Nőszintén Podcast

Születésnapi különkiadás | S03E28

· PT42M6S

Összefoglaló

A Nőszintén Podcast egy különleges epizóddal ünnepli második születésnapját. A műsor készítői, Monostori-Prohászka Ágnes, Udvarhelyi Mónika, Makó Mariann és Szlifka Tünde visszatekintenek az elmúlt két évre, megosztják személyes élményeiket, és elmesélik, hogyan változtak az idő…

Röviden

Műsor
Nőszintén Podcast
Megjelenés
2026. 05. 01.
Hossz
42 perc
Szereplők, említett nevek
Szlifka Tünde, Monostori-Prohászka Ágnes, Udvarhelyi Mónika, Makó Mariann
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Ez egy különleges meglepi epizód.

Igen, tudjuk, hogy péntek van és nem szerda. [zene] De ma, amikor megjelenik ez az epizód, május 1je van, a mi második születésnapunk. [zene] Két éve május 1jén jött ki az első epizódunk.

Azóta nagy utat jártunk be, és viszonylag ritkán veszünk már fel olyan epizódot, melyben csak mi négyen vitatunk meg egy témát.

Fogadjátok szeretettel [zene] egy jó kérdésre adott, őszinte megnyilvánulásunkat. >> [zene] >> Nőiesség, spiritualitás.

Ez a nőszintén [zene] podcast, az eredeti.

Négy nő, őszinte, mély és néha könnyed [zene] beszélgetések.

És akiket hallhattok, Monostori Proházka Ágnes, Udvarhelyi Mónika, Makó Marian és Szívka [zene] Tünde. >> Sziasztok! >> Sziasztok! >> Sziasztok!

Szeretettel köszöntünk titeket egy új epizódban.

Itt vagyunk Szigetvári Kovács Andinak a fotó stúdiójába.

Itt veszünk fel most nektek egy epizódot, merthogy fotózásunk volt. >> Azért vagyunk, >> azért vagyunk itt belőle. >> Igen, igen, igen.

De hát már mire kimegy ez az epizód, már biztosan láttátok ezeket a képeket. >> Úgyhogy köszönjük szépen Andi innen is neked hogy >> Igen, köszönjük Andi. [nevetés] >> Köszi, köszi.

Itt a kamerában mondtam, de közben itt vag úgyhogy köszönjük a lehetőséget, hogy felvehetünk itt is egy epizódot.

Gondoltuk, ha már csinálunk ilyen verfotókat, akkor akkor akkor vegyünk is fel egy epizódot, hogyha már össze tudunk ülni ugyanígy négyen, mert hogy az ritkán jön össze mostanában, ti is láthatjátok. >> [horkantás] >> És akkor gondolkoztunk, hogy mi legyen a témánk, és visszakerestem itt a téma jaavaslataim közül, vagy javaslataink közül egyet, és így szól ez a kérdés, hogy változunk.

Ki voltam kamaszként a 20-as éveimben 10 éve?

Lányok, >> én egyszer tudtok [nevetés] erre >> válaszolni erre a változásra. >> Hú, én én gyorsan így ledarálok. >> Nem, lehet [nevetés] gyorsan.

Hát a ki voltam kamaszként, azt így most látom nagyon a gyerekeimen, hogy kamaszok, hogy úristen milyen programokat futtatunk.

Én vagyok a világon a legszerencsétlenebb és [nevetés] mit tudom én, rácsapom az ajtót a szüleimre.

Bár egyébként szerintem sose csináltam ilyet, de biztos az érzés megvolt, hogy mindenki ellenem van.

És és egyébként úgy úgy kell is, nem?

Tehát, hogy ugye a tínédzser léthez hozzátartozik ez a ez a szenvedés, és akkor hallgatod ezeket a szenvedős zenéket, és baromire sajnálod magad, és akkor így fú, na hát ez szerintem így nálam is simán megvolt. >> Úgyhogy de egyébként szerintem nem voltam egy ilyen szokványos tini, mert nem jártam diszkóba meg ilyen szórakozóhelyekre.

De tehát, hogy én például arra emlékszem, hogy mezitlábőbe sétáltam Pesten a hidakon oda-vissza.

Barátokkal és hatalmasakat beszélgettünk, vagy tűzijátékról, Pestről gyalogmentünk haza Csillaghegyre, úgyhogy úgyhogy bennem így ezek az élmények jönnek föl.

Tök jó volt egyébként, de azért azt hozzáteszem, hogy nem szeretnék fiatalabb lenni, tehát hogy így nagyon jól érzem magam, hogy már ez ezen így túl vagyok.

És igazából én az önismeret útján vagy vonalán közelítem meg, és akkor már ugrok is a 20-as éveimre, hogy hát igazából a a programjaimat futtattam, tehát önző voltam, féltékeny, mi minden minden minden rosszat hoztam, amit amit így öntudatlanul működtet az ember, és teljesen észrevétlenül.

Úgyhogy ez volt a 20-as évek, és aztán utána a 30-as éveimben meg is jött az eredménye, a pánikbetegség és a mindenféle egyéb társai, amiért én mindig mondom, hogy nagyon hálás vagyok, merthogy ott ott indultam el befele, és akkor akkor ott kezdődött igazából az én önismereti utam, ami nyilván örökkön örökké fog tartani, tehát soha nem lesz vége.

Úgyhogy és hogy hol vagyok most?

Az a kérdés, hogy az volt, hogy ki vagyok most.

Hát ki vagyok? [nevetés] Nem >> az a 40-es évek is elég durva.

Igen. >> Igen. [nevetés][torokköszörülés] És hát ugye most már így azt mondhatom, hogy lassan közel a az ötöshöz.

Egyébként pont a múltkor én mindig csodálkoztam rajta, hogy most ezzel miért kell kiakadni, hogy 50.

Tehát, hogy így engem így abszolút nem vág [torokköszörülés] földhöz.

De aztán a múltkor így jött egy ilyen gondolat, hogy az 50 után a következő a 60.

Na, az már úgy szíven ütött, hogy juj aj igen, hol van az még, de nem gondolok rá. [nevetés] Úgyhogy de azt mondom, hogy hogy igazából ahogy így a fejlődés útján vagyok egyre jobban és jobban vagyok.

Tehát, hogy annyira jól érzem magam magammal, hogy és ez a legfontosabb szerintem.

És és nagyon hálás vagyok érte, hogy eljutottam idáig, és el kell mondanom, hogy hogy egyébként az, hogy én változom, az hatással van a környezetemre is, és tényleg a a gyerekeimen is látom, hogy mennyire tudatosak, és hogy annyira olyan jó szívvel állnak a világhoz.

És egyébként a férjem is most már így elmondhatom, hogy ő is a erősen nyomja ezt az önismereti dolgot, és fantasztikus, hogy mennyire közel tudja hozni az embereket így egy párkapcsolatb azt, hogy ezeket így meg tudjuk osztani és együtt tudunk fejlődni.

És nagyon-nagyon hálás vagyok érte, hogy ő is elindult ezen.

Úgyhogy nekem így röviden, tömören ennyi.

Elmondtad egyébként ehhez kapcsolódóan, hogy a környezeted is mennyire változik, hogyha te változol.

Mindig ezt szokta mondani a férjem, hogy azt nem szabad elfelejteni, hogy az öt ember, aki a akivel a legtöbbet vagy, annak az átlaga vagy. >> Akkor jó. >> Akkor jó. [nevetés] Ennek.

Úgyhogy erre érdemes odafigyelni, hogy kivel veszitek magatokat, milyen energiákkal veszitek magatokat körbe, mert nyilván, hogyha túl sok a lehúzó ember, vagy, aki nagyon ellene van ennek, hogy ú önfejlesztés meg izé meg akkor valószínűleg te is bele fogsz sodródni, hogy homokba tuggod a fejed vagy bármi akármi.

Úgyhogy erről majd fogunk bővebben beszélni.

Megmondhatom, hogy kivel fogunk beszélgetni, vagy még titok. >> Megmondhatod.

Ditrik Ernő lesz vend megelőzi ezt is.

Igen, lehet >> hát nagyjuk >> vele majd kifejtjük ezeket a témákat.

De tök jó, hogy mondtad, hogy az öt embernek az átlaga van, mert legalább kettő gyerek van körülöttünk.

Tehát, hogy akkor a gyermeki részünk is folyamatosan jelen van, és éljük velük újra és újra, vagy fiatalon tartanak bennünket, vagy legalább a kreatívan a a játszás örömét visszahozzák. >> Kreatív ez így van. >> Igen.

Ezt megfontolom ezt a gondolatot. egyébként még ehhez így, hogy pont ez jutott eszembe.

A múltkor egy másik anyukával beszéltem, akivel így közelonos korúak vagyunk és ugyanabba a csoportba jár a gyerkőcünk.

És pont ez beszélgettük, hogy én ha így ránézek a korosztályomra, akkor azt látom, hogy ők már ez a nagyobbak, kamaszodnak, kirepültek satöbbi, és hogy teljesen más életet élnek, mint mi, hogy mi most így az ovis dolgokkal küzdünk meg mit tudom én. és hogy egyszerűen nekünk muszáj annyira fitnek lenni, hogy így nem nem tudjuk elengedni, mert nincs az, hogy nem megyünk a játszótérre, meg nem szaladgálunk, meg nem kúszok mászok a gyerekkel, meg mit tudom én.

Tehát hogy hogy és nagyon sokan mondják, hogy hát én ezt már nem csinálnám, de hát még jön az unok. >> Igen. [nevetés] Igen. >> Tehát, hogy én én így átcsúszok így az egyikből majd a másikból, hogy majd a lányoknál jön az unokat, de a hubáknál még [nevetés] >> Igen.

Úgyhogy >> és neked folyamatosan toppon kell lennie.

És egyébként tök jó, mert én azt gondolom, hogy ez fiatalon tart.

Tényleg azt érzem. >> Én ma reggel a Gergő tette rám a nyomást ezzel, hogy hallott valami influencert egy 60 éves magyar üzletember, és hogy az a kulcsa a hosszú életnek, hogy heti 5 xör60 perc izzadásig történő edzés.

És így ültem [horkantás] a köntésbe, próbáltam [nevetés] így összeszedni magam a gondolataimat, és mondom, hagyjál már békén, már 60 éves ráér.

Én nem [nevetés] érek rá, érted?

Ha odaérek egyik helyről a másikra meg minden belefér a napomba, és még eszek is.

Tehát, hogy így 60 évesen majd ráérek. >> Megvan az edzés az egész napálék [nevetés] egy órát. >> Igen.

Na sétálunk egy órát meg egy >> furcsa egyébként, hogy ezt mondta, mert pont hogy az idős szervezetnek amúgy már nem kell az intenzív edzésé meg mindenhonnan ezt hallom vissza. ilyen nagyon nagy >> Igen.

Tehát meg az izomtömegről beszélnek, hogy az izomtömeg az hogyan meg és akkor ebbe aztán tényleg kifésülhetetlen, hogy most melyik csomag hogyan segít.

Nem lehet ebbe kibogózni, hogy éppen a sok izomtömeg és azok az egészséges sejtek, vagy a kellemes mozgás, amitől jól érzed magad, és egyenletesen tágul a tüdőd, vagy a sok terápia, a Wimhóf légzéssel, a jéggel, tehát hogy így fogalmam sincs, mi van, de én azt érzem ilyenkor, hogy jó, én ezt biztos nem akarom csinálni.

Akkor mesélj a tínédzser korodról. >> Tényleg akar [nevetés] >> te nem akarod?

Nem hiszem, hogy az enyémnél durvább. >> Hát [nevetés] én én se voltam egy matyóhimzés.

Szóval >> nem a hidakon sétáltatok mezitá. >> Nem a hidakon sétál.

Én minden [nevetés] módon tágítani akartam a korlátokat és a határokat.

És én mindig azt gondoltam, hogy ugye nővérem három évvel idősebb, hogy ez egy ez egy hülyeség.

Tehát, hogy nekem ugyanazt látam, mint neki.

Tehát amikor ő már 16 volt, én 13-am éreen úgy gondoltam, hogy ezt biztos, hogy én is mehetek házi buliba.

És az mi az, hogy én szilveszterkor nem mehetek egész éjszaka vele?

Tehát, hogy én nem is értettem, hogy hogy így mik ezek a hülyeségek meg ezek a szabályok.

Szóval anyukámnak nagyon nehéz dolga volt velem, és és mondta, hogy majd vissza fogom kapni.

Úgyhogy hát ugye Boglárka 9 és fél éves, tehát hogy ezért itt számíthatunk dolgokra, de voltak erősen vadhajtásaim, tehát hogy a a bátorságom találkozott a naivitásommal.

Tehát én az voltam, aki vad idegenekkel lejut beszélgetni bárkivel, ha megálltem egy autó, boldogan odamosyogtam, hogy miben segíthetek.

Soha senki nem rabolta el, tehát hogy ennek soha nem volt jó vége, vagy rossz vége, de hogy utána mindig elmondták, hogy normális vagy Budapesten megállsz egy autó mellett és nem értettem a gyermek naivitás. >> Én te és én én én nagyon sokáig így voltam, tehát hogy naívan, bátran, nem is gondolva arra, hogy ennek milyen veszélyi vannak.

És emiatt volt szerintem anyukámnak ez nagyon nehéz, mert hogy ő odaadta azt a bizalmat, hogy okosak vagyunk, értelmesek vagyunk, megbízhatóak vagyunk, de van mellette egy ilyen >> a vakmerő. >> Vakmerő énem.

A tesó meg pont az ellenkezője volt.

Tehát ő az, aki nem áll szóba senkivel, totál zárkózott volt, és így emiatt ilyen mindig ilyen persze mi együtt jártunk jobbra-balra, de hogy így mindig volt egy ilyen fúaság, hogy jaj ne gyalogjál már ennyit.

Mondta mindig a tesóm, meg most mit kell ezekkel is beszélgetni? [nevetés] Tehát, hogy ilyen ő egy nagyon más vonal volt, és akkor én meg miiatt mindig így próbáltam így kijjebb lépni eggyel, mint ami valószínűleg többieknek egészséges.

Cuki voltál. >> Én cuki cuki voltam, de aztán volt olyan, amikor azt gondoltam, hogy híres híradós leszek, aztán azt gondolt, de először még azt gondoltam, hogy a DJ Bobo háttért így ugye, [nevetés] de az kipörgött viszonylag gyorsan.

És >> most innen egyébként teljesen úgy nézel ki, mint egy ilyen híradó bemó, úgyhogy szerintem ez tök [nevetés] jó. >> El is mondanám akkor a híreket.

Szóval nagyon szerettem volna a TV2-ben műsorvezető lenni, és akkor 18 évesen ilyen válogatásokra jártam, és így tök izgalmas volt amúgy, de hát mindegy.

Nem, nem így alakult, de nem baj.

És volt egy olyan időszak, amikor ilyen a tesó modellkedett, és akkor az ő farvénjén így én is jártam ilyen válogatásokra, és akkor engem is hívtak Dubajba.

És akkor én mondtam, hogy hát ez a maga a lehetőség, és hogy úristen, és hogy miért nem vagyok már 18, hogy mehessek?

És az anyukámik eldugták az útlevelemet, hogy így úristen, mert kinézték belőlem, hogy én fogom és csomagolok és megyek.

Tehát [nevetés] hogy így nem a tesóm a tesó sokkal hamarabb ezt így elengedte.

Tehát hogy ő mondta, hogy ő nem tud vezényszóra mosolyogni, meg hogy ő nem neki ez így nem volt önazonos, és és ő más irányba ment.

És akkor ezekhez meg jöttek ugye a fiúk, tehát hogy nem volt elég, hogy ilyen naiv vagyok, meg vakmerő, meg nem tudom.

És akkor mindig jöttek a éppen a a fiúk, de hogy így én mindig velük is ilyen nagyon naívan álltam a kérdésekhez és és hát mindig idősebb fiúk jöttek, amitől persze anyáik teljesen ki voltak akadva, hogy a korosztályom az nem volt számomra érdekes, és akkor az idősebb fiúk, de hogy nem tudom, valahogy valahogy így minden olyan jól alakult, szóval, hogy így nem történt soha semmi.

És ugye ez egészen Új-Zélandig vitt, ahol ugyanezzel a naivitással, ugyanezzel a vakmerősséggel tök jó kalandaim voltak.

Tehát, hogy valahogy ez így működött, de hogyha az én gyerekem csinálja ugyanezt, [nevetés] akkor nem tudom mit fogok csinálni.

Tehát, hogy íg >> majd emlékszel majd emlékez. >> Igen.

Majd így mé majd szóljatok légyszi.

Majd így még lélegzek, majd így [nevetés] majd beszélget anyukádal. >> Igen.

Anyukám mondta, hogy majd kicsim majd [nevetés] majd meglátod és lehet, hogy igaza lesz.

Úgyhogy és hát ehhez képest annyi történt, hogy hogy én nagyon fiatalon kezdtem el ilyen önismereti könyveket olvasni.

Tehát a mit tudom, a Elcaminós történetek, a horoszkóp az engem nagyon beszippantott, ez a az agykutatásos könyvek, tehát hogy így minden ebben úgy valahogy nagyon korán értek el.

És és szerintem emiatt történt ez, hogy olyan embereket is vonzottam be, akik ebbe mindig tudtak plusz információt adni, új irányt.

Akkor ugye a amikor én 18 évesen akkor jöttem össze egy sráccal, aki már akkor rejzett, és akkor ez a rejki, hát ez így ilyen csodagyógyítás, és akkor a csakrák, tehát hogy amikor még erről így nagyon nem beszélt itthon úgy senki, akkor úgy csöpögött ez nekem, és hogy mindig azt éreztem, hogy itt annyi minden más van, mint amit itt csinálunk a hétköznapokban, hogy hogy én mindig kutattam, hogy mi lehet ott mögötte, és hogy mindig ez a kíváncsiság az, ami tovább vitt, és hogy azt hiszem, hogy a mai napig ez van, hogy az A gyermeki kíváncsiságom az…

Említett entitások

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Születésnapi különkiadás | S03E28”

Miről szól ez az epizód: „Születésnapi különkiadás | S03E28”?

A Nőszintén Podcast egy különleges epizóddal ünnepli második születésnapját. A műsor készítői, Monostori-Prohászka Ágnes, Udvarhelyi Mónika, Makó Mariann és Szlifka Tünde visszatekintenek az elmúlt két évre, megosztják személyes élményeiket, és elmesélik, hogyan változtak az idő… Az epizód a Nőszintén Podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 05. 01..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Születésnapi különkiadás | S03E28”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Szlifka Tünde, Monostori-Prohászka Ágnes, Udvarhelyi Mónika, Makó Mariann.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Születésnapi különkiadás | S03E28”?

Megjelenés: 2026. 05. 01.. Hossz: 42 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/noszinten-podcast/szuletesnapi-kulonkiadas-s03e28

Több epizód a Nőszintén Podcast-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból