Bódis Krisztián (2026.06.14)

Összefoglaló

Bódis Krisztián fotográfus, a Budapest Images alapítója a wopcast podcast 90. adásának vendége. Építőmérnöki diplomája után a fotózás mellett döntött, autodidakta módon sajátította el a szakmát. Az elsők között volt, aki közösségi média platformon fotós oldalt indított, Budapest…

Röviden

Műsor

wopcast

Megjelenés

2026. 06. 14.

Hossz

1 óra 27 perc

Témák

fotózás, budapest, média

Átirat

Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Egy műsor az életről a fotósok szemén keresztül.

A 90. adás vendége Bódis Krisztián fotográfus, a Budapesti Images alapítója és a Budapest Street Photography Collective oszlopos tagja. építőmérnőként diplomázott, de már az egyetemi évek alatt egyre erősebbé vált az érdeklődése a fotográfia iránt.

Egy darabig párhuzamosan dolgozott a szakmájában és a fotó világában, majd mikor válaszút elé került, úgy döntött, a fotózást választja hivatásul, és milyen jól tette.

Többnyire autódidakta módon sajátította el a mesterséget, és az első között volt, akik a közösségi médián fotós oldalt hoztak létre még a 2000-es évek végén, ahová főleg éjszakai képeket tett fel Budapestről. a városról, amelyben felnőtt, és amelyet egyet gyermekkora óta szenvedélyesen szeret.

Ez és az építészet iránt érdeklődése magával ragadó látványvilágot eredményezett a képein, nem csoda, hogy a szeretlekmagyarország és később a világ Budapest is felfegyelt munkásságára.

A megbízások egyre gyakrabban jöttek, ügyfélköre folyamatosan bővül, sra a Krisztián álma valóra vált azzal, hogy hobbija lett a hivatása.

Alkalmazott munkái mellett rengeteget fotózik saját magának itthon és külföldön egyaránt.

A legkiválóbb szífotósok között van Magyarországon méltó tagja a legnagyobb hazai kollektívának, a BPSPC-nek.

Fotóival rendszeresen gyűjti be a rangos elismeréseket.

Találkozhattunk velük kiállításokon és legutóbb két kiváló könyvben, a Budapest Street és a Budapest című fotóalbumban is.

Az adásban mesél nekünk arról, hogyan építette fel magát és brendjét a közösségi média világán keresztül.

A karrier mellett beszélgetünk természetesen a street fotózásról, a BPSPC-ről, Budapest múltjáról és jelenéről, illetve a jövőbeli terveiről is.

Emellett szóba kerülnek még olyan témák, mint az öregedés, a mesterséges intelligencia vagy épp a világ átalakulása, egyszóval dolgok, amelyek mindannyiunk életére hatással vannak.

A kezdés előtt szokás szerint felhívom a figyelmet arra, hogy a WBC készítéséhez te is hozzájárulhatsz.

Egyszeri utalás mellett a Patreonon van erre lehetőség, ahol pár kattintással beállíthatsz havonta érkező támogatást hat különböző kategóriában.

Az első fehérves opcióban havi 2 eurval, a legmagasabb polcon fekete övesként havi 100 eur-val is tudod segíteni a munkámat.

Teljesen mindegy, melyik övet választod.

Minden támogatásért rendkívül hálás vagyok.

Hallgassátok szeretettel a Krisztiánnal készült beszélgetést.

Krisztián Isten hozott a podcastben. >> Sziasztok!

Köszönöm a meghívást! >> Boldog születésnapot kívánok!

Gratulálok hozzá. >> Nagyon köszönöm. >> Volt valami ünneplés?

Nem, a 40-nél már, tehát ott még túlzásba is estünk, úgyhogy most így a 41-re nem terveztem, vagy nem szerveztem semmit.

Imádom megkérdezni a velem egykorúakat, hogy hogyan viselik az öregedést.

Én 39 leszek, illetve az adás megjelenésekor már vagyok, és lefordítva ez azt jelenti, hogy még mindketten fiatalok vagyunk ugyan, de ez már az életszakasz, amelyben elkezdjük megtapasztalni az öregedés jeleit külsőleg és belső lelki folyamatokban egyaránt.

Kicsit olyan ez, mint amit az egyik ismerősöm mondott egyszer június végén pár nappal a nyári napforduló után, amikor ugye megint elkezdenek rövidülni a nappalok, hogy megyünk neki a télnek.

És nekünk is ez olyan, hogy most még ugye nyár van, de már elkezdtek rövidülni a nappalok.

Rád milyen hatással van, ha van egyáltalán az öregedés? >> Hát fizikailag sajnos van, mert most a külső jegyeken kívül, hogy már kicsit őszül a halántékom, meg hasonlók, azért érzem azt, hogy nem vagyok annyira, hogy mondjam, mozgékony, mint 15-20 éve, de alapvetően magát ezt az öregedési érzést én így elengedtem.

Tehát a fizikai dolgokra próbálok odafigyelni, hogy minél jobban karban tartsam magam, de amúgy a az, hogy most így öregszem, szerintem az a fontos, hogy mennyinek érzed magad. >> Azt mondtad, hogy ettől függetlenül a fizikai állapotodra próbálsz odafigyelni, tehát sportolsz. >> Aha.

Teniszezem, meg squasholok. >> Húha.

Azok elég igénybe vevő dolgok. >> Az a rossz bennük, hogy olyan, mint a fotózás, hogy mind a kettő a jobb oldalra terhel.

Legalábbis a fotózás az ugye a objektív tartók, amik ott vannak jobb oldalt, azok lehúzzák a derekat.

És ugyanígy egyébként a tenisz meg a squash is jobb oldalas.

És emiatt hát minden héten járok Massőrhöz. >> Ó, hát mondjuk az egy jaj, szegény.

Igen, én is járnék minden héten Masserhöz. >> Tehát ezt muszáj, muszáj. >> A teniszt azt te már gyerekkorban elkezdted? >> Nem, nem, ezt hévesen kezdtem. >> Ühüm.

Én gyerekkoromban tenészeztem, de valahogy a pingponghoz képest egy kicsit túl nekem nehéz volt az ütő, meg mindig keményet ütött a labda, tehát annyira nem szerettem, de maga a feeling az jó volt.

Tehát ez egy jó jó sportág. >> Igen.

Ki lehet engedni a gőzt fquashba még inkább.

Ezt a fajta ilyen face to face küzdelmet, ezt nagyon élvezem benne.

Tehát nem szeretem az olyan sportokat, ami ilyen monoton és csak így mondjuk amikor futni kell körbe-körbe, vagy vagy csak biciklizni cél nélkül.

Én szeretem, hogyha van benne valami játékosság. >> Nekem a foci az, ami ezt a célt szolgálja.

Az már amióta föl tudtam állni, azóta azóta rúgom a bőrt.

De mondjuk pont az öregedésnek ez a ez egy érdekes jele.

Amióta elvégeztük a gimit, és elkezdtünk járni már így külön focizni minden héten, általában két-háromszor is, aztán szépen kialakult, hogy csak egyszer, de az minden héten vasárnap szentként akkor elmentünk és akkor nyomtuk, és érted, voltunk abba a csoportba husan, és simán összejött az a 12 ember mindig.

Most az van, hogy 100-an vagyunk egy Messenger csoportban.

Nem viccelek, legalább 100-an. és ünnepnap, ha összejön, mert ugye már valaki már akkor már már nincs kedve, vagy a családozik, már lerobban érzi magát, és így nehezebben jön össze.

Tehát innen is látszik, hogy azért változnak egy kicsit az idők.

Igen, hát meg ahogy a családja lesz a barátainknak satöbbi, akkor így hullanak ki, kevesebb időt tudunk tudunk együtt tölteni.

Tehát hogy ilyen szempontból persze az öregedés az abszolút megváltoztatja az életünket, >> de hát ilyen természetes. >> Igen.

Én amikor így felírtam ezt a kérdést, akkor így gondolkoztam magamban, hogy azért vannak ennek nagyon érdekes jelei, ugye azon kívül, hogy belenézünk a tükörbe és azért látjuk, hogy basszus, ez a testünk elkezdett leépülni.

Ott egy amikor röhögök akkor izé igen.

Amikor röhögök akkor már fú de felm és a tükört így nézem, hogy mi van te hogy ez hogyan.

Meg ugye az tök érdekes, hogy azt senki nem mondta el nekünk, hogy az érzés, tehát a létélmény az totál ugyanolyan, mint öt évesen meg 15 évesen.

Teháty a testem meg a lelkem valahol valószínűleg külön is válik, >> mert csak a tükörbe nézve érzem magam idősebbnek, mert amúgy meg egyáltalán nem tűnik így.

Na de amit még így felírtam így ezzel kapcsolatban, hogy amit te is mondtál, hogy ugye egyesek már elfoglaltak, családjuk van, valakik éppen újraházasodnak, vagy azon keseregnek, hogy elváltak, vagy hogy még mindig egyedül vannak, de nyilván kevesebbet járunk el bulizni.

Egyre több kisgyerek köszönt Csókolommal az utcán.

Az nem tudom, hogy veled előfordult-e például.

Hát ez az még a jobbik eset, mert de amikor egy nem tudom egy dohányboltban egy fiatalabb kiszolgáló lány lemagáz, az is az az fura. >> Az furcsa már.

Aztán azok az emberek, akikről ugye az életem nagy részében mindig azt gondoltam meg láttam is, hogy idősebbek meg szóval, hogy olyan komolyabbak, tehát például jönnek az orvosok, a tanárnők vagy az élsportolók, azok már abszurd esetben a gyerekeink is lehetnének.

Tehát, hogy csak egy példát mondjak, ott van a Barcelonának a csodagyereke, a Yamal. >> Ühüm. 18 éves.

Tehát az konkrétan már a fiam lehetne, meg a te fiad is. >> Igen.

Igen. >> És emlékszem, hogy amikor meg a VB-t néztem, ugye életem nagy részében, akkor mindig ott látom, hogy a felnőttek hogy fociznak.

Most meg már tulajdonképpen a gyerekeim lehetnének.

Szóval ezek elég furcsa dolgok.

Na de mielőtt nagyon lehangolnák itt a hallgatóságot, azt gyorsan hozzáteszem, hogy az öregedés szerintem egy olyan folyamat, amit meg lehet tanulni jól művelni, mivel így is, úgy is megtörténik, ezért egyszerűen alkalmazkodni kell hozzá.

És hát az évek múlása magabiztosságot, bölcsességet, rutint és erősebb önismeretet is magával hozhat.

Ilyen értelemben neked mi a tapasztalatod? >> Eszembe jutott a még az előzőhöz meg ehhez is egy érdekes kérdés, amit az erdős Dénes tett föl nekem egy baráti sörözés alkalmával.

Szintén fotós kiváló kiváló fotós. >> És ő is a BPSPC tagja, ami egy street fotós kollektív, aminek tagja vagy te is, és erről később fogunk beszélni.

Azt tette fel, hogy Krisztián, te felnőttnek érzed magad.

És ezen nagyon elgondolkodtam, mondtam neki, hogy figyú, ezt erre most így nem tudok válaszolni, hogy kicsit gondolkozom rajta, és majd egy 10 perc múlva térjünk vissza rá.

És és én arra jutottam, hogy nem, mertogy ugyan ellátom magam, meg tehát hogy felnőtt életet élek, mit tudom én, autót vezetek, van lakásom satöbbi, megvan az egzisztencia, eltartom magam, meg a gondoskodom arról, akiről kell, nem tudom.

Ugyanakkor belül továbbra is én ilyen fiatalnak érzem magam, mit tudom én, max 30-nak, nem pedig egy olyan embernek, akit így így gyerekként elképzeltem, hogy milyen egy felnőtt, ilyen nagyon komoly és ilyen kimért és ilyen élére vas kabát, >> ére vasalt kabát, és izé én most is sportcipőbe, farmerbe járkálok, ugyanúgy mint 20 évesen, tehát hogy nem, ha hacsak nincs valami esemény.

Ö, és akkor kérdezte, tovább fűzte a kérdést, hogy jó, és mitől éreznéd magad felnőttnek?

És akkor én mondtam neki, hogy szerintem több lépcsőfoka van a felnőtté válásnak.

Az egyik fontos lépcső, amikor elköltözöl otthonról.

És hát az ugye az önállóság első lépése.

A második szerintem a amikor gyereket születik, mert akkor már ott konkrétan egy élőlényt kell életben tartanod tulajdonképpen. >> Felelősség. >> És a harmadik, amikor meghalnak a szüleid.

Mert az meg egy olyan lépcsőfok, amikor elszakadsz a gyökereidtől tulajdonképpen.

És én ennek a lépcsőfoknak az első fázisán túl vagyok, de hogy ez még szerintem ez még nem a felnőtté válás. >> A szüleid szerencsére élnek még, gyereked meg még nincs. >> Igen.

Igen. >> Valószínűleg a felnőtt képünk is abból a szempontból téves, hogy amire mi gondoljuk azt, hogy felnőttek, az az a fajta kép, amit a szüleinken láttunk, amikor kicsik voltunkig. és ők a szocializmusban nőttek föl, és abban az időben az akkori elvárásokhoz képest csinálták az életüket úgy, ahogy mindenki mást csinálta.

Ma már viszont, ha ezt vizsgáljuk, akkor baromi kevés felnőtt van 40 alatt, mert a mi korosztályunk így viselkedik felnőttként.

Tehát hogy sokkal >> picit infantilis generáció vagyunk.

Ez az a baj, hogy ugye egyikünk sem szociológus, tehát ezt nem tudjuk tudományosan bebizonyítani, de az érzés mindenképpen ez, hogy a korunkbeliek sokkal tovább ugye nyilvánvalóan ez a mama hotel jelenség, meg az is, hogy mi a hobbijuk, mi az, amiben szeretnek gondolkozni, meg egyáltalán ez a digitális online világ milyen típusú embereket termel.

Szóval, hogy tökre megváltozott már az is, hogy mit jelent felnőttnek lenni.

Hát igen, meg a munkahelyek is megváltoztak, tehát hogy most már azért sokkal több a mondjuk az egyéni vállalkozó vagy vállalkozó, aki nem ez a 9-től ötig vagy 8-tól négyig tartó munkaidő, hanem hanem szabadabban rendelkeznek az emberek az idejükkel, és ezáltal a klasszikus felnőtt élet az a az a robotolás.

Mivel én ezt a én sem a munkámat nem robotolásnak élem meg, ezért is egy kicsit érzem azt, hogy még mindig fiatal vagyok, ha már papíron nem is annyira. >> Igen.

És ha ebbe most még jobban belemennénk, akkor már tényleg elkezdhetnénk boncolni, és hogy tulajdonképpen mi az értelme az életnek vagy a munkának egyáltalán, mert most már nagyon közel vagyunk hozzá.

De most ettől megkíméljük a többieket és átnyargalunk a következő részre. ugyanis akár felnőttnek érzed magad, akár nem, az biztos, hogy 1985 óta létezel ezen a földön.

És számodra azért az univerzum elég sokáig, meg lényegében minden mai napig Budapesttel volt egyenlő.

Az akácva Dohány utusca sarkán nőttél föl, és ez még egy olyan idő volt, amikor a bulinegyed még nem létezett, legalábbis nem a mai formájában.

Ezt ma már elképzelni is nehéz.

Milyen volt akkor ez a belváros? >> Bocsánat, a az akácfava söröző már akkor is megvolt. >> A jó, de hát az egy kulthely. >> És az egy kulthely.

És és az én ablakom pont odanézett.

T ott ott volt egyszer éjszaka egy olyan, hogy arra ébredtünk fel, hogy egy egy Trabant behajtott a a akácvasöröző kirakatába, >> tehát hogy ott ilyen nagy helyszínelés zajlott meg minden.

Sajnos nem tudom egyébként sajnos, hogy mi történt, vagy vagy ez hogy esett meg, de erre gyerekmas vagy >> félelmetes volt, vagy >> hát inkább izgalmasnak éltem meg, de nyilván nem éreztem át a súlyát, hogy esetleg ott személyérülés vagy bármi történt-e, >> de ezt nem is tudom, hogy mi volt a sztori. >> És akkor így gyerekként így az ablakodból így gyakran láttál ilyen éjszakai jeleneteket.

Hú, egyszer egy ilyen gondolom gázpisztollyal történő lövöldözést is láttam így az ablakból.

Az már a buli negyedesebb időszak volt ilyen h éves koromban.

Hát meg nem tudom, én mindig arra aludtam el, hogy a 74-es trolly elzúg az ablakom alatt, és a fényei azok így a így játszanak a a szoba mennyezetén.

Hát tulajdonképpen magadba szívtad a a streetet, a nyers streetet már gyerekként. >> Igen. >> A ezt a 71-es troit, ezt én is olvastam, és az nekem szintisz nosztalgia, mert a városligeti általános iskolába jártam suliba, és ott megy el a 74-es troli.

Ez szinte hallom a hangját, ahogy beáll. >> Én azt imádtam, ahogy csapkoda volt ez a tábla, amin benyomott, hogy le akarsz szállni. >> Ah, igen.

Nem, nem záródott és így á, >> nem záródott és ott csapkodott. >> Ez eszembe se jutott.

Említett entitások

Témák

• fotózás
• budapest
• média

Személyek

• Bódis Krisztián

Szervezetek, cégek

• Budapest Images

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Bódis Krisztián (2026.06.14)”

Több epizód a wopcast-ből

• Szaladják "Taikyo" István // I. Képek olvasása és elemzése 2026-09-27

  A wopcast 95. adásának vendége Szaladják „Taikyo” István Balázs Béla-díjas operatőr és fotográfus, akivel a fényképek olvasásáról és elemzéséről beszélgettek. A műsor során a rész…

• Rédei Ferenc (2026.09.06) 2026-09-06

  A Wobcast 94. adásának vendége Rédei Ferenc fotóriporter, aki több mint 50 éves pályafutásáról, mentorálásról és életművéről mesél. A beszélgetés során szó esik korai éveiről, ami…

• Bali // Harmincz Rita - A Sárga Ruhás Lány (2026.08.16) 2026-08-16

  Ebben a podcast epizódban Harmincz Rita, a Sárga Ruhás Lány, Bali magyar ismerője kalauzolja el a hallgatókat az indonéz szigetre. Az adás középpontjában Bali földrajza, történelm…

• Koleszár Adél (2026.07.26) 2026-07-26

  Koleszár Adél fotográfus a wopcast 92. adásának vendége. Tiszaújvárosban nőtt fel, a MOME fotó mesterszakán végzett. Hat évet töltött Mexikóban, ahol emberi erőszakkal, konfliktus…

• Molnár Zoltán (2026.07.05) 2026-07-05

  Molnár Zoltán fotográfus a Wobcast 91. adásának vendége. Budapesten született 1973-ban, a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola, majd a Magyar Iparművészeti Egyetem fotó szakán…

• Cseke Csilla (2026.05.24) 2026-05-23

  Cseke Csilla fotóművész, fotóriporter, képszerkesztő és a Magyar Nemzeti Táncegyüttes marketing- és kommunikációs vezetője a Wobcast 89. adásának vendége. Pályafutása tinédzserkén…

• Gombai Gellért (2026.05.03) 2026-05-03

  Gombai Gellért fotográfus a wopcast vendége, aki különleges látásmódjáról és eddigi életútjáról mesél. A teológiától a szállítmányozáson át a fotográfiáig számos területen kipróbá…

• Az illatok birodalma // Zólyomi Zsolt, parfümőr (2026.04.19) 2026-04-19

  Zólyomi Zsolt parfümőrrel, Magyarország egyetlen hivatásos illatszakértőjével az illatok titokzatos világát fedezzük fel. Az illatok hatását tárgyalják a párválasztástól az üzleti…

• Szami (2026.03.22) 2026-03-22

  Szami fotográfus, a RAW reklámügynökség art directora a Wobcast vendége. Győrben született, filozófiát tanult, majd a fotográfia felé fordult. Reklámfotóban szerzett tapasztalatok…

• Révész Tamás (2026.03.01) 2026-03-01

  Révész Tamás fotográfus, fotóriporter, a World Press Photo kiállítás szervezője a wopcast podcast 85. adásának vendége. Pályafutását 1965-ben kezdte a Képes Újságnál, majd az Új T…