Görögkatolikus Metropólia

A szeretet mint túlélési stratégia az apokalipszis idején - beszélgetés Lepahin Marinával | Görögkatolikus Metropólia Podcast | EP. 1

· PT56M18S

Összefoglaló

A Görögkatolikus Metropólia podcastjének ezen epizódjában Lepahin Marina, Júlia Voznyeszenszkaja orosz írónő műveinek magyar fordítója a vendég. A beszélgetés középpontjában az ortodox lelkiség és a fantasy műfajának ötvözése áll, különös tekintettel Voznyeszenszkaja regényeire…

Röviden

Műsor
Görögkatolikus Metropólia
Megjelenés
2026. 04. 01.
Hossz
56 perc
Szereplők, említett nevek
Lepahin Marina, Julia Voznyeszenszkaja, Vándor Ilka, P. Tóth Nóra
Témák
ortodox lelkiség, fantasy, irodalom, szeretet
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Szeretettel köszöntelek benneteket.

Ma egy különleges irodalmi és lelki utazásra indulunk.

Vendégünk Lepahim Marina, aki nem csupán fordítója, de mondhatni magyarországi hangja is a világhírű orosz írónőnek, Júlia Vozneszanckának.

A mai beszélgetés apropója különösen örömteli számunkra, mert a görög katolikus metropólia gondozásában nemrég újra megjelent a Kassandra útja a Vagy kalandoka makarónival című regény.

És már készül a folytatás a Lancelot utazása vagy zarándoklata is, bocsánat, amely most először olvasható majd magyarul.

Ma arról beszélgetünk, hogy hogyan fér meg egy lapon az ortodox lelkiség a fantasy műfajával, és miért aktuálisabbak ma még ezek a történetek sokkal jobban, mint annak idején, mikor ezek megjelentek először.

Marina, üdvözöllek nálunk. >> Én is sok szeretettel köszöntök mindenkit. >> Mielőtt rátérnénk a könyvekre, megtennéd, hogy beszélsz egy kicsit magadról nekünk. >> Igen, köszönöm a meghívást.

Én a zene világából érkeztem. eredetileg ö orgonaművész végzettségem van és zongoratanárként is dolgozom, de mivel édesapám orosz származású és élete nagy részét irodalommal és teológiával való kapcsolatában töltötte, ezért a hát én könyvek között nőttem fel, és édesapám is rengeteg könyvet írt.

Ennek egy része az ikon teológiájával kapcsol kapcsolatos.

Ezek Oroszországban jelentek meg ezek a könyvek.

Van magyar fordításban is egyébként megjelent műve.

És később szép irodalmat is kezdett írni.

Egyébként én úgy érzem, hogy részben az én biztatásomra, mert egyszer feltettem neki azt a kérdést, hogy kik olvassák az ő könyveit, ugye a tudományos munkásságát, és akkor mondta, hogy hát főleg ugye a szakma.

És megkértem, vagy megkérdeztem tőle, hogy milyen lenne az, hogyha ő ezt a tudását, amit évek alatt, évtizedek alatt önmagába szívott, ezt szép irodalomban tudná megmutatni.

És akkor született az első olyan kis regénye, ahol a hát egy ikon történetéről van szó, ami tehát maga az ikon keveredik egy kalandba.

Nem szeretném lespoilerezni, de az a lényeg, hogy tehát, hogy hogy az irodalommal és a az ortodox irodalommal való kapcsolatom az nyilván a családból jön.

A Júlia Vozia Szenszkajával kapcsolatos megismerkedésem viszont nem közvetlenül édesapámnak köszönhető. >> És akkor hogyan találtál rá VZára? >> Valamennyire azért mégis csak édesapámnak is köszönhető.

Mi annak idején 1990-es évek elején elég sokat jártunk az optyunai kolostorba.

Ez egyébként az a kolostor, ahol a Karamazov testvérek című Dostarsky regény játszódik.

És nyilván a a szovjet hatalom idejében ezt a kolostort lerombolták, és amikor újjá kezdték építeni, visszakapta az egyház, akkor ott tényleg egy sártengerben egy-két kőépület maradvány volt, amit amit ugye az oda oda költöző, illetve ott vendégeskedő vallásos emberek próbáltak a rom romokból így kimenteni.

És édesapámnak van egy nagyon jó volt egy nagyon jó barátja, aki festőművész volt Moszkvában, és akkor döntött úgy, hogy szerzetes lesz. 1990-es évek elején odaköltözött és Illarion atya néven.

Akkor még nem is volt egyébként szerintem Ilarion atya, Dimitrének hívták. ott kezdett élni, és az ikon festészetnek szentelte az életét, a freskókat készített, tehát egy egész csapatot szervezett maga köré.

Hát ő volt egy ilyen a nagy teázásokra emlékszem, hogy ott a a lepusztult épületekben voltak olyan gyülekező helyek, ahol ahol tudtunk beszélgetni.

Én akkor voltam hát t x éves, tehát ugye ez ugye egy tólik szám, de hogy a 10 éves koromat éltem, és a könyvet azt később kaptam tőle.

Egyébként az első Voznya Szánzkaja könyv az az pont a Kassandra útja volt, amit tőle kaptam. pedig Voznyaszkájának nem ez volt az első könyve, ami megjelent idősebb korában, amikor elkezdett keresztény irodalmat írni, hanem a halál utáni kalandjaim.

Mindenesetre én ezt a könyvet kaptam akkor Ilárjon atyától, és azt mondta, hogy olvasd el, az tetszeni fog neked.

Ugye nem tudom ezt a szót pontosan lefordítani, amit ő használt.

Tulajdonképpen ezek akció, tehát akciófilmre utalt, de nyilván értettem, hogy ezt olvasni kell, ezt a filmet, és nekem nagyon nagyon rögtön nagyon megtetszett ez a könyv.

És akkor most így finoman fogalmaztam, tehát nyilván nagyon nagy hatással volt rám, és onnantól kezdve akkor jeleztem a azoknak, akik éppen Oroszországban jártak, hogy bármilyen másmilyen Voznyaszenszkai regény megjelenik, akkor legyenek kedvesek megvásárolni.

Úgyhogy így így jutottam hozzá a halálutáni kalandjaimhoz, és amikor azt elolvastam, akkor jött az ötlet, hogy ezt viszont le kéne fordítani magyar nyelvre.

És akkor ekkor vetted fel a kapcsolatot először Vaziszemgájával?

Illetve azt csináltam, hogy lefordítottam egy fejezetet, egy-kettő fejezetet a halálutáni kalandjaimból, és azt elküldtem random kiadóknak, hogy hátha valakit érdekel, és öten visszajeleztek egyébként.

És akkor ebből az hosszas szűrések után végül végül úgy maradt az az egy, akik ezzel foglalkoztak, és ugye ki lett adva a halál utáni kalandjaim ami azért volt egy érdekes dolog, mert magától eljutott olyan emberekhez, mint például a Kocsis Fülöp atya, aki akik aztán ezt elolvasták, és kaptam a visszajelzéseket, hogy hogy mindenkinek, aki olvasta nagyon-nagyon tetszett, és ez az új műfa faj ez felkeltette a nem is nem is csak az érdeklődést, hanem azt a csodálatot, hogy hogy ilyen stílusban is lehet írni kereszténységről.

Talán megszoktuk a merevebb stílust, és hogy ez egy ilyen kitekintés volt ebből a keretrendszerből. >> És akkor te elindultál egy ilyen úton, és egyre több fordítói tevékenységet kezdtél folytatni a Vazny Szenskaja művek között.

Erről mondaná még pár szót, hogy mik azok, amik még a kezedbe kerültek, és lefordítottad őket. >> Igen.

Utána rögtön, amikor megjelent a halál utáni kalandjaim, akkor kaptam egy megkeresést a kármelita nővérektől, és a velük együttműködésben akkor megbeszéltük, hogy akkor a Kassandra útját is el nem mertem volna rögtön a Kassandra útjába belevágni, de szerintem főleg a terjedelme miatt.

Úgy úgy tűnt, hogy valahogyan barátságosabb a halálutáni kalandjaimnak a tegyedelme.

És akkor a Kassandrát azon fél évet dolgoztam, ugye az megjelent a jelkiadó gondozásában annó majd a novellás kötet következett.

Ö azt már viszont görög katolikus megkeresés ö történt.

És akkor öt a novelás kötetet gyakorlatilag nem is tudom, egy nyáron talán lefordítottam, az egy 16 novellából álló kötet.

Az a címe, hogy szüntesd meg bánatomat.

És a betegség halál öngyilkosság témakörreivel foglalkozik nagyon belsőséges és nagyon szerethető módon.

Talán azt mondom, hogy kilóg a sorból.

Ez nem nem humoros ez a könyv.

Ez ezen az egy könyven érzem, hogy kevesebb benne van, de de sokkal kevesebb.

És aztán amikor a novellás kötetedre befejeztem, akkor volt egy olyan nyár, ami amikor a ugye most nagyon divatos ez az aging téma, és akkor beszélgettünk a a azzal a hölggyel, aki aki gondozta ugye a novellás kötetet is, és mondta, hogy jó lenne, hogyha a élt egyszer egy zöld cipelős néni című könyvet is lefordítanám.

Ez egy hat történetből álló, de igazából egy regénybe fűzhető könyv, ami Három Pétervári idős hölgynek a az gyerekkori barátságától idős korukig szól, illetve az idős korukról szól, de hogy ugye visszautal arra, hogy ők már milyen régóta ismerik egymást, és igazából az idős korra ad válaszokat, és és az az akkor felmerülő kérdésekre, és az is nagyon humoros.

Az merült föl bennem, ahogy így nagyon hosszan mondtad ezt a nagyon nagyon sok érdekes könyvet, hogy mit jelent számodra Júlia Voznyeszensz kaját fordítani, mert hát elmondtad itt a bevezetőben is, hogy te alapvetően zenetanár vagy, tehát gondolom, hogy neked ez nem egy megélhetési munka, hanem valami valami annál sokkal több, hogy arról tudnál beszélni.

Én azt érzem, hogy egyrészt van bennem egy olyan érzés, hogy úgy kapcsolódok hozzá, mint egy ilyen tanítóhoz, mint egy ilyen bölcs tanítómesterhez.

Most hirtelen eszembe jutott egy olyan hasonlat, hogy mint a balerinák a a mesternőjükhöz hogy amikor én vele leveleztem és telefonon tartottuk a kapcsolatot a ugye a nyilván a szerzői jogok kapcsán akkor akkor ő mindig mondott egy-két bölcsességet, csak így odavetett egy-két ilyen mondatot, és már abban is azt éreztem, hogy hogy nagyon mély és nagyon rendkívüli ugye az ő az ő személyis éége megviláglátása.

Az érdekesség az az, hogy ezt mindenki így érzi.

Szóval ez a tipikusan az az eset, amikor te úgy érzed, hogy te különleges módon kapcsolódsz valakihez, és hogy ő számodra és hogy azt reméled, hogy ugye, hogy ő ugyanúgy ezt éli meg, hogy ő is ugyanilyen különlegesen kapcsolódik hozzá, de igazából hát ő azok közé a a nagy emberek közé tartozik, akivel ezt mindenki megélte.

Tehát minden olvasója úgy érzi, hogy ő különlegesen jól érti Voznyaszánzkaját, és hogy és hogy Voznaszánzka is mennyire jól érti őt, hogy ezeket a gondolatokat megfogalmazza.

Úgyhogy hát én ennek ellenére úgy éreztem, hogy én azért mégis a közelebb állhatok hozzá, hiszen én fordítom a könyveit, nem csak olvasom, és hát őrizgetem ugye azt a borítékot, amiben ő elküldte az engedélyt, amivel ami még az ő kézírása van.

Ez nekem mindig a tehát a könyveinek a fordítását azt úgy éltem meg, hogy gyors egy másik világba csöppelnem.

Nagyon gyorsan bele tudok helyezkedni ebbe a másik világba.

Biztos ismeritek azt az érzést, amikor könyvet olvastok és beszélnek hozzátok, és nem halljátok, mert mert ti most éppen máshol vagytok.

Na és én én folyamatosan ezt éreztem.

Például a a zöld cipelős néninél én azt éreztem, hogy én én Péterváron vagyok, és hogy engem ne zavarjon senki, mert én most éppen a nem tudom melyik sugárúton sétálok, vagy a néniknek a házában ott a lépcsőházban az öntött vaskorlát mellett sétálok.

Tehát én én abban a másik világban érzem magam, és azokkal a szereplőkkel beszélgetek fordítás közben, akik akik ugye előkerülnek a történetekből. >> És hogyha már a fordításról beszélünk itt konkrétan, akkor azért >> volt-e olyan pillanat, amikor olvastad, fordítottad és megálltál?

Voltak-e olyan kifejezések, amik megakasztottak akár akár egy olyan lelkiállapot, amit nem tudtál lefordítani?

Tehát voltak-e ilyen jellegű nehézségek a fordítás alatt, hogy mégis csak meg kellett állni? >> Hát az az érdekesség, hogy ne nem annyira mély a szöveg, hogy hogy tehát ez lehet, hogy most ilyen nagyképűen hangzik.

Tehát azt érzem, hogy nem nem kellett megállni, hogy az első hallásra, erre a kérdésre az a válasz, hogy nem kellett megállnom.

De persze ez nem ilyen egyszerű, tehát nyilván az ember néha így belefárad egy kicsit.

Ö de ami miatt át kellett gondolni dolgokat, az pont a humor, ami most már szerintem harmagyarára mondom ki ezt a szót, hogy Vzja szenskának van egy ilyen nagyon derűs, nagyon bölcs humora.

Nem, nem irónikus, hát talán egy picit irónikus, de nem, nem groteszk, nem szatirikus, hanem kifejezetten ez a bölcsderűs humor.

És emiatt ugye rengeteg közmondás, akár kicsit ilyen eltorzított közmondás, tehát hogy már ugye ő is játszik a szavakkal, játszik a közmondásokkal a szólásokkal.

Ö nagyon gyors, pörgős párbeszédek vannak, tehát nem nem annyira bonyolult a szöveg, hogy hogy azt ö ne lehessen viszonylag egyszerűen lefordítani.

Viszont az, hogy hogy ezek a párbeszédek olyan ritmusban történjenek meg és mi magyarok mondjuk értsük azt, hogy hogy mire gondolt a költő, ahhoz a szó szerinti fordítás nem megfelelő.

Én azt csináltam egyébként, hogy először lefordítottam nagyjából a fejemben szó szerint, és utána mindig megpróbáltam nem mondatonként, hanem igazából a abba a pár mondatos párbeszédbe helyezve ezt magyarul le vezetni, levezényelni ezt az egészet.

Most, hogy ennyit mondtad a humort, nekem azt jdte eszembe, hogy ugye hát a műfaj meghatározása ortodox fantasy, te mondod, hogy keresztény kalandregény, de nem tűnik ez az egész számodra ellentmondásnak, tehát hogy lehet-e szabad-e Istenről, halálról vagy akár antikrisztusi időkről ilyen humorral könnyed stílusban írni?

Te hogy érzed ezt? >> Hát a humor hú erről nagyon sokat lehetne beszélni.

Én azt gondolom, hogy a humornak is van különböző fajtái, és lehet, hogy ide vissza kell kapcsolnom oda a vagy kapcsolódnom, amit az előbb mondtam, hogy ugye a van a bántó humor, vagy az a humor, amikor azt érezzük, hogy hogy nem helyénvaló, hogy hogy a másikat kifigurázza, vagy egy egy olyan helyzetben, amit én úgy élnék meg, hogy abban nem kellene a mégis ott van. viszont valahogy azt az arányt találja megtalán hozzni a szanszkaja, hogy meg hogy melyik szituációban mi helyén való, és mi az, ami ami belefér, illetve a humor nyilván egy túlélési eszközként jel jelenik meg ezekben a a regényekben, és és a legmélyebb emberi kapcsolódásoknak a a jeleként.

Tehát tehát a humor azzal azáltal látjuk, hogy mennyire jól kapcsolódik egymáshoz, például mondjuk Kassandra és Leonardo, hogy hogyan beszélgetnek egymással.

Nagyon hangsúlyosak ezek a párbeszédek.

Szerintem a könyvnek a legalább az 50%-a párbeszédekből áll.

Abból ér érezzük, hogy hogyan mernek egymással könnyedebb hangvételben beszélni.

És igen, még arról egy egy gondolat, hogy szabad-e az antikrisztusról, hogy talán ez egy ilyen úttörőirodalom ilyen szempontból, tehát hogy olyat már olvashattunk sokat, nem?

Ami ami ö komolyan és fennkölt, patetikus hangvételben ugye beszél, vagy akár akár félelemkeltő hangon beszél nekünk mondjuk az apokalipszisről. olyan olyan irodalomból rengeteg van, és és ez az úttörőssége, ha ha nem is mindenkinek ez lenne mondjuk a leg feltétlenül a leg hitelesebb hang, mégis szerintem az az teret kapott, és ugye az az mutatja azt, hogy teret kapott, hogy több milliós példányszámban kelt el Oroszországban.

Tehát, hogy kicsit így belecsaptunk rögtön a humorba meg a regénybe, de kicsit bánom, hogy azért Wznness kajáról nem beszéltünk egy pár mondatot, merthogy maga az ő élete is ugye egy kalandregény emigrációval, hívővé válással, világsikerrel.

Ő azt mondta egyszer magáról, hogy minden könyvem arról szól, hogy a szeretet megmenti az embert minden körülmények között.

Talán ez már egy kicsit batetikusabb.

Öan jelenik meg szerinted ez a radikális…

Említett entitások

Témák

Személyek

Szervezetek, cégek

  • Görögkatolikus Metropólia

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „A szeretet mint túlélési stratégia az apokalipszis idején - beszélgetés Lepahin Marinával | Görögkatolikus Metropólia Podcast | EP. 1”

Miről szól ez az epizód: „A szeretet mint túlélési stratégia az apokalipszis idején - beszélgetés Lepahin Marinával | Görögkatolikus Metropólia Podcast | EP. 1”?

A Görögkatolikus Metropólia podcastjének ezen epizódjában Lepahin Marina, Júlia Voznyeszenszkaja orosz írónő műveinek magyar fordítója a vendég. A beszélgetés középpontjában az ortodox lelkiség és a fantasy műfajának ötvözése áll, különös tekintettel Voznyeszenszkaja regényeire… Az epizód a Görögkatolikus Metropólia című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 04. 01..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „A szeretet mint túlélési stratégia az apokalipszis idején - beszélgetés Lepahin Marinával | Görögkatolikus Metropólia Podcast | EP. 1”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Lepahin Marina, Julia Voznyeszenszkaja, Vándor Ilka, P. Tóth Nóra.

Milyen témákat érint ez az epizód: „A szeretet mint túlélési stratégia az apokalipszis idején - beszélgetés Lepahin Marinával | Görögkatolikus Metropólia Podcast | EP. 1”?

Fő témái: ortodox lelkiség, fantasy, irodalom, szeretet.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „A szeretet mint túlélési stratégia az apokalipszis idején - beszélgetés Lepahin Marinával | Görögkatolikus Metropólia Podcast | EP. 1”?

Megjelenés: 2026. 04. 01.. Hossz: 56 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/gorogkatolikus-metropolia/a-szeretet-mint-tulelesi-strategia-az-apokalipszis-idejen-beszelgetes-lepahin-ma-8f074586

Több epizód a Görögkatolikus Metropólia-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból

  • Misszió könyvekkel — Mária Rádió Magyarország

    Ebben az epizódban Dr. Legeza Lászlóval a 21. századi témákat feldolgozó könyveiről beszélgetnek, melyek az evangélium, a bizonyságtétel és a műveltség köré épülnek. A hallgatók t…