Porkoláb Gyöngyi

Nárcizmus, gyerekek, spiritualitás

· PT42M26S

Összefoglaló

Az epizód Beke Sándor pszichológussal a nárcisztikus szülő gyermekre gyakorolt hatásait, a toxikus szülői dinamika jeleit és a nárcizmus spirituális aspektusait tárgyalja. Kitér a szomatikus tünetekre, mint a fejfájás vagy hányinger, amelyeket a gyermekek nárcisztikus szülő…

Röviden

Műsor
Porkoláb Gyöngyi
Megjelenés
2025. 06. 10.
Hossz
42 perc
Szereplők, említett nevek
Beke Sándor, Porkoláb Gyöngyi
Témák
nárcizmus, gyermeknevelés, toxikus szülői dinamika, spiritualitás, pszichológia
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Szeretettel köszöntöm kedves hallgatóinkat és követőinket, és nagy szeretettel üdvözlöm újfent B Sándor barátomat.

Ugye Bek Sándor pszichológusként dolgozik, és hát ha lehet azt mondani, hogy szakterületévé vált itt a nárcizmus témája.

Akik ismerik őt, tudják ő, hogy a TikTok csatornáján keresztül elérhető, megtalálható.

Mi pedig arra tettünk kísérletet itt a porkolábgyöngyi YouTube csatornán keresztül, illetve az FM90 kampusz rádió támogatásával is jóvoltából, hogy a média egyéb platformjain is tudjuk ezt a témát akár segítő szándékkal is boncolgatni.

Egy új sorozatnak éppen egy újabb állomásán vagyunk, akik most hallgatnak minket, valószínű, hogy nagyon várták már, hogy hétről hétre egy-egy újabb tartalommal előrúkoljunk.

Ugye ez alkalommal a hozzánkba érkezett kérdések adják a témáját a a beszélgetéseinknek.

Természetesen ezek nem önmagában csak ezek a kérdések, hanem azok a témák vagy megközelítések, amelyeket a szakmai munkánk során mi is segítő szándékkal teszünk.

Ugye el szoktam mondani, vagy előző adások alkalmával, hogy jó magam közel 20 éve foglalkozom olyan gyógyíthatatlan betegekkel és családtagjékkal, ahol a veszteségben megpróbálunk segíteni.

Ezek nagyon érdekes és nagyon megható emberi dinamikák, nagyon sokszor toxikus kapcsolatokat tudnak feloldani, letenni az életük utolsó időszakában, és ebben segíteni, vagy a családtagoknak segíteni számomra egy egy igazi szolgálat.

Ugye Sándor pedig a pszichológus munkája során más-más kommunikációs területeken is megél ilyen történeteket.

Szóval az én megközelítésem ebben a sorozatban és abban a 12 részben is az volt, hogy hogyan lehet bizonyos veszteségekben megtalálni a lehetőséget a továbblépésre, azokat az erőforrásokat megtalálni magunkban és a változás vagy a változtatás útjára lépni.

Úgyhogy ennek mentén beszélgetünk mi itt.

Na most izgalmas kérdések jöttek azóta is, és folyamatosan várjuk akár a Porkolábyi YouTube csatornán felkerült videók mellé a ezeket a bizonyos kérdéseket vagy témafelvetéseket, illetve az előző beszélgetés alkalmával Sanyi részéről elhangzott egy javaslat, hogy az újonnan induló weboldala apropóján, hogyha az email címeiket megosztják az érdeklődők, akkor ugye kapnak értesítést a a kommentben, megosztják, akkor azt is tudjuk küldj nekrakjuk hírlevére őket, és küldünk mindenről értesítést.

Ugye az egyik, és én nagyon örülök annak, amikor azt írja valaki, hogy ő egy kislányos vagy lángyermekes apuka, akár csak én.

Igen, te már nem olyan kisgyermekes, mert hogy azért már most középiskolásra lát, de valahogy mindig a kisgyerekeink maradnak.

Szóval, aki két éve lépett ki a kapcsolatából, hat éves a gyermeke, hát arról számolt be, hogy a gyermeknél mindenféle tünetet tapasztal, néha fejfájás, hányinger, beszédhiba, és azt érzi, hogy néha egy zombi gyerek jön hozzá, amikor ugye a kapcsolattartásra megkapja a gyermeket.

Lehetne erről bővebben beszélnünk.

Ugye volt egy rész a 12 rész során, amelyet igazából a a szülőgyermek kapcsolatára szántunk.

Ugyancsak azt mondom, hogy iszonyat nagy az üreg, amit szoktál emlegetni, amit próbálunk, vagy annak a mélyére ásni.

Egy nagyon nehéz érzelmi állapotot él meg, szerintem bármelyik szülőről is beszélünk.

Szóval ezt most mindenki, aki hallgat, minket leképezheti, mert adott esetben fordítva is lehet szó.

Itt ugye az a feltételezés van az édesapa részéről, hogy ott az édesanyja az, aki egyfajta nárcisztikus hát viszonyban tönkreteszi, úgy érzi az édesapa, a gyermekét is, hiszen a gyermeket használja föl az az egymás közötti konfliktusnak a nem normál kezelésére.

Szóval bővebben erről a témáról honnan közelítsünk?

Sanyim, amit az édesapa elmond, azok már azok már szomatikus, tehát testi tünetek, fizikai tünetek. nyilvánvaló ez már valaminek a következménye és ez a következmény legtöbbször azért nagyon nehéz mert ugye hat éves gyermekről van szó és a és az életkora még nem predesztinálja arra ebből a dologból már kijebb tart és hogy és hogy 10 éves vagyok és majd meghozom a saját döntésemet hogy hogy nem szeretnék meg hogy szeretnék lenni a gyerekeknél is a saját döntés nagyon sokszor azt látjuk hogy pontosan a traumatizáló szülő felé dönt a gyermek mert mert ott is kialakul egyfajta kötődés És ez benne egy egy egy nagyon nehéz helyzet igazából.

Sőt, hát azért tragikus, mert van olyan gyermek, ahol világosan kiderül például a gyerekelhelyezésnél, hogy manipulatív az apuka, hogy ilyen, olyan, amolyan és a gyereket behívják, ami idősebb gyermek, és csak úgy dönt, hogy az apa mellett marad, mert ugye az apa manipulációi és az apának gyakorlatilag azok a technikái, amivel a gyerek felé viszonyul, azok azok sikert érnek el.

Nagyon sok esetben, ahogy a nárcisztikusnak az életében nagyon sok esetben a manipulációi sikert érnek el, akár egy empatával szemben, akár bárkivel szemben.

Az kódolja egyébként a nárcisztikus, tehát ő az ilyen kis siker dolog, hogy h átment a dolog.

Siker hát a helyzet az, hogy a helyzet az nagyon súlyos szavakat fogok mondani.

Ahogy a nárcisztikus nevelkedik, a szülő az elmondtuk, az érzelmi elérhetetlenség, a parentifikáció, a egy csomócsomó olyan dolog történik, ugye a szelektíven kap visszajelzéseket, meg kell felelnie, nem az életkorának, nem a skilljainek megfelelő dolgokat várnak el tőle satöbbi, satöbbi.

Igazából a nárcisztikus szülő is manipuláció, egy elérhetetlen, érzemileg elérhetetlen manipulált, nem valós nevelési és nem adekvát, nem helyes nevelési helyzetből alakul ki a nárcisztikus személyiségzavar.

És az, aki nárcisztikusként van, annak nincsen más nevelési mintázata, mint az, amit ő kapott.

Tehát azért azt el kell mondani, nagyon sokszor, amikor a gyermekünkkel vagyunk és neveljük, azért a szüleink mintázatát visszük 60-70%-ban.

Csak a kontextus, a kormás, egy csomó minden, de azért egy csomó minden úgy marad, tehát ahogy mi nevelkedtünk, ahogy a mi szüleink hozzánk álltak, azt fogjuk majd később továbbvinni.

Az nekünk majd az a az a séma.

Ugye, amit majd szépen tovább fogunk vinni.

És azért a gyerekeinknél nagyon sokszor fölébred bennünk, és azt látjuk, hogy pontosan olyan vagyok velem, mint amilyen az édesanyám volt, vagy az édesapám velem.

Valahogy pont úgy viszonyulok, valahogy pont úgy, ugyanazokat a dolgokat, még akár azokat a mondókákat is mondom el, amit gyerekkoromban hallottam.

Tehát visszük ezt tovább egy félelmetesen komoly örökségként.

Örökítjük tovább a szülőnek a személyiségét, visszük magunkba.

Ezek módosulnak, ezek nagyon szépek, ezek olyan, mint a gének.

Mégis módosulunk, mégis más, mégis megvan a génvar élbítás, de azért hozzuk messziről azokat a géneket, amiket amiket a szülőktől hoztunk.

Hozzuk ezt a megoldásmódot is.

És ami nagyon lényeges dolog, hogy amikor elérkezik a nárcisztikus egy szülői helyzetbe, akkor csak ugyanazt tudja tenni a gyerekével, mint amit vele tettek, mert nincsen másik mintája.

Nem lesz az, hogy csettint egyet, hogy ó, persze, én nem kaptam a szüleimtől szeretetet, érzelmeket.

Egy csomó min elérhetetlenek voltak minden.

Na de én az leszek és az én érzelmeim valósak. mélyek satöbbi, nincsen ilyen.

Tehát amikor azt mondja valaki, hogy majd a nárcisztikus meg fog-e változni magától, nem fog megváltozni, hogy a nárcisztikus másképp fog-e működni más kapcsolatokban, ilyen-olyan kapcsolatokban, más rekeszekben, hogy használjuk ezt a szót, nem fog másképp működni.

Hogy majd a következő férfinak vagy nőnek ő, hogy ő másképp fog hozzáállni, vagy jaj, azt veszi észre, hogy a másik nőnek, férfinak már megadja azt, amit nekem nem adott meg.

Igen, a lab időszakban valószínűleg így van, de nem fog másképp viszonyulni hozzá. kanyarodjunk vissza, mert én csak úgy ugye közbekérdeztem arra vonatkozólag, hogy tudatosítja-e a nárcisztikus ugye ezeket a sikeres manipulációs eszközeit, mert ott ott indult el a dolog, hogy ugye itt a gyermek szülőviszonya kapcsán tettél említést erről, hogy hogy manipulálja a gyereket is manipulálja.

És hát az van, hogy ugye itt több olyan dolog történik meg, amit szülőként nincs velünk a gyerekünk, a másik szülőnél van a gyerekünk, mert mondjuk a gyerekelhelyezésben nem lett fölismerve az, hogy nárcisztikus szevéség, zavaros a másik, mert ugye ebben nagyon jók a bíróságon, a publikus rétegők a tökéletes, sőt nagyon szimpatikus és és nagyon sokszorra teljesen kézen fekvő döntést az gyakorlatilag az, ahogy ő fellép, az, ahogy ő a beadványokat fogalmaz, egy csomó, hogy felülírja, és mindenki emberből van a bíró is emberből van.

És a helyzet az, hogy a nárcisztikusnál van a gyermekünk.

És sokan meg szokták tőlem kérdezni, hogy hogyan tudom kivédeni a manipulációját a nárcisztikusnak, amikor nála van, vagy egy háztartásban élünk és manipulálja a gyereket ellenem, és a gyerek így hogyan tudom kivédeni?

Sehogy. azért nem tudom kivédeni, mert fizikailag ott van a nárcisztikus, manipulatív személyisége van, és ugyanolyan joga van a gyermek neveléséhez, mint nekem.

És ez egy olyan típusú játszma, ahol nincsen nincsen kitörési pont.

Szoktam azt is mondani, hogy hogy nem érdemes erőforrást vagy erőt fektetni abba, meg időt, hogy ezen bosszankodjak, hogyha tudom, hogy nem biztos, hogy tudok tenni bármit ez ellen.

Felismerni nagyon nehéz benne lenni ebbe pokoli nehéz. és eljutni odáig a másik félnek, hogy talán úgy tudom a gyerekemet leginkább segíteni, hogy én viszont itt vagyok azzal a minőséggel, azokkal a értékekkel, amivel rendelkezek.

Érted ezt a fajta kettőséget, hogy ez egy nagyon bölcs dolog, de ez nagyon nehezen kivitan így van. nem működik kívülről utólag lehet talán, de nem az egy szerencsésebb eset, amikor már fizikailag külön él a két szülő és ami a legfontosabb akkor is, ha együtt élnek, akkor is, ha külön élnek, hogy minden pillanatban stabil támaszt kell adni a gyereknek, minden pillanatban stabil mencsvárat kell adni, minden pillanatban éreznie kell a valódi érzelmeket a gyereknek, minden pillanatban szülőként ott kell lennünk, még jobban ott kell lennünk, mintogyha szülőtársként egy normális másik szülővel vagyunk együtt.

Tehát itt egy olyan kihívás van, ami egyébként élet élet és testidegen.

Valljuk be ez nem egy normális állapot, hogy a gyerekemet úgy kapom meg, elmegy a saját apjához vagy anyjához és úgy kapom meg, látom, hogy a gyermekem lelkileg és testileg óriási deficitet szemben.

Sany ez néha még fájdalmasabb, tehát amikor külön élés van, és azt látja az egyik szülő, hogy épp amikor nyilván hozzákerül és úgy van beosztva, ez lehet heti rendszeressége két hetente, hogy mi történt és mi, mert a védelem és kontrollhetősége nincs a kezünkben.

Hogyne, az néha még rosszabb, mint amikor egy fedél alatt éltek, mert akkor azt gondolta, hogy van valami beleszólása vagy ráhatása, de nincsen, ugye akkor n és ugye az a helyzet, hogy itt is a határok megszabása itt is.

Ugye az a furcsa játék megy nagyon sokszor, és rengetegen hívnak ebben az ügyben.

Például a nárcisztikus szülő mindent megenged a gyereknek.

Tehát egy teljesen szabadelvű bármit csinálhat.

Ha igen, ha a másik szülő próbálja, hogy ne legyen mobiltelefonja ennyi idős még, üljön le a házi feladatát, meg csinálja ezt, csinálja azt.

Ha ő efelé nyit, a nárcisztikus úgy bosszul a másik szülőn, hogy az összes szabályt, amit a szabálytudatos szülő állít a gyereknek, mert embert akar belőle nevelni, azt a nárcisztikus a másik oldalt fölrúgja.

És a gyermek nyilvánvalóan van benne hedonizmus, ugye?

Tehát a a jó felé megy, hát nem buta, a jó felé megy, a lazább határok felé mozog ki, ott mondjuk apánál anyánál egy csomó mindent megcsinálhat, szabad, nem törődnek vele, fizikailag is egyedül hagyja akár satöbbi satöbbi satöbbi.

Határnélküliséget, és ha megtehetek egy csomó dolgot, apánál érzése van, ezért még jobban vágyik ahhoz a szülőhöz, aki egyébként toxikus, és még jobban vágyik.

És gyakorlatilagon ez a szülő bosszul tudat alatt is, vagy tudatosan is a másik szülőn.

Na most a gyerekelhelyezésnél megint amikor nárcisztikussal harcol az ember, akkor fáradhatatlan.

Ugyanaz indul be és ugyanaz a folyamat indul be nála.

Ez nagyon lényeges dolog, mint például a visszaporszívózásnál a kifárasztás.

Ő az, aki állandóan feljelentéseket tesz, beadványokat ír, mindent csinál. elmegy a gyámügytől, a családsegítőtől kezdve, próbálja előzni a másikat, elmond mindent, valótlanságokat ad be a bíróságra, mindenhez hasonló, a gyerek középen van, és a gyerek sok esetben, ha behívják, a nárcisztikus szülő felé dönt.

Gyerek kicsi, igazából nem az a jövője.

És a másik szül, aki felelősségteljest, akinek szabálytudata van, aki nevelni akar, aki valós érzelmeket akar adni, az őrületbe megy.

És a nárcisztikus igazából ezt élvezi, mert ugye a gyereken keresztül, tehát lefordítatjuk, a gyerek eszközzé válik direkt vagy indirekt módon, csak a gyerek ezt nem érzi.

A gyerek ezt nem érzékeli, eszköz lesz.

Na most sok esetben ez nem csak így van, nem csak ezzel van, hanem a nárcisztikus nevelésben sok esetben nem csak az van, hogy a szabályok meg a határok lazák, ez csak egy egyik típusú.

Másik típusú viselkedés viszont lehet a nárcisztikusnál, hogy túl szigorúak a szabályok, amit vele gyerekkorba csináltak.

Neked kell a legjobbnak lenned, neked kell a legtökéletesebb lened, neked kell 50 edzésed van, nem tudom micsoda.

Mi az, hogy te nem vagy első a versenyeken, mi az, hogy nem te rúgod a gólt?

Mi az, hogy nem vagy ötös, mi az, hogy ez satöbbi.

És az egész történetbe beszorítja a gyereked.

És közben nem rest arra, hogy bezzeg anyád, bezzeg apád, meg az meg ez, ilyen olyan.

Ezt csinálta velem, most is azt csinálta.

Beviszi, parentifikálja, érzelmi parentifikációt hajt rajta végre, közben nagyon erősen fogja. szabályozza érzelmileg lejátszódik ugyanaz és a gyermek úgy jön haza, hogy végtelenül feszült, mikor a másik szülő megkapja 2448 óráig, azt se tudja, kit kapott vissza, mire stabilizálódik, és abba a helyzetbe belehelyezkedik a gyermek, amiben volt vele, abban a abban az…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Nárcizmus, gyerekek, spiritualitás”

Miről szól ez az epizód: „Nárcizmus, gyerekek, spiritualitás”?

Az epizód Beke Sándor pszichológussal a nárcisztikus szülő gyermekre gyakorolt hatásait, a toxikus szülői dinamika jeleit és a nárcizmus spirituális aspektusait tárgyalja. Kitér a szomatikus tünetekre, mint a fejfájás vagy hányinger, amelyeket a gyermekek nárcisztikus szülő… Az epizód a Porkoláb Gyöngyi című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 06. 10..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Nárcizmus, gyerekek, spiritualitás”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Beke Sándor, Porkoláb Gyöngyi.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Nárcizmus, gyerekek, spiritualitás”?

Fő témái: nárcizmus, gyermeknevelés, toxikus szülői dinamika, spiritualitás, pszichológia.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Nárcizmus, gyerekek, spiritualitás”?

Megjelenés: 2025. 06. 10.. Hossz: 42 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/porkolab-gyongyi/narcizmus-gyerekek-spiritualitas-ff056c00

Több epizód a Porkoláb Gyöngyi-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból