Apaidő

Kovács Kokó István - gyerekek, siker és önfegyelem / Apaidő podcast 37. adás

· PT52M36S

Összefoglaló

Kovács Kokó István magyar ökölvívó a vendége az Apaidő podcast 37. adásának. A beszélgetés során szó esik arról, hogyan válik az ősi ösztönből önfegyelem, kitartás és siker. Kokó István elárulja, hogy színész szeretett volna lenni, sokkal többet olvasott kortársainál, és…

Röviden

Műsor
Apaidő
Megjelenés
2025. 08. 02.
Hossz
53 perc
Szereplők, említett nevek
Kovács Kokó István, Kertész András
Témák
ökölvívás, önfegyelem, siker, gyermeknevelés
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

A mai vendégem egy joggal mondható, sikeres ember. >> Ne, nem is tudtam, nem is akarok, és soha nem is éltem a sport nélkül, >> hogy tulajdonképpen mindegy, hogy mit is csinál az ember, miben merül el, hogyha azt kellő intellektussal teszi. >> Úgy volt, hogy színészt leszek. [Zene] a fajta bátor megálmodás, hogy így mondjam, felelősségvállalással és kitartással párosulva, ha jól látom, meg jól érzem. >> De akkor te is tudod a sajátben, hogy ez ez a középvszerű és átlagos embereknek nagyon zavaró. >> Önfegyelemről beszélsz, önkontrollról beszélsz, arról beszélsz, hogy a aki ökölvívást tanul, kézben tudja tartani az életid.

Én 100 embernek az életéből raktam össze az én saját életemet. >> Mi a helyzet ma az ökölvívás oktatásában Magyarországon? >> Ma már nem ugyanazokkal a szavakkal kell hozzászólni egy 14 éves gyerekhez. >> Mit tanácsolsz a szülőknek, akik gondolkodnak azon, hogy esetleg ökölvívónak adnák a gyereküket? tehetséges, akkor nyugodtan lehet erre alapozni és ezen az úton elkezdeni végigmenni. >> Nagy szeretettel köszöntöm az Apaidő podcast nézőit és hallgatóit.

A mai műsorban is a sikerről lesz szó.

A sikerről, férfiasságról kitartásról győzelemről és arról, hogy hogyan viseljük mindezt, illetve hogyan tudjuk a gyerekeket segíteni abban, hogy ők is sikeresek legyenek a maguk módján, úgy ahogy ők szeretnének.

A mai vendégem egy joggal mondható sikeres ember, hiszen nagyon-nagyon sok győzelem van mögötte, és reméljük még előtte is.

Ökölvívó, aki nem számoltam ki pontosan, de a chat GPT szerint olyan 98%-ban biztosan minden meccsét megnyerte. néhányat elveszített, tehát mindenkivel előfordul, és tulajdonképpen az egész ország ismeri, ismeri őt, mint akire büszkék vagyunk, mint akit szeretünk, mint aki már annyi mindent elért, hogy tényleg úgy megtestesíti azt a vágyat, ahova minden nemzet, minden ország szeretne eljutni, hogy mi majd nagyon sikeresek leszünk és győzünk, és igazán a legjobbak közé tartozunk.

Mai vendégem itt a stúdióban Kovács Kokó István.

Sziasztok! >> Na de nem, ezért hívtam meg őt, merthogy erre mind nagyon büszkék vagyunk, de de azért hívtam meg, mert benne van a telefonomban úgy, mint a az ő fiának az apukája, nem mondom itt GDPR miatt, de hogy a >> ezek szerint ugyanúgy őrizzük egymást a telefonunkban, hogy kinek az apukája.

Tehát, hogy hogy azért van itt, mert ő apuka és mint apukára vagyok nagyon kíváncsi a mai beszélgetés. >> Azér, mer azért vagyunk így, mert egy iskolába jár a a gyermekünk.

Tehát nem nem minden >> barátom, mint apuka szerepel a telefonyében, csak azon apukák, akikkel egy suliba járnak a gyerekek. >> Így van.

Szóval egy osztályba is egy suliba járnak a gyerekeink.

És és hát mi így találkozunk, beszélgettünk időről időre.

Ezért nekem módom van őt egy kicsit máshogy megismerni, mintogyha mondjuk én csak itt ücsörögnék a stúdióból és eszembe jutna, hogy ó, a Kokót hívjuk már meg.

És ezért is az első kérdésem arra vonatkozna, hogy neked mi a siker most az életedben, ami nem ökölvívás? >> Nincs olyan, hogy nem ökölvívás, de tényleg tudom, hogy nagyon furcsa a az egész életem az ökölvívásról szól.

Még a családi életem is az ökölvívásról szól, meg a a szabadidőm is az ökölvívásról szól.

A a magánéletbeli sikerek vagy akár a a mású sikerek, azok valahogy valahogy nem nem annyira motiválók számomra.

Szeretem természetesen, hogyha rendben van a család körülöttem, és próbálok is tenni érte, de a a fő fókusz az életemben, és a siker hajszolása az az elsősorban az a fajta közéleti szerepemben a a magyar körbúvó szövetségének elnöki feladatköréiben, a halhatatlan magyar sportoló klubjában, vagy a megszállottak klubjának elnökeként, vagy a VBO Worldboxing Organization elnökeként a sport körül jelennek meg első. elsősorban. >> Tehát a sport az neked nem csak sport, hanem hivatás, küldetés, >> adminisztráció, életem, >> az életem.

Az életem nagyon furnem nem is tudtam, nem is akarok és soha nem is éltem a sport nélkül.

Számítsuk le mondjuk azt a 14 évet, az első 14 évet, amikor még nem volt meg az ökölvívás, mint sportág.

Akkor is sportoltam, de szerintem hat évesen mentem le először focizni egyesületben, vagy hat-nyolc éves leh lettem, aztán fociztam az MTK-ban, a törekvésben, a Ganzmávakban, majd később cselgáncsoztam a Kőbányai Művelődési házban, azzem Lővi Sándor, vagy nem is tudom, hogy hogy hívták a Művelődési házat.

És aztán rövid ideigorongoztam a az NSI-ben, a Népstadion sportint intézményeiben, kézilabdáztam a gázművekben, mit csináltam még?

Tehát nagyon sok sportot kipróbáltam, és jött az ökölvívás, és azóta, 1984-et írunk, azóta minden egyes nap azzal kelek, és azzal fekszem, hogy az ökölvívásban valami történik velem.

Vagy én irányítok, vagy engem irányítottak versenyzőkoromban, de az ökölvívásról szólt és szól mind a mai napig szerencsére.

Erről eszembe jutt egy történet, de mielőtt azt elmesélném, elmondanám, hogy nem azért mesélem el, hogy udvaroljak neked, hanem hogy hanem hanem az élet és az ökölvívás kapcsán.

Ugye én az első szakmám operaénekes, és az operaénekességgel kapcsolatban ugyanolyan sztereotípiák vannak, mint az ökölvívókkal kapcsolatban pozitív és negatív értelemben is. >> Én nem ismerek negatív a operaénekesek. >> Hát a csak zenész, >> hát ezzebb dolog.

Tehát ez egy >> hát igen, de a csak zenész az, hogy nem tud három számot összeadni.

Egyszerre árultunk egy lakást, és jött egy vevő, aki egyébként filmiparba dolgozott, és már majdnem megvásárolta a lakást.

De előtte a bátyámmal, aki egyébként a akkor az IBM-nél dolgozott, tárgyalt erről, és akkor én megmutattam neki megint, meg beszélgettünk, és akkor rámnézett egyszer csak, és azt mondta, hogy jól tudom, ön ön opera énekes, igaz?

És mondom, igen, az vagyok. akkor majd a bátyjával megbeszélem a pénzügyeket.

És mondtam, hát velem nyugodtan.

Azóta volt nem tudom tizenvalahány éve vállalkozásom.

Szerintem nyugodtan fogunk tudni erről beszélgetni.

Szóval az ökölvívással kapcsolatban is vannak ilyen sztereotípiák, de ami erről eszembe jut, hogy azt mondod, hogy az ökölvívás az életed, hogy tulajdonképpen mindegy, hogy mit is csinál az ember, miben merül el, hogyha azt kellő intellektussal teszi, és nagyon sokat merít belőle.

És én azt érzem rajtad és a pályafutásodon, hogy valahogy te sokkal többet kaptál annál az ökölvívástól intellektuális tekintetben, mint hogy mennyire kell a könyöködet felemelni ahhoz, hogy eltaláld a másik orrát.

Azér igen, mert az az ökörvívás, ahogy te is említetted, valóban tele van olyan, nem mondom, hogy degradáló, de mégis nagyon sztereotíp gondolatokkal az emberek fejében a sportággal kapcsolatban hogy hogy amikor én teljesen normálisan megnyilvánultam, vagy teljesen normális módon, számomra normálisnak tekintető módon kommunikáltam, akkor rögtön azt mondták, hogy milyen különleges, hogy ökölvívó létére.

Tehát én bekerültem egy olyan kalapba, hogy annak ellenére, hogy ami nem jó, mert szerintem ez nem így van, mert ez nem a sportága válogatja, hogy ki hogy kommunikál, hanem hanem a kulturális háttér, a a saját személyiségének a fejlődése.

És nekem nagyon nagy szerencsém van, hogy a sport mellett nekem úgy fejlődött a személyiségem, a kulturális érdeklődésem, a nyelvhasználatom, az idegen nyelvvismereteim.

Annyi, de annyi mindent láttam a világban.

Több mint 100 országban jártam ebből.

Kettőben huzamosabb ideig éltem is Németországban, Svájcban.

Annyira nemzetközi a kapcsolatrendszerem, a baráti köröm, hogy én én 100 embernek az életéből raktam össze az én saját életemet, és mondhatnám akár azt is, hogy 100 ember életét éltem már meg.

És így természetes, hogy másként kommunikálok, mint mondjuk egy szakbarbár, aki kizárólag azzal foglalkozott, amivel.

Sőt, én én miközben az Ökölyvásárló és a sportról szólt világéletemben az életem, emellett mindig volt más az életemben, mindig volt üzlet is, mindig volt munka is, másfajta munka.

Én dolgoztam a én csináltam mindent, voltam marketinges egy informatikai cégnél olyannyira, hogy az én gépemen magyarosították a World 2.0-ást még annak ide a 90-es évek közepén.

Sőt, 93-ban már email címem volt, igaz még nem tudtam senkinek emailt küldeni, mert senkinek a baráti köreimből nem volt.

Tehát én nagyon sok minden más helyről is kaptam a a formálást.

Pluszban nekem gyerekkoromban volt egy tanárnőm, aki aki nagyon erősen tolta bennem ezt a kulturális oldalt.

Úgy volt, hogy színész leszek.

Rengeteg szavaló versenyen indultam, faltam a könyveket. egyszerre három könyvtárban a törekvés, az iskola, törekvés művelődési ház az iskola és a Pataki István Művelődési Háznak mind a háromnak a könyvtárába jártam, mert azt hiszem havonta három könyvet vagy öt könyvet lehetett elhozni.

Nekem meg az a 15 könyv éppen hogy csak elég volt egy hónapra, mert én tényleg zabáltam a a könyveket.

És valószínűleg ennek köszönhető, hogy hogy kialakult egy olyan kommunikatív, a saját életéről viszonylag pontos képet látó ember és a a világról is, saját elképzelése szerint egy jó képet vagy egy pontos képet látó ember, aki nem félt megnyilvánulni.

És ez rögtön azt jelentette, hogy ökölvívólétére így tud beszélni, meg így meg tudja fogalmazni a gondolatet, az rögtön különleges.

Pedig szerintem nem, nincs a kettőnek összefüggése. >> Ugye azt mondod, hogy ökölvívó létére.

És akkor most ezért beszélünk.

Én azt gondolom, hogy erről azt gondolom, hogy hogy akkor nem vagy tipikus.

Nem mondhatjuk ezt? >> Bunyus.

Nem, hogy nem tipikus. >> Igen.

Bunyós. >> Nem, de semmilyen téren nem vagyok tipikus.

Valószínűleg nem is akartam soha tipikus lenni.

Nem törekedtem arra, hogy különleges legyek, de az élet úgy hozta, hogy amivel foglalkoztam, meg a bennem lévő erők, azok azok mindig olyan eredmény.

Most nyolc hónapja vagyok én a Magyar Ökköjok Szövetségének az elnöke.

A munkatársa semim szép lassan már megszokták, hogy minden reggel bejövök valamilyen dologgal, ami először hihetetlennek tűlik, aztán megvalósítjuk.

Tehát az, hogy ez a szövetség az elmúlt 20-30 évben szinte csak negatív hírben szerepelt, és a az a kontextus, ami ami ebben a szövetségben, vagy ezzel a szövetséggel kapcsolatban az emberekkel találkozott, az az egyáltalán nem volt pozitív, és nagyon nehéz volt akár támogatót, akár versenyzőket, vagy vagy új belépőket hozni a sportágba.

Ez olyan szinten megváltozott, hogy mostanra nemhogy a közbeszéd tárgya az ökölvívás, hanem hanem gyakorlatilag egy egy prime kategóriás termék.

Tehát a cégek szeretnének velünk együttműködni, nagy örömmel fogadják a mi felkérésünket, ha nem ők jelentkeznek maguktól, tele vannak az edzőtermek, egyre jobb eredményeket érünk el különböző nemzetközi versenyeken, kezd stabilizálódni, sőt már stabil a gazdasági működésünk.

Köszönheten annak, hogy én én csak nagyban tudok gondolkodni.

Tehát amikor kitaláltuk például most engedd meg egy kicsit reklám, augusztus 16-án a hősök terén ünnepeljük a 100 éves magyar ökkömű szövetségének jubileumi évfordulóját. 1925. augusztus 17-én írták alá dr.

Sigrai Gróf a írta alá annak idején a a függetlenségi nyilatkozatot, amikor kiléptek a birkózók szövetségéből, és az első alapító kiratott az alapítványt, vagy az a az első constitutiont megszerkesztetők és aláírták.

És ezt ünnepeljük, ennek lesz a 100. évfordulója.

És amikor elkezdtünk rajta gondolkodni, hogy hol ünnepeljük, hogy ünnepeljük, legyen egy verseny, én kitaláltam és megvalósítjuk. 100 mérkőzést fogunk vívni a hősök terén.

Na de ez egy olyan ez ez egy normális embernek nem jut ilyen az eszébe.

Úgyhogy én nem vagyok normális ember, mert én ilyeneket gondolok, és amiket én gondolok, azokat meg is próbálom.

Nem megpróbálom, azokat által meg is valósítom. >> Jaj, de jó, jó, hogy ezt mondod.

És szerintem szükség van ilyen emberekre.

Én emlékszem a amikor a Zeneakadémián egyszer énekórám volt, és akkor rámnézett a az énektanárom, és azt mondta, hogy András, maga túl intelligens, hogy opera énekes legyen.

Aztán aztán volt egy másik, azt sose fogom elfelejteni, egy fantasztikus professzorom, aki zene és kultúrtörténetet tanított, és hát mindig vizsgáztam a hármasért, hogy hogy valahogy így csak ne legyen kettes.

És és az azt jelenti, egy normál egyetemen vagy egy normál átlagos tanárnál ez mondjuk hatos hetes jelentett körülbelül, hogyha így össze akarjuk mérni.

Fantasztikus professzor és akkor ő mondta egyszer, hogy András biztos maga nagyon jól énekel.

Biztos, de hogy majd amikor kultuszminiszter lesz, akkor gondoljon rá.

É, valamit láttak, mert hogy hogy igen, ez a fajta tág gondolkodás, ez a fajta bátor megálmodás, hogy így mondjam, hogy hogy felelősségvállalással és kitartással párosulva, ha jól látom, meg jól érzem, akkor te is tudod a saját életedben, hogy ez a középszerű és átlagos embereknek nagyon zavaró.

A azok, akik ezt ezt ezt én gyerekkoromtól hozom magammal, és én nagyon sokszor ütköztem, nem falba, mert pont nem érdekelt, de nagyon sokszor látom és láttam az embereket még a saját tanáraimon is az általános iskolában is.

Eről van egy egy meglévő történet az általános iskolás tanárnőm, Váradi Erzsébet Zsike, akinek köszönhetek nagyon sokat köszönhetek.

Hát a az ők az ő óvó védelme segített abban, hogy én úgy ússzam meg az első 14 évemet, hogy nem kerülök javító nevelőintézetbe, meg hogy elkerült a bűn és a kultúra megtalált.

És ő mondta egyszer egy egy utólag elmesélte egy ilyen tantestületi ülésen, ahol az összes tanár egyszerűen fel volt háborodva, hogy nekem hármast akartak magatartásból adni, mert hogy ők minimum a kettes, vagy maximum a kettes, de inkább buktassuk meg.

És akkor azt mondta az Erzske nő nekik, ez mondjuk 1982, hogy majd amikor a a kis Kovács átveszi a Kossutdíjat a parlamentben, akkor most szégyelni fogjátok magatokat.

Kossut díjat nem vettem át, de úgy azért az a az a ami azóta eltelt, és azok az eredmények, amiket elértem, az azt hiszem, hogy visszaigazolja, hogy valóban a a különlegesttől nem kell félni, hanem hanem hanem hagyni kell teret neki, hogy megmutassa, hogy hogy valóban alkotni képes, és…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Kovács Kokó István - gyerekek, siker és önfegyelem / Apaidő podcast 37. adás”

Miről szól ez az epizód: „Kovács Kokó István - gyerekek, siker és önfegyelem / Apaidő podcast 37. adás”?

Kovács Kokó István magyar ökölvívó a vendége az Apaidő podcast 37. adásának. A beszélgetés során szó esik arról, hogyan válik az ősi ösztönből önfegyelem, kitartás és siker. Kokó István elárulja, hogy színész szeretett volna lenni, sokkal többet olvasott kortársainál, és… Az epizód a Apaidő című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 08. 02..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Kovács Kokó István - gyerekek, siker és önfegyelem / Apaidő podcast 37. adás”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Kovács Kokó István, Kertész András.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Kovács Kokó István - gyerekek, siker és önfegyelem / Apaidő podcast 37. adás”?

Fő témái: ökölvívás, önfegyelem, siker, gyermeknevelés.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Kovács Kokó István - gyerekek, siker és önfegyelem / Apaidő podcast 37. adás”?

Megjelenés: 2025. 08. 02.. Hossz: 53 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/apaido/kovacs-koko-istvan-gyerekek-siker-es-onfegyelem-apaido-podcast-37-adas

Több epizód a Apaidő-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból