Az Én Kék Zónám

Király Linda: Először a lelkem kellett meggyógyítani | A Te Kék Zónád #04

· PT42M29S

Összefoglaló

Király Linda énekesnő mesél zenei pályafutásáról, a showbusiness nehézségeiről, valamint testi és lelki egyensúlyának megőrzéséről. Szó esik az önismeret fontosságáról és a készülő új lemezéről is.

Röviden

Műsor
Az Én Kék Zónám
Megjelenés
2026. 01. 21.
Hossz
42 perc
Témák
zenei pályafutás, showbusiness, testi és lelki egyensúly, önismeret, új lemez
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Fejezetek

  1. — Intro 01:11 Magyarországi fellépések a kezetek kezdetén 03:20 Az első fogyókúra és fogyási kísérlet 04:17 Szorongás, dep
  2. — Kőkemény önismereti munkára volt szükség 07:45 10 évesen otthon csak sutyiban lehetett csokit enni 09:00 A zene jelentet
  3. — A legnagyobb félelmek 16:01 Lázadás a klasszikus nőiesség ellen 17:34 Az utóbbi 17 év tele volt hullámvasúttal 19:03 Öni
  4. — A tehetségkutató műsorokban szükség lenen a versenyzők lelkével is foglalkozni 23:15 Rémisztő, hogy a show business mit
  5. — Az utóbbi években nem a hűtő tartalma változott 31:46 Az új lemez azoknak a nőknek szól, akik keményen küzdenek 34:32 A
  6. — Mik a tervek a következő 30 évre? 38:45 A boldogság titka a szerető család 40:40 Nem kell több zenész a családba 41:50 2

Ebben az epizódban

Én egy 90 valahány kilós tini lány voltam.

Emlékszem az egyik [zene] első fellépésemre, amikor még nem ismertek engem.

Lejöttem a színpadról, és két [zene] lányot szerintem nem látták, hogy én ott vagyok, és arról beszéltek, hogy fú, micsoda hangja van, és még milyen szép a pofiká is, de hát ekkora darabként sosem [zene] lesz belőle semmi.

És másnap kezdtem bele egy nagyon-nagyon drasztikus fogyókurába.

Király Linda egy hang, amit az egész ország ismer és egy történet, amit sokan átéltek.

Énekesnő, aki az elmúlt években nem csak karrierjét, hanem az egész életét újraírta.

Pazsmiri problémák, hormonális zavarok és évtizedes súlyharc után mára 30 kg-t fogyott, visszanyerte önbizalmát és új, helyesen magyar nyelvű album dolgozik.

Története arról szól, hogyan lehet megérteni a test jelzéseit, és [zene] miért akkor indul el a változás, amikor a lélek is készen áll rá.

Most már, hogy a helyére került az bennem, hogy miért kezdtem el énekelni, hogy maga a gyógyulás folyamat maga az a része, [zene] ezért nagyon nagyon másképp tekintek most már a zenére. >> Hát szia Linda. >> Szia. >> Pontos beszéltük itt a beszélgetés előtt, hogy körülbelül 24 évvel ezelőtt találkoztunk utoljára ugyanilyen interjúhelyzetben. >> Jó, de ez hogy lehet, hogyha 27 évesek vagyunk? [nevetés] Teljesen lehetetlen. >> Nem, tényleg hihetetlen, hogy hogy mennyire elment az idő, de de nekem olyan, mint hogyha tegnap lett volna. >> Én én soha nem felejtem el.

Ez egy ez egy ez egy akkoriban költözhetek haza Amerikából egy pár éve.

Az a Big Brother korszak korszak volt, ahova ahol te berobbantál, ugye, mint ifjú ifjú, énekesnő, és akkor ott nálatok forgattunk anyukád, vukát, tesóíd is, még akkor senki nem ismerte az ikreket, még ott idétlenkedtek ott valahol a zongora körülig, >> és soha nem felejtem el, hogy akkor akkor is már egyébként nagyon fontos témája volt a beszélgetésünknek, hogy te mit ehetsz és mit nem ehetsz.

Tehát akkor indult el ez az utazás, vagy lehet, hogy már előbb is, de mesélj, mesélj nekem erről.

Mikor indult el ez a >> súllyal kapcsolatos harcod és és utazásod? >> Hát igazság szerint én szerintem olyan 10 éves koromban kezdtem el úgy hízni.

És amikor Magyarországra költöztünk, voltam épp, hogy 16 éves, tehát 16-17 voltam, amikor a szerelem utolsó vérig jött ki.

És akkor ugye az ország úgy ismert engem meg, mint egy vékony fiatal énekesnő.

Csak hát pár hónappal azelőtt, amit nem sokan tudnak, én én egy 90vahány kilós tini lány voltam.

Emlékszem az egyik első fellépésemre, amikor még nem ismertek engem, és szerintem egy szépségversenyen léptem fel még.

Ráadásul borzasztó lámpalázas típus vagyok, tehát hogy így azzal küzködtem, hogy akkor azt így átvészeljem valahogy. és énekeltem a Whitney Houston I will always love you és nagyon nagy sikere volt és nagyon büszke voltam magamra, hogy sikerült.

Azt ú ezt megléptem és lejöttem a színpadról és két lány ott szerintem nem látták, hogy én ott vagyok és arról beszéltek, hogy hú, micsoda hangja van, és még milyen szép a pofikája is.

De hát ekkora darabként sosem lesz belőle semmi. >> És másnap kezdtem bele egy nagyon-nagyon drasztikus fogyóába.

Ott kellett volna nekem nagyon odafigyelnem arra, hogy hogyan. >> Akkor voltál 17 >> 17 h valahogy így. >> Tehát nyilván egy tini lány, aki eleve küzd azzal, hogy ő kicsoda, milyen nő vagyok, ki vagyok, >> hát persze >> már eleve ilyen nehézkés.

És akkor jön egy ilyen külső behatás még ráadásul nekem a zene, tehát én a zenébe menekültem, az volt az én kis védőburgom, és hirtelen már nem csak a zenéről szólt, vagy a tehetségről, hanem hogy külsőleg hogy nézek ki. >> És ezt Tini lányké, fiatal lányként nagyon másképp fogtam fel, mint ahogy szerintem kellett volna.

És akkor drasztikus dologból lett az, hogy jó józás.

Aztán egy ideig, szerintem olyan 10 éven keresztül nagyjából tudtam tartani, de ilyen 10 kgók leföl leföl.

És jött az a pont, amikor a testem azt mondta, vagyis jelzett a lelkem fizikai tünetben, hogy Linda, itt valami nincs rendben.

És jött a az agyallapi mirigyes adenoma, ami ugye felborította a hormonrendszert, a pajzsmirigírigy alulműködés, az inzulin reszisztencia.

Úgy indult egyébként az egész akkor voltál hány éves?

Hát szerintem 26. >> Igen, igen, de ott indult el valami, ami nem stimmel.

Tehát onnan indult az egész, hogy alvárzavarok, szorongás, depresszió, csomós hajhullás és hirtelen fiz. >> Nem függőz össze azért a a karrieredben azért a hullámegyek, hullámhegyekkel valamennyire?

Én nem hiszem azt, mert én szerintem pont azt, amit mi belül érzünk, az van reflektálva vissza, vagyis tükrözve vissza nekünk. >> Hány éves voltál, amikor ez a himnuszos balhé volt? >> Akkor voltam épp, hogy 20 talán, vagy 19. >> Hát akkor azért már túl voltál ezen a hatalmasuk >> megkurcoltatáson, amit itt ez az ország csinál. túl az túlzás, mert nem volt rajta >> nem, mert hát azért azt évekig kaptam, tehát hogy az, hogy lámpaláz az biztos, hogy nem létezik, és biztos, hogy direkt csináltam.

Tehát igen, feltétlenül az volt a célom, hogy teljes bocsánat hülyét csináljak magamból.

Nem >> azóta énekelted a himnuszt valahol, valahol nyilvánosan akarod? >> Még nem, nem hát mindent szilveszterkor elénekelem, de publikan még nem még nem. >> És eljön majd az ideje. >> Biztos? >> Helyes. >> Biztos. >> Mutasd meg nekik. [nevetés] Úgyhogy tehát azon is túl voltok.

Aztán aztán aláírtam a a lemezszerződésemet Amerikában, pedig ott egyébként még még nagyon csinos voltam, tehát edzett olyan mit tudom én.

Szerintem nagyon csinos voltál, amikor telebtál akkor is.

Tehát ezt azt azért hadd jegyezzem meg, hogy egy gyönyörű arcú csaj vagy.

Ráadásul egy fantasztikus kisugárzásodban, úgyhogy az, hogy volt rajtad nem tudom, plusz >> 15 20-30 kg, én azt gondolom, hogy persze, [nevetés] persze, >> de te mindig egy nagyon szép csaj voltál. >> Nagyon köszönöm, nagyon köszönöm.

Én nem éreztem magam annak nagyon sokáig.

Na most és akkor visszatérünk ide a lényegre, hogy nagyon-nagyon sokat kellett dolgoznom, tehát hogy ilyen kőkemény önmunka, önös, önismereti út, vagy hogy mondják ezt így, nagyon-nagyon őszintén kellett szembenéznem magammal, hogy hol is indult el ez az egész.

Hogyha valaki 10 évesen kezd el hízni, akkor ott vannak a háttérben dolgok.

Tehát, hogy ö itt itt nekem nagyon sok mindent fel kellett dolgoznom, és szembe kellett néznem azzal és azokat is helyre kellett tenni, hogy hogy azért amikor az ember hízik, ugye pajzs így ki nem mondott dolgok, akkor ugye kifele tolom a világot, védekezek valamilyen szinten, hogy egy picit távolabb álljanak től.

Nekem sok mindent kellett helyreakni, mert mert nem tudtam azt sem igazán helyreakni, hogy hogy most akkor a tehetség az érték, vagy az, hogy hogy vékony vagyok, tehát hogy hogy ezeket is és akkor mint egy ilyen m, hogy mondják, a a rossz tini lány, aki mi az rebelés akar lenni, én akkor sem leszek akkor az a vékony csirilány.

Akkor tehát, hogy ilyen tudatalatti szinten azért valamilyen szinten így így ellenkeztem ezzel, >> amikor 10 évesen elindult nálad ez a folyamat, akkor tulajdonképpen elkezdtél többet enni, mint a többi gyerek.

Tehát hogy hogy ez egy ilyen ez egy ilyen pszichés folyamat volt. >> Megmondom őszintén, én én arra nem emlékszem, hogy többet ettem volna, viszont arra tisztán emlékszem, meg még amerikáb éltél? >> Még Amerikában éltünk.

Arra viszont tisztán emlékszem, hogy hogy mind a hárman a fiúkkal együtt sutyiban vittük be a csokit a hálószobával, >> mert nem szabadott tenni, >> mert az szigorú volt az anyu meg az apu azzal kapcsolatos.

Olyan vékony emberek. >> Igen, [nevetés] igen. >> És mind a három gyerek sikeresen küzd a súlyával.

De >> de volt ebben valami minta?

Tehát, hogy az étkezés az egy kiemelt fontosságú dolog volt a családotokban, vagy pedig mellékes dolog volt ilyesmi, mint a nem, tehát hogy én kezdtem abba belegondolni, hogy volt-e olyan, hogy mit tudom én, kislányom, meg kell lenni mindent különben, de ilyenek nem voltak nálunk. >> Én szerintem ez csupán tisztán ilyen védekezési folyamat volt nálam kiskoromtól kezdve.

Sok >> ez az Amerikában szakadt magyaroknak ez a furcsa ilyenózisa. >> Nem, mert én nem így nőttem fel.

Tehát hogy te >> amerikai lánynak nőttél már fel, ugye? >> Hát rám úgy tekintenek, tehát hogy angol volt az első nyelvem, tehát a fiúk is angolul tanultak, meg először magyarul. >> Még mindig angolul beszéltek egymással? >> Még mindig >> még a mai napig? >> Még a mai napig. >> Még emlékszem 21 évvel ezelőtt amikor csináltuk, akkor teljesen angol beszél mindig a mai napig. >> Ma napig mai napig az nem változott.

Aztán jött a amikor elkezdtük érteni a magyar nyelvet, akkor jött a hunglish.

Tehát, hogy így a New beszéltek magyarul, mi meg angolul válaszoltunk.

És amikor Magyarországra költöztünk, akkor tanultunk meg rendesen.

Tehát, hogy írás, olvasás az az itt történt meg.

Ö tehát, hogy nem az volt, hogy ö hogy most magyar, tehát sőt mi az azz büszkélkedtünk, tehát hogy ez tök menő volt, mert mert mit tudom én, mi voltunk az egyetlen egy gyerekek abban a suliban, ah tehát aki magyar származás volt, tehát hogy az nagyon nagyon különleges, nagyon egzotikus volt. >> Úgyhogy azzal semmi gond nem volt.

Én Én mindig is egy picit ilyen >> ilyen furi kislány voltam, más érdekelt engem.

Én nem rohangáltam a lányokkal, hogy a ruhák és a cipők és a nem tudom mi, hanem én én nem tudom, én el voltam a kis álom világomban, és és nekem kellett, hogy hogy megtaláljam a közelgemet.

És amikor fú, nem tudom hány éves lehettem, felvételiztem egy ilyen hát az a Juliardnak az előkészítője, tehát ilyen zenei suli, évente 600 gyerekből kettőt válogattak beüm.

És egyik évben beválogattak engem, és amikor emlékszem tisztán első nap megérkeztem ebbe a suliba, és tényleg olyan volt, mint a a fémilm, az megvan? >> Igen, persze. >> Ez énekelnek ebben a sarokban, itt táncoltak, tehát hogy ilyen >> csodavilágba léptem.

És és hirtelen azt éreztem, hogy úristen, hát hát akkor annyira nem is vagyok fura gyerek.

Tehát hogy így valahogy így megtaláltam az én kis védőburkomat.

Ö, tehát, hogy én a zenében tényleg oda menekültem, az volt a biztonság.

Viszont amikor ugye megváltozott minden, tehát én nem tudatosan készültem karrierre, hogy hogy ez lesz a hivatalosan a szakmám, az volt az én >> azért a szüleidre azért valamennyire azért biztattak, nem?

Tehát apukának is azért ő is azért amatőr szinten azért zenélgetett, nem?

Tehát azért volt édesapád, nem?

Nem amatőr szint, sőt profi, profi komi komoly szint.

Hát az a >> hát azért volt egy indítatás családilag is azért ebben. >> Igen, de ők ők nem szerették volna, hogy mi ezzel foglalkozzunk.

Lányom ügyvéd orvos bármilyen normális szakmád legyen, de de ezt nem.

Pont azért, mert tudták, hogy milyen ez a szakma.

Tehát a az apu a a Kovács Kaival, a Kolorral, az univerzállal dobolt anyukám a zalatnai saroltával cíni, és a tiniknél.

Tehát, hogy nagyon-nagyon szépen volt egy kőkemény kóstoló abból, hogy milyen az a milyen kemény tud lenni ez a szakma.

És ők valamilyen szinten védeni akartak minket ettől.

Tehát ahhoz képest, hogy nem szerették volna, hogy a gyerekeik zenészek legyenek, abból kettő a háromból az sikeresen erre a pályára ment.

De de igen, amikor én elkezdtem az éneklést komolyabban venni, és meghívtam egyébként a szüleimet egy egy megnyertem egy énekversenyt, és akkor az volt a lehetőség, hogy a Carnigi Halba énekeljek, akkor klasszikus, tehát full klasszikus szakon voltam. >> Énekeltem a káronómét, kacagóáriát és az égkirálynőt. >> Ühüm. >> Akkor látták azt, hogy én ezt komolyabban csinálom.

Ühüm. >> Nyilván akkor változott a a dolog, amikor nagyon-nagyon hirtelen befutottam, és hirtelen ez már csodálatosan shinyak tűnik, tehát hogy mi volt, mi volt az a trauma, vagy mi volt az, amit ma már nyilván már ha feldolgoztál, amiatt azt érezted, hogy elindult mondjuk 10 éves korodban egy ilyen egy ilyen hullám, hogy többet eszel, mint amennyit el tudsz égetni.

Arra akartam egyébként pont kilyukadni, hogy hogy nekem a zene volt a védőbúrok és a biztonság, és hirtelen megváltozott, hirtelen az történt, hogy bizonyítani kell, hogy valahogy ki kell nézni.

Vannak elvárások, van és nem az lett az én kis nyugalomszérám, és a Igen. és a gyógy gyógy központ.

Ö, tehát ezeket is helyre kellett raknom magamban, mert mert abból a biztonságból lett egy elég ijesztő dolog éves lányként. >> Nem élvezted?

Hálás voltam és szerencsésnek tartottam magam, de azt nem mondhatom, hogy kimondottan élveztem, mert ijesztő volt.

Tehát, hogy hirtelen belecsöppenni, és hirtelen mindenkinek van véleménye és mindenki figyel, és akkor épphogy tudom, tehát azt se tudom, hogy én ki vagyok, nem hogy már mások mondják meg, és köz fogalmam sincs, hogy mi történik.

Én egy ilyen m nagyon érdekes dolog, mert egy ilyen eléggé introvertált ember típus vagyok, pedig nem azért kell showbizn választanod szakmádnak. >> Igen.

Tehát köszönöm szépen, ügyes lány, ülj le egyes.

Tehát, hogy így sikerült egy olyan szakmát választanom, ahol napi szinten kell szembenéznem a félelmeimmel.

De hát tudom azt, hogy semmi sem véletlen, tehát hogy most is, az utóbbi pár évem is azzal telt, hogy folyamatosan szembesítve vagyok a a legnagyobb félelmeimmel, és és nem véletlenül.

Tehát, hogy hogy itt itt állandóan tesztelve vagyok, hogy akkor ezt most már meg merem lépni. >> Mik a legnagyobb félelmeid? >> Sok minden volt, tehát >> most már tudjuk, hogy nem szeretted a szereplést. [nevetés] >> Most már azért élvezem >> ének énekelni valószínűleg szerettél, de inkább egyedül otthon. [nevetés] Nem, most már nagyon élvezem.

Nem most már, hogy a helyére került az bennem, hogy miért kezdtem el énekelni, hogy maga a gyógyulás folyamat maga az a része, ezért nagyon-nagyon másképp tekintek most már a zenére, és nem véletlenül lesz más ez a lemezés egyébként.

Féltem nemet mondani embereknek, mindig meg akartam felelni.

Említett entitások

Témák

Személyek

  • Király Linda

Szervezetek, cégek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Király Linda: Először a lelkem kellett meggyógyítani | A Te Kék Zónád #04”

Miről szól ez az epizód: „Király Linda: Először a lelkem kellett meggyógyítani | A Te Kék Zónád #04”?

Király Linda énekesnő mesél zenei pályafutásáról, a showbusiness nehézségeiről, valamint testi és lelki egyensúlyának megőrzéséről. Szó esik az önismeret fontosságáról és a készülő új lemezéről is. Az epizód a Az Én Kék Zónám című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 01. 21..

Milyen témákat érint ez az epizód: „Király Linda: Először a lelkem kellett meggyógyítani | A Te Kék Zónád #04”?

Fő témái: zenei pályafutás, showbusiness, testi és lelki egyensúly, önismeret, új lemez.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Király Linda: Először a lelkem kellett meggyógyítani | A Te Kék Zónád #04”?

Megjelenés: 2026. 01. 21.. Hossz: 42 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/az-en-kek-zonam/kiraly-linda-eloszor-a-lelkem-kellett-meggyogyitani-a-te-kek-zonad-04

Több epizód a Az Én Kék Zónám-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból