Boldog PÁRna Párkapcsolati Podcast

Elbizonytalanodtam: Szakítsak, vagy NE?｜Boldog PÁRna｜S02E44｜Párkapcsolati kérdések 15.

· PT20M16S

Összefoglaló

A 24 éves kérdező házasságon is gondolkozott már 4 éve tartó kapcsolatában, de most elbizonytalanodott, és egyedül szeretne lenni egy kis időre. Nem tudja, hogyan kommunikálja ezt párjával, akit szeret, de nincsenek közös hobbijaik, és a szex is problémás. A műsorban Molnár…

Röviden

Műsor
Boldog PÁRna Párkapcsolati Podcast
Megjelenés
2021. 11. 12.
Hossz
20 perc
Témák
párkapcsolat, szakítás, döntés, elköteleződés, kommunikáció, kapunyitási pánik
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

szakítani, majd örökké megbánni.

Négy éve vagyunk együtt, fél éve még a házasságon is komolyan elgondolkoztam, de most átkattant bennem valami.

Nem az ő hibája, hanem én kezdtem azt érezni, hogy egyedül szeretnék lenni egy kicsit.

A legjobb egy fél éves szünet lenne, amikor még kiélhetem magam, eljárhatok bulizni, elutazhatok barátokkal, de erre nem lehet megkérni valakit, hogy várjon már fél évet.

A másik, hogy tudom, hogy le lehetne vele élni egy életet, mert okos, kedves, a családom is szereti, de nincsenek közös hobbijaink, amit ti is említettetek, hogy mennyire fontos.

Talán a filmnézés és beszélgetés.

Sem közös baráti társaságunk, mindketten inkább elvagyunk a saját barátainkkal.

Együtt lakunk egy ideje, és talán kicsit besokaltam a súrlódásoktól is, az elnyomott konfliktusoktól.

A szexéma is sokszor problémás.

Van, hogy egy egész hónap kimarad.

Már nem gondolom, hogy annyira vonzónak tartana.

Önzőség lenne az egész a részemről, és a párom biztosan sokat szenvedne miatta.

Váratlanul érni a dolog, ha bejelenteném, hogy szünetet szeretnék.

Már az egész téma megfogalmazásától bűntudatom van.

Ezt a kérdést kaptuk az anonim kérdező felületünkön egy 24 éves hölgynézőnktől, és szeretnénk válaszolni, illetve elmondani egy csomó gondolatot, ami feltámad bennünk ezzel a kérdéssel kapcsolatban.

Ez itt a Boldog Párna, második évadnak 44, összesen pedig a Boldogpárnak 99. adása.

Tartsatok. [Zene] Azt mondtad az előbb, hogy szinte mondatról mondatra lehetne hozzáfűzni mindenféle gondolatot ehhez a kérdéshez, amit kaptunk az anonim kérdező felületünkön. azért mégis néhány nagyobb témát ragadnánk ki belőle, ami meihletett bennünket.

Olyasmire gondolok, mintogy fontos lenne szerintem beszélnünk egy kicsit erről a kapunyitási pánikról, vagy az elköteleződési nehézségekről.

Meg nagyon fontos lenne beszélgetnünk egy kicsit az összeillésről, amiről mondjuk csináltunk már videót, de azért ide hozhatjuk, és fontos lenne beszélgetnünk még az őszinteségről, az őszinte kommunikációról, és annak milyen külső és belső feltételei vannak.

Vagy van neked még ötleted, hogy miről kéne ennek kapcsán beszélnünk?

Szerintem nagyon jól összefoglaltad.

Bennem felmerült egy csomó más gyakorlati oldal.

Szerintem ezekbe majd bele fogjuk valahogy suvasztani.

Az első téma, amiről gondoltuk, hogy érdemes lenne beszélni, az az, hogy 24 éves a kérdezünk, vagyis nagyon-nagyon az elején jár még annak, hogy nem is tudom, hogy fogalmazzam, kilépjen a nagy betűs életbe. azért ez szörnyen hangzik mondjuk, de mégis ez egy nagyon-nagyon létező jelenség így az 1990-es évek közepe, vége tájától, hogy nagyon-nagyon kitolódott az az életkor, amikor valaki rááll egy sínre, egy pályára, hogy na, innentől kezdve így fog telni az életem.

Baromira másképp van most ez így a 2020-as években, mint akkor, amikor én voltam fiatal.

A tiedről ne beszéljünk, mert az máskor volt.

Szóval akkor sokkal egyértelműbb volt, hogy a 20-as éveink elején találunk magunknak egy párt, egy hivatást, és így kábé így megyünk tovább az élet pályáján.

De hogy ez az időszak, ez baromira kinyúlt akár a 20-as évek végéig is.

Tehát lehet valaki 28, 30, 32 éves is, mire azt érzi, hogy megtalálta, hogy merre kell mennie.

És van egy olyan gondolatom, hogy ez talán még tovább fog tartani, ahogy megyünk előre.

Így a 2020-as30-as években annyi a lehetőség, annyiféle döntési lehetőség van, annyi választék van, és ez nagyon megnehezíti az elköteleződést.

Ez azt jelenti, hogy te, kedves 24 éves nézőnk vagy hallgatónk, nem vagy egyedül.

Nagyon sokan vagytok abban a helyzetben, hogy ugyan egész jól elműködik egy párkapcsolat.

Úgy egész jól elműködik a munka, de nem vagytok biztosak abban, hogy nektek tényleg ez kell.

Baromi nehéz egyébként a döntés.

Egészen addig, ameddig egy darab reggeliző pehely van egy boltban, akkor én azt tudom eltöntenni, hogy azt kérem vagy nem kérem.

És akkor hogyha én szeretnék reggeliző peet, akkor leveszem és azt megveszem. abban a pillanatban, hogy 30féle van, akkor leveszek egyet, kiválasztom azt, és abban a pillanatban nem csak azt az egyet kell, hogy kiválasszam, hanem a 29 többiről le kell mondanom.

Ettől válik nagyon nehézzé minden egyes olyan döntés, amiből nagyon sok a választási lehetőség.

Ennek ugye a szakkifejezése az analízis, paralízis, hogy inkább nem is döntök, mert annyira nehéz választani.

Ugyanez van sajnos a párkapcsolatok terén is.

Én kiválasztok egyet, és mennyi mást nem választok akkor?

És ez tényleg egy létező pszichés probléma.

Lehet, hogy érdemes neked is elgondolkodnod azon, hogy mit jelent számodra az, hogy kiválasztok egyet.

Az egy élethosszig tartó elköteleződést jelent?

Ezért annyira nehéz belelépni.

Vagy elfogadható-e számodra, hogy most egy darabig elköteleződünk, és időről időre felülvizsgáljuk a kapcsolatunkat?

Vagy lehet, hogy éppen most vagy abban a fázisban, hogy most felülvizsgálnád, hogy neked jó-e ez a kapcsolat.

Bátorítalak arra, hogy ezeket a kérdéseket esetleg tedd föl magadnak, vagy kérhetsz esetleg baráti segítséget, vagy szakmai segítséget is arra, hogy ezekre a kérdésekre először magadnak próbálj meg őszintén válaszolni. [Zene] Amikor készültünk erre az adásra, és olvastuk ezt a levelet Gabival, többször átolvastuk, és bennem elkezdett kicsírázni egy gondolat, amiről aztán tök sokat beszélgettünk, az pedig az őszinteségnek a témája.

Nekem az az elméletem, hogy két embernek a valósága soha nem fogja egymást teljesen fedni.

De ha nem vagyunk egymással őszinték, ha nem mondjuk el, hogy mi bánt, vagy mi milyen kételyek vannak bennem, mi milyen belső feszültségeim vannak, és nem osztom meg ezt a társammal, akkor egyre távolítom ezt a két valóságot.

