Bennünk élnek 2.: Döntések és erőforrások (vendég: Murinai Angéla)
· PT40M34SÖsszefoglaló
Az „…és boldogan éltek” podcast sorozat „Bennünk élnek” második epizódjában Murinai Angéla pedagógus, blogger és író a „Mikor feltámad a szél” című regényét mutatja be. A beszélgetés a könyv generációkon átívelő témáit, a gyászon, tragédiákon és túlélésen túlmutató döntéseket és…
Röviden
- Műsor
- ... és boldogan éltek
- Megjelenés
- 2026. 02. 20.
- Hossz
- 41 perc
- Szereplők, említett nevek
- Murinai Angéla, Dr. Kádár Annamária, Vörös István
- Témák
- döntéshozatal, gyászfeldolgozás, generációs traumák
- Átirat
- Az epizód beszélt szövege alapján indexelve
Fejezetek
- — Az élet most van! 06:49 Bárkivel megtörténhet… 14:51 Fókuszban: a belső út 19:30 „… már az életét ünnepeljük.” 25:13 Egy
- — Énerő 35:37 A tenger „elvett”, vagy „feloldozott”? ▶ Patreon-exkluzív sorozatunk: ÉLETMESÉK - egy-egy családi, kapcsolat
Ebben az epizódban
Egy ilyen könyv nem azért önfejlesztő, legalábbis nálam nem azért volt, mert gyász folyamatomba előrébb vitt.
Egyszerűen olyan összefüggéseket mutatott meg az életből, amit így nem láttam volna meg.
És bár ne láttam volna meg, mert ha a fiam itt volna, akkor nincs ez a könyv, akkor nincsenek az én felfedezéseim, és akkor minden sokkal jobb.
De ha már ez megtörtént, akkor el kell mondanom hozzá, hogy ez mind megtörtént.
Hát sziasztok kedves hallgatóink.
Ismét eltelt két hét és ismét itt vagyunk egy újabb és boldogan éltek epizódban.
Nevezetesen a bennünk [zene] élnek 12 személyiség formáló történet egész éven átvonuló sorozatunk első [zene] epizódjában.
Ezt írta nekem ajánlásként Murina Jangéla, pedagógus, blogger, író és kreatív írásoktató.
Az első sikerkönyvében a Mikor feltámad a szél című regénybe könyv kapcsán beszélgetünk az éven végigvonuló tematikánk első epizódjában, Dr.
Kádár Anna Máriával, aki már itt van velünk, és aki a tematika ötletgazdája.
Köszöntöm a hallgatókat is, >> illetve nagyon-nagyon örülünk neki, hogy Angéla is vendégül jelen van ebben az epizódban. elfogadta a meghívásunkat, és az a szerencsés helyzet állt elő, hogy úgy beszélgethetünk egy történetről, hogy a történet írója és bizonyos értelemben főszereplője is velünk van a műsorban.
Köszönjük szépen, hogy itt vagy velünk. >> Sziasztok!
És ugye Anna azt mondta, hogy ez a bennünkérnek sorozat úgy fog kinézni, hogy választ ő hatkönyvet, illetve megkér, hogy válasszak én hadkönyvet, és ennek a hadkönyvnek a a története, tartalma kapcsán beszélünk meg jelenségeket.
Tehát nem egy ilyen újabb olvasóklubról vagy olvasókihívásról van szó, hanem hanem olyan dolgokat beszélünk meg a könyv kapcsán, ami adott nekünk, amihez sokan tudunk kapcsolódni, ami valamilyen szinten továbbgondolásra készlet.
Úgyhogy mielőtt elkezdenénk beszélgetni a mikor feltámad a szél regényről, engedjétek meg, hogy hogy elmondjam nektek, hogy miért választottam ezt a könyvet.
Én azt gondolom, hogy ez a könyv sokkal többet ad annál, mint amit ígér, merthogy itt van a kezemben, az van a borítóján, egy megrendítő történet arról, hogyan élheti túl egy anya a fia elvesztését.
De ez nem csak a gyászról szól.
Amikor olvastam nekem ez a könyv generációkról kapcsolatokról tragédiákról, túlélésről és ami még fontosabb, és ezt szeretném nagyon aláhúzni, élésről adott rengeteget.
Úgyhogy én azért arra gondoltam, hogy ennek a beszélgetésnek, hogyha meg lehet fogalmazni két központi fogalmát, vagy meg lehet nevezni két központi fogalmát, akkor az egyik legyen a döntés, a másik pedig az erőforrás.
És akkor ezen központi gondolatok mentén, Anna, én arra kérnélek, mielőtt mélyen belemegyünk a könyvtartalmába, a hallottak alapján, hogy tudnál ehhez ehhez kapcsolódni?
Mert mert amit mondtam, nekem itt így nagyon szépen körbeér azzal, amit a az Angéla írt a könyv elejében.
Nevezetesen ez az élet most van idézet.
Ez azóta rengeteg szereztem bejutott.
Neked így így mi ugrik be a könyv kapcsán?
Mihez tudsz kapcsolódni a hallottakból?
Hát sok mindenhez, de hogy az első nagyon-nagyon fontos dolog az az, hogy hogy nekem is ugye terápiás szemmel nem csak arról szól ez az egész regény, hogy hol lehet túlélni a legnagyobb veszteséget, mert hogy ez így önmagában lehet, hogy egy üres ígéret lenne, vagy ez nagyon sokszor így elhangzik közhelyeként is, hogy na akkor ez túléled, vagy mondanak ilyen különböző állításokat, hogy akkor mit lehet akár lépésenként egymás után tenni, de hogy hogy nekem arról szól, hogy még a legnagyobb trauma után is marad egy döntési tér.
Még hogyha eleinte ilyen mikroszkopikus, mert hogy szerintem aki valaha megélt gyászt és volt ott a verem mélyén, akkor az nagyon-nagyon jól tudja, hogy mit jelent az, hogy megáll az idő és hogy a lelked benne marad az akkorban.
Tehát, hogy pont ezt tűnik el, hogy az élet az most van, azt elfelejted, és nem is tudod, vagy legalább én se tudtam, amikor édesanyámat elvesztettem, hogy egyáltalán hogyan lehetne visszakapcsolódni a jelehez.
Tehát, hogy olyan, mintogyha megkövülnél, mint a mint a borostyámba az a bogár, tehát hogy beleragadsz ebbe az egész fájdalomba, és hogy egyszerűen nem látod a kiútat, és lesz bármilyen okos, és tudhatsz 600 elméletet, és végkísértél embereket, és láthattad másokon, mert te egyszerűen nem találod a kapaszkodót.
És és hogy hogy nekem ez a könyv valahogy tényleg arról szólt, hogy hogyan lehet visszajönni a jelenbe, és nem nem azt mondja, hogy hogyan lépj tovább, és akkor él tovább az életedet, hanem hogy nézd meg, hogy még itt vagy, hogy hogy ebben benne vagy, és hogy hogy ebből az állapotból meg helyzetből hogyan tudod megtenni tényleg azokat a kis apró lépéseket, meg hogyan alakulhat át az egész rendszer, mert nem csak te alakulsz át egy gyászban, hanem a teljes családi rendszer, a világképed, minden, minden, minden.
És hogy a döntés az az szerintem pont ott van, hogy hogy nem nem a fájdalomnak a megtagadása egyrészt, de nem is engedi, hogy ez legyen az egyetlen igazság.
Tehát, hogy csak fájdalomban van az élet, mert valahogy szerintem amikor beleragadsz abba az akkorba, akkor olyan, mintogyha kész.
Enél már nem lesznek többet olyan élményeid, nem?
Vagy legalábbis én is úgy éreztem, nem fogom nem fogok tudni soha többet nevetni, hogy elvesztettem a mesélőhangomat, hogy már soha többet nem leszek ugyanaz az ember.
És ez a legnagyobb döntés visszatérni a jelenlő, tehát hogy ne nekem például ugye a gyerekeim segítettek abban, amikor amikor ugye Lilla megfogalmazta, amikor végigtapogatta az arcomat, és volt egy ilyen játék egy esküvőn, és becsukott szemen nem ismert fel, és amikor megkérdeztem, hogy hogy Lilla, miért nem ismertél fel engem?
És akkor azt mondta, hogy ne nem volt itt ez ugye a mosolynak a gömböcskéi meg a ráncocskái, tehát hogy pont az a nevetés az a mosoly, ami a mostat jelenti, amikor jelen lehetek.
És és nekem például a könyvahogy így ezt hozza, ezt a mosolnak a gömböcské meg a ráncocskáét, hogy hogy vissza lehet kapcsolódni a mosba.
És szerintem ez a legnagyobb dolog, amit egy gyász után erőforrásként kaphatsz, és nem is kapsz, mert ez döntés.
Ez nagyon-nagyon fontos, hogy te eldöntöd, mert mert vannak emberek, akik leélik teljesen így az életüket, hogy csak a veszteség határozza meg azután az identitásukat.
És tényleg vannak olyan nehéz veszteségek, hogy akár így is élhetnél, és jogos is lenne, és senki nem köthetne bele, hogy te ezt most miért teszed.
De van egy másfajta döntés, amikor tényleg összeszeded az összes erőforrásodat, és ilyen mikroszkópikusan lépsz, teszed az egyik lábadat a másik után, és egyszer csak megérkezel a jelenbe, és a hihetetlen, hogy tényleg ezt ezt át lehet élni. >> Angéla, tudom, hogy ezt egy egy nagyon hosszú történet.
Erről azért említést is tettél a a könyvben, és azt is leírtad, hogy ugye négy évvel a a fiad elvesztése után írtad meg a történetét.
De hogyha ezt a hosszú útat tényleg egy picit besűrítve megosztanád velünk, hogy hogyan vált mesélhetővé számodra ez a történet?
Amikor ez megtörtént, ennek az életben maradásnak egyébként része volt az is, hogy hogy már akkor valami volt bennem abból, hogy valamit valamit kellene csinálni, valamit így létrehozni, hogy hogy ugye mindannyiunknak az a titkos vágya, vagy valahogy azt képzeljük, hogy nyomot hagyjunk magunk után az életben, de ha valaki ennyire keveset él, akkor akkor ő nem tud semmilyen nyomot hagyni maga után, és hogy ezt valahogy így kiköszörüljem, vagy így, hogy akkor én csináljak valamit, ami nyomot hagy ő utána.
De ez ez azért nem teljesen szabályozható. és ö és ö az idő meg ugye közben sok minden történt, mert utána a férjem is beteg lett, akkor azzal foglalatoskodtunk, akkor elköltöztünk, akkor telt múlt az idő, és én már igazándiból lethettem arról, hogy ebből valaha bármi is lenne, amikor egy nagyon különleges módon már akkor a covid tartott, amikor így megszólalt bennem ez a könyv egy éjjel, pont egy másik könyvet olvastam egyébként, amikor egyszer csak így tudjátok mint mikor így a animációba lego darabok így tik tik tik összecsúsznak, és így beállt a fejembe ez a történet, és teljesen készen álltam arra, hogy megírjam, és tényleg másnap reggel fölkeltem, és így pikpak nem tudom, napok egy-két hét alatt elkészült az első változat.
Úgyhogy az érés az szerintem egy ilyen van amikor van amikor nem is tudjuk.
Szóval azt gondolom, hogy van a a lelkünknek több síkja, és vannak ilyen lenti síkok, amikkelet így nem észlelünk a mindennapokban, csak éljük tovább az életet, de közben nem tudjuk, hogy lent a tudatunk alatt a történések hogy állnak össze. >> Ezek voltak a legók, amit mondasz.
Igen, hogy hogy nem jutott eszembe négy évig, csak ilyen felszínesen az, hogy át valamit kellene a hogy akkor a Bence ne múljon el, és hogy mindig újra az évfordulókon az akárhol így megemlékeztem, de ugye túlzásba se kell akar esni az ember, hogy hogy ezt az intimitást elveszítse, és nem tudtam azt, hogy közben lent ez az egész zajlik bennem, és utána egy könyvterként előbújt, amihez már csak így be kellett ülni, és abban nagyon sok minden, azért jó ez a LEGO hasonlat, mertogy abba bekerültek azok a naplórészletek, amiket közvetlen a tragédia után készítettem akkor még céltalanul.
Abba bekerültek a nem tudom 15 évvel azelőtti gyerekszájtörténetek, ami szintén naplót vezettem a gyerekeimről, és így néha rágondoltam, hogy hogyan mire lesz ez valaha is jó.
Á, de nekem jó, hogy néha átolvasom, hogy milyen kis aranyos cukik voltak, és hogy ez az egész úgy került föl, hogy hogy nem is csak, mint tartalom, hanem hogy nem tudom, a három éves kisfiamnak a szavaian tudnak összecsengeni és erősíteni azt a tudást, ami már most van bennem.
Nekem ez a könyv ugye azt szokták mondani, hogy egy ilyen úgynevezett traumafeldolgozó könyv.
Ez fogalom az szinte utána született meg egyébként, csak szeretik ebbe belerakni a könyvemet. >> Nekem egy más fogalom jutott róla eszembe, de majd arról is beszélünk.
Igen, >> hogy egy ilyen könyv nem azért önfejlesztő, legalábbis nálam nem azért volt, mert nem tudom, a gyász folyamatomba előrébb vitt.
Egyszerűen olyan összefüggéseket mutatott meg az életből, amit így nem láttam volna meg. és bár ne láttam volna meg, mert ha a fiam itt volna, akkor nincs ez a könyv, akkor nincsenek az én felfedezéseim, és akkor minden sokkal jobb.
De ha már ez megtörtént, akkor el kell mondanom hozzá, hogy ez mind megtörtént.
És ebbe olyan dolgok benne vannak, amik talán a könyvben meg sem írtam, de de azóta így összeállt ez is, hogy milyen érdekes, hogy mondjuk pont 21-2 éves voltam, amikor egy közösségemben, de de írok a könyvben erről csak érintőlegesen.
Meghalt egy fiatal fiú, pont annyi idős volt, mint a fiam később.
Ugyanazt éltem meg, amit egyébként a fiam barátai megéltek, amikor így rájössz fiatalként, hogy nem vagy védett.
Ha ő meghalt, én is meghalhatok.
És meghalnak a szépek is, a viccesek, a kedvesek, bárki.
És ez 10 évesen ez egy akkora trauma, amit így nagyon nehéz feldolgozni.
És akkor nekem az élet ezt elém rakta, és 50 évesen, vagy 46 évesen volt hova visszanyúlnom.
Janga, emlékszel arra az érzésre?
Veled is megtörténhet, meg is történt.
És aztán volt például egy ilyen sokkal később ott, ahol éltünk már felnőttként, hogy egy nő elveszítette a fiát.
Ugyanennyi idős volt a fia, mint az enyém.
A mai napig nem tudott ebből kijönni. él, de minden nap, minden nap az körülforog.
És egyszer a lánya, lányával beszélgettem, aki azt mondta, hogy kiesett ő is egy kicsit a így az életből, mert hogy elvesztette az anyukáját, minden megváltozott, átalakult, és ő még néha bűntudata is van, mert hát ő él.
És akkor így gondolkoztam, néztem ezt a fiatal nőt, és így azon gondolkoztam, én mit tennék.
És amikor ez megtörtént, azonnal visszajött tartani a másik két gyereket.
És nálunk az első pillanatban elhangzott az, hogy milyen jó, hogy itt vagytok, milyen jó Ákos, hogy te kijöttél, mennyire hálás vagyok, hogy velem vagytok, együtt vagyunk satöbbi, satöbbi. >> Bocsánat.
Igen, mert hogy ne spoilerezzük, vagy hát végül is beszéltünk spoileresen is a könyvről, mert ugye beszéltük, hogy nem ez a fókusz, hogy a történet, hanem a megélések.
Ugye Ákos és Bence együtt voltak a vízben, és ugye Ákos volt az, aki túlélte ezt az esetet, csak hogyha valaki nem ismer a történetet, hogy tudjon kapcsolódni az, amit mondat. >> Azonnal Igen.
Azonnal bűntudata volt, hogy ő szabad volt-e kijönnie. >> Miért nem ment vissza a testvéréért?
Mit szól hozzá a világ, hogy ő nem ment vissza a testvéréért? >> És szólt is ezt azt egyébként ott volt egy nehéz időszaka, és akkor vissza tudtam megint nyúlni egy tanulási folyamathoz. ennek a feldolgozása főleg, hogy nem vagyok egy kimondottan spirituális lény, de egyébként igen, csak valami kereteken belül, de azt gondolom, hogy az élet mutat előre is dolgokat, meg magyaráz később is.
Szóval, hogy ez egy nagyon összefüggő háló, amiben nagyon jelen van a véletlen is, de az, hogy a véletlenekkel hogy bánunk, miből mit tanulunk, ez néha tényleg olyan, mintha egy rendszert alkotna.
És amire végéetül ezt akarom mondani, hogy amire utaltál meg beszélünk, hogy mik az erőforrásaid, azok erről is szólnak, hogy hogy tudod rányitni, az élet elvesz, de minden pillanatban ad is.
Elfogadom, egyáltalán észreveszem, amit tud adni.
És néha azóta eszembe jut, mikor történnek velem a dolgok.
Most a napokban is mondtam, nem egyszerű, hogy hát én megmondtam, mi szövetséget kötöttünk, hogy tartozik nekem.
A világ és a világ adja is a lehetőségeket, mintha egy kicsit kárpótolna, és akár észre se kéne vennem, vagy élnem sem kéne vele, de hogyha nyitva vagyok erre, akkor akkor tudok ebből építkezni.
És részben már választoltál is a arra, amit így félúton vetettem közben, mikor beszéltél, hogy számomra nem egy nem feltétlen egy traumafeldolgozó könyv, vagy nem fő fókuszban egy traumaföeldolgozó ez a traumafeldolgozó regény ez a könyv pont a rétegzettsége…
Említett entitások
Témák
- döntéshozatal
- gyászfeldolgozás
- generációs traumák
Személyek
Hallgasd meg
Gyakori kérdések erről az epizódról: „Bennünk élnek 2.: Döntések és erőforrások (vendég: Murinai Angéla)”
Miről szól ez az epizód: „Bennünk élnek 2.: Döntések és erőforrások (vendég: Murinai Angéla)”?
Az „…és boldogan éltek” podcast sorozat „Bennünk élnek” második epizódjában Murinai Angéla pedagógus, blogger és író a „Mikor feltámad a szél” című regényét mutatja be. A beszélgetés a könyv generációkon átívelő témáit, a gyászon, tragédiákon és túlélésen túlmutató döntéseket és… Az epizód a ... és boldogan éltek című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 02. 20..
Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Bennünk élnek 2.: Döntések és erőforrások (vendég: Murinai Angéla)”?
Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Murinai Angéla, Dr. Kádár Annamária, Vörös István.
Milyen témákat érint ez az epizód: „Bennünk élnek 2.: Döntések és erőforrások (vendég: Murinai Angéla)”?
Fő témái: döntéshozatal, gyászfeldolgozás, generációs traumák.
Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Bennünk élnek 2.: Döntések és erőforrások (vendég: Murinai Angéla)”?
Megjelenés: 2026. 02. 20.. Hossz: 41 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/es-boldogan-eltek/bennunk-elnek-2-dontesek-es-eroforrasok-vendeg-murinai-angela
Több epizód a ... és boldogan éltek-ből
- Bennünk élnek 9.: Miért félünk annyira a változástól?
Az epizód Oscar Wilde Dorian Gray arcképe című regényén keresztül vizsgálja az öregedéstől való félelmet és a fiatalság kultuszát. A beszélgetés során szóba kerül a szelfik, a fil…
- Mit kapunk az igazán jó mesétől? (vendég: Ruff Orsolya)
Ruff Orsolya író és újságíró meséket, olvasást, kalandokat és a könyvek élménnyé válását tárgyalja az Ördögkatlan fesztiválon. A beszélgetés kitér a feszültség szerepére, a tanuls…
- Bennünk élnek 8.: Az önazonosság súlyos ára a változó világban
Az epizód az önazonosság megőrzésének kihívásait járja körül egy folyamatosan változó, elvárásokkal teli világban. A beszélgetés Karácsony Benő erdélyi magyar író Piotruska című r…
- Barátság: megtartó kör egy életen át? (vendég: Falusi Mariann)
Ebben az epizódban Falusi Mariannal beszélgetnek a barátságok életre szóló jellegéről. Megvizsgálják, mi tesz egy kapcsolatot fontossá és megtartóvá, és hogyan formálják a barátok…
- Bennünk élnek 7.: A küzdés pszichológiája – Kudarc, kitartás és énerő
A Bennünk élnek sorozat hatodik epizódja Ernest Hemingway Az öreg halász és a tenger című kisregényét vizsgálja. A beszélgetés középpontjában az emberi küzdelem pszichológiája áll…
- Megrekedt tanulási, kapcsolati, kommunikációs helyzetek (vendég: dr. Stephens-Sarlós Erzsébet)
Ebben az epizódban dr. Stephens-Sarlós Erzsébet terapeuta-gyógytestnevelő segítségével járjuk körül a megrekedt tanulási, kapcsolati és kommunikációs helyzeteket. Megvizsgáljuk az…
- Veszélyben az igazi éned: ki írja a történeted? (vendég: Pokornyi Katalin)
A beszélgetés vendége Pokornyi Katalin író, aki Inverz Panda című cyber-thrilleréről mesél. A regény egy 17 éves lányról szól, aki egy digitális vírussal küzd, amely átveszi az on…
- A test útja a lélekhez: mozgással önmagunk felé (vendég: Fejes Dóra )
A műsorban Fejes Dóra sportpszichológussal, a Futóterápia módszer megalkotójával beszélgetnek a mozgás és a mentális egészség kapcsolatáról. Megvitatják, hogyan segíthet a rendsze…
- Bennünk élnek 6.: Mit hagytak ránk? Családi örökség, titkok és megbocsátás
A "Bennünk élnek" sorozat új epizódja Fredrik Backman "A nagymamám azt üzeni, bocs" című regényét dolgozza fel. A beszélgetés középpontjában a családi örökség, a titkok, a megbocs…
- A test beszél helyetted, a szépség nem(csak) rólad szól
A testünkkel és annak díszítésével kapcsolatosan történeteket mesélhetünk el magunkról és közösségünkről. A szépség nem csupán ízlés dolga, hanem társadalmi nyelv, státusz és alka…
Hasonló epizódok más magyar podcastokból
- Egy asszony élete: Murinai Angéla / a Friderikusz Podcast 21. adása — Friderikusz Podcast
Murinai Angéla Máltán elvesztette fiát egy áramlat miatt. Négy év gyász után könyvet írt "MIKOR FELTÁMAD A SZÉL" címmel. Friderikusz Sándor Murinai Angélával beszélget, majd Szabó…
- TABUK NÉLKÜL AZ ANYÁKRÓL, AVAGY A HARAG GYÓGYÍTÓ EREJE - MURINAI ANGÉLA / ÉNEGYETEM PODCAST 2/40. — Énegyetem Podcast
Az Énegyetem Podcast e heti adásában Murinai Angéla pedagógus, író, veszteségfeldolgozó csoportvezető vendégeskedik. A beszélgetés középpontjában az anyasággal kapcsolatos társada…