Kék Bolygó - Áder János podcastja

Óriási üzlet lehet a környezetkímélő élet #144

· PT33M28S

Összefoglaló

Kőrösi Csaba, az ENSZ Közgyűlés korábbi elnöke, a Kék Bolygó Alapítvány stratégiai igazgatója és Áder János volt államfő beszélgetéséből kiderül, hogy a COP konferenciák helyett a nagyhatalmak vezetőinek kellene megállapodniuk a károsanyag-kibocsátás csökkentéséről. Kőrösi Csaba…

Röviden

Műsor
Kék Bolygó - Áder János podcastja
Megjelenés
2026. 01. 12.
Hossz
33 perc
Szereplők, említett nevek
Kőrösi Csa, Áder János
Témák
környezetvédelem, károsanyag-kibocsátás, cop konferenciák
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

A kínaiak kezben nem voltak nagyon lelkesek sem a klímavédelem, sem a fenntartósági fordulat tekintetében, amíg ki nem számolták maguknak, hogy ez óriási üzlet.

Minden ország, amelyik a jövőbeli szerepéről gondolkodik, azt is a fejben kell, hogy tartsa, hogy a fenntarthatósági átalakulásnak a a versenyképességnek és a biztonságnak egyszerre hogyan fog megfelelni.

A nagy kérdés az a két fokkal kapcsolatban ö nem úgy hangzik, hogy átlépjük-e a kettő fokot, hanem mennyivel fogjuk átlépni, és onnan van-e visszaút? [zene] >> Jó napot kívánok.

Tisztelettel köszöntöm a podcast hallgatóit és a kedves nézőket is.

Mai vendégem és beszélgetőtársam Kőrösi Csaba, az ENS közgyűlés korábbi elnöke, most pedig a Kék Booygó Alapítvány stratégiai igazgatója.

Tisztelettel köszöntelek Csaba itt a stúdióba. >> Szervusz.

Köszönöm szépen a meghívást. hogy az első ennek az évnek az első podcastját halljak hallják majd, de egy visszatekintéssel kezdjük, vissza fogunk tekinteni 2025 végére.

Egészen pontosan azt kértem a Csabától, hogy értékeljük az úgynevezett COP 30-as konferenciát, ami Brazíliában Belénben volt.

Mielőtt erre rátérnék, hátha nem minden hallgató tudja, hogy mi is az a kop.

Néhány mondatban mond el nekünk, hogy mi is az a kop. >> Egy angol rövidítés, ami azt jelenti, hogy a részes államok konferenciája 1992.

Innen indul ez a nagy történet, amikor a riói földcsúcson az ENS tagállamai úgy döntöttek, hogy létre kellene hozni egy évenként ismétlődő csúcstalálkozót a klíma helyzetének megvitatására, a klímaváltozás értékelésére és a szükséges lépések megtételére.

Azóta ezt majdnem minden évben megrendezték azzal a céllal, hogy valahogyan kibillentsük a rossz irányba tartó és gyorsuló klímaváltozást egyfajta korlátozottabb változás és kezelhető változás irányába.

Ennek a 30ik összejövetele volt Trióban. >> Igen.

Hát és nyilván, hogy segítsük az alkalmazkodást, hogy egy maradt el egyébként a covid miatt. egyetlen egy évben bennem volt.

Most nem fogjuk a 30 évet végigvenni, mert az nagyon messzire vinne, de egy 10 évet azért vissza kell lépnünk az időbe, hiszen pontosan 10 évvel ezelőtt 2015-ben volt a párizsi klímacsúcs.

Az is egy kop volt tulajdonképpen, csak nem így került be a az emlékezetünkbe.

Ennek a párizsi klímacsúcsnak az egyik eredménye az volt, hogy a ott tárgyaló felek, a résztvevő a tárgyalással résztvevő országok elfogadták, hogy a a földfelszíni hőmérséklet emelkedését lehetőség szerint másfél fok alatt tartjuk, de mindenképpen két fok alatt.

Nagy ováció volt, nagy lelkesedés volt, mind a ketten ott voltunk, tehát vannak emlékképeink a párizsi klímacsúcsról.

És amikor mi leültünk nem sokkal utána, és ketten elkezdtünk erről beszélgetni, azt mondtuk, hogy na adjuk össze a nemzeti vállalásokat, hiszen ugye ez egy önkéntes vállalásra alapul, a vállaláson alapult a párizsi klímacsúcs.

Adjuk ezeket össze, és hogyha összeadjuk, akkor ebből mi következik?

És az következett, ez volt a mi következtetésünk, hogy nagyjából közelebb leszünk a 3 fokhoz 2,72,8 fokos hőmérséklet emelkedéssel kell számolni.

És nyugodtan mondhatom, ez nem utólagos okoskodás.

Akkor is több nyilatkozatban ezt te is elmondtad, én is elmondtam.

Párizs 10 év eltelt, hogy állunk. >> Ugye ez volt az a híres úgynevezett COP21 a számok kedvelőinek.

Ö, és amit te is említettél, azért kellett összehívni egy ilyen nagy pályamódosítást kilátásba helyező csúcstalálkozót, mert akkor úgy nézett ki, hogy a kibocsátások trendjét figyelembe véve a század végé valól 3,6 3,8 CUS fokos ő felszíát hőmérséklet emelkedés nézett ki a világban az ipari forradalom kezdete óta amikor megszületett a kompromisszum ahogy te is mondtad a cél az volt 2 cus fokon belül tartsák a világországai az átlag felszíni átlaghőmérséklet emelkedését a század végére és azért hogy kis szigetállamoknak akik a legveszélyeztetettebbek egyébként a tengerszintemelkedés és a nagy viharok miatt az ő támogatásokat is be lehessen gyűjteni.

Beleírták ebbe a megállapodásba, hogy 2 Cus Fok, de lehetőség szerint 15 Cus Fok alatt.

Ez akkor egy kicsit ilyen futurisztikusnak tűnt hiszen hogy a hallgatók érzékeljék a különbséget, nem is a 3,8-hoz viszonyítok most, hanem a 2 Cus és a 15 Cus Fok közötti különbségnek a hatása, amit mi érzünk, az nem 25%, hanem kétszeres.

Ö, tehát iszonyú nagy lépést kellett volna megtenni, akár az energiahasználatban, akár a gazdaság működtetésében.

És ez a kicsit futurisztikus dolog, ez mind a mai napig egy kicsit futurisztikusnak tűnik. >> Hát egészen pontosan én nekem sarkosabb a véleményem.

Én azt mondom, hogy a másfél fokos cél mint szándék, ez Párizsban sem volt ráis, most pedig tulajdonképpen ez a hajó elment, tehát a másfél fokkos hőmérséklet emelkedésen belül tartani a ma a föld felszíni hőmérséklet emelkedését, szerintem ez ez már nem futurisztikus, ez reménytelen.

Tehát ez biztos, hogy nem valósul meg.

Az a kérdés, hogy a két fokot tudjuk-e tartani.

Márpedig, hogyha megnézzük a számokat, és az elmúlt év 10 évben, minden évben különböző intézetek, intézmények, kutatók kihozták a számaikat, ebből számomra az a kép rajzolódik ki, hogy távolabb vagyunk 10 év elteltével a párzsi céloktól, mint 15-ben voltunk a megállapodás elfogadásakor. és a fosszilis energiahordozóknak a használata mind a mai napig domináns maradt. >> Ez így van.

A légkörben az üvegházhatású gázoknak az aránya az gyorsan növekszik továbbra is.

Amikor Párizsban voltunk, akkor körülbelül 400 úgynevezett ppm értéknél volt a a széndioxid molekuláknak az aránya a légkörben.

Tehát igen jelentős növekedés volt, és azóta is talán a covid időszokott leszámítva, amikor visszaesett a gazdaság, és ebből fakadóan visszaestek a kibocsátások, azóta ez növekszik.

Van egy olyan remény, hogy talán az idén tetőzhet, de nyugtával a napot.

Tehát majd ezt jövőre vagy másfél év múlva, hogyha meglesznek a auditált adatok, akkor tudjuk megnézni.

Ez azt jelenti, hogy a másfél fok azért is elment, mert átléptük.

Magyarországon egyébként, ha Magyarországra vetítenem, mi a két fokot is átléptük. >> Hát érezzük egyébként az elmúlt években ezt éreztük. >> A nagy kérdés az a két fokkal kapcsolatban nem úgy hangzik, hogy átlépjük-e a kettő fokot, hanem mennyivel fogjuk átlépni, és onnan van-e visszaút?

Tehát lehet egy olyan gazdasági átalak átalakítást csinálni, hogyha 2050 után jócskán a kettőfok fölé megyünk, onnan vissza tudjuk-e hozni a felszíni átlaghőmérsékletet.

Egyelőre úgy tűnik, hogy az már szinte biztos, hogy jóval túllépjük a kettő fokot, >> és ennek meglehetően súlyos következményei lesznek.

Tehát itt nem az a kérdés, hogy 2 2,1 2,2, hanem minden 10 fok nagyon durva, nagyon súlyos. ö változásokat eredményez itt a Kárpátmedencében is, Európában is, a világ más részén is.

És ehhez bizony érzik a gazdák, a földművelők, az állattartók, érezzük mindannyian, megérzi majd a turizmus és így tovább, és így tovább.

Megérzik mindazok, akik egyébként a szabadban dolgoznak, mondjuk például az építőipar, tehát ennek nagyon súlyos következményei lesznek, ezt lehet előre látni.

Na most ugye COP 30 érkezzünk meg a hát ha nem is a mába, de néhány hónappal ezelőtti pillanatra.

Brazíliában, Belémben ez is megérne egy külön misét, hogy a belém az jó választás volt vagy sem, de szerintem ez ezt most én zárójábe tenném.

Ugye ott a célok ugyanazok voltak ezen a az összejövetelen is, mint korábban.

Első kibocsátás csökkentése, széndioxid kibocsátás csökkentése.

A tagországok vállaljanak kötelezettséget ezzel kapcsolatban.

Szigorúbb kötelezettséget vállaljanak, mint korábban.

A második kérdés visszatérő probléma ez a finanszírozás, hogy hogyan lehet finanszírozni az átmenetet, különösen a gazdag országok, hajlandók-e finanszírozni a szegényebb országok átmenetét?

Hiszen ők is szeretnéknek arra az életszínvonalra eljutni, ahol mondjuk Amerika tart, az európai országok tartanak, egy afrikai ország szeretné, vagy az országok többsége szeretné ezt a színvonalat elérni.

És hogyha ez energiafelhasználással jár, márpedig energiafelhasználással jár, és nekik van még ráadásul mondjuk kőolajuk, akkor miért is ne használnák?

Vagy ha ezt ki akarjuk váltani, akkor ennek az árát fizessétek meg.

És új elemként, hát ez se teljesen új elem, de mondjuk markáns, a korábbiakhoz képest markánsabb elemként megjelent az erdőpusztításnak a megakadályozása.

Te hogy látod, hogyan értékeled ezt a brazíliai klímacsúcsot?

Siker, kudarc, valami kis részsiker, hogyan látod? >> Vegyes a zsák, hogyha belenézünk.

Ö a az biztos, hogy soha ilyen nehéz geopolitikai körülmények között még nem jött össze klímacsúcs.

Ugyanis az országok egy részéről kifejezetten csökkenő ambíciószint van, kifejezetten csökkenő finanszírozási készség van.

Ugyanakkor növekszik a kibocsátás, tavaly is még növekedett legalábbis. és a hatások mind a természeti, környezeti, mind a társadalmi következmények, azok rohamosan emelkednek.

És van egyfajta türelmetlenség, van egyfajta bizalmatlanság a tagországok között az egymásnak tett ígéreteknek a beváltása vagy be nem váltása kapcsán.

Tehát nem volt jó előjele meg elősz ennek a klímacsúcsnak.

Említetted, hogy minden klímacsúcsnak általában valahol egy ilyen hármas rendszerben kell gondolkodni.

Az egyik, hogyan fogjuk tudni csökkenteni a kibocsátást.

A másik, hogyan tudjuk a már megtörténő klímaváltozáshoz való alkalmazkodást javítani.

A harmadik pedig, hogy kifizesse a révészt.

Tehát mennyibe fog ez kerülni és kifizesse ki.

Itt az utóbbira hadd hadd reagáljak.

Most én attól tartok, hogy félrecsúszott a történet.

Nem belémben előbb, de belémben is nagyon-nagyon látszik. a klímapolitikai tanácskozásokon, de ezt kibővíthetnénk az összes fenntarthatósággal kapcsolatos biodiverzitással kapcsolatos, tengerek állapotával kapcsolatos tanácskozásokra egyre inkább 80%-ban arról szólnak a megbeszélések, hogy ki kinek mennyit fizessen.

Nem egy egyszerű beszédhelyzet, főleg akkor nem, hogyha a pénzügyi igények benyújtása, illetve a annak kezelése egyre inkább geopolitikai gellert kap.

Az kétségtelen, hogy a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás, illetve a meg kibocsátás csökkentés, annak a megelőzése tehát egy csomó ország esetében nem fog tudni megtörténni anélkül, hogy külső segítséget kapjon.

De ez a külső segítség, ez mindig a valós gazdaságban kell, hogy landoljon, és gazdasági értelme kell, hogy legyen.

Az a vita, ami jelenleg zajlik, az egy kicsit már elszakítja a gazdasági valóságtól a az érveket, és inkább ilyen geopolitikai fegyver homlokhoz szegezés zajlik.

Most ott tartunk éppen, hogy csak klímapolitika tekintetében több mint 3 billió dollár igény van évente.

És hogyha hozzáteszem, az ehhez kapcsolódó egyébként fenntarthatósággal összefüggésbe hozható pénzügyi igényeket, ez 7 billió dollár évi kvázi pénzjuttatást jelent egyik országcsoportól a másikig.

Ez önmagában is borzasztó szám, de a klímapolitika tekintetében van egy másik hát elefánt a szobában, amikor a kiótói csúcs a 90-es években úgy döntött, hogy a gazdagabb országok segítsék a szegényebb országokat, akkor a világot nagyjából két részre osztották. volt 21-2 ország, amelyik a donor csoportba került, és a többi pedig a kedvezményezett csoportba.

Most a kedvezményzett csoportban vannak mind a mai napig ugyanazok az országbelértvek, Kínát Indiát Indonéziát Vietnámot Brazíliát.

Tehát azok a nagy gazdaságok, amelyek időközben robbantak és Kína például a világ első számú kibocsátója lett.

Viszont mindenki ragaszkodik a kedvezményzet státuszához.

És ez volt az egyik oka egyébként, hogy a donorországok, tehát a fejlett országok részéről a finanszírozási hajlandóság egyre csökkent, és ez vezetett végül oda, hogy az amerikaiakik is léptek a rendszerből.

Azt mondták, hogy ez így számukra továbbiakban elfogadhatatlan.

Ez a szellem, ez ott van minden egyes kopon, ott volt Belénben is.

És ezért ha megnézzük, hogy milyen konkrét megállapodásokra tudtak jutni, a pénzügyeket érintő kérdésekben egyikben sem született olyan konkrét eredmény, amire azt lehetne mondani, hogy na erre rá lehet nyomni a pecsétet.

Nekem az jutott eszembe, amikor erről többször is beszélgettünk már, hogy az a az a 7 billió az 7000 milliárd dollár, ugye?

Hát ez egy kimondani is, kimondani is az ember úgy elkezd kapaszkodni, hogy hohó, >> most ez reális ez a várakozás, hogy ezt majd az Egyesült Államok, Nyugat-Európa satöbbi satöbbi, a gazdagabb >> gazdagabb országok.

Többek között egyébként ebben mi is már Donországok vagyunk.

Magyarország majd ezt összeadja.

A de kevesebbet beszélünk arról, pedig szerintem ez egy megoldás felé vihetne bennünket, hogy nem pénzt kapnak, hanem technológiát.

Persze az is pénzbe kerül, de kisebb az esélye annak, hogy az a pénz az valahol szőrénzárán eltűnik.

Tehát technológiát vinni, naplemeket vinni, energiatároló rendszereket telepíteni, az talán könnyebb, mint néhány milliárd dollárt odaadni, hogy hát akkor kezdjetek ezzel valamit, és akkor oldjátok meg a problémátokat.

Itt azért csendbe teszem hozzá, azért van egy apró probléma, hogy van-e elegendő szak szaktudás és szakértelem ennek a modern technológiának a működtetésére, javítására, karbantartására és működtetésére? kedvezőtlenek a tapasztalatok, de ez talán lehetne egy ki bontakozási irány, vagy egy kitörési pont, hogy azt mondani, hogy oké, nem pénzt kaptok, sok-sok millió dollárt, vagy sok-sok milliárd dollárt, hanem kaptok technológiát, és ez segít benneteket abban, hogy kevesebb fosszilis energiát használjatok a jövőben.

Te hogy látod ezt? >> Hát a a Szarvánnál ragadtad meg a bikát.

Tavaly, amikor Azerbajdzsán volt a kopnak az elnöke, a nemzetközi tanácsadótestületükben részt vettem, és számos olyan beszélgetésem, vitán volt lehetőségem hozzászólni, hallgatni a feleket, amikor többek között afrikaiak vagy más országok azt mondták, hogy ha a gazdagok kirakják az asztalra minimum a másfél billió dollárt, mi meg azt haz hazavisszük, és majd csinálunk vele, amit jónak látunk, akkor van miről beszélni.

Ha nem rakják ki az asztalra, és mi nem talicskázhatjuk haza, akkor nincs miről beszélni.

Említett entitások

Témák

Személyek

Szervezetek, cégek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Óriási üzlet lehet a környezetkímélő élet #144”

Miről szól ez az epizód: „Óriási üzlet lehet a környezetkímélő élet #144”?

Kőrösi Csaba, az ENSZ Közgyűlés korábbi elnöke, a Kék Bolygó Alapítvány stratégiai igazgatója és Áder János volt államfő beszélgetéséből kiderül, hogy a COP konferenciák helyett a nagyhatalmak vezetőinek kellene megállapodniuk a károsanyag-kibocsátás csökkentéséről. Kőrösi Csaba… Az epizód a Kék Bolygó - Áder János podcastja című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 01. 12..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Óriási üzlet lehet a környezetkímélő élet #144”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Kőrösi Csa, Áder János.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Óriási üzlet lehet a környezetkímélő élet #144”?

Fő témái: környezetvédelem, károsanyag-kibocsátás, cop konferenciák.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Óriási üzlet lehet a környezetkímélő élet #144”?

Megjelenés: 2026. 01. 12.. Hossz: 33 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/kek-bolygo-ader-janos-podcastja/oriasi-uzlet-lehet-a-kornyezetkimelo-elet-144-45543868

Több epizód a Kék Bolygó - Áder János podcastja-ből

  • Ipari energiatárolás hatékonyan #154

    A Kék Bolygó podcast sorozatának #154. epizódjában Szűcs Marcell, a Planergy Solutions ügyvezetője a nagy ipari fogyasztók számára kifejlesztett akkumulátorszimulációs modellről é…

  • Aszály: baljós árnyak nyárra #153

    Európa 1980 óta a leggyorsabban melegedő kontinens, ami Magyarország vízháztartását is veszélyezteti. Lakatos Mónika éghajlati szakértővel a klímaváltozás, az aszályhelyzet és a t…

  • Jobb talaj, és még a vizet is megtartja #152

    A FitoWool gyapjú pellet egy fenntartható megoldás az aszályos időszakra, amely javítja a talaj vízmegtartó képességét, támogatja a talajéletet és hozzájárul a vegyszerhasználat c…

  • A jóllétünk ősi titkai #151

    A Kék Bolygó podcastben Nagyné Batári Zsuzsanna, a szentendrei Skanzen főigazgató-helyettese beszél a "Együtt a fenntarthatóságért!" című kiállításról, amely a fenntartható életmó…

  • Itt a lét a tét - a természeti tőke eltűnése #150

    Bartus Gábor környezetgazdász a Kék Bolygó podcast 150. adásában arról beszél, hogy bár Magyarország környezeti teljesítménye jó, a globális nagyhatalmak, így Kína és az Amerikai…

  • Egészséges otthon - időtálló építészeti megoldás #149

    A szalma, mint építőanyag, évszázadokon át használták, de mára szinte elfeledték. Ez a podcast rész a szalmapaplan nevű új, innovatív szigetelőanyagot mutatja be, amely hagyományo…

  • Világraszóló magyar fejlesztés #148

    Vida Ádám, az Edortech ügyvezetője egy új, szabadalmaztatott elektrokémiai eljárással készített fémötvözet anódról beszél, amely a lítium-ion akkumulátorok kapacitását a korábbiak…

  • Ahol élménnyé válik a fenntarthatóság #147

    A Planet Budapest kiállítás február 25-től várja a látogatókat a Vasúttörténeti Parkban, ahol magyar vállalkozások mutatnak be fenntartható megoldásokat. Az eseményről Unger Zsolt…

  • Űrállomásról az óvodába – hasznosított hőenergia #146

    A magyar HeatVentors cég ügyvezetője, Kakas József az energiatárolásról és a fázisváltó anyagok (PCM) alkalmazásáról beszélt. A HeatVentors intelligens hőtároló akkumulátorai akár…

  • Egészségesebb élet ősi gabonákkal #145

    A műsor vendége Simon András, a Nature Gold Hungária Kft. ügyvezetője, aki az ősi gabonákról, azon belül is az alacorról, a tönkölyről és a tenkéről beszél. Kiemeli ezen gabonák k…

Hasonló epizódok más magyar podcastokból