Apaidő

Hátrányból siker a jövőre fókuszálva - Lovászy László jövőkutató, jogász / Apaidő 36. adás

· PT1H36M41S

Összefoglaló

Lovászy László, súlyosan hallássérült jogász és jövőkutató a vendége az Apaidő 36. adásának. A beszélgetés a hátrányok leküzdéséről, az önmagunkból kihozható legtöbbről és a modern szülőségről szól. Lászlót támogató szülei segítették abban, hogy felismerje és kibontakoztassa…

Röviden

Műsor
Apaidő
Megjelenés
2025. 06. 08.
Hossz
1 óra 37 perc
Szereplők, említett nevek
Lovászy László, Kertész András
Témák
hallássérülés, jövőkutatás, önfejlesztés, modern szülőség, esélyegyenlőség
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

olyan sikert ért el abban, hogy a hátrányát előnnyé formálja, hogy szerintem példaértékű.

Az is kell, hogy a szülők felismerjék és adott esetben elismerjék, hogy a gyerekük segítségre fogunk.

Hát olyan, hogy hogy teljesen így körülölel, és és olyan, mintogyha nem is ebbe a világban vagyok.

Az AI az gyakorlatilag a gondolkodás, emberi gondolkodásnak a bizonyos fokú kiszervezését jelenti, ugyanúgy, mint a az emberi emlékezetnek a kiszervezése volt a könyv.

Nemrégiben jelent meg a az egyik új könyvet.

Az a címe, hogy Japán társadalom 5.0.

Japán az első olyan ország a történelemben, amelyik úgymond szuper öreggé fog várni, vagy már azzál is vált, hogy hogy van az, hogy használják a faxot?

Mennyire vagyunk rugalmasak? mennyire tudjuk adaptálni a jó példákat.

Nagy szeretettel köszöntöm az Apaidő podcast nézőit és hallgatóit.

A mai műsor egy izgalmas beszélgetésnek ígérkezik, mert számtalan témánk lesz egy olyan vendéggel, aki sok szempontból különleges.

De mielőtt elárulom, hogy ki a mai vendégünk, azelőtt három dologra szeretném felhívni a figyelmüket, figyelmeteket.

Az egyik az a kis csengő odalent a kép alatt, amit hogyha megnyomtok a YouTube-on, akkor kaptok értesítést minden új adásunkról.

Ez nagyon fontos, mert a YouTube szereti, és ha a YouTube szereti, mi is szeretjük, és ti is szeretitek.

Szóval nyomjátok meg a gombot, és akkor kaptok értesítést az adásainkról.

A második, hogy a social média csatornákon bekövethettek minket Facebookon, Tiktokon, Instán, mindenhol ott vagyunk. kövessétek a posztjainkat, mert akkor olyan írásokat is elolvashattok például tőlem, amikhez egyébként nem juttok hozzá, hogyha a YouTube-on csak a YouTube-on követtek minket.

A harmadik pedig ez a könyv, ami ha valakinek még esetleg nem lenne otthon a könyves polcán, akkor érdemes megvásárolni, merthogy jön az apák napja, és apák napjákra az apaidő könyv talán egy egészen jó ajándék lehet.

Nem mondtam meg a tutit benne, ahogy már olyan sokszor elmeséltem nektek, nem hiszem, hogy egy szülőnek meg lehet mondani, hogyan nevelje a gyerekét, viszont lehet esetleg inspirálni, vagy jó és rossz példákat elézni.

Ezt próbáltam ebben a könyvben összeszedni a saját kistörténeteinken keresztül.

A kisfiammal hogyan éltük meg az apás szerdákat, hogyan lehet igazi minőségi apaidőt tölteni egy gyerekkel.

Úgyhogy ajánlom sok-sok szeretettel.

Ma a mai adásunkban, az apaidőben egy olyan témát járunk körbe, amely tulajdonképpen, hogyha egy szóba akarnám sűríteni, azt mondanám, hogy siker.

Ez az egyik legfontosabb kérdés talán az életünkben.

Én azt gondolom, hogy biztos, hogy nem a pénz, biztos, hogy nem a hírnév, hanem sokkal inkább az, hogyha saját magunkon tudunk sikert elérni. hogyha a saját hátrányainkat, a saját adottságainkat felülmúlva tudunk valamit elérni, hogyha a legtöbbet tudjuk saját magunkból kihozni.

És a mai vendégemnek ez sikerült.

Ezt básztran állíthatom, mert hogy olyan sok témával érkezett, annyi mindennel foglalkozott eddig életében, hogy hogy talán szét is fogja ez feszíteni a mai beszélgetésünknek a kereteit.

A mai vendégünk Lovászi László, jogász, EU és emberi jogi jogi szakértő, jövőkutató. egy olyan ember, aki súlyosan hallástsérült, és mint ilyen, gondolhatnánk, hogy biztos nehezebben tudja az életét vezetni, kicsit nehezebben tudja a sikereit elérni, de ez az eddigi munkásságából, ami például néhány könyv csak a sok közül, ami itt hever az előttem az asztalon, egyáltalán nem látszik, merthogy olyan sikert ért el abban, hogy a hátrányát előnnyé formálja, hogy szerintem példaértékű.

Először is ezért hívtam meg, aztán utána egészen az éig és a humanoid robotokig el fogunk kalandozni vele.

De amire nagyon szeretném felhívni a figyelmet a mai beszélgetésünk elején, az két aspektus ennek.

Szerintem modern szülőként nagyon fontos, hogy tisztában legyünk azzal, milyenek azoknak az embereknek az élete, akik körülöttünk hátránnyal élnek.

Ugye volt már olyan adásunk, amikor például az autizmust jártuk körbe, hogy hogyan viszonyuljunk mi modern szülőként hozzá, hogyan ismerjük fel, hogyan kezeljük, hogyha a gyermekünknél autisztikus vonásokat fedezünk fel.

Hova fordulhatunk segítségért?

Hogyan segítsük a gyermekeinket, hogyha hátránnyal élők vannak a környezetükben?

Hogyan tudnak érzékenyen reagálni mindenre?

Szerintem ez modern szülőként nagyon fontos.

A másik pedig segíteni azokat, akik akik hátránnyal élő gyermekeket nevelnek.

És azt gondolom, hogy az egyik legfontosabb inspiráció az, amikor olyan emberekkel beszélgettetünk, akik kibontakoztatták legbelső énüket és sikereket tudtak elérni.

A mai beszélgetés mindenről fog szólni Lovászi Lászlóval.

Az első kérdésem mindenképpen a gyermekkorodra kell, hogy fókuszáljon, hiszen hiszen valami csoda számomra, ahogy te kibontottad a saját saját tehetségedet.

Én azt gondolom, hogy a legnagyobb segítség az mégis csak az volt, hogy a szüleim hogyan viszonyultak hozzám.

Ugye azt kevesen tudják, vagy vagy nem annyira köztudott, hogy a sérült gyerekeknek a 90%-a olyan családokba érkezik, ahol a sérülést nem ismert.

Tehát nem tudnak a szülők megbirkóni azonnal azokkal a problémákkal, hiszen nem ismerik azok azokat a problémákat.

És azért gondolom, ez nagyon fontos kérdéskörnek, mert a felvilágosítás, a a tudatosság növelése az elsősorban itt kell, hogy megkezdődjön.

Egyrészt, másrészt meg a szülői hozzáálláson túlmenően.

Nagyon fontos az, hogy a szülők elfogadják a szakembereknek a segítségét, és időben fogadják el a szakembereknek a segítségét.

De ehhez viszont az is kell, hogy a szülők felismerjék és adott esetben elismerjék, hogy a gyerekük segítségre szorul, mert ugye azért az nyilvánvaló, hogyha megszületik egy gyerek, akkor mindenki azt szeretné, hogy egészséges, okos, ügyes, szép gyerek elyen.

És amikor ezekből valamelyik nem jön össze, akkor az első szakasz az sokszor a tagadás, tehát hogy sokszor nem fog tudják elfogadni, hogy esetleg nem annyira szerencsés a a helyzet, és és segítségre szorulnak.

Tehát az első, hogy felismerni azt, hogy a gyerek segítségre szorul.

A második az, hogy megkeresni azokat a szakembereket, akik tudnak segíteni, és a harmadik pedig, hogy a szakemberekkel együtt velünk gondolkodva, együtt dolgozva a fejlesztés időben elkezdődjön.

És a ehhez viszont az is hozzátartozik, hogy nagyon fontos a család egysége.

Tehát nem csak arról van szó, hogy hogy az édesanyának lenne a gyermekgondozás, hanem az édesapáknak.

És ugyanúgy fontos szerepük van.

Ráadásul ugye tudjuk a statisztikákból, hogy a sérült gyerekekkel rendelkező családokban a válások aránya nagyon magas, és sokszor egyedül marad az édesanyja a sérült beteg gyerekkel és így nyilvánvalóan sokkal nehezebben tudnak boldogulni.

Tehát ennyiér is nagyon fontos megint az apáknak a szerepe és az apáknak a hozzájárulása.

És talán a harmadik legfontosabb aspektus, és egy kicsit visszakanyarodnék ahhoz a amivel kezdted a hát, hogy is mondjam, az én méltatásomat, de én azt gondolom, hogy a sikerhez nem csak az kell, hogy a szülők és a nagy szülők, mert azoknak a szerepe is kiemelt. [Zene] tudjanak hozzájárulni, hanem én azt gondolom, hogy a legnagyobb siker az én életemben az elsősorban nem azon múlt, vagy nem azzal mérhetőle, hogy én mi mindent csinálok, vagy mi mindent csináltam, hanem az, hogy én megtaláltam a legjobb párt.

Tehát én azt gondolom, hogy a én most már 53 éves leszek.

Nekem az a legnagyobb személyes sikerem, hogy én egy olyan párt tudtam találni, aki egyébként nem sérült, tehát nincsen neki fogyatékosságom, engem elfogadott, és engem tovább inspirált és és ez odavezetett, hogy hogy én nem csak, hogy sikeres vagyok, hanem boldog is vagyok ebben a kapcsolatban.

Hú, de nagyon-nagyon fontos dolgokat mondtál.

Hogyha én címszavakba össze kéne foglalni, akkor tulajdonképpen szülők, nagyszülők, tagadás sérülés kimondása, segítségkérés, nyitottság, boldog párkapcsolat, támogatás, nagyon, nagyon, nagyon fontos témák, amiben mind-mintogyha belemegyünk, akkor egy-egy órában ezt ki is fejthetnénk most. nem fogjuk megtenni, hanem csak érintjük, mert az egyik fontos dolog, ami szerintem ö elkerülhetetlen, hogy beszéljünk róla, ez pont a tagadás.

Ugye minden minden változásban, változási folyamatban egy nagyon fontos pont, hogy a tagadás fázisán át tudunk-e menni, és hogyha azon átjutunk, akkor utána már van esélyünk arra, hogy hogy változtassunk.

És nekünk szülőknek a szívünk kicsi kincse, aki ott van a világon a legjobban szeretjük őt, őket.

És amikor azt látjuk, hogy nem úgy, nem olyan, mint amit mi szerettünk volna, vagy nem úgy mennek a dolgok, ahogy mi szeretnénk, akkor nagyonnagyon nagy tagadásba tudunk burkolózni.

És ez leginkább a a gyereknek árt.

Ugye hogyan tud egy szülő a tagadásán túljutni?

Ugye a legfontosabb az, hogy a legyen arra, hát nem is nyitottság, de legyen arra a energia, hogy a komfort zónából kilépjenek az emberek, vagy kilépjen az ember.

Tehát ez a legfont és ez a legnehezebb.

Tehát ugye megtenni azt a lépést, hogy a tagadásból eljutni oda, hogy aktív legyek és és olyan új dolgokat próbáljak ki, ami korábban mondjuk elképzelhetetlen volt, vagy korábban nem gondolták volna, hogy az tud segíteni.

Az én szüleim esetében az volt, hogy hogy ugye nekem van egy 80%-os körülbelül 80%-os hallásfeszteségem, ami néhány napos koromban történő orvosi mi hibának volt köszönhető.

Nem akarom részetesni ezt a történetet.

Egyébként megírtam a a ezt a sztorit a a könyvemben is.

És ennek következtében ugye nagyon lassan kezdtem el beszélni. olyannyira, hogy éveken keresztül azt gondolták egyes orvosok, hogy szellemi ideg, vissza vagyok maradva, mert hogy inkubátorba kerültem a a az eset kapcsán.

Tehát az oxigénhiányos állapot az nem volt kérdéses.

És és gyakorlatilag a három-négy éves koromra derült az ki, hogy esetleg hallássérülés állhat a háttérben, ami nyilván abból is fakadhatott, hogy én valószínűleg az átlatnál sokkal élénkebben reagáltam a környezeti változásokra, vagy a környezeti helyzetekre, vagy szituációkra, és ezért nem gondolták azt, hogy esetleg nem hallok teljesen jól, de amikor Amikor már a beszédkészségem neked kellett volna adnia és ez nem jelent meg, akkor már egyébként pont a szüleim kezdték el gyanítani, hogy esetleg hallásér állott háttérben, és gyakorlatilag neki kellett az orvosokat meggyőzni, hogy esetleg más lehet a diagnózis.

Nem az orvosokat hibáztatva mondom ezt, hanem inkább azt mondom, hogy a tapasztalat azt mutatja, hogy egy diagnózis, nem diagnózis.

Tehát érdemesebb mindig folyamatosan kutatni, mindig folyamatosan kérdőjelet tenni, még a legprofesszionálisabb diagnózis esetén is, hogy hogy valóban mindenre kiterjedően vizsgálnak meg, vagy állapítanak meg akár hiányúságot, akár akár sérülést.

Tehát nekem ez a legfontosabb tapasztalat, ami az életemnek a a korai szakaszában nyilvánvalóvá vált.

És és a másik pedig az, hogy nagyon szerencsesek voltunk, mert a családban volt kiváló gyógypedagógus is, aki viszont a éppen akkora 70-es években, most ugye 70 756-ban járunk, amerikai módszert alkalmazott rajtam, ami akkor még nem volt elfogadott, mert akkor még ugye szocializmusnak nevezett rendszer működött, és akkor ott a szovjet, hát hogy is mondjam, éltudományt alkalmazták, de de mivel a családomban nagyon sok képzelt több nyelven beszélő ember volt, és többek között a e ez a rokon is, így hozzájutottak olyan tudásos ismerethez, ami egyébként segített, de egy ez azért érdekes sztori, szinte megírtam a könyvemben, hogy Spencer Trissinek, a világhű amerikai többszörös oszkárdíjas színésznek a fiaüt volt, és és az ő példája, inspirációja is segítette a családot, hogy hogy igenis lehetséges teljes értékű életet érni.

És az ő példája mutatta azt meg, hogy hogy igenis vannak jó módszerek, sikeres módszerek a gyógypedagógiában nyugaton is.

Ahogy utaltál rá, megírtad a történetedet egy könyvben, itt látható az a címe, hogy titkos napló a sikerről.

Tehát nem véletlenül emlegettem én a sikert is.

És ebben írtad meg szerintem nagyon szépen jól azt, hogy hogyan is lehet sikert elérni.

Innen ha össze kéne foglalni röviden, akkor egyrészt miről szól a könyv, másrészt mi volt az a a pont, amikor elhatároztad, nem régiben, mert ez 2023-ban jelent meg, mikor elhatároztad, hogy márpedig te megírod ezt a történetet.

Hát ha egy múdba kellene összefoglalni, akkor az életem első 11 évéről szól. és saját nézőpontomból, tehát egy egyes szám első személyben megírt könyv.

És azért gondoltam, hogy ez egy műfaji újdonság lehet, mert eddig általában sérült emberekről mindig egyes szám harmadik személyben annak leíró jelengel, de itt a belső motivációkról, belső személyi fejlődésről szerettem volna egy olyan képet adni, hogy a azok a szülők, akiknek ilyen gyerekük van, ilyen sérülés gyermekeik vannak, azok lássák, hogy hogy egyrészt nincsenek egyedül a problémáikkal, nincsenek egyedül azokkal a k kihívásokkal, amelyek az ilyen szituációban előállhatnak, és hogy a gyerekeiknek milyen nem azt mondom, hogy nehézséget, mert mert szerintem minden embernek vannak nehézségei.

Hát én én azt gondolom, hogy a fogyatékosság az nyilvánvalóan hátrány, az élet legtöbb területén meg meg a legtöbb alkalommal egy hátrány, de másfelől meg meg bizonyos szempontból előny is lehet.

Például, hogyha én kiveszem a hallókészülékemet, akkor bár a feleségem ezt nem nagyon szereti, de amikor kiveszem a a készülékem, akkor egy totális csönd fogad.

Tehát akkor teljesen le tudok menni zembe és és tudok írni, tudok alkotni és tényleg olyan csodálatos csend van, hogy hogy semmi nem tud zavarni.

Tehát azért nem sok előnye van, de ez egy előny.

Bocs, bocsánat, beszélj erről a csendről.

Hát olyan, hogy hogy így teljesen így körülölel, és és olyan, mintogyha nem is ebbe a világban vagyok.

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Hátrányból siker a jövőre fókuszálva - Lovászy László jövőkutató, jogász / Apaidő 36. adás”

Miről szól ez az epizód: „Hátrányból siker a jövőre fókuszálva - Lovászy László jövőkutató, jogász / Apaidő 36. adás”?

Lovászy László, súlyosan hallássérült jogász és jövőkutató a vendége az Apaidő 36. adásának. A beszélgetés a hátrányok leküzdéséről, az önmagunkból kihozható legtöbbről és a modern szülőségről szól. Lászlót támogató szülei segítették abban, hogy felismerje és kibontakoztassa… Az epizód a Apaidő című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 06. 08..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Hátrányból siker a jövőre fókuszálva - Lovászy László jövőkutató, jogász / Apaidő 36. adás”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Lovászy László, Kertész András.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Hátrányból siker a jövőre fókuszálva - Lovászy László jövőkutató, jogász / Apaidő 36. adás”?

Fő témái: hallássérülés, jövőkutatás, önfejlesztés, modern szülőség, esélyegyenlőség.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Hátrányból siker a jövőre fókuszálva - Lovászy László jövőkutató, jogász / Apaidő 36. adás”?

Megjelenés: 2025. 06. 08.. Hossz: 1 óra 37 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/apaido/hatranybol-siker-a-jovore-fokuszalva-lovaszy-laszlo-jovokutato-jogasz-apaido-36

Több epizód a Apaidő-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból