Palikék Világa

7 ÉVE BÉNULT LE, DE NEM ADJA FEL: ÉN MOST IS TÁNCOLOK! HORVÁTH RENÁTÓ TÁNCMŰVÉSZ | Szóló | Palikék

· PT48M35S

Összefoglaló

Horváth Renátó táncművész 2019-ben, egy táncpróbáról hazatérve lett rosszul, ami bénuláshoz vezetett. Több év diagnosztikai kálváriát követően a Bartonellózist, a Lyme-kór egy ritka változatát állapították meg nála. Renátó a testét zárt ima címmel rendezett előadást, amelyben a…

Röviden

Műsor
Palikék Világa
Megjelenés
2026. 05. 21.
Hossz
49 perc
Témák
bénulás, táncművészet, életművészet, inspiráció, interjú, bartonellózis
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Egy óriási vágást éreztem a lapockáim között.

Igen ám, csak amikor belefeküdtem a kádví vízbe, és az érintett területet elérte a forró víz, akkor éreztem, hogy elkezdenek elernyedni a a végtagjaim, és bekapcsolt bennem valami, hogy ugorjak ki a kártból, mert itt baj lesz.

Úgyhogy így betettek egy intenzív osztályra éjszakára, ahol másnap reggel leállt a tüdőm, és onnantól kezdve mesterséges kómába kerültem, majd pár hét múlva felébresztettek, és akkor onnantól kezdve elindult a kálváriám, több évig nem tudták, hogy hogy mi okozta nálam a bénulást.

A Bartonellózis a kornak a neve.

Ez a lime kornak egy nagyon ritka variánsa.

Most két év volt az, amíg teljesen össze tudtam szedni magam.

Ebben Andika ott volt és segített, és tudtam, hogy hazaválm.

A testbezárt téma volt az első darabod.

Rendezted, írtad, elképzelted dramatiként, mindenképp a fejedben ez megszületett.

Fogsz te még táncolni? >> Én most is táncolok.

A Palikék világa szóló vendége, Horvát Renáó táncművész, aki közel másfél éve járt itt már nálunk, de azóta annyi minden történt az életében, hogy külön Laciék kérésére szerettük volna újra vendégül látni.

Mivel ők éppen az Exatlont forgatják, ezért csupán én faggatom Renátót, akinek mostanában minden előadását láttam, méghozzá rendezőként debütálva, azt hiszem, egy teljes paradigmaváltáson kellett, hogy átmenj, mert táncművészként belülről láttatva a sztori, de mégis nagyon erős történetekhez nyúlt el.

A te történeted viszont talán azon nézőiknek, akik most először látják a veled készült beszélgetést, nem biztos, hogy ismerős. 2019-ben 180 fokot vett az életed.

Egy táncpróbáról érkeztél haza.

Addig egy nagyon sikeres életutat, minden ment a maga helyén, minden úgy alakult, ahogy kellett. a diplomádat pár hónappal előtte vetted át, és történt, ami történt, de azóta bizony egy egészen más szemszögből szemléled a világot.

Az nap ugye én a Miskolci Nemzeti Színházban dolgoztam a Miskolci balettal és hát megvolt reggel a próba, és utána én úgy gondoltam, hogy hazaugrok a művészlakásba természetesen, és este vissza szerettem volna menni megnézni a a munkatársaimat, mert épp a Hegerűs a háztetőn előadást táncoltál, vagy játszották, és akkor gondoltam, hogy megnézem este az előadást, mert nem volt próbám.

De már nem jutottam el, mert egy óriási vágást éreztem a lapockáim között, amikor ugye hazaértem, és először azt hittem, hogy becsípődött valami idegszál, vagy iszom, vagy valami.

Hát ugye nyilván ez előfordulhat egy leterhelt nap után. >> Táncosoknál gyakor >> Így van.

Ez nem mondom, hogy mindennapos, de előfordulhat.

És én úgy gondoltam, hogy beülök egy forrókád vízbe, majd ellazulok, jó leszek, bekenem kenőcs és akkor megyek az utamra.

Igen ám, csak amikor belefeküdtem a kárdvízbe, és az érintett területet elért a forró víz, akkor éreztem, hogy elkezdenek elernyedni a a végtagjaim, és bekapcsolt bennem valami, hogy ugorjak ki a kártból, mert itt baj lesz, >> hiszen megfululladhattál magam. >> Igen, igen, igen, igen. >> Ühüm.

És akkor még volt annyi lélekjelenítem, hogy kiugorjakből.

És szóltam az egyik kolléganőmnek, aki épp felettem lakott pár lakással, hogy hozzon fájdalomcsillapítót.

És akkor lejött ugye a lakásba, ott kicsit meg is masszírozta a hátam, és még kitaláltuk, hogy mi elmegyünk egy masszőrhöz, aki majd meg gyógyít, vagy kimasszírozza a lapockám alól az izmot, és akkor majd jó lesz minden.

Mi el is indultunk, csak mire a taxiból, vagyis odaérkeztünk, és mire a taxiból ki kellett volna szállnom, hát nem igazán tudtam már egyedül kiszállni. >> Ez nagyon gyors folyamat. >> Igen.

Tehát ez egy két óra hossza alatt úgy konkrétan eljutottunk odáig, hogy már nagyon zsibbadt a bal kezem, a lábaim, a jobb kezem az még annyira nem.

Viszont mikor odaértünk és a taxiba próbáltam kiszállni, akkor már segítségre szorultam, mert nem igazán tudtam koordinálni a a végtagjaimat.

És akkor megijedtünk, és már be se jutottunk a Massörhöz, mert mondta, hogy ő biztos, hogy nem fog hozzám nyúlni, menjünk kórházba.

Ez szép és jó lett volna, hogyha a többieknek nem lett volna már dolguk, mert ugye menni kellett be a színházba, hogy besminkeljenek az esti előadásra, és így úgy döntöttünk, hogy akkor visszamegyünk a művészlakásba, és akkor majd jön valaki, hívunk ismerősöket, és akkor majd megyek tovább a kórházba.

És hát a sors vagy a nem tudom mi közben szólt, és a lényeg az, hogy a nagy forgatagban véletlenül rámzárták a lakást. >> Ó, >> én meg ugye ott ültem a a kanapén, mert akkor már nem tudtam állni a lábaimon, és akkor mi már a jobb kezem mozgott csak.

Ö és ép telefont tudtam irányítani, meg kicsit úgy tartani a kapcsolatot a külvilággal.

Ugye akkor telefonáltuk Andikával is a párokban. >> Így van.

Most már megy asszonyom is szerencsére.

De hogy akkor úgy tartottuk a kapcsolatot, hogy valami furcsa dolog történik velem és ugye ők elindultak Miskolcra, mert amúgy ők akkor polgáron voltak.

Miskolc egy 40 kmre van ez a település, ahonnan mi származunk.

És de hát az idő alatt, míg ők nem értek oda, addig velem valamit kezdeni kellett.

És a massőr srác jött oda a lakáshoz, hogy akkor ő velem legyen addig, és hívjuk a mentőket. >> Tehát ő rögtön felmérte a helyzetet a taxiből való kiszállásodnál, hogy mennyire nem tudsz már mozogni, hogy itt nagyobb a baj. >> Igen.

Csak egy pici késéssel érkezett meg a lakáshoz, és addigra elmentek a többiek.

És nekem meg kellett oldani a helyzetet, hogy beengedjem őt.

Úgyhogy hát az életösztön megindult.

Úgyhogy ez egy kicsit horrorisztikus ez a sztori, ami most következik, de muszáj voltam fejjel megindulni a kanapéról.

Kikúsztam az előszobába, ugye már csak a jobb kezem mozgott, tehát elég érdekes volt, és akkor nagy nehezen elértem a kulcsot, és be tudtam engedni.

És akkor onnantól kezdve már felgyorsulttak az események, és akkor hívta a mentőt.

A mentősök bevittek a sürgősségére, ott minden vizsgálatot próbáltak ellátni, de mivel már ügyelet volt, így nem nagyon történt érdemleges vizsgát, úgyhogy meg kellett várni a reggelt.

Úgyhogy így belettek egy intenzív osztályra éjszakára, másnap reggel leállt a tüdőm, és onnantól kezdve mesterséges kómába kerültem. majd pár hét múlva felébresztettek, és akkor onnantól kezdve elindult a kálváriám, hogy ö felépítsem magam, vagy meggyógyuljak, vagy egyáltalán életben maradjak, mert azért ez egy hosszú küzdelem volt, egy több hónapos küzdelem. >> Tehát még néha életveszélyben is voltál. >> Sőt, sőt >> napi szinten. >> Igen.

Hát nem tudták Andrikáik vagy a család, hogy egyáltalán ott leszek-e még mire, vagy vagy mire jönnek be, vagy hogy mikor csörög a telefon, hogy baj van.

Hát kilencszer próbáltak le vagy leszedni a a lélegeztetőgépről.

Nagyon nehéz volt, mert folyamatosan összeomlott a tüdőm.

Egyszer nem tudták, hogy mivel állnak szembe.

Több évig nem tudták, hogy hogy mi okozta nálam a bénulást, mert ugye ez olyan szinten elhatalmasodott, hogy minden testtudatomat elvesztettem. abszolút minden öt tudatom is kikapcsolt, tehát teljesen teljesen elvesztettem önmagam.

És ugye az, hogy a tüdőm megerősödjön, az nagyon hosszú idő volt.

Meg egyáltalán az, hogy hogy mit is kezdjenek velem, mert nem tudták, hogy mi okozza ezt az egészet.

Aztán valamicsoda fajta egyszer csak elkezdtem megerősödni és visszanyertem a tüdőm feletti irányítást és utána hát jött a covid úgyhogy kipateroltak a a a az egészségügyiintézményből ami nem baj mert így hazakerülhettem és akkor így onnantól kezdve indult el a nagy változás hogy amikor Andika kezeibe kerültem és akkor ott ketten mi megküzdöttünk azzal hogy igenis akkor építsük fel magamat, hagyjunk el minden pszichotikumot meg minden, mert nyilván azért elően megborult a a lelkem, az elmém, a minden, hogy most, mert én nekem két nap múlva táncolnom kellett volna Miskolcon, és én ebben voltam, hogy úristen, nekem mennem kell, és táncolnom kell neked nekem erre nincs időm, hogy beteg legyek.

És utána nyilván az, hogy azzal szembesülni, hogy nem tudom irányítani a testem, kiszolgáltatott vagyok. satöbbi, satöbbi.

Tehát nagyon sok olyan dolgot hozott ez magával, ami miatt megborultam, és két év volt az, amíg teljesen össze tudtam szedni magam, és elhagytam minden gyógyszert meg mindent, és helyre pakoltuk együtt Andikával. >> Azért egy kiváló táncosnak, akinek maga a tánc az élete a fejbumjától a nagylábujjáig, és minden nap szinte színpadon álltál, de legalábbis próba minden nap volt.

Akkor is egy eredményes próbáról érkeztél haza.

Soha előtte egy jelra, hogy bármilyen probléma lehet.

Most már így visszagondolva a az államvizsga előtt meg ott a nagy koncertvizsga előtt az egyetemen, én ott már úgy éreztem, hogy olyan fáradékony vagyok, meg úgy zsipadtak a a kezeim, de én azt hittem, hogy ez magnéziumhiány, meg ilyenek, meg hát nagyon sokan küzködtünk ezzel, hogy úristen, behúzott a görcs, vagy valami, akkor kenjük be, és akkor tehát nem gondol erre az ember, hogy le fog bénulni.

Most már így utólag visszagondolva lehet, hogy ezek jelek lettek volna, vagy jelek voltak, de már ki tudja, de úgy éreztem, hogy úgy nem voltam 100%-os, de nyilván azért nagyon nagy hajtás volt az, hogy ugye az államvizsga is jól sikerüljön, a koncertvizsga, minden, tehát hogy az a véghajrában ott belefért.

Vagy >> ez a nagyon gyors reakció, az az életösztön, ahogy chillingelt a fejedben, hogy a kádból azonnal ki kell szállni, mert szinte érezted, ha jól értem. a sztorit, hogy szépen lassan, pillanatokról pillanatokra egyre több minden mondja fel a szolgálatot a testeddel.

Tehát ott valamib kapcsol, hogy vagy kimászol, vagy vége. >> Igen. >> Döbbenet egyébként a gyors helyzetfelismerés, hogy a sok milyen dolgokra késztett.

Meg az is, amikor ültem ott a karapén, mert előtt én elvoltam a kis világomban.

Tehát úgy úgy >> mikor így elkezdett lepörögni a mozim, >> az olyan ijesztő volt.

És akkor jött egy ajtókopogás, és akkor uff kizökkentett gyere visszaátó és küzdj és menj és csináld. >> Tehát olyan furcsák ezek a ezek a >> nagy amplitúdok. >> Igen.

Igen. >> Nagy kétségbes és nagy kiózanodás.

Így képzeld. >> Akkor úgy olyan higgat voltam >> kívülről, belülről meg nem tudtam, hogy mi van.

Tehát nem nem tudtam az érzelmeimet sem irányítani már. >> Képzeld, azt olvastam, hogy annyira higgat voltál magadat is meglep, hogy a taxiból amikor már >> ugye tehát a a legsürgősebb helyzet indokolt az, hogy vagy azonnal kórházba, vagy óriási baj lesz, felhívtad az édesanyádat? >> Igen, én felhívtam nagyon nyugodtan és közöltem vele, hogy ne ijedj meg anya, de le fogok bénulni.

Ne kérdezzétek, hogy honnan jött ez a gondolat, hogy én le fogok bénulni, de egyszer csak tudtam.

És akkor a többiek is rámnéztek, hogy te normális vagy.

És mondtam, hogy nem nem tudom. >> Ami belső hang.

Tehát néha a lélek jobban tudja hamarabb >> Igen. >> Az igazságot, mint ahogy mi el akarnánk azt ismerni.

Ehhez óriási bölcsesség meg józanság kell, de azt hiszem, hogy ott nem is volt nagyon idő fontolgatni. >> Én nem. >> Amikor felébredtél és az első sok megtörtént, azaz nem mozog semmid.

Egy táncosban mi zajlik le ilyenkor?

M hát egyrészt megijedtem, nem tudtam, hogy hol vagyok.

Azt hallottam, hogy magyarul beszélnek körülöttem, úgyhogy az úgy megnyugtatott.

Viszont nem tudtam szólni, konkrétan csak a szememet tudtam mozgatni, mert ugye tubus volt a a számban, tehát a lélegeztetőgép miatt nem tudtam kommunikálni.

Meg ugye gégszés is történt >> az utána, mert én könyörögtem, hogy csináljanak gége meccszést, hogy tudjak beszélni, >> mert olyan ideges voltam sokszor, hogy nem tudtam kommunikálni a kővilággal, mert óriási fájdalmaim voltak és ezt nem nem tudott róla senki, hogy annyira fájt, hogy én ketté haraptam a tubust.

Nem tudom, hogy azt a műanyagot hogy tudtam ketté harapni, de úgy elkapott az ideg, hogy hogy ketté haraptam, és akkor közöltem a doktornővel, hogy valamit csináljanak, de hadd beszéljek legalább.

És akkor jött a döntés, hogy akkor gigcs.

Hát az se volt egyszer elég, hanem háromszor.

Utána megismételtük, mert ugye ez hosszú folyamat volt, mire le tudtam jönni erről a gépről, mert annyira meg szerettem volna vele barátkozni, de na mindegy.

Tehát hogy Igen. >> Ezt hogy érted? >> Hát >> könnyített is. >> Könnyített is, de de >> még jó volt egyszer. >> Igen, igen. >> Ühüm.

Milyen érdekesen túlsakodott benned az a két én. a könnyebbik utat választani, de közben a küzdés, újra visszaépíteni magam. >> Hát csak az gondolkoztam rajta, hogy mi lenne az egyszerűbb, >> most elengedni vagy menni, de az erősöbb volt bennem, hogy én színpadra akarok menni, és én színházba akarok dolgozni, és nemesleg ott van Andika, akit nem hagyhatok itt. >> Hm. >> És így így ez volt bennem, hogy >> nem adhatom fel, >> hiszen ő sem adta fel egy perc se.

Nem, mert azt láttam, hogy hogy és ez volt a legszebb az egészben, hogy mindegy, hogy esett a hó, vagy fújt a szél, vagy tök mindegy, hogy mi volt.

Ő jött napi kétszer a kórházba, és és jött, és hozta a húslevest, és főzött nekem.

Amikor épp nem a kórházban volt velem, akkor épp boltban volt, főzött, bármit csinált, és jött tűzön, vizen állt.

És én na ez volt az a ezek voltak azok a momentumok, vagy például mikor nem engedték be, és akkor fú, azért értünk meg olyan momentumokat, ami ami nagyon szívszorító volt, de >> ő bejutott, fogadok, >> be megoldotta.

De épp ezek voltak azok a a momentumok, amik erőt adtak, hogy Renáó, szedd össze magad, mert mert ezt nem lehet csak így elengedni. >> Bocsás meg a párhuzamért, de az első világháborúban egy csomó katona akkor jutott nagyobb eséllyel haza, várta valaki haza.

Tehát ha már volt mellette egy szerető szív, egy család, akármi gyerekek, és hogy amikor az élet ösztön hazahúz, téged Andika húzott ki ebből a tébolyból, mert ez téboy volt. >> Igen. >> Az óriási fájdalmak még hagyján, de mert az is elviseltetlen, aki már egy tubus kettét tud harapni.

El tudom képzelni milyen végtelen fájdalmak zajlódtak a testedben, de az elme háborúja, aki fájdalomcsillapítót kér, mert muszáj, közben le akar szokni róla, amiről ropphéz volt, hiszen azt tartotta a…

Említett entitások

Témák

  • bénulás
  • táncművészet
  • életművészet
  • inspiráció
  • interjú
  • bartonellózis

Személyek

  • Horváth Renátó

Szervezetek, cégek

  • Miskolci Nemzeti Színház
  • Miskolci Balett

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „7 ÉVE BÉNULT LE, DE NEM ADJA FEL: ÉN MOST IS TÁNCOLOK! HORVÁTH RENÁTÓ TÁNCMŰVÉSZ | Szóló | Palikék”

Miről szól ez az epizód: „7 ÉVE BÉNULT LE, DE NEM ADJA FEL: ÉN MOST IS TÁNCOLOK! HORVÁTH RENÁTÓ TÁNCMŰVÉSZ | Szóló | Palikék”?

Horváth Renátó táncművész 2019-ben, egy táncpróbáról hazatérve lett rosszul, ami bénuláshoz vezetett. Több év diagnosztikai kálváriát követően a Bartonellózist, a Lyme-kór egy ritka változatát állapították meg nála. Renátó a testét zárt ima címmel rendezett előadást, amelyben a… Az epizód a Palikék Világa című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 05. 21..

Milyen témákat érint ez az epizód: „7 ÉVE BÉNULT LE, DE NEM ADJA FEL: ÉN MOST IS TÁNCOLOK! HORVÁTH RENÁTÓ TÁNCMŰVÉSZ | Szóló | Palikék”?

Fő témái: bénulás, táncművészet, életművészet, inspiráció, interjú, bartonellózis.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „7 ÉVE BÉNULT LE, DE NEM ADJA FEL: ÉN MOST IS TÁNCOLOK! HORVÁTH RENÁTÓ TÁNCMŰVÉSZ | Szóló | Palikék”?

Megjelenés: 2026. 05. 21.. Hossz: 49 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/palikek-vilaga/7-eve-benult-le-de-nem-adja-fel-en-most-is-tancolok-horvath-renato-tancmuvesz-sz-14a17e9d

Több epizód a Palikék Világa-ből