Apaidő

Megoldás a sorok között - az iskolai bántalmazás kiútjai / Wéber Anikó / Apaidő Podcast 29. adás

· PT54M51S

Összefoglaló

Wéber Anikó írónő az Apaidő Podcast 29. adásának vendége. Az adás az iskolai bántalmazásról, a kiközösítésről, a magányról és a szorongásról szól, valamint arról, hogyan lehet integrálódni a közösségbe és barátokat találni. Az írónő a mesék fontosságát hangsúlyozza, mint a…

Röviden

Műsor
Apaidő
Megjelenés
2024. 07. 20.
Hossz
55 perc
Szereplők, említett nevek
Wéber Anikó, Kertész András
Témák
iskolai bántalmazás, kiközösítés, szorongás, gyermeknevelés, mesék
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

mit jelent a számodra a mese amit a valóságban nem tudunk úgy megélni azt megélhetjük a mesék által mi az hogy bántalmazás már akár egy tekintet is lehet bántalmazás ami pedig egyre inkább terjed az interneten való bántalmazás tehát a folytonosság mindig a sokszor ez az amikor eljutunk a bántástól a bántalmazásig például igen az apaidő podcastot podcast pioneirs programja támogatja nagy szeretettel köszöntöm az apaidő podcast nézőit és hallgatóit kertész andrás vagyok a mai műsorom vendége weéber anikó írónő ő arról híres hogy olyan témákat dolgoz fel a könyveiben amikről kevesen beszélnek jó egyre inkább beszélünk róla de még mindig nagyon keveset ilyen például a bántalmazás az iskolai bántalmazás de ilyen például az is hogy h hogyan találunk vagy nem találunk barátokat gyerekként és mit kezdünk ezzel a helyzettel mi szülők hogyan tudjuk elmagyarázni a gyerekeknek hogy amikor bántalmazás áldozatai vagy ők éppen bántalmaznak valakit az miért rossz hogyan kellene reagálni rá közösségben hogyan lehet feldolgozni és hogy például a tanárok hogyan tudnának segíteni mindezekről lesz ma szó itt anikóval az apaidő podcastban de mielőtt neki kezdünk itt van mellettem az apaidő könyv amit meg tudtok vásárolni a lírában a pagonyban és az apaidő.hu-n úgyhogy akinek még nincsen nagy szeretettel ajánlom hogy vegye meg a másik amire szeretném felhívni a figyelmeteket hogy iratkozzatok fel a youtube csatornánkra nyomjátok meg a gombot és jelöljétek be hogy az összes értesítést megkapjátok és akkor fogjátok tudni hogyha ilyen izgalmas adásokra jövünk ki mint például a mai szervus anikó szia én is üdvözlöm a nézőket és a hallgatókat bizonyám hallgatni is lehet minket a spotify-on a google az apple podcaston és számos más csatornán anikó köszönöm hogy eljöttél számos interjút meghallgattam veled és kicsit föltérképeztem a munkásságodat őszinte leszek és amire én még nem kaptam választ és ezzel kezdeném a mai adást hogy milyen volt a te gyerekkorod tehát biztos vagyok benne hogy valami volt ami miatt te ezzel foglalkozol milyenek voltak az iskolai barátságaid milyen emberek és tanárok vettek téged körbe érdekes hogy ezzel kezdted mert amikor azt kérdezted még csak hogy milyen volt a gyerekkorom akkor megjel megjelent előttem az otthoni családi légkör és eszembe sem jutott az iskolai és utána folytattad hogy végülis az iskolaira vagy igazából kíváncsi de én mégis ezért azzal kezdeném mert az a pozitívabb hogy mi milyen volt otthon ami nagyon-nagyon jó volt és szerintem abból táplálkozom a mai napig íróként is tehát hogy már nagyon-nagyon kicsi koromtól kezdve mindig meséltem és a mesék voltak nekem a minden és még amikor nem tudtam írni már akkor akkor is mindig fejből történeteket találtam ki és apukám nagyon-nagyon sokat mesélt nekem fejből és ő adta át vagy ő mutatta meg először azt hogy igazából mi is alkothatunk történeteket olyanokat amik amik nem a valóságból erednek hanem a mi képzeletünkből és fantáziánkból anyukám pedig nagyon-nagyon sokat olvasott fel nekem és sok-sok mesét megtanultam így fejből amit aztán utána már én meséltem az öcsémnek bocsánat mit mit jelentett számodra a mese egy másik világot amibe be lehet lépni ahol bármi megtörténhet a szereplőkkel és és ahol szerintem akkor még ezt így nem fogtam fel gyerekként de nagyon sok szereplővel azonosulhatunk kellett a mese hogy kerek legyen a világ így van igen nem tudom elképzelni a világot mesék nélkül mert hogye így több életet élhetünk egyszerre igen nagyon sok mindent amit a valóságban nem tudunk úgy megélni azt megélhetjük a meséká által milyen szép hogy ezt behoztad egyébként és hát itt most ugye elhangzott valami nagyon fontos dolog hogy édesapát hogyan mesélt és hogy mesélt fejből számomra ez ez nagyon fontos édesapámnak olyan szép búgó bariton hangja volt sokat mesélt nekünk és és én is azt hiszem hogy elég sokat mesélek vannak karaktereink történeteink amiket újra és újra estéről estére előveszünk a kisfiammal és mesélem neki a különböző történeteket és nagyon szépen föl tudjuk dolgozni a hétköznapokat az éppen aktuális helyzeteket mondok egy példát például volt a szerelőbácsi meséje ami három négy éven keresztül ment és szerelő bácsi ő egy egy nagyon különleges karakter egyébként mertogy hogy a kisautókat nagyon szerette és befogadta a kis autókat a a maga kis házába a garázs fölé költözött tehát együtt élt velük és segített nekik mindenben hát ez a mese úgy indult hogy hogy szuszogó mesének indult hogy kis elaludtak és elősszer az egyik kis autó a piros kisautó a sárga villamos és nem tudom aludt el szépen lass és szuszogott és akkor elaludtak és így aludt el mintom másfél évesen és akkor persze már min tudom négy és fél évesen már nem szuszoknak a kisautók hanem inkább vagánykodnak meg mennek versenyautózni meg nem tudom mindenfélég történnek vele mindez azért érdekes csak mert hogy hogy hogy az ahol éppen tart a gyerek és amit éppen megél a hétköznapokban azokra nagyon szépen lehet reflektálni és ma mi majd ma mi is beszélünk erről még hogy hogy hogyan is lehet a gyerekekkel feldolgoztatni azt ami történik velük akár jó akár rossz és az hogy ahogy mondod is hogy lényegében ezekben a mesékben ott vannak a gyerekek tehát hogy hogy túllépünk azon a ponton hogy mint a könyveknél hogy csak ott ülünk előtte és felolvasunk és a képzeletünkben megéljük hanem mint egy szerepjátékban ott vannak körülöttünk ezek a tárgyak amikről mesélek vagy mesélnek és és a gyerek is mesélhet igen tehát ő is becsatlakozhat és már meg élheti ezt hogy a fejében elindul valamilyen történet és amit mondtál ez a szuszogó autó ez nálunk is így volt hogy nagyon nehezen aludtam el nagyon utáltam az alvást kislányként és akkor apukám így a zölébe vett és körbevitt a szobákban és akkor így végig mutogatta hogy alszik a porcelán szarvas már alszanak a mókusok a képen és így mindenen végigmentünk és ez szerintem olyan három éves lehet de még mindig emlékszem rá szóval hogy nagyon-nagyon nagy élmény volt és nagyon sok ilyen olyan történet volt amiben én voltam a főszereplő és amit eljátszottunk ja abszolút abszolút sőt én szoktam kérni például dávidot hogy ő mondjon három-négy dolgot ami legyen benne a mesében és akkor teljesen meg tud valósulni ez a fajta feldolgozás amiről itt az előbb is beszéltünk ott tartottunk hogy hogy nagyon sokat meséltek és a családban tulajdonképpen amikor a gyerekkorodra gondolsz akkor a családi béke harmónia szeretet mesék jutnak először eszedbe igen és az iskola az ami ami kevésbé és érdekes hogy tényleg nagyon sok emlékem van a gyerekkoromból de az szinte mind otthoni tehát mind a család családi létből ered és az iskoláról nagyon próbálok visszaemlékezni és nagyon-nagyon kevés emlékem van és szerintem azért mert ez lehet egy ilyen védekező mechanizmus hogy az iskolában kevesebb jó élményem volt és ezért kevesebb is az amire vissza tudok emlékezni valóban olyan negyedik osztályos tanuló lehettem amikor azt kezdtem érezni hogy kívülállóvá válok az osztályközösségben pont mint az a könyv amit látok ott az asztalon a kittti főszereplésével kittti is pont ezt kezdi megélni pont ilyen negyedik osztályos tanulóként tehát ott egy kic it a magam történetét is beleszőttem és a magam érzéseit hogy valahogy más vagyok de ezt nagyon nehéz megfogalmazni gyerekként ogy akkor másképp gondolja a gyerek de de azt éreztem hogy hogy nem ugyanazok a témák érdekelnek mint a többieket hogy valamibe nem tudok ugyanúgy becsatlakozni valamit nem láttam amit a többiek láttak és akkor otthon megpróbáltam megnézni de engem nem kötött le úgy jan az a sorozat tehát hogy hogy ilyen apróságok amik a gyerekek világában az iskola világában nagyon fontosak mint a közös beszédtéma a közös hobbi és hogyha ez valamelyik gyereknél más akkor akkor nagyon szép lassan elkezdhet kívülállóvá válni és igazából nekem így általános iskolából nincsenek nagyon olyan emlékeim hogy engem bántottak volna mint mondjuk az osztályvesztese első könyvemben a szereplőket viszont elég érzékeny kislány voltam és nagyon-nagyon sok olyan helyzet volt amit én úgy fogtam fel mint egy egy bántalmazás vagy bántás például van az osztály vesztesében egy jelenet amiben a főszereplő a fejezett főszereplője lány a tesi órán áll és egyik csapat sem akarja beválogatni a maga csapatába a kidobóshoz és ezt én én nagyon-nagyon sok sokszor megéltem hogy nem voltam jó testnevelésből különösen a labdajátékokban nagyon ügyetlen voltam és ezért mindig a csapatokba utolsóként keltem el és szerintem annyira nagyon sokféleképpen lehetne csapatot alakítani és később pedagógusként az lett a véleményem hogy éppen ezekkel a csapatjátékokkal lehetne megmutatni hogy hogy hogy tényleg hogyan működik együtt egy jó csapat és hogy hogy másokban is lehet más tehetség tehát hogy pont hogy a pedagógusnak kéne egy kicsit belenyúlni abba hogy csapatokat alakít és hogy olyan gyerekeket is összepárosít akik esetleg lehet hogy más helyzetben nem működnének együtt de az az egyszerű megoldás hogy kiválasztok két csapatkapitányt és ti oldjátok meg egymás között és nálunk mindig ez volt általános iskolában testnevelés órán és ez az érzés hogy ott állni és olyan volt minthogyha tényleg így a homlokomra lenne írva hogy er vagyok senkinek sem kellek mert alakultak a csapatok már mindenki velem szemben állt én pedig utoljára oda kulloghattam ahhoz a csapathoz ahol ahol éppen eggyel kevesebben voltak és ez ez nagyon-nagyon rossz élmény volt annak ellenére hogy hogy más tárgyakból meg meg kiemelkedő voltam és más tárgyaknál megélhettem azt hogy hú mindenki mellém akar ülni hogy akár lesessen a történelem dolgozatnál de ez ez kevés volt eg gyerek szerintem ott vagyunk benne sokkal jobban abban az adott helyzetben abban a pillanatban és azt visszük magunkkal emlékként ezt a rossz emléket hát és hogyha egy kicsit provokatív akarok lenni azt is mondtatá hogy kit érdekel 10 évesen a történelem az hogy a tesi tesi órán ki mit teljesít és hogy jól dobok és jól futok és én én ugrok a legmagasabbra az sokkal inkább nagyon érdekes hogy hogyan nyomjuk el ezeket az emlékeinket vagy hogyan felejtjük el tulajdonképpen éppen mindazt ami történik velünk és közben nem is felejtjük el és mindjárt ide vissza is térnék de előtte még két személyes emlék vagy vagy leginkább egy ilyen élmény az elmúlt időszakból hogy én az elsős kisfiammal élem ezt most hogy például ez a beválogatós dolog hogy ki kit választanak kit nem választanak és mivé választanak hogy fociban kapus vagy vagy csatár vagy és hogy egyébként az a szerep amiben téged látnak vagy amiben beletolnak mások mert erőszakosabbak azok a te szerepeid-e vagy tudsz-e abban jól lenni és érdekes hogy például látom a kisfiamon hogy ő próbál ja megmagyarázni magának hogy ha olyan szerepben van ami igazából nem önazonos vele az miért jó neki tehát próbálja a jót kihozni belőle ami szerintem egy nagyon jó attitűd szóval hogy nem egy nem egy ilyen feldolgozhatatlan traumaként éli meg hogyha mondjuk ő kapus mert szeret védeni is és örül hogyha kivédi a labdát csak hogy ezek a szerepek amiket tulajdonképpen ezeken a szituációkon keresztül amiket te is behozol megélünk gyerekként ezek nagyon sokat mélyen formálnak bennünk rajtunk hogy aztán mi lesz belőlünk és akkor mondjuk egy egy másik példa hogy a kisfiam van olimpia az iskolájukban és a kisfiam ugrott a legmagasabbra és egyedül maradt végül a végén mert senki nem tudott olyan magasra ugrani és még háromszor magasabbra ugrott mint a többiek és egy emberként szurkoltak neki és mondták dávid dávid az osztálytársai zengett a a tornaterem és biztos vagyok benne hogy egy életre elviszi ezt az élményt magával tehát hogy én tudok győztes lenni biztos lehet hogy csomó dolog fog vele történni ami lerombolja benne meg megkérdőjelezi de ez mindig mindig ott fog benne dolgozni hogy ő első lett az olimpián tehát hogy azért ez egy ez egy nagy dolog egy kisgyerek élet nagy dolog a kisgyerekél ébe na és amiért ide visszakanyarodtam ugye azzal kezdted hogy hogy milyen érdekes hogy milyen kevés emléked van az iskolából és aztán tulajdonképpen mégis csak vannak meghatározó emlékeid meg meg történeteit hogyan hatottak ezek az iskolai történetek arra hogy ma azzal foglalkozol hogy ilyen könyveket írsz amik sok 100záz ezer embernek adnak segítséget hogy gyerekként feldolg zanak vagy szülőként adjanak mangót a gyerekek kezébe amikor elkezdtem az egyetem után dolgozni pedagógusként kezdtem dolgozni és nagyon megmaradt a legelső nap is amikor beléptem először gyakorlópedagógusként az iskolába és valahogy így megcsapott maga az a hangulat is hogy így semmi sem változott tehát valahogy az egyetem alatt azt gondoltam hogy hát annyira sok mindent tanultunk hogy hogyan lehet jobban tanítani hogy hogyan lehet lehet jobban nevelni hogy hogyan lehet mindenkiben megtalálni hogy mit miben lehet tehetséges és abban segíteni és akkor ott voltam a valóságban és azt tapasztaltam hogy ugyanazt élik meg a gyerekek amit én gyerekkoromban hogy hogy testnevelés órán ugyanúgy ott van a két csapatkapitány és látom azt a kislányt aki utolsónak kelel hogy mennyire rosszul érzi magát tehát azt mondanám hogy hogy nagyon pontosan bele tudtam helyezkedni a diákok helyzetébe fejébe merthogy emlékeztem hogy én ezt hogyan éltem meg és nagyon rossz volt tanárként azt látni hogy most ugyanazokon végigmennek a gyerekek amiken én végigmentem és hogy szeretném hogyha nekik jobb lenne és kimaradnának ezek a rossz emlékek de pedagógusként sem volt akkora hatalmam hogy mindezektől megmentsem persze lehet itt azt mondani hogy bizonyos mértékig nem lehet mindentől megmenteni a gyereket és nem is jó hiszen mindenféle helyzetben kell hogy megt álja hogy ő hogyan boldogul de azért szerintem az hogy mondjuk valakit kiközösítenek hogy azt éli meg hétről hétre helyzetekben hogy ő vesztes azt azért igenis kellene megpróbálni elkerülni és amit te is mondtál ezt hogy minden gyereknek adni lehetőséget hogy valamilyen helyzetben megérezhesse hogy most ebben a helyzetben én győztem hogy ebben a helyzetben rám támaszkodnak a többiek hogy valamiben én is tehetséges vagyok valam amiben én…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Megoldás a sorok között - az iskolai bántalmazás kiútjai / Wéber Anikó / Apaidő Podcast 29. adás”

Miről szól ez az epizód: „Megoldás a sorok között - az iskolai bántalmazás kiútjai / Wéber Anikó / Apaidő Podcast 29. adás”?

Wéber Anikó írónő az Apaidő Podcast 29. adásának vendége. Az adás az iskolai bántalmazásról, a kiközösítésről, a magányról és a szorongásról szól, valamint arról, hogyan lehet integrálódni a közösségbe és barátokat találni. Az írónő a mesék fontosságát hangsúlyozza, mint a… Az epizód a Apaidő című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2024. 07. 20..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Megoldás a sorok között - az iskolai bántalmazás kiútjai / Wéber Anikó / Apaidő Podcast 29. adás”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Wéber Anikó, Kertész András.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Megoldás a sorok között - az iskolai bántalmazás kiútjai / Wéber Anikó / Apaidő Podcast 29. adás”?

Fő témái: iskolai bántalmazás, kiközösítés, szorongás, gyermeknevelés, mesék.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Megoldás a sorok között - az iskolai bántalmazás kiútjai / Wéber Anikó / Apaidő Podcast 29. adás”?

Megjelenés: 2024. 07. 20.. Hossz: 55 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/apaido/megoldas-a-sorok-kozott-az-iskolai-bantalmazas-kiutjai-weber-aniko-apaido-podcas

Több epizód a Apaidő-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból