Az élet meg minden

Nick Thorpe — Történetek a peremvidékről (Ep. 075)

· PT2H34M2S

Összefoglaló

Nick Thorpe, a BBC tudósítója a "Történetek a peremvidékről" podcast 75. adásának vendége. Thorpe, aki 40 éve tudósít Magyarországról és a környező országokról, a könyvéről, mely az Európa utolsó vadonjának tartott Kárpátokról szól, valamint a felelősségről és szabadságról…

Röviden

Műsor
Az élet meg minden
Megjelenés
2025. 06. 25.
Hossz
2 óra 34 perc
Szereplők, említett nevek
Nick Thorpe
Témák
történelem, újságírás, kárpátok, szabadság
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Fejezetek

  1. — A Duna - Árral szemben sorozat.
  2. — A 2015-ös parndorfi tragédia.
  3. — Mi a különbség a hírszerző és a tudósító között? Az újságíró feladata.
  4. — Finnországi élmények angoltanárként.
  5. — Az első sajtókonferencia és egy szokatlan kérdés Sevardnadzétől, az akkori szovjet külügyminisztertől.
  6. — A rendszerváltás mint befejezetlen forradalom.
  7. — Vajon a szabadság-e a célja egy forradalomnak? A hatalom és az emberek viszonya.
  8. — Mit tanult Nick Thorpe Molnár V.
  9. — Nick Thorpe új könyve a Kárpátokról.
  10. — Pozitív példák, megoldások keresése a világban.
  11. — A 2015-ös migrációs válság és annak bonyolult következményei.
  12. — Peremvidék-létezés.
  13. — Hogyan egyeztethető össze a természethez való vonzódás és a napi politikával való foglalkozás? A sajtó szerepének a megv
  14. — Nick Thorpe gyermekei.
  15. — Miért nem vonul ki Nick Thorpe teljesen a társadalomból? Music ID CFTR92RLZFX0WJL8

Ebben az epizódban

Gondolatok, életstratégiák és világfolyamatok a mindennapi káoszon túl.

Egy messziről jött ember, aki nagyon is közelről vizsgálja azt, amiről ír, vagyis a térséget és Magyarországot. 86 februárban elkezdtem ide és nagyjából azóta itt vagyok.

Többen kérdezték akkor tőlem, hogy kinek dolgozok, mi a cél, hogy itt vagyok.

Nick Thorp, a BBC budapesti tudósítójának munkáját kezdetben gyanakvással kísérte a magyar kormányzat, és ez a gyanakvás újabban ismét megjelent.

Igaz, az algoritmusok kora már radikálisan más világ, mint amelyben egykor ő érkezett. [Zene] A legjobb politikus nehézen tudna ezt ellen hátszolni, ha maga az eszközök próbálnak a világháborút csinálni a mindennapi életünkból.

Talán ezért is fontos, hogy olykor ő is kiszabadulhat ebből a mindennapi háborúból, a folyókhoz, a hegyekhez, a periférián élők valóságához.

A hatalom mindig van a központban.

Aki a peremén van, talán szabadobb, szabadobb tud lélegezni, szabadobban tud élni gondolkodni.

Jobban lehet látni a csillagat. [Zene] Kedves hallgatók, ez itt az Élet meg minden podcast 75. adása.

Ebben az epizódban Nick Thorpal, a BBC tudósítójával beszélgetek, a televízióban elhangzott halálos ítéletéről, a Kárpátok lelkéről és arról, mitől lett Magyarországon befejezetlen a forradalom.

És ha esetleg már minden nagy epizódot meghallgattál, akár többször is, ajánlom figyelmedbe az élet meg minden extrát.

A pénztárcádnak megfelelő csomagot választva nem egyszerűen támogatója leszel a podcastnak, hanem az ingyenes epizódok mellé színvonalas extra epizódokat és további extra tartalmakat is kapsz akár kedvenc podcast lejátszódban.

A részletekről tájékozódhatsz a műsor honlapján, amelynek címe az életmegminden.hu. [Zene] Az 1960-ban Angliában született Nick Thorp 40 éve tudósítja a BBC-t Magyarországról, illetve a környező országokból.

A Budapesten élő újságíró, így nem csak a magyar nyelvet sajátította el magas fokon, de ennyi év után egyszerre érzi magát angolnak és magyarnak is.

Ez az egyidejűleg belső és külső nézőpont izgalmas magyar olvasóinak, hallgatóinak is.

De mielőtt következne ez az epizód, egy megjegyzés.

Ez a felvétel még áprilisban készült, és a világszínpadon azóta zajló események miatt, ideértve a félelmet, hogy az Irán elleni légicsapások egy leállíthatatlan nagy háborút robbantanak majd ki, Nick Thorp ma már érezhetően kevésbé optimista, mint akár pár héttel ezelőtt, amikor ezt az adást rögzítettük.

Hadd idézek Nick hírlevelének, amelyről részletesebben lesz majd szó ebben az adásban, egyik friss bejegyzéséből, amelyben az iráni válság első napjaiban egy régi megrázó erejű iráni filmet ajánlott olvasói figyelmébe.

A subst lévő hírlevelemnek az egyfajta megoldás címet adtam, írjanik, mert azt gondoltam, hogy bármilyen vészjósló is legyen a helyzet, bármekkora legyen az éhség, a szomnyúság, a magány, a szomorúság, a düh és az igazságtalanság a világban, mindig lesz egyfajta megoldás.

Talán nem az a megoldás, amit szeretnénk, de végül is sötét földjében ott lapulnak a magjai majd a reménynek vagy a megszabadulásnak is.

Egy olyan napon, mint a mai, amikor ilyen erőszakot látunk, és amikor feszülten várjuk azt az erőszakot, ami ezután következik majd, nehéz nem kétségbe esni.

Vagy egy kicsivel később a tudósító így folytatja a levelét.

Talán a művészet egyetlen haszna az, hogy finoman, türelemmel és lassan visszaszorítja a sötétséget, és elkezdi lebontani az erőszakot.

Eddig az idézet a hírlevélből.

Lehetett volna úgy, hogy kiegészítem ezt az epizódot pár kérdéssel Iránról, a magyar ellehetetlenítési törvényről, mi egyébről, de szerintem jobb ez így most önmagában, ahogy akkor felvettük a reménynek ebben a árványában.

Hátha kicsit ez is kint tartja majd a sűrűsödő sötétséget.

Így inkább lesz itt szó most az újságíró új könyvéről, ami idén látott napvilágot, egyelőre angolul, és amelynek címe magyarul annyit tesz, hogy Barangolás Európa utolsó vadonjában, utazás a Kárpátokban, és amely a peremvidékeken élők szabadságáról, a szabadság helyi stratégiáiról szól, és amely könyv arra is rádöbbentett, mennyire keveset tudok azokról, akik itt élnek körülöttünk.

Ebben az epizódban tehát Nick Florpal beszélgetek felelősségről és autonómiáról, Trianonról és a visszakapott hegyekről, a folyókról és forrásvidékeikről, az életről meg mindenről.

Kedves Nick, köszöntelek a stúdióban és nagyon örülök, hogy elfogadtad a meghívást.

És üdvözlöm mindenkinek, aki hallgat, nézi ezt általában.

É is a hallgatók ezt már tudják, mert találkoztak már ezzel a megoldásommal.

Egyféle megoldás, erre majd még visszatérünk, mert ez egy kulcsmotívum lesz majd a későbbiekben.

Tehát az én egyféle megoldásom az, hogy olykor keresek egy olyan sztorit, amiből ki tudunk indulni és el tudunk indulni több irányba.

És ilyen szemmel találtam én egy olyan sztorit, ami szerintem ennek a célnak nagyon is megfelel.

Ez pedig a Dunáról készített filmben szerepelt.

Ennek pedig ugye az volt a szíme, hogy a Duna árral szemben a Fekete tengertől a Fekete erdőig.

Ez a spektrumon futott ez a filmsorozatod.

És ebben volt egy kis epizód, amit én úgy éreztem, hogy a nagyon sok jó sztori közül talán még erősebb, és mintha egy kicsit ki is lógott volna.

És ezt így vezetted be ezt a sztorit, hogy azzal az emberrel találkozom Belgrádban, aki nyilvánosan halálra ítélt engem.

Fel tudnád ezt idézni, mi volt ez a történet?

Mert nem mindenki látta ezt a filmet, aki most hallgat minket.

Hát röviden az történt, hogy 99.

Március 23-án voltam, mint BBC-s az egyik sok tudasító közt, amikor a NATO kezdett bombázni az akkori Jugoszlávia, a kaszovói háború miatt, és aznap sokat tudasítottam, főleg kint voltam a belgrádi utcákban, kérdeztem az emberektől, hogy a szerintetek mi lesz most?

És mindenki azt állított, hogy a NATO nem fog bombázni minket, mert barátok voltunk a második világháborúban, vagy mert nem olyan hülyék, vagy ez rossz lenne az üzletnek.

A gyerekek mondták nekem egy játszóteren, azért nem fognak bombázni minket, mert csak hülyeskednek.

Akkor végül is jött az este, kezdődött a bombázás, lehetett a a szálloda ablakból látni a robbanások a a egy hadi a helyen, bázis Belgrádon kívül.

És furcsa érzés volt számomra hirtelen ott lenni egy olyan városban, ahol a saját gépeim, ha így lehet mondani, a abrit haderő az amerikai mellett és olaszak más mellett, a franciák mellett bombáznak ezt az ország, ahol épp vagyok.

Aznap hajnalkor egész éjszaka tudosítottam, mi történt, mit szólnak a szerbek ehhez.

És kettőkor hajnalban a valaki betelefonált a mi stúdióba a szállodába, hogy tudjátok, hogy most ítélték halálra Szerb TV-ben a egy Palma Plus nevű csatornán az egyik durosítójátok.

És kiderült, hogy az én átcom, mint a BBC-nek az ác, és a Christian Aman Amanpor, aki a CNN főtudosítója volt aznap éjszaka ott Belgrádban, azt mondta egy műsor vezető a Palma Plus TV-ben, hogy bárki, aki találkozik a vagy talál ezt a két újságírók, a Krisztián CNN-től és engem a BBC-től, köteles megölni minket, mert miz ellenségek vagyunk a szerb népnek, mi NATOk vagyunk.

Folcsáltám, mert végül is egész éjszaka én tudosítottam, hogy mit szólnak a szerbek ahhoz, hogy a NATO támad őket.

És akkor később a persze a BBC szólt, hogy én nem tudok tovább tudosítani annan, mert egy ilyen halálfenyegetést kaptam.

És akkor azután egy kicsit unalmas lett nekem a táltozkodásom Belgrádban, mert nem volt szabad tovább tudosítani.

Azon nyomban szedelőzködtetek a Christian és elhagytátok a szállodát.

Nem az volt, hogy én már aznap már több mint 20 órát dolgoztam, és végül is megerdemeltem egy kis pihenés a akkor volt egy olyan és nem emlékszem valamikor a következő napon, amikor már kialudtam magamat egy nagy luxusban belgr Kulvárosban és a vagyis új Beográdban.

És a szólt egy kollégám, egy másik újságíró, a Julius Straus, a Daily Telegraph, hogy tudjátok, hogy az Arká aki egy hadvezer volt a szerb hadseréken kívül, de elég veszélyes embernek számít. szabadcsapatoknak az egyik vezetője volt, akik nagyon sok népirtásért is felelősek voltak a Így van.

Elég veszélyesen volt, soha nem találkoztam vele, de épp ő jött föl a lépcsőházban abban a szállodában a fegyveres emberekkel, és elvitték újságírók.

És akkor mi, a BBC kilenc emberei, mi gyorsan konszenzus alapján szavaztunk, hogy mit csináljunk most.

És heten, úgy emlékszem, heten szavaztunk, hogy megyünk el, meneküljünk és ketten szavazták, hogy maradnak és ők elfogadták a többségnek a döntése.

És akkor mind a kilencen beszálltunk az összes kamerával mindent a liftben, miközben az arkán jött föl a lépcsőház.

Ez egy akció filmbe illő jelenet.

És mi így menekültünk az én autómmal és meg egy pár autóval, és rögtön azn mentünk a horvát határ felé.

Mi úgy döntöttünk, saját döntés, saját biztonság alapján hogy fogunk hagyni Szerbiát, mert a a Vuc, aki épp információs miniszter, ő is a korábbi nap fenyeget mondta, hogy minden NATO újságírót kellene egy stádiumba rakni és megölni, lelőni és akkor ezt a fenyeg, ez a személyes fenyegetés jó magam ellen, az nem volt az egyedülálló fenyegetés jött a kormánytól, nem a mi Lasovics kormánytól, a a szerb kormánytól és személyesen a Vucicstól.

És akkor már ez egy kicsit kényelmetlen kezdett lenni.

Ez egy kicsit understatementnek tűnik, blit understatementnek ez a kényelmetlen kezdett lenni.

A de hogy szerinted az arkáik ezt végre is hajtották volna ezt a a utasítást, amit a tévén láthattak ők is talán nem lehetett tudni.

Az volt a FC, mert az arcképeteket is bemutatták a tévében.

A nagy árképet rakták föl, amit leszedték a a BBC oldalról.

Később, sokkal később kiderült, hogy azok az újságírók, ami el, akik elvitték az arkánék, ők csak tátották valahol, és később engedték ki, de ilyen pillanatban nem lehetett volna tudni.

Nem tudtunk, hogy már kivégeznek újságírók vagy nem.

És akkor ezt [Zene] igen ez kényelmetlen volt.

És akkor később a én kerestem ez a felvétel és kerestem a aki felölős volt Erte a Palma Plus TV-ben, és találtam ez a egy szebb tolmácsunk segítségével a a Vujovic Miki a Miki Vujovic.

És akkor a kerestünk és mondta szívesen veszél velem.

Hány év után volt ez a felvétel?

Miért érezted úgy, hogy neked őt meg kell keresned?

Mert ritkán előfordul az ember életében.

Ha szerencseje van, az soha nem történik.

De hát Sarévuban 92-ben egy sniper próbált lőni engem és hallottam a golyó és ütközött egy fallal pont mellettem a mellettet csapódott be a lövedék.

Igen, az áprilisb pont amikor kitört, és én épp berelt autóval odament Sarajevo mint újságíró tovább durosítani a a akkor kitörés a háborúnak.

És én szívesen találkoztam volna ezzel a sniperrel, de azt nehézb lett volna keresni.

Pedig ezzel a Fujovical az könnyebb volt találni, mert volt s neve.

Nem tudom, azt gondoltam, mint újságíró is érdekes.

Én Én szeretek, mint újságíró és mint író tartósan tudasítani, nem érkezni egy napra és hazamenni a következő nap, a következő sztóhoz, a következő sztorihoz.

De azt azt tapasztaltam, hogy itt vagyok Magyarországon majdnem 40 éve, és járok rendszeresen az egész térségbe, az egész régióba. hogy az az előny nekem, mint más ahhoz képes, hogy hogy dolgoznak más újságidirők, hogy tátosan itt vagyok, és tudok visszamenni helyszínekre, találkozni emberekkel, akivel találkoztam korábban, és egyfajta ilyen szempontból egy kicsit már egy kicsit történészként érzem magamat. egyébként ilyenkor megpróbálsz belehelyezkedni annak az embernek az agyába, akivel beszélsz, ami elég nehéz lehet ebben az esetben, mert ez a Miki Vujovic ugye arra hívott fel, hogy öljenek meg téged.

Megpróbáltad megérteni őt, hogy miért tette ezt? volt egy óriási duh akkor Szerbiában, és az bizonyos szempontból érthető volt.

De ha én nem túléltem volna ez az egészet, ha valaki meg is megölte volna engem, talán az egyik fiam odament volna találkozni vele és megkérdezni tőle, miért csinálta ez? talán a feleségem odament volna, talán az édesanyám vagy az édesapám odament volna, mert szerintem mindig a felelősség volt érdekes és érdekes nekem számomra egy miniszterelnők hozz valami döntés vagy egy köztársasági elnök, mondjuk a Amerikában vagy Oroszországban vagy Kínában az valami Mi döntés?

Ez sok embernek a sorsa változik emiatt.

Az a felelősség foglalkozik engem. 17 évesen abbahagytam a húsevés.

Azért a mindig is ízlett nekem a hús.

De úgy éreztem, hogy ha nem vagyok képes, vagy nincs akaratam megölni egy állatot, nincs megenni a húsa.

És akkor ez egy személyes felelősség kérdés, és mint újságíró, és mint író lehetőségem, hogy figyelek közelról a mindennapi politika és a mindennapi közélet.

Tehát ezt te késő kamaszkorodban eldöntötted, hogy ez egy központi kérdés lesz az életedben, hogy felelősséggel tartozol a döntéseidért?

Nem úgy tekintettem előre az egész életem, de úgy éreztem, hogy szeretnénk felelősen élni, és és felelős vagyunk azoknak, akik próbálnak velünk élni, és felülös vagyunk, hogy milyen fajta társadalomban élünk.

Abban, ahogy mit fagyasztunk, de abban is, amit mondunk, és milyen hatásunk van a környezetre.

És ez nem zavar ilyenkor, hogy hát 7 milliárdan, vagy lehet, hogy már 8 milliárdan már nem követem, hányan vagyunk a földön.

Szerintem 8 és fél már. 8 és fél már.

Valószínűleg valamikor 2015-ben feladtam, hogy ez napra kész legyek ebből.

Olyan gyorsan változik ez a szám.

De hogy mit számít az, hogy én nem eszem húst a 8 milliárdból, a sokkal nagyobb folyamatok a meghatározók annál, hogy az én személyes döntésem bármi hatással legyen erre.

Szerintem ha kívül nézünk fölösleges ilyesmivel foglalkozni, de ha személyesen nézünk ez a dolog, hogy milyen hatásunk, mit tudunk befolyásolni az életünkben, hanem a nagyon közeli emberek, ha én sétálok az utcán, vagy ha én ülök a villamoson Budapesten, és tühösön kiabálok mindenkivel, vagy mondom, vagy csinálom dolgok, ami érti más emberek.

Ezt ez a ez a kör, amit én én…

Említett entitások

Témák

Személyek

Szervezetek, cégek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Nick Thorpe — Történetek a peremvidékről (Ep. 075)”

Miről szól ez az epizód: „Nick Thorpe — Történetek a peremvidékről (Ep. 075)”?

Nick Thorpe, a BBC tudósítója a "Történetek a peremvidékről" podcast 75. adásának vendége. Thorpe, aki 40 éve tudósít Magyarországról és a környező országokról, a könyvéről, mely az Európa utolsó vadonjának tartott Kárpátokról szól, valamint a felelősségről és szabadságról… Az epizód a Az élet meg minden című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 06. 25..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Nick Thorpe — Történetek a peremvidékről (Ep. 075)”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Nick Thorpe.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Nick Thorpe — Történetek a peremvidékről (Ep. 075)”?

Fő témái: történelem, újságírás, kárpátok, szabadság.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Nick Thorpe — Történetek a peremvidékről (Ep. 075)”?

Megjelenés: 2025. 06. 25.. Hossz: 2 óra 34 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/az-elet-meg-minden/nick-thorpe-tortenetek-a-peremvidekrol-ep-075

Több epizód a Az élet meg minden-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból