Nőszintén Podcast

Anyaság a mi szemünkkel | S01E01

· PT46M24S

Összefoglaló

A Nőszintén podcast első epizódjában négy nő beszélget őszintén az anyaságról, párkapcsolatról, nőiességről, vállalkozói létről, gyereknevelésről és önismeretről. A fő téma a nők visszatérése a munkába anyaság után, és az ezzel járó mérlegelendő szempontok.

Röviden

Műsor
Nőszintén Podcast
Megjelenés
2024. 05. 01.
Hossz
46 perc
Szereplők, említett nevek
Makó Mariann, Udvarhelyi Mónika, Szlifka Tünde, Monostori-Prohászka Ágnes
Témák
anyaság, párkapcsolat, nőiség, vállalkozói lét, gyereknevelés, önismeret
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

[Zene] [Taps] négy velencei tavi nő négy hang négy élet négy stílus négy út gyertek velünk hallgassatok minket őszintén tabuk nélkül anyaságról párkapcsolatról nőiességről vállalkozói létről gyereknevelésről énidőről önismeretről és minden másról ami minket nőket és anyatársainkat érint ez itt a őszintén podcast és akiket hallhattok monostori proházka ágnes makó marián udvarhelyi mónika szlifka tünde és néha a téma szakértő [Zene] vendégei sziasztok sziasztok sziasztok sziasztok szeretettel köszöntünk mindenkit ez az első adásunk és reméljük hogy elnézőek lesznek velünk szemben mert még soha nem csináltunk ilyet viszont nagyon nagy szeretettel készültünk és én vagyok az a szerencsés aki hozhatta a mai első témát igazából én arról szeretném hogyha beszélgessük mert szerintem ez nagyon sok mindenkit érint legalábbis én így kócsként azt tapasztalom hogy nagyon sok anya küzd ezzel hogy a visszatérés a munkába hogy megéri-e hova menjen vissza milyen munkakörbe és szerintem nagyon sokan olyan szempontokat nem vesznek figyelembe ami hosszút távon hatással van a család életére hogy mi az amire gondolok például arra hogy mondjuk egy egy gyereknek mennyire más úgy felnevelkedni hogyha hogyha otthon van az édesanyja és mondjuk ebéddel várja vagy mondjuk nem probléma az hogy amikor beteg akkor nem a nagymama vagy a szomszédnéni vigyáz rá hanem hanem az anya az aki aki ott van vele vagy esetleg egy egy férjnek vagy egy társnak mennyire kényelmes az hogy hogy nem egy nem egy ideges valaki fogadja otthon aki éppen akkor esett haza a két gyerekkel az óvodából bölcsödébb munkából és még nincsen vacsora kupleráj van otthon mindenkinek a haja égnek el tehát hogy szerintem ezek olyan dolgok amik amik amik pénzben nincsenek kifejezve viszont akkora érték adnak a családnak amit érdemes mérlegelni akkor amikor az ember visszamegy dolgozni hogy oké ott a jó fizetés de de mi az amiről lemondunk ezáltal hogy ez ez lenne a mai témánk nem tudom mit szóltok hozzá ezt nagyon szépen mondtad szerintem köszön és hogy kimeríthetetlen témaforrás ebben biztos vagyok mert mert szerintem nagyon tudatos gyerekvállalást kell akkor hoznunk gondolást arra hogy hogyan szeretnénk gyereket és családot alapítani mert gyakorlatilag nekünk anyáknak ez azzal jár hogy akkor feladjuk azt amit odáig csinálunk és hogy ugyan legtöbbünknek nagyon vágyott szerep az anyaság de mire mondjuk a 30-as éveinkben eljutunk odáig hogy párkapcsolat stabil van remélhetőleg van egy olyan hivatás amit szeretünk és szívesen csinálunk és viszont az anyaság hív bennünket akkor annak egy nagyon erős vonala van hogy igen én nagyon szeretnék anyuka lenni de igazából ugrok egyet az ismeretlen be és hogy hova ugrok hogy ugrok-e úgy hogy valaki mellettem van és számíthatok rá vagy úgy ugrok hogy oké ugrok egy kicsit egy évig otthon leszek a gyerekkel aztán visszamegyek dolgozni vagy hogy felvállalom azt hogy ez egy teljes életformaváltás és hogy tudom-e igazából hogy ez mit jelent mertogy mondják ugye a barátnők hogy megszületik a baba megváltozik az élet minden más lesz de ezt ugye már sokszor ilyen kliséként halljuk hogy hogy hogy jó de én má én majd másképp csinálom velem ez majd nem úgy fog megtörténni és aztán mégis csak együtt ologatjuk a babakocsit a a játszótér szélén és mégis csak ugyanazokkal a dolgokkal találjuk szemben magunkat hogy igen igen nagyon vágytunk anyává válni nagyon vágytuk ezt az állapotot de közben meg közben meg mégis azt látjuk hogy reggel a férjünk elmegy dolgozni ő csinálja azt ami számára fontos és hogy mi adunk ebből valamit föl és nem biztos hogy végleg vagy nem biztos hogy hosszú időre de de mégis csak a a mi oldalunkról egy lemondás van ami eg csodálatos út is egyben de hogy kevés szó esik szerintem erről a típusú áldozatról hogy hogy igen vagy valaki odáig és aztán leszel valaki valaki más valaki de hogy nem is ismered azt a valakit aki akkor válsz amikor anyává válsz és hogy ez egy ilyen elképesztő hullámvasútat hoz az életünkben és persze nyilván az ember tudja hogy változás jön de a változásban nagyon sok minden bepörög hogy megváltozik a párkapcsolat megváltozik a a kővilággal való kapcsolódásunk és és ugye jön egy ismeretlen kis lény aki nem tudjuk hogy hogyan érkezik milyen milyen lesz mit lehet vele csinálni mert vannak gyerekek aki mellett mindent lehet csinálni és aztán vannak olyan gyerekek akik meg nyilván nem annyira rugalmasak ebben és és ebben szerintem nagyon sok bizonytalanság is van meg frusztráció van és ugye még mindig ott tartunk hogy beszélni erről nem biztos hogy felmerjük vállalni vagy csak néha titokba lelki ismeret fualással elmondjuk hogy figyú ez nehéz és hogy mit is kezdünk ezzel a nehézséggel hogy hova megyünk ezzel beszélgetünk-e erről eleget vagy vagy maradunk benne a frusztrációnkba bocsánat hogy én én így m még ehhez így pár mondatot hozzátennék hogy hogy nagyon igaz az amit mondasz én is azt gondolom hogy amikor minden tehát hogy az életünk folyamán minden egyes alkalommal amikor új szerepbe kerülünk akkor g gyakorlatilag egy új ember születik de hogy ezt nagyon sokszor nem nem tehát hogy nem állunk meg hogy jó akkor én most egy ú szerembben vagyok igen és hogy az is nagyon igaz hogy hogy nagyon vádjuk az anyaságot de hogy én nagyon sokszor találkozom azzal hogy egy önismeret híjen vagy egyébként van önismeret és az ember tisztában van vele egy az ember lánya hogy ő nem szeretne gyereket tehát mi van akkor hogyha én egyébként tudom hogy nem szeretek gyereket de annak ellenére ugye a társadalmi nyomás hatására vállalom vagy egyáltalán nem is vagyok tisztában vele csak úgy úgy sodródok az élete hogy hát igen most már van párkapcsolatom x évvel összeköltöztünk akkor jöhet a gyerek és akkor amikor már ott van a gyerek akkor jövök rá hogy én ezt így valamir nem én ezt nem akartam tehát hogy én ezt így nem is gondoltam és hogy hogy hát igen így itt vagyok benne és hogy tehát hogy nem elég hogy eleve nehéz még akkor is hogyha szerettem volna de akkor meg pláne amikor az ember rájön hogy és és egyébként szerintem ez is egy ilyen kimondhatatlan idézőjelbe dolog amit amit egyébként nagyon sok női fórumon látok hogy ott név nélkül kierik mondani hogy utálom az egészet és a gyerek tönkretette az életemet és és tényleg hajmeresztő dolog amikor amikor valaki ilyet hall de hogy egyébként egy teljesen teljesen létező és hogy hogy tehát hogy van létjogosultsága ennek az érzésnek és ezzel nincsen semmi probléma mert nem mindenkinek való a gyerek de hogy ez nyilván erről lehetne egy külön műsort csinálni tehát hogy nem is mennék ebbe bele mert nyilván nem ehhez kapcsolódik csak hogy annyira kiemelted azt hogy hogy vádjuk az anyaságot és akarjuk az anyaságot de hogy van egy olyan aspektusa is hogy sokan egyáltalán nem akarnak anyákká válni hát illetve egy olyan aspektusa is van hogy amit ugye mondtál tünde hogy az ismeretlenbe ugrasz bele tehát az anyaság is egy ismeretlen szerep számodra és lehet hogy van egy elképzel megtörténik és igazából szembesülsz dolgokkal amivel nem biztos hogy jó szembenézni hogy te ezt nem így gondoltad fú milyen szar dolgok vannak ebben nem csak ezek a rózsaszín puha meleg dolgokalógus fotók igen és és alapvetően ugye a a problémát az adja szerintem hogy az elvárásoknak akarsz megfelelni az elvárások szerint pláne hogyha mondjuk ti éve vágyútál a gyerekre nem mered azt mondani hogy hát igen igen én erre vágyulttam de amúgy ez meg ez meg ez marha szar benne és hogy egyébként már bocsánat de hogy oké hogy anya vagy de egyébként minden más is vagy mellette és én azt látom magam körül hogy egyébként ez az amit nem mernek őszintén kimondani a nők pontosan a megítélés miatt vagy pontosan a azért mert ó hát ezt nem illik felvállalni ez pont ugyanaz mint mikor nekem nem adatott meg hogy gyereket szüljek de ha megadatott volna szerencsés voltam mert volt körülöttem összvisz kettő olyan barátnő aki azt mondta a szülésről hogy hát ez életem legrosszabb élménye volt ez rohadtul fáj én nem éreztem azt a gyerekemen hogy hogy úristen ez az én gyerekem is mindent megtennék érte mert vadidegen volt számomra míg mindenki más mondjuk azt mondta hogy hát ez a világ legcsodálatosabb dolga és lehet hogy így is élte meg csak milyen jó hogy egyébként van olyan aki őszintén felmeri azt vállalni az előítéletek ellenére hogy hát azért nem teljesen fekete és fehér igen én pont í vagyok egyébként 12 éve szültem szültem nem tudom hogy a császercé én is mindig ezt mondom hogy én nem szültem hasizül hasizülü egyébként ez áos nem hogy így hogy mi nem igen hogy ezt most hogyan is mondjam a a a kislányommal még még megvárhattuk míg beindul a szülés és és készültem rá szülésfelkészítőre jártam babamama kapcsolatanalízisre kismama jógára ami csak létezik mindenre és és és begyakoroltunk rengeteg ilyen vajudási pozíciót és nagyon nagyon készültem rá és aztán egy régi műtétem miatt nem ö szülhettem így hüvei úton és nem tudok egy pillanatra sem úgy visszagondolni 12 év után sem rá tehát hogy nem szépítette meg az idő amit mondanak sokan ez iszonyat fájdalom volt nekem és és és annyira sokkolódtam bele mert épp ez amit mondtál marian hogy azt mondta a barátnőm hogy hogy ővele voltam szinte minden nap együtt őneki cselermcése volt és hogy az mennyire jó volt hogy hogy császár metcése volt és és hát jó hogyha már nekem is erre került de erre nem számítottam és aztán a a fiamnál talán annyival volt könnyebb hogy már tudtam hogy mi vár rám de egy csepet sem fájt kevésbé és sajnos jó élménynek nem tudom még mindig megélni nagyon lehet hogy majd egyszer tien husan év múlva lesz ilyen de de még mindig nem tudok úgy gondolni rá hogy ez egy ez egy jó élmény volt erre szoktuk azt mondani a szülésfelkészítőkön hogy hogy nem a szüléset határoz meg anyaként üüm igen hogy hogy ne is gondold azt hogy ott aztán minden eldől mert nem ott dől el hanem ott dől el amikor hazaviszed és minden nap teszel érte gondoskodsz róla adod a szívedet a lelkedet a a véredet kábé a gyerekért hogy az az számít hosszút távon és az örökbefogadó szülőként egyébként most köszönöm ezt az információt mert nagyon megmelenged av nagyon szé nyilván így érzem de jó ezt kimondva hallani igen nagyon szerintem nagyon fontos mi mi mi mindannyian akkor cseszermszéssel hoztunk világra gyerekeket merthogy én is mind a kettőt és és hát nekem óriási kudarc volt mert az életem nagy részében azt oktattam hogy hogyan szüljünk hogyan lélegezzünk minden mire mire várandós lettem mert 30 30-on túli szüléskíséres tapasztalatával indultam neki a sajátónak és és hát ez vég a leginkább nem gondoltam ezt a forgatókönyvet és óriási trauma volt és azt hittem hogy ott mindennek vége de hogy aztán aztán másfél év múlva újraszületett egy kisfiúnk tehát hogy így hogy aztán ez így felülírta a dolgokat de de hát én azt hiszem hogy az önismeretben ott van a feladat ahol nehéz és hogyha azt tudjuk jól integrálni akkor akkor fejlődünk egyet ha ha besöpörjük a szőnyeg alá ha azt mondjuk hogy jó hát ez most akkor így van és akkor kész akkor akkor valószínűleg nem tudunk fejlődni de hogy ez így nagyon nekem nagyon sokat adott úgy is hogy hogy hogy meg kellett látnom azt hogy nekem ez a feladat ha szülők könnyedén otthon rózsaszín virágszirmokkal kátba egy egy gyermeket akkor valószínűleg nem megyek tovább ezen az úton és akkor kipipálom és akkor ennyi és és borzasztó sokat adott egy nehéz szülés minden tapasztalásával együtt a házasságunknak a személyiségemnek a segítői létemnek mert azt mondta a bogi születése után hogy ez annyira szar volt hogyha ezt nem dolgozzuk föl akkor én nem tudok többet segítőként működni és és viszont annyira a hivatásom van ez annyira fontos volt akkor is nekem meg most is hogy hogy akkor akkor mentünk de szegény férjem is jött szóval hogy ez nem volt választás kérdése hogy ő részt vesz ebbe a dologbaan hanem hogy hogy neki is és hogy és hogy hát aztán aztán összekovácsoltunk meg család lettünk de de hát rögös úton és és amikor leülök egy párral beszél etni arról hogy akkor ők mit szeretnének meg hogyan akkor akkor nagyon sokszor az ezek a dolgok feljönnek hogy kevés az információ kevesen beszélnek őszintén ezekről a dolgokról mert mert mire a kővilág felé kitehető történet az már kozmetikázva van az már be van kicsit babakrémmel be van ápolgatva hogy jaj hát igen az szar vol de amúgy amúgy meg hát annyira megért minden persze minden de hogy azért meg na tehát h hát meg arról nem is beszélve hogy hogy a minta az ami meghatároz minket tehát hogy amit otthonról otthonról hozunk tehát hogy ezek tényleg olyan dolgok amiket úgy nem biztos hogy olyan kérdéseket fölteszek bárkinek akár egy védőnőnek is hogyha mondjuk olyan a hozzáállása vagy én olyan vagyok amit esetleg otthon megbeszélek az anyukámmal vagy a nagymamámmal és ez egyébként személyes példa mert én tudom hogy nekem tehát hogy egész életemben a fél volt hogy nekem szülnöm kell tehát hogy nyilván ezért is nem szültem tehát ez ilyen pszichés mert hogy nekem meg a nagymamám akinek egyetlen egy fia van az apukám ő egész életemben azt hallgattam tőle hogy hát a a szülés az egy borzasztó dolog nyilván ő annak idején még otthon szült egy 5 kilós gyereket bábával igen nyilván és hogy tehát hogy ez a az összes véres részletet így végighallgathattam már gyerekként tehát hogy gyakorlatilag ebben őttem vele hogy mekkora élmény a szülés nyilván alig vártam hogy e velem is megtörténjen és átélhessem úgyhogy úgyhogy eleve a teherbe esés nehéz volt és aztán utána utána így keveredett a rémület hogy oké akkor innentől kezdve nincsen visszaú tehát hogy valahogy onnan ki kell szabadulnia ennek a gyereknek és gyakorlatilag erről szólt az egész terhesség tehát hogy hiába bár jártam hozzád jógázni de de igazából igazából így emlékszem rá hogy hogy trauma volt trauma volt a szülés utána azt éreztem hogy úristen túl van vagyok rajta nem hiszem el nem tudtam kapcsolódni barbarához tehát hogy így és azóta is bűntudatom van hogy nem velem töltötte az első éjszakát hogy nem úgy álltam hozzá amit mondjuk már a harmadik gyereknél meg már úgy éltem meg hogy bár sokkal nagyobb fájdalom volt…

Említett entitások

Témák

Személyek

Szervezetek, cégek

  • Nőszintén

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Anyaság a mi szemünkkel | S01E01”

Miről szól ez az epizód: „Anyaság a mi szemünkkel | S01E01”?

A Nőszintén podcast első epizódjában négy nő beszélget őszintén az anyaságról, párkapcsolatról, nőiességről, vállalkozói létről, gyereknevelésről és önismeretről. A fő téma a nők visszatérése a munkába anyaság után, és az ezzel járó mérlegelendő szempontok. Az epizód a Nőszintén Podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2024. 05. 01..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Anyaság a mi szemünkkel | S01E01”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Makó Mariann, Udvarhelyi Mónika, Szlifka Tünde, Monostori-Prohászka Ágnes.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Anyaság a mi szemünkkel | S01E01”?

Fő témái: anyaság, párkapcsolat, nőiség, vállalkozói lét, gyereknevelés, önismeret.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Anyaság a mi szemünkkel | S01E01”?

Megjelenés: 2024. 05. 01.. Hossz: 46 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/noszinten-podcast/anyasag-a-mi-szemunkkel-s01e01

Több epizód a Nőszintén Podcast-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból