra, tehát elkezded észrevenni, hogy neked mondjuk rááll a szemed, amit az előbb mondtál, a vakuval megvillantott keresztáblákra. >> Egyre többször állsz meg ilyet fotózni, és a végén ebből lesz sorozatod.

Tehát például a műcsarnokban, amikor volt ez a nagy összmagyar fotókiállítás, akkor te már ott egy ilyen sorozatot mutattál be, és aztán az életed során több olyan téma is volt, amit megtalálni így ösztönösen adhok találtál meg, de aztán készítettél belőle egy anyagot. >> Igen, ez mondjuk úgy folyik, hogy elkészül egy fotó, megtalál a kép, én megtalálom őt, szerencsés konstelláció, és utána ezek szépen lassan elkezdenek a helyükre kerülni egy sorozatba.

Tehát, hogy nem tudatos így ilyen szempontból sorozatépítés, hogy előre megfontolt, hanem inkább utólagosan átgondolt, vagy utólagosan összerakott dolgokról van szó. >> Azt sokan kérdezik tőlem is, illetve hát amúgy is nagy támadási felület a Street Fotónál, hogy ugye ez mennyire legális, mennyire korrekt, vagy illentemtudó műfaj. >> Hát nekem az a megoldásom erre, hogy én ezen így túllépek.

Szóval, hogy nyilván itt a a törvényszabályozásra is gondolhatunk, meg egyfajta viselkedési, nem tudom, etiketre, hogy nem fotózok…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Gombai Gellért (2026.05.03)”

Miről szól ez az epizód: „Gombai Gellért (2026.05.03)”?

Gombai Gellért fotográfus a wopcast vendége, aki különleges látásmódjáról és eddigi életútjáról mesél. A teológiától a szállítmányozáson át a fotográfiáig számos területen kipróbálta magát, mielőtt szenvedélyévé vált a képalkotás. Tanulmányait követően kizárólag hivatásos… Az epizód a wopcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 05. 03..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Gombai Gellért (2026.05.03)”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Gombai Gellért.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Gombai Gellért (2026.05.03)”?

Fő témái: fotográfia, életút, látásmód.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Gombai Gellért (2026.05.03)”?

Megjelenés: 2026. 05. 03.. Hossz: 1 óra 27 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/wopcast/088-gombai-gellert-2026-05-03-19026122

Több epizód a wopcast-ből

  • Szaladják "Taikyo" István // I. Képek olvasása és elemzése

    A wopcast 95. adásának vendége Szaladják „Taikyo” István Balázs Béla-díjas operatőr és fotográfus, akivel a fényképek olvasásáról és elemzéséről beszélgettek. A műsor során a rész…

  • Rédei Ferenc (2026.09.06)

    A Wobcast 94. adásának vendége Rédei Ferenc fotóriporter, aki több mint 50 éves pályafutásáról, mentorálásról és életművéről mesél. A beszélgetés során szó esik korai éveiről, ami…

  • Bali // Harmincz Rita - A Sárga Ruhás Lány (2026.08.16)

    Ebben a podcast epizódban Harmincz Rita, a Sárga Ruhás Lány, Bali magyar ismerője kalauzolja el a hallgatókat az indonéz szigetre. Az adás középpontjában Bali földrajza, történelm…

  • Koleszár Adél (2026.07.26)

    Koleszár Adél fotográfus a wopcast 92. adásának vendége. Tiszaújvárosban nőtt fel, a MOME fotó mesterszakán végzett. Hat évet töltött Mexikóban, ahol emberi erőszakkal, konfliktus…

  • Molnár Zoltán (2026.07.05)

    Molnár Zoltán fotográfus a Wobcast 91. adásának vendége. Budapesten született 1973-ban, a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola, majd a Magyar Iparművészeti Egyetem fotó szakán…

  • Bódis Krisztián (2026.06.14)

    Bódis Krisztián fotográfus, a Budapest Images alapítója a wopcast podcast 90. adásának vendége. Építőmérnöki diplomája után a fotózás mellett döntött, autodidakta módon sajátított…

  • Cseke Csilla (2026.05.24)

    Cseke Csilla fotóművész, fotóriporter, képszerkesztő és a Magyar Nemzeti Táncegyüttes marketing- és kommunikációs vezetője a Wobcast 89. adásának vendége. Pályafutása tinédzserkén…

  • Az illatok birodalma // Zólyomi Zsolt, parfümőr (2026.04.19)

    Zólyomi Zsolt parfümőrrel, Magyarország egyetlen hivatásos illatszakértőjével az illatok titokzatos világát fedezzük fel. Az illatok hatását tárgyalják a párválasztástól az üzleti…

  • Szami (2026.03.22)

    Szami fotográfus, a RAW reklámügynökség art directora a Wobcast vendége. Győrben született, filozófiát tanult, majd a fotográfia felé fordult. Reklámfotóban szerzett tapasztalatok…

  • Révész Tamás (2026.03.01)

    Révész Tamás fotográfus, fotóriporter, a World Press Photo kiállítás szervezője a wopcast podcast 85. adásának vendége. Pályafutását 1965-ben kezdte a Képes Újságnál, majd az Új T…

Hasonló epizódok más magyar podcastokból