Molnár Zoltán (2026.07.05)

Összefoglaló

Molnár Zoltán fotográfus a Wobcast 91. adásának vendége. Budapesten született 1973-ban, a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola, majd a Magyar Iparművészeti Egyetem fotó szakán tanult. Képzőművész-tanár másoddiplomát is szerzett. Tanulmányúton vett részt Franciaországban…

Röviden

Műsor

wopcast

Megjelenés

2026. 07. 05.

Hossz

1 óra 35 perc

Szereplők, említett nevek

Molnár Zoltán

Témák

fotográfia, művészet, életrajz

Átirat

Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Egy műsor az életről a fotósok személy keresztül.

A 91. adás vendége Molnár Zoltán fotográfus.

Zoli 1973-ban született Budapesten.

Középiskolai tanulmányait a Képző és Iparművészeti [zene] Szakközépiskola fotószakán végezte 1993-ban, majd 1998-ban diplomázott a Magyar Iparművészeti Egyetem, ma ismert nevén Mome fotószakirányán. [zene] 2020-ban a Magyar Képzőművészeti Egyetem képzőművész tanár szakán másod diplomázott. 2004-ben Andri Marro ösztöndíja Franciaországban, Nancyban tanulmányúton vett részt. 2007-ben UNESCO ösztöndíja Brazíliában. 2010-ben André Kertész ösztöndíja Párizsban fényképezett.

Azóta számos hazai és külföldi kiállítóhelyen mutatkozott be.

Négy önálló albuma jelent meg eddig.

Az erdélyi és moldvai képeket tartalmazó Fényerdő 2012-ben, a víz és az ember kapcsolatát vizsgáló Aqua 2019-ben, a csakképek sorozat részeként 2020-ban megjelent zűrállomás a budapesti fotóival, valamint legutóbb 2024-ben a 65 mm címet viselő Budapest Panoráma fotóesszi albuma.

A fotográfia művészeti irány belül leginkább a valóság ábrázolása a dokumentarista fotográfia érdekli.

Ahogy ő fogalmaz, az emberi létezés vizuális lenyomatainak készítésével értelmezi korunk társadalmi, szociális rendjét és struktúráját.

Beszélgetésünkben szokás szerint szertágazó témákat érintünk.

A tavalyi elhunyt Benk Imrével kezdünk, aki meghatározó szerepet játszott Zoli életében is, és akiről a podcastben eddig még nem volt lehetőségem illő módon megemlékezni.

Tavalyi közös kiállításuk kapcsán Koreáról mesél nekünk, majd visszatekintünk a fiatalkori élményekre, a családtagok hatására, illetve a tanulmányokra.

Zoli szakmai életét a fotográfia, az oktatás és az utazás hármasa jellemzi.

Ezekről részletesen kérdezem, végül pedig mesél nekünk a könyveiről, a jelenről és a terveiről.

Nagyon örülök, hogy megvalósult ez a beszélgetés, mert Zoli munkáját régóta csodálom, és a magyar fotográfia legnagyobbjai között tartom számom.

A kezdés előtt szokás szerint felhvom a figyelmet arra, hogy a WPC készítéséhez te is hozzájárulhatsz.

Egyszeri utalás mellett a Patreonon van erre lehetőség, [zene] ahol pár kattintással beállíthatsz havonta érkező támogatást hat különböző kategóriában.

Az első úgynevezett fehéröves opcióban havi 2 eur-val, a legmagasabb polcon fekete övesként havi 100€-val is tudod segíteni a munkámat.

Teljesen mindegy, melyik övet választod.

Minden támogatásért rendkívül hálás vagyok.

Hallgassátok szeretettel az Olivval készült beszélgetést. >> Zoli Isten hozott a podcastben. >> Szia!

Köszönöm a meghívást. >> A műsor elején rögtön egy picit Benkő Imréről szeretnék veled beszélgetni.

Az egyik, hogy az élete több szálon fonódott össze az övével. jó barátságban voltatok, sőt tavaly volt egy közös kiállításotok is Koreáról a mai manóházban.

Imre nem sokkal a finisszázs után hunyt el.

A másik pedig az, hogy a podcastben nem találtam még megfelelő alkalmat arra, hogy megemlékezzünk róla, és ez nagy hiányérzet számomra. a magyar fotográfia óriása volt, és azon kevesek egyike, akinek érezhetően tényleg a a fotózás volt ugye a család mellett a mindene.

Ismertem, szerettem és csodáltam, és bár mindig győzködtem, hogy jöjjön el a podcastbe, sajnos végül nem jött össze, úgyhogy most tökre örülök, hogy a te szemeden keresztül most vethetünk rá is egy pillantást.

Te mikor kerültél vele közelebbi kapcsolatba, és hogyan alakult a barátságotok? >> Igen, én az iparművészeti egyetemen kerültem vele kapcsolatba.

Harmadik évben volt egy feladatunk, egy riportot kellett készíteni, amin fél évig tudtunk dolgozni. >> Tehát a tanárod volt? >> Tanárom volt.

Nekem fontos személyiség volt, ugyanis én a kisképzőbe jártam, és hát két irány volt, amit kitűztem, mint továbbtanulás.

Az egyik a képzőművészeti egyetem, grafikaszak.

Én a Szunyogi Andrásnak az osztályába jártam.

Tehát ezt úgy kell elképzelni a kisképzőben, akkor egy rajztanár vitte, tehát mesterként szólítottuk és tekintettünk rá.

A szúnyogi mester vitt minket négy éven keresztül, tehát ő barcsai tanítvány, anatómia könyveiről ismert, és ő ő nagyon a képzőre irányított. viszont a fotószakon a Tőri Klára volt a tanárom, ő pedig a az ipar felé.

És akkor a fölöttem járt a Gyurján Eszter, aki már bekerült az iparra fotószakra, és ő jött vissza, hogy hát ne hülyéskedj, a Benkő Imre tanít.

Tehát e nem kérdés, ha fotó érdekel téged.

És akkor ez döntötte el, hogy akkor tényleg olyan tanárok vannak akik akik engem érdekelnek, vagy a fotóit szeretem.

És akkor elkezdődött ott az oktatás.

Első évben nem volt semmi fotó, alapképző, és a második év, harmadik évben kezdtünk el fényképezni, és a harmadikban jött az Imre, mint tanár.

És aztán teheltek, múltak az évek, lediplomáztunk, ott is a diplomamunkámnál az Imre volt az oponensem.

Nagyon jól tudott engem irányítani a képeimhez hozzászólni. mi az, ami jó, mi az, ami kevésbé jó.

És hát közben láttam azt, hogy tehát, hogy hogy nem csak tanár, hanem hogy fantasztikus ember, fantasztikus fotói vannak.

És akkor a a barátság az az egyébként nagyon véletlen, hogy így megmaradt az egyetem után, ugyanis a az ő könyvelője ugyanaz volt, mint az én könyvelőm.

Ez egy kicsit olyan vicces történet, de de viszont mindig tehát, hogy a HVG-be ment, és akkor ott tudtam vele találkozni.

Az Imre nem szerette azt, hogyha valaki úgy úgy nyomul és úgy próbálja erőltetni a kapcsolatot, meg hogy az úgy >> mármint ilyen tanítványi tanári viszon. >> Igen.

És én meg én sem vagyok olyan típus, hogy így tolakodnék.

És ez meg egy ilyen jó apropó volt, hogy ott találkoztunk, beszélgettünk, és akkor néha megmutattam a képeimet, elvittem hozzá, ő is megmutatta a képeit, véleményt kért, hogy hogy mondjam el, hogy hogy arról az anyagról nekem mi a benyomásom.

Ez egy tök nagy dolog, mert ő már akkor egy óriási sztár volt. >> Igen, igen, igen.

De az az Imrénél ez, hogy ez a sztárságos létforma vagy az nem is annyira alázatos ember volt, hogy hogy egyszerűen szóba se jött, tehát mindenféle szempontból.

De hát ezt te is tudod megismerni. >> Igen.

A én emlékszem, hogy körülbelül 2019-ben találkoztam vele először.

Talán pont a fotófesztiválnak az egyik ilyen megnyitó eseménye volt, és így odajött hozzám, de így oda sietett hozzám a kis Benkőimrés módján, és annyira alázatosan mutatkozott be, amitől zavarba jöttem, mert hát ugye nekem kellett volna úgy viselkednem, ahogy akkor kábé ő viselkedett velem. >> Én abszolút ilyen ilyen szerepcsere érzésbe kerültem, és nagyon jól is esett, hogy úgymond egy senkihez ilyen tisztelettel oda tud jönni.

Úgyhogy én már akkora szívemben zártam, de aztán később meg azért szerettem meg még jobban, mert tényleg éreztem rajta, hogy hogy ennek az embernek semmi más nem számít, mint az, hogy hogy tudjon fotózni és a fotókon keresztül valamit elmondjon saját magáról és a világról.

És ez egy annyira szimpatikus.

Meg azért örülök neki, hogy most rögtön azt is elmondtad, hogy miért lett végül a fotó, és nem a rajz vagy a grafika.

Mert azt pont nem értettem a korábbi interjúidban, hogy te baromi jól rajzoltál, és ez nagyon érdekelt is, és tanultad is a dolgot, de hogy aztán végül mi vitt a fotózás irányába, és akkor tulajdonképpen ez, hogy a tanári kar volt ennyire meggyőző. >> Igen, igen, igen, így van.

A most arra kérlek téged, hogy képzeld azt, hogy előreugrunk 100 évet az időben, tehát és egy akkori fotográfus hallgató már ha lesz egyáltalán ilyen egyébként szerinted lesz 100 év múlva fotográfia oktatás? >> Jó kérdés.

Nem tudom fogalm. >> Azt én se tudom.

Tehát nem azt várom, hogy mond el, hogy mi az igazság.

Most gondolkoztam rajta így a napokban, hogy a mesterséges intelligencia, a mozgókép, az valami hihetetlen erősen rányomja a bélyegét a mai vizuális kultúrára, és a fotónak mi a létjogosultsága.

Én abba látom az utat, hogy a hogy a szubjektív a a privát vonalába tud új lenni.

Tehát hogyha mondjuk azt nézem, hogy hogy a múltra tekintek vissza, amikor még a fotónak volt olyan ereje, hogy a hírképekben is tudott gyors lenni és felmutatni dolgokat, aztán jött a a mozgókép és és gyakorlatilag az a 70-es évek eleje, 60-as évek vége, amikor a vietnámi háborút élőbe.

És akkor ott onnantól kezdve gyakorlatilag a fotónak nem volt olyan ereje, mint korábban. és ezt kioltotta egész egyszerűen, és hát a fotónak lépnie kellett tovább.

És szerintem ez, amiben tudott lépni, az a szubjektív dokumentalizmus, vagy vagy fotósoknak a privát vonala, a street fotó, ami korábban nem volt, de nyilván ehhez kell befogadó közönség.

Na most a befogadó közönség az fiatalok, akik abba pörögnek hogy most hallottam azt az egyik laborba, hogy hogy most az a trendi, hogy a fiatalok filmre fényképeznek, de csak azért, hogy azt beszkennelik és az Instagramra felteszik, és onnantól kezdve, h be van szkennelve, felkerül az Instagramra, kidobják a negatívokat.

Ez egy [nevetés] pont az ellentéte annak, ahogy te gondolkodsz a fotográfiára. [torokköszörülés] Igen, igen, igen.

Tehát nem tudom, hogy hova vezet ez a jót illetőn.

Most eltértünk a tárról, de nem is baj, mert akkor itt hozom föl azt, hogy pont ma hallgattam meg azt a beszélgetést, amit Kolozsi Bea vezetett 2021-ben, és akkor a szociofotóról volt szó, és ott kifejtetted részletesen, amit most is érintettél, hogy a digitális dömpény korában már távolról sincs olyan hatással a fotó az emberekre, mint régen.

Tehát rengeteg képpel találkozunk nap mint nap, és így nincs annyira ereje.

Tehát az a korszak, amiről beszélsz, hogy a vietnámi háború meg utána a 70-es80-as évek tényleg vesztett az egyediségéből vagy a hatalmából, de azért még mindig voltak olyan fotográfiák, amik nagyot tudtak ütni, néha nagyobbat mondjuk, mint a mozgókép, de ma már amikor, és ez 2021 csak öt éve volt egyébként, akkor ugye a digitális dömping már látszott, hogy tényleg mindent elborít.

El is mondtad, hogy szerinted kioltja már a fotóknak a hatalmát, csak hogy most 2026- van, és akkor még nem is láttátok előre, hogy a mesterséges intelligencia az mennyire át fogja venni az irányítást ebből a szempontból, milyen erővel toppan be az életünkbe.

És ma már ott tartunk, hogyha látunk egy fényképet, akkor egyből az jut az eszünkbe, legalábbis az kellene, hogy eszünkbe jusson, hogy ez valódi-e vagy sem. ugyanis annyira hitelesen tudja hamisítani, meg hiteles fényképeket tud kreálni az intelligencia, hogy tulajdonképpen nem hihetünk a szemünknek már egyébként a videókban sem.

És ugye a nagy kérdés, hogy innentől kezdve, hogy fogja túlélni ezt az egészet a fotográfia műfaja. >> Jó a kérdés, a feltevés. a fotográfusok nagy része gyakorlatilag elzárja magát ettől.

Tehát, hogy nem vesz róla tudomást, vagy egyszerűen nem foglalkozik vele.

És aki ehhez a csoporthoz tartozik, vagy ehhez az irányhoz, azok még jobban elmélyülnek abba, amit eddig is csináltak.

Tehát még inkább elveti azt, hogy egyáltalán digitális hordozóra készítse a képeit.

Egyre többet hallok arról, hogy saját labor, saját maga építi.

Tehát tanítványaim között is van olyan, aki már ebbe gondolkodik, hogy építi föl saját labor, színesbe hív otthon.

Nem, egyszer tehát hogy hogy itt megv ez a része, nyilván ez lesz a a művészetnek a egy fontos része, de hogy az alkalmazottban ez nagyon visszajára fog fordulni, vagy már vissza is fordult, az biztos.

Tehát, hogy a divat reklám a sajtófotónál én én abban hiszek, hogy megmarad.

Nekem az a személyes véleményem, hogy megszűnni egyáltalán nem fog, csak át fog alakulni abban az értelemben is, hogy most a mesterséges intelligencia hatására újra kell értelmeznünk, hogy mit is jelent számunkra a művészet, vagy mitől tartunk mondjuk egy művészeti alkotást igazán jónak, mert ugye az AI pillanatok alatt tud olyan mesterműveket generálni, amik megtévesztésre hasonlítanak már létező művekre, vagy teljesen új stílusokat is tud generálni, de mégis érezzük, hogy az nincsen ránk szinte semmilyen hatással.

Tehát, hogy nagyon kell a személyes történet, nagyon kell az emberi háttér, sőt már az sem lesz szerintem fontos, hogy mennyire tökéletesen és jól tud dolgozni egy adott ember, mert kifejezetten az lesz az értéke, hogy emberi, és ha emberi, akkor nem tökéletes és hibás.

Tehát ez egy izgalmas folyamat. >> Így van, így van.

Egyetértek. >> Na jó, a kérdésem az úgy hangzott, hogy menjünk előre 100 évvel.

De azt nem mondtam, hogy miért.

Ha lenne ott egy ember, egy fotográfus hallgató, aki megkérdezné tőled, hogy Zoli, ki volt az a Benkő Imre 100 éve?

Mit mondanál, hogy mit jelentett Benkő Imre itt a 20. század közepe végén, 21. század elején a magyar fotó számára? >> Én azt gondolom, hogy a magyar fotográfia ikonikus figurájáról van szó.

A 20. század második felének egyik kiemelkedő, hanem a legnagyobb dokumentarista fotográfusa, aki nyolc könyvet hagyott maga után, és olyan komoly témákon dolgozott, mint például az ózd anyaga, amit gyakorlatilag évtizedeken keresztül végig fényképezett.

És hát nem beszélve az ikrekről, a szigetanyagáról, a kínai könyvéről, bejárta a világot és hihetetlen képanyagokat hozott létre úgy, hogy nem állt mögötte senki.

Tehát nincs mögötte ügynökség, nincs mögötte senki.

Ezt a saját archívumát hozta létre.

És abban bízok, hogy ez az archívum, ez meg is fog valósulni.

Tehát, hogy hogy elérhető lesz, kutatható lesz az ő fotóanyaga. >> Ami nagyon nagy szerencse, hogy Imre iszonyatosan akkurátusan eltette az összes fotóját, beírogatta. >> Én voltam nála, hát gondolom nyilván te is jó párszor. >> És hihetetlen, hogy micsoda rendszer volt ott a >> a padláson, vagy minek hívják azt a részt. >> Dolgozószoba dolgozó.

Igen, >> hogy ez csak egy része, de ugyanígy a digitális archívuma is abszolút rendszerezve van, [torokköszörülés] és a nagyítások, illetve a negatívok is, és hát számtalan dia, amiről nem tudunk, tehát hogy színes képei is vannak.

Szóval hatalmas anyag, ami nemcsak Magyarországnak fontos, hanem a világnak fontos.

És hát nagy öröm, hogy a család örökölte az archívumot, és…

Említett entitások

Témák

• fotográfia
• művészet
• életrajz

Személyek

• Molnár Zoltán

Szervezetek, cégek

• Magyar Iparművészeti Egyetem

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Molnár Zoltán (2026.07.05)”

Több epizód a wopcast-ből

• Szaladják "Taikyo" István // I. Képek olvasása és elemzése 2026-09-27

  A wopcast 95. adásának vendége Szaladják „Taikyo” István Balázs Béla-díjas operatőr és fotográfus, akivel a fényképek olvasásáról és elemzéséről beszélgettek. A műsor során a rész…

• Rédei Ferenc (2026.09.06) 2026-09-06

  A Wobcast 94. adásának vendége Rédei Ferenc fotóriporter, aki több mint 50 éves pályafutásáról, mentorálásról és életművéről mesél. A beszélgetés során szó esik korai éveiről, ami…

• Bali // Harmincz Rita - A Sárga Ruhás Lány (2026.08.16) 2026-08-16

  Ebben a podcast epizódban Harmincz Rita, a Sárga Ruhás Lány, Bali magyar ismerője kalauzolja el a hallgatókat az indonéz szigetre. Az adás középpontjában Bali földrajza, történelm…

• Koleszár Adél (2026.07.26) 2026-07-26

  Koleszár Adél fotográfus a wopcast 92. adásának vendége. Tiszaújvárosban nőtt fel, a MOME fotó mesterszakán végzett. Hat évet töltött Mexikóban, ahol emberi erőszakkal, konfliktus…

• Bódis Krisztián (2026.06.14) 2026-06-14

  Bódis Krisztián fotográfus, a Budapest Images alapítója a wopcast podcast 90. adásának vendége. Építőmérnöki diplomája után a fotózás mellett döntött, autodidakta módon sajátított…

• Cseke Csilla (2026.05.24) 2026-05-23

  Cseke Csilla fotóművész, fotóriporter, képszerkesztő és a Magyar Nemzeti Táncegyüttes marketing- és kommunikációs vezetője a Wobcast 89. adásának vendége. Pályafutása tinédzserkén…

• Gombai Gellért (2026.05.03) 2026-05-03

  Gombai Gellért fotográfus a wopcast vendége, aki különleges látásmódjáról és eddigi életútjáról mesél. A teológiától a szállítmányozáson át a fotográfiáig számos területen kipróbá…

• Az illatok birodalma // Zólyomi Zsolt, parfümőr (2026.04.19) 2026-04-19

  Zólyomi Zsolt parfümőrrel, Magyarország egyetlen hivatásos illatszakértőjével az illatok titokzatos világát fedezzük fel. Az illatok hatását tárgyalják a párválasztástól az üzleti…

• Szami (2026.03.22) 2026-03-22

  Szami fotográfus, a RAW reklámügynökség art directora a Wobcast vendége. Győrben született, filozófiát tanult, majd a fotográfia felé fordult. Reklámfotóban szerzett tapasztalatok…

• Révész Tamás (2026.03.01) 2026-03-01

  Révész Tamás fotográfus, fotóriporter, a World Press Photo kiállítás szervezője a wopcast podcast 85. adásának vendége. Pályafutását 1965-ben kezdte a Képes Újságnál, majd az Új T…