Kösz jó(l) vagyok!

A reklámoktól a kiégésig: Geszti Péter legkeményebb üzleti döntései

· PT1H4M29S

Összefoglaló

Geszti Péter a dalszerző, előadóművész és producer mesél az életéről, a karrierje során hozott nehéz döntéseiről és a személyes megújulásáról. Az epizódban szó esik a bukásokról, az öregedésről és arról, hogyan találta meg a belső békéjét és a "létvágyat" egy olyan pillanat…

Röviden

Műsor
Kösz jó(l) vagyok!
Megjelenés
2026. 04. 15.
Hossz
1 óra 4 perc
Szereplők, említett nevek
Geszti Péter, Clint Eastwood, Krizsó Szilvia
Témák
karrier, üzleti döntések, kiégés, önismeret
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Van egy mondás szoktam aztában idézni, hogy az embernek két élete van, és a második az akkor kezdődik, amikor megérti, hogy az élet véges.

Mondásom ezt a klint tisztoki kilencártó négy éves megkérdezték, hogy hogy a fenébe csinálja egy egyik egyre jobb filmet rendelsz még írás és azt mondta, hogy nem enged el be az öregben.

Azt olyam pont a szeménny egy tök jól sztori a szemve.

Ebukán, gratulálok, más meg sem próbálta.

Volt olyan lehetőségem a 2000 évek közepén ad hoztam egy döntést, egy találkozón, egy ügyet találkozón, ami meghatárazt az egész életemet azóta.

Kikülte, és mi a neve a mozisban a helye, de létezik, és nem mesel a fele.

Ain sem az FBI áll, és nem a KGB nem tud annyit tartani, mint a szaki.

Aki ha beindul hát, bepörög a gerigra, és hiába akarod, ő nem megy el a sonyba.

Most következő vendégem egyik dalának szövegéből idénztem, elméletileg a helyi terminátorról szól ad, de kis fantáziával szerintem magát a szerzőt is jellemezhetni, hiszen gyerekkora óta nyilvánosságban él, és bár közélet megnyilvánulásai, nem elképesztő sikerei miatt ellenségeinek se száma, őt nem állítják meg a károk és az ellen drukkerek.

A maga útját járja újabb és újabb nagyszabású projektekbe vág bele, és ezzel újabb és újabb sikerek ez zsebé be.

És talán ezért van, vagy másért.

Minden esetben úgy látom, semmilyen értelemben nem fog rajta akkor.

A közöldy a Podcast vendégek ezt pétel előadó művész dalszerző producer, szia.

Hiába akarod, hogy nem megy el a csúnyba.

Hát ez három nem értéked lesz.

Nem nincs a csúnyi vagy nem is a szélv.

Hogy csinálod, hogy tényleg azt látom rajtad, most ha valami szint, hogy nem fog rajtad a korszoba.

Egyszerűen nem nő a ráncaidnak a száma.

Mat az gondolom, hogy ez a természetes, ez az élet maga, és hogy ezzel küzdeni nem érdemes, hogyha esetleg nem vagy elégedett a külső, de azon még lehet változtatni, a belső ráncait szerintem azok sokkal fontosabbak, és ott viszont lehet ráztalanítani szerintem.

És ehhez én azt gondolom, hogy nagyon tudatosnak kell lenni, mert menedni kell az életedet érzelmileg, intellektuálisan, spirituálisan, fizikailag mindenféle szempontból.

És azt vettem észre az elmúlt három-négy évben, most már 6. exzen innen és túl, hogy egy olyan kiteljesedett nem felhőtlen, de szabad életet sikerült kialakítani, ami még tágabb, még könnyedebb és még inspirálóbb tud lenni, mint amilyen volt korábban.

Én nem panaszkodhatom az életem során nagyon kevés olyan rövid szakasz volt, amikor nagyobb nehézségekkel küzdöttem, ezek inkább magánlét drámákhoz, vagy betegségekhez, vagy ilyesmihez fűzőtek.

De hogy olvastam is róla, hogy sokszor az ötven fölötti emberek életében előfordul az, mondjuk az nem ártha sikeresek egyébként.

Hogy a gyerekeik már elkezdenek kirepülni, és ők ha egy egzisztenciát tudtak teremteni maguknak, akkor valahogy úgy felszabadulnak.

És tudnak olyan koncentrálni a klasszikusan a bullshit kategóriák úgy fogalmaznak, hogy a wellbeing, tehát a jó let.

Ami nem anyagi jó létet jelent feltétlenül, hanem az ember békébe kerül magával, már többet ért a világból, el tudja fogadni a világ, sületlenségeit, és önellentmondásait, meg rossz indulatát is helyenként, és olyan látja a világot, amilyen az talán valójában ő körülötte.

Van egy mondás, hogy szoktam aztani idézni, hogy az embernek két élete van, és a második az akkor kezdődik, amikor megérti, hogy az élet véges.

És hogy én ezen túl vagyok ennek a nem is megértésén, hanem az átélésén, és ezért megtanultam nagyon koncentrálni arra, hogy bármi, amivel foglalkozom, az valóban fontos legyen nekem nem feltétlenül anyagi egszenciális üzleti okokból, hanem hogy egyszerű érdekeljen.

Hogy azt a most már belátható időt, ami még hátra van, amíg még talán egészséges és vagyok, meg amíg még mondjuk szellemileg, vagy aktivitásban potens volt lenni az ember, akkor azt úgy kell eltölteni, hogy az egy érdemes élet legyen magam számára.

Jó, ez azért mondjuk azt nem lehet elvitni tőled, hogy szerintem a kívülálló kényszked az ember, akkor mindig azt gondolta róla, hogy ez egy érdemes élet, mert mindig olyan dolgokat csinálta, ráadásul általában nagyon sokszor a nyilvánosság előtt, amire jó volt odanézni, amivel sikereid voltak.

És én azt szoktam mondani Barenti körbe, hogy én két embert ismerek a szőkebb vagy tágabb környezetemben, aki önazonos, ráadásul állandóan jól van, még akkor is, ha nem igazán van jó, az egyik a férjem, a másik meg te vagy.

És mindig irrigykedve nézem azt, hogy úgy ki tudjátok magatokat rángatni, és nem is kell nagyon.

Neked volt egy időszak is, mert erről szeretnék meg beszélgetni, amikor picit kellett rángatni, de most tényleg jól vagy, és én tényleg nem. hogy nem változol.

Tehát azt látom, hogy fiatal vagy, fiatalabbnak látlak, mint láttak tíz éve vagy húsz éve.

Tíz évról nem voltam jó állapotban annyira.

Engem megviselte a 2010-es rendszerváltás, mert kulturálisan főleg.

De mindenféle értelemben lezárt szerintem egy csomó utat, ami nem csak nekem, hanem nagyon sok más embernek is.

Egy egyre szükülő, és egyre kevesebb lehetőséget kínáló kultúrát hagyott meg.

Ez vonatkozik az üzletre is, de ennél fontosabb nekem maga a kulturális dimenzió, és átalakultak fogalmak, teljesen eltűnt minden, amit korábban a moralitásról gondolunk az értékek fejreálltak, és ezt nehéz volt elviselni.

És ebből ki kellett rángatnom magam.

Ez 2015-ben történt meg a kirángatás egyébként, és azóta egyre inkább megyek a saját jólét.

Félé tudom, ez a mondás, hogy szoktam idézni, hogy a boldogság az nem egy hely, hanem inkább egy irány.

És hogy a felé lehet határozottan ismerni, hogy az ember már felismeri a saját igényeit, a saját képességeit, olyan embereket tud magam köré venni, akik inspirálják őt, akik nem lehúzzák, hanem hozzáadnak az életéhez stb.

Egyébként meg ezeknek a feleségének is szoktam mondani, hogy egy csomó olyan dolog, ami miatt egyszerűen tényleg nem érdemes felszíni magad a mérgelt, a gyűlöletet, a stresszt.

Sokszor arra gondolok, főleg most egy új dalomban is belekerült, egy újalomban is belekerült egy ilyen fogalom, hogy vi leszünk minek lista, itt mindenki úturista.

Majdnem kívülről annyiszor láttam, lesz a mindenki legyen rohangazás.

És hogy arra szoktam gondolni, és majd megpróbál most a kamasz lányaimnak is, ezt valahogy elmondani egyszerűen, amikor egyrészt köszönnek reggelen, és meg van egy kicsit idejük rám. hogy a magunk aspektusából nézve nagyon fontosak vagyunk, de igazából nem vagyunk fontosak a világnak.

Egy kisebb közösségnek lehet, hogyha értékes dolgokat hozunk létre.

A népszerűség nem azonos az értekteremtéssel, megélnek, ezem mi már túl vagyunk, aki a médiában dolgozik sok, az ezt megéli.

És hogyha van egy kis felelősség benne, akkor nem él vele vissza már mint a népszerűségére.

De úgy gondolok az életre, hogy van ez a földne bolygón, szerintem az univerzumnak legszebb és legjobb úrjó, ez egy űrhajó.

Ez egy olyan űrhajó, amin van levegő víz, meg tudjuk termelni az élethez szükséges energiátot, az ételeket és gyegeket.

Ez az űrhajó minden ébe megkerülni a napnevű csillagot. 365 nap alatt szokták mondani, hogy ez az utazás önmagában még ingyen van.

De ha egy kicsit univerzálisabb szempontból nézel rá saját életedre, maximos saját jelentéktelenségére tud megállapítani, akármilyen népszerű vagy éppenség el egy országon belül.

Ha innen nézed, akkor picit le tudod hántani azt a sok külsőséget jelentéktelen mázt, amitől valaki ismert lesz, vagy sikeresnek mondják, és tudod nézni magát az embert.

Aki most éppen 62 éves lesz, aki most éppen, nem tudom, két gyerekapja, aki most éppen még álmodózik, hogy csinál pár új dolgot, aki nyilván tudja azt, hogy még mitől van, 10-15 éve, amikor még nem fogják találna betegségek szétnyúzni az életét.

Objektív lenni, szerintem nagyon tudéként nem tudsz soha az emóció megszabadulni.

Amúgy is nagyon nehéz szerintem objektívnek lenni, de hogy ha innen nézem, akkor ez a fajta kicsinsége az embernek egyben felé szabadíthatja.

Hogy nem kell a kicsinségeknél is kicsinségebb dolgokkal foglalkozni, mert lényegtelek.

És hogy tényleg megtanultam azt, hogy ami ma idegesít, vagy ami ma zavar, arra már egy hétmó nem gondolok.

Két hónap múlva már is felejtem.

És hogy tényleg lehetegyszerűbb legtisztában érzékelhető dolgaira kell koncentrálni, ami örömet okoz, ami felszabadít, ami inspirál, amit jókedve van, amitől azt jelenti, hogy ez egy jó nap lesz.

És tudom, hogy ezek ilyen közhelszerű dolgok, de igazából ezt meg kell próbálni megteremteni.

A boldogságot nem keresni kell, hanem valami megszervezni szerint.

Igen, ebben igazad van, és most mondhatnám a károgokat, hogy jó hát neked könnyű, mert neked már mindenre megvan, te most már lehetsz boldog, de nem ebben az irányba akartam elmenni, hanem töre emlékszem, hogy tényleg mélyen folyatál, elismerted azt a jelentet talán a lencsi rajzolta a családotokhoz.

És akkor ugye ő rajzolta a családot, és te voltál ott az eső felhő.

És ebből, hogy jutottál el oda ahhoz a felismeréshez, hogy vannak a jelentéktelen dolgok, amikkel nem foglalkozunk, és a boldogságra koncentrálunk, vagy az szűkekörnyezetünkre.

Igazából ez a kérdés, hogy mi volt az a pont, ahol azt mondtad, hogy oké, akkor eddig ez így volt, de most hogy változtatsz?

Nézd ennek több, laje vagy összetevője van.

Az egyik az, hogy sokat beszélgettem magammal, és meg kellett állapítanom, hogy korábban, a magyar történszakon végeztem, és azt gondoltam a világról, hogy a demokrácia nevű intézményrendszer, ez noha tele van önellentmondásokkal, és nagyon sok torzulás van benne, vagy tud lenni benne.

De mégis az a legjobb módja a közösségek együttélésének.

Ebén a mai napig meg vagyok győződve egyébként.

Erről erről nem tudok lemani, és nem is akarok.

És az, hogy ez az intézményrendszer úgy tűnik, hogy ennek az országnak nem kell, az egy tényé kezdett válni, amit én nagyon nehezen tudtam elfogadni, mert azt gondoltam, hogy azért ez mégis csak akar lenni majd egy Európához tartozó és egy nyugatos kultúrához tartozó ország.

És akkor nagyon úgy tűnt itt hosszú, másfél évszer, már erről beszélgetünk, hogy ez nem kell itt.

És hogy ki kellett mondanom azt, hogy lehet, hogy én tévedtem.

Mindig az a lényne ez az életünkben, amikor valami olyasmiről kell újabb megállapítást tennünk, amiről szilárd meggyőződésünk volt, és ezen változtatnunk kell, és ez nagyon-nagyon nehéz.

És akkor ki tudtam mondani azt: hogy, hát oké, ezt így te tévedtél.

Ez nem úgy van, ahogy te gondoltad, és hogy lehető ez az egész korszak, amit mondjuk 1990 óta ír az ország, demokratikus kísérletnek is lehetne nevezni.

Ez egy apró betűrész lesz majd a magyar nép történelmében, amit nem szoktak elolvasni egyébként a gyerekeket a kötelező tananyakban sem.

És hogy én egy alapvető paradigmában rosszul gondolkodtam idáig.

És ez nem túlkelet estem lelkileg, hogy én ezt ki tudjam mondani, hogy ez ilyen itt.

És hogy ezt elfogadni nehéz, de megtanulni együtt élni bele azt lehet.

Ez volt az intellektuális része a dolognak.

Volt egy érzelm, és volt egy aktivitási része a dolognak.

Az érzelmi, hogy egyre jobban megprátom koncentrálni a családomra, illetve nyilvánok még élt az édesanyám, és hogy ezek úgy ugyan felnőbe lettek benne.

Megértettem, hogy őket boldogtalaná fogom tenni azzal, hogyha engem álman esőfelek látnak.

És akkor azt mondtam, hogy ez nem fér bele.

Akármilyen rezim van itt ott, amolt, akármi történik, az nem lehet, hogy én egy lelki teher legyek a családomnak, akiket elegan szeretek a világ.

Ez az egyik, a másik pedig, hogy ösztönösen nyúltam oda, ahol mindig is boldog voltam a zenéhez.

És írtam egy új albumot, amiről utólag azt gondolom, hogy van rajta két-három jó dal, de arra pont jó volt, ha ez a létvány című album, nem véletlenek címesen.

Újra azt akartam, hogy legyen kedven az élethez, hogy éhes legyek az új feladatokra, hogy ne a negatív erők vigyék el a figyelmemet és az energiámat, hanem az, amit én magam kiválasztok a világból, és pozitívan gondolkodva, lezárva azokat a szivárgásokat, ahol be tud jönni mindaz a gyűlölet, és mind az a nyomasztó világ, ami sokan dolgoznak egyébként, hogy így legyen.

És akkor valahogy ez a tudatosság a zenél és új embereket választottam, új partnereket, új szerzőket, ugye én nagyon sok előadást tartok a megújulásról.

Ezek erről szoktam beszélni, és akkor azt gondoltam, hogy hát ezt nem csak beszélő, hanem csináld is.

És akkor belevágtam egy új album megírásába.

A zeneiként az tényleg egy olyan dimenzió, ami kiszedi az embert a valóságból, és nagyon könnyű által a szökési sebességet fölvenni.

És ez a három együtt, ez tulajdonképpen egy-két év alatt engem rendben rakott.

Rosszul mondom, mert én raktom rendbe magamat egyfajta tudatossággal.

Én te úgy hívod magad, hogy gesztikém magadban beszélgetsz.

Néha igen, az jól tesz, mert akkor nem hisz el, hogy te már vagy valaki.

Ez a kero kicsit mitől képzelek.

Az olyan vicceselő, most már ugye 61 éves, elmutta, és akkor még jönnek az ilyen posztok, hogy petik, így petik, úgy tudod, és jó képze.

Van, aki nem személyiségbírja, hanem tényleg olyan kedvesek.

Anyukádnek ezt a kicsi fia volt, te mindig elmondod, hogy neked az, hogy te hiszel magadban, annak az alapja.

Ugye az édesapámról elég kevés szó, mert nagyon régen hat meg, 1987-ben, és talán a legnagyobb vesztesége volt az életemnek, hogy ilyen korán volt meg.

De hogy az ő nagyon eltérő személyiségük az mégis egy pontban ford össze, az az én személyem volt, amiről én nem tehettem óriási másli, és tényleg azt amani, hogy sokféle módon tud az emberek árni a saját családja, de nálam ez nem történt meg.

És hogy pont az ellenkezője történt, hogy szeretetet, elfogadást kaptam, figyelmet kaptam, kis kulturális alapokat, olvassál a művelődés, ez nagyon fontos.

Az a menő, ha valaki művelt, és akkor én magamtól isként már a iskola előtt is olvas, meg tudom olvasni, és nagyon sokat olvastam, és…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „A reklámoktól a kiégésig: Geszti Péter legkeményebb üzleti döntései”

Miről szól ez az epizód: „A reklámoktól a kiégésig: Geszti Péter legkeményebb üzleti döntései”?

Geszti Péter a dalszerző, előadóművész és producer mesél az életéről, a karrierje során hozott nehéz döntéseiről és a személyes megújulásáról. Az epizódban szó esik a bukásokról, az öregedésről és arról, hogyan találta meg a belső békéjét és a "létvágyat" egy olyan pillanat… Az epizód a Kösz jó(l) vagyok! című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 04. 15..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „A reklámoktól a kiégésig: Geszti Péter legkeményebb üzleti döntései”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Geszti Péter, Clint Eastwood, Krizsó Szilvia.

Milyen témákat érint ez az epizód: „A reklámoktól a kiégésig: Geszti Péter legkeményebb üzleti döntései”?

Fő témái: karrier, üzleti döntések, kiégés, önismeret.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „A reklámoktól a kiégésig: Geszti Péter legkeményebb üzleti döntései”?

Megjelenés: 2026. 04. 15.. Hossz: 1 óra 4 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/kosz-jo-l-vagyok/a-reklamoktol-a-kiegesig-geszti-peter-legkemenyebb-uzleti-dontesei

Több epizód a Kösz jó(l) vagyok!-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból