The Long Story

Hogyan legyél hatékony munkavállaló?

· PT2H11M18S

Összefoglaló

Ez a Hatékony Leszek Podcast epizód a munkavállalói hatékonyságot vizsgálja vezetői és munkavállalói szempontból. Kiemeli, hogy a munkavállaló számára az egyéni fejlődés és elégedettség a legfontosabb, de egy jó munkahelyen a céges jövőkép is számít. Az epizódban Miklós Ákos és…

Röviden

Műsor
The Long Story
Megjelenés
2023. 04. 04.
Hossz
2 óra 11 perc
Szereplők, említett nevek
Miklós Ákos, Tóth-Czere Péter
Témák
munkavállalói hatékonyság, egyéni fejlődés, céges jövőkép
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Ha van egy olyan munkád, ahol te magasról, nagyon magasról teszel arra, hogy mi lesz a céggel jövő hónapban, akkor nem a jó munkahelyen vagy.

Akkor csak ennyi a probléma, vagy nagyon rossz vezetőd van.

De hogy ez nem a technika lábnál van.

Ezt a kérdést úgy kell tudnom megoldani, hogy vezetőként, ha én bevonom az embereimet, akkor ez a kérdés munkavállalóban nem merül fel, hogy most ő hatékony-e ezzel, hogy hamarabb végez a munkájával, mint amennyi idő alatt kéne. - Hatékony leszek. - Egy podcast azoknak, akik szeretnének hatékonyabbak lenni.

Hatékonyabbak, de hatékonyabbak. - A napi küzdelmeidben az idővel folytatott harcodban szeretnénk segíteni ezzel a műsorral, veled együtt keressük részről részre, hogy hogyan lehet szervezettebben élni, időt spórolni, kevésbé aggódni.

A többi pedig már csak rajtad és rajtunk múlik. - Hatékony leszek Podcast, ha jobb akarsz lenni saját magadnál. - Helló, és adj Isten, nagy szeretettel köszöntünk téged ez a hatékony Leszek Podcast, amely egy ilyen kis mini sorozatot indított most, és ennek második részét tapasztalhatod, ugyanis a hatékonyságot vizsgáljuk vezetői és munkavállalói oldalról, bár ugye ez a kettő néha összemosódik, hogyha még viszonylag fejlődő cégekről van szó, és hát téged kedves pajtás, úgy köszöntünk, mármint, hogy produktivity pajtás, hogy valójában nagyban kíváncsiak vagyunk, hogy most melyik kategóriába tartozol, mi érdekel téged, meg hát egyáltalán, milyen témákat hallgatnál szívesen.

Ez ügyben például írhatsz nekünk e-mailt is, amely e-mail címet megtalálod a Project Blue oldalán, amelynek címét Péter fogja elmondani, merthogy gyorsan be is mutatkozom.

Hello, itt Miklós Ákos. - És Tóth-Czere Péter. - És az e-mail cím pedig, amire tudtok egyébként nekünk írni, az a projektblue training@gmail.com e-mail cím.

Ez van kint a versenyen. - Ahol nem tréningek is vannak, Péter? - Van, de igazándiból az egésznek az a célja, hogy én azt gondolom, hogy valamilyen szinten ez a podcast is egy soft skills tréningként tud funkcionálni.

Ha jól csináljuk a dolgunkat. - Ó, ez bébi.

Ugye? - Dehogy fogom, inkább szívesen mondok és már beszélnék arról, hogy ugye most ebben a kétrészes sorozatban, amelyet ugye úgy határoztunk meg, mint egy trilógia duológiája, értelmetlen.

A lényeg az, hogy most a munkavállalókról vagy a munkavállalói oldalról szeretnénk beszélni, mert hát azért fontos lenne szerintem az elején helyrerakni, bár már múltkor is kavarogtunk erre, hogy amúgy mi a különbség a vezetői és a munkavállalói között.

Tehát, hogy miben lesz most más ez az epizód azon kívül, hogy ugyanazokat a betűket használjuk, csak máshogy összekeverve más mennyiségben.

Ugyanazzal kezdjük szerintem, mint az előző epizódban, hogy más a fókusza annak, ami mentén hatékony tud lenni egy munkavállaló és egy vezető, ugyanis én azt gondolom, hogy munkavállalóként az a legfontosabb, hogy nem az egység ott a legfontosabb, hanem az egyén, mind motivációban, mind pedig a hatékonyság kiértékelése szempontjából.

Sokkal nagyobb az egyéni fókusz, mint mondjuk a cégnek a jövőképe.

Munkavállalóként ez nekem fontos, de messze nem annyira fontos, mint a saját jövőképem.

És ez nem egy rossz dolog, félre ne értsd.

Ha van egy olyan munkád, ahol te magasról, nagyon magasról teszel arra, hogy mi lesz a céggel jövő hónapban, akkor nem a jó munkahelyen vagy.

Akkor csak ennyi a probléma, vagy nagyon rossz vezetőd van, vagy bár akármi, de hogy az nem a te hibádnál dolgozol. - A három közül valami. - Igen, tehát hogy ebben az esetben inkább ilyen problémákat kell keresni, hogy nem a jó helyen dolgozol éppen.

Egy olyan munkavállaló, aki elégedett és hatékony, az törődik azzal a céggel, ahol dolgozik, és szeretné, hogy a cég sikeres legyen és fennmaradjon nagyon sokáig, mert hát hiszen ugye szeret ott dolgozni.

De akkor is a nap végén, a nap végén egy munkavállalónál sokkal fontosabb szempont lesz, hogy ő egyénileg hogy érzi magát, hova tart, honnan jött, mi az, amit tanult, mi az, amit tanulni akar, hova akar fejlődni, és ez sokkal inkább ráfókuszál.

És ugyanennek a kicsit jobban kézzelfogható megvilágítása az, hogy szervezeti szempontból is kisebb rajta a nyomás, mint mondjuk egy vezetőn, majd egy vezetőnek fölfelé, lefelé, oldal irányba, mindenfelé egybe kell tartani és működtetni kell magát a rendszert is, amiben dolgoznak.

Egy munkavállalónak ilyen szempontból kisebb ráhatása van hatékonyság szempontból, vagy azt mondom, hogy felelősségi kör szempontból arra, hogy milyen szervezeti egység van fölépítve.

Nagyon beleszólása általában ebben nincsen például egy munkavállalónak.

Az elvárásrendszer is szerintem más olyan szempontból, és erről volt szó az előző epizódban is egy gondolat erejéig, hogy teljesen mások azok a képességek, képzettségek, tulajdonságok, amiket egy vezetőnek kell birtokolnia, és teljesen mások azok, amiket egy szakmai szempontból profi valakinek.

És itt munkavállalói oldalról inkább az utóbbi az, aminek meg kell felelnünk, és inkább utóbbi az, ami elvárásként velünk szemben támasztva.

Lehet, hogy szakmai szempontból legyünk profik, lecsupaszítva, és még mielőtt kapunk egy tömeg HR-es levelet, hogy ne butítsuk a népet.

Nem működik úgy, hogyha az ember szakmailag tökéletes, és egyébként emberileg meg elviselhetetlen.

Nyilván vannak ezen felül elvárások, de hogyha a hatékonyságot akarom értékelni, akkor sokkal fontosabb a szakmai háttér, mint mondjuk egy vezető szempontjából. - Nem tudom, ez a rész teljes egésze neked, vagy még szívesen kiegészítenéd, mert most van egy szerintem még tisztázó kérdésem. - Nekem ez a keretrendszer, ami mentén szeretnék haladni. - Hogyha már itt kategorizálás, hogy ugye munkavállalóról beszélgetünk, de én amúgy heróton van az alkalmazott szótól, de hogy mégis valahogy meg kell különböztetnem, hogy itt nem csak egy cég felvett alkalmazottjairól van szó, vagy arról van szó, ha én az vagyok, hanem például szabadúszóként is mondjuk teszem azt egy példa, akivel együtt dolgozom, de mégis ott van egy vezető, aki ugye kiosztja nekem a munkát, vagy megkér valamire, az még szebb, akkor is ott egyfajta munkavállaló leszek, mert hát elvállaltam azt a munkát.

Jól látom én, hogy ez a kettő kábé egy helyen kavarog? - Igen, annyiban, hogy szerintem egy szabadúszó példám, hogyha mondjuk tényleg a klasszikus egyéni vállalkozó szabadúszóról beszélünk, akkor az mindig egy ilyen mixben él, hogy egyszerre vezető és munkavállaló is, mert ugye saját maga szempontjából mind a kettőt el kell, hogy lássa.

Az én szempontomból, aki dolgozok vele együtt, és ő nekem az alvállalkozóm ebben az esetben, és nem a munkavállalóm.

Nekem ugyanazt kell képviselnem felé.

Nyilván mások a lehetőségeim, hogy mi az, amit megkövetelhetek, meg mi az, amit neki meg kell tenni, ami az, amit nekem adnom kell, ide adnom kell oda.

Tehát ilyen technikai paraméterek szempontjából megkülönböztethető a kettő, de azt gondolom, hogy abban a munkakörnyezetben, amiben mi is dolgozunk, ez legyen podcast gyártás, vagy legyen online marketing, az alvállalkozói szabadúszói réteg az egy megkerülhetetlen eleme ennek a munkának, és azt gondolom, hogy ilyen szempontból is sikerült olyan csapatot magunk köré gyűjteni, ahol nincsen ez a technikai megkülönböztetés köztük, tehát ugyanazokat a morális, szociális és szakmai elvárásokat támasztjuk mind a két irányba, ami szerintem normális egy csapat felépítése kapcsán.

Én dolgoztam még a vállalkozói létem előtt olyan munkahelyen, ahol dedikáltan meg volt különböztetve az, hogy ki az, aki munkavállaló, és ki az, aki azért ül bent nálunk, mert őt a cégnek az ügynöksége oda beültette, merthogy mi kértük, hogy legyen ott bent egy grafikus, például nekünk elérhetően nyolc órában, és amikor, mit tudom én, volt a már a legutóbbi adásban említett csapatépítés, kötelező jelleggel mindenki mehet fakultatívan, akkor ő dedikáltan nem volt meghívva.

De úgy, hogy mit tudom én, egy éve ott ült velünk hétfőtől péntekig, napi nyolc órában, mellettem, mögöttem, előttem, ő volt az asztala, tehát konkrétan együtt élt minden nap a csapattal, de a csapatépítőre őt így dedikáltan nem hívta meg a vezetőség. - Neked nem jár a szomorú rántott hús? - Nem, nem. - Nem azt mondom, hogy az alapkommunikáció az volt, hogy mekkora mázlid van, hogy nem kell, hogy gyere.

És ő is azt mondta egyébként, hogy hát ezek után amúgy se jönne, de hogy így ebben a mondatban benne volt minden az ő részéről, tehát nem a rántott hús hiányzott neki, hanem szép volt ez a gesztus, ahogy így egy bocs nem jöhetsz, se hangzott el, hanem egyszerűen csak így megtudta, hogy a többiek mennek, ő meg még csak infót se tud róla, hogy aznap akkor nem kéne bejönnie.

Még arról se szóltak neki, hogy figyu, holnap ne gyere be, merthogy senki nem lesz itt. - És ült ott szegény, mint a Will Smith, a legenda vagyokban egy kutyával, és így változik. - Hát körülbelül, igen. - Tehát, hogy ez a rész az, ahol ezt például nagyon rosszul lehet kezelni.

Én azt gondolom, hogy egy jó csapatban nincsen ilyen diszkrimináció úgymond. - Érdekes egyébként, mert hogy tényleg az van bennem, hogy a munkavállaló az egyrészről jó szó, de mégis azt társítjuk hozzá, hogy akkor onnantól az már csak az alacsonyabb fizetési kategória és mindenki, aki nem vezető, de mondjuk ezek az általában jobban körülhatárolható szervezetek, amelyek vertikálisan jól elnyúlnak, merthogy van a főbosz, meg a boss fight-ban eggyel kisebb a szekció végén, tehát hogy ezek így megvannak, de hogyha mondjuk van egy egyébként laposabb szervezet, ahol négyen-öten vannak, ott biztos van egy vezető, aki vagy legalább tulajdonos, vagy legalább valamiféle felelősséget vállal bizonyos döntésekért, és akkor olyankor szerintem az a, de amúgy meg mindenben együtt dolgoznak, tehát körülbelül öten egymásnak adogatják így a munkát, akkor el tudom azt képzelni, hogy egyébként attól válok én munkavállalóvá, mert nem vagyok vezető, tehát rovar és bogár, tehát azért vagyok bogár, vagy nem bocsánat, azért vagyok rovar, mert nem vagyok bogár.

Na mindegy, ez már csak ilyen filozofikus dolgok, hogy helyrerakja az embert, de hogy ezt így nem kell kimondani, akkor te figyelj, te munkavállaló vagy neked az a dolgod, hogy. - Nem, szerintem ez a mondat elhangzik, szerintem ott már nagyon komoly problémák vannak. - Igen.

Azért is én nem szerettem soha, hogy akkor közölték, hogy akkor te egy alkalmazott vagy én neked ebben nincsen dolgod majdnem. - Ezt hozzuk el. - Ez ugyanaz. - Igen, igen.

Azért mondom, hogy ez az alkalmazott, ez főleg egy ilyen nagyon szerencsétlen kifejezése az nekem. - Nem, nem, nem, nem.

Én nagyon erősen törekszem arra, hogy akivel együtt dolgozunk csapatban, az azt érezze, hogy egy szinten vagyunk, csak én szívok eggyel többet, hogy a nehéz kérdésekben nekem kell döntenem, neki viszont nem. - Ó, Péter, ez kedves tőled.

Na, akkor mégiscsak fontos, hogy tudod, mi ebben a szép?

Hogy egyszerre tudom érezni ezt kedvességnek, meg egy ilyen nagyon burkolt, ilyen alázósnak.

De gondolom, egyébként ez a cél mögötte.

Tehát sikerült, átjött. - Miről? - Nem. - Még az ötlet is sértő. - Hát ezt visszautasítom, vezetőként nem beszélhetsz így velem munkavállalóval. - Jó, ez mondjuk nem feltétlenül igaz a mi vonatkozásunkban, de ha már most ennél a dinamikusabb. - Akkor beszélhetek ebben a műsorfelosztásban? - Igen, de csak kedvesen.

Szerintem fontos, és akkor légy szíves, itt is menjünk végig, hogy a munkavállalói hatékonyságnak milyen szempontjai vannak.

Most itt értem az alatt, hogy. - Nem egy nagy messze elől. - Ne menjünk messze, maradjunk akkor a kommunikációnál első körben.

Én azt gondolom, hogy dolgozz, jobban dolgozz többet, az bőven kevés.

Na, most kezdjük szerintem a szoftosabb résznél a dolognak, ami mindannyiunkat jobban tud motiválni minden egyes nap, amikor be kell mennünk a bányába.

Az a kommunikáció, és én azt gondolom, hogy kell, hogy legyen néhány olyan alapelv, amihez megpróbálunk igazodni, van, akinek ez könnyen megy, van, aki megbunkó.

Az első ezek közül például az a kedvesség mindenek felett.

Tehát ez egy ilyen általános szabály az én életemben, hogy még anno Hofi mondott egy olyat, hogy ha mondok valamit, és azt kétféleképpen lehet értelmezni, amiből az egyik sértő, akkor én a másikra gondoltam. - Na, ez voltam én is az előbb.

Ez voltam én is az előbb? - Nem tudtam. - Nagyon jól nyomja ez a beton hofi, én is hallgatom mostanában, úgyhogy csupa okosakat mond. - Úgyhogy én azt gondolom, hogy az a fajta kedvesség az úgy általánosságban jelen kell, hogy legyen a kommunikációban.

Nem szokás sértegetni azokat, akikkel heti ötször napi nyolc órától dolgozunk együtt, mert az nem fog előre vezetni, de nem azt mondom, hogy nyeljük le azt, ami nem tetszik, hanem egyrészt értékelni kell azokat a kis apró pici pluszokat, amik így minden nap jönnek szembe velünk, amik így az apró kis örömök, amik építik ezeket a kapcsolatokat, és hogyha meg összetűzés van, vagy konfrontáció van, inkább fogalmazzunk így, mert nem értetek egyet valamiben, akkor én nem is tudom, hogy hol olvastam, de még nagyon-nagyon sok évvel ezelőtt olvastam egy olyan tippet, ami annyira szépen leírja, hogy hogyan kell ezeket a szitukat munkahelyen kezelni.

Képzeld azt, minthogyha a kisgyereked ott állna melletted, miközben beszélsz a másikkal.

És akkor ugye nem beszélsz úgy, nem mondasz olyanokat, nem viselkedsz úgy, nem vered szájba a székkel, meg ilyesmi.

Amit úgy nem tennél meg a gyereket szeme láttára, és itt most nem a 35 éves felnőtt férfiember fiadra gondolunk, hanem majd tényleg egy kisgyerekre, akinél még úgy, mivel nem mondok csúnyát, mert megtanulja, na az. - Ezt értem, de hogy mi van, hogyha én még nem vettem fel a CSOK-ot, és hogy ezt el sem tudom képzelni, hogy mi van, hogyha gyerek, akkor mondjuk esetleg a lány, akinek udvarolsz, vagy a fiú, aki előtt tetszeni akarsz, az ott sem nyilvánulsz meg, így gondolom. - Csak segítsünk, na, azért. - Egyébként igen, ilyen elsőrandi szabályokat is lehet hozni, de. - Meg hát, hogyha…

Említett entitások

Témák

  • munkavállalói hatékonyság
  • egyéni fejlődés
  • céges jövőkép

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Hogyan legyél hatékony munkavállaló?”

Miről szól ez az epizód: „Hogyan legyél hatékony munkavállaló?”?

Ez a Hatékony Leszek Podcast epizód a munkavállalói hatékonyságot vizsgálja vezetői és munkavállalói szempontból. Kiemeli, hogy a munkavállaló számára az egyéni fejlődés és elégedettség a legfontosabb, de egy jó munkahelyen a céges jövőkép is számít. Az epizódban Miklós Ákos és… Az epizód a The Long Story című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2023. 04. 04..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Hogyan legyél hatékony munkavállaló?”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Miklós Ákos, Tóth-Czere Péter.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Hogyan legyél hatékony munkavállaló?”?

Fő témái: munkavállalói hatékonyság, egyéni fejlődés, céges jövőkép.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Hogyan legyél hatékony munkavállaló?”?

Megjelenés: 2023. 04. 04.. Hossz: 2 óra 11 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/the-long-story/hogyan-legyel-hatekony-munkavallalo-12581000

Több epizód a The Long Story-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból