Az élet meg minden

HANGJÁTÉK | Útitárs a száműzetésben (Bon. 001)

· PT1H27M30S

Összefoglaló

Ez az epizód rendhagyó módon egy hangjáték, Láng Annamária és Fesztbaum Béla előadásában. Molnár Ferenc, a világhírű drámaíró, "Útitárs a száműzetésben" című műve alapján készült produkció egy elhunyt társával folytatott párbeszédet dolgoz fel. A hangjáték különösen azoknak…

Röviden

Műsor
Az élet meg minden
Megjelenés
2026. 04. 24.
Hossz
1 óra 28 perc
Szereplők, említett nevek
Láng Annamária, Fesztbaum Béla, Tóth Szabolcs Töhötöm
Témák
hangjáték, irodalom, molnár ferenc
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Miért nem főzött kávét az utóbbi napokban? >> Mert meghaltam. >> Ez nem igaz.

Azért nem főzött kávét, mert lusta volt. >> Nem vagyok lusta.

Fekszem a földben, és a kuporsó fedele rám van szegezve.

Hogyan tudok onnan kijönni? >> Szeretne kijönni? >> Nagyon szeretnék. >> Kijöhetett volna.

Csak fel kellett volna emelnie a koporsó fedelét, és el kellett volna tolnia róla a földet.

Nincs hozzá erőm, hogy kitörjem a koporsó federét, és elhordjam róla a földet.

Kedves hallgatók, az Élet meg minden podcast most következő epizódja igencsak rendhagyó lesz, hiszen ez az epizód egy hangjáték.

Láng Anna Mária és Festban Béla színművészek előadásában.

Úgyhogy azt hiszem, érdemes a képzeletbeli szalag elindítás előtt pár szót mondanom.

A New Yorki Pláza Hotel 7. emeletén élő 67 éves Molnár Ferenc minden éjjel két óra körül kopogásra ébredt.

Tudta, hogy titkárnője, a 39 éves Barta Vanda, érkezett meg az apartmanjába.

Felkelt az ágyból, és belépett a bejárat melletti Gardróbb szekrény ajtaján.

Itt tartotta Vanda a Pestről hozott kávéfőzőt, amellyel korábban minden nap méregerős feketét főzött az írónak.

Molnár Ferenc magára csukta az ajtót, és ettől automatikusan kialudt a szekrény belső világítása.

Általában egy órát töltött a sötétben a titkár nőjével beszélgetve.

Barta Vanda, aki a gépírónője, menedzsere, szerkesztője, ápolónője és szeretője volt egy személyben, akkor már hetek óta halott volt.

Ezt a rövid részletet Nyári Krisztián Így szerettek ők című könyvsorozatának harmadik kötetéből illesztettem ide a bevezető elejére.

Egyrészt azért, mert jó drámai felütés, másrészt azért, mert érzékletesen jeleníti meg előttünk a halottal beszélgető írót.

Harmadrészt össze is foglalja annak lényegét, ami majd a hangjátékban elénk tárul.

Még mielőtt folytatnám ezt a bevezetőt, hadd említsem meg.

Molnár Ferenc művéről szó esik abban a podcast epizódban, amelyben Festba Béla színművésszel beszélgetek, és amely szorosan kötődik ehhez a hangjátékhoz.

Azt az adást is megtaláljátok ezen a podcast csatornán és a YouTube-on is.

Tehát Barta Vanda 1947 augusztusában halt meg New Yorki szállodai szobájában ugyanabban a hotelben, ahol pár emelettel lejjebb Molnár Ferenc is lakott.

Bizonyosan nem állítható, csak sejthető, hogy ön kezével vetett véget életének.

Molnár Ferenc munkatársa és szerelmi kapcsolata ekkor már 14 éve tartott Vandával.

Egyébiránt a feleség, a színésznő, Darvas Lili jóváhagyásával, aki szintén Amerikába menekült Magyarországról, és aztán néhány utcára lakott a hoteltől.

Közismert, hogy Molnár Ferenc szerelmi kapcsolatai meglehetősen viharosak voltak.

Nem egy esetben sötét oldala mutatkozik meg ezekben.

Bántalmazóként is megemlékeznek róla. ezen nincs mit szépíteni.

Ám ez most nem tárgya ennek a hangjátéknak, hogy milyen kapcsolat volt például Közte és Vanda között, amely kapcsolat igazából az Európában kezdődő számüzetésben válhatott elszakíthatatlanná.

Nehéz pontosan rekonstruálni utólag ennyi év messzeségéből, és talán nem is érdemes, méltatlan is lenne, mert ami ebben az egész történetben talán a leginkább felkavaró, az egy könyv, Molnár Ferenc könyve. amelyben ő maga dokumentálja, milyen párbeszédet folytatott halott társával, útitársával, merthogy a könyv címe útitárs a számüzetésben.

Ez a szöveg egyben szembesülés és szembenézés, amelyben az író vanda mondatait emlékeiből, részben útitársa feljegyzéseiből, napló töredékeiből idézi, és ezekkel a mondatokkal vitázik, egyezkedik beszélget.

Ezt mindenki eldöntheti a hangjátékot meghallgatva.

Hogy van egyfajta feloldódás, arról talán Molnár Ferenc szavai tanúskodnak.

Vanda halála után négy évvel és egy évvel azelőtt, hogy az író is távozott az élők sorából 1951-ben az Amerika Hangja Rádió rögzítette Molnár Ferenc újévi üzenetét, amely a remény hangján szól. szavaival egyféle könnyes mosolyról.

És ez talán most a 75 évvel későbbi Magyarországon is erős üzenet. >> Mi a könnyes mos?

A legdrágább gyémántokkal kirakott kezdete, legkezdete az emberi ajak vidámra rajzolódásának.

A mosoly az emberi arc napfelkelte, de az a mosoly, amire mi gondolunk, ma még nem ragyog a napfelkelt teljes fényével, mert esőcsöppek fátyzzák el.

Mit jelent ebben a mai üzenetben ez a szó, hogy könny jelenti az emberiség közelmúltját és jelenét?

Mit jelent a mosoly? jelenti a jövő reménységének derengését, amely bármilyen halvány, de derengés.

Bármennyire könnyes is ez a mosoly, még most mégis előfutárja a mi szomorú arcunk eljövendő igazi napfelkeltének, a teljes fényben raónak.

Ez a néhány szilvesteresti szó némelyek szemében a civilizált emberiségbe vetett határtalan bizalomnak fog feltűnni, vagy hogy latinul beszéljünk, szentimentális optimizmusnak.

Nem bánom, mert meg vagyok győződve, hogy éppen ez az, amit az elmúlt év komor tanulságai és az eljövendő év békés reményeket keltő ígéretei alapján ma este a hullámok hátán, tengeren túlra kell küldeni. [horkantás] Barta vanda szerepében.

Láng Anna Mária, Molnár Ferenc, Festbaum Béla.

A hangjátékot szerkesztette Láng Anna Mária és Pereszlényi Erika.

Zenéjét szerezte válogatta Vranik Krisztián. [zene] >> [zene] >> Ah. [zene] >> [harang] [harang] [zene] >> Ah.

Életem fénye kialudt. 1947. augusztus 27-én vagy 28-án New Yorkban.

Nem tudjuk, hogy az éjszakának melyik órájában következett be a halál.

Amikor a szállodai szobalány augusztus 28-án csütörtökön délben bekopogtatott a 15. emeleti szobába, Vandát ágyában ülve a párnára támaszkodva találta.

Az olvasólámpa égett, a rádió halka muzsikált.

Bal kezében cigarettát tartott.

A lány azt hitte, hogy olvasás közben elszundikált.

F:30-kor csendesen ismét bekukucskált.

Riadtan közelebb lépett és megszólította.

Ekkor döbbent rá, hogy Vanda halott.

Délután f:3 után, amikor a mentőorvos már elrobogott, és mielőtt Vandát elszállították szobájából, még meg kellett várnunk a rendőrorvost.

Senkit nem engedtek be a szobájába.

Először csak a szállodai detektív állt az ajtó előtt néma posztot.

Aztán két egyenruhás rendőr és egy detektív érkezett az őrszobából, és mind a négyen ott strázsáltak a folyosón.

Már a rendőrség tulajdona volt, mivel álmában halt meg egy szállodai szobában, idegen országban, anélkül, hogy előzőleg beteg lett volna, és mivel senki sem volt mellette halál a pillanatában, tudtuk, hogy a rendőrség nemsokára elviteti felboncolják darabokra aprítják. [zene] >> [zene] >> A temetés napján zsibbadtá tömtem magam gyógyszerekkel.

Korán reggel bevettem egy pirulát, amelyet előző este kaptam az orvostól azzal az utasítással, hogy közvetlenül a temetés előtt szedjem be. 10 óra előtt, amikor a szállodából elindultam a temetésre, ráadásul egy bróta tabblettát is lenyeltem.

Ezenkívül még két tablettát tettem a zsebemben.

Gyógyszerekhez menekültem, mert attól tartottam, hogy szégyelnem kell magamat a temetőben való viselkedésemért.

Semmi remény nem volt arra, hogy úgy fogok viselkedni, ahogyan egy 70. életévébe forduló normális emberhez illik.

A ravatalozóban lépcsőn kellett felmenni koporsójához.

Itt titokban még lenyeltem egy szódium amitá labdacsot, és utána már úgy éreztem, képes vagyok végignézni és végigszenvedni minden olyasmit, amiről nemrégen azt hittem, sohasem leszek képes. 15 év óta, mióta ismertük egymást, az a természetes és érthető feltevés uralkodott bennem, hogy én fogok előbb meghalni.

Én, aki 30 évvel idősebb voltam nála.

Lilivel a feleségemmel sokat beszélgettünk arról, hogy halálom után miképpen mentesítsük Vandát legalább néhány esztendőre a gondoktól, mivel ő maga egyáltalán nem gondolt jövőjére.

Először örökbe akartuk fogadni, de erről az ötletről lemondtunk.

Ehelyett mindketten tervezetet készítettünk egy ügyvéddel arra a lehetőségre, ha a vandaikünket vagy mindkettőnket túlél.

Amikor az ügyvéd megmutatta neki a végrendelett tervezetet, Vanda így szólt hozzám: "Mi szükség van erre, hiszen maga fog engem eltemetni." Az olyasfajta megjegyzések, hogy fiatalon fogok meghalni, alaposan tönkretették életemet.

Meggyőződéssel jövendölte korai halálát. "Sietnem kell!" gondogatta válvonogatással.

Rövid az időm, és sok mindent akarok még gyorsan látni.

Párizst, Londont, Rómát, Amerikát és főképpen a tengert.

A tengert. [zene] Amikor a temetkezési intézetben beléptem a ravatalozó szobába, már nem láttam tisztán.

Többen hozzánk léptek, főképpen nők, és kezet szorítottak velem és feleségemmel.

Nem tudnám megmondani, kik voltak.

Nem éreztem sem fájdalmat, sem bánatot.

Nem éreztem egyebet, csak végtelen ürességet.

Jubá feltételezem, hogy nyitott szemmel aludtam.

Azonnal elfelejtettem azt is, hogyan jutottunk ki a ravatalozó házból a kocsiba, és hogyan vitték ki az épületből Vanda koporsóját.

Mindössze annyit tudok, el voltam számva végignézni, hogyan hozzák ki a koporsót, és hogyan rakják a kocsira.

Vanda feküdt a szürke koporsóban, és a mi kétségbe esett kis csoportunk ült be az első kocsiba.

A feleségem ült mellettem, és az autó zsúfolásig megtelt barátokkal.

Megindult, majd rohanni kezdett a fekete kocsi.

Szédületes forgalom zajlott az utcákon.

Attól kezdtem félni, hogy a csúcsforgalomban a mi kocsink valahogy megelőzi az övét, és így tulajdonképpen nem követni fogom Vandát a temetőbe, hanem vezetni.

Végre a külvárosban csökkenni kezdett a forgalom, és a Quincs bulváron teherkocsik között hirtelen felbukkant előttünk a fekete kocsi.

Benéztem hátsó ablakán, virágokat láttam és a drága vanda koporsójának egyik sarkát.

Mozogni éreztem ajkamat, mintha beszélni próbálnék.

Hol volt ennyi ideig? >> Próbáltam magával bújócskát játszani.

Nem tehetek róla, hogy a kocsivezető hirtelen a szemellé hozta a kocsimat. >> Miért akart elbújni előlem? >> Hogy ne lásson.

Még most is igyekszem menekülni magától.

A Quinz bulváron, a temetési menetben, elcsigázva a gyomromban ádázó hadakozó szerektől, amelyek egyszerre támadták az idegeimet, a szívemet és az agyamat, különböző gondolatok kínoztak.

Ezek a mérgek félálomba a Téboly küszöbére taszítottak, és ebben az állapotban az a vigasztaló tudat hatalmasodott el bennem, hogy csupán kábítószerek felzaklató befolyására van szükségem, hogy bármikor beszélhessek vele.

Vanda szép volt és feltűnően mutatós.

Egész megjelenése alakja a magatartása, vonalai, különösen profiljának nemes éle.

A homlok, az orr, a száj és az ál arányossága Boti Celli nő alakjaira emlékeztetett.

Határozottan lányos benyomást keltett, nem csak bennem, másokban is.

Halála után a forgalmas utcák áradatában állandóan kétségbeesetten figyeltem a járókelő nőket abban a halvány reményben, hogy egy felbukkanó női termet, ha csak egy pillanatra is őt idézi.

Hiába fürkéztem, hiába kutattam, mindig azzal az érzéssel érkeztem vissza ezekről a sétákról, hogy valószínűtlen ugyan, de mégis csak tény.

Vanda unikum volt ezen a földön. [zene] >> [zene] [zene] >> Sokat tudott a múltamról, a magánéletemről, talán többet, mint képzelem.

Én jóformán semmit sem tudtam életének arról az időszakáról, amikor még nem ismertem.

Végső soron az én szememben az volt benne a legjellemzőbb, hogy árva volt.

Irtózott az egyedülléttől, attól a gondolattól, hogy magányosan kell élnie.

Örökké védelmet keresett, attól félve, hogy anélkül elkerülhetetlenül megsemmisül.

Azt mondhatnám, hogy árvasági komplexusai voltak.

Európai éveink alatt örültem annak a baljós megtiszteltetésnek, hogy teljesen a védelmem alá került.

Fanatikusan engedelmes volt, vakon alávetve magát minden megítélésemnek.

Az évek során irántan való bizodalma apránként megingott, mert én lassacskán kezdtem felfedezni szívbéli és szellemi képességeit.

Úgyhogy a végén én kértem ki tanácsait minden kérdésben, a darab írástól kezdve adiratkozásig.

Amerikai éveink alatt semmihez sem fogtam az ő véleményének meghallgatása nélkül, így aztán szerepet cseréltünk, és ő ismét árva lett.

Amikor elhatározta, hogy utitársi minőségben mellém szegődik külföldi kóborlásaimra, már elvált asszony volt, de inkább leánynak, sőt gyermeknek festett. gondozta kis háztartásomat. ellátta az író melletti gépírónői teendőket, és ahogyan vándoroltam országról országra, titkárnőm volt, irodalmi tanácsadóm, színházi segédrendezőm, ügynököm, könyvtárosom gyorsírónőm házvezetőnőm szakácsnőm és ápolónőm egy szemében. kritikai módszerét jól jellemzi az alábbi és közöttünk sokszor elhangzott párbeszéd, miután felolvastam valamit, és kétkedést láttam szemében. "Gyengének találja ezt a viccet?" kérdeztem.

Segítsége először gyermeki volt, később testvéri lett, majd Amerikában anyai segítséggé magasztosult.

Feleségemet fényes színpadi karrierje Berlinhez és Bécshez kötötte, úgy szólván állandóan 1000 kmkre távolított el tőlem.

A latini nyugaton való kóborlás nyújtotta az egyetlen lehetőséget arra, hogy lelkileg túléljem ezt az állapotot.

Vanda jelentette számomra az egész emberiséget és egész nemzedékemet, ahelyett az emberiség és nemzedék helyett, amely teljes szégyent hozott önmagára, és amelytől én, mint társaslény, tökéletesen elfordultam.

Európában ez az érzés a molieri értelemben vett mizantrópiából antropofóbiává fajult, amelyet Webster így határoz meg: kóros rettegés az emberi társadalomtól.

Egyetlen épelmélyű ember sem vonhatja ki magát az emberi társadalomból, ha csak nem akad egy kivételes egyéniség, akinél menedéket találhat.

Ide-hoda vándoroltunk ismeretlen városokból még ismeretlenebbek Ausztriában Olaszországban Franciaországban és Svájcban hét esztendeig úgy szólván nem akadt ismerősünk.

Magányos, hallgatag vándorlópár voltunk. vonatokban kiskocsmákban szállodákban és kávéházak járda teraszain. เฮ [zene] [zene] >> [zene] [zene] [zene] >> เ Vanda halála után nyugtalanul aludtam, és a hajnal előtti zajokra sokkal érzékenyebben reagáltam, bár öntudatom megfolytására egyre több kábítószert vettem be.

Egy éjszakán kopogtatásra ébredtem.

Ki az? >> Vonda >> mit akar? >> Be akarok menni. >> Nem jöhet be. >> 15 év óta mindenüvé magával mentem.

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „HANGJÁTÉK | Útitárs a száműzetésben (Bon. 001)”

Miről szól ez az epizód: „HANGJÁTÉK | Útitárs a száműzetésben (Bon. 001)”?

Ez az epizód rendhagyó módon egy hangjáték, Láng Annamária és Fesztbaum Béla előadásában. Molnár Ferenc, a világhírű drámaíró, "Útitárs a száműzetésben" című műve alapján készült produkció egy elhunyt társával folytatott párbeszédet dolgoz fel. A hangjáték különösen azoknak… Az epizód a Az élet meg minden című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 04. 24..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „HANGJÁTÉK | Útitárs a száműzetésben (Bon. 001)”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Láng Annamária, Fesztbaum Béla, Tóth Szabolcs Töhötöm.

Milyen témákat érint ez az epizód: „HANGJÁTÉK | Útitárs a száműzetésben (Bon. 001)”?

Fő témái: hangjáték, irodalom, molnár ferenc.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „HANGJÁTÉK | Útitárs a száműzetésben (Bon. 001)”?

Megjelenés: 2026. 04. 24.. Hossz: 1 óra 28 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/az-elet-meg-minden/hangjatek-utitars-a-szamuzetesben-bon-001

Több epizód a Az élet meg minden-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból