Nőszintén Podcast

Állóképes gyerekek és szüleik | S02E13

· PT1H4M37S

Összefoglaló

Révay Dóra családsegítővel az iskolai bántalmazásról és annak megelőzéséről beszélgetnek. Szó esik Kim John Payne "Állóképes gyerekek" című könyvéről, a bullying pszichológiai hátteréről, és arról, mire figyeljenek a szülők, ha gyermekük bántalmazás áldozata lesz.

Röviden

Műsor
Nőszintén Podcast
Megjelenés
2024. 11. 27.
Hossz
1 óra 5 perc
Szereplők, említett nevek
Monostori-Prohászka Ágnes, Révay Dóra, Udvarhelyi Mónika, Makó Mariann
Témák
iskolai bántalmazás, bullying, gyermekvédelem
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

[Zene] [Taps] négy velencei tavi nő négy hang négy élet négy stílus négy út gyertek velünk hallgassatok minket őszintén tabuk nélkül anyaságról párkapcsolatról nőiességről vállalkozói létről gyereknevelésről énidőről önismeretről és minden másról ami minket nőket és anyatársainkat érint ez itt a őszintén podcast és akiket hallhattok monostori proházka ágnes makó marián udvarhelyi mónika szlifka tünde és néha a téma szakértő [Zene] vendégei sziasztok sziasztok szt sziasztok szi sziasztok szeretettel köszöntünk benneteket ma ismét vendégünk van révai dórát szeretettel köszöntjük itt a szitakötő minibe itt vagyunk újra kápolnesnéken vasárnap reggel van és nagyon köszönjük hogy elfogadtad a meghívásunkat és eljöttél a család mellől ide hozzánk hogy elmesélj nekünk egy rettentő fontos témát ami a hát a egy könyv kapcsán jött az ötlet meg ugye érintettként beszélhetünk róla mert akár szülőként akár egyéb ponton is találkozunk ezzel a a gyerekek közötti bántalmazásról fogunk beszélgetni egy könyv kapcsán amit megmutatsz kamerának tóra ez a ez állóképes kamaszok állóképes gyerekek a kim john paynek egy újabb könyve biztos találkoztatok már a ezekkel a könyvekkel én az összeset elolvastam és nagyon szeretem és nagyon ajánlom és és dóra azt hiszem hogy most a a legkompetensebb abba hogy nekünk meséljen erről a könyvről illetve a a könyvben található eszközökről hogy hogyan vesszük észre hogyha bajban van a gyerekünk hogyan tudunk neki segíteni és hogy ez az egész hogyan áll össze egy egy folyamattá egy képpé egy lehetősége azért hogy esetleg a kapcsolatunkat mélyítsük a gyerekkel vagy az ő kapcsolatát biztosabbá tegyük a közösségében szia dóra szia sziasztok nagyon köszönöm nektek a meghívást a elsősorban azt szeretném elmondani a könyvről hogy ezt most kim john pain egy egészen új szerkesztési módszerrel írta ami pedig az hogy történetmesélő a könyv egész röviden egy a az első 90 oldalban szól a szülőkhöz és meséli el a pszichológiai hátterét a a zaklatásnak bántalmazásnak bullyingnak és utána 10 gyerekek által első szemm első személyben írt történetet hoz ami ami azért eszméletlenül jó mert le tudunk ülni a gyerekünkkel és el tudjuk együtt olvasni ezeket a történeteket vagy a kamaszok nak már inkább így oda tudjuk adni hogy hogy figyi ezt a történetet mindenképp olvasd el és aztán tök jó hogyha beszélgetünk róla hogy hogy mit látsz ebből és ez egy egészen új eszköz abban hogy hogyan tudunk a a gyerekeink életében részt venni ö ezek a gyerekek már fiatal felnőtt huson éves egyetemista korukban írták le korábbi történeteiket de ugye kim john paine szociális munkásként iskolai pszichológiai tanácsadóként és tanárként is dolgozott gyerekek körül úgyhogy nagyon nagy tapasztalata van arról hogy hogyan élik a gyerekek az iskolai életüket és hogy hogy milyen nehézségekkel küzdenek és hogy hogy lehet velük ezekről a témákról beszélgetni nekünk szülőként szerintem nagyon-nagyon fontos üzenet az hogy az iskola iskolában történő vagy akár mondjuk a sportegyesületben tehát gyerekek gyereknek az iskolán kívüli tevékenységé bármilyen közönségben bármilyen gyerekközönségben előforduló csúfolódásról bántalmazásról a gyerekek nagyon-nagyon kevés esetben mesélnek otthon a szülőknek nyíltanm tehát hogy ez az oldáskori hazajövök elmesélem hogy megrugott a pistike ez ez már kisiskolás korban de főleg ugye a könyv a kis kamaszokról kamaszokról szól elsődleges kiskaszkor kamaszkorban már ez nem jelenik meg annyira szégyellik ami velük történik és annyira nem értik hogy mi van hogy hogy nagyon nehezen tudják megfogalmazni hogy mi történik velük és ezért azt gondolom hogy hogy az egyik legjobb üzenete ennek a könyvnek hogy mi az amire szülőként figyeljünk mit fogunk észrevenni otthon a gyerekünkön hogyha valami történik vele mi az amit észre tudunk venni otthon a gyereken mi az ilyesmiket fogunk látni hogy a sokkal többet veszekszik a testvéreivel egy túlkontrolláló viselkedést vesz föl ő akarja irányítani a játékot amit nyilván a testvérein nem fognak jól viselni sokkal kisebb dolgokra kiakad sokkal több lesz ez a meldown az a fajta histi ami nem hiszti hanem hanem igen ilyen ilyen érzelmi összeomlásomás amiből nag nagyon nehéz kimozdítani az átmenetek nehezebbé válnak nehezebben indul el a suliba több olyankora a a nem kifogás nem akarok menni fáj hasalmas szokásos szorongásos dolgok amikor azt gondolom már hog nagyon sokan tudunk nehezek lehet az az esti lefekvés nehéz lehet újr kérheti hogy maradjunk ott egy kis kamasz ugye már nem azt akarja hogy fogjuk a kezét de hogy olyankor ered meg azája és és kezd mesélni igen de nem azt fogja mesélni hogy mi történik vele hanem egyszerűen csak az az az igénye hogy hogy vele legyünk mert szorongással megy az alvásba hú de ezt tök nehéz szerintem szülőként észrevenni hogy amikor arról beszél a gyereket hogy anya képzeld el amikor kín voltunk a réten és akkor leesett a falevél akkor igazából nyilván nem ez van mögötte hanem az hogy még húzza az estét hogy még még mé maradj ittt szülőként meg már pörgetnéd leet így én szeretnéd ha indulna a gyerek nélküli időszaka a napodnak az a következő 22 perc amit még ébren tudok tölteni igen igen igen abszolút és hogy hogy ne is legyen lelkifurdalásunk hogyha ez nem sikerülü egy idő után össze fog állni tehát hogy ha ha ezeket a jeleket már így hallottuk olvastuk a könyvben akkor össze fog állni a kép amit ezután tehetünk az az hogy elkezdünk kérdezősködni a bocsánat és ami ide még bejöhet hogy esetleg a tanárok jelzik hogy rendetlenkedik az órán többet megzavarja az órát vagy nem készülüm a házi feladata ühüm hogy egyszerűen máshogy van jelen az iskolai életében ez ugyanide sorolható kérdeztetek ennyit így ovis korból nálunk most volt ilyen fogadóóra és hát az ovón nénni áradozott a gyerekről mondtam hogy szerintem összetéveszt valakivel mert hogy tökéletesen az ellentétét mondta el ahogy viselkedik és örülhetnék neki de nem örülök neki tehát hogy hogy ő így ennyire tartja magát az óvodába tehát hogy ez borzasztó nehéz lehet két szerepe tehát hogy hogy itthon kijön a feszültség igenis sír kiabál hisztizik tehát hogy így meghúzza a határait nemet mond ott meg mindenbe bevonható simulékony soha nem sír ez ez jó nekem is van egy ilyen gyerekem ez egyfajta működés egy természet tehát hogy nyilvánvalóan van benne egy erős megfelelés a abba a környezetbe ahol nem érzi magát annyira biztonságban ami természetes hogy az otthonon kívül sehol máshol nem érzi magát annyira biztonságban mint otthon és nem feltétlenül kell ezt már valami negatívnak tekinteni tehát hogy tök jó hogy észrevetted ezt de hogy hogy nem kell elkezdeni aggódni ez lehet egyszerűen az ő személyiség típusa hogy hogy így erős benne a megfelelés a a környezete felé attól baromira elfárad az idegrendszere hogy zon néni megkért a pistike ezt akarja játszani akkor ezt játszom nem kezdek el vele veszekedni hogy én nem ezt akarom játszani igen és ettől elfárad és mire hazaér addigra de valahol mindannyian így vagyunk ezzel ugye tehát hogy úgy kimegyünk a nagy világba munka barátok kapcsolatok és mindenhol próbáljuk a jó képet tartani és tartani magunkat megtartani magunkat és akkor hazamegyünk és otthon végre lehet és akkor ugye ilyenkor csodálkozunk mindig hogy de miért velem hát miért kivel hát itt vagyok iton itt engedhetem meg tehát hogy hogy ebbe így talán fölismerhetünk egy ilyen elnézést hogy hogy én vagyok az akire rámeri ventillálni a problémáit tehát hogy ami a rosszba a jó hogy egy picit lássuk meg ezt is hogy otthon érzi magát velem hogy velem beszekszik igen de akkor itt a kamaszoknál ez meg különbség hogy ak az iskolában is már kimutatják azt hogy valami nem stimmel nem feltétlenül nem feltétlenül ugyanígy meglehet ez hogy az iskolában tartják magukat és hazajönnek és mindenkivel úgy beszélnék mint egy rongyal abszolút működhet ott is ez mondom megint személyiség típus kérdése is talán neveltetés kérdése is de semmiképp nem a mi hibánk tehát egyik gyerekünk lehet ilyen a másik meg olyan és én is azt vallom hogy az a jobbik eset ha a gyerek az iskolában tartja magát mert a fordítottja is fennál hogyha otthon annyira erősek a a keretek határok hogy nem lehet lázadni akkor az a gyerek az iskolában fog lázadni és nem csodálkozunk hogyha mondjuk belőle lesz egyébként egy tegnap egy ilyen nagyon érdekes beszélgetés a férjemmel beszélgettünk az önbizalomról ő hozta szóba és és az volt a kérdése hogy hogy lehet az hogy az egyik ember hát mondjuk úgy hogy úgy születik hogy van önbizalma a másik pedig úgy hogy nem na most nyilván nem úgy szület tehát hogy oké belemehetünk most spirituális hogy mit hozunk satöbbi nem erre gondolok hanem a beszélgetés végére az lett a az lett a szerintem nagyon jó kérdés és ami így kialakult hogy például nekem is a két lányom ég és föld és az egyik egy ilyen folyamatosan visszaigazolást keres tehát minden nap megk nézi de anya szeretsz ühüm pedig sokkal több figyelmet kap ő tehát hogy így nagyon figyelek rá és egészen pici kora óta gyakorlatilag ő volt apa kedvence és körülötte forgott a világ tehát hogy így azt gondolnám hogy ha valakinek lenne na az ő és egyáltalán nem és hogy az mitől lehet hogy ezt a ezeket az önbizalom inek óat nyomkodjuk beléjük és hogy van akinél eléri a célt tehát hogy működik lesz önbizalma és a másiknál nem ez miért van hát én nem vagyok pszichológus úgyhogy erre nem fogok neked szakmai választ tudni adni én az én hitvilágomban az van hogy igen érkezünk egy cuccal nekem is és és és ez is befolyásolja és az is befolyásolja hogy ugyanabban a családban felnövő három gyereknek valójában három szett szülő van mert hozzuk mi szülők ez de jó hogy mon hogy 300 szülők tényleg így van mert hozzuk mi szülők a saját karmánkat a saját múltunkat tehát hogy az akár a gyerekkorunkból hozott sérüléseinket egy családterápiás példa hogy egy egy családterapeuta apuka leírta az egyik szakkönyvünkben hogy hogy nagyon örült mikor kisfia született minden szépen jól ment jól érezte magát a szülői szerepben és amikor a a kisfia hat éves lett akkor akkor valahogy ilyen iszonyú nagy távolságot kezdett tartani a kisfiútól ezt nem ő vette észre nyilván mertogy magunkra nagyon kevés aláletássunk hanem a felesége a környezete hogy megváltozott a kisfiával a kapcsolata úgyhogy elment saját terápiába a családterapeuta ahol kiderült számára hogy vagy hát összekapcsolódott hiszen tudta hogy hat éves kora előtt az édesapja nem volt jelen az életében de hogy ezt ennyire közvetlenül megj megjelent ez a dolog a saját fiával való kapcsolatban az ő édesapja a háborúban volt hat éves koráig addig az édesanyjával ketten voltak hazajött apuka anyukának lett egy társa és ő pedig harmadik lett az addig kizárólagos kapcsolatban a az anyukával és ez egy tudattalan folyamat volt nyilván saját terápiában előtte is dolgozott vele de hogy ez újra feljön a mikor a gyerekünk annyi idős lesz mint amikor mi elszenvedtük ezt a traumát feljöhet bocsánat senki ne kezd kereskedni a múltjában feljöhá tehát hogy ennyire sok minden befolyásolja azt hogy egy bizonyos gyerekünknek adott korban vagy akármilyen helyzetben milyen nehézség szerintem egyébként nagyon fontos ugye erősíts meg ebben hogy bármilyen problémával küzd a gyermekünk először a saját utunkon induljunk-e ugye tehát hogy így nézzünk rá magunkra hogy hol van ebben az én felelősségem és ne nem direkt felelősségre gondolok tehát hogy hogy ez az emészem magamat hogy hol rontottam- el hanem hogy hogy ú mit hoztam én nem feltétlenül nem nem tehát hogy hogy én azt gondolom hogy elsősorban azzal foglalkozzunk hogy a gyereknek hogy tudunk megnyugtatóbb biztonságosabb közeket kialakítani persze az az egyértelmű tehát hogy nem az hogy hazajön a gyerek mondja a problémát és akkor oké megyek pszichológus sziasztok tehát hogy g gondoltam nem í nem nem is tehát hogy é de hogy hogy tehát az amit én látok hogy mondjuk hozzám elhozzák a gyerekeket és akkor tudod így itt a gyerek elromlott tehát hogy szerintem ott dolgozzunk mindenképp a gyerek mindig tünet családban ezt ezt akart mondani köön igen tehát családterpe ú a fejemmel én ezt ezt ezt tudom mondani csak úgy tűnik bocsánat nekem ennyire evidencia volt hogy a gyerek mindig a családi helyzetnek a tünethordozója mindamellett hogy hiszek abban hogy érkezik egy cuccal egy egy feladattal amit neki mindenképp meg kell itt tapasztalnia de ez ez egy tehát hogy ez egy full circle egy egy teljes kö ebben szerintem arról is beszéljünk hogy hogy bármikor lehet a gyerekünk ebben a dologban áldozat mertogy nincs olyan tipikus gyerek hogy aki szemüveges vagy aki alacsony vagy aki túl magas hogy ugye nem ez alapján alakul ez ki hogy miért bántják egymást a gyerekek nem nem kim nagyon fantasztikus példákat hoz a könyvben és ilyen abszurd dolgok oké amit te is mondasz hogy szemüveges a kisfiú üm kövő a kisgyerek szegény családból származik a kislány és nem olyan divatos a a az öltözéke ilyen példákat hoz hoz kím de hogy a könyvnek az gondolom a veleje és minden ami a ami legfontosabb hogy megragadjuk szülőként a témában hogy nem azért bántják folyamatosan a gyereket mert szemüveges hiszen és itt jön az hogy nagyon szépen felépíti kim a gyerekkel való beszélgetésnek a folyamát hogy leül le lehetül szülőként is segítőként is le lehet ülni a kisgyerekkel és beszélgetni vele arról hogy de van az osztályodban más is aki szemüveges ugye igen mert a józsika meg a pistikei szemüveges és őt is csúfolják nem őket nem akkor tény mert hogy a gyerek meg van róla győződve hogy őt azért csúfolják mert szemüveges igen mert azzal azt a gombot nyomják mt erre reagál igen ö és és akkor hogyha ezt szépen sikerül felépítenünk ezt a beszélgetést akkor a kisgyerek megérti hogy őt nem azért heselik mert szemüveges és akkor onnantól vissza lehet kérdezni hogy akkor szerinted miért nem fogja tudni rá a választ de tök jó hogyha keresi magában a másokokat m hiszen neki kell megértenie ő lesz abb a helyzetbe és onnan lehet tovább vinni ezt a dolgot hogy hogy nem gondolod hogy hogy például keressünk olyat akit akit akinek szokták mondani de akkor ő mit csinál hát hogy ő…

Említett entitások

Témák

Személyek

Szervezetek, cégek

  • Kim John Payne

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Állóképes gyerekek és szüleik | S02E13”

Miről szól ez az epizód: „Állóképes gyerekek és szüleik | S02E13”?

Révay Dóra családsegítővel az iskolai bántalmazásról és annak megelőzéséről beszélgetnek. Szó esik Kim John Payne "Állóképes gyerekek" című könyvéről, a bullying pszichológiai hátteréről, és arról, mire figyeljenek a szülők, ha gyermekük bántalmazás áldozata lesz. Az epizód a Nőszintén Podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2024. 11. 27..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Állóképes gyerekek és szüleik | S02E13”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Monostori-Prohászka Ágnes, Révay Dóra, Udvarhelyi Mónika, Makó Mariann.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Állóképes gyerekek és szüleik | S02E13”?

Fő témái: iskolai bántalmazás, bullying, gyermekvédelem.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Állóképes gyerekek és szüleik | S02E13”?

Megjelenés: 2024. 11. 27.. Hossz: 1 óra 5 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/noszinten-podcast/allokepes-gyerekek-es-szuleik-s02e13

Több epizód a Nőszintén Podcast-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból