Apaidő

Hajós András - egy modern apa kreativitással fűszerezve - Apaidő Podcast 23. adás

· PT1H10M11S

Összefoglaló

András Hajós, a sokoldalú művész, vendég a mai Apaidő podcast adásban, ahol Kertész András faggatja őt az apaságról. Beszélgetnek az apai mintákról, a gyermeknevelésről, a szabadságról és a felelősségről, valamint arról, hogyan lehet helytállni szülőként egy modern, gyorsan…

Röviden

Műsor
Apaidő
Megjelenés
2023. 12. 03.
Hossz
1 óra 10 perc
Szereplők, említett nevek
Kertész András
Témák
apaság, gyermeknevelés, szülői szerep
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

neked küldetésed van ez az érzés hogy én több dologban szeretném kipróbálni és kipróbálhatom magam ezt hívják úgy hogy homozpiens ebbe a végtelen lehetőségek tárházában nagyon nehéz szülőként ez a hagyás ehhez ehhez nincs min mintha nem lenne elég bátorságunk mit jelent modern apának lenni aki ebben a világban merészel olyat mondani a gyerekének hogy ezt és ne mást tanuld meg nem lehet ilyet mondani az apaidő podcastot a vodafone podcast pionirs programja támogatja nagy szeretettel köszöntöm az apaidő podcast nézőit és hallgatóit kertészandás vagyok a mai vendégemet talán úgy tudnám a leginkább felkonferálni hogy annak idején jó pár évvel ezelőtt amikor ő feltűnt a színen akkor én felszisszentem és azt mondtam hogy ú végre itt van valaki aki aki igazán egyedi aki intellektuális szóval amikor megszólal akkor azt érzem hogy igen em mögött van valami és és akármit is csinált ezek után a következő években mindig tudtam hozzá intellektuálisan kapcsolódni én személy szerint és azt gondoltam hogy igen emögött van gondolat emögött van érték emögött van üzenet és ezért óriási öröm hogy itt van valaki akit hogyha kerti partira hívnak akár ismer embereket akár nem ismer embereket ott akár a szomszédja az ismerőse akárkiről legyen szó akkor is boldogan megy és hát hogy ott mi történik az egy másik kérdés szóval nagy szeretettel köszöntöm az apaidő podcast stúdiójában hajós andrást köszönöm szépen én is köszöntök minden nézőt hallgatót téged nagyon szépen megdicsértél majd meg kell próbálnom nem csalódást okozni a következőkben neked nem fogsz nem fogsz és pont erről beszélgettünk egyébként hogy hogy hogy alakul az ember életében az hogy bizonyos dolgokat abbahagy vagy úgy érzi hogy nem úgy kell tovább folytatnia én veled kapcsolatban mindig azt érzem hogy hogy amit csinálsz az nagyon őszintén kreatívan belőled jön és hogy különböző formákba tudod dönteni azt aki te vagy és arról beszélgettünk itt a a felkom felőtt hogy hogy hogy nem érzed úgy hogy színpadra kéne énekesként menned miért hát erre sok sok válasz van most mondhatom a vicceset az elsőt hogy nem nagyon ö tapasztalom hogy más érezné hogy nekem színpadra kell mennem és énekelnem kell oké de ez igen ez egy kicsit csak egy ilyen menekülő útvonal két típusú kreatív ember van az egyik az elmélyülő a másik meg a játszógyerek én a játszógyerek típusú vagyok és megunok megunok dolgokat új játékot látok mást kell építeni akár közben akár egyszerre figyelmem nagyon nehezen nagyon rossz voltam mindig a a türelmes elmélyülésben megpróbáltam az életem során ezeket beemelni és vannak dolgok amikben képes voltam erre vagy akár magamat is meglepően hosszan de hogy én egy életen át egy valamilyen pozícióra karrierre szerepkörre zárjam magam az az idegrendszeremtől is idegen és soha egy pillanatig nem éreztem magamban olyan elsőprő tehetséget hogy hogy ez valami olyan hívást jelentett volna aminek amire nekem hallgatni kell amiért nekem áldozatokat kell hozni én szerintem én szerintem nagyon jó fülem van általában nagyon jól szokt zenében még talán irodalomban főleg főleg szövegben van egy érzékem ahhoz hogy hogy meg tudom állapítani legalábbis a magam számára hogy mi jó és mi nem addig nem merészkednék hogy hogy ezt a világra is kivetítsem szóval én nem ité itész vagyok hanem hanem saját magam számára érzékelő és az első perctől kezdve hogy zenével kezdtem el foglalkozni mindig pontosan tudtam hogy mi jó