Az élet meg minden

Fesztbaum Béla — Kabát, amit magunk után hagyhatunk (Ep. 080)

· PT2H2M32S

Összefoglaló

Fesztbaum Béla színművész, színháztörténeti szakértő és kabaréművelő Az élet meg minden podcast vendége. Molnár Ferenc, a Vígszínház egykori igazgatója és az újságíró-drámaíró alakja kerülnek a középpontba. Fesztbaum Béla megosztja tapasztalatait a színészéletről, arról, hogyan…

Röviden

Műsor
Az élet meg minden
Megjelenés
2026. 04. 10.
Hossz
2 óra 3 perc
Szereplők, említett nevek
Fesztbaum Béla, Ditrói Mór, Tóth Szabolcs Töhötöm
Témák
színészet, színháztörténet, kabaré
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Fejezetek

  1. — Írás és készültség a takarásban – hogyan készítsük el a doktorinkat két jelenet között? (00:12:41) Nincsenek kis szerepe
  2. — A modern színpad születése – Ditrói Mór és öröksége.
  3. — Az új színházi nyelv: modernség és természetes játékstílus, a Vígszínház és Molnár Ferenc kölcsönös egymásra találása.
  4. — Molnár Ferenc kevésbé ismert arca: az újságíró.
  5. — A Richárd kabátja – Molnár Ferenc tárcája.
  6. — Egy száműzetés története és az útitárs, akinek elvesztése egy különös mű megírására sarkallja Molnár Ferencet.
  7. — Az útitárs a száműzetésben szövegének nyelvileg hányattatott sorsa.
  8. — A pesti kabaré – Benedek Miklós, Császár Angéla és Szacsvay Pál legendás előadása és a folytatás.
  9. — Kabaré, ami visszabeszél a mának – a pesti kabaré és a polgári kulturális hagyomány továbbvitele.
  10. — Fesztbaum Béla, az autodidakta zenész és az egykori szentesi kisdiák.

Ebben az epizódban

Nagyon szeretem ezeknek a szerepeknek a sűrítettségét.

Hozom a te szakmádból a példát, mint egy újságíró, akinek két flekje van, nincs több, nem lehet lelógni az oldalról.

Régóta a Vígszínház társulatának tagja, Festban Béla színművész sokat és sokféle karaktert játszik. olyannyira, hogy doktori disszertációját is többnyire jelenetek között az öltözőben írta egy legendás színű igazgatóról.

És ha a múltiet nézzük, Rabu ejtette más is.

A régi klasszikus pesti kabaréval egyszerre lehet nagyon szórakoztatni, vagy felmutatni egy egy régi világot, de ugyanakkor pedig mégiscsak egy különleges kis pesti és magyar klasszikus lett ez ez a műfaj és ennek a szövegei az évek során.

És bizony hozzá lehet vele szólnia a jelenhez is.

Ünnáló estjei is sokszor a régi Pestet idézik meg.

Nemcsak a kabarét, hanem például a drámaíró és újságíró Molnár Ferencet, aki a város születésének krónikása volt, mégis távol idegen társát elveszítve, számüzetésben halt meg. föláll a akár az alkoholizmusából is, a különféle betegségekből, és odaül a papírhoz, és írni kezd, és megírja mindezt, és a kiírása mindennek az egésznek és megírása az, ami az egyedüli, ami talán orvosolni tudja ezt a fajta ezt a fajta szenvedést.

Kedves nézők és hallgatók, mielőtt belevágnánk ebbe az epizódba, fontos elmondanom, hogy ez a műsor elsősorban a ti támogatásotoknak köszönhetően működik 2018 óta audio podcast formátumban.

Ám a YouTube-on a videós változat csak nemrég indult el, és a segítségeteken túl az ehhez szükséges stúdió bővítést, így ezt a videós adást is az OTP Bank támogatta.

Ez a partnerség podcastom számára egyben gyorsítósávot jelent a jövőbeli technikai fejlesztésekben is.

Most pedig következzen a beszélgetés videón.

