ADRIENNE FELLER

Pokorny Lia X Feller Adrienne | A SZÉPSÉG EZER ARCA | 9. rész

· PT1H4M35S

Összefoglaló

A Szépség ezer arca podcast 9. epizódjának vendége Pokorny Lia színművész. Feller Adrienne és Pokorny Lia a tudatosságról, az improvizációról, az önismeret fejlesztéséről, valamint a hétköznapok és a hivatás közötti egyensúly megtalálásáról beszélgetnek. Lia őszintén osztja meg…

Röviden

Műsor
ADRIENNE FELLER
Megjelenés
2025. 09. 18.
Hossz
1 óra 5 perc
Szereplők, említett nevek
Feller Adrienne
Témák
szépség, tudatosság, improvizáció, önismeret, egyensúly
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

[Zene] A szépség mindenhol jelen van, körülöttünk épp úgy, mint bennünk.

A szépség nem csupán egy esztétikai fogalom, hanem energia, ami átszövi a kultúrákat, átével az időn, és ott van minden pillanatunkban.

A szépség nem a felszín, hanem a mélység, ami mögötte van. benne az érzéseinkben, egy-egy érintésben, a tekintetünkben és a lelkesedésben.

A szépség nem tökéletesség, hanem a teljesség.

Sokoldalú bátor, a választásaikban merész vendégeimet a szépség lényegéről kérdezem, arról a vágyról, hogy megtaláljuk a harmóniát önmagunkkal és a világgal.

Feller Adrien vagyok, szépség és aromaterapeuta, az Adrien Feller és a Panarom márkák alapítója.

Ez itt a Szépség 1000 arca podcast.

Tartsatok velem és vendégeimmel, hogy együtt ünnepeljük az életet. [Zene] Szeretettel köszöntelek benneteket a mai podcastomban.

Ma egy igazán inspiráló és tehetséges színésznőt köszönthetünk a műsorunkban, aki nemcsak a színpadon, hanem a filmbásznon is elkápráztat mindannyiunkat.

Vendégem Pokorni Lia, akit sokan az őszinte, mély és lenyűgöző alakításairól ismerhetnek.

Lia pályája során számos kihívással találkozott, de mindig a művészet iránti szenvedélye vezette tovább az útján.

A színészet számára gyógyítás és gyógyulás, megismerés, a láthatatlan falak lebontása.

Jobban szereti magát és a testét most így, hogy 50 év felett van, mint hévesen.

Ma vele beszélgetek önismeretről, színészi karrierjéről, személyes inspirációiról.

Nagyon >> nagyon szépen köszönöm, hogy elfogadtad a meghívásomat. >> Én nagyon megtiszteltem.

És bevallom őszintén, hogy annyira inspiráló volt felkészülni a veled való beszélgetésre, mert egy kicsit olyan volt, mintha, és ezt most ilyen nagyon szerényen mondom, mintha magamat láttam volna a azokban a beszélgetésekben, ahol hallgattalak, mintogyha egy picit én mondtam volna Ö teljesen rá tudtam hangolódni mindenre, amit mondtál, és olyan ismerős volt, olyan hazaérkezés élménye volt számomra. >> Ú de gyönyörű!

És az volt a legdöbbenetesebb élmény számomra, hogy nagyon szeretem a színházat, végtelenül tisztelem a színészeket, mindenkit, aki művészetet, szépséget hoz létre ebbe a világba, és mindig foglalkoztatott az, hogy amikor egy színész [Taps] föláll a színpadra, akkor vajon ő ott gyógyul-e?

Vajon az ő története gyógyul-e egy-egy szerepen keresztül?

Vajon ott megnyílik-e az a morfogenetikus mező, ami amiről tudjuk, hogy létezik, vagy ez egy teljesen más műfaj.

És egy kicsit ahogy hallgattalak, sokat hallgattalak, és egy kicsit az volt az érzésem, hogy hogy te ugyanúgy, ahogy én is a saját szakmai utamon keresztül, és te is a saját szakmai utadon keresztül gyógyultál, és hogy számodra az önismeret az, hogy jót tegyél a világgal, hogy jó válaszaid legyenek, jó mondataid legyenek ebben Rengeteg energiát teszel.

Ezt jól látom. >> Nagyon sok energiát teszek.

És valóban amit most így összefoglaltál, ez ez pontosan így van.

Bár olyan érdekes, hogy egy ismerős mondta, hogy egy pszichológussal beszélt, hogy hogy a színész számára nem lehet a színház vagy egy szerep gyógyulás vagy gyógyítás saját maga számára.

Ezt akár olyan vagy inkább olyan szempontból érzem, vagy vagy fogadom el, hogyha ez csak arról szól, csak rólam szólna és arról, hogy én ott ott valamit átdolgozzak magamban, vagy újra és újra találkozzak a sérüléseimmel.

Ugyanakkor én mindig ezt egy ilyen kollektív történetnek élem meg.

Tehát amikor egy szerepel, minden szerepben találtam valamit, ezért nem volt soha szerepálmom, mert minden szerepben találtam valamit, amit valaha is eljátszottam, akár egyetlen egy mondatot, aminek én pontosan tudtam, hogy belül mi az a az az üzenet akár saját magam számára, akár a nézők számára, amit ami amiért ezt a szerepet el kell játszanom.

És és ehhez nagyon őszintének kellett lennem magamhoz mindig.

Tehát amikor elkezdtem a rendezővel együtt, a partnerekkel együtt fölépíteni a színdarabot, vagy vagy én magam titokban belecsempéztem, mert mert nagyon nem mindegy, hogy hogy mondok ki egy mondatot, és és abban milyen gondolatok, milyen érzések vannak, milyen energia van, hogy az átmegy azon az estén azoknak a nézőknek és nekem is.

És ez a gyógyulási folyamat, ez nem arról szól, hogy csak nekem legyen ott nagyon jó, mert én most itt nem tudom, megőrülök, és akkor én nekem az nagyon jót, és a nézi, nézi, aki nem nem, >> hanem egyszerűen azzal a felelősséggel, és ezért kell a tudatosság, és az a fajta önismereti munka, amiben azért már nem tudom 30 évben nagyjából benne vagyok, hogy pontosan tudjam azt, hogy milyennek a gyógyul gyógyítókódja, hogyha már a morfogenetikus mezőről beszélsz, hogy milyennek az a a az a finomság, amit én közben ott szépen elhintek azon az estén, amire amire amire hogyan rá lehet fókuszálni, hogy na ott volt az a mondat, vagy valamiér hatással volt rám, de de hogy ez valamiért nézőként legalábbis így képzelem, hogy hogy átmehessen a nézőnek ez az egy pici momentumszál, vagy az egész színdarab, vagy a mondanivaló.

És én ezáltal gyógyulok valahogy, hogy hozzáteszem azt a felelősséget, hogy ez nem egy öncélú dolog, hanem hogy, hanem hogy ezáltal tehát be kell csomagolnom egy üzenetbe, ami ott mindenkinek szól, és nekem is.

És az is, ahogy a nézőknek átmegy, tőlük kapom vissza azt az energiát, ami egészen elképesztő ez ez az adók, kapok élmény egy-egyestén.

De szeretsz improvizálni. >> Igen. >> Sokat is improvizálsz, azt gondolom.

Vagy legalábbis úgy. >> Igen. >> Értelmeztem, meg hát láttalak is.

Nagyon zseniális vagy benne. >> És hogy volt olyan, hogy hogy meglepődtél azon, hogy mit mondasz ki, mintha nem is te mondanád.

Tehát sőt akkor a legeslegjobb, amikor igazából nem gondolkodom rajta, hogy mit fogok mondani, mert az improvizációnak pont ez lenne a lényege, hogy ne legyenek koncepcióm, hanem abban a pillanatban hagyjam, hogy És ki ki beszél? >> Na igen. >> Ki ki beszél?

Na igen, hát olyan érdekes, mert nagyon sokszor fogalmazok így biztos erre is kitérünk, de amikor írtam egy darabot, akkor is mindig azt mondtam, ezt nem én csinálom és mindig mondták, de te tudsz írni.

És mondtam, hogy én nem tudok írni.

Improvizálni már nem mondhatom azt, hogy nem tudok, mert valamennyire konyitok hozzá.

De nagyon sokszor van az, hogy egy olyan ihletett flowélmény, nyilván nekem van egy hitem és így inkább úgy fogalmazom, hogy soha nem érzem magam egyedül.

Annyira inspiráló mr egész inspiráló volt, ahogy készültem, mert úgy éreztem, hogy olyan dolgokat is megkérdezhetek tőled, amit eddig még soha senkitől nem kérdeztem.

Úgyhogy bátor leszek, hogy egyrészről sok helyen azt mondod, hogy te nem tudsz írni, mégis írsz, ugye?

Tehát nem is darabot írsz, zenét írsz, szóval, hogy zeneszö zene szöveget, verset Igen. >> Hogy miért mondod, hogy nem tudsz írni?

Mi van emögött? >> Az, hogy >> mert hogy tudsz írni >> és csodálatosan írsz.

Akkor én úgy fogalmaz, én nem tanultam egy pillanatig.

Ez olyan mintogyha azt tehát akkor ez De miért csak azt tudja, aki tanulta? >> Nem, nem. >> Hát a tehetség akkor az mi?

Azt az egy tanul dolog, vagy az egy hozott dolog?

A tehetséghozott dolog, valam a valamilyen fajta képesség hozott dolog, tehát hogy azt azt nem én csinálom, de az, hogy én ezzel hogy élek, vagy ezt mire használom, az már az én felelősségem.

És lehet, hogy ez egy olyan védekezés, azért tudod, tehát nem vagyok író, tehát annak is vannak bizonyos szabályainak, valószínű nem felelek meg.

Ö >> de te nem is vagy egy szabály, >> nem >> szabálykövető, nem?

Tehát ez tehát ez egy ilyen nyolc szárnyú, nem is tudom, szárnyaló ember, aki nem bírja a kötöttségeket.

Én úgy úgy vettem ki. >> Közben a keretekre szükségem van, >> amit te szabsz, nem? >> Igen.

És vannak bizonyos keretek, ami nélkül nem azt gondolom, hogy érdemes olyan klasszikus keretek, amit azért érdemes megfogadni, mert mert arra tudok építkezni. amik az én értékrendemben ilyen alapok és és és közben igen, közben meg nem nem mondhatom azt, hogy nem vagyok szabálykövető, mert nagy például nem szeretek bliccelni.

Én szorongok, amikor nem tartom be azokat a szabályokat, amiket amiket amik nélkül azt érzem, hogy egy káosz uralkodna el az életemben, és teljesen fölösleges bajt szabadítanék magamra.

Én elfogadok nagyon-nagyon sok szabályt, ami ami amire szükség van ahhoz, hogy hogy tiszteletben tartsam magam körül azt, hogy benne vagyunk egy nagy társasátékban.

Ugyanakkor a saját életemre vonatkozóan valóban nincsenek szabályaim, mert azokat mindig az élet írja. >> És erre ezekre nagyon kell figyelnem, mert semmi nem úgy történt, mint ahogy én azt elterveztem.

És egy idő után föladtam azt, hogy azt gondoljam, hogy én jobban tudom, hogy én mire születtem. >> Valahogy mindig megkapom a válaszokat, és mindig megnyílik egy út.

A következménye annak a sok munkának, amit beleteszek.

Tehát nem az van, hogy ülök és várom a sült galambot, de nagyon sokszor nem tudom, hogy mi végre.

Tehát miért kezdtem el mondjuk két éve írni?

Leültem, jó, elkezdek írni, hogy ebből aztán mi lett, az számomra egy teljes döbbenet. >> Ühüm.

Mit jelent számodra színművésznek lenni? [Zene] olyan érzés, mint egy ilyen szócső, vagy vagy tényleg amit mondtál, hogy sokszor azt élem meg, hogy nem én csinálom, hanem valahogy egy olyan ihletett állapot, amiben amiben magamba szívok egy csomócsomó gond gondolatot, tudást, információt, érzelmet bölcsességet és valahogy az olyan, mintogyha bennem egy ilyen furcsa konyhában, ami ott belül zajlik, így átszűrődik, és és kivállalgatom azokat belőle, ami ami nem oda való, vagy számomra nem oké, vagy nem tiszta, és ezt minél tisztábban tudjam átadni, vagy közölni.

Tehát inkább egy csatornának érzékelem magam. >> Ühüm.

Ö van úgy, hogy azt érzed, hogy hogy nem vagy jó a színpadon aznap? >> Igen.

Igen. >> Be tudtad már határolni, hogy minek köszönhető ez? >> Az, hogy >> tehát tudod, hogy mi az, ami okozza, hogy nem vagy jó aznap a színpadon?

Igen, az, hogy nem vagyok jelen 100%-ig, mert mondjuk megzavar valami külső körülmény, ami nagyon bepárolok, beszivárog, és nem tudom teljesen tisztán, tehát beszél beszél a szám, meg teszem a dolgokat, de nekem az kevés.

És az is, hogy a végén nagy a taps, mert a néző ebből igazából nem érzékel semmit, de azt érzem, hogy nem ad nem adtam át maradéktalanul azt, amit dolgom lett volna átadni.

Van olyan, hogy azt érzed, hogy fú, most frenetikus volt. >> Igen. >> Igen. >> Van olyan, hogy frenetikus vagy és nem adja vissza a közönség. >> Olyan is van.

Ez mindig izgat engem, amikor ott vagyok a nézők közö, tehát nézőként hogy >> én nagyon szeretem az operát, tehát hogyha tehetem, akkor legszívesebben ott tölteném a nem azt mondom, hogy minden napomat, de hogy hetente egyszer volt ilyen időszak, amikor hetente egyszer mentem, és csak azért csak úgy besétáltam, és azt mondtam, hogy most akkor ezt így hallgatom.

És mindig az az élményem, amikor kijön a művész, hogy hogy kellően meg meg van ő kellően tapsolva, hogy én ezt visszaadom, hogy hogy ő milyen csodálatos volt, hogy szinte elégett a színpadon, és hogy hogy én ebből mennyi mindent kaptam.

És úgy ugyanez az élményem így a színházban is, hogy hogy vajon vajon vajon visszakapja-e a színész azt azt, amit ő adott nekem, azt az élményt, azt az emelkedettséget, azt a megmondom őszintén, hogy csak akkor megyek színházba, ha emelkedni tudok, tehát hogy rosszul érezni nem szeretek elmenni.

Ez lehet, hogy most valami rosszat mondtam, nem? >> Tehát, hogy én már nem akarok én már nem akarok nehéz sorsokat látni a színház, megmondom őszintén, bőven elég így az élet, úgyhogy ha elmegyek, akkor én 1 mterre emelkedni szeretnék, de persze néha becsúszik olyan is, ami ami nehéz. nem tudod kiszűni vagy >> Igen, igen, igen, igen, igen.

De de hogy az az az, hogy csapódik le, amikor nem kapja vissza az ember azt, tehát amikor >> én magamat akkor akkor akkor érdekes módon tehát helyre kell tennem, mert rögtön az első gondolatom az, hogy hogy akkor mégsem volt, akkor mégis csak rosszul érzékeltem. közben utána elkezdem helyre rakni az egészet, hogy nem van olyan, amikor a közönséggel, hiszen végigérzékelem, hogy velem vannak.

Nem biztos, hogy az a reakció, hogy őrületes állótaps, és nem tudom, mert van olyan előadásom, amikor majdnem mindig állva tapsolik, és amikor nem, akkor el elbizonytalanom, nem volt jó.

Nem, egyszerűen lehet, hogy aznap este mindenkiben valahogy sokkal mélyebben történt meg ez a dolog, >> hogy elfelejtett tapsolni, nem?

Mert annyira megérintődött. >> Igen, igen, igen. >> Ilyen is volt velem.

Persze, hogy ott ülök és elfelejtettem tapsolni, mert annyira sokat kaptam.

Ten, >> vagy azért, mert valamit felismertem a saját életemből.

Volt olyan is, hogy úgy éreztem, hogy ki kell futnom a színházból, mert annyira mintha az én életemet játszották volna. >> És vagy azért, mert egyszerűen olyan magasságba emelt, hogy hogy csak álltam és nem tudtam megszólalni.

Igen. >> Szerintem ez az lenne a színháznak a célja egyébként. >> Igen.

A hit, >> mert ugye azt mondtad, hogy van hited. >> Igen, egyáltalán nem, ez nem egy terv volt, egy nem egy döntés, hanem hanem egyszerűen nem emlékszem, hogy lett volna olyan szak az életemnek, amikor amikor ez nem amikor ezt nem éltem volna.

És >> te gyerekként is >> m nem emlékszem konkrétan.

De de talán igen, de talán igen.

Igen, ezt hiszem ez gyerekkoromtól. >> A hitedet tudod egy valamihez kötni, hogy na ott elkezdett így nyílni, vagy ez egy ilyen >> nem szerintem folyamat.

És ez nem azt jelenti, ez nem nem semmi köze a valláshoz meg szüleim se voltak vallásosak, vagy nem is nagyon beszéltünk erről talán otthon. >> Hát mert ez a szavakon túl van, ugye?

Főleg, hogyha az ember nem vallásosan éli, vagy nem is tudom, hogy mi az, hogy vallás egyébként.

Tehát hogy nem mész templomba, vagy nem megy templomba az ember, vagy nem egy istentiszteletel, vagy vagy többféle vallásban ugyanúgy megtalálom, vagy érzem azt a…

Említett entitások

Témák

Személyek

Szervezetek, cégek

  • A Szépség ezer arca

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Pokorny Lia X Feller Adrienne | A SZÉPSÉG EZER ARCA | 9. rész”

Miről szól ez az epizód: „Pokorny Lia X Feller Adrienne | A SZÉPSÉG EZER ARCA | 9. rész”?

A Szépség ezer arca podcast 9. epizódjának vendége Pokorny Lia színművész. Feller Adrienne és Pokorny Lia a tudatosságról, az improvizációról, az önismeret fejlesztéséről, valamint a hétköznapok és a hivatás közötti egyensúly megtalálásáról beszélgetnek. Lia őszintén osztja meg… Az epizód a ADRIENNE FELLER című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 09. 18..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Pokorny Lia X Feller Adrienne | A SZÉPSÉG EZER ARCA | 9. rész”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Feller Adrienne.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Pokorny Lia X Feller Adrienne | A SZÉPSÉG EZER ARCA | 9. rész”?

Fő témái: szépség, tudatosság, improvizáció, önismeret, egyensúly.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Pokorny Lia X Feller Adrienne | A SZÉPSÉG EZER ARCA | 9. rész”?

Megjelenés: 2025. 09. 18.. Hossz: 1 óra 5 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/adrienne-feller/pokorny-lia-x-feller-adrienne-a-szepseg-ezer-arca-9-resz

Több epizód a ADRIENNE FELLER-ből

  • Kövesd a belső csillagod

    Ez a meditáció a belső fényhez való újrakapcsolódásban segít. A válaszok bennünk vannak, csak el kell csendesedni és hallgatni a szívünkre.

  • Megbocsátás és elengedés meditáció

    Ez a meditáció a szív gyógyulásáról szól, segít elengedni a múlt sebeit, a neheztelést és a fájdalmat. Kapcsolódj a megbocsátás erejéhez, és tapasztalja meg az elengedés felszabad…

  • Hála és öröm meditáció

    Ez a meditáció a hála és az öröm állapotába vezeti a hallgatót. Segít megnyitni a szívet és újra átérezni a minket körülvevő szépséget.

  • A szabadság ereje meditáció

    Ez a meditáció segít elengedni a félelmeket és a korlátokat, amelyek visszatartanak attól, hogy önmagunk legyünk. A meditáció a szabadság erejére hangol, segít megtalálni a könnye…

  • Fény meditáció

    Ez a meditáció a belső fénnyel való kapcsolódásra hív. Segít elcsendesedni, feltöltődni és újra megtalálni a tiszta, szeretettel teli energiákat.

  • Kapcsolódj önmagadhoz meditáció

    Ez a vezetett meditáció segít visszatérni önmagadhoz, lecsendesíteni az elmét és újra érezni a belső békét. Kapcsolódj a lelkedhez, engedd el a feszültséget, és merülj el abban a…

  • Manger Zoé X Feller Adrienne | A SZÉPSÉG EZER ARCA | 10.rész

    A Szépség ezer arca podcast 10. és egyben záró epizódjában Feller Adrienne vendége Manger Zoé, aki vállalkozóként tevékenykedik. Zoé egy különleges utazásra hívja a hallgatókat, b…

  • Görög Zita X Feller Adrienne | A SZÉPSÉG EZER ARCA | 8. rész

    Görög Zita modell, műsorvezető és színésznő Feller Adrienne vendége a „A Szépség ezer arca” podcast hetedik epizódjában. Zita az élet kihívásairól, az anyaságról, a karrierről, a…

  • Pasztircsák Polina X Feller Adrienne | A SZÉPSÉG EZER ARCA | 7. rész

    A Szépség ezer arca podcast e heti adásában Feller Adrienne vendége Pasztircsák Polina operaénekes. Polina az énekesi hivatásáról, a művészetéről, valamint az életről, a szeretetr…

  • Szabó T. Anna X Feller Adrienne | A SZÉPSÉG EZER ARCA | 6. rész

    Szabó T. Anna József Attila-díjas költő, műfordító Feller Adrienne vendége a „A szépség ezer arca” podcast hatodik epizódjában. A beszélgetés a szépség, az illatok, a vers, a hit,…

Hasonló epizódok más magyar podcastokból