És én ezért gondolom azt, hogy nagyon bátornak kell lenni, és nagyon őszintének kell lenni egy kapcsolatban.

El kell tudnom mondani ezeket a kéteket, de csak akkor, ha a másik fél egy stabil valaki, akinek bőven elmondhatom ezt anélkül, hogy ő bepánikolna, mert ugye ez is egy nehéz pont, hogyha én egy olyan dolgot mondok el a másiknak, amit ő nem tud elviselni, akkor abból sokkal nagyobb problémát tudok generálni, mint a mi közeledésünk.

Teljesen egyetértek veled abban, hogy meg kell tudni találni azt a mennyiségű szinteséget, ami talán még befogadható a másik számára, és valahogy ezt tágítani egy kapcsolaton belül.

De egy picit még visszatérek oda, hogy először saját magaddal érdemes őszintének lenni, amennyire ez lehet.

Nyilván mind tele vagyunk énvédő és elhárító mechanizmusokkal, amikkel hazudunk saját magunknak, de ahhoz, hogy közeledni tudjunk a párunkhoz, először befele kell egy kicsit nézni, megnézni, hogy most tényleg arról van-e szó, hogy én nem akarok vele lenni, vagy arról van-e szó, hogy egyszerűen csak elbizonytalanodtam, mert olyan a környezetem, olyanok a lehetőségeim, de amúgy vele jó lenne ezt valahol magamban tisztázni, és utána megtalálni azt a formát, és azt a hangulatot, hogy vele ezt lehessen őszintén átbeszélni.

És tényleg nagyon fontos, amit mondasz, hogy jó ehhez ismerni a másikat, hogy ő mit tud befogadni.

Mi az őszinteség, mennyiség, ami még közelít, és hol van az, ami már inkább távolít?

Mondok erre azért kézzelf fogható konkrét példát.

Volt olyan eset pár, ahol a férfi tagja nem igazán akarta megosztani a nővel a valós szexuális vágyait.

Egyszerűen szégyelte, nem tudott, nem tudta elképzelni azt, hogy ha ezeket megosztja a párjával, akkor az ne fejvesztve menekülne előle, mert perverziónak tartotta.

És kiderült, amikor végre sikerült ezen átlendülnie, hogy amikor elmondta végül ezeket a vágyakat, akkor a másik fél ezt teljesen izgatónak, teljesen kívánatosnak találta, és gyakorlatilag évekig éltek úgy, hogy lehetett volna jobb is a párkapcsolatuk, a szexualitásuk, hogyha őszinte mer lenni.

Én az őszinteség pártján állok.

A fontos az, hogy a közös valóságotokat építsétek, ne pedig két különálló valóságot azzal, hogy egyre több és több és több nem őszinte kommunikáció kerül közétek. [Zene] Az előbb a példával kapcsolatban említetted a szégyenszót, és itt a levélben pedig megjelent a bűntudatszó.

És ez mind a kettő olyan érzés, főleg a szégyen, de talán a bűntudat is, ami önmagában eltávolít.

És lehetséges, hogy neked is fontos lenne először ezzel a bűntudatoddal szembenézni, hogy miért is van emiatt bűntudatod, hogy egyáltalán már a téma felvetésével kapcsolatban is bűntudatod van.

És lehet, hogy fontos lenne először egy kicsit külön önmagadban foglalkozni azzal, hogy szabad-e neked kételkedned a párkapcsolatodban?

Szabad-e az, hogy neked más igényeid és szükségleteid legyenek, mint amit aktuálisan megkapsz? hogy vedd közzd le ezt a bűntudatot valahogy, mert azt gondolom, hogy az őszinte kommunikációhoz nagyon fontos, hogy ne legyen benned bűntudat, mint ahogy annál a párnál, akit említettél, fontos volt, hogy ezen a szégyenen túl tudjon lépni.

Ezek mind nagyon eltávolító érzések, és fontos lehet velük valahogy úgy szembenézni, hogy a végén sikerüljön őket egy kicsit eltávolítani magunktól.

A levélben ugye megjelent az is, hogy a szexuális téren sincsen 100%-ig minden rendben, hogy felmerült benned az a gondolat, hogy esetleg a párod már nem kíván téged úgy, nem tart annyira vonzónak, mint korábban.

Ez is egy olyan terület, hogy ugyanazt írtad, hogy tök jó lenne egy házasság vele, de ez az a terület, amit mindenképpen folyamatosan javítani kell, és erről is kell tudni beszélni.

Ha nem tudtok beszélni a közös szexualitásotoknak a trendjeiről, hogy ez most csökken, egyre jobb, egyre rosszabb, csináljunk vele valamit, nem vagyok vele elégedett, akkor sajnos hosszútávon ez nagyon komoly gátja lehet például a kapcsolatnak.

Ezért is vagyok én ennyire az őszinteségnek a híve.

És most, hogy mondtad ezt a szexualitás témát, eszembe jutott, hogy mindenképpen akartunk beszélni arról, hogy vajon mi van a köztetek levő összeillésről.

Arról is csináltunk már egy videót, hogy a azok a területek, amikben úgy szeretnénk passzolni egymáshoz, igazából felbonthatóak három nagy, vagy besűríthetőek három nagy kategóriába.

A közös hullámhoz, a közös értékrend kategóriájába, a mindennapi apróságok kategóriájába, illetve a szexualitásba.

És ahogy írtad, elképzelhető, hogy köztetek ez az összeillés több ponton recseg, ropog, mint ahogy az egy kapcsolatnál optimális vagy vagy kezelhető lenne.

Ez is olyasmi, amit lehet, hogy érdemes átgondolnod még magadban, mielőtt a pároddal beszélgetnél erről.

Ha kíváncsiak vagytok, vagy te kíváncsi vagy arra, hogy mik is ezek az összeillések, hogyan lehet erről gondolkodni, annak a videóját is belinkeljük itt alul. [Zene] Ugye írtad a levélben, hogy nincsenek a közös hobbijaitok, és hogy mi is azt korábban mondtuk, hogy ez nagyon fontos, hogy legyen.

Azért azt hozzá kell tennem, hogy nekünk is három-négy évbe telt, amíg találtunk olyan közös hobbit, amit tényleg mind a ketten élvezünk.

Előtte évekig próbálkoztunk kipróbálni egymás hobbijait, és nem találtunk olyat, amit tényleg maradéktanul mind a ketten tudtunk volna élvezni.

Úgyhogy ez egy olyan feladat, amit viszont hosszút távon meg lehet oldani, csak sokat kell próbálkozni.

Úgyhogy ez talán egy jó hír lehet, hogy ebből a szempontból nem biztos, hogy ez most probléma, hogy a kapcsolatotokban nincs most közös mindkettőtök számára élvezhető hobbi.

Sőt, én még azt is hozzátenném, hogy nem előírásszerű, hogy legyen közös hobbi, hogyha amúgy tudtok minőségi időt együtt tölteni.

Lehetséges, hogy egy jó mély beszélgetés, és ezt írtad is, hogy szoktatok ti együtt beszélgetni, az nagyon kielégítő tud lenni ahhoz, hogy összekovácsoljon benneteket.

Nem kell feltétlenül együtt asztaloskodni, vagy kórusban énekelni, vagy festeni.

Tök jó, hogyha tudtok együtt beszélgetni.

Ha tetszik ez a videó, ha tetszik ez a YouTube csatorna, akkor iratkozz fel a feliratkozás gomb megnyomásával, és ne felejtsd el megnyomni a harangikont sem, hogy ne maradj le egyetlen új videónkról sem.

Még feljött pár gondolat azokkal a mondatokkal kapcsolatban, amit írtál a leveledben.

Az egyik az volt, hogy a családod nagyon szereti a párodat.

Hát most bocsánat, hogy ezt mondom, de ez egy nagyon sokadlagos dolog.

Nagyon fontos, hogy jól kijöjjenek, egyetértek, de nem ezt kéne, hogy meghatározza azt, hogy ki az, aki aztán életed végéig melletted lesz naponta sok-sok órában, hogy a családod mit gondol róla.

A másik dolog, amit emellett nagyon fontosnak tartok, hogy azt írtad, hogy azért szeretnél szünetet, hogy még kiéld magad, hogy utazgassál, hogy még tudjál szórakozni a barátaiddal.

Nekem egy kicsit eszembe jutott, hogy miért a férjeddel ezt nem lehet, nem lehet vele utazgatni, nem lehet szórakozni, elmenni.

Hát én ismerek olyan párokat, akik összeházasodtak, és utána egy csomót utazgatnak, egy csomót buliznak még együtt, mielőtt még gyermeket vállalnak, mielőtt még lehortgolyoznának egy olyan állásban, ami tényleg egy ilyen hosszabb távú projekt.

Szóval ez nem felmerült, hogy nem lehet együtt bulizni akár a barátokkal együtt.

Mondtad, hogy nincsenek közös barátaitok.

Ez, hogyha ti összeházasnátok, amúgy is egy olyan terület lenne, amit össze kéne hangolni.

Szóval ezeken érdemes elgondolkozni, hogy valójában te vele szeretnél, tehát a pároddal szeretnél bulizni, vagy kifejezetten nélküle szeretnél időt tölteni?

Ami azért is lehet fontos, mert én emlékszem arra az időszakra az életemben, amikor nekem ugyan volt párom, de volt egy nagyon erős elhívás bennem, hogy én nélküle bulizzak.

És azért kellett egy jó pár év ahhoz, mire megfejtettem, hogy ez bennem azért volt egy erős igény, mert én akkor még kerestem azt, aki mellett igazán szeretnék lenni, még akkor is, ha úgy nézed ki, hogy tök jól kijövök az akkori párommal.

Lehet, hogy érdemes elgondolkodnod ezen, hogy ez a szeretném kiélni magam, szeretnék bulizni, szeretnék utazgatni, ez vajon arról szól, hogy te még egy picit keresed azt, aki mellett nagyon kielégítően tudod érezni magad.

És itt akkor megint vissza lehet térni egy…

Említett entitások

Témák

Személyek

  • Molnár Dávid
  • Fiser Gabi

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Elbizonytalanodtam: Szakítsak, vagy NE?｜Boldog PÁRna｜S02E44｜Párkapcsolati kérdések 15.”

Miről szól ez az epizód: „Elbizonytalanodtam: Szakítsak, vagy NE?｜Boldog PÁRna｜S02E44｜Párkapcsolati kérdések 15.”?

A 24 éves kérdező házasságon is gondolkozott már 4 éve tartó kapcsolatában, de most elbizonytalanodott, és egyedül szeretne lenni egy kis időre. Nem tudja, hogyan kommunikálja ezt párjával, akit szeret, de nincsenek közös hobbijaik, és a szex is problémás. A műsorban Molnár… Az epizód a Boldog PÁRna Párkapcsolati Podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2021. 11. 12..

Milyen témákat érint ez az epizód: „Elbizonytalanodtam: Szakítsak, vagy NE?｜Boldog PÁRna｜S02E44｜Párkapcsolati kérdések 15.”?

Fő témái: párkapcsolat, szakítás, döntés, elköteleződés, kommunikáció, kapunyitási pánik.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Elbizonytalanodtam: Szakítsak, vagy NE?｜Boldog PÁRna｜S02E44｜Párkapcsolati kérdések 15.”?

Megjelenés: 2021. 11. 12.. Hossz: 20 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/boldog-parna-parkapcsolati-podcast/elbizonytalanodtam-szakitsak-vagy-ne-boldog-parna-s02e44-parkapcsolati-kerdesek-d3f66d14

Több epizód a Boldog PÁRna Párkapcsolati Podcast-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból