Tudatos család podcast

#128. A bennünk duzzogó gyerek – A sértődésről, amit nem tanultuk meg kezelni

· PT43M3S

Összefoglaló

Ebben az epizódban a Tudatos család podcastban Koller Zsuzsi és Koller Krisztián a sértődéssel, mint érzelmi jelzővel foglalkoznak. Megvizsgálják, miért viselkedünk gyermeki módon felnőttként, amikor megsértődünk, és hogyan ismerhetjük fel ezt a gyermeki részt magunkban. A…

Röviden

Műsor
Tudatos család podcast
Megjelenés
2025. 08. 10.
Hossz
43 perc
Szereplők, említett nevek
Koller Zsuzsi, Koller Krisztián
Témák
sértődés, érzelmi intelligencia, önismeret, pszichológia
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

[Zene] [Zene] Szerintem a sértődés az egyik legnagyobb olyan jelző, ami rá tud tapintani arra, hogy hol tartunk érzelmileg mi magunkkal. >> Igen.

És azért ahhoz kell egy sebezhetőség, egy őszinteség magunkkal, hogy erre rá rámegyünk nézni.

Amikor észreveszem magamon, hogy meg vagyok sértődve, az nem jelenti azt, hogy rossz vagyok, hanem aha, most megsértődtem.

Ühüm, oké, hogyan menjünk tovább ebben a szituációban?

Tehát ha nincsen jó vagy rossz címke ezen sem, akkor tudok ebből valamit nagyszerű irányba vinni.

Ha nem ismerjük el, nem vállaljuk fel, nem húzzuk magunkhoz a a negatívnak mondott aspektusait a személyiségünknek, akkor nem fogjuk tudni azt használni, amikor amikor olyan szituáció van, hogy az működne. [Zene] [Zene] Megsértődjünk, vagy ne sértődjünk meg.

Most egy kicsit a megsértődésről, a sértettségről fogunk beszélgetni Koller Zsuzsival és Koller Krisztiánnal.

Sziasztok! >> Szzias! >> Helló! >> Szóval ti sértődékenyek vagytok egyébként? >> Igen, >> én nem. >> Rendben, köszönöm.

Mi akarsz róla beszélni? >> Igen. >> Mi áll?

Mi áll a Jó, >> azt mondtad, nem is vagy sértődéke? >> Attól még beszélni tud róla.

Jönnek majd mindjárt a személyes sztorik is, mert szerintem nincs olyan ember, aki nem sértődik meg, csak lehet, hogy máshogy sértődik meg.

Maga a megsértődés mögött mi áll?

Mi történik olyankor a az emberben? >> Ez egy nagyon jó kérdés.

Hát meg van sértődve. >> Ez idáig szerintem.

Rendben van. >> Idáig érdekes ez a műsor. >> Eddig jó.

Nem tudom, hogy most itt a csúcson abbahagyjuk, vagy próbáljuk meg tovább vinni.

Nem kifejtsük ezt Krisztián, vagy szeretnél inkább megsértődni és kimenni? >> Én meg tudok sértődni. >> És te hogy sértődsz meg?

Akkor mesél mesélj nagyon ügyesen.

Na, amikor megsértődök, akkor három éves kisgyerekbe átmegyek, és van hozzá egy nagyon pozitív energiám is.

Én ezt mindenkivel tudom éreztetni. >> Remélem most az iróniát is mindenki érezte ebbe.

Én azt gondolom, hogy ez nálam egy viselkedési minta.

Szóval én nálam úgy jött ez a sértődés most így visszanézve a helyzeteimet, hogy amikor lehet, hogy már meséltem ezt a történetet, hogy amikor Németországban voltunk, akkor szerettem volna egy távirányításos autót, aminek nem volt kábel, tehát rádiós távirányítása volt, és ez még Magyarországon nem volt.

És emlékszem arról, hogy addig-addig hisztiztem, amíg meg nem kaptam ezt az autót.

Tehát, hogy én nekem, hogyha nem kaptam meg valamit, akkor jól megsértődtem, és ebből én kialakítottam egy hist.

Tehát nekem a sértődésem az egy teremtőerőm így nem tudom, hogy így érthető-e >> a sértődést.

Tehát, hogy jól megsértődtem, hogyha nem kapok meg valamit például, >> akkor hogyha egyébként nem úgy alakulnak a dolgaim, ahogy én azt elvártam, akkor én erre megsértődök.

M ha én nem is tudom még miért szoktam megsértődni, >> ha valaki bele akar szólni, hogy esetleg mit kéne >> csinálni, akkor is megsértődöm, mert nem az elképzeléseim szerint tudok akkor menni.

És még még mi van? >> Ezek a fők. >> Ezek a fők.

Igen. >> Tehát akkor ilyenkor általánosságban is elmondható, hogy ilyenkor sértődünk meg.

De mire vagy kire sértődünk meg?

Mert látszólag arra, hogy a másikra, merthogy nem vette meg, >> nem azt csinálta. >> A szemét.

Hát nyilván persze mindenki más a hibás. >> Én semmiben.

És hát aztán >> és szegény áldozat te vagy. >> Jaj, tényleg akkor pici Krisztián lesz belőle.

És akkor áldozat és akkor megsértődök, és akkor még egy jó áldozatot is tudunk ebből csiholni.

Szóval szerintem ezek olyan szépek. >> Igen.

És a sértődött ember még azért cuki, mert olyan jól vissza tud vágni a másiknak.

Tehát amikor ugye az a nézőpontja, hogy a másik a hibás abban, ami vele történt, akkor még ezt jól fel lehet használni, ezt a helyzetet arra, hogy még jobban oda pörköljünk a másiknak, aki lehet, hogy egyébként az egészről nem tehet.

Tehát, hogy nagyon érdekes jelenség ez a ez a sértődés, mert nyilván ez már egy megfejlődött és kibontogatott véki fejlet, amit a Krisztián most így az elején lelőtt, hogy ő neki ez egy teremtő erő, de hogy ez azért nem így indult.

És biztos, hogy hogy mindenkinek van olyan emléke saját magáról, vagy akár a családtagjairól, amikor ilyen nagy sértődés lett valamiből, és azért ez nem egy könnyű helyzet.

Tehát ez egy mindenkinek elég nehézzé válik, hogyha valaki fölfújja magát, és aztán vagy bebújik a sarokba, vagy elkezd visszatámadni.

Tehát, hogy ez nem egy tudatos viselkedés azért a sértődés, hanem hanem ez egy olyan olyan szituáció, ami ami az is lehet, hogy azért alakul ki, hogy valami változást elindítson.

Tehát, hogy nem szeretnénk itt most semmiképpen se pozitív, se negatív színbe feltüntetni a a sértődést.

Csak csak gondoltuk, hogy beszélgetünk egy kicsit róla, mert mindenkinek megvan a gyermeki énje, mindenkinek jöhetnek olyan szituációk, amikor bemegy három, négy, öt éves gyermekbe átmenetileg és megsértődik, de ezek a helyzetek is adhatnak olyan lehetőséget, vagy vagy válhatnak lehetőséggé, hogyha hajlandóak vagyunk észrevenni saját magunkat, hogy most ebben vagyunk és és megnézni a helyzetet, hogy hogy került ide, mi lehet mögött, és mire tudom esetleg ezt felhasználni? >> Én ezt egyébként láttam gyerekkoromban.

Nekem szerintem apukám volt ilyen megsértődős, és ezt elhoztam szerintem viselkedési mintában. >> És valószínű, hogy ezt tanultam meg, mertogy apukám is nagyon sok mindent így tudott megteremteni, hogy jól megsértődött valamire.

És ha megsértődött, akkor utána ő kapott figyelmet.

És valahogy én is valahogy ezt hoztam el, hogy amikor én megsértődök, akkor legalább figyelnek rám.

Szóval ez egy nagyon érdekes játék, ha így végigfigyelem.

Benne lenni szerintem nagyon nehéz.

Szóval, hogy nekem jelezte a testem a sértő mindig jelezi a testem a sértődésnek.

Szerintem általában a sértődés az gyomros dolog alapvetően, de hogy ebből szerintem nagyon szépen ki lehet jönni.

Én azt gondolom, hogy most már a megsértődéseimet abszolút teremtéssel használom.

Szóval, hogy ez egy teljesen tudatos dolog, hogy be lehet sértődni.

Van még most is, hogy besértődöm.

Általában az, hogy kirakom energiában, ez oké.

Az, hogy ki ezt hogy érzékeli, az meg már nem a nem az én dolgom, hogy ki hogy érzékeli rólam, de én azt tudom, hogy gyorsan rendezem most már magamban, szóval, hogy nem tart sokáig egy-két perc, és akkor utána át is forgatom ezt a dolgot.

És én azt gondolom, hogy ez a ez a sértődés, ez szerintem mindenkinél viselkedési minta.

Tehát akkor viszont igaz az, hogy vannak, akik sértődékenyebbek, és vannak, akik kevésbé, nyilván akik ezt látták bárkitől és ezt tanulták meg, ők lesznek a sértődékenyebbek, hiszen ez egy ilyen elsődleges eszköz lesz, amit így elő lehet rántani. >> És azért, tehát akkor azért sértődünk meg, >> mert valamit el akarunk élni.

Mindegy, hogy nem vették meg, és én azért csértődöm meg, de nyilván a cél az, hogy márpedig megvegyék nekem.

Ugye ez a tipikus ilyen gyerek hiszti, hogy ha földhöz vágom magam, akkor előbb-utóbb nem lesz más választásuk. >> Igen, de ez nem most idézőben nem szeretnélek kijavítani, hanem az, hogy ez a tipikus szó, ez azért nem jó rá, mert alapvetően ugye ezt így láttuk, tehát hogy ezt most nem akarom túlmagyarázni meg megmagyarázni, meg nem akarom magamról levenni a felelősséget, hogy én ilyen vagyok vagy olyan vagyok, hanem hogy ezt azért mégis csak hozom valakitől.

Ez egy látott viselkedési minta, amiben ugye ebbe vagyunk berögzülve.

És most nagyon ugye kivettük ezt a sértődést, de valakinek ugye nem a sértődés működik, hanem valakinek mondjuk a megfelelés működik, hogy nem megsértődik, hanem akkor jó, akkor nem szólok semmit, és akkor visszahúzódok, és akkor meg be akkor ott meg összegyűjtöm a tudattalanomban ezt az egészet.

Szóval szerintem egyébként ezek ilyen viselkedési minták, amire ezek alapulnak.

Például ma is volt egy kliensem, hogy ő, hogy ő szeretne megfelelni a férjének, de egyébként nem tud megfelelni a férjének.

Szóval, hogy nem a sértődést hozta be, hanem hanem ezt az egész dolgot, és pont az ő férje is egy sértődékeny sztoriban van benne.

És azért hoztam ide ezt a témát, mer jól megsértődött, mert ő hiába ismerte el a feleséget nem tudom hány éven keresztül, utána ezt nem kapta vissza, és ezért jól megsértődött, és most jól el szeretnének válni, persze nem fognak, csak hogy ez ez a játékuk ment nekik is ebben a helyzetben.

És nyilván itt is kiderül, hogy a férj azt hozta viselkedési mintába, mert ő is ezt látta otthon az apukájától.

Pont ezen ez merült fel bennem, ahogy visszagondoltam a szüleidre, hogy apukádnál ez működött, és azért tudott működni, mert anyukád meg pont egy ilyen típus volt, aki inkább visszahúzódott, és akkor inkább mindent megtett, hogy hogy béke legyen.

Tehát, hogy a sértődés ö szerepnek van egy másik oldala, ami kell ahhoz, hogy az tudjon működni.

És ugye nyilván ezért tudtad te is ezt ellesni.

És most ahogy mondtad a klienseidnél is, ott van a másik oldalán a megfelelés kényszeres fél, aki aki valahol partner ebben az egészben.

És és ugye akkor tudunk ebből kijönni, hogyha a két fél közül az egyik elkezdi ezt meglátni, vagy vagy igény merül fel arra, hogy mondjuk ezen változtassanak, és akkor az egyik fél már ebből kijön, akkor akkor kezd el ez az egész a kapcsolati dinamikában is változni.

Én emlékszem a pillanatra, amikor én egyszer erre ráláttam, mert mi úgy működtünk, hogy ő megsértődött, elkezdett visszatámadni, és én nem láttam ezt még kívülről, hanem így összementem ilyen kicsire.

Én váltam ebb ezzé a megfelelés kényszeres féllé, mert én meg az voltam.

És és ez akkor kezdett el változni, amikor amikor én is megláttam saját magamat, hogy hogy most megyek bele ebbe a játékba, és ott meg tudtam állítani a saját reakciómat, és meg tudtam kérdezni, hogy figyelj, te most hány éves vagy?

Egyszer egy autóban ültünk, emlékszem, és onnantól kezdve kezdett el az egész megváltozni, hogy hogy valamelyik, tök mindegy, melyik, meg mikor melyik, mert nyilván vannak olyan szituációk, amikor meg én vagyok a másik oldalon, tehát hogy ez azért nem kőbevés, hogy hogy mindig az van.

Tehát ez azért ezek így cserélődnek, de hogy ha valamelyik fél egy picit másképp csinál mást, és igazából vagy bármit, ezt szoktuk a klienseinknek is mindig megtanítani, vagy ezt keressük, hogy hol van az a pillanat, amikor bármelyik őjük egy picit másképp tud reagálni, vagy egy picit megállítani a reakciót, ami szokott lenni, és valamit másképp kezelni, másképp mondani, vagy nem mondani, és akkor kezdenek el ezek a nagyon ismétlődő helyzet. ek, amik mindig kísértetiesen hasonlóak, valami más irányt venni.

Szóval ez egy nagyon érdekes dolog. >> Örülök, hogy behoztad a másik oldalt, mert ez lett volna még egy fontos rész, hogy oké, így az ember megsértődik.

Tök jó lenne, ha ez úgy működne, nem hogy megsértődsz, és azt jelentené, hogy elvonulsz és átgondolod, de közben nem, mert rátolod a másikra, mert a másik azt fogja érezni, hogy meg kell oldania valamilyen úton, módon.

És hát majd az a kérdés, hogy hogy mit kezd vele, de soha nem a másik félről szól ez.

Tehát ez ez egyértelműen mindenkinek a sajátja.

És rá kell látni, hogy ez egy nem jó eszköz.

Most ez akkor egy kérdés, mert hogy te átalakítottad ezek szerint teremtő erővé.

Pont ezt mondtam, hogy nem akarjuk sem jónak, sem rossznak feltüntetni ebben a beszélgetésben, hanem hanem megmutatni benne a a az ebben rejlő lehetőséget is.

És igen, itt itt ha mi elítélnénk azt, hogy hogy a sértődés az rossz, akkor akkor teljesen kizárnánk ennek a fajta viselkedésmódnak vagy működésmódnak a lehetőségét.

És akkor ha jönne olyan szituáció, mert nézzünk körül, mindenféle szituáció van az életünkben, és ha jönne egy olyan szituáció, amikor azt kell előhúzni, akkor nem tudnánk.

Tehát a a személyiségünk az nagyon-nagyon sokszínű.

És és ezt is nagyon sokszor elmondtuk már beszélgetésekben, hogyha ha nem ismerjük el, nem vállaljuk fel, nem húzzuk magunkhoz a a negatívnak mondott aspektusait a személyiségünknek, akkor nem fogjuk tudni azt használni, amikor amikor olyan szituáció van, hogy az működne.

És soha nem tudhatjuk, hogy mikor működik.

És én imádom, amikor a Krisztián ezt meglátja, hogy hogy most ezt működteti, és mivel ő sem megy ítéletbe, tehát saját magát sem ítéli meg.

És és szerintem talán itt is ez lehet az egyik kulcsa a dolognak, hogy hogy amikor észreveszem magamon, hogy meg vagyok sértődve, az nem jelenti azt, hogy rossz vagyok, hanem aha, most megsértődtem.

Ühüm, oké, hogyan menjünk tovább ebben a szituációban?

Tehát ha nincsen jó vagy rossz címke ezen sem, akkor tudok ebből valamit nagyszerű irányba vinni.

És amikor ő megsértődik, akkor én sem megyek ítéletbe, hogy nézd már, milyen kis hülye gyerek lett, hanem hogy aha, jó, most ebben van, ezt ismerjük.

Ezt ezt már játszottuk, hát együtt vagyunk elég sok éve, tehát hogy van, amikor ő sértődött meg van amikor én.

Tehát, hogy ez ilyen ismerős szituáció, tudjuk, hogy hogyan lehet ezeket kezelni, és ha egyikünk sem ítéli meg ezt a dolgot, akkor rohadt jó dolgok jönnek ki belőle.

Tehát, hogy ott van az, hogy ez egy teremtő eszközzé vált, hogyha nem fegyverként használjuk a másik ellen, és magunk ellen sem fordítjuk.

Nagyon érdekes még az a szituáció, hogy nálam nagyon megerősítette például a gyerekek megerősítették ezt a ezt a sértődést, mert hogy hozzom az apa sztorit, és bekapcsolt egy az egybe ugye a mi párkapcsolatunkban ez a dolog, hogy ugye sértődés van, >> amikor szülővé váltunk. >> Amikor szülővé váltunk, mert hogy ugye előtte egyáltalán nem voltak ezek a játékok.

Tehát, hogy ez egy nagyon érdekes szitu így a sértődésről.

Ott emlékszem hogy szerintem az első konfliktusunk négy év után jött be.

Ezzel kiirepült a kalapács, mikor megsértőttem valamire, mert nem sikerült valamit megcsinálnom, de nem rádsértöttem, csak úgy ki volt nyitva az összes ajtó, tehát tudatos volt a kalapácshajításom. >> Nem valaki céloz, >> nem valakire céloztam, hanem így kreepült a…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „#128. A bennünk duzzogó gyerek – A sértődésről, amit nem tanultuk meg kezelni”

Miről szól ez az epizód: „#128. A bennünk duzzogó gyerek – A sértődésről, amit nem tanultuk meg kezelni”?

Ebben az epizódban a Tudatos család podcastban Koller Zsuzsi és Koller Krisztián a sértődéssel, mint érzelmi jelzővel foglalkoznak. Megvizsgálják, miért viselkedünk gyermeki módon felnőttként, amikor megsértődünk, és hogyan ismerhetjük fel ezt a gyermeki részt magunkban. A… Az epizód a Tudatos család podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 08. 10..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „#128. A bennünk duzzogó gyerek – A sértődésről, amit nem tanultuk meg kezelni”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Koller Zsuzsi, Koller Krisztián.

Milyen témákat érint ez az epizód: „#128. A bennünk duzzogó gyerek – A sértődésről, amit nem tanultuk meg kezelni”?

Fő témái: sértődés, érzelmi intelligencia, önismeret, pszichológia.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „#128. A bennünk duzzogó gyerek – A sértődésről, amit nem tanultuk meg kezelni”?

Megjelenés: 2025. 08. 10.. Hossz: 43 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/tudatos-csalad-podcast/128-a-bennunk-duzzogo-gyerek-a-sertodesrol-amit-nem-tanultuk-meg-kezelni-e0b026ab

Több epizód a Tudatos család podcast-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból