Görögkatolikus Metropólia

Szinodális úton karácsony felé #5 - Úgy küldelek titeket - Domokos Zsolt

· PT18M38S

Összefoglaló

A görögkatolikus metropólia podcast sorozatának ezen epizódja a karácsonyi készülődés jegyében a szinodalitás témakörét járja körül Domokos Zsolt érseki titkárral. A beszélgetés a küldetés témájára fókuszál, azt boncolgatva, hogyan fakad a küldetéstudat belső találkozásokból…

Röviden

Műsor
Görögkatolikus Metropólia
Megjelenés
2025. 12. 16.
Hossz
19 perc
Szereplők, említett nevek
Domokos Zsolt, Vándor Ilka, P. Tóth Nóra
Témák
szinodalitás, karácsonyi készülődés, küldetéstudat
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

nagyon megindító dolog, hogy lehet, hogy a legapróbb dologba is, de nélkülözhetetlen vagyok.

Nem véletlenül vagyok itt a földön.

És ez is adhatja a küldetéstudatunkat, hogy fölismerjük, hogy mi van bennünk.

Az én életemben azt tapasztaltam meg, hogy az összes sebet, amit az élet ejtett rajtam, ő képes volt begyógyítani.

De hogy ettől én valahogy ettől váltam egyedibé.

Ebből a találkozásból fog fakadni az, hogy túlcsordul bennünk valami, hogy azzal a személlyel, akivel találkozunk, az ő szeretetével, az igazságával, azzal a fajta végtelen rendezőelvvel, ami köré minden rendeződik, [zene] ez egyszerűen úgy nem tudjuk magunkba tartani.

Ezt úgy szeretnénk megosztani másokkal. [zene] A színoditás jegyében gondoljuk át feladatainkat itt a böjti időben, most már egyre közeledve a karácsonyhoz.

És a püspöki színódus, amely a színadalitásról szólt, annak a záró dokumentuma azt a képet használta Jézus a Genezárító partján megszóltja az apostolokat, vessétek ki a hálót és akkor utána aztán megfogalmazza ezt a küldetést, hogy úgy küldelek titeket, mint ahogy mennyei Atyám küldött engem.

Te ezt a küldetés témát választottad. több atyával átbeszéltem már, beszélgettem már ezekről az érdekes témákról.

És szerinted mit jelent az, hogy küldetésünk van?

Roppant izgalmas témának tartom azt, hogy hogy az Isten megszólít bennünket.

Azt gondolom, hogy a küldetéstudatunk az abból fakad, vagy a küldetésünk, hogy valamilyen úton, módon találkozunk az Istennel, vagy valamiféle belső személyes találkozás ez, vagy valamiféle élmény, vagy egy másik személyen keresztül.

És >> már a találkozás megtermi a küldetést.

A találkozás fog ebből a találkozásból fog fakadni az, hogy túlcsordul bennünk valami, hogy azzal a személlyel, akivel találkozunk, az ő szeretetével, az igazságával, azzal a fajta végtelen rendezőelvvel, ami köré minden rendeződik, ez egyszerűen úgy nem tudjuk magunkba tartani.

Ezt úgy szeretnénk megosztani másokkal.

És itt karácsony felé mindig eszembe jutt, mert indulhat ez egészen messziről.

Egy édesapa ült otthon karácsonykor, és >> nem nem magadra gondoltam. >> Nem, nem, nem.

Én vagyok sem nincs >> de nincs otthon kandalunk, >> de ha lenne, akkor akkor gyakran leülnék mellé, ahogy ez az édesapa is tette. leült, és akkor így nézte a tüzet, ránézett a feleségére, ránézett a gyerekekre, visszagondolt arra, hogy hogy telt ez a nap, és így próbálta magának megfogalmazni a háláját, hogy olyan hálás, és így kereste a pontokat, hogy tő nem hívő ember volt, hogy hálás vagyok a sorsnak, de nem érezte, hálás vagyok az életnek, de hogy úgy nem találta kifej, >> hogy ki érti, kinek is legyen hálás, >> hogy kinek is legyen hálás.

És hát volt egy papismerőse, és másnap elment, hogy nem tudja, hogy mi ez, de hogy így formálódik benne valami, hogy úgy úgy úgy hálás, de nem tudja megfogalmazni, hogy kinek.

És hát hogy ez a pap így rámosolygott baráti kapcsolatban majd, hogy nem véletlenül jöttél te hozzám, szerintem, hogyha ezt így meg szeretnéd fogalmazni.

És nagyon érdekes volt, hogy több évet elvett elvett vagy hát több évig több éven keresztül tartott, amíg ez a férfi megtért, ami ki tudta mondani őszintén azt, hogy én hálás vagyok Istennek mindezért. >> Egy ilyen esti boldogság érz érzésből elindult a abba az irányba, hogy valakinek ez köszönheti. >> Igen.

És azt gondolom, hogy hogy ez tud túlcsordulni és átadni átadódni több embernek rajtunk keresztül, hogy ezt meg szeretnénk osztani.

Aztán gondolkodtam, hogy kiegészítsem ezt a képet.

Ugye itt van a hála, nem mindig érezzük magunkat ennyire hálásnak, hogy ott van például Terézanyának a képe, aki aki meg találkozott a szenvedéssel, és ebben a szenvedésben találkozott, ugye neki már volt egy erős alapja Krisztussal, de abban is találkozott, és ezen keresztül kapta a küldetés tudatát, és ezen keresztül szeretett volna segíteni másoknak.

Igen, mindig ezt hangsúlyozta, hogy amikor a haldokló vagy sebeiben vagy piszkában ott fekvő beteggel foglalkozik, ő ő ő Krisztust látta benne, és Krisztus értette meg azt, amit amit tett az emberekért. >> Igen.

Tehát akkor ö a egyrészt a hála, másrészt pedig a másik ember ö rászorultsága ö ké indítja az embert arra, hogy hogy amit én az Istennel kaptam, talán amit a találkozásban kaptam, azt azt tovább adjam, megosszam másokkal. >> Azt hiszem, hogy a az Istennel való kapcsolatunk az, ami csatornázza ezt az egészet, ugye, hogy hogy milyen irányba folyjon ez tovább.

Ugye kicsit tovább lépve ettől, hogy ugye a küldetéstudatunk, hogy honnan tudjuk, hogy mi a mi küldetésünk.

Igen. >> És azt gondolom, hogy hogy az Isten hozott anyagból dolgozik, már bocsánat a kifejezésért, de itt ezalatt azt értem, hogy hogy a 139.

Zsoltár is fogalmaz, hogy anyánk méhében szűtte a mi testünket, és ott beleszűtte a talentulmainkat is, és hogy ezzel együtt álmodott meg bennünket, és hogy ebből a kapcsolatból fakad az, hogy fölismerem, hogy mit kaptam és hogy hová szól az én küldetésem.

Igen, mer de akkor mégis csak több mi az Istennel való találkozás túlcsóduló élménye ezt meg akarom osztani másokkal, hiszen azt mondja Jézus, hogy úgy küldelek titeket.

Tehát azért egy célirányosabb is, amit most mondtál, hogy még sön belés sződte a az emberi személyiségünkbe a talentumokat.

Tehát az Istennek úgy tűnik, hogy van egy ilyen célirányos elképzelése rólunk.

Jó Isten, mit mit gondolsz belőlem, vagy mit akar?

Messzebbről indítanám, hogy ugye itt a a talentumoknál egy kicsit úgy megerősíteném mindenkinek a lelkét, hogy mindenkire szükség van.

Nagyon tetszik a a katolikus egyházin >> nincs fölösleges ember, vagy ahogy Böte Csaba fogalmazott, hogy nincs selejt, nincs, akire ne lenne szükség.

És a katolikus egyház katchizmusa szerint senki sem kapta meg a talentumok teljességét pontosan azért, hogy mindenki érezze azt, hogy szükség van a másik. >> Azt teszi hozzá, ami neki van. >> Igen.

És hogy ez egy ilyen nagyon megindító dolog, hogy lehet, hogy a legapróbb dologba is, de nélkülözhetetlen vagyok, nem véletlenül vagyok itt a földön.

És ez is adhatja a küldetéstudatunkat, hogy fölismerjük, hogy mi van bennünk.

Ö azt gondolom, hogy az az érzés, hogy küld bennünket a jó Isten, az viszonylag könnyen felismerhető, mert ugye túl akar csordulni, úgy, úgy keressük az irányt.

Az talán egy fokkal nehezebb, hogy milyen irányba szeretne bennünket küldeni.

Ugye ott a talentumainkat fölismerni.

És erről az jutott az eszembe, hogy ugye régen a korszellem nagyon lehatárolt bennünket, hogy mi közül választhattunk.

Ott azért könnyebb volt kiválasztani azt, hogy hogy na melyik az én utam, vagy hogy ugye a családi hátterem, a társadalom mi az, amit megenged a számomra? >> Sokkal meghatározottabb volt egy-egy életút. >> Igen, sokkal meghatározottabb.

Ma pedig ugye itt ebben a nagy szabadságban, hogy bármiből választhatunk és bármit választhatunk és hogy ugye bárhová elmehetünk egyetemre jobb esetben, bármilyen szakot választhatunk.

Ez a fajta nagy szabadság egyébként egyfajta félelmet is kelt emberben, hogy mégis mit választ. >> Túl sok túl sok az út. >> Sok.

És hogy már nem emlékszem a szerzőre, de egy könyvben ez volt írva, hogy hogy van-e egyfajta rendező elv az én életemben, ami köré szövöm az én egész életemnek a döntéseit?

Vagy csak ilyen, hogy is fogalmazott töredékes életet fogok élni, ami nem áll össze egy egészé?

És hogy ezért tetszik a számomra, hogyha van egy rendezőelv, egy erős istenkapcsolat, akkor annak alapján megismerem önmagamat.

Persze itt a társtudományok segíthetnek a a hit mellett.

Jól választhatom ki a páromat, ugye, hogy vagy felismerhetem a hivatásomat a nőtlen hivatás a nőtlen hivatásra, a cibátusra. >> Ebben azt mondta, hogy mind a ketten beletaláltam, szerintem te is megtaláltad a párodat, meg én is a magam hivatását. beszélget egy cáos ember, meg egy szerep. >> Én megtaláltam, remélem a páró [nevetés] is.

Ö, szóval és igen, itt itt a hivatásunk ebből nőhet ki, hogy ekörié a rendező elv köré felfűzöm az eddigi megtapasztalásaimat, és ha >> mert azt mondani, hogy akkor ezt kell megtalálni, mi az én rendező elvem.

Ez olyan nagyon elvonnak tűnik.

Mi az, ami amit minden ami alá tudok rendelni mindent, mert az annyira fontos.

Édesanyá egy édesanyai gond magatartást szoktuk leginkább példának hozni, hogyha ő édesanyja és a gyermeke ott mindent alárendel, tehát minden ez ez a leges legfontosabb. találhatunk, azért hát olyan sok minden van, sőt tényleg annyi mindent kínál a a mai világ, hogy nem olyan könnyű megfogalmazni, hogy akkor mi lesz az én az én belső mozgatór életelvem.

Talán azzal az segíthet, hogyha visszacsatolok, hiszen te kezdted onnan az Istennel való személyes találkozásra.

Tehát azért jó Isten nem csak belesződte és akkor nemből rakd össze magadnak a saját pazilozat, hanem néha azért segít is.

Nem, hogy egy-egy sarkot már kicsit kirak, hogy szép. >> Igen. >> Hogyan segít a jó Isten megtalálni évatsunkat?

Van erről tapasztalatod, gondolatod elképzelésed? >> Nem mi vagyunk az elsők, akiket küld. hogy küldött már ugye a családunkat, küldte az egyházat, az egyházon belül papokat, elkötelezett híveket, hogy amikor mondjuk azon gondolkodom, hogy az én életemnek az alapjait hogyan kellene lerakni, hogyan kellene megtalálnom a küldetésemet, segítséget kérhetek azoktól, akik már mondjuk elindultak ezen az úton.

És hogy talán egy kicsit így a a színodalitáshoz visszatérve, hogy ugye közösségben mozgunk, közös mindenkinek van egyéni küldetése is, de közösen haladunk egy úton, és azért segíthetjük egymást, hogy hát én téged úgy ismerlek, hogy vagy a múltkor imádkoztam, és a azt súgta nekem a Szentlélek, hogy hogy neked talán ebbe az irányba kellene menned, hogy ugye van a bölcsességünk, ami Istentől származik, meg ugye az imádságban a a Szentlélek által ezek a fajta indíttatások amiket áthatunk másoknak.

És hogyha ezt így megfogadjuk, jó embereket választunk magunk mellé, akkor ez segíthet bennünket abban, hogy a mi egyéni életünkben, bár mások tanácsval kiegészítve megtaláljuk a saját utunkat.

Az jutott eszembe egy érdekes kérdés, hogy közösségnek lehet küldetése.

Egyéni embereknek ebből a tapasztalatból, ebből a belső Isten kapcsolatból megfogalmazódik valamilyen feladat irány út.

De hogy van-e közösségi küldetés, hiszen Jézus úgy azt mondta, úgy küldelek titeket, nem csak, hogy téged meg téged meg téged, bár egyenként is megszólította Pétert, hogy szeretsz engem és akkor legeltes juhaimat.

Tehát van ilyen egyéni küldetés is, de hogy úgy küldelek titeket.

Te Hajdorogi vagy például Hajdudorognak szinte van egy küldetése, vagy vagy egy-egy családnak küldetése egy közösségnek? >> Hm.

Több minden az eszembe jutott, ugye, hogy küldelek titeket.

És ott gondolt a 11 apostolra ott, akik ott jelen voltak, de ugye ott van a 72, hogy különböző közösségeket alapított Jézus szűkebbet és tágabbakat, hogy és azoknak biztos megvolt az egyéni dinamikája. ö küldetése, hogy hogyan kell véghez vinni a mindazt, amit rájuk bízott az Isten.

És >> azt hiszem, hogy >> igazából eleve kettessé kettesével küldte őket, tehát hogy szinte sose egyedül, hanem hanem párban ez is >> tételhöz kapcsolódik. >> Igen, igen.

Hogyha, hogy támogassák egymást, vagy hogy ott ott legyenek egymásnak, hogyha ha nehezebb a helyzet.

Öm igen. a küldetéssel kapcsolatban, hogy hogy lehet-e ez családi vagy vagy a közösségben azt gondolom, hogy hogy lehet, mert azért van erről tapasztalatunk, hogy mondjuk vannak olyan családok, akik nagyon szeretnek mondjuk muzsikálni és ott a a szülők összeállnak a gyerekekkel, mert ugye ez a talentum tovább öröklődött, és akkor egy egy zenekarrá összeállnak, és mondjuk dicsőítő énekeket játszanak, akkor ezzel mondjuk így tanúságot tesznek a közös hitükről meg >> egyáltalán, hogyha valami szép zenét játszanak, maga a zenének van transzcendens hozadéka vagy rejtett üzenete.

Tehát én nem is azt mondom, hogy csak a az szertartású dicsőítésekre kell itt gondolni, hanem nagyon tetszik nekem ez a kép.

Bár én inkább a a papcsaládokra gondoltam, hogy hogy ők is vannak olyan papcsaládok, ahol a gyermekek számára annyira nyilvánvaló, hogy hát mi is azt tesszük ma, amit édesapa, nem tudom a fiad már bekapcsolod őtte-e már, de majd, hogyha nagyobbka lesz.

Hát az én fiam már két éves, és talán már említettem, hogy kapott egy ilyen szép fonott töménezőt, és azzal szokott körbejárni a a házban, és akkor ott rázza a töményezőt, és amikor megállít bennünket, addig rázza, amíg nem vetünk keresztet, és nem mondjuk, hogy ámen. hogy úgy tűnik, hogy kap egy mintát az édesapjától, látja az ő küldetését, és ha majd elérkezik az az időszak az életében, amikor egy saját döntést kell hoznia, akkor lehet, hogy ez egy minta lesz, és azt mondja, hogy hogy én ezt azt érzem, hogy ez engem annyira átszűt, annyira bennem van, kaptam az Istentől is, meg édesapámtól is, hogy igen mondok rá, de ezt azt gondolom, hogy ez nagyon fontos, hogy ez egy saját egyéni döntéssé fog válni, egy biztos alapot remélem fogunk tudni neki adni, vagy fogunk neki tudni adni, de de hogy legyen meg az egyéni döntés.

Érdemes visszagondolni vagy újra átgondolni és megvilágít, mert ha a beszélgetésünkben megvilágítottunk több olyan elemet, amelyekből összetevődik egy a hivatás és nyilván egy pap apukának a fia, hogyha pap lesz, erre számtalan példa van, azért nem csak azért, mert hát apám meg papót, akkor én is azt fogom majd csinálni, de egy ilyen jó kis alapot kapra, hogy mégis kibontakozzon az egyéni hibatársa.

Végül a te hivatásodat szeretnék rá.

Jó, hát megtaláltad, pap lettél, de hogyan fogalmaznád meg?

Szerinted téged mire küld az Úr?

Meg tudod ezt fogalmazni? >> Hát a papi elmondatom, hogy megismertettem velük nevedet, és ezután is megismerthetem, hogy a szeretet, amellyel engem szeretsz, bennük legyen. >> Ühüm.

És nekem ez egy ilyen nagyon nagyon fontos momentum az életemben, hogy amikor mondjuk nagy nehézségeken, fájdalmakon mentem keresztül, akkor az Isten képes volt…

Említett entitások

Témák

Személyek

Szervezetek, cégek

  • Görögkatolikus Metropólia

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Szinodális úton karácsony felé #5 - Úgy küldelek titeket - Domokos Zsolt”

Miről szól ez az epizód: „Szinodális úton karácsony felé #5 - Úgy küldelek titeket - Domokos Zsolt”?

A görögkatolikus metropólia podcast sorozatának ezen epizódja a karácsonyi készülődés jegyében a szinodalitás témakörét járja körül Domokos Zsolt érseki titkárral. A beszélgetés a küldetés témájára fókuszál, azt boncolgatva, hogyan fakad a küldetéstudat belső találkozásokból… Az epizód a Görögkatolikus Metropólia című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 12. 16..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Szinodális úton karácsony felé #5 - Úgy küldelek titeket - Domokos Zsolt”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Domokos Zsolt, Vándor Ilka, P. Tóth Nóra.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Szinodális úton karácsony felé #5 - Úgy küldelek titeket - Domokos Zsolt”?

Fő témái: szinodalitás, karácsonyi készülődés, küldetéstudat.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Szinodális úton karácsony felé #5 - Úgy küldelek titeket - Domokos Zsolt”?

Megjelenés: 2025. 12. 16.. Hossz: 19 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/gorogkatolikus-metropolia/szinodalis-uton-karacsony-fele-5-ugy-kuldelek-titeket-domokos-zsolt-5e19b645

Több epizód a Görögkatolikus Metropólia-ből