Görögkatolikus Metropólia

Szinodális úton karácsony felé #2 - Egy hajóban - Grunda Dávid

· PT22M11S

Összefoglaló

A Görögkatolikus Metropólia podcast e heti adása Grunda Dávid atyával, a nagykállói Korányi Frigyes Görögkatolikus Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium lelki igazgatójával a szinodális út második témáját járja körül: „Egy hajóban”. A beszélgetés a keresztény egység, az…

Röviden

Műsor
Görögkatolikus Metropólia
Megjelenés
2025. 11. 25.
Hossz
22 perc
Szereplők, említett nevek
Grunda Dávid, P. Tóth Nóra, Vándor Ilka
Témák
szinodális út, karácsony, keresztény egység
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Ez annyira szépen fogalmazza meg, hogy mindenkinek meg kell találnia azt, hogy mire hívja őt az Isten az egyházon belül is.

Én erre gondolok, hogy az egy meg egy az nem kettő, hanem már három.

Valahogy, hogy ez a a szentháromságos megélésünk, hogy hogy az ember önmagában és egy másik ember önmagában egy kitesz egy értéket, ami kettő, de amikor ők együtt eggyé válnak, onnantól annak van egy gyümölcse, ami a Szentlélek által jobbá teszi.

És erre próbál ez a színódusnak a a záró dokumentuma is a hogy ne csökkentsük le az egyházat, egyszerűen csak ilyen ilyen effektíven haladjunk előre, és be van minden tervezve, hanem hogy engedjük meg azt, ami amiről ez szól, hogy kapcsolódjunk, és ennek a kapcsolódásnak ennek a kapcsolatnak lesz egy gyümölcse majd, amit amit egyháznak hívünk, ami élő, aminek gyümölcsei vannak.

A püspöki Szinódus záró dokumentuma arra hívta föl a figyelmet, hogy minden megkeresztelt ember kell, hogy saját felelősségének tartsa az egyház feladatait.

Erről beszélgetek most Dávid atyával a nagykálói iskola lelkésszel, körök iskoláknak a lelkészével, hogy amikor Jézus kiment a genezárati tó partjára feltámadása után, és látta az apostolokat, akik egy hajóban ott voltak, és nem tudtak eredményt elérni, és éjszak egész éjszaka próbálkoztak a halfogással.

És ennek kapcsán a színódus arra hívja föl a figyelmet, hogy közös hajóban vagyunk.

Mindnyának felelőssége az, hogy élő tagjai legyünk az egyháznak, de ez az összetartozás egyrészt könnyebbséget is jelent, de azért nehézséget is jelent.

Az a közös felelősség ö az az egyént megkönnyíti, vagy inkább nehezíti a keresztény hivatásunkat, hogy másokra is kell figyelni, miközben a saját feladatainkat látjuk el.

Hogy látod? >> Nagyon jó a kérdés, meg aktuális is, hogy ez a jövője talán, hogyha megtanulunk egy hajóban evezni, vagy az egység felé, mert egységre hívott meg bennünket.

Én nekem ez a a tapasztalatom.

Egyszer egy egy svájci lelkésszel beszélgettem, egy ifjúságnak szervezett konferencián Lembergben, és ő mondta azt, hogy hogy mi svájciak megtanultunk nagyon hamar, hogy ha egyedül akarunk menni, akkor gyorsan akkor gyorsan tudunk menni, de ha hosszú távon akarunk menni, akkor viszont együtt kell mennünk, és akkor viszont fel kell venni egymásnak a tempóját, ami egy plusz erőfeszítést jelent, meghallgatni, hogy ő mit szeretne, >> vagy figyelni a lassabban haladóni. még erre is koncentrálni, mert nem elég a céla.

Meg ugye a a mindennapi életben ezt tapasztalom nagyon sokan.

Főleg most, hogy otthon dolgoznak, hogy otthonról tudnak a covid óta dolgozni, úgy vannak, hogy hát sokkal effektívebb, nem kell találkoznom, nem kell köszönnöm a másiknak, de nem kell azzal még időt, hogy még ezek a felületes picike kis small talkok, hogy csak hogy vagy, mi a helyzet, minden rendben otthon, ami ami egy alapvető érdeklődést mutat meg.

Még ez sem kell, de még nem, hogy megkérdezni a véleményét, hogy gondni nem kell máshkéra figyelnünk. >> Nem kell, hanem csak a effektíven ez az effektivités effektív erre a próbál ez a ilyen munkát végezünk. >> Igen.

És erre próbál ez a színódusnak a a záró dokumentuma is a a hogy ne csökkentsük le az egyházat, egyszerűen csak ilyen ilyen effektíven haladjunk előre, és be van minden tervezve, hanem hogy engedjük meg azt, ami amiről ez szól, hogy kapcsolódjunk.

És ennek a kapcsolódásnak, ennek a kapcsolatnak lesz egy gyümölcse majd, amit amit egyháznak hívünk, ami élő, aminek gyümölcsei vannak, amíg vagy elképzeléseink, terveink vannak.

Csak ez pont, hogyha visszatérve ehhez a hasonlathoz, hogy bement, nem mennek be, mert hogy ez felesleges.

És akkor pont egy házaspár unokatestvérem mondta, hogy az egyikük bemegy.

Ő akkor is bemegy, ő bemegy, hogy és akkor miért mész be?

Azt mondja, de csak azért is én bemegyek.

És amikor kávéznak, amikor van egy kávészünete, akkor elkezdenek kapcsolódni, utána már a következő emailre máshogy reagál, utána már már egyszerűen emberivé olyanná válik, aminek meg lett tervezve, nem pedig egy egy rendszer, egy olyan rendszer, amiben hiányzik a lélek, amiben hiányzik az élet.

Ö, tehát hogyha közösségben gondolkodunk, akkor olyan dolgok is felszére jöhetnek, amire egyénileg nem tudok jutni, ilyesmi. >> Én erre gondolok, hogy az egy meg egy az nem kettő, hanem már három.

Valahogy, hogy ez a a szentháromságos megélésünk, hogy hogy az ember önmagában és egy másik ember önmagában egy kitesz egy értéket, ami kettő, de amikor ők együtt eggyé válnak, onnantól annak van egy gyümölcse, ami a Szentlélek által jobbá teszi, meg alakít.

Egy meg egy az kettő meg plusz még a közösség és ezt teszi három.

Három már szent >> Attilatyával beszélgettünk és ő meg nagyon szépen elmondta, hogy a a Szentlélek úgy segít bennünket, hogy mi sokszor erőfeszítéseinkkel próbálkozunk, de nem jutunk előre, de mégis kell erőfeszítéseket és de ez csak egy 0, de ha sok nulla is összejön, a végére őristen tesz egy egyest és akkor már óriási számot kaphatunk.

Ö ez a matek a közösségben is azt hiszem érvényesül, hogy egy meg plusz egy, akkor már szent háromságnak a vetületét tudjuk a életünkbe lehozni. >> És és ez én szerintem nagyon bölcs olyan értelemben a saját megélésem szerint, hogy hogy ezt erre a fókuszt helyezi most a a ez a színódus, hogy ezt ez ebben ebben egy attitűd formálásra hívja meg a aunkat is, hogy ezt tapasztaltam a szemes Egyetemen a lelkészekkel.

Szóval ezt most nem csak a katolikus egyházban, hanem a a többi más felekezetnél is, hogy nagyon egyértelműen papközpontú egy közösség, és azt mondják, hogy hát amit ő mond, ott is, amit ő mond, aferé mennek, és ez egy nagyon magányos dolog egyedül lenni az apot is, a vezetőt is, >> és hogy de mégis úgy vannak vele, hogy na akkor próbáljunk egy szemléletformálást, mi lenne, ha csoportban dolgoznának.

És akkor ez volt a ez a a kurzusnak egy egy fél éves kurzusnak a lényege, hogy próbáljanak ki, hogy egy projektet csak a fejükben, amit szeretnének, vágyuk van, igényük vannak az embereknek, azt most ne egyedül, hanem egy csoportban tegyék meg.

És az első, amit rögtön tesznek, hogy akkor megtervezik, hogy milyen legyen, és megmondják, hogy te ezt csinál, te ezt csinál, te azt csináld.

Csapatban dolgozik, de igazából csak leosztja a feladatokat, és nem jutnak előrébb.

De ha már a kezdeti fázis azt mondja, itt van egy ilyen ötlettem, mit szóltok ehhez, mi a ti megélésetek?

És összeválogat különböző embereket abba a hajóba.

Direkt nem ugyanolyanokat, akik együtt gondolkodnak.

Szóval csak férfiakat mondjuk, mert hát ez az első, nem?

Egy lelkész is, vagy egy egy papis.

Hát >> jobban megértjük >> jobban megértjük egymást.

Meg ugyanúgy gondolkodunk te is erre gondolsz, hogy hogy nem csak őket, hanem be meghívni valaki mást olyat, aki mondjuk más munkafolyamathoz ért, mert az egyházunkban olyan szép, hogy kinek milyen karizmája van.

Én így erre hívja meg a a színusi dokumentum is a a egyházunkat, hogy ezt vegyük észre, hogy van akinek nagyon jól megy a ötletelés, mert így a Szentlélek ezt az ajándékot adta neki, hogy olyan jó ötletei vannak, vagy ami ami tényleg előre tud menni, >> de nem biztos, hogy ő tudja megvalósítani.

Talán >> nem, mert nem, mert mondjuk ő nem képes arra, hogy felállítsa annak a munkafolyamatát, hogy ezt hogyan akarjuk megv arra meg van valakinek karizmája, szisztematikusan tud gondolkodni, didaktikusan levezeti, hogy ehhez, hogy ez megvalósuljon, erre erre erre erre van szükség.

És van valaki, aki aki képes arra, hogy ezt utána meg is tegye.

Szóval mondjuk olyan karizmája van, hogy kiáll emberek elé, olyan karizmája van, hogy hogy ő ő ebbe >> képviselje, el is magyaráz. >> El is magyarázza, beleáll.

És még ez is nagyon érdekes, hogy talán ez ez egy ilyen nekem is az volt saját magam életében, amikor én magam vettem részt ezen a ezen a képzésen, ebben a fél éves kurzuson meg sokaknak, ugyanis vannak olyanok, akik ellenőrzik azt, hogy mi történt, mert hiányzik a reflexió a a magyar mentalitásunkban.

Főleg >> pedig az ellenőröket általában nem szeretjük.

Nem, nem, nem, de valakinek kell valaki, aki azt mondja, hogy nézzük már meg az, amit megálmodtatok és ebben a folyamatban te meg, hogy tényleg elértünk oda, kell ez, erre hívott minket a lélek, aztán ez valósult meg, vagy pedig a szöges ellentétja, aztán már csak azért kapaszkodunk bele, hogy mert önmagunkat igazoljuk, hogyha már belefektettünk ennyi energiát és időt, akkor már csak jónak kell lennie és tényleg megáldja az Úr.

Igen, de tényleg megáldja meg mindent.

Én azt érzem, hogy hozzáteszm de alapvetőleg ez abból indul ki, vagy egy ilyen nagyon mentalitás formálás, ami a Isten kapcsolatunkra igaz, hogy hogy amikor én imádkozom reggel, amikor odamegyek az Úr elé, akkor úgy kezelem őt, mint aki nekem segít, hogy fel, hogy Istenem, ez lesz majd.

Fú, hát látod, hogy milyen soká segíts már nekem ebben majd megoldani.

Te majd segíts már nekem ebben, mert még ez is lesz majd.

És ide is kéne egy küldj már nekem valakit oda, mert akkor meg fog oldódni. >> E jó Isten nem más, mint egy fölülről segítő valami >> segít valamítő személy.

Erő, de ha azt, amire hívnak, hogy az egyházon belül megtörténik a mentalitás, az az imámban is megvan, vagy az Isten kapcsolatomban, akkor rájövök, hogy igazából én vagyok, aki most én majd megteszem a kis részemet, és aztán ő dolgozik tovább.

Én mindig meg kell találnom, hogy mi az én részem, amire ő hív engem, és igazából én segítek neki.

Sz ő, aki fenntartja a világot.

Sz nonszens, de mégis ebbe beleesünk.

Szóval, hogy mégis ebbe a szűkű kell megbáltani a világot, aki már meg van váltva pedig neki.

És hogy hogy mindenkinek ez annyira szépen fogalmazza meg, hogy mindenkinek meg kell találnia azt, hogy mire hívja őt az Isten az egyházon belül is.

És lehet, hogy nem konkrét szolgálat vállalása, hogy akkor én vagyok mostantól a a virágokért felelős, vagy én vagyok most már nem kell mindennek egy titulust adni, hanem >> néha azért az is jó, hogyha le van jól oszva.

De hogy közben meg az, hogy csak úgy megérezni egy barátom egy unokes méremben, bocsánat, hogy megint róluk sztorizok, csak ők >> ők egy szerint jó példák. >> Ők jó példák, igen, amik amik ezt tudják kihozni, hogy járt a görögolikus templomba paperekként, ment a vitte a gyerekeit és szépen időről időre, hétről hétre és akkor volt ott egy talán egy váza, ami nagyon zavarta őt, hogy mindig másfelé irányulnak a amik ott vannak rajta a motívumok.

És akkor így így eljött, és akkor miért nem igazítja már meg azt valaki?

És akkor jövő hét vasárnap megint jött, és megint látta, hogy hát még mindig nem igazította meg senki azt a vázát, ami ami úgy van.

És akkor jött harmadik vasárnap és megintlátja, még mindig úgy van.

Hát ez most komoly most e senki senkinek nem teszébe, hogy csak és hagyott rá, hogy ja neki kell >> az nekem kell meg hogy hogy nekem kell felállnom és nekem kell azt, hogy ez a fajta gondolkodásmód, hogyha így állunk az egyházhoz, mint egy olyan közössnek, aminek én is a tagja vagyok, és az én szolgálatomból él, akkor akkor ez át tudja formálni.

Vagy legalábbis azt érzem, hogy erre próbálja a színódus, és nagyon olyan kis konkordanciát írek a szívemben, amikor olvasom, hogy mintogyha a vagy nagyon megerősítő volt.

Ezt akartam csak így mondani, hogy így köszönöm is a lehetőséget, hogy így Fülop atya megkért rá, hogy olvassam, vagy úgy mond >> gondolatmenetben mindenképp szeretném bekapcsolni, amire picit utaltál, a nőknek a szerepe, tehát hogy a férfiak hozzák meg a döntéseket, férfiak egyházban ugye a lelkészek, papok azok katus egyházban mindenképpen férfiak.

És a színódus nagyon hangsúlyosan kitélt arra, és erre meg nagyon jó példákat találtam azóta már én is, hogy a nők fogékonysága, érzékenysége nem csak arra való a virágokat, hogy kell elrendezni, hanem egy-egy döntésbe érdemes megkérdezni őket, akik másoldalról látnak rá a dolgokra, inkább intuitív módon ráéreznek, és a férfi azt mondja, hogy na majd most ebbe mi a ráció, de mégis érdemes odafigyelni, tehát hogy a döntéshozatalokba döntéshozatalba is érdemes bekapcsolni a férfiak mellett a nőket, és színesebbé válik a szemléletmódja az egyháznak.

Úgyhogy ebbe az irányban mindenképpen mozdulhat az egyház.

Nem kell föltétlenül őket pappá szentelni, nem kell férfivá tenni őket, saját szerepük van, de hogy megkapják ők is a maguk szerepét.

Milyen téren lehet erre nyitni?

A így csak az élő példát így még megelőzö talán, hogy ezt a ez a dokumentum is mondja, hogy a templomba járóknak a nagy része nő, nők és hogy amikor ha arról beszélünk hogy >> hogy a a liturgia is, a szertartásaink is az egy az Istennek mutatott szolgálat, a népnek a szolgálata, akkor akkor igazából az ő szolgálatukat nézzük, amit ők ők bemutatnak, amit velük együtt teszünk.

Szóval, hogy nem lehetne őket kizárni abból a abból a folyamatból, amit a szentségi, életszentségére való törekvés jelenti egy közösségen belül.

És hogy azt a fajta pluszt, amit tudnak adni.

Nekem az jutott eszembe, hogy kétféleképpen állunk egy dologhoz.

Egyik problémafókuszúan és általában férfiak, így szoktunk hozzáállni.

Ezért van az, hogyha mondjuk este a feleségem is, hogy most nem nagy titkot árok elő, de elkezdi mondani, hogy mi volt és mi a nehéz, meg ilyesmi, az miért zavarja egy egy férfit, mert ő problémafókuszon, gondolkodik neki, rögtön a megoldásokat keresi, és elkezd kattogni az agya még elalvás előtt is, hogy hú, hát akkor hogy kéne meg azt még hogy amit mondott, akkor azt hogy kéne azt oda fogom majd tudni beletenni. elkezdek így így rendszer rendszerezett agjal gondolkodni, hogy akkor én ezt azért gondolom azért mondja, mert szeretné, hogy hogy de nem nem azért mondja, hogy a nők érzelemfókusszal dolgoznak, hogy nekik a nekik egyszerűen csak az, hogy >> ha már megosztja veled, már az neki >> már nekik és hogy ezt a fajta gondolkodásmódot belehozni, hogy hogy nem mindig azt várják az egyháztól, hogy megoldjuk az ő problémáikat, sőt átvenni mindenkitől az egy felelőtlen lépés lenne, mert azzal…

Említett entitások

Témák

Személyek

Szervezetek, cégek

  • Görögkatolikus Metropólia
  • Korányi Frigyes Görögkatolikus Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Szinodális úton karácsony felé #2 - Egy hajóban - Grunda Dávid”

Miről szól ez az epizód: „Szinodális úton karácsony felé #2 - Egy hajóban - Grunda Dávid”?

A Görögkatolikus Metropólia podcast e heti adása Grunda Dávid atyával, a nagykállói Korányi Frigyes Görögkatolikus Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium lelki igazgatójával a szinodális út második témáját járja körül: „Egy hajóban”. A beszélgetés a keresztény egység, az… Az epizód a Görögkatolikus Metropólia című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 11. 25..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Szinodális úton karácsony felé #2 - Egy hajóban - Grunda Dávid”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Grunda Dávid, P. Tóth Nóra, Vándor Ilka.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Szinodális úton karácsony felé #2 - Egy hajóban - Grunda Dávid”?

Fő témái: szinodális út, karácsony, keresztény egység.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Szinodális úton karácsony felé #2 - Egy hajóban - Grunda Dávid”?

Megjelenés: 2025. 11. 25.. Hossz: 22 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/gorogkatolikus-metropolia/szinodalis-uton-karacsony-fele-2-egy-hajoban-grunda-david-e849cac3

Több epizód a Görögkatolikus Metropólia-ből