Szürke Zóna Podcast

Az eljegyzés intézményének kritikája - Szürke Zóna 214.

· PT29M50S

Összefoglaló

A Szürke Zóna Podcast ezen epizódjában az eljegyzés intézményét vizsgálják meg kritikus szemmel. Megbeszélik, hogy a házasságot megelőző, sokszor kötelezőnek vélt rítus, mint a lánykérés, miként tud elkorcsosulni és káros folyamatokat generálni a kapcsolatok minőségére. Szóba…

Röviden

Műsor
Szürke Zóna Podcast
Megjelenés
2025. 05. 23.
Hossz
30 perc
Szereplők, említett nevek
Schubert István
Témák
eljegyzés, házasság, lánykérés, párkapcsolatok
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Köszöntjük a kedves hallgatókat.

A mikrofonnál Rezső, valamint állandó vendégem Dani.

A mai napon az eljegyzés intézményéről fogunk beszélni.

Némi kritikus hangért fogunk ebben a témában megütni, mert hiszen egy mondhatom azt, hogy egy eléggé sarkalatos témáról van szó.

Igazából átfogóan arról van szó, hogy van az emberben vagy a társadalomban egy ilyen reflex, hogy a házasságot megelőzően meg kell, hogy legyen egy ilyen tanúságtétel, vagy egy ilyen fogadalomtétel azzal kapcsolatban, hogy igen, én el foglak venni.

És az a helyzet, hogy én azt tapasztalom, hogy ez a ez az intézmény bármilyen szép, vagy bármilyen archaikus kell, hogy legyen, ettől függetlenül nagyon hajlamos elkorcsosulni, és nagyon káros folyamatokat tud gerjeszteni, ami károsságot én a kapcsolatoknak a minőségére tudnék vetíteni.

Ennek a részleteit meg fogjuk beszélni az epizódban.

Mielőtt belevágnánk, megkérdeznek Dániel, hogy mit gondolsz a témáról?

Hát elég sok aspektusa van szerintem, ami tényleg úgy érzem, hogy így a 21. századra az így eléggé elkocsosult, elfajult.

És hát igen, nyilván a közösségnek is vannak bizonyos normái, idézőjelesen és elvárásai azzal kapcsolatban, hogy két ember mióta van együtt, és akkor mikor lenne ildomos megkérni a hölgy kezét, meg mikor kellene a házasságnak is megtörténnie.

Nyilván ennek vannak pénzügyi vonzatai is, hogy azért azzal kapcsolatban, sok embernek van elvárása, hogy ez az egész hogy nézzen ki.

Nyilván azért mondjuk én a közegemben nem feltétlenül találkoztam ezzel, de azért hallottam már azt, hogy tényleg így kien ilyen kardashianes kardashianszerű módon, hogy jaj, hát nekem 500000 Ft-os gyémánt van a gyűrűmön, nekem meg csak 300000.

És akkor ez is tudod kicsit olyan tud lenni, mint a gyerekek körében, hogy kinek milyen okos telefonja van már negyedikes korában.

És hát valóban egy érdekes téma, és valamennyire én is úgy érzem, hogy érintett vagyok abban, hogy hogy ez így hogy volt megítélve, meg elvárva, vagyis hát hogy van még mindig elvárva, merthogy én még nem éreztem el senkitnek a kezét, úgyhogy nyilván én inkább erről az oldaláról tudok beszélni, de hát azért az ismeretségi körömben is találkoztam én már gyakorlatilag ultimátumokkal is, meg erősen kifejezett [Zene] kérésekkel, hogy most már azért jó lenne, hogyha történne valami.

Aztán persze igen, nyilván azzal a részével is találkoztam, amikor megtörténtek a dolgok, de hát igazából túl sokat nem segített már egy helyzeten, de hát ugye mint sok sok egyéb dologgal, szerintem az eljegyzéssel is csomóan úgy vannak, hogy hát valami valami kis sebtapasznak vagy valaminek abszolút tökéletes tud lenni ahelyett, hogy talán elfogadnák azt, hogy ez ezen már lehet, hogy tovább kéne lépni.

Úgyhogy abszolút tényleg sok sok oldalú tud lenni ez a kérdés.

És tényleg én úgy érzem, hogy hogy azért sok esetben eléggé toxikus tud lenni, ahogy nem csak a pár maga, hanem tényleg a körülöttük lévő környezetükben lévő emberek is hogyan kezelik ezt.

Meg hát nyilván a tévében is ugye az emberek mit látnak ezeket a idilli idilli életformákat meg kapcsolatokat, hogy hogy mit hogyan kellene kezelni?

Azért gondolom sarkalatos kérdésnek az eljegyzés intézményét, mert hiszen a mai világban mondhatjuk, hogy egy olyan cselekménynek felel meg az, hogy a férfi eljegyzi a nőt, ami a nő számára egy ilyen megnyugtatást jelent, hogy hát mederbe van a kapcsolatunk.

És igazából ebből keletkezik az a feszültség, ami miatt káros tud lenni ez a jelenség, mert hiszen amikor azt érez, azt érzi a fiatalasszony, hogy hát ez a dolog nem igazán akar megtörténni, pedig már három éve együtt vagyunk, akkor elkezd valamilyen szinten hatást gyakorolni a férfira, mert hiszen hát, hogy mondjam, ösztönszerű, hogy egy nőnek azért kell egy ilyen visszacsatolás, hogy tart valamerre ez a kapcsolat.

Tehát, hogy nem hiszem, hogy egy nő bele tud annyira feledkezni egy egy kapcsolatba, hogy hogy ne érezni azt, hogy ez ez a fiú egyébként el fog engem venni és házasságba fogunk családot alapítani.

Nem mintogyha ezek kötelezőek lennének, tehát hogy házasságon kívül is lehet családja az embernek, tehát hogy úgy is lehet két ember között családalapítást elképzelni, hogy nem házasok és ilyet én formán nem jegyezték el egymást.

De úgy gondolom, hogy a társadalmi keretekbe ez beletartozik, hogy hát ha ez a ha ez a fiú tényleg akarja ezt a kapcsolatot, akkor jó lenne ha megkérne a kezemet, és hogyha megkérte a kezemet, akkor házasodjunk össze, és akkor utána legyenek gyerekeink.

Na és akkor ebből keletkezik ez az ilyen irdatlan gázjelenség, amit a Beyoncé nevével tudnék fémjeleztetni.

Hát ugye van ez a jellegzetes tánca, ez az ilyen tenyér tenyérlegyezgetős If you like it, then you should have put the ring on it szövege.

Tehát ez angolul annyit tesz, hogyha tetszik, akkor rá kéne rakni a gyűrűt.

Apukám, hozzátehetnénk, mert hiszen ez valamiért így beleégett a kultúrába, hogy hát hát hogyha te ezt komolyan veszed, akkor oda kéne rakni azt a gyűrűt.

De basszus, egy egy tényleg egy ilyen kis köralakú cucmákról beszélünk, amiből semmi nem következik.

Valószínűleg kifejeződik ebből a a nőknek ez az ez a ingerenciája, hogy hát hogy hogyha te ezt tényleg szeretnéd, akkor akkor hozzál is döntéseket, akkor legyél férfi, ereszkedjél térre és kérjed meg a kezemet.

És az a baj, hogy illetve akkor keletkezik a baj, amikor ezeket nem nagyon tudjuk így lazán kezelni.

Tehát, hogy bizonyos párkapcsolatokban hiába akarja a nő azt, hogy legyen most már megkérve a keze, mert már unja azt, hogy 25 évesen is, mit tud, három éves pártkapcsolatban is, mindig amikor megy a mamához látogatni, akkor azt kell mondania arra a kérdésre, hogy na és akkor a izé a Gábor megkérte már a kezedet, hogy nem mama még meg nem nem tudom mikor, nem tudom mikor fogja, hanem hogy szeretne már így ilyen így gyűrűsúlyakat így mutogatni, hogy jaj nézd, nézd, nézd, ja, ebből is olyan kellemetlen élményeim volt. voltak.

Tehát, hogy így hévesen találkoztam a környékemen lakó fiatalasszonnyal, aki 17 éves volt akkor, és akkor így a buszon találkoztunk, és jöttünk haza, és akkor kérdeztem, hogy na és veled mi van?

És akkor így felemelte ilyen jellegzetesen, tudjátok milyen az, amikor úgy emeled felfele a tenyeredet a tekinteted mellett, hogy a gyűrűsúlyad legyen a hangsúlyos, hogy csak így vigyorogva így megmutatta, hogy van egy gyűrű az ujján.

És akkor hát én a 18 év alatti eljegyzések intézményét azt azt megvetettem, mert hiszen annyira gáznak tartom, hát tudjuk, hogy nem lesznek együtt.

Tehát hogy így, hogy így egy két-18 év alatt egy fiatal összejön, együtt vannak fél évet, és akkor a fiú megkéri a lánynak a kezét.

Tehát mindenki tudja, hogy ebből semmi jó nem fog tudni kisülni, mert hiszen fiatalok még ahhoz, hogy elegyezzék egymást, fiatalok ahhoz, hogy együtt maradjanak, és hát az lesz, hogy a vagy a nála marad a gyűrű, vagy visszaadják.

De visszatérve erre, hogy abból keletkezik a feszültség, amikor a nő azt mondja, hogy hogy hát akkor valamit kéne tenni azért, hogy meg legyen kérve a kezem.

És akkor ilyen félreérthető megjegyzésekkel elkezd utalgatni a férfiembernek, hogy hát remélem az idei év a felnőtt döntések éve lesz számodra.

Meg meg hasonló meg hát ez is, hogy hogyha tetszik, akkor gyűrűt kéne rárakni és hát ebből keletkezik egy feszültség, hogy hát pont ez a ez az a dolog lenne az, aminek nem úgy kellene megtörténnie, hogy ráhatásol van a nő.

Tehát, hogy hogyha valami, akkor az eljegyzés az úgy kell, hogy megtörténjen, hogy a férfi azt mondja, hogy na, itt az idő, hogy hogy eljött a nap, és itt szokott el elcsúszni a két dolog, mertogy a nő nem kap visszacsatolást arról, hogy ez belátható időben be meg fog tudni történni.

De miért kéne visszacsatolást kapnia?

Tehát hogy ez nem olyan dolog, hogy idén megkérem a kezem, akkor már miért nem most kéred meg a kezemér, érted?

Tehát, hogy így, hogy így ebbe, ebbe a tekintetben szokott tudni feszültség lenni.

Vannak filmek, amik ezzel foglalkoznak.

Mindjárt visszatérek rá, csak megkérdezem Dániel véleményét erről.

Hát nyilván van több faktor is, amit érdemes azért szem előtt tartani.

Az egyik ugye tényleg a korosztály, hogy miről beszélünk, meg hát nyilván az is egy fontos tényező tud lenni, hogy mióta van együtt a pár.

És azt be kell látnom, hogy hogy adott esetben eléggé jelen tud lenni az, hogy az egyik félnek fontosabb maga ez a ennek a lépésnek a megtétele, mint a másiknak.

Mert lássuk be, hogy azért mi férfiak nagyon sokszor tudunk eléggé más módon gondolkodni ugyanarról a dologról, mint egy nő.

És lehet, hogy mi tényleg úgy jól érezzük magunkat, elvagyunk ezzel.

Nekünk nem feltétlenül fontos az, hogy eljegyezzük a párunkat, vegyünk neki egy gyűrűt, mint lehet, hogy az sem, hogy megházasodjunk.

Lehet ez akár bármi gyerekkori traumának a következménye, vagy egyszerűen csak ilyen a az embernek a beállítottsága.

És hát tényleg ugye nem egyszer láttam én is azt, hogy ugye úgy úgy már volt jelezgetve, már volt közölve a a férfival, hogy hát jó lenne, hogyha megtörténne.

És viszont azt is belátom, hogy lehet, hogy némi bizonytalanság azért van mögötte, hogy lehet, hogy nem érzi teljesen azt a férfi, hogy ebből eljegyzésnek kéne lenni.

Csak hát ugye ilyenkor sem feltétlenül felnőtt módon van megközelítve ez a kérdés, és akkor esetleg ez át van beszélve, hanem akkor igen, akkor jönnek az ilyen jellegű utalgatások, vagy vagy nem tudom, szurkálódások vagy akármi.

Ö, és hát sajnos én megint csak tehát próbálom próbálok nem megsérteni senkit, és tényleg a saját élettapasztalatomból kiindulni, hogy sokszor találkoztam azzal, hogy ahogy ugye egyre idősebb lesz a hölgy és ugye ketyeg a biológiai óra, akkor akkor úgy érzi, hogy ezeknek a lépéseknek fel kell gyorsulni.

És hogyha mondjuk most mondok egy időintervallumot, egészséges esetben mondjuk két-három év után akkor megkérjük a kezet, és akkor hát nyilván nem kell elsietni az esküvőt se, akkor várunk megint két-három évvelt, mert hát normális ember azért nem feltétlenül tud összerittyenteni annyi pénzt egy laxira egy év alatt, amennyit mondjuk szívesen megélne Luxit.

Ezek így felgyorsulnak, és van, hogy tényleg egy egy másfél év alatt megtörténnek ezek a nagy lépések, hogy összeköltözünk eljegyzés esküvő gyerek, vagy hát az utolsó kettő az meg is cserélődhet, és akkor hát hogyha már jön a gyerek, akkor gyorsan házasodjunk össze.

És hát sajnos tényleg az a bajom, hogy ez jól is sülhet el, mert láttam azt a példát is, hogy évek óta azóta is boldogan együtt élnek és elvannak a kis családjukkal, de hogy sajnos olyanra is láttam példát, hogy tényleg egy év alatt felpörgették ezeket a dolgokat.

És akkor az esküvő előtt egy egy hónappal volt az, hogy akkor hát valamelyik félrelépett a kettő közül, meggondolta magát, mondjuk azt, hogy gusztustalan módon lelépett szó nélkül kábé.

Hát nyilván ez is annak a következménye, hogy akkor ott volt egy kis nyomás akár a másik féltől, vagy akár ugye a környezetük által, hogy tényleg ez a tipikus nagymamás, nagyszülős kérdezgetés, ami szerintem egyébként rettentő irritáló tud lenni.

És biztosan nem tudom hány epizódunk alatt, ahol kitértünk a szüleink generációjára, szerintem hasonló dolgot már megemlítettünk, hogy ez a ez a folyamatos nyomás, amit ők tudnak gyakorolni, merthogy ők élték egyféleképpen az életüket, és lássuk be, amit ők nem szeretnek belátni, sokkal könnyebb volt egy csomó minden az ő korukban, hogy azt ugyanazt így megpróbálják levetíteni erre a generációra, és akkor ez a hú, hát 25 évesen még nincs két gyereket, hát mi milyen asszony vagy?

Tehát már gyakorlatilag nem lehet gyereked lassan.

Miközben azért meg tényleg úgy van sokszor sajnos, hogy az élet mód, amit megteremtettél magadnak, az nem feltétlenül ad arra lehetőséget, hogy akkor ezeket a lépéseket csak így gyorsan lepörgessük. meg hát nyilvánosan veszik sajnos sokszor figyelembe, hogy sokszor azért ezek a fiatalkori eljegyzések meg ilyesmi az tényleg ahogy mondod, mert még hogyha nem is csak 18 alatt, szerintem bőven 25 alatt is lehet ezt így kijelenteni, hogy hogy senkinek nincs még benőve a feje lágya, még a nőknek se, pedig sokszor ugye azt hiszik.

És akkor gyorsan mindent elsietnek, el van jegyezve 23-22 évesen, aztán puff, egy öt évvel később meg ugyanúgy szétmennek, mert rájönnek, hogy valójában ők teljesen más irányba tartanak.

Úgyhogy hát igen, érdekes tud lenni a főleg a másik féltől a nyomás és és érzékeltetés, hogy hát most már ezt jó lenne meglépni.

De hát ez szerintem abszolút egy olyan téma, amit normálisan a párnak meg kellene beszélnie normális és higgött körülmények között.

Tehát nyilván ez ugye sokszor nem tud összejönni, mert mert hát a indulatok meg a minden azért az hamar elő tudnak jönni ezeknél a témáknál, meg a feszültség, de hát szerintem is az egyáltalán nem jó megoldás, hogy akkor így megpróbálni jelezgetni ezeket a dolgokat, mit tudom én, akár TikTok videókon keresztül, vagy akármi más móddal, ugye, ami ezben a remek modern korban szokott lenni, merthogy ez tényleg inkább én úgy érzem, hogy negatívan tud elsülni, és akkor a a férfi meg talán kezdi inkább azt érezni, hogy most ő itt nyak van emiatt, és és lehet, hogy pont ezért gondolja meg magát adott esetben.

Onnó voltunk egy legénybúcsú, mint vendégek, és elmentünk valami szórakozóhelyre, ahol egy leánybúcsú csapattal így összejöttünk, és így együtt kezdtünk el bulikázni.

Az szerintem elég vicces volt.

Így lötyögtünk, szórakoztunk, és ott a hát természetesen bejött a Old the Single Ladies a Beyoncatól, és az összes csaj ebben a leánybúcsús csapatban elkezdte a tenyerét legyezgetni. annyi, hogy a menyasszony az már így az ég felé, tehát hogy így minél magasabbra, hogy hogy kitűnjön, hogy hát neki már neki már gyűrű van az ujján.

De a a lányok is hát így elkezdték ezt a táncot nyomni.

Egyszerűen tényleg akkor éreztem azt, hogy ez akkora státuszimbólum ez, hogy nekem megegy ez megkérték a kezem, hogy attól félek, hogy sokaknak az se számít, hogy egyébként milyen minőségű kapcsolatra húzzák rá azt a…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Az eljegyzés intézményének kritikája - Szürke Zóna 214.”

Miről szól ez az epizód: „Az eljegyzés intézményének kritikája - Szürke Zóna 214.”?

A Szürke Zóna Podcast ezen epizódjában az eljegyzés intézményét vizsgálják meg kritikus szemmel. Megbeszélik, hogy a házasságot megelőző, sokszor kötelezőnek vélt rítus, mint a lánykérés, miként tud elkorcsosulni és káros folyamatokat generálni a kapcsolatok minőségére. Szóba… Az epizód a Szürke Zóna Podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 05. 23..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Az eljegyzés intézményének kritikája - Szürke Zóna 214.”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Schubert István.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Az eljegyzés intézményének kritikája - Szürke Zóna 214.”?

Fő témái: eljegyzés, házasság, lánykérés, párkapcsolatok.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Az eljegyzés intézményének kritikája - Szürke Zóna 214.”?

Megjelenés: 2025. 05. 23.. Hossz: 30 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/szurke-zona-podcast/az-eljegyzes-intezmenyenek-kritikaja-szurke-zona-214

Több epizód a Szürke Zóna Podcast-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból