Nőszintén Podcast

Otthon, édes otthon – Mitől lesz igazán otthonunk egy hely? | S02E37

· PT44M23S

Összefoglaló

A Nőszintén Podcast legújabb epizódjában arról beszélgetnek, mitől válik egy hely otthonná, és mi szükséges ahhoz, hogy otthon érezzük magunkat. Egy hallgatói kérdés inspirálta az adást, amelyben szóba kerül a lakás, a környezet és a közösség szerepe is.

Röviden

Műsor
Nőszintén Podcast
Megjelenés
2025. 05. 28.
Hossz
44 perc
Szereplők, említett nevek
Makó Marian, Udvarhelyi Mónika, Makó Mariann, Monostori-Prohászka Ágnes
Témák
lakás, környezet, közösség, otthon
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

[Taps] [Zene] [Taps] Négy velencei tavi nő, négy hang, négy élet, négy stílus, négy út.

Gyertek velünk, hallgassatok minket őszintén, tabuk nélkül.

Anyaságról, párkapcsolatról, női vállalkozói létről, gyereknevelésről énidőről önismeretről és minden másról, ami minket, nőket és anyatársainkat érint.

Ez itt a Nőszintén podcast, és akiket hallhattok Monostori Proheszka Ágnes, Makó Marián, Udvarhelyi Mónika, Szlivka Tünde és néha a téma szakértő vendégei. [Zene] Sziasztok!

Szeretettel üdvözlünk titeket itt az újabb epizódunkba.

És most képzeljétek el, hogy egy hallgatónk hozta a mai témánkat.

Igen, mert ő figyelt, hogy mindig mondjuk, hogy várjuk a témaavaslataitokat.

És itt most fel is olvasom, hogy Zsófi mit kérdezett, hogy vagy mit ajánlott, hogy miről beszélgessünk, hogy mennyi idő kell vajon ahhoz, hogy egy helyet az otthonodnak érez?

Miből érzed, hogy otthon vagy?

És most nem a szők otthonra, a házra, a lakásra gondolok, hanem a hanem tágabban.

Az utca, a falu, a kerület, kinek mi.

Én ezen gondolkozok mostanában elég sokat, töbprengek, és gondoltam, bedobom ide is.

Hát nagyon szépen köszönjük, Zsófi.

Egyébként szerintem külön témát megérdemelne az otthonra, külön témát megérnemelne a költözés.

Ez az igen külön a kapcsolatok úog vidék és Pest.

Ó, szóval szerintem ez egy nagyon nagyon jó téma, mert tehát hogy annyira változó, hogy hogy kinek mennyire vagy mit dob ez az egész, hogy mennyire érzi magáak, mert lehet, hogy amikor megtalálod azt a házat, amibe beköltözöd, azt gondolod, hogy hú, de nagyon-nagyon ez nekünk most nagyon jó lesz, és aztán így az évek alatt kiderül, hogy nem tudod megszeretni.

Ugye ilyenre is nemrégiben volt példa.

És mancsi olyan szép vagy már.

Én is nézek, ahogy így beszélsz annyira így világít a kék szemed és így így műsor elmondom, hogy kocsi maradjon.

Egyébként nagyon jól érzem magam, mert hogy az jön ki.

Nagyon jól érzem magam, mert majd elmesél, hogy az otthon vagy.

Én egyébként nagyon nagyon nagyon otthon érzem magam a házunkban.

Mindig azt szoktam mondani a világ közepe nekünk, hogy Agárdra költöztünk.

És nem csak a ház miatt, egyébként a ház miatt is, mert volt olyan szerencsém, hogy hogy én lerajzoltam, hogy hogy gondolom, hogy milyen legyen majd a házunk.

Egy üres telket vettünk még akkor, amikor nem volt ennyire durva mindennek az ára.

Tehát most biztos nem tudnánk megcsinálni sajnos.

Tehát most nem indul könnyű helyzet, nincs könnyű helyzete senkinek szerintem, aki most akar elkezdeni építkezni, vagy akár csak házat, lakást venni, merthogy iszonyat.

Na de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy mikor mi megvettük, akkor én lerajzoltam, hogy mit szeretnék, hogy úgy körülbelül hogy nézen ki.

Persze nem vagyok tervező, tehát hogy hogy javítgattak rajta, hogy azért ezt lehet vagy nem lehet, de hogy olyan házba lakunk, ami ami így a amit én találtam ki például nekünk.

Nagyon fontos volt, hogy én nem akartam lépcsőt.

Nekem ott a bútorok is úgy vannak, hogy nincsenek fogantyúk.

Tehát, hogy így ilyen ilyen nagyon a biztonságra mentem a gyerekekkel kapcsolatban, vagyis akkor még amikor ezt lerajzoltam, meg elképzeltem, akkor még csak rebus volt, és aztán kilenc hónapos kisma voltam, mikor beköltöztünk a házba.

De nem is ez szerintem, mertogy ez is csodálatos, és hogy van kertünk és Ó, tehát az fantasztikus.

Hanem hanem az, hogy elkezdett Rebus járni az oviba, és azon kaptam magam, hogy annyira jó fejek itt az emberek, hogy egyszerűen hihetetlen.

Tehát, hogy a Fehérvári Joviban, mikor járt Trebus, ott nem nagyon voltak így ilyen kapcsolódások, amik itt születtek.

Szóval ugyan nyitottak voltak, és és hát egészen mostanáig tartó barátságaim vannak.

Sőt, a legjobb barátnőm is ugye az Ovi ovis kapcsolatból van, és hogy egyszerűen tényleg így nem éreztem magam egyedül, mert szerintem az otthon attól otthon, hogyha hogyha ott tényleg jól tudod magad érezni, és nekem például attól nem lenne az, hogyha egyedül érezném magam.

Nem tudom, beszéltek ti is valamit.

Na, szerintem egyébként nagyon nehéz helyzet.

Én sokszor találkozom azzal, mert hát ugye mi is gyüttmentek vagyunk, mindenképp Pestről költöztünk és és szerintem nagyon nehéz így barátokat szerezni, vagy úgy és szerintem én én ezt sok mindenkitől hallom, hogy úgy nehéz, főleg nekünnöknek pont így gondolkoztam hazafele, sétáltunk Hubbával a Zoviból, és hogy m a az egyik ismerős rakott föl képet, és nem tudom, pár lány van a képen valahol Hol voltak, és és így végignézegettem.

Mindannyian helyiek. innen ismerem őket, és most már így tehát tök függetlenül egymástól véletlenül mindegyiket ismerem és így de tudom, hogy ők már gyerekkori jó barátok és annyira jó volt és ezen gondolkoztam, mert pont a könyvtárban is egy idősebb hölggyel beszélgettem, aki most indul Olaszországba, és hogy hogy minket, nőket szerintem ezek a megtartó barátságok tartanak hosszú életben, merthogy merthogy valahogy na jó, most elárulom hogy volt egy résztünk, ami nem ment ki még még lehet, hogy majd egy ilyen egy ilyen szombati résznek kimegy ilyen pót, nem tudom mit meglepetés rész jó ötleten, de hogy hogy egyébként pont most is így Olaszországról beszélgettünk, meg hogy így az élés, hogy mennyire mennyire tudunk élni, vagy nem tudunk élni.

És ugye ez már volt téma, hogy a férfiak mennyire annyira így nem, tehát hogy nem látod őket, hogy csoportosan mennek kirándulni, túrázni, vagy nem tudom, de van ilyen, biztos, hogy van ilyen.

Tehát, hogy ez ezt aláírom, hogy egyre több, de azért így alapvetően az ilyen buszos utakat az idősebb hölgyek azok, akik így hát, hogy viszik a papá, hogy még hát igen, ha még él, ha még él, igen. akorzik magukkal és hogy nekünk nőknek tehát hogy valahogy mi így jobban tudunk élni a lehetőséggel vagy nem tudom és hogy vagy más szempontok a fontosak az életünkben ahhoz hogy éljük vagy érezzük azt hogy élünk tehát igá hát igen egyébként relatív mert biztos valakinek az is élet hogy nem tudom fekszik a tév előtt és meccset néz meg nem tudom mit csinál meg egyébként az tök jó amikor valakit így életbe tart a kert De hogy hogy mi így nők most itt kápolnáskel nekünk egyre több ilyen ilyen körünk van, hogy a kovászolósok meg a kertészkedők meg a mit tudom én a társasjáték könyvklub klub és a csoportunk Igen. hogy hogy ezek mind-mind annyira annyira jó lehetőség, és hogy hogy akár egyébként ismerkedni is, és hogy ott így kialakulhatnak, csak csak menni kell ezekre, és szerintem ez is nehéz, hogy az ember úgy elinduljon és akkor legalábbis így magambból kiindul.

Hogyha zárkózottabb, tehát hogy meg kell először találni a nyitottságodat, ami valahol el van bújva benned, mert ott van.

Hát meg kell adni a bizalmat, hogy na akkor elkezdem én és odamegyek és rámosolygok és nem tudom és akkor hátha lesz valaki, akivel így ugyanazon a viccen nevetünk, és akkor mit tudom én, mondjuk egyébként amúgy még nehezebb, hogyha nincs még gyereked.

Mi mondjuk ide meg hát mindenhová, ahová költöztünk, úgy költöztünk, hogy ö még úgymond ö gyerek nélküli családként vagy párként.

És akkor szerintem minded kell bele egyfajta tudatosságot, hogyha mondjuk nem érzed ezt az otthonérzést, vagy nem elégít ki az, hogy a az otthonod biztonsága meg a a a kapudnak a határvonala, hát meg hányan ingáznak.

És ugye azért nagyon nehéz nehezen tud kialakulni ez az otthonérzés.

Nekünk egyébként ugyan gyerek nem volt, de kutya volt, mikor már ide költöztünk, vagy mikor ugye Debrecen mellé Józsára oda is került hozzánk kutya.

És egyébként nekem az első kapcsolataim, kapcsolódásaim azok a kutyák.

Tehát hogy ha magányos vagy és nem érzed az otthonérzést nincs gyereked, akkor a kutya is márgásed egyik szempontból.

A másik meg az volt, hogy nem sokkal, hogy ide költöztünk, elkezdtünk építkezni anyukámnak és hát az az utca az egy teljesen nulláról épülő utca. mindenki építkezett, vagy mindenkinek építette a vállalkozó éppen a a az otthonát, az új otthonát, és hát ott meg ugye összehoztak minket a nehézsége, az örömök talán annak az öröme, hogy végre megkaptuk a kulcsot és beköltözhettünk, de hogy hogy és akkor ott egyébként tényleg nagyon mély kapcsolatok születtek, amivel így a mai napig a sokkal inkább elnézést, hogyha a mi szomszédunk közül valaki hallgat minket, bár ezt kétlem, De hogy sokkal inkább szomszédaink az anyukámnak a szomszédai nekünk is, pedig nem ott lakunk vele egy utcáb emiatt, mert hogy hogy ott ilyen sokkal barátibb a kapcsolatárun.

Hát a harmadik meg, vagy inkább azt hiszem másodiknak tenném nekem az Ági.

Tehát, hogy nekem az Ági volt az első olyan baráti kapcsolat itt gyakorlatilag hát igen, itt Gárdonyba, ami ugye a jógán keresztül rátapadtam, mert egyszerűen éreztem, hogy igen, igen, ő ő ő ő az én tehát hogy a bármint, hogy az én hullámhosszomon lév ő az én ágem az Igen.

És tényleg így is fogalmaztam meg magamban, hogy az otthonérzés.

Hát így kerültünk mi össze, igen.

Hogy otthonosabban érezzem magam, mert hogy már legalább egy embert fel tudok sorolni így mondjuk a hapi mellett, hogy kiért érzemes itt élni?

Hogy miért is költöztem ide, és csak hál istennek ide költözött hozzánk ugye anyukám, és hát nekem az meg onnantól kezdve a otthon otthon.

Hát merthogy ugye szokás mondani ezt, hogy hogy ott van az otthonod, ahol az édesanyád van, ha még vagy olyan szerencsés, hogy hogy él az édesanyád és mehetsz hozzá.

Tehát, hogy az nekem abszolút, és azért én elkerültem mellőle 14 éves koromban.

Mindig csak ilyen hazalátogató vendég voltam, tehát hogy soha nem éreztem.

Jó, hát 14 éves korom még igen, de az gyerekkor, tehát felnőtt koromban nem éreztem azt, hogy hogy ennek az előnyeit, és hogy úristen, tehát hogy ez valami fantasztikus otthonérzés, és ott ott van egy karnyújtásnyira, tehát hogy azt tényleg semmilyen nem adnám én, de hogy nekem ez tartozik hozzá.

Nekem képzeljétek el, hogy nagyon érdekes volt, mert az anyu öltözött Velencére, nem tudom 20 éve, vagy nem tudom, de már így jó régen, és akkor így jártunk le hozzá, és valahogy én mindig úgy hazajöttem, pedig soha semmi kötődésünk nem volt ide, de valahogy mindig így éreztem, hogy így kiraktam az indexet az M7-esen, és akkor ez a megérkeztem és hogy egyébként hát vicces, annyira nem vicces, de hogy amikor pánikbeteg volt, voltam, és a pánikbetegségem mindig akkor jött ki, amikor szabadott.

Tehát, hogy rettentően intelligens a testem, és nagyon jól tudja, hogy feszült helyzetben nem vagyunk rosszul, csak akkor, amikor minden oké.

És itt mindig rossz humor, de azért, mertogy így, hogy így oké, itthon vagyok, itt lehet, nem tudom.

És hogy és hogy így annyira megvan az a pillanat, amikor így költöztünk le, és hogy így a tesómékkal költöztünk, és ugye a nagy autók és minden autó meg az összes hát hatgyerek, és akkor így megpakolva nyáron költöztünk.

Nagyon szuper volt, hogy ott így leraktuk a kulcsot, így mindenki fölpakolva, és akkor így De nem egy helyre még akkor.

Igen, de hogy így mit tudom én, három utcával arrébb.

És akkor, hogy tényleg így karavánba jöttünk az Mh7, és amikor így tényleg kiraktam az indexet, és akkor tényleg így éreztem, hogy így hazaérkeztem. pedig akkor még úgy volt, hogy Velencire költözünk, de aztán így szóba jött kápolnás, ahol előtte egyébként így nem jártem, tehát ott a körforgalomnál keresztülmentünk, de egyébként én nem jöttem be ide, és így és valahogy így nem tudom, tehát nekem kápolnásnyék az úristen, és főleg amióta így tehát hogy itt itt egy embert megismersz és már mindenki tudja, hogy ki vagy.

Tehát, hogy így akárhova mész, és ígál, tudom, tudom, hát tudom, hogy ti vagytok azok, akik és akkor így oké, jó, mindenki tudja, hogy mi így kik vagyunk, meg hogy vagyunk, meg hol lakunk.

Tehát, hogy ez a tipikus ilyen ilyen falu feeling.

És hát azóta, amióta meg mit tudom én, hogy lettet hubba meg hát ugye itt is dolgozom helybe, most már tényleg úgy van, hogy úgy megyek végig az utcán, hogy helló, helló, helló helló helló csokolom helló izé, és tényleg mindenkinek van egy jó szava és hogy annyira érzem, hogy itthon vagyok, és tényleg olyan, mint egy másik élet és pont most szombaton volt kolléganőkkel, volt egy találkozóm, és szuper jól sikerült, és köszi innen, és szeretettel lelk és megemlítelek.

És így mindig nosztalgiázunk, ugye, mindig elmeséljük, hogy mi történt, amióta nem találkoztunk, és hogy hogy tényleg valahogy annyira kellenek a az életünkbe ezek a nem csak az, hogy barátok, nők, hanem hogy így mindig így kell egy közeg, akitől így azt érezheted, hogy így, hogy na itt itthon vagyok, és hogy így elengedhetem magam, és hogy úgy pontosan az is, amit amit így te mondasz, és hogy hogy ők is így jó volt odamenni, hogy mintogyha így a régi életembe mentem volna vissza, hogy itt teljesen más volt, de nagyon jó volt utána hazajönni. és egyébként én rengeteg sokat költöztem már nem is tudom egyszer összeszámoltam de hát szerintem itt érzem magam először otthon és pontosan emiatt hogy az emberekkel tudok kapcsolódni tehát hogy így mindenhol úgy volt Pesten meg mit tudom én pomázon hogy ez az ingázás tehát mindenki már csinálta a dolgát és akkor de itt meg tök jó hogy így lépt nyomot ismerősbe voltok, és én ettől érzem magam otthon.

Ja, én így nagyon elhallgatom, amiket mondtatok, és azon gondolkoztam, hogy hogy vajon ahol eddig laktam, addig hol volt-e otthon, vagy vagy hogy h mitől jött meg az érzés?

Ugye mi Dunakesziről költöztünk le első körben Agádra, és én Dunakeszit is nagyon szerettem.

Igen, mi ott találkoztunk először.

Említett entitások

Témák

Személyek

Szervezetek, cégek

  • Nőszintén Podcast

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Otthon, édes otthon – Mitől lesz igazán otthonunk egy hely? | S02E37”

Miről szól ez az epizód: „Otthon, édes otthon – Mitől lesz igazán otthonunk egy hely? | S02E37”?

A Nőszintén Podcast legújabb epizódjában arról beszélgetnek, mitől válik egy hely otthonná, és mi szükséges ahhoz, hogy otthon érezzük magunkat. Egy hallgatói kérdés inspirálta az adást, amelyben szóba kerül a lakás, a környezet és a közösség szerepe is. Az epizód a Nőszintén Podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 05. 28..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Otthon, édes otthon – Mitől lesz igazán otthonunk egy hely? | S02E37”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Makó Marian, Udvarhelyi Mónika, Makó Mariann, Monostori-Prohászka Ágnes.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Otthon, édes otthon – Mitől lesz igazán otthonunk egy hely? | S02E37”?

Fő témái: lakás, környezet, közösség, otthon.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Otthon, édes otthon – Mitől lesz igazán otthonunk egy hely? | S02E37”?

Megjelenés: 2025. 05. 28.. Hossz: 44 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/noszinten-podcast/otthon-edes-otthon-mitol-lesz-igazan-otthonunk-egy-hely-s02e37

Több epizód a Nőszintén Podcast-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból