The Long Story

A karbon lábnyom az évszázad marketinghazugsága? l Stumpf-Bíró Balázs

· PT8M47S

Összefoglaló

A műsor a "karbonlábnyom" koncepcióját elemzi, amelyet a British Petroleum (BP) marketingszakemberei dolgoztak ki. A podcast szerint ez a fogalom arra szolgált, hogy a felelősséget az egyénekre hárítsa, és ezáltal a vállalatok elkerüljék a környezetszennyezéssel kapcsolatos…

Röviden

Műsor
The Long Story
Megjelenés
2026. 05. 28.
Hossz
9 perc
Szereplők, említett nevek
Tóth-Czere Péter, Stumpf-Bíró Balázs
Témák
karbonlábnyom, marketing, környezetszennyezés
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Kezdeném azzal, hogy ez a fajta az egyén lelki ismeretére ható áthárítás, ez nem a semmiből keletkezett.

Ö ez egy 2000-es évek elején futó a BP British Petróleum által generált marketing kampánynak az eredménye.

Ugye ez az egyéni lábnyom, széndioxid lábnyom, ami hát alkalmas volt arra, hogy a felelősséget legalábbis lelkiismereti szinten áthárítsa az emberekre. illetve ebből következett az is, hogyha bambusz fogkefét, vászon, szatyrot vagy elektromos autót vásárolsz, akkor milyen sokat tettél és könnyíthetsz a lismereteden.

Ez olyan szinten jól sikerült, hogy lényegében önálló életre kelt, és hát ma már jó sok embernek van elkiismert furdalása azért, amit a bolygóval tesz.

Én erre egyetlen példát szoktam mondani.

Hogyha egy átlag ember a fejlett világban lemond mindenről, aminek közvetlenül vagy közvetetten széndioxid vagy üvegházhatású gáz kibocsátása van, és akkor elmondhatjuk, hogy mindenről lemondott egész élete folyamán.

Ez fontos kiegészítés. akkor 70 év alatt kíméli meg a légkört annyi üvegházhatású gáztól, amit csak a globális energiaszektor önmagában bocsát a légkörbe egyetlen másodperc alatt, hanem elsősorban azért, mert a későbbi pánikállapotodot elkerülendő, ha önként mondasz le dolgokról, amikre nincsen szükséged, mert felmér élet, hogy az valójában igény, ami nélkül nemhogy élhetsz, de lehet, hogy sokkal felszabadultabban élhetsz.

Akkor abban az esetben, amikor bekövetkezik egy olyan helyzet, hogy azok a dolgok, amik nélkül te el sem tudtad képzelni, hogy élheted az életedet, akkor arról nem egyik napról a másikra egy külső hatáseredményeként kell lemondanod, ami hát az emberi pszichét tekintve egy eléggé kellemetlen helyzetet eredményez, hanem amikor az emberek majd fogják a fejüket, hogy miért nincsen izém izé, amit el sem tudták képzelni, hogy nem lesz és élhetnek nélküle, akkor az számodra nem fog igazából egy megterhelő állapotot okozni, hiszen már te jóval korábban rájöttél, hogy a neked nincs szükséged.

Bau, vagyis business as usual 2 című forgatókönyvet követtük mondhatni percre pontosan.

És hát ha azt vesszük figyelembe, hogy hogy a felvázolt annak idején több mint 50 évvel ezelőtt felvázolt vonalakkal párhuzamosan futó, legalábbis az eddigiekben párhuzamosan futó vonalak ugyanúgy követik tovább majd a forgatókönyvet, ahogy azt eddig tették, akkor valószínűleg, hogy most egy nagyon erős stagnálási időszakba léptünk be, ugye a világgazdaság szintjén, amit a 30-as években egy erős mélyrepülés köv követ.

Tehát hogyha ezt így plasztikusan szeretném megfogalmazni azon nézők számára akik ültek már hullámvasúton, akkor ugye ott van egy olyan nagyon rövid átmeneti időszak, ami amikor végetér az a periódus, amikor fölfele húzzák a kis vonatot, de még nem billent át.

És akkor azt érezzük, hogy úgy >> hát mindenki >> úgy lebegünk, de már mindenki tisztában van vele, hogy itt na ez most nem ez a helyzet, de a szerelvényben ülők érzik, hogy itt másodperceken belül zuhanás lesz.

Hát ebbe az utolsó néhány viszonylag békés másodpercben élünk most, de hát sajnos jó néhány alkalommal találkoztunk olyannal, hogy az egyes számú vezető vagy a tulajdonos azt mondta, hogy ez rendkívül fontos, de amíg én vagyok itt, addig itt erről senkinek.

Nekem mondjátok el, hogy mit, hogy de senkinek.

És hát ez ez sajnos még egy elég jellemző megközelítés.

Egyszerűen azért, mert úgy érzik egyes vezetők, hogy ha ez úgy ráborul az emberekre, akkor majd eldobnak kapát, kaszát, és akkor nem fogják tekerni a mókuskereket, mert arra a következtetésre jutnak, hogy hát mit tolom én itt másnak a szekerét, mikor itt már úgy mindjárt megyünk a lecsóba, akkor végre megvalósítom gyermekkori álmomat az asszonnyal veszünk egy tanyát, és akkor majd ott agyusztáljuk az ökröket.

De a tapasztalat egyáltalán nem ezt mutatja.

A covid alatt az emberek számára a mi van és mit kell tenni tekintetében a leghitelesebb információforrás az nem az állam, nem a család, nem a barátok voltak, hanem a munkáltató.

És azt is egy illúzió kergetni, hogy az embereket el lehet zárni ezektől az információktól, hogy mi történik a világban.

Tehát így vagy úgy, de be fog szűrődni a cég mindennapi életébe.

Csak ha ez el van nyomva, akkor majd nem őszintén meg hivatalosan, hanem a kávészünetben suttyorogva, de fognak erről beszélni az emberek.

És mennél kevésbé strukturáltan történik ez őszintén és nyíltan, annál nagyobb az esélye annak, hogy olyan következtetésekre jutnak, ami oda vezet, hogy hát akkor miért is vagyok én itt?

Én magam, hát bevallom őszintén, hogy annak idején a 2010-es évek végén, amikor ezt úgy magamra rántottam, mert igazából ez a helytálló kifejezés, akkor háromszor volt olyan alkalom, amikor én úgy igazán elsírtam magam ennek kapcsán.

Ö egyszerűen azért, mert fejből szívbe ért, és úgy úgy nem csak tényszerűen vizsgáltam azt, hogy majd mi történik, mert ez egy egész jó módszer, ugye az ember érzelmileg elhatárolódik, de a szeretteimre, a körülöttem lévő emberekre gondolva próbáltam átélni, hogy mi mindent jelenthet, mivel járhat ez a változás.

Az első alkalom az gyakorlatilag egy hétvégéin keresztül húzódott.

A második az csak egy néhány percig, néhány 10 percig tartott.

A harmadik azt azt már néhány másodperc alatt szó szerint lezajlott egy-két perc alatt.

De de ahogy én ott bömböltem egyébként, az egyik egy erdő közepén volt, a másik meg egyedül az autóban.

Hát örülök, hogy nem látott senki, mert ott hát mondjuk úgy, hogy kifordultam önmagamból, de ezt ezt sikerült mind fejben, mind szívben helyreem.

Legtovább egyébként az úgynevezett realista optimisták húzták, és ezek közé tartozott Sztokdéltábornok is, akik ugyan felfogják és elfogadják a valóságot olyannak, amilyen, de tisztában vannak vele, hogy semmi nem tart örökké.

Tehát vagy a probléma múlik előbb, vagy én, de semmi nem örök életű ebben a világban. megadva azt a szabadságot, amit Viktor Frankel a a végső emberi szabadságnak hívott, hogy azt, hogy mi történik velünk, nem feltétlenül tudjuk befolyásolni, de azt, hogy mi azt hogy éljük meg és hogyan gondolkodunk róla, az minden embernek legalábbis amíg épeszénél van, az a saját döntése.

Tehát az, hogy az a pohár számunkra félig tele van, vagy félig üres, azt mi döntjük el.

És a másik fantasztikus előny a realista optimizmusban az egy olyan képesség, amit egyébként bárki képes elsajátítani.

Azt, hogy egy nehéz helyzetben is meglássuk az apró dolgokban a szépet és a jót.

És ez a fajta szemlélet képes arra, hogy aztán átemelje az embereket még a legkomolyabb nehézségeken is.

Akárhonnan közelítettem meg az életet, akármilyen mélyre ástam, mindig arra jutottam, hogy ez az egésznek az origója, ennél beljebb nem lehet menni.

És ez úgy szól, hogy mindössze annyiról dönthetünk, hogy mit kezdünk az idővel, ami nekünk adatott.

Említett entitások

Témák

Személyek

Szervezetek, cégek

  • British Petroleum

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „A karbon lábnyom az évszázad marketinghazugsága? l Stumpf-Bíró Balázs”

Miről szól ez az epizód: „A karbon lábnyom az évszázad marketinghazugsága? l Stumpf-Bíró Balázs”?

A műsor a "karbonlábnyom" koncepcióját elemzi, amelyet a British Petroleum (BP) marketingszakemberei dolgoztak ki. A podcast szerint ez a fogalom arra szolgált, hogy a felelősséget az egyénekre hárítsa, és ezáltal a vállalatok elkerüljék a környezetszennyezéssel kapcsolatos… Az epizód a The Long Story című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 05. 28..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „A karbon lábnyom az évszázad marketinghazugsága? l Stumpf-Bíró Balázs”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Tóth-Czere Péter, Stumpf-Bíró Balázs.

Milyen témákat érint ez az epizód: „A karbon lábnyom az évszázad marketinghazugsága? l Stumpf-Bíró Balázs”?

Fő témái: karbonlábnyom, marketing, környezetszennyezés.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „A karbon lábnyom az évszázad marketinghazugsága? l Stumpf-Bíró Balázs”?

Megjelenés: 2026. 05. 28.. Hossz: 9 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/the-long-story/a-karbon-labnyom-az-evszazad-marketinghazugsaga-l-stumpf-biro-balazs-19171115

Több epizód a The Long Story-ből