és mi nem jó amit csinálok hogy miben milyen vagyok hogy minek van értelme hogy mit nem érdemes erőltetni mi nem fog fejlődni és nagyon hamar láttam hogy én nem születtem hangszerrel a torkomban muzikális vagyok akár kreatív akár játékos bátor akár intellektuális satöbbi de nem születtem torokkal legalábbis engem kielégítő torokkal most az hogy másoknak tetszik vagy jaj andás de nem olyan jó hang vol és azt is nagyon hamar felmértem hogy hogy hangképzéssel technikai fejlesztéssel hova tudna ez fejlődni nem mintha annyira okos tóni lennék sát én nem azt láttam meg hogy én én aztán mennyire tudom hogy mi volt a hangomban inkább hogy nekem mennyi szokott lenni a türelmem az ilyen típusú gyakorláshoz és hogy engem ez visze valahova és elkezdett kevésbé érdekelni amit annak idején az zemirul ezzel csináltunk annak nem az volt a lényege hogy én hogy énekelek hanem inkább az hogy hogy mármint hogy hangszín vagy énektechnikai szempontból inkább hogy mit hogy mit rakunk össze hogy mint alkotók milyen dalokat csinálunk milyen image-et sugárzunk mit mesélünk mit mesél az akkori fiatal színpadi személyiségem ennek egy eleme volt csak az hogy én akkor most mennyire vagyok énekes és amikor ez beteljesedett vagy elért az útján valahol hova akkor elkezdett nem nem érdekelni az hogy én hogy én énekes legyek én azt hiszem hogy ez így is van jól hogy az ember előbb-utóbb szembenéz magával fölteszi a kérdést hogy akarom ezt csinálni hogy ki vagyok én hogy az vagyok-e még aki egyébként elkezdett valamit csinálni ugye úgy kezdtünk el erről beszélgetni most hogy te kérdezted tőlem hogy miért hagytam abba az operaéneklést és hát nagyon nehezen tudom én is ezt megválaszolni hiszen valami hasonló út van mint neked hogy az ember csinálja csinálja csinálja és akkor egyszer csak azt érzi hogy hogy valami másban ugyan a ugyanazt a tehetségét vagy azt a mondanivalóját ami benne van azt valami másban jobban tudja kamatoztatni vagy kifejezni mindazt ami benne van de hogy ennek az egyik gyújtópontja az hogy van-e eljön-e az a pillanat amikor rájövünk arra hogy hogy most már én nem az vagyok aki voltam 10 évvel ezelőtt vagy hogy éppen most ki vagyok és mit szeret nék csinálni neked volt egy ilyen pontod amikor azt mondtad hogy oké én egy én én vagyok az az andrás aki aki több dologban egymás után meri tudja szeretné kipróbálni saját magát mert hogy így tudok kiteljesedni nekem nem pont volt ilyen én ezt amióta az eszemet tudom így tudom hogy ez az érzés hogy én több dologban szeretném kipróbálni és kipróbálhatom magam ezt hívják úgy hogy homo sapiens ez ez az ajándék amit kapunk ebben a földi életben én bár különösen nem hergeltek szabadnak a szüleim és ők nem is voltak talán olyan szabadok mint amilyenek a mi generációnk lett és más szempontból pláne a maiak de tehát azok által a könyvek által azok által a versek által azok által az operaelőadások által koncertek által esti beszélgetések által amilyen impulzusok engem értek én ebből ezt szűrtem le ha én megkérdeztem az apámat hogy én mit olvashatok ott a rengeteg könyv közül akkor azt válaszolta hogy azt amit elérsz és amit értesz és nem teszel vissza szóval én ezt mindig úgy tudtam hogy hogy szabad élni és én egy percig nekem nincsenek ilyen életemben korszakaim én nekem már az egész kamasz kis kamasz koromtól kezdve ez azt hiszem egyértelmű volt ma már jobban meg vagyok ijedve hogy mik történhettek volna velem iszonyú szerencsének érzem hogy ez a kis naivv kamasz burkom ez megmaradt én nagyon szerencsésnek érzem magam abból a szempontból hogy nekem az élet nem koppintott az orromra extra nagyot nem nagyobbat mint másoknak hogy hogy ezt nem lehet csinálni bennem mindig volt egy bizalom a tekintetben hogy majd lesz valahogy nekem soha nem kellett reinventing myself mert bennem nekem inkább el kellett csendesíteni azt a 26 másik ént is aki egyszer akar nekem jelenleg is egyébként nem az a problémám hogy hogy hova tovább ha egyáltalán ilyen navigációs hangulataim támadnak és és keresek valamit vagy elgondolkozom ezen nekem inkább az hogy mi fér még bele ebbe a ebbe az időbe és amióta talán az egy jelentős változás amit az utóbbi évek hoztak meg nem egyik pillanatról a másikra bár azt hiszem a fellélegzése a dolognak vagy ennek amit most mondani fogok ennek az oxigénnek a beszívása az talán köthető konkrét időponthoz is de ez nem különsebben érdekes mások számára szóval a az a felismerés a most felszabadított korszakomnak a legnagyobb felismerése hogy nincs szükségem már végképp senkinek semmilyen visszajelzésére ehhez az egészhez amit én csinálok volt elegendő sikerem ahhoz hogy azt a szükséges belépőt leperkáltam a jegy irodánál hogy hogy én akkor ezt csinálhatom-e nekem jogom van ehhez én ezt az utat választhatom-e én olyan boldog írok a barátnőmnek vagy még neki se hanem csak a fióknak dalt vagy a feledésnek és néha jobb dalt mint amilyet bármikor írtam hogy hogy e eszembe nem jut még csak egy sokszor még csak egy saját magamnak voice recorder megnyomása sem az meg hogy másoknak előadjak ettől véglegesen eltávolodtam de úgy távolodtam el hogy a közelében vagyok csinálom ez a hivatásom és ha megígéri nekem mindenki hogy ezt megpróbálja nem félreérteni amit most fogok mondani akkor azt gondolom hogy egy nagyon szép szakaszba lehet hogy lassan kezdek elérkezni amikor én ettől nem kapok hanem adni tudok én picit talán elkezdek nyomelemekben hasonlítani és hogyha lesz időm rá akkor még talán ebben fejlődni is tudok azokra az orvosokra apukámra és orvosbátaira akik embereket gyógyítottak akik nem azért mentek be a munkahelyükre hogy munkahelyen legyenek hogy fizetést kapjanak akik nem azért mentek be hogy milyen autójuk lesz ebből milyen magánrendelésük milyen praxisuk hanem akik részben a tudományt szolgálták részben a tudományos oktatást szolgálták részben konkrétan a betegeket napi szinten szolgálták és és gyógyítottak és én tehát mostanában úgy érzem hogy mindaz amit tudok erről az előadóiságról a magam részére a magam számára azzal már hasznos is tudok lenni vagy adni tudok valamit mert lejött róla az én egóm az én sütkérezésem és nyilván nem 100%-ig de de most mintha úgy mintha úgy kezdenék jól lenni egyébként ez nagyon átjön a dalfutáron is például most néztem néhány részt a dalfutárból és és nagyon hangos volt nekem abban oké jó a műsor meg izgalmas jól összeraktátok de hogy hogy nekem ami a legfontosabb üzenet volt az hogy neked neked küldetésed van tehát ennek ennek a műsornak ennek ennek célja van ez szándékosan valamilyen szeretne valamit mutatni szeretne valamit amit üzenni az embereknek mi ez egyrészt nem csak az én küldetésem muszáj megemlítenem jeli andrást aki egyik legfőbb alkotótársam a kezdetektől a kitalálástól és a a a a létrehozástól kezdve meg még néhányan ott vannak ott van azért hegyi gyuri is az emirulesből közöttünk a szerkesztőségben ott vannak fiatalabb kollégák ott vannak a képalkotás a a a a film világából tehetséges fiatal kollégák azt hiszem hogy valamilyen tisztességes dokumentalista hozzáállást szeretnénk felmutatni a popzenéről mutatunk valamit a popzene működéséről bár ennek kapcsán sokkal inkább az emberi együttműködésről az én személyes szándékom amivel azt hiszem a többiek is egyetértenek esetleg van mellette más szándékuk is az az hogy én nagyon sok időt töltöttem a televíziózásban egy egyik korszaknak a a leágazásában vagy hogy mondjam le lohadásában személyesen is részt vettem és biztos felelős is vagyok érte nem leszek ilyen végigcsináltam majd utálkozom rá mint a verebes szokta néha csinálni mindent vállalok de de tény hogy kezdett egy kicsit abból elegem lenni hogy rész se legyek egyfajta olyan kiürülésnek ami ami egyre inkább arról szól hogy csak a hars csak a rossz indulatú csak a pornográf csak a bulvár csak az alantas és a és a gonosz tud érdekes lenni ingerküszöböt átütő lenni nem vagyok hülye és nem vagyok eltévedve magamról ezért nem tv elnök szeretnék lenni vagy kultúrminiszter aki megváltoztatja a világot tehát ezeknek mind van helye magam is vagyok sokszor tres vagy ztó magam is vagyok sokszor alantas színvonalú termékek fogyasztója de én a nevemet vagy az alkotói énemet szerettem volna valami olyasmihez kötni ami áthoz csomó mindent a kereskedelmi tv a televíziózás a régi televíziózás világából is az új televíziózás vívmányaiból is és egyszerűen az volt a mániám hogy nem hiszem el hogy nem lehet egy műsor úgy szórakoztató hogy nem vesznek össze benne hogy nem a konfliktusról szól miközben beleraktuk azt a azt a debate challenge elemet a azzal hogy a dalfutárban úgy hozunk össze zenészeket együtt dolgozni hogy nem tudnak egymásról így kell egy dalt közösen alkotniuk az első hónapban úgy megy egy dal a kis útján hogy nem tudja a zeneszerző ki a szövegíró ki az énekes és akkor utána egy lehetetlen helyzetben egy stúdióban összegyűjtve nyilván ez nem könnyű ez atipikus de ennek a kifordít ott furcsa görbetükör helyzetnek a kapcsán inkább az emberi együttműködésről a kooperációról a kommunikációról beszélünk inkább ezen a görbetükrön keresztül azt nézzük meg hogy egy csoportban milyen fontos az én szerepem mi az hogy győztem mi az hogy vesztettem mi az hogy eredmény mi az hogy közös eredő mi az hogy ízlés akinek van szeme füle erre az ezt a vonalat látja inkább a dalfutárban de azt hiszem hogy emellett pedig egy szórakoztatóműsor azoknak is akik esetleg huszonévesen csak a kedvenc sztárjaikat akarják látni érdekes helyzetbe hozva mert milyen az már hogy a h scenes az dolgozik a lovasival aki meg hogyhogy együtt énekel azzal akivel amúgy nem is tehát van az egésznek egy játékos felszínebb szintje is és én nagyon büszke vagyok erre a formátumunkra ami ráadásul saját találmányunk és én azt gondolom hogy az emir ruz lemezeken kívül amiben alkotó voltam hogyha a hogyha a kreativitás hoz való viszonyunk az hogy a világ végesen rendelkez végtelenül de számunkra végesen hozzáférhetően rendelkezésre álló anyagát rendezzük újra és újra és azt gondolom hogy ennek a kreativitásnak a legalacsonyabb szintje az hogy a körülöttünk levő világot annyiban tudom újrarendezni hogy létezem élek egy darabig majd meghalok és elporladok és a az nekem a legkevesebb és ehhez képest vannak a bachok ehhez képest vannak a thomasmannok és majd mindenki ízlés szerint még sorolhatja akik megmásíthatatlanul anyagiasítva rendezik úgy újjá a a világot a világmolekulákat hogy azután az megkerülhetetlen és tárgyiasul a a zene orgonában sípban bach nem csak bach és kottár bach én iszonyúan szeretek abba belegondolni hogy hány orgonasípot öntöttek a világon bach kedvéért az fém hogy hány templom épült azért hogy ott zenghessen az ének és nyilván nem csak bachról van szó…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Hajós András - egy modern apa kreativitással fűszerezve - Apaidő Podcast 23. adás”

Miről szól ez az epizód: „Hajós András - egy modern apa kreativitással fűszerezve - Apaidő Podcast 23. adás”?

András Hajós, a sokoldalú művész, vendég a mai Apaidő podcast adásban, ahol Kertész András faggatja őt az apaságról. Beszélgetnek az apai mintákról, a gyermeknevelésről, a szabadságról és a felelősségről, valamint arról, hogyan lehet helytállni szülőként egy modern, gyorsan… Az epizód a Apaidő című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2023. 12. 03..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Hajós András - egy modern apa kreativitással fűszerezve - Apaidő Podcast 23. adás”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Kertész András.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Hajós András - egy modern apa kreativitással fűszerezve - Apaidő Podcast 23. adás”?

Fő témái: apaság, gyermeknevelés, szülői szerep.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Hajós András - egy modern apa kreativitással fűszerezve - Apaidő Podcast 23. adás”?

Megjelenés: 2023. 12. 03.. Hossz: 1 óra 10 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/apaido/hajos-andras-egy-modern-apa-kreativitassal-fuszerezve-apaido-podcast-23-adas

Több epizód a Apaidő-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból