Tudatos család podcast

#101. Mekkora lehetőség van a bezuhanásban?

· PT34M54S

Összefoglaló

A Tudatos család podcast #101. epizódja a mélypontokat, vagyis az élet "bezuhanásait" vizsgálja. A műsor kiemeli, hogy ezek a nehéz időszakok nem feltétlenül problémák, hanem lehetőségek is lehetnek a személyes növekedésre. Palkó Zsuzsi és a Koller házaspár (Zsuzsi és Krisztián)…

Röviden

Műsor
Tudatos család podcast
Megjelenés
2024. 10. 13.
Hossz
35 perc
Szereplők, említett nevek
Palkó Zsuzsi, Koller Zsuzsi, Koller Krisztián
Témák
személyes növekedés, mélypontok, önfejlesztés
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

[Zene] [Zene] ha méyen vagyok és nem tudok ebből most ha így a fejemből nem tudok kiszállni akkor benne hagyom magamat egy kicsit türelemmel és elkezdem megfigyelni és itt kezdődik szerintem a lehetőség ebben a dologban hogy elkezdem szemlélni hogy most a akkor végiggondolom azt hogy hogyan is érkeztem meg erre a szép állapotra én azért hagyom benne magamat ebbe a mélygödörbe mert hogyha benne hagyom a mélygödörbe akkor nem akarok előle elmenekülni valójában ellenállunk annak ami van és az ellenállásunkkal mindig erősítjük azt a helyzetet amiben éppen benne vagyunk és nem akarunk benne lenni csak jelen vagyok és megnézem és hagyom hogy most az legyen ami van az nem azt jelenti hogy az áldozatává válok hanem ez azt jelenti hy egyáltalán hajlandó vagyok ránézni és tudatosítani hogy most mi zajlik én szerintem úgy lesz ebből lehetőség hogyha tudom hogy nekem ideáig mi az ami nem működött akkor vannak lehetőségeim más akkor más dolgokat próbálok ki először nekem ezt fel kell vállalnom hogy hogy az életem az nem a körülményeim összessége hanem az amit én teremtettem azok a körülményeket azokat én is hoztam létre nem csak a külvilág és a az egyéb szereplők azok a bezuhanások azért vannak hogy egy még nagyobb még nagyobbat [Zene] [Zene] teremtsek nem probléma hanem lehetőség mekkora lehetőség van a bezuhanásunkban szétesett az életem második rész koller zsuzsival és koller krisztiánnal sziasztok szia a múltkor arról beszéltünk hogy mi is történik akkor amikor azt érezzük hogy szétesünk darabjainkra zuhanunk megnézzük a gödör alját ha nem látjuk az alját ásunk egy kicsit lejjebb hogy biztosan elérjük azt a azt a fix pontot és hogy hogyan tudunk onnan feljönni azt igazából arra is mondhatok tök jó dolgokat de ezt a beszélgetést fogjuk folytatni ebből a nézőpontból hogy mi van akkor hogyha az ami velünk történik az nem probléma hanem lehetőség és milyen lehetőségeket adhat eg egy egy ilyen bezuhanás én azt gondolom hogy ha valaki éppen be van zuhanva nem tudom van-e ilyen magyar kifejezés hogy be van zuhanva de most lesz amennyiben valaki most úgy hallgat minket hogy ebben az állapotban van akkor valószínűleg a beszélgetésünk milliőjében nem élő szavakkal kezdi el illetni azt a kérdést hogy mi van akkor ha ez lehetőség és nem probléma és én azt gondolom hogy a kezdeti ellenállás az tök rendben van hogy valaki elő ör azt mondja hogy hát ez probléma ebben nincs lehetőség mert valószínűsítem hogy amikor a gödöralján ülünk akkor ahogy ez az egész kép megvan maga az állapotunk is egy beszűkült állapot a sötétséget látjuk az egyedülétet a magányt és hogy nincs aki segítsen nekünk onnan kijönni aranyhaj sem küldi le a haját nekünk szóval szerintem tök oké az elején azt mondani hogy hát ez ebben nincs sok lehetőség ebben a helyz de hogyha már eltelik egy kis idő és az ember nyit afelé hogy máshonnan is megnézze akkor szerintetek merre érdemes vagy milyen kérdésekkel érdemes megnézni azt az adott helyzetet vagy akár az egész életünket hosszú volt a felvezetőm tudom de próbáltam nektek kellő időt adni hogy felkészüljetek na de tényleg hogyan lássuk meg a a problémában rejlő lehetőséget én a amikor ha mélyen vagyok és nem tudok ebből most így a fejemből nem tudok kiszállni akkor benne hagyom magamat egy kicsit türelemmel és elkezdem megfigyelni és itt kezdődik szerintem a lehetőség ebben a dologban hogy elkezdem szemlélni hogy most akkor végiggondolom azt hogy hogyan is érkeztem meg erre a szép állapotra és hogyha ez már így elkezdek ezen gondolkozni akkor már kikapom magamat belőle tehát hogy amikor én tényszerű ként kezdek el erre az érzelemre ránézni akkor lesz egy objektivitásom ami meghozza az első lépést ahhoz hogy kijöjjek ebből a helyzetből és hogy objektíven végiggondolom azt hogy na mi is történt hogy kerültem én ebbe a helyzetbe bele és hogyha én ezt így végiggondolom az elejétől egészen az állapotom éppen jelen állapotáig akkor így fogalmazom meg akkor szerintem az már egy jó dolog mert objektív leszek és már az érzések akkor már nem ő kavarognak bennem legalábbis nem annyira kavarognak bennem hanem az elkezdi lenyugtatni ezt az egész helyzetet az érzéseket most úgy jelenítettem meg magam előtt hogyha így a gödör alján ülsz akkor az érzések ilyenkor olyanok minthogyha egy láthatatlan valami így megemelne és folyamatosan egy a gödör egyik falától a másikig csapkodna téged és gyakorlatilag ezt játszod mint egy ilyen kis inga így oda-vissza viszont az nagyon fontos szerintem amit mondtál mert az a teh hogy te benne hagyod magadat egy darabig miért fontos az hogy az ember adjon magának időt mert egy ilyen állapotban minél hamarabb oldjuk meg jöjjünk ki legyünk túl rajta vagy legalábbis ezt szeretnénk hogy bevennénk ezt a bizonyos pirulát nem is tudom a kéket a mátrixból és akkor én azért hagyom benne magamat ebbe a mélygödörbe mert hogyha benne hagyom a mégüdőben akkor nem akarok előle elmenekülni és hogy így megélem így hogy csap csapkodom megengedem azt is magamnak hogy csapkodjon most ez a láthatatlan erő vagy ez az érzelem elkezdjen engem csapkodni mert hogyha nem engedem hogy csapkodjon akkor pont azért fogom magam csapkodni mert nem engedem hogy csapkodhasson ez az érzelem engem ez egy megengedés ez egy átengedés magamon hogy ugye annak leszek a megfigyelője hogy így ugye engem mikor csapkod az érzenem most faltól falig akkor én amikor benne hagyom magamat akkor így olyan minth hogyha kintről kezdeném látni hogy oké ding ding ding így megyek így a fal között és hogy csapkodom de ezt nem csapkodja senki más mint saját magam és ezért az állapotért hogy én csapkodom magamat valószínű hogy ez már vagy megtörtént velem az előzőekben is vagy már voltam ilyen helyzetben tehát ítéletben vagyok magammal szemben és hogyha ítéletben vagyok magammal szemben akkor ezt tudatosítom ilyenkor amikor megfigyelője leszek ennek az állapotnak a másik dolog meg amikor mi valam amit nagyon egyből meg akarunk szüntetni valami nagyon rossz ahogy te is mondtad ugye nagyon gyorsan akarunk belőle kijönni csak ne kelljen ezt érezni és pont szer pont ez az amivel valójában ellenállunk annak ami van és az ellenállásunkkal mindig erősítjük azt a helyzetet amiben éppen benne vagyunk és nem akarunk benne lenni és hogyha ezt tudatosítjuk hogy az ellenállással erősítem amit nem szeretnék akkor ott meg tud jönni az hogy többet teremt többet éérek azzal ha most egy kicsit ránézek és megélem azt ami van tehát bármilyen érzésről is beszélünk akár a legnagyszerűbb örömökről akár a legmélyebb szomorúságról is mindegyikre érvényes az hogy érdemes megélni ha már egyszer ott van mert hogyha nem hagyjuk nem hagyunk teret ezeknek az érzéseknek akkor fog bennünket irányítani és ki elveszítjük a kezünkből a gyeplőt tehát így a negatív érzésekre is igaz ez hogy hogyha nem állok ellen neki hanem ott egyszerűen ahogy a krisztián is mondta csak jelen vagyok és megnézem és hagyom hogy most az legyen ami van az nem azt jelenti hogy az áldozatává válok hanem ez azt jelenti hogy egyáltalán hajlandó vagyok ránézni és tudatosítani hogy most mi zajlik mert a legtöbb ember az ellenállása miatt felveszi ugye a szemellenzőt hárít nem néz rá gyorsan becsukja az ajtót hétlakat alázárja hogy ilyet nem kell érezni nem kell lene nem szabadna mert ugye ezek régi régről hozott működésmódok régen nem lehetett tedet engedni annyira az érzéseknek érzelmeknek hogy aztán azokat sikerrel fel is tudják dolgozni hanem ezeket inkább elrejtették és ezért jön automatikusan sok embernél aki még nem vált erre tudatossá hogy hogy ezeket inkább elhárítani elrejteni lenyomni kell mints sem hogy rájuk nézni egyáltalán pedig az hogyha valaki hajlandó ránézni azt tudja meghozni azt a teret amiben ez az egész el tud el tud kezdeni változni tehát akkor a gödör alján ülve az első tulajdonképpen az egy megengedés hogy megengeded magadnak hogy ott legyél és azt érezd amit érzel ez fog átváltani abba próbálom egy kicsit összefoglalni azt amit mondtatok ez fog átváltani abba hogy kívülről látod majd tulajdonképpen magától tehát hogyha megengeded akkor előbb-utóbb ahogy beszéltetek nekem az jött hogy előbb-utóbb ez önmagától bekövetkezik hogy hogy kívülről látod ekkor amikor kívülről látod ha már eljutottunk idáig és itt szerintem fontos azt hangsúlyozni hogy az idő itt mindegy hogy ez két nap vagy egy nap valakinél két perc valakinél 10 perc valakinél kt h valakek hetek hónapok így van nekem gyönge a hat évig volt ilyen de évkor ki mikor hol tart az önismeretben és miről van szó nyilván mennyire fontosúos í így van tehát hogy az idő ennek most nyilván ez hogyha már nagyon sokszor a gödör mélyén vagyunk akkor az idő ez meggyorsul már á ez csak egy érzés á csapkodom oké miért csapkodom magam oké rendben du du du és ak hogyha ez így ez így benne vagy és nem először éled meg hanem már több tudat tudatszor is megérted ezt a helyzetet akkor szerintem egy idő után már azt fogod mondani hogy váó akkor én most már hagy tanuljak belőled tehát hogy mikor már 115 esetben vagy ugyanabban a helyzetben akkor szerintem egy idő után most már rájösz ar hogy á ez nekem nem jó hogy csináljam másképp tehát hogy elkezdünk rajta gondolkozni de ez tényleg mindenkinél más más szám szerintem megadtuk az időt szemlélővé váltunk látjuk azt hogy mi rángatjuk saját magunkat itt a gödör alján legalábbis hogyan jutottunk el ide és a felelősséget ugye most mákor már felvállaltam hogy ez nem máson múlott hanem egyébként rajtam múlik és hogy egyébként itt én akkor egyébként mit csináljok másképp hogy ne kerüljek legközelebb ugye ebbe a helyzetbe ugyebár na és akkor így jötunk el a lehetőségekig hogy ha már felismertük azt hogy egyébként senki ki nem rángat minket hanem mi önszántunkból vagdalkozunk az egyik faltól a másikig akkor ahogy kinyílik ez a tér amiről a zsuzsi is beszélt akkor akkor jöhetnek talán a lehetőségek mert eddig még lehet hogy nem látsz lehetőséget csak azt látod hogy miért hogyan mi idézte elő és mi van de ez még csak egy ilyen helyzetjelentés ettől még a lehetőségek nem nyílnak vagy de vagy pont ettől nyílnak vagy hogyan hogyan lesz ebből a helyzetből amit most problémának nevezünk lehetőség én szerintem úgy lesz ebből lehetőség hogyha tudom hogy nekem ideáig mi az ami nem működött akkor vannak lehetőségeim más akkor más dolgokat próbálok ki tehát ami a negatív van mondjuk például hogy sokszor vagyok sértődött mert hogy mindig megsértődök másra mondjuk vegyük akkor elő ezt a ezt a sértődés érzelmet hogy én nagyon sokszor mindig megsértődök vagy egy helyzette vagy más személyiségre vagy személyre akkor akkor én mindig felhúzom magam és dühös és haragos vagyok nyilván ezt megfigyelem és nem tudom a hányadik helyzetnél akkor már úy ez miatt én csapkodom magamat a falnál akkor ebben az a lehetőség hogy de jó hogy én sértődött vagyok és dühött haragot érzek ez ugye most nem vetíttem ki másra hanem ezt megfigyelem és megélem és ezek után oké milyen lenne hogyha én nyugodt lennék vagy megbecsült mert a mondjuk a sértődésnek a másik oldala szerintem a megbecsülés és akkor hogy mi lenne akkor hogyha megbecsülném magamat sokkal jobban mert akkor lehet hogy nem fókuszálnék kifele vagy egy olyan helyzet amire én mindig megsértődnék hanem maga a megsértődés az nekem a megbecsülést fogja meghozni és innentől kezdve minden negatív helyzet szerintem egy lehetőség csak hajlandó vagyok-e ránézni a másik oldalára is igen szóval szerintem a kérdésedre a válasz az valahogy így a folyamat közben van elrejtve tehát ha hajlandó vagyok tovább menni ezen az úton ugye szerintem itt itt van valahol a a választóvonal hogy valaki amit a kristián mondott az egy az már egy következő lépés hogy hogy én egyáltalán felismerem hogy én meg vagyok sértődve szerintem nagyon sok ember idáig el sem jut hanem ott marad hogy engem állandóan megbántanak ugye az még az még a nullpont amikor vagy a vagy a gödör amikor még még csak azt látom hogy ez is megbántott az is megbántott ez ez ez is is okozott nekem sérelmet az is okozott nekem sérelmet és ugye ott kezdődik a a gödörből kijövetel és vezet oda a következő lépés amit a krisztián mondott hogy én egyáltalán ezt lefordítsam arra hogy hogy mi mit érzek én és hogy az belőlem indul ki és nem a külvilág a hibás tehát itt van az szerintem a sebezhetőség önmagunkkal meg a felelősségvállalás amiről már sokszor beszéltünk ami a tudatosság útján az egyik kulcs a változáshoz hogy hogy először nekem ezt fel kell vállalnom hogy hogy az életem az nem a körülményeim összessége hanem az amit én teremtettem azok a körülményeket azokat én is hoztam létre nem csak a külvilág és a az egyéb szereplők szóval hogyha ki tudunk jönni a hibáztatásból és fel tudjuk venni azt a fajta felelősség vállalást hogy hogy igen akkor az életemért én vagyok a felelős és én más szer nék teremteni ott jön az hogy akkor meg tudom nézni hogy igen egy csomó helyzet van amikor én megsértődöm és nem azt kezdem el megint felsorolni hogy de az is hülye meg az is hülye meg az is hibás hanem itt megint megsértődtem megint ez az az érzés ezek az ismerős érzéseknek az ismétlődése amikor ezt kezdjük el felismerni szerintem ott ott indul el valami de az hogy az lehetőséggé váljon bennünk szerintem az az ugye amit a krisztián is mondott mindenkinél eltérő hogy mennyi idő után jön el de az szerintem sokszor visszamenőleg tudjuk felismerni de ahhoz hajlandónak kell lennünk tovább menni ebben a helyzetben így előre nem hibáztatva sem magunkat sem a körülményeinket hanem egy ilyen megfigyelőként tényleg figyelni és menni választani hogy oké akkor most hogyan tovább mi a következő lépés és akkor akkor kezd el talán az út mintogy amikor jönnénk így ki a ködből kezd így világosabbá válni az út hogy akkor merre tartunk és amikor visszanézünk akkor van ott a ahol már nincsen köd ahonnan érkeztünk ott fog megvilágul megvilágosodni a számunkra az hogy ja egyébként ez egy olyan lehetőség volt amilyen nem jött volna hogyha nem élem át ezt a traumát ha nem lépek bele ebbe a gödörbe nem törik el a bokám mondjuk például nám volt egy ilyen élethelyzet de bármi másról is beszélhetnénk a legnagyobb…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „#101. Mekkora lehetőség van a bezuhanásban?”

Miről szól ez az epizód: „#101. Mekkora lehetőség van a bezuhanásban?”?

A Tudatos család podcast #101. epizódja a mélypontokat, vagyis az élet "bezuhanásait" vizsgálja. A műsor kiemeli, hogy ezek a nehéz időszakok nem feltétlenül problémák, hanem lehetőségek is lehetnek a személyes növekedésre. Palkó Zsuzsi és a Koller házaspár (Zsuzsi és Krisztián)… Az epizód a Tudatos család podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2024. 10. 13..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „#101. Mekkora lehetőség van a bezuhanásban?”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Palkó Zsuzsi, Koller Zsuzsi, Koller Krisztián.

Milyen témákat érint ez az epizód: „#101. Mekkora lehetőség van a bezuhanásban?”?

Fő témái: személyes növekedés, mélypontok, önfejlesztés.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „#101. Mekkora lehetőség van a bezuhanásban?”?

Megjelenés: 2024. 10. 13.. Hossz: 35 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/tudatos-csalad-podcast/101-mekkora-lehetoseg-van-a-bezuhanasban-8bfc2863

Több epizód a Tudatos család podcast-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból