atlatszo.hu

Mi maradt mára a független sajtóból? – podcast Mong Attilával

· PT30M7S

Összefoglaló

Az Átlátszó idén 15 éves, és ennek apropóján Mong Attila oknyomozó újságíróval, a Committee to Protect Journalists európai képviselőjével, az Átlátszó főszerkesztő-helyettesével idézik fel az elmúlt másfél évtized legfontosabb történeteit. A podcast kitér arra, milyen volt egy…

Röviden

Műsor
atlatszo.hu
Megjelenés
2026. 08. 06.
Hossz
30 perc
Szereplők, említett nevek
Mong Attila, Hont András, Jordán Adél
Témák
független sajtó, oknyomozó újságírás
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Fejezetek

  1. — A kezdetekről és az elmúlt másfél évtized tanulságairól.
  2. — Hogyan született meg Magyarország első közösségi finanszírozású oknyomozó szerkesztősége, és miért számított úttörőnek e
  3. — Mong Attila felidézi az egyik legemlékezetesebb átlátszós oknyomozását: egy családi házba forgatott uniós fejlesztési pá
  4. — Milyen volt oknyomozó újságot írni a NER hajnalán? Oligarchák, Simicska Lajos és a korabeli médiakörnyezet.
  5. — Mi minden változott az elmúlt tizenöt évben, és milyen hatással volt ez az újságírásra? 00:12:01 – Mit jelent ma függetl
  6. — Az újságírókat érő fenyegetések az elmúlt másfél évtizedben: lejárató kampányok, megbélyegzés és nemzetközi tapasztalato
  7. — Mit értenek félre leggyakrabban külföldön a magyar sajtószabadság állapotáról? 00:21:40 – A legsürgetőbb feladatok.
  8. — Mire elég néhány új jogszabály – és mire nem? 00:28:26 – Milyen Magyarországot szeretnénk látni tizenöt év múlva? Hol le

Ebben az epizódban

Az átlátszó idén ünnepli fennállásának 15. évfordulóját.

Ebből az alkalomból ma egy olyan újságíróval beszélgetünk, aki a kezdetektől fontos szerepet játszott a laptörténetében.

Mai vendégünk Mangatila, oknyomozó újságíró, a New Yorki székhelyű Committee to Protect Journalist európai képviselője.

Az átlátszó annak idején egy teljesen új modellt honosított meg Magyarországon.

Az pedig egy közösségi vagy olvasói finanszírozásból működő szerkesztőség, ami ma már természetesnek tűnhet, de akkor még nem volt az.

Igen, tehát az átlátszó és Tamás ötlete, hiszen azért az nagyjából az ő érdeme, hogy ezt fölismerte nagyon korán, hogy itt egy trend van kialakulóban, és ennek ő Magyarországon megpróbálta nagyon gyorsan az első változatát megalapítani.

Ez pedig az volt, hogy ugye a piacon akkor már egyre inkább a közös közösségi médiára fókuszáltak a nagy szerkesztőségek.

A közösségi média eleve ugye átalakította ezeket a szokásokat, hogy hogyan olvastak az emberek újságot, milyen médiatartalmat fogyasztottak, és ebben az oknyomozó újságírás máshol is, nem csak Magyarországon elkezdett sokszor kiszorulni nagy szerkesztőségekből.

Tehát vagy ilyen nonprofit csapatok vették át ezt a feladatot.

Nyilván ez egy drágább műfaj volt mindig, tehát amikor költségcsökkentésre vagy a az üzleti vállalkozások hatékonyabbá tételére került sor ezeknél a akármilyen médiavállalkozásoknál, akkor az oknyomozó újszágírás volt sokszor az első áldozat, vagy ez a mélyebb nyomozások, mélyebb cikkek, és ez máshol is kialakult.

Tehát akkor volt egy ilyen trend nemzetközi szinten is, emlékszem oknyom újságírók jártak konferenciákra, és egyre több ilyen kisebb nagyobb kezdeményezés volt, nem tudom, Amerikában, nagy városokban, vagy akár még Európában is.

Tehát Magyarországon valóban ez volt az első, ami ami egy több szempontból is új megközelítés volt.

Egyrészt amiatt, hogy az olvasókat nem olvasónak, vagy a közönséget nem olvasónak tekintette, hanem hogy az olvasó egyrészt támogató.

De ennél még talán lég még fontosabb, hogy egy közösségnek a tagja.

Az olvasó nem egyszerűen csak fogyasztó, hanem az olvasó az, akinek akár adott esetben a egy akcióban az érdekeit is képviseljük.

Tehát nagyon sok olyan későbbi cikkorozata volt például az átlátszónak, ahol mondjuk egy helyi környezetvédelmi vagy helyi kezdeményezést folyamatosan végigkövetett a riporterek.

Nemcsak mint tartalmat közelítették meg a a az ügyet, hanem úgyis mint ügyet.

Tehát követték azt is, hogy mi a sorsa a civil kezdeményezésnek, részt vettek ezeken a nem tudom lakossági vitákon.

Tehát ez az egész akkor kezdődött el, hogy az újságírás ahhoz, hogy biztosabb lábakon álljon, főleg ez a műfaj nem hagyatkozhat reklámbevételekre.

Nyilván minden egyéb, ami nem reklámbevétel, és mondjuk nagyobb támogatóktól jön, ott mindenhol van egy kérdés, hogy mennyire összefélhetetlen, vagy hogyan lehet oknyomozást csinálni.

És ez a modell pedig az olvasókat és a kisadományokat, vagy a kis hozzájárulásokat tekintette fő alapnak, tehát hogy a szerkesztőséget erre kell építeni, és ez adja meg a biztos lábat.

Erre lehet plusz pénzeket adott esetben külön nyomozásokra megpróbálni összeszedni, de valójában ez volt a a nagy újítás.

És az is, és ebben Tamás azt hiszem, hogy még hogy mondjam, nemzetközi szinten is kevés ilyen van, és ez egy bizonyítottan jól működő modell lett az átlátszónál, hogy ezt nem egyszerűen csak újságírók alapították, hanem ebben jogászok is voltak, civil aktivisták.

Tehát ez valójában több volt is kicsit kezdettől fogva, mint egy egyszerű újság.

Ez egy kezdeményezés volt, egy civil akció.

Az a jogászok tevékenyen részt vettek a szervezet mindennapjaiban, tehát a cikkeket is nyilván már elejétől átnézték, hogy mi az, amit ami védhető.

És plusz erre ráépült még a közérdekű adatokkal való foglalkozás.

Tehát az oknyomozásnak nem csak egy műhelye lett, hanem az infrastruktúrát is, infrastruktúráját is megpróbálta az átlátszó kiépíteni.

Tehát legyen szivárogtató platform, legyen ki mit tud, tehát ez az ez a önkor közérdekű adatigénylő portál.

Tehát hogy erre sok minden ráépült, amivel máig is, végül is azt a lendületet az ácsátó máig is tartja. >> Nosztalgiázzunk egy kicsit.

Neked melyik átlátszós ügy volt a legemlékezetesebb, vagy melyik az, amire a legbüszkébb vagy? >> Hát a legemlékezetesebb végül is egy olyan nyomozás volt, ami persze eltörpül minden ilyen mostani korrupciós ügyhöz képest, és nem is hiszem, hogy egyáltalán, hogy mondjam, mérhető azokhoz.

Tehát egy máxemnyi költségvetés volt, de nyilván akkor ez egy ez egy EU pályázat volt pár száz millió Ft akkori értékel, ami nyilván sokkal több volt, mint most, de nem egy óriási milliárdos EU pályázat.

Ez azért áll a szívemhez közel, mert bár tényleg ilyen törpe ügyről vagy a a dolgok nagy képletében valójában egy elhanyagolható ügy volt, de mindent hozott, ami ami miatt egy ilyen oknyomozó újságírás élvezetes tud lenni.

Tehát egyrészt megjelent egy forrás az elején, aki hozott dokumentumokat és elmesélt egy történetet ami ami nyilván az ő interpretációja volt arról, hogy mi történt egy EU pályázat során.

Az ő interpretációja az volt, hogy itt egyszerűen az EU pályázatra rátelepült egy csapat, és családi házat építettek belőle.

Tehát egy nagyon egyszerű történet volt és mutatott szerződéseket, tehát az a DKová Csildikóval, ezt akivel ezt a történetet közösen nyomoztuk, elkezdtük nézni ezeket a dokumentumokat, utána jártunk az EU pályázatnak és és hát összegyűjtöttünk mindent, amit erről lehetett tudni, és tényleg hát gyanús volt, illetve volt egy csepeli hely, ahol elvileg ezt az egészségügyi központot EU pályázatból fejlesztették, diagnosztikai gépeket vásároltak bele, tehát több 100 millió Ft le volt papírozva, ahogy ezt szokták mondani.

És Idiel elmentünk egy szép napon Cseperre, autóval odamentünk a ház elé, és hát egy családi háznak nézett ki, tehát bekopogtunk, beengedtek bennünket és nagy-nagy zavart okoztunk, mert ugye mondtuk, hogy kik vagyunk és hogy az EU pályázat ügyében keresgélünk, és hog tudod mindenkit összecsődítettek, aki ott a családi ház környékén volt.

Hát ez rendes családi ház volt minden elemében családi háznak nézett ki kívülről is és belülről is. voltak gépek, amiket meg is mutattak, hogy itt tehát akik ott voltak, aztán egy idő után rájöttek, hogy itt nekik azért valami sztorit elő kell adni, és akkor természetesen arról beszéltek, hogy itt diagnosztikai gépeket vettek, itt már készül, és nemsokára majd ezt átadják.

De ezeket a gépeket ugye tudtuk, hogy sokkal drágább áron vették.

Meg egy-két gép volt, tehát lehet, hogy a többi csak papíron létezett.

Mindenesetre az egész sztori egy túlárazott EU pályázat volt.

Volt benne offshore cég, volt benne gép berendezések, amiket túlárazva vettek el.

Megjelent a cikk és az OLAF, az Európai Unió korrupcióellenes ügy ügynöksége végül is egy esettanulmányban, egy éves jelentésben ezt a sztorit közölte. vizsgálat is lett belőle, tehát végül is következményei is lettek, és tudod, végül is ezt az egész értékláncot hozta ez a mini mini sztori, és emellett még hogy olyan vicces is volt sok helyen, mert tényleg én is azon elgondolkoztam, főleg így utólag, hogy hát hogyha ezek a kishalak 2011-12 környékén ilyen, hogy mondjam, gátlástalansággal végül is nyilvánvalóan egy lepapírozott EU pályázatra kaptak pénzt, akkor mi mehet ennél nagyobb tételbe?

És akkor még tényleg csak 2011-ben jártunk, >> illetve a felvétel előtt emlegettél egy Facebook csoportot.

Erről mesélnél egy kicsit? >> Ög igen.

Tehát, hogy arról beszélgettünk, hogy 2010 előtt, és illetve az Ormán hatalomátvétel előtti időszakban milyen volt?

És az átlátszó indulásának az elején milyen volt újságot írni?

És azt mondtam neked, hogy ugye akkor még eleve ez oligarcházás és az oligarha kifejezés is kvázi tabu volt a magyar közéletben, illetve nem nagyon lehetett hát, hogy mondjam, erősen megkapargálgatni ezeket az embereket.

Nagyon sok nyomozás megjelent róluk, de az, hogy például személyesen interjút, konfrontatív interjút kérni Simicska Lajostól, ez még akkor nem volt annyira nyilván egy tök más korszak volt.

És elindítottunk egy Facebook csoportot, aminek az máig is van az a címe, hogy találkozni akarunk Simicska Lajossal, és nyilván akkor ez egy ilyen mini pár hétig tartó akció volt, de körülbelül ez volt ez volt a ez volt a hangulat akkor még.

Tehát nyilván akkor még nem derültek ki azok az ügyek, amik aztán az utóbbi 10 évben kiderültek.

Ez egy ez egy nagy kérdés lesz.

Hogyan és miben változott szerinted a médiakörnyezet az elmúlt 15 évben?

Ugye azért 15, mert 15 éves az átlátszó idén.

Hát ugye mindannyian tudjuk, hogy hogyan épült [torokköszörülés] le a magyar médiapiac. az elmúlt ö tehát 2010-től nagyon következetesen törekedett arra a kormány, hogy egy olyan médiarendszert alakítson ki, amiben az a kormány narratívája kiszorít gyakorlatilag és a a kormány által nem tudom igaznak tartott állítások, amik sokszor hazugságnak bizonyultak, vagy a adott esetben sokszor orosz propaganda toposzoknak, hogy ezek eljussanak az ő kulcsválasztóikhoz, tehát bebiztosítsa a médiarendszer.

Ez volt a célja gyakorlatilag egy politikai politikailag kontrollált, de mégis szabad és plurálisnak tűnő médiapiacot hozzanak létre.

Ugye majd ne feledjük el, hogy nyilván független szerkesztőségek még 2026-ra is maradtak, de már nagyon korán az Orbánféla médiarendszer gondoskodott arról, hogy az ezek a nyomozások, amik mézóban direkt 36-ban, több más független szerkesztőségben megjelentek, ezek ne jussanak el azokhoz a választókhoz, akik esetleg majd máshogy döntenének, és nem a Fideszre szavaznának, mondjuk a korrupció miatt.

Tehát ez még egy olyan korszak volt, amikor amikor még valójában mi újságírók emlékeztünk arra, hogy milyen volt a 90-es évek, vagy a 2000-es évek, amikor mondjuk egy nagy korrupciós botrány, amit egy újság mondjuk a figyelő közölt, ahol én dolgoztam, az estére bekerült a nagy híradókba.

Tehát nyilván erre ezekről az ügyekről sokkal gyorsabban értesültek az emberek. az Orbánrendszer médiarendszere ezt célozta, hogy legyen egy államilag kontrollált közmédia, amelyik gyakorlatilag ennek egyik zászlós hajója, az MTI ingyen produkált kormánynarratívába beleélő híreket, amiket megyei sajtó és a egyéb rádiók átvettek, de megmar és ehhez járult egy magánkézben lévő, de mégis államilag kontrollált kormánybarát, média konglomerátum. a Kesma és meghagytak egy kicsi, de lelkes csapatot, a független újságírókat, hogy végül is Orbán Viktor tudjon azzal menni Brüsszelbe, hogy mi a probléma a magyar sajtóval és sajtószabadság van.

Az újságok azt írnak le, amit akarnak rólam.

Tehát végül is volt egy plurálisnak tűnő, de strukturálisan egy nagyon egyenlőtlen piac, ami nagyon egyenlőtlenül sújtotta azokat, akik valóban az információt állították elő, és valóban újságíróként működtek, és nem propagandistaként. >> Mit jelentett akkor az akkor most 2010 környékére vagy előtre gondolok függetlennek lenni, és mit jelent szerinted ma 16 év Orbán kormány után? függetl >> függetlennek lenni mindig ugyanazzt jelenti, hogy most újságírókról [torokköszörülés] beszélünk.

Tehát újságíról független politikai és üzleti nyomástól nem a függetlenség szerintem nem azt jelenti, hogy értéksemleges és értékfüggetlen.

Nyilván szerkesztőségeknek vannak értékeik és szerintem egy nagyon közös érték például az újságírók munkájában kell, hogy legyen a sajtószabadság védelme, az újságírók jogainak a védelme, vagy akár a az emberi jogok, az emberi méltóság.

Tehát ezek adott esetben minden szerkesztőségnek közös, az etikai kódexeknek többnyire közös nevezőik.

Tehát van és hát vannak a szakmai szabályok, amiket az újságíróknak be kell tartaniuk.

Tehát a függetlenség valójában szerintem ezeket jelenti.

Szerintem a függetlenség sokkal inkább mondjuk egy folyamat vagy egy szabályok betartása.

Ugyanis az újságírók tényeket közölnek, kontextust lehető legkomplexebb kontextust mutatnak meg az embereknek, és segítik az embereket tájékozódni a mindennapjaikban semlegesen, és megint nem értéksemlegesen, hanem politikai és üzleti befolyástól mentesen.

És ez szerintem most is ugyanazt jelenti, mint 16 évvel.

Ezelőtt annyi a különbség, hogy ugye az Orbánrendszerben volt egy jelentős választóvonal, hogy ki melyik újság vagy melyik sajtótermék.

Ezek között nyilván voltak propagand propagandisztikus termékek is.

A demokratikus értékek mentén dolgozik.

Akik ugye propagandisták voltak, azok valójában egy álmédia terméket vagy ál újságot szerkesztettek.

Az ő egyetlen céljuk az volt, hogy valahogyan kiszolgálni és segíteni az Orbánkormányt. >> És hogyan változtak a hatalomeszközei az elmúlt 15-16 évben? >> És nem csak Magyarországon.

Tehát az a az a sokszor gondolkozom én arról, és én ugye most jelenleg sajtószabadság védő szervezetnél dolgozom, illetve a német közmédia német közmédia egyik szerkesztőségében acevellében.

És azt szoktam mondani így a kollégáimnak, hogy nem biztos, hogy ma újságíró lennék, és ezt most nem nem csak Magyarországra írt, hanem általában. ugyanis amikor én még oknyomozó újságíró voltam, nekem nem kellett olyan típusú fenyegetésekkel, hál istennek megküzdenem, mint mondjuk az elmúlt 16 évben Magyarországon, tehát hogy lejárató kampányok, megbéjegzés, külföldi árulónak nevezés, adott esetben ez kampányszerűen, adott esetben a közmédiában, adott esetben bulvársajtóban.

Ezek a technikák nem csak Magyarországon, de az elmúlt 10-15 évben, tehát mióta én sajtószabadsággal foglalkozom inkább, mint újságírással, ez mindenhol látható.

És Magyarország ebben a tekintetben még bár az Orbánrendszer egy nagyon szofisztikált elnyomást teremtett, és végül is volt egy cenzúra rendszer, ami az Orbán kormány fennmaradását, vagy az Orbánrendszer fennmaradását segítette, de olyan országok, mint például a szomszédos Szerbia sok más kategóriájú fenyegetés is éri az újságírókat.

Tehát nemcsak lejárató kampányok, hanem a lejáratókampányok miatt a közösségi médián konkrét fenyegetések fizikai erőszakkal, akár a családot fenyegető fizikai erőszakkal, és ezek aztán főleg amikor…

Említett entitások

Témák

Személyek

Szervezetek, cégek

  • Átlátszó
  • Committee to Protect Journalists

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Mi maradt mára a független sajtóból? – podcast Mong Attilával”

Miről szól ez az epizód: „Mi maradt mára a független sajtóból? – podcast Mong Attilával”?

Az Átlátszó idén 15 éves, és ennek apropóján Mong Attila oknyomozó újságíróval, a Committee to Protect Journalists európai képviselőjével, az Átlátszó főszerkesztő-helyettesével idézik fel az elmúlt másfél évtized legfontosabb történeteit. A podcast kitér arra, milyen volt egy… Az epizód a atlatszo.hu című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 08. 06..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Mi maradt mára a független sajtóból? – podcast Mong Attilával”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Mong Attila, Hont András, Jordán Adél.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Mi maradt mára a független sajtóból? – podcast Mong Attilával”?

Fő témái: független sajtó, oknyomozó újságírás.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Mi maradt mára a független sajtóból? – podcast Mong Attilával”?

Megjelenés: 2026. 08. 06.. Hossz: 30 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/atlatszo-hu/mi-maradt-mara-a-fuggetlen-sajtobol-podcast-mong-attilaval-76329459

Több epizód a atlatszo.hu-ből