Kedves Billa, nagy szeretettel köszöntelek a műsorban, és nagyon örülök, hogy elfogadtad a meghívást.

Nagyon szépen köszönöm a megtisztelő megkeresést.

Üdvözöllek, köszöntelek és köszöntöm a kedves nézőket és hallgatókat is. >> Egy olyan idézettel fogok indítani, amiből talán sok mindent ki tudunk bontani.

Olvastam egy interjúban azt, hogy befejeztem valahol egy gondolatot, letettem egy pontot, lementem a színpadra játszani, és aztán visszaültem a gépem elé.

És csak, hogy kontextusba helyezzem ezt a mondatot.

Te itt a doktoridat írtad éppen.

Ezt jól értem, hogy te tényleg két jelenet között az öltözőben írtad meg a doktori disszertációdat. >> Hát ha nem is az egészet, de egy nagy részét igen.

Azokban a szerepekben, amikben én gyakran színpadra lépek a Vixházban, nagyon sokszor van időm, több, kevesebb, néha ig néha igazán sok várakozási idő.

És ez a ez a várakozási idő ez nagyon hasznosan és nagyon jól jött abban az időszakban, mikor valóban a doktori disszertációummal a doktori iskolával foglalkoztam. az öltözőben való várakozás, színházi környezet, közben kicsit félfüllel hallgattam a jelenetet, hogy hol tartanak a kollégák, vagy hol tart a színdarab, és közben pedig igyekeztem benne maradni abban a világban, ami maga a Vixház volt, vagy ugye a Vixínház egykori legendás igazgatója, de majd róla úgy is beszélünk bővebben.

Tehát a Jelen Vigszínházát, az akkori jelen Vigszínházát játszottam, és a régi vigszínházat pedig éppen írtam, és valóban letettem egy pontot, lementem a színpadra, eljátszotta a jelenetemet, és visszaültem az öltözőbe, kinyitotta a számítógépet, és amennyire csak lehet, folytattam, vagy csak jegyzeteltem.

Természetesen nem az egész dolgozat, vagy egy egész doktori munka ilyen körülmények között nem születhet meg, azt hiszem, vagy nem nem nem is így született meg. viszont nagyon sok minden, tudom, hogy itt született meg, nagyon sok mindennek kifejezetten jót tett, azt hiszem, vagy egy a a karakterének vagy az írásnak is talán egyfajta egyfajta védjegye az, hogy ezt egyébként egy gyakorló vigszínházi színész írta >> a színpad közelsége az az, ami valamilyen szinten átjön ebből a ebből a szövegből. a színpad közelsége is talán a Vigzínházhoz való kötődés is talán a a és egy gyakorló színésznek a a tapasztalata, vagy az éppen akkori, mikor ezt írja, akkori tapasztalata is talán átjön belőle.

És ezt egyébként nem csak doktori disszertáció vagy doktori dolgozatok, vagy a doktori iskola dolgozatai, vagy akár még korábban egyetemi, színháztudományi egyetemi dolgozatok születtek ezekben a ezekben a színházi öltözői pillanatokban. hanem egyébként nagyon sok előadásom, egy személyes estem, színházi estem, zenés estemnek ötletei, vázlatai készültek, vagy készülnek egy ugyanilyen színházi várakozó időben.

Róla is nyilván beszélünk majd sokat.

Molnár Ferenc, Molnár Ferenc Pálcai fiúk, csodálatos nagy sikerű zenés játék a Vigzínházban.

Most már a kilencedik évadánál tartunk, és túl van az 5% előadásán és ebben én Rác tanár urat játszom.

Van benne egy nagyon nagy szünetem.

Ez a nagy szünet ez egészen konkrétan közel 1 óra 55-56 perc telik el egy színpadra lépés és a következő színpadra lépés között.

És itt például tegnap egy majd nem tudom pontosan mikor megvalósuló ötletemen tudtam dolgozni, vagy azt tudtam valamennyire formába önteni.

És jól is jött ez az egy óra, hogy tudtam ezzel foglalkozni.

Valahogy úgy képzelem, hogy azért ehhez kell egy speciális agy, hogy te megnyomod az entert, belépsz a színpadra, jeleneted van, és rögtön belekerülsz abba a szövegbe, amiről nyilván a amiért beülnek a nézők, hogy meghallgassanak, megnézzenek, hogy mi kell ehhez, hogy hogy valakinek az agya így működjön. >> Nem gondolom talán nagyon különösnek.

Biztos kell hozzá valamiféle rendszerezés vagy kategorizálás, meg kell hozzá szerintem annak az öröme is, hogy te jó ég, ezzel is foglalkozhatom és azzal is foglalkozhatom egyszerre.

Nem keveredtem bajba emiatt sem a színpadon, sem az írás közben. >> Tehát hirtelen forrásokat kezdesz elsorolni a jelenet közben. >> Nem nem a bibliográfiát válaszolom vissza a kedves partnernek vagy partnernőnek.

Tehát, hogy ezzel ezzel ezzel nem volt gond. tényleg egy hasznos időt, tehát sok mindent lehet egyébként csinálni, lehet büfézni, lehet beszélgetni a többi kollégával, aki épp szintén várakozik, lehet kvaterkázni erről arról, lehet játszani, akár olvasni valami mást.

Nekem azok azok a a legjobban karbantartó pillanatok, amikor éppen alkotok valamit, vagy készülök valamire. >> Ez nagyon érdekes.

Én logikusként úgy képzeltem, hogy ilyenkor a színészek lázasan mondják magukban a szöveget, hogy el ne felejtsék, amikor színpadra lépnek.

Megmondom őszintén, hogy az is előfordul, vagy előfordulhat.

Nagyon gyakran játszom olyan előadást, hogy játszunk, inkább így mondom, és ez a Vigház jelenlegi működésére is igen jellemző, hogy bizonyos előadások nagyon-nagyon ritkán kerülnek színpadra, tehát gyakran eltelik egy hónap, másfél hónap, néha szűk, két hónap is, akár, hogy egy színdarab újra újra színpadra kerüljön.

És hát ilyenkor természetesen előfordul szöveg átnézés vagy szövegmemorizálás.

Bár az általában jobb, hogyha az előadás előtt megtörténik, de lázas szövegmormolás vagy szövegtanulás azért az nem jellemző, azért az már nagyságrendileg az megvan. >> Hányszor lépsz te színpadra egy hónapban? >> Változó.

Mostanában nem olyan nagyon sokat.

Ez azt jelenti, hogy körülbelül 12 13 14 este az, amit amit színpadon töltök, vagy 14-szer játszom.

Tehát be van néha délutáni előadás is, úgyhogy körülbelül tudjuk 10 és 14 között van az a szám, ami ami ami az estéket elveszi.

Plusz talán egy-két önálló egyszemélyes produkció, ami összejöhet.

Ez volt sokkal-sokkal több is. >> Sokkal több ennél. >> Ennél sokkal sokkal több ennél.

Azt hiszem, hogy talán nincs 10 éve még a 2010 718 magasságában, pont emlékszem, a kisfiam született ekkor, és azokban az években, vagy az azt megelőző időszakban én voltam a Vigáz legtöbbet játszó színésze, ami egyébként azt is jelentette, hogy tulajdonképpen az ország egyik legtöbbet játszó színésze voltam néhány éven vagy évadon keresztül.

Ez azt jelentette, hogy hogy havonta nagyon sokszor 27,28, 30 vagy akár 30 fölötti előadásszámot is játszottam. >> Tehát, hogy nem volt olyan este, hogy nem voltál színpadon. >> Nem volt olyan este, vagy pedig ha volt, az azért volt, mert volt olyan este, vagy volt olyan nap, amikor kétszer, vagy háromszor is akár.

Nem bánom, hogy ez megszűnt, vagy nem bánom, hogy ez ez átalakult.

Ugyanakkor nagyon sokat köszönhetelek ennek az időszaknak.

Ez egy nagyon a gyakorlatot vagy a gyakorlati színházcsinálást, színészhetet nagyon nagyon megző és jó értelemben begyakoroltató időszak volt.

Ö de még egyszer mondom, nem baj, hogy most nincs ennyi már. >> Tehát ha ezt túléled, akkor nyersz vele valamit, de nem biztos, hogy túléled. >> De nem biztos, hogy túléled.

Azt is hozzá kell tenni egyébként az igazsághoz hozzátartozik.

Ö meg ehhez a bizonyos szünetekben mit csinál az emberhez is hozzátartozik, hogy ezek nem feltétlenül egy adott színdara vagy egy adott színházi este legnagyobb szerepei voltak.

Én egy karakterszínésze vagyok a Vígszínháznak, egy úgynevezett epizodista, aki nem feltétlenül áll a színdarabban, a középpontban, nem feltétlenül róla szól a történet.

Ő ez az alak, aki én vagyok, azokban a szerepekben bejön két-három alkalommal, vagy három-négy alkalommal néhány jelenetre, és a abban a néhány percben, vagy vagy nem tudom, 10 percekben, vagy néhány mondatban kell viszonylag sűrítetten fogalmaznia saját magáról, az anyagról, a karakter.

Szóval magyarul kevesebb időm van a színpadon, több időm van hátul. karban kell azért magam tartani.

Tehát a várakozás percei között én nem nem engedhetek ki.

Tudom, hogyha nem tudom én 8 óra, nem tudom én 4-kor lejöttem a színpadról, nincs vége még.

A következő az 8:55-kor jön, addig addig észnél kell lenni és azért figyelni és koncentrálni kell.

És ebben egyébként még egyszer mondom, nagyon segített ez a fajta és segít ma is, mai napig is ez a fajta készülés, vagy az vagy az előad >> készültség és készülés.

Készültség és készülés így egyben valahogy így jár ez a dolog kézzel fogva. >> Emellett persze vannak nagy szerepeid is, tehát hogy na azért nem úgy kell elképzelni, hogy csak ilyen nyúlfagnyis szövegeket mondasz.

Nem, nem, nem, nem, >> de de hogy mi kell ahhoz, hogy valaki egy ilyen epizodista szerepkörben, egy társulatban jól érezze magát, mert azt valahogy az van bennem, hogy egy színész arra törekszik, hogy minél inkább a reflektor fényben legyen.

Vagy ez egy végletes leegyszerűsítés.

Tehát persze senki nem azért, vagy alapvetően nem azért jön az ember a színházi pályára, hogy hogy háttérben álljon, vagy oldalt álljon, vagy vagy folyton csak ő adja át a levelet a főszereplőnek, vagy a főszereplő barátja vagy barátnője legyen.

Nem biztos, hogy ez a ez a ez a fő ambíció a nyitó pillanatban.

És lehet, hogy nekem sem ez volt, viszont én nagyon jól vagyok ezzel a feladatkörrel.

A klasszikus bombó vagy a klasszikus mondat ezzel kapcsolatban, hogy nincs kis szerep, csak kis színész, vagy vagy tehát, hogy min minden feladatot meg kell tudni oldani.

És ezek a kisebb vagy epizód szerepeim, vagy mellékszerepeim ben nagyon sokat tanultam és nagyon sokat tudtam rajtuk keresztül adni a közönségnek.

Nagyon szeretem ezeknek a szerepeknek a sűrítettségét.

Hoom a te szakmádból a példát, mint egy újságíró, akinek két flekje van, nincs több.

Annyi van és nincs több, nem lehet lelógni az oldalról.

Ebbe kell belesűríteni mindent.

És és nekem ez a fajta sűrítés azt hiszem, hogy jól áll, vagy szívesen csinálom, vagy szívesen szívesen élek ezzel a lehetőséggel.

És és ezekben a szerepekben nekem erre alapvetően lehetőségem nyílt, és keresem is annak a módját, hogy ezekben a ezekben a kisebb dolgokban nagy örömmel és nagy ambícióval sűrítsek, sűrítsem a az időt, a karaktert, az anyagot, és ezekben a sűrítményekben egy egy érvényes színpadi ajánlatot tudjak adni a közönségnek.

Ugyanakkor persze, hogy részese maradjak a maradjak a színdarabnak is. >> És ez azt is jelenti, hogy sokféle karaktert kell megformálnod, tehát ugrálnod kell sokféle alak, sokféle habitus között.

Márhogy a játszott szerepimire gondolsz?

Tehát végül is, hogy mondjam ját most csak mostanában játszom tanárt, játszom játszom ügyvédet, játszom keselyűt. >> Kesejűt >> játom.

Hát hát igen, ugye a dzsungel könyvében a chill ugye ő a ő a ő a keselyű és nagyon régi kedves szerepem. >> Ez normális egyébként, tehát hogy valahogy úgy érzem, hogy mintogyha a Vígszínházban van lenne egy ilyen szám misztika ebbel kapcsolatban, hogy óriási számokat tudnak megérni darabok. >> Igen.

En ennek van egy hagyománya. olyan produkciók születnek időnként a Vígszász falai között, amelyeket a közönség szeretete egyszerűen nem enged el, hanem ott tart, és klasszikussá válnak, és újabb és újabb generációk fedezik fel maguknak, és újabb és újabb generációk jelennek meg rajta, majd ezek az újabb és újabb generációk hozzák el esetleg rá a barátaikat, feleségüket, majd aztán később a gyerekeiket, sőt aztán még később az unokáikat.

Biztos vagyok benne, hogy például a dzsungelkönyve, vagy még inkább mondjuk a padlás kapcsán, ezt mondtam volna a következő karakterszervemet, hiszen játszom egy korrupt besúgóházmestert is a sok nem tudom intellektuell mellett.

Ez a Tüller a padlásban a a házmester figurája.

Tehát például a a padlás, ami a 80-as évek végén született, most 2026-ban őrült.

Tehát biztos, aki a padlásra esetleg mondjuk kamaszként eljött, egészen bizt könnyen lehet, hogy ma például már egy kis unakájával érkezik el ugyanarra az előadásra.

És egyébként találkozhat például azzal az Igó Évával, aki az eredeti szereposztásban még sünnit, a fiatal lányt, a zeneakadémista szinte kislányt játszotta.

Ma pedig ebben az előadásban ő a mamóka, ő a nagymama, mindenki által szeretett nagymamája.

Tehát tulajdonképpen együtt változik, fejlődik, él egymás mellett előadás, színész és ennek az egésznek a közönsége és a Vigház közönsége.

És ezek a nagy számok, ezek ezek azt mutatják, hogy a Vigzíháznak van egy nagyon hűséges, visszatérő,…

Említett entitások

Témák

Személyek

Szervezetek, cégek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Fesztbaum Béla — Kabát, amit magunk után hagyhatunk (Ep. 080)”

Miről szól ez az epizód: „Fesztbaum Béla — Kabát, amit magunk után hagyhatunk (Ep. 080)”?

Fesztbaum Béla színművész, színháztörténeti szakértő és kabaréművelő Az élet meg minden podcast vendége. Molnár Ferenc, a Vígszínház egykori igazgatója és az újságíró-drámaíró alakja kerülnek a középpontba. Fesztbaum Béla megosztja tapasztalatait a színészéletről, arról, hogyan… Az epizód a Az élet meg minden című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 04. 10..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Fesztbaum Béla — Kabát, amit magunk után hagyhatunk (Ep. 080)”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Fesztbaum Béla, Ditrói Mór, Tóth Szabolcs Töhötöm.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Fesztbaum Béla — Kabát, amit magunk után hagyhatunk (Ep. 080)”?

Fő témái: színészet, színháztörténet, kabaré.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Fesztbaum Béla — Kabát, amit magunk után hagyhatunk (Ep. 080)”?

Megjelenés: 2026. 04. 10.. Hossz: 2 óra 3 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/az-elet-meg-minden/fesztbaum-bela-kabat-amit-magunk-utan-hagyhatunk-ep-080

Több epizód a Az élet meg minden-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból