Görögkatolikus Metropólia

Szinodális úton karácsony felé #6 - Lakoma minden népnek - Szabó Antal

· PT16M56S

Összefoglaló

A Görögkatolikus Metropólia podcast sorozatának ezen epizódjában Fülöp atya Szabó Antallal, a Papnevelő Intézet spirituálisával beszélget a karácsonyi készülődésről, a szinodalitás témakörein és a karácsonyi böjtről. A beszélgetés középpontjában a "Lakoma minden népnek"…

Röviden

Műsor
Görögkatolikus Metropólia
Megjelenés
2025. 12. 22.
Hossz
17 perc
Szereplők, említett nevek
Szabó Antal, P. Tóth Nóra, Vándor Ilka
Témák
karácsonyi készülődés, szinodalitás, karácsonyi böjt
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

a békére törekedjünk, amiről egyébként nagyon sokszor elmondjuk, hogy valójában csak akkor születik meg, hogyha bennem van békesség.

Önmagammal rendben vagyok, és az egyházunkra is igaz a szinodalitás jegyében odafordulni a többi egyházak, illetve felekezetek felé.

Ezt akkor tudom, hogyha én magam rendben vagyok, akik az utolsó 11. korrában érkeztek.

Hát mindenki részesüljön belőle azokból a kegyelmekről, azokból a kegyelmekből, amelyeknek az egyház egyház a maga lehetőségeihez mérten az Isten éppen bennünket helyez ide, hogy hogy közvetítsük ezeket a a kegyelmet.

Tehát igenis nagyon-nagyon fontos lenne, hogy hogy azok a az a fajta árokás, mondjuk így, amelyek házasságokban megjelennek, szülő és gyermek között, testvér és testvér között, azok azok ilyenkor azért az álláspontok közö legyenek.

Ezek rendkívül fontos mozdulatok lennének, hiszen Krisztusunk a béke fejedelmeként jön. [zene] Egészen közel vagyunk már a karácsonyhoz, és több atyával az elmúlt hetekben végigbeszélgettük, hogy hogyan tudunk szinodális szemlélettel közeledni a karácsonyhoz. ezt a karácsonyi böjti időt töltsük el úgy, hogy közben arra is figyelünk, hogy minél többeket kapcsoljunk be az egyház életébe, illetve gondoljuk át, hogy mit kell tennünk ahhoz, hogy minden megkeresztelt ember élő tagjaként legyen része ennek a munkának és ennek az örömnek, amit az egyház jelent.

És a színodi záró dokumentum, amely a színodalitásról szólt, különböző témákat emelt föl.

És a záró téma, a záró címe az a bőséges lakoma, vagy lakom a minden népnek.

Például a onnan indul a gondolat, hogy Jézus a föltámadása után a Genezáratió partján hívja az apostolokat.

Gyertek, evdeljetek, vagy vacsorázzatok fordítástól függön, mert ott már parázs tüzön halat kínált nekik.

És ez az étkezése gyakran előjön Jézus példabeszédeidibben is, meg ezekben a gesessztusokban is.

Milyen jelentősége van ennek az étkezésnek?

Van olyan sok mindent csinálunk, eszünk, alszunk játszunk szaladgálunk, sportolunk és a az étkezésnek van valamilyen szakrális jellege?

Van kapcsol jobban az úristenhöz?

Mit lehet erről mondani? >> Dicsőség Jézus Krisztusnak.

Minden bizonnyal így van, hiszen Krisztus Urunk valóban számtalan példabeszédben hasonlítja a mennyek országát is a lokomához.

És ebben a mozzanatban is valóban ez a szeretetre való vagy közösségre való meghívás.

És talán ami még kedves egy családban, még inkább karácsony közülettel, a gondoskodás is, hogy a gondoskodásnak a megnyilvánulása is, hogy azok az apostolok, akik elfáradnak a halfogásban, akik akik még még utána kezdenének el gyakorlatilag hozzá kezdeni, hogy elkészítsék a v elkészítsék a vacsorát, így van.

Addigra Krisztus már őket várja.

Ebben a szeretetnek a gondoskodása jelenik meg, ami minden bizonnyal egy családban, nem kérdés, hogy karácsony közelettével az egészen bizonyosan.

Ott van egy háziasszony számára.

Ez természetes ö akkor fölvethetem azt is, hogy ha már szinodálisak vagyunk, akkor mondjuk egy karácsonyi gyönyörű szép ünnepi vacsora az az ne csak az édesanyának vagy a háziasszonynak legyen a a gondja baja, hanem milyen szép, hogyha mindenki résztesz abban, hogy élő módon résztesz ennek az előkészületeiben is. >> Ez egészen bizonyosan így van.

Régebben azért ezeket legalábbis a hagyományainkat amennyire ismerjük vagy föltérképezzük, azért ez mindig jelentős kérdés volt, hogy mindenki fölkészült a férfiak, akint a ház környékét készítették, és mindenkinek megvolt a feladat.

És valóban ez a gondoskodás, ez ez mérhetetlenül érdekes kérdés, hiszen hiszen azért, hogyha már így az anyaság fölmerült, akkor egész évben természetes is édesanya készül a v vasárnapi ebéet elkészíti, vagy gondoskodik a családjáról, hogy ilyenkor valamennyire visszaadjon.

Talán a család többi tagja is egy kicsit a az anyának, tehát hogy mindenképpen a családon belül egymásra való figyelés, és ezen felül pedig, ahogyan már szó volt valóban, ez a egymás felé >> tetszik nekem ez a ez a szempont, amit megemlítettél a gondoskodás, tehát hogy a lakoma, a közös lakoma jó dolog, együtt enni, inni, örülünk, beszélgetünk, barátokkal együtt vagyunk, de itt nem csak az étkezés öröme jelenik meg, hanem hanem a gondoskodás is.

Azért is fontos ez, mert mondjuk a muszlimok is így képzelik el a paradicsomot, a mennyek országát, hogy hogy ott evés ivárs van, és és zene van, és mindaz, ami jó, azóta az nagyon-nagyon jó.

Minden bizonnyal azért van ennek egy egy sokkal mélyebb, spirituálisabb vetülete, mint az, hogy na most a jól esik most tele van a hasonló és akkor finomokat ittam én.

Szóval mi mi több ennél az a abban a jézusi meghívásban mondtad a gondoskodást, de talán talán még mélyebb kapcsolatot is fölidéz.

Hirtelen most az jut eszembe most bocsás még elmondom a Jelenisek könyvében tehát negyedik fejezetben gyönyörű szép mondat, hogy Jézus mondja, hogy néz az ajtónál állok és zörgetek.

Aki meghallja szavam kinyitja az ajtót, bemegyek hozzá és vele étkezem.

Tehát a a a lélekkel való kapcsolatban is ez az étkezés, ez ott ott ott van. >> Igen.

Az, hogy az Isten országában ezt a gondoskodást vagy ezt a ezt az isteni szeretet jeleníti meg, és Krisztus Urunk mégis ezt tartotta fontosnak, hogy ezt a képet ragadja meg, ahol ahol valóban a lakomára, az együtt ünneplésre, az odafigyelésre az első csodája is egy esküvőn történik.

Tehát ezek minden bizonnyal valóságos módon nem csak a külsőségekben, hogy ahogy Püsbö aty Fülpatya említette a a a muszlimokat, hanem hanem hanem felől azért mégis csak ennek az üvgondozása jelenik meg en ebben a értelemben.

Az a szeretet is, amelyet földi értelemben is igyekszünk leképezni, hogy örülünk annak és és örülünk, hogy hogy az Isten fia emberré lesz.

És ezt a ezt a szeretetet igazából igyekeznénk megosztani másokkal is, nem csak családunkban, hanem nyitottan családunk mindenki. >> Igen.

Hirtelen azért az jött eszembe, hogy szép dolog együtt lenni a barátokkal, akiket szeretünk.

De hát az, hogy lakom minden népnek, azért kifejezetten arra vonatkozik, hogy és semmi rosszat nem akarunk muszlimokra se mondani, vagy más vallásúakra, vagy esetleg a egyházon kívül állókra.

Mertogy mindenkinek szól ez a meghívás, és mi emberek éppen a színodalitás jegyében mit tehetünk azért, hogy hogy részese legyenek mások is ennek az örömnek, ennek a nem olyan könnyű olyan emberrel leülni, akivel egy más alkalmakkor meginkább veszegedni szoktunk.

Hogy lehet ezt mondjuk ezt mondjuk ha van ellenérzés vagy visszolgát legyőzni, vagy egyáltalán kell-e aztalján természetellenes. >> Mit mondya? >> Azt gondolom, igen, azt gondolom, hogy nagyon fontos lenne ez a fajta nyitottság egymás felé, még egy családnó belül is, hiszen azért látjuk, hogy a békétlenség mennyire felütötte a fejét, és mennyire egyre inkább erősödik a világunkban. nemzetek nemzet ellen és ország ország ellen.

És valóban nagyon fontos lenne a kiengesztelődésben, a békében megtalálni azt a fajta együttmunkálkodást, amelynek egyik csúcsa, hiszen egy dolog beszélgetni, tárgyalni, mondjuk adott esetben békét keresni két ember egymás között is, és egészen más dolog együtt étkezni.

Mennyivel mennyivel sokkal sokkal inkább kifejezi azt a fajta egymáshoz való fordulást.

Tehát igenis nagyon-nagyon fontos lenne, hogy hogy azok a az a fajta árokás, mondjuk így, amelyek házasságokban megjelennek, szülő és gyermek között, testvér és testvér között, azok azok ilyenkor azért az álláspontok közö legyenek.

Ezek rendkívül fontos mozdulatok lennének, hiszen Krisztusunk a béke fejedelmeként jön. >> Mit mit tehetünk?

Mi milyen tanácsot adnál annak, aki mondjuk azt céli meg, hogy a családban is van széthúzás, sőt ellenségeskedés, vagy vagy mások emberek, akik szeretetlenül bánnak velünk, hogy lehet ezt legyőzni, hogy lehet fölülemelkedni ez? >> Igen.

Első első mozzanat, lehet, hogy ez igazából gyümölcse ír, de igazából az első mozzanat az, hogy ne ítélkezzünk. >> Ühüm. >> Nagyon fontos lenne, ne ítélkezzünk.

Van egy egyiptomi apoftegma, amiben az egyik atyától azt kérdezik, hogy atya, hogy érkezik el a szívünkbe az Istenfélelem?

És azt mondja az Atya, hogy légy alázatos, ne ragaszkodj semmihez, és ne ízélkezz, és hogyha itt eszel, akkor megérkezik szívben az Istenfél. >> Tehát alázat nem ragaszkodni semmihez, és ez ítél ítélkezéstől van a mentesség.

Tehát az ítélkezéseinket kellene valahogyan csökkenteni, >> ühüm, >> visszavenni annak érdekében, hogy hogy hogy közelebb tudjanak kerülni az álláspontok, hogy a a békére törekedjünk, amiről egyébként nagyon sokszor elmondjuk, hogy valójában csak akkor születik meg, hogyha bennem van békesség, önmagammal rendben vagyok.

És az egyházunkra is igaz a szinodalitás jegyében odafordulni a többi egyházak, illetve felekezetek felé.

Ezt akkor tudom, hogyha én magam rendben vagyok.

És hogyha az a belső feszültség és bizon bizony a szonodalitás is valahol ezt célozta ki, vagy ez is volt egyfajta célja, ahogy azért a saját magunk keretein belül igyekezzünk igyekezzünk rendezni a magunk értékeit, és akkor tudunk akkor tudunk akár a ötel az jutt eszembe, hogy ez akár eszköz is lehet, mert hogyha legyőzöm mondjuk ellenézéseimet, viszolygásaimat, leülök egy olyan emberre, el, akivel egyébként nem nagyon szoktunk beszélgetni, de a közös étkezés hát, hogyha közelebb hoz bennünket.

Most éppen az jutott még eszembe, néhány héttel ezelőtt Rómában voltunk, és akkor a már Terizanya nővéreihöz mentünk be, Debrecen városa vezetése szervezésében, és Debrecen fölkínált egy vacsorát a hajléktalanoknak, és ott a Teranya nővérei szervezték ezt meg, megvan ennek a rendje, mások is szoktak felajánlani, és majd Debrecen város ajánlotta ezt föl, és hát ott a hajléktalanokkal együtt étkeztünk, és mi is ott voltunk, és akikkel sose találkoztam volna, és lehet, hogy az utcán inkább elfordulok én is, vagy velük, és nagyon egy élmény volt, mert megnyitotta a szíveket a a közös étkezés, a az asztalközösség, tehát talán akár akár eszköze is lehet a közeledésnek a az, hogyha együtt étkezünk és >> minden bizonnyal így van, közeledésnek az eszköze.

Lehet ez ez feltétlenül feltétlenül Ivandennek igazából valóban sok módját láttuk azért az elmúlt években is az elmúlt szentyáknak a pápáknak a a történetében is, hiszen akár a lábmosás mozzanatával, akár amikor börtönbe, akkor férfiaknak, nőknek keresztényeknek nőkeresztényeknek is találkoztak és és ezeket ezeket valóban fontosnak tartották, mint példaként is. valóban ezt a fajta szvalitást >> ez lehet Ferenc pápának is talán a a szándéka, aki valóban minden addigi kereteket és szokásokat szétfeszítve nemcsak férfiaknak mosta meg a lábát, és nem csak mit tudom én templomba járó embereknek, hanem hanem börtönbe ment el, nőknek is megmosta a lábát, eléggé meghökkentő volt.

De ez ez lehet üzenet, hogy senki ne legyen kizárva az Isten szeretetéből.

Minden bizonnyal minden bizonnyal így van. >> És hogyha meg még Isten szeretetéről beszélünk, akkor és még lakoma a említetted az eukarisztiát. >> Igen. >> Hogy a ott ott jelenhet meg talán a legközetlenebb egység az asztalözösség magával az Istennel. >> Feltétlenül. feltétlenül, hiszen mégis Krisztusunk fontosnak tartja azt, hogy hogy a kenyér és a bors színe alatt adja az ő testét és fértekünk eledelő, mint az egységnek a kifejeződéseként.

És nem is elfeledkezve arról az Aranyszá Szent Jánosnak a a szavairól a húsvéti beszédében, amikor Lakomáról beszél a húsvéti beszédében, hogy gyertek és mindenki és azok, akik az rosközik az asztal, akik az utolsó 11. korrában érkeztek.

Hát mindenki részesüljön belőle azokból a kegyelmekről, azokból a kegyelmekből, amelyeknek az egyház egyház a maga lehetőségehez mérten az Isten éppen bennünket helyez ide, hogy hogy közvetítsük ezeket a a kegyelmet.

Ö hát igen, az eukarisztia az, amelyik a legközvetlenebb kapcsolatot jelenti az Istennel, hiszen egyesülés vele.

Érdekes, hogy karácsonykor az egyház így jelölte meg, hogy legalább húsvéti és karácsony időben gyógyál és áldozzál. >> Mit lehet tanácsolni a karácsonyt közelében lévő napokban most a híveknek, hogy esetleg ha akadály van vagy úgy érzik, hogy ők nem méltók arra, hogy a 14. miatt jutott ez eszembe, mint lelkiatya, mit tanácsolsz most itt a karácsonyi ünnepre készülve? a karácsonyi böjtre a ugyanúgy 40 napos, mint a a nagybőt, a húsvét megelőző nagy böjti időszak.

Mégis erre a ez a karácsonyi böjt abban az értelemben gondolok rá másként, hogy számomra ennek elsősorban a csönd a a mondjuk így a vezérfonala, még a nagy böjtre való nagy böjt a húsvéti készületben sokkal inkább, hogy keresztre vezítjük magunkat.

Ebben a karácsonyi böjtben sokkal inkább a csönd, az elcsöndesedés, ami persze teljesen szembegy azzal a fajta gondolkodással, amit magunk körül látunk.

Magunk körül látunk a a városok terén kétségtelenül.

Tehát, hogy ebben a csöndben valóban befelé fordulásban helyére teszem magamat, és nem csak abban az értelemben, hogy közeledik talán a a az állami évnek is a a vége is egy kicsit számot vet az ember róla, hanem valóban ezt a fajta csöndes készületet, azt amit amit látunk.

Igazából karácsony ünnepe is maga is megjelenít ebben a csöndben, hogy mi hogyan tudunk magunkra figyelni, hogyan tudjuk lelkünket szívünket helyére rakni, emberi kapcsolatainkat ö a maga teljességében legalábbis amennyire tőlünk telik átlátni és és csak akkor tudunk utána beszélni arról, hogy béke legyen köztünk, akkor tudjuk betemetni az árkokat, és adott esetben akkor tudunk leülni együtt együtt Érdekes ívet látok most ebben, mert visszagondolok az első beszélgetésre ennek a sorozatnak az elején.

Attila atya ugyanezt említette akkor még a 40 napos időszak elején, hogy a böjtben, főleg a karácsonyi böjtben a csöndre kell figyelnünk és kell áldoznunk időt akár, hogy hogy tudjunk csöndben lenni.

És akkor itt a végén te meg ugyanezt említetted.

Hát van még néhány nap, amiben leginkább már a a készület fokozódik.

Ö de mégis másképpen nem tudunk a karácsony csendjébe, a betlehemi ö meg megtestes pillanat csendjébe eljutni, hogyha hogyha nem törekszünk arra, hogy hogy…

Említett entitások

Témák

Személyek

Szervezetek, cégek

  • Görögkatolikus Metropólia
  • Papnevelő Intézet

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Szinodális úton karácsony felé #6 - Lakoma minden népnek - Szabó Antal”

Miről szól ez az epizód: „Szinodális úton karácsony felé #6 - Lakoma minden népnek - Szabó Antal”?

A Görögkatolikus Metropólia podcast sorozatának ezen epizódjában Fülöp atya Szabó Antallal, a Papnevelő Intézet spirituálisával beszélget a karácsonyi készülődésről, a szinodalitás témakörein és a karácsonyi böjtről. A beszélgetés középpontjában a "Lakoma minden népnek"… Az epizód a Görögkatolikus Metropólia című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 12. 22..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Szinodális úton karácsony felé #6 - Lakoma minden népnek - Szabó Antal”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Szabó Antal, P. Tóth Nóra, Vándor Ilka.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Szinodális úton karácsony felé #6 - Lakoma minden népnek - Szabó Antal”?

Fő témái: karácsonyi készülődés, szinodalitás, karácsonyi böjt.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Szinodális úton karácsony felé #6 - Lakoma minden népnek - Szabó Antal”?

Megjelenés: 2025. 12. 22.. Hossz: 17 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/gorogkatolikus-metropolia/szinodalis-uton-karacsony-fele-6-lakoma-minden-nepnek-szabo-antal-74fa458d

Több epizód a Görögkatolikus Metropólia